36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 25 ... 33 ... 51 52 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Dorothy White
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 11
Írta: 2016. február 27. 21:18 | Link

Partay Alfréd Benedek

Egy kicsit meglepődött, mert ő még nem ismert olyanokat, akik a második keresztnevüket szívesebben használják, mint az elsőt. Persze a Benedek név neki is tetszett, szóval megértette a fiút.
-Rendben. Akkor Benedek. Te is letetted már a LLG vizsgát? Szerintem tök könnyű volt. Remélem, a többi tantárgyból sem lesz nehezebb.- Mondjuk neki éppenséggel könnyű volt, mert a bácsikája tanított egy francia varázslóiskolában Legendás Lények Gondozását, és minden szünetben meglátogatta őt, és tanította.
-Te felvetted a Mugliismeretet? Én igen. Nem is tudom miért. Igaz félvér vagyok, és anyám nem tud varázsolni, apa meg egyszerű rendőr, tudod, az olyan, mint a varázslóknál az auror. Anya kvibli, tehát azért ő is ismeri a varázslóvilágot, ő talárszabász. Apa is varázsló, szóval kezdettől fogva tudtam, hogy boszorkány leszek. Varázsló szokások között nőttem fel, ezért érdekelt, hogy milyen úgy vérbeli muglinak lenni.- Mire észrevette, mennyire eljárt a szája, már késő volt. Mondjuk nem tudja, mi szégyelnivalója van egy kvibli anyán, de édesanyja nem nagyon akarta ezt bárhol is szóba hozni. Meg mondjuk nem kellett volna kiselőadást tartani Benedeknek a családjáról. De a szavakat visszavonni nem lehet. Meg biztos nem fog Benedek emiatt megharagudni rá. Miért is tenné?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2016. február 27. 21:25 | Link

Rella


Végre, újra itthon. Furcsa volt, sok minden történt, amíg elvoltunk és sok minden történt Svédországban is. A legjobb természetesen az volt, hogy Emmáék családja kibővült s bár még nem mentem el meglátogatni őket, már alig vártam, hogy lemehessek. Egyelőre még nem szerettem volna őket zavarni, de már bevásároltam Svédországba és a kibontatlan bőröndöm mélyén lapul néhány rugdalózó és gyerekjáték. Furcsa volt őket megvásárolni, kicsit fájt a szívem, de azért boldog voltam
Azonban a könyvek között sétálni már kevésbé volt kellemes. Szinte éreztem a feszültséget. Sok diák itt töltötte a napot, tanulva a vizsgáikra, hiszen egyik pillanatról a másikra már idecsöppentünk és bizony nem volt más választás, vizsgázni kellett. Nekünk tanároknak pedig vizsgáztatni, ami legalább annyira kellemetlen volt. Nem szerettem javítani, sokszor túl vajszívű voltam és mindig a szívemre vettem, ha valakinek esetleg nem úgy sikerült a dolog, ahogy kellett volna és nem tudtam átengedni a vizsgázom. Mindazonáltal dolgom nem sok volt, így úgy döntöttem lemegyek a könyvtárba és keresek magamnak valami regényt. Lassan sétáltam végig a sorok között, néha megállta és elolvastam egy-egy könyv gerincét, de eddig nem fogott meg egyik sem igazán. Néha odaintettem egy-egy diáknak de igyekeztem csöndben maradni, nem akartam zavarni senkit. Akkor láttam meg Rellát. Úgy tűnt nagyon nagy sietségben van, talán le van maradva a tanulással. Így otthagytam a könyveket és inkább elindultam felé. Nem akartam zavarni, így néhány lépéssel megálltam előtte, majd halkan megköszörültem a torkomat.
- Szia Rella. Segítsek esetleg?
Hátratettem a kezemet, miközben hintáztam a sarkamon és próbáltam óvatos mosollyal biztatni, hogy nyugodtan megoszthatja velem a problémáját és szívesen segítek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesy E. Izabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 65
Írta: 2016. február 28. 12:09 | Link

Kara úrfi



A leányzó mocorogni kezdett. Egy nagyon lassú mozdulattal eljuttatta kezét a homlokáig, majd pihentette ott egy kicsit. Iszonyatosan fájt a feje. Pár pillanat múlva továbbcsúsztatta iménti testrészét, hogy a színes hajába túrjon vele.
Eme mozdulatait követve a fejét oldalra fordította, a szemeit kinyitotta, majd körülnézett. Egy számára ismerős terem látványa üdvözölte őt.
Ezek után Emi újra becsukta őket, fejét függőlegesbe helyezte, később sóhajtott egyet. A földön feküdt még egy darabig, majd amint kellőképp összeszedte magát, felült.
Perceken keresztül üldögélt még ebben a helyzetben. Időbe telt számára, hogy újra képes legyen gondolkodni. Túlzottan szédült ahhoz.
A gazdája életjeleit meghallva egy szürke-fehér nyúl baktatott elő a helyiség valamelyik zugából előbukkanva.
A törpe állat gyors tempóban szaladt a földön ülő lányhoz. Amikor odaért, az ölébe kucorodott.
Emi ezen mosolygott egy csomót, később viszont megfogta a kedvencét, és a bő pulóverje zsebébe költöztette.
A lány továbbra sem lelte a magyarázatot a vele történtekre. Nem értette, hogy miért feküdt az előbb még eszméletlenül, az iskolai könyvtár padlóján, és hogy miért is fájt a feje.
Egy idő után a nyuszi megunta a ruha nyújtotta sötétséget, ezért kidugta a kobakját a zsebből, majd a kisasszonyra nézett. Erre Emily újra megeresztett egy halovány mosolyt, majd megkísérelt felállni, - amely nem sikerült.
A leány jobb ötlet hiányában elhelyezkedett a padlón. Leporolta öltözékét, - a kék farmerját, a világos pulcsiját, és még a fekete tornacipőjének a masniját is megigazította.
Ezt követve a kiengedett hajához nyúlt, majd azt is igyekezett elrendezni.
Amint elkönyvelte, hogy mindent sikeresen megigazított magán, elkezdte simogatni az állatkája kukucskáló kobakját. A maga mellett elszórt könyvre egyelőre ügyet sem vetett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud,
ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára.
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. február 28. 12:52 | Link

Dory

 Hallgatom Doryt, közös pontok vannak a származásunk terén. Az ő édesanyja is kvibli, mint az enyém. Látom rajta, hogy ezt kissé szégyelli. Én sem dicsekedek ezzel, nem is azért mert szégyellem az édesanyám, hanem, mert itt vannak olyan diákok, akik aranyvérségükből fakadóan, azt hiszik magasabb rendűek, csúfolják az ilyen származású társaikat. Ezt teljesen elítélem, de vannak, akik ilyenek.3
- Az én édesanyám is kvibli. Már van egy közös pontunk. Az é édesapám mugli. A családomban az anyai nagymamáméktól felfelé vannak varázslók. Mivel a szüleim varázstalanok, így mugli környezeteben nevelkedtem. Akkor tudtam meg pontosan, mivel is rendelkezem, mikor megkaptam ide a levelet, hogy felvételt nyertem. Voltak furcsa dolgaim, amikről nem tudtam én sem magyarázatot adni, de egy idő után valamit ki kellett találni, de meg lettek ezek is oldva. Hiszen anyu tudta, mi is ezeknek az alapja, de nekem egy szót sem szóltak erről. -
 Mesélek én is a családomról neki, és remélem azt, hogy ettől megnyugszik, hogy nincs egyedül. Biztos vannak még páran ilyen diákok, mint mi, szóval nem gondolom, ezért rosszul kell érezni magunkat.
- Én is felvettem a mugliismeretet. Felvetődik benned, miért, ha muglik közt éltem, nőttem fel. Pont ezért. Kíváncsi vagyok, hogyan vélekednek a varázslók róluk, az életükről, a társadalmukról és a történelmükről. Nekem van valamennyi összehasonlítási alapom, talán így tudok segíteni társaimnak ebben is. Az LLG vizsga tényleg nem volt nehéz, én is nehezebbre számítottam. Ez legyen a legnagyobb gondunk, hogy könnyebb volt egy vizsga, mint ahogy vártuk. Jelenti azt, hogy készültünk rá. Nem vagyok egy magolós típus, de ha neki állok tanulni valamire, akkor rendesen teszem. Így érdemes, hiszen értelmetlen félgőzzel tenni ezt is. -
 Fejtem ki bővebben Dorynak a tantárgyak, és a vizsga témáját, remélem választ kapott erre a kérdésre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Kara Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. február 28. 15:24 | Link

Szentesy kisasszony


Szokásához hűtlenül valami oknál fogva ma megközelítette a könyvtárat. Általában kerüli messziről, túl sok az unalmas, nyomott ember. Főleg szfinxek. Komolyan, ha valaki meg akar szabadulni tőlük, azzal sem kéne fáradnia, hogy összeterelje őket, elég ha bezárja a könyvtár ajtaját, úgyis ott van az összes. Viszont neki most kell egy könyv. Egész pontosan egy átváltoztatástan könyv. Ha már a tanár nem öl túl nagy energiát a témába. Persze így is jó. Zoli majd megoldja egyedül. Általában ez menni szokott neki. Szóval nagy nehezen rászánta magát, hogy végre belépjen a könyvek birodalmába, és amint kinyitotta az ajtót, egyből egy földön csücsülő szfinx nézett vele farkasszemet. Egy nyúllal. Ezt nem mondod komolyan... Gondolta magában, majd lassú léptekkel elindult befelé.
- Hékás, te meg a fajtád úgyis itt élitek az életetek. Mondd már meg hol találok minőségi ÁVtan könyvet!
Közben persze már ő maga is a polcokat böngészi, hátha gyorsan rálel egyre, és elhagyhatja a levita területét. A végén még beszervezik valami hülye tanulókörükbe, vagy mit szoktak csinálni szabadidejükben...
Utoljára módosította:Kara Zoltán, 2016. február 28. 20:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2016. február 28. 22:22 | Link

Zoé

Mintha kergetnének, olyan kapkodva ütöm fel az első könyvet, ami a kezembe akad. A mutatóujjam végig húzom a tartalomjegyzéken és próbálok valami számomra is hasznosat keresni benne. Bár, igazából, az egészet elolvashatnám, áttanulmányozhatnám, mert egyáltalán nem ártana, annyit felejtettem. Ezt szívesen meg is tenném, de idő szűkében most kénytelen vagyok csak a lényegre koncentrálni. És itt kezdődnek a gondok: de mégis mi a lényeg? Pedig minden egyes órán ott voltam, képességeimhez mérten még figyeltem is az órán, de mégis mintha egyszerűen semmi, de tényleg semmi sem maradt volna meg. És egyszerűen nem értem, hogy miért... Veszek egy jó nagy, mély levegőt és aztán szép lassan kifújom. Nyugi Nerella, megtudod csinálni! Biztatom magam egy picit, hátha legalább megnyugszom. Ismételten a tartalomjegyzéken pörgetem végig a szemem. Pandóra szelencéje - nem, Ariadné fonala - nem, Lilith - sem. Már éppen kezdeném feladni, amikor végül: Amazonok! Mintha egyszerre lenne karácsony, húsvét, szülinapom meg minden egyéb, akkora örömmel pörgetem fel a könyv 263. oldalát, ahol az egyik idei tananyagok találhatom. A hirtelen rövid boldogsághullámom után újult lendülettel vetem bele magam a betűk óceánjába, amikor is egy hang üti meg a fülem. Összehúzom a szemöldököm. Nem tudom, hogy rajtam és a könyvtároson kívül ki ilyen koránkelő, de lehetne egy picit halkabb. Próbálok jobban rákoncentrálni a könyvre és kizárni az egyéb zavaró hangokat. De mégis érdekel a zaj forrása, mégis tudni akarom, hogy ki nem hagy nyugton - és, hogy ezt miért hagyja a könyvtáros hölgy? Feldúltan fordulok hátra és ekkor... meglátom az oktatómat, a házvezetőhelyettesünket, Zoét. Egy pillanatra megfagy bennem a vér. Ez most így olyan ciki... mintha rajtakaptak volna, hogy sunyiban házit írok. Ami ugyebár nem igaz, mert se nem sunyiban csinálom és nem is házit írok, na de mégis. Olyan benyomást kelthetek, mintha nem tanultam volna eddig semmit, mintha nem figyeltem volna az órán, mintha nem törődtem volna az egésszel. Ami pedig egyáltalán nem igaz, mert én igenis ott voltam és figyeltem és én igenis tanultam csak hát... elfelejtettem... A svédországi túra alatt nem kellett túlságosan megerőltetni magunkat, aminek most meg is lett az eredménye.
- Őő, szia Zoé! - próbálom kicsit kitakarni a könyveket a kezemmel, meg egy picit be is dőlök, hátha nem szúrja ki egyből, hogy az ő vizsgájára tanulok. - Hát éppen... tanulok. - Kérdezte egyáltalán, hogy mit csinálok? Meg hát miért is kérdezné, mikor egy könyvtárban nem tud túl sok mindent csinálni az ember. Tanul, vagy a szórakoztatására olvasgat valamit. De nyilván nem köt, nem mászik hegyet és még csak nem is vacsorát főz.
Tehát nem egészen van meg, hogy mit is mondhatott nekem Zoé, feltéve, ha egyáltalán hozzám szólt, bár biztosan hozzam szólt, hiszen mellettem áll és rajtunk kívül csak a könyvtáros hölgy van velünk egy légtérbe, de ő is csak jóval arrébb. Próbálom visszaidézni mit is mondhatott, mert ez így már kezd egyre gázabb lenni. Rajtakap, ahogyan a vizsgájára készülök és annyira belemerültem a dologba, hogy még csak meg se hallottam, amit nekem mondott. Illetve hallottam, csak nem értettem. Remélem a vizsgán nem leszek ennyire dekoncentrált.
- Szóval.. hát igazából a vizsgáimra készülök. - Vallom be végül. Nem konkretizálok, azért teljesen nem szeretném elárulni magam, de kezem már elveszem a könyvekről. Talán, ha teljesen őszinte vagyok még tudna is nekem segíteni a felkészülésben.
Utoljára módosította:Laduver Nerella Rodé, 2016. február 28. 22:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentesy E. Izabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 65
Írta: 2016. február 29. 17:24 | Link

Kara úrfi



A könyvtárban - majdnem - tökéletes csend uralkodott.
Ha valaki nagyon koncentrált a bent tartózkodó halk, majdhogynem észrevehetetlen zajokra, az hallhatta, ahogyan a bent tartózkodók beszerzik a szükséges levegőt az élethez egy ütemes hang kíséretében, vagy ahogyan kiválasztottjuk valamelyik lapját egy lassú mozdulat segítségével áthajtják az egyik oldalról a másikra. Néha nyikorgás nesze is kiszűrhető volt, - viszont ennek észleléséhez nem kellett különösen nagy odafigyelés.
Pár csodálatos, megnyugtató, röpke perc után azonban egy új, oda nem illő zaj töltötte be a rendelkezésre álló teret, amelyre Emily azonnal felkapta a fejét.
Tekintetét hirtelen mozdulattal költöztette el a házikedvencéről, majd helyezte az akkor még csak az ajtóban járó neszforrásra.
Az idegen úr magas volt, - megközelítőleg fél méterrel fentebbről szemlélte a tájat, mint a zöld loboncú lányka állva. A haja barna színben pompázott, és hosszabb volt az átlagosnál.
Emilyt azoban nem - csak - ezek a tények nyűgözték le a személye láttán. A fiú tekintete ragadta meg leginkább, amelyet elméletben sikerült elkapnia egy pillanatra.
Amint távolabb sétált a lánytól a rejtélyes alak, zöldikénk elzavarta a vele kapcsolatosan feltámadt gondolatait, - lehajtotta a fejét, sóhajtott egyet, majd visszatért ahhoz a foglalatosságához, amelyet félbehagyott.
Két pillanat múlva azoban mondatokat hallott felhangzani az egyik polc mellől. Neki szánták őket, méghozzá az iménti "úr".
A szürke-fehér nyúl a férfi hangja hallatán megrezzent, később pedig visszahúzta fejét a világos pulóver zsebébe, amelyben üldögélt.
Emily azzal a kezével, amelyikkel simogatta a jószágot, magához ölelte a bújdosó lényt, és mosolyogni kezdett.
- Szerintem, ha elsétálsz a veled szomszédos polcig, hamarabb talász számodra megfelelő könyvet, mint ott, ahol keresed.
Levitásunknak ebben a pillanatban ugrottak be a mellette heverő lapkötegek, amelyekért bevonszolta magát eme terembe.
Ültéből térdelésbe helyezkedett, majd elkezdte összeszedegetni a padlón elszórt dolgait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud,
ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára.
Kara Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. február 29. 18:15 | Link

Szentesy Kisasszony



Csendben böngészte a polcokat, majd amikor végre információhoz jutott, akkor arrébb lépett, és ott kezdett keresgélni. De így sem találta. Nem mintha hülye lenne, vagy valami, csak egyszerűen kerülni szokta a könyvtárakat, így nem is igazán értette a működésüket.
- Kicsit pontosabban is megy, szfinx? Nem nagyon találom.
Közben eljutott már az LLG-hez is, ami érdekesnek érdekes, csak éppen semmi haszna nincs belőle. Majd egyszercsak kiszúrt egy könyvet, Átváltoztatásnak Gyengéknek címmel. Ez sem az... Mi ez a beteg káosz ezen a helyen??? Hátradobta az arca elé hulló tincseket, és tovább böngészett. Közben néha visszatekintett a lány felé, és kifejezetten megnyugodott, hogy a kis rágcsáló megriadt tőle. Viszont ez a csend egyáltalán nem hatott rá megnyugtatóan. Miért kell ilyen átkozott kriptahangulatnak uralkodnia minden könyvtárban? Mindenki csak halkan suttog, egymást alig értik... Komolyan, hallani, ha kicsit hangosabban vesz valaki levegőt. Szörnyű. És ez lenne a könyvtárak megnyugtató csendje? Hát, inkább csak szimplán para. Közben már eljutott az átváltoztatástan haladóknak könyvekig a saját évfolyamán, így elkezdett válogatni, majd kiválasztott kettőt, szép vörös, és fekete kötésben, egymás folytatásai lehettek. Éppen elindult teljes kényelemmel kifelé, egy kicsit sietve, mielőtt bent ragadt a kis könyvkukacokkal, amikor is sikerült elesni a zöld hajú lányban. Maga sem tudja miként jött ez össze, de az egyik pillanatban még a könyveket gyömöszölte a táskájába, a másikban már a padlón kapálózott, próbálván összeszedni magát, és persze minél válogatottabb szitkokat szórni a lány fejére.
- Egyáltalán mit keresel a padlón? Milyen barom ül le az út közepére? Komolyan, legalább húzódnál egy asztal alá, ha ennyire mélyen akarsz lenni. Bár nyilván mindenki ragaszkodik a...
Itt akadt el a szava, ugyanis ekkor méltatta egy pillantásnál többre a lányt. Az arcán egy pillanatra sok minden látszott. Kevesebb mint egy másodperc meglepődés, amit csodálat vett át, csak egy tizedmásodpercig, majd visszaváltott az ellenségeskedésre, ami tartósabb volt.
- Szóval a saját rétegéhez. Legalulra.
Csak befejezte a mondatot, ezt nem lehet elvitatni tőle. Közben persze sikerült feltápászkodnia. Egy pillanatra még az is átfutott a fején, hogy remélhetőleg nincs baja a nyúlnak. Majd ezt egy nyúlragu képe követte. Igazából egyik sem lenne baj.
- Legközelebb mondjuk ülj fel egy székre.
Utoljára módosította:Kara Zoltán, 2016. február 29. 19:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesy E. Izabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 65
Írta: 2016. február 29. 21:23 | Link

Kara úrfi



Emily elkezdte összeszedegetni az elszórt könyveit a padlóról. Először kupacba pakolta őket, melynek tetejére egy vaskos Poe kötet költöztetett, - majd végezetül közelebb húzta magához az így megszületett halmot.
Ezt követve a számára még ismeretlen rellonos felé tekintett, hogy megnézze hogyan halad.
A fiú idő közben megtalálta a könyvbányát, amely felé a zöldike navigálta őt, viszont a kerestetett lapkötegeit továbbra sem lelte.
Az úrfi ezt jelezvén "segélykiáltást" intézett a földön térdelő lányka felé.
Levitásunk ezt tisztán hallotta, de mégsem válaszolt rá, - helyette elmosolyodott, majd eme görbe vonallal az arcán nézte végig, ahogyan a férfi önerejéből megkeresi kiszemeltjeit.
Amint az úr leemelte a két választottját a helyükről, a kisasszony elfordult tőle, és tekintetét maga elé, a padlóra helyezte, - gondolkodni kezdett.
Egy kevéske idő lefolyása után azonban érdekes dolgot tapasztalt.
A zsiráfgondozó kifelé menet nem nézett eléggé a patái elé, - emiatt pedig sikeresen keresztülesett Emi lábain, majd szidni kezdte őt. A nyuszi fordult egyet a világos pulóver zsebében a csattanás hallatán.
A kisasszony eleinte szépen csendben hallgatta az "urat", majd felemelte a fejét, és egyenesen az idegen szemeibe nézett.
Ezután rövid csend telepedett rájuk, amelyet hamarosan a férfi szakított meg, mivel folytatni kezdte a félbehagyott monológját, - amelyet ahogyan befejezett, Emily nevetni kezdett.
Amint a lányka kiszórakozta magát a nekiszánt szavakon, az egyik zöld tincsét a füle mögé tűrte, és megszólalt.
- Nagyon érdekes felfogásod van, mondhatom.
A mellette ülőre mosolygott, majd tovább folytatta.
- Ne hidd, hogy szabad akaratomból "pihengetek" a földön.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud,
ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2016. március 4. 22:31 | Link

Rella


Igyekszem nem észrevenni a zavarát, mert úgy érzem azzal csak még nagyobb zavarba hoznám, szóval rendes házvezető-helyettes lévén tovább mosolygok és várok, hogy kitaláljon valami válaszfélét. Nyilván tudtam, hogy tanul. Hazaérve Svédországból a legtöbb diák az eszéhez kapott és rájött, hogy talán ideje lenne valamit fakítani, mert csúnya bukás lesz a vége, azt pedig nagyon kellemetlen megmagyarázni a szülőknek. Nem is tudom, hogy én buktam-e valaha, biztosan..voltak nehezebb időszakok az életemben és néha, egy-egy pofásabb indok esetén még el is nézhető, de a Svédországi henyélés egyáltalán nem az.
- Áhh, szóval tanulsz.
Mosolyogva bólintok, miközben a tekintetem a kezei között rejtőző könyvre siklik. Gondoltam, hogy ezért jött ide, de a könyvtár nem épp a megfelelő környezet a tanuláshoz, vagyis, nekem soha nem volt az, sokkal jobb volt fekve az ágyamon, vagy kint a szabadban, de itt? Néha a mai napig úgy érzem, hogy megfojt ez a rengeteg könyv. A másik, amit azonnal észreveszek, hogy egy nagyon is ismerős kötet lapul a kezei között. Mosolyogva feltartom a mutató ujjamat, majd hátat fordítva elsétálok egy könyvespolchoz és mikor néhány perc elteltével visszatérek lerakom a könyvet Rella elé az asztalra és odacsúsztatom hozzá, majd mint aki jól végezte dolgát leülök vele szembe.
- Azt hiszem, ezzel többre mennél.
Igaz, az a könyv sem rossz, de nem az igazi. Ez az igazi kopott vörös bársonyba bugyolált könyv sokkal tartalmasabb és izgalmasabb is, már ami az én tantárgyamat illeti.
- De ha valamilyen kérdésed, vagy problémád van az anyaggal, akkor itt vagyok, felesleges a könyvet bújnod, nyugodtan kérdezz.
Tártam szét nyugodtan a karomat, miközben továbbra is nyugodtan üldögéltem előtte. Nem láttam ebben semmi cikit, vagy kivetnivalót, inkább örültem neki, hogy valaki legalább foglalkozik ennyire a tárggyal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. március 8. 10:54 | Link

Adrian Ivanorovics Black


22:15


Rach nagyon szórakozott volt mostanában, a vizsgák leszívták az agyát, ennek eredményeként a napokban többször is megtörtént, hogy elfeledkezett valamiről, vagy épp elhagyott valamit, ami csak később tűnt fel neki. Ez történt a minap is, amikor úgy határozott, hogy elmegy a könyvtárba naplót írni, mert már unta magát a szobájában, és azon a véleményen volt, hogy egy kis környezetváltozás bizonyosan jót fog tenni neki. Az elgondolás nem volt rossz ötlet, a megvalósítás már annál inkább, ugyanis miután leírta gondolatait a naplójába úgy gondolta, hogy olvas egy kicsit, így is tett, a naplót félresöpörte az asztalról és elkezdte lelkesen olvasni az egyik könyvtári művet, amibe annyira belefeledkezett, hogy a végén a naplója nélkül hagyta el a helyiséget. A lánynak egy ideig fel sem tűnt, hogy otthagyta titkait őrző kötetét a bibliotékában, nyugodtan tett-vett, majd ledőlt kicsit pihenni. Épp azon tűnődött, hogy milyen csokoládét vigyen majd barátnőjének, aki állítólag látta Felát őszintén elmosolyodni megnyerve így a fogadást, amikor hirtelen bevillant neki, hogy valami hiányzik...mégpedig a naplója...
- Holy shit! Már elmúlt tíz óra, de nem hagyhatom ott, muszáj visszamennem érte, mielőtt valaki lenyúlja vagy beleolvas!
Rachel szélsebesen kipattant az ágyából, gyorsan átöltözött, felvette fekete hosszúszárú nadrágját, világoskék blúzát, fekete cipőjét, haját kiengedve hagyta és bevágta maga mögött az ajtót, aztán célegyenesen elindult a könyvtár felé.
~ Király, senki sincs aki fedezzen, hogy ne bukjak le, ezt a szívást, vihetem el egyedül a balhét...a hátam közepére kívánom az egészet! ~
A Rellonos odaért a könyvtárhoz, már a bejárat közelében volt, de kicsit hezitált, hogy bemerjen -e menni, pedig nem volt az az ijedős típus, valami mégis azt súgta neki, hogy a legnagyobb hiba amit elkövetett jelen pillanatban az volt, hogy egyedül jött ide és így nem sok esélye van arra, hogy lebukás nélkül megússza a dolgot.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. március 8. 10:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. március 11. 19:59 | Link


Nagyon összegyűltek most a gyereknek a dolgok, ennek köszönhetően a biológiai órája sem úgy működik, ahogy kéne - lényegében sehogy. Kezdődik az idény, meccs követ meccset, és most meg kell nyernie azt a bajnoki címet. Visszatérés és bajnokság egyben, kettőt üthet egy csapásra - cseppet sem terheli le magát, ádehogy. Ahhoz, hogy egyáltalán felírják a nevét a listára, le kell adjon pár kilót, ennek érdekében pedig újonnan a szokásosnál is korábban kel. Megeszik egy almát - csak semmi hizlaló! -, aztán kifutkossa magát, tusol, újabb alma, ruha, órák, vizsgák, edzés, tanulás a következő vizsgára - utóbbi már az éjszaka közepén.
Magasról tesz arra, hogy nagy valószínűséggel neki most már a szobájában kéne lenni és jó kisfiúhoz híven aludni. Csupán nemrég ért vissza otthonról, ledobta a szobába a cuccait, átöltözött, mert úgy jobban érzi magát, mint az edzős felszerelésében, utána pedig befoglalta a könyvtár egyik eldugottabb sarkát.
Most beletúrva sötétbarna hajába sóhajt fel, dől hátra a széken, és csóválja meg fejét. Ehhez az anyaghoz valószínűleg kellenének a jegyzetei, meg valahogy úgy érzi, Iza is hiányzik a dologból. Nem azért, hogy elterelje a figyelmét, inkább azért, hogy elmagyarázzon neki pár dolgot. Úgyis rengeteget tanul az a lány, ezt is tudnia kell. Vet még egy pillantást a könyvre, amit nyitva hagy, s igyekezve halkan hátratolni a széket áll fel, s indul el az ajtó felé. Szóval akkor a terv az, hogy leballag a jegyzetekért, aztán még ismeretlen módon bekommandózza magát a levitába, és megkeresi a két lábon járó lexikon barátnőjét. Tökéletes lesz. Ezt szépen így el is dönti magában, aztán kinyitja az ajtót, és szembe is találkozik.. valakivel. Ismerős neki a lány arca, de meg nem tudná mondani, hogy honnan. Csak motoszkál benne, hogy valahol látta már.
- Szervusz gyermek. - bár a magyarja sokat javult ideérkezése óta, az akcentusa még mindig erős, és a kifejezésekkel is baj van. Ki köszön úgy, hogy "szervusz gyermek"?? Adrianon kívül, természetesen.
Szemöldöke megemelkedik, vállával pedig az ajtófélfának dől, kíváncsian vizslatja a lányt. Na nem mintha neki amúgy szabad lenne csak úgy mászkálni itt, de azért ő csak tizennyolc éves, és minden bizonnyal zsúfoltabb a programterve. És ne kérdezze meg senki, hogy miért kezdte el hirtelen érdekelni az, hogy kislányok miért flangálnak a kastélyban ilyenkor.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. március 11. 20:47 | Link

Adrian


A lány hirtelen arra kapta fel a fejét, hogy már nincs egyedül a teremben, ugyanis egy fiú is ugyanúgy döntött, hogy erre a helyre látogat el takarodó után, ami a lányt igencsak meglepte, mert maga a könyvtár helyszíne nem tartozott az éjszakai kihágásos célpontok közé, bár ahogy végignézett a srácon látta, hogy idősebb nála, ezek szerint lehet, hogy rá nem vonatkozott a tilalom.
- Szia! -köszönt vissza kissé megilletődve Rach, ugyanis nem tudta, hogy mire számíthat a fiútól, az első verzió az, hogy nem mártja be a prefektusoknál és nem áll az útjába, esetleg még segít is neki a naplókeresésben, a második verzió pedig az elsőnek az ellenkezője. Rachel remélte, hogy az első verzió lép érvénybe, a fiú látásból ismerős volt neki, nagy valószínűséggel az egyik felsőbbéves háztársa lehetett és arra tippelt, hogy nem magyar származású, mivel ez érezhető volt kicsit az akcentusából és a különös nyelvjárásából. Erről az jutott az eszébe, hogy most szívesebben lenne Amerikában a régi otthonukban a kertvárosban mint itt, de hát nem volt választási lehetősége, úgyhogy be kellett érnie azzal, hogy egyelőre megbékél a helyzettel és a jövőben, ha úgy alakul még mindig vissza tud menni abba a városkába, ahol kezdetét vette kalandos élete.
- Mi jót csinálsz errefelé? -kérdezte a valóságba visszazökkenve Rach, hátha kiderül, hogy miért is jött a fiú, hiszen elképzelhető, hogy ő is keres vagy itt hagyott valamit, aminek nagyon örült volna, mert akkor ő is meg tudja keresni a naplóját és nem fogja hátráltatja ebben senki sem.
- Öhm, amúgy Rachel vagyok. -mutatkozott be illedelmesen, nem mintha ez bármit is változtatna a helyzeten, sőt visszagondolva talán nem is volt jó ötlet, mert most már név szerint is be tudná árulni őt a fiú, ha olyan fajta.
- És fontos ügyben jöttem!-tette gyorsan hozzá mosolyt erőltetve az arcára, hogy ő bizony nem csak úgy flangál errefelé, hanem nagyon is lényeges célból jött, avagy életbevágó a dolog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2016. március 12. 20:49 | Link

Zoé

Kicsit csalódott vagyok. Szerettem volna elbújva készülni, hogy lehetőleg senki se lássa, hogy én is beleestem abba a hibába, amibe már előttem jó sokan. Hogy az utolsó pillanatra hagytam mindent, ami amúgy nem szokásom. Vagy igyekszem mindent minél hamarabb, jóval határidő előtt megcsinálni, hogy nyugodt legyen a lelkiismeretem. Ha nagyon sok a teendő, akkor esetleg részletekben végzem el azokat, de még akkor is elkezdem időben, hogy biztosan kész legyek még a határidő lejárta előtt. Nem szokásom a késés. Most azonban, mint valami bukott, megesett lány, olyan szégyenkezve próbálom helyrehozni a dolgot. Valójában ezt szerintem csak én reagálom ennyire túl, hiszen nagyon sokan (sőt, lehet, hogy az ilyen típusú ember a többség) vannak ezzel így, nagyon sokan szinte egyáltalán fel sem készülnek. Egy picit sem. Ez számomra annyira hihetetlen. Hogy mernek elmenni felkészülés nélkül akárcsak egyetlen vizsgára is? Nem félnek? Nem gondolnak bele, hogy ez egy évismétléssel is járhat? Ugyan sajnos én is megtapasztaltam az évfolyam ismétlés "rejtelmeit", de annak teljesen más oka volt.
Gondolataimból újból Zoé hangja zökkent ki. Egy vörös bársonnyal borított könyvet helyez le elém ő pedig velem szemben foglal helyet. Egy picit meg vagyok illetődve, de aztán egyből kapcsolok. Zoé nem véletlen tanár és nem is véletlen a Navine házvezető helyettese. Átlát mindenen és mindenkin, így én sem maradhattam "rejtőzködve". Leleplezett engem, meg azt is, hogy mit tanulok. Kicsit kényelmetlenül érzem magam. Zavaromban fészkelődök picit a székemen majd megköszörülöm a torkom. - Hú, hát.. köszönöm! - Magam elé húzom a könyvet majd óvatosan kinyitom, mintha attól félnék, hogy szétesne. Ennek is a tartalomjegyzékét bogarászom át először. Már a fejezetcímekből is látszik, hogy ez a könyv valóban jobb, hasznosabb választás lett volna. Zoé nyilván nagyon jól tudja, hogy miben lelhetünk hasznos információkra a tárgyával kapcsolatban.
Majd pedig fel is ajánlja a segítségét. Kissé szégyellősen pillantok fel a könyvből, amit az előbb elém csúsztatott. Végül erőt veszek magamon és úgy döntök: élek a lehetőséggel. Hiszen így biztosan gyorsabban haladnék legalább a Mítoszok és Legendák tárggyal.
Ujjaimat gyűrögetve pillantok rá. - Az Amazonok. Valahogy az amazonokról tanultakra nem igazán emlékszem. - Zavarom leginkább azért is van, mert nem tudom hogyan tálalhatnám azt, hogy valamire nem emlékszem, úgy, hogy közben ne az jöjjön le a tanáromnak, hogy ez az ő hibája lenne, vagy, hogy unalmasnak tartanám az óráját. Mert nem így van, nagyon is érdekes, de valamiért az az anyagrész mintha teljesen kimaradt volna..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kara Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. március 13. 20:21 | Link

Szentesy Kisasszony


Ahogy állt ott, és a következő adag szitkon törte a fejét végül mégsem osztotta tovább a lányt. Bár a nevetőroham észlelésekor késztetést érzett, hogy leköpje, vagy poharat varázsoljon a nyulából. Egyszerűen csak túl unalmasnak találta. Így végül inkább csak csendben elindult az ajtó felé a könyvével, miközben visszaszólt, elég hangosan, hogy a könyvtáros, meg az összes tudásvágyó szfinx dühös pillantását kiváltsa.
- Valóban? Nos, az egyszerű embereket mindig is lenyűgözte a hozzáállásom. De azért kapard fel magad, mielőtt még valaki átesik rajta, és esetleg pástétomot csinál a szőrcsomóból a zsebedben.
Ez most annyira nem volt remek, és szellemes beszólás, mint a beköszönése, de egyelőre ennyi futotta. Viszont ez után a könyvtáros kaland után úgy érezte, hogy megérdemli, a jutalmat, így döntése szerint kihagyta a délutáni tanulást, és a deszkáját összeszedve leindult a faluba, hogy elüsse az idejét. Meg ha ez a lány még egyszer az útjába kerül, akkor őt is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2016. március 17. 20:06 | Link

Rella


Nem tartom magamat igazán tanárnak, legalábbis olyan igazi, keménykezű tanár nem vagyok. Soha nem tanítok, inkább mesélek, és nem veszem a szívemre ha valakinek elkalandozik a figyelme, vagy fecseg az óra alatt. Bár ez az elején nagyon zavart, a végére rájöttem, hogy ezzel a delikvens saját magáról alakít ki egy véleményt. Én igyekeztem nem unalmas lenni, nem követelőztem és nem támasztottam teljesíthetetlen követelményeket. Szerettem volna, ha felkeltem a diákok érdeklődését, hogy ne unottan és kedvetlenül jöjjenek be órára. Ahogy elnéztem a hozzám járó diákokat, ez nagyjából sikerült is. Persze, minden évfolyamban volt egy-két fekete bárány, de hát, nem lehet mindenkinek élvezet a tanóra.
Így, mikor Rella megemlíti, hogy nem nem tudja felidézni az órai anyagot, egyáltalán nem haragszom rá. Csak mosolygok és elhúzva a kopott könyvet, kinyitom egy képnél, ami egy lovon harcoló amazont ábrázol.
- Tudod, én mindig próbáltam úgy tanulni, hogy egy dolgot kötöttem egy másikhoz. Soha nem magoltam, inkább próbáltam megérteni, ha pedig nem sikerült, akkor beleképzelni magamat.
Leheletnyi szünetet tartottam, nem akartam kioktatónak tűnni így mosolyogtam közben és a lehető legkedvesebb hangon beszéltem hozzá.
- Képzelj el egy zárt közösséget, mondjuk egy vízesés mellett. Az amazonok zárt közösségben éltek. Nézd meg a képet, mit látsz rajta?
Lepillantok a képre. Élethűen ábrázolja harcoló amazont. Ott az íj, a hosszú haj, ami nőiességet kölcsönöz neki és tökéletesen látszik a megcsonkított test is. A kép nagyon beszédes, remélem, és tudom is, hogy ez segítségül tud szolgálni ahhoz, hogy a történetet köré tudjuk építeni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. március 19. 19:12 | Link

Csornay Kíra Lotti


A délutánok, azok mindig olyan kimerítően unalmasak, hogy még egy magamfajta jókisfiú is idegösszeomlást kap. Nem arról van szó, elüldögélek én egy sarokban, egy jó könyvvel, de ha kínálkozik jobb program, akkor kapva-kapok rajta.
- A könyvtárba? - kérdeztem Lottit, kerekre tágult szemekkel, mikor szinte magával rángatott.  - Tegnap is ott voltam, meg tegnapelőtt is, sőt az egész múlt héten. - Csalódott voltam kicsit, de nem ellenkeztem, csak nem tudtam elképzelni, mit talál háztársam érdekeset abban a porszagú helyiségben. Tehetetlenül futottam utána, hisz nem akartam elesni, és őt sem elrántani, mert az csúnya dolog lenne tőlem. Úgy nézhettem ki, mint egy mugli rajzfilm figura, ahogy szinte a lábam nem érintve a talajt, úsztam utána a levegőben. Jó, hogy nincsenek akkora füleim, hogy lobogjanak a szélben, és a nyelvem sem lóg...még.
- Mi ott olyan érdekes? - kiáltottam, bár lehet, hogy hangom elnyelte a menetszél, vagy Lotti lépteinek zaja. Sokáig nem kiabálhattam, mert berobbantunk az ajtón. Több szempár fókuszált ránk, több, mint amennyi figyelmet szerettem volna. Amilyen melegem lett hirtelen, könnyen lehet, hogy el is pirultam. Egy "csókolom"-ot odasuttogtam Tilda néninek, akinek a tekintete enyhe ejnye-bejnyét sugárzott. Ezután helyreállt a Világbéke, a felénk forduló arcok újra a könyveikbe temetkeztek és az előbbi zajos belépő helyét átvette újra a szokásos porlepte áhítat.
- Mit fogunk itt csinálni? Talán a vizsgádhoz akarsz megnézni valamit? - Szívesen álltam szolgálatára, ha bármiben segíthetek, számíthat rám. Fejem felett a glória is megjelenik hamarosan, pedig csak képtelen vagyok nemet mondani, ami másnak örömet okoz. Néha átok, szívom a fogam, de újra és újra megteszem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2016. március 19. 23:30 | Link



Unatkoztam. Az utóbbi időben pedig ha ilyen galádság történt velem, már nem tudtam lefoglalni magamat egy beszélgetős délutánnal, sem pedig gumicukorral. Na jó, igazából megettem egy nagy zacskóval, biztos ez lehet az oka annak, hogy délutánra túlpörögtem. De elegem lett már a tanulásból, uncsi volt és kellett valami, ami nem csak a vércukorszintet, hanem az adrenalint is röpteti. Ilyenkor gyakran Lucához fordultam segítségül, ő azonban valamilyen buta okból a fejébe vette, hogy tanulni fog, pedig szinte már mindenből levizsgázott, tudom, mert Vince mondta nekem. Valószínűleg ez csak egy olcsó kifogás volt azért, hogy kettesben lehessenek, de akkor is rosszul esett. Az utóbbi időben ki nem állhattam a romantikus szerelmes párokat és bármerre mentem, csak olyanokat láttam. Fúj. De volt egy hely, ahol nem igazán lehetett romantikázni. Egy hely, ahol észrevétlenül lehet egy kis balhét csinálni, nem nagyot, csak épp annyit, hogy a lebukás veszélyétől fentebb szökjön az adrenalin. Egyedül nem volt annyira érdekes, úgyhogy amint a terv megszületett a fejemben abban a pillanatban lerohantam a klubhelyiségbe megfelelő alanyt találni a rosszalkodáshoz. Azonban, vizsgaidőszak lévén alig volt ott valaki, már kezdtem volna feladni, amikor megláttam egy ismerős arcot. Ábel. Igaz, hogy még csak elsős volt és nem volt az a kifejezetten rossz gyerek, úgy voltam vele, hogy egyszer mindent el kell kezdeni. A kezdetekben én is féltem a lebukástól, meg a büntetőmunkától de remek tanárom volt.
  - Szia Ábel. Eljössz velem könyvtárba?
Nem vártam meg a választ, megfogtam a kezét és felrántottam a fotelből, majd gyors léptekkel száguldottam vele, mint a kisvasút az erdei ösvényen, csak rajtunk nem ültek kiránduló gyerekek.
  - Van ott sok-sok-sok-sok-sok könyv. Érted?
Magyaráztam félig hátra, miközben még mindig húztam magammal. Igazából gőzöm nincs hova siettünk, talán az izgalom siettetett. Amint beléptünk rögtön megtorpantam az ajtóban és számba vettem a jelenlévőket. Sokan voltak, de délután révén már elég sokan feladták. Intettem egyet Tilda néninek, majd kézen fogtam a bajtársamat és bevezettem az egyik hosszú sorba.
  - Hogy mit csinálunk? Rosszalkodni fogunk.
Gonoszul felkuncogtam és mint egy rossz manó dörzsöltem össze a tenyeremet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. március 20. 00:59 | Link

Csornay Kíra Lotti

Mióta idekerültem ebbe az iskolába, egy dolgot bizton megtanultam: soha ne mondj semmire nemet. Na, én nem az a fajta vagyok, aki egyébként is képes lenne erre, de most rádöbbentem, hogy néha hasznos is lehet. A Navine ház lakói ugyan nem az a megátalkodott fajta, ezért semmi gyanúsat nem találtam abban, ahogy Lotti betört a délutánomba. Új lévén, kevés tárgyam volt és még kevesebből volt vizsgám, de az egy cseppet sem aggasztott, hogy mennyi tudás töltődik a fejembe ilyen körülmények között. Az órákon is általában csak néztem ki a fejemből, és levelezést folytattam pár lánnyal. Lotti is közéjük tartozott már a kezdetektől, mert hajladó szóba állni velem, akinek a tojáshéj ott volt még a fenekén, mert új fiú. Ezért nagyon hálás voltam neki, érte még inkább bármit megtettem volna, de mikor a rosszalkodást említette, kicsit kiszáradt hirtelen a szám. Nekem már az is annak számított, ha hangosabban szólaltam meg a könyvtárban, vagy hogy leveleztem órán. Büszke is voltam magamra, hogy milyen bátor vagyok és titkon azt kívántam, bárcsak apám látná ezt.
- Rosszalkodni? Minek? - kérdeztem meg suttogva, aztán zavartan néztem körül, hogy van-e valaki, aki hallotta. Elképzelésem sem volt arról, hogy a lány mit tervez, de mivel jó fejnek tartottam, bíztam benne. Fellelkesültem egyre jobban a gondolatra, hogy segíthetek, hogy valami közös buliban benne lehetek és már kevésbé voltam bizonytalan. Követtem a sorok közé, ahová vezetett és kíváncsian vártam a történésekre, közben lázasan agyaltam azon, milyen rosszaságot követhetnénk el.
- El kéne terelni Tilda néni figyelmét valahogy, nem? - Bíztam benne, hogy kitalál valamit, elvégre harmadikos, több varázslatot ismer nálam, biztosan van a tarsolyában egy csokornyi elterelő bűbáj. Abban is biztos voltam, hogy én is nélkülözhetetlen vagyok a tervhez, így a fontosságtudatom nem szenvedett csorbát. Rögtön fel is ajánlkoztam, ahogy egy jó kisfiúhoz illik.
- Miben segíthetek? Húzzam meg a hajad, bár nem akarlak bántani, csak ha szeretnéd...vagy nyissak ki minden ablakot, hogy huzat legyen? - soroltam fel a fejemben lévő egetverő rosszaságokat. Várakozón, no meg ugrásra készen tekintettem rá, várva az utasításokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2016. március 20. 20:33 | Link

Zoé

Egy kicsit még mindig zavarban érzem magam, de Zoé lassú, kedves hangja kezd megnyugtatni. Egyszer, még a mugli iskolámban a történelem tanárom azt mondta, hogy kérdezzünk, és igazából ő nagyon is szeretné, hogyha kérdeznénk. Hiszen ő azért van, azért fizetik, én pedig azért megyek az iskolába, hogy tanuljak és, ha valamit nem értek, akkor azt megkérdezzem. Ez az emlék is nyugtatóan hat és kezdem kicsit elengedni magam.
Zoé azt javasolja, hogy próbáljam kötni a dolgokat valamihez. Igazából én is ilyen vagyok, szerintem sosem sikerült még semmit megjegyezzek anélkül, hogy kötöttem volna azt valami máshoz. Például, amikor helyszíneket, helységeket kell megtanulni akkor azok leginkább csak akkor mennek a fejembe, ha jártam is ott, vagy tudok valakit aki  járt arra vagy hasonlók. Vagy gyakran születnek a fejembe vicces szóösszetételek, hogy egybe tanuljam meg például a varázsigét a hatásával.
Figyelmesen hallgatom Zoét és néha bólintok, jelezve, hogy értem. A kinyitott könyvre nézek. Egy képet látok egy lovon ülő nőről.
- Tehát, akkor... A képen van egy ló, rajta pedig egy amazon. - Ujjaimmal mutogatom közben, mintha ezzel is megerősíteném a mondandómat. - A kezében van egy íj és egy nyíl. A teste... - kicsit furcsán nézek a képre, de mintha valami isteni szikra jött volna! Úgy érzem megvilágosodtam. Fellelkesülve folytatom tovább: - Az amazonok jobb emlőjüket kényelmi szempontokból levágták. Az amazon harcos nép és hódításaik során feldúlták az egész ókori világot, sőt állítólag ők tudták először bevenni Atlantiszt. Mindössze két istent, a vadászat istennőjét és a háború istenét tisztelték.- Egy picit megállok. Úgy érzem mintha egy kis segítséggel ugyan, de előkapartam volna az emlékeimet az amazonokról. De mindenesetre azért várom a megerősítést Zoétól, mert az is előfordulhat, hogy csak összekevertem őket valamivel. Remélem nem lőttem nagyon mellé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2016. március 21. 17:57 | Link



- Azért, mert unatkozom.
Válaszoltam, és lezseren megvontam a vállamat, tisztára, mint egy nagylány. Pedig valójában elég bizonytalan voltam, már ami a rosszalkodást illeti. Bűntudatom volt, mert a szüleim nem erre tanítottak, viszont az izgalom már nagyon hiányzott és ez a kettős érzés tombolt bennem, egészen addig amíg meg nem találtam a Bájitaltan könyvet, amiből korábban tanultam. Nagyon nem szerettem ezt a tantárgyat, mert olyan volt, mintha valami altatódalt énekelne, rögtön lecsukódott tőle a szemem, szóval száraz volt és uncsi. Először ezen állok bosszút, az már szent.
  - Nem, nem. Tilda észre sem fog minket venni, folyton csak olvass. Úgyhogy válassz egy tankönyvet, lehetőleg olyan tárgyból amit nagyon nem szeretsz.
Biztattam, legalábbis próbáltam és ezzel saját magamat is igyekeztem meggyőzni arról, hogy ez annyira nem rossz dolog, inkább huncut dolog és ha valaki rájön a turpisságra, könnyű szerrel helyre tudja hozni a dolgot, még nem is kell magát annyira megerőltetnie.
  - Ha megvan a választott könyv, akkor gyere ahhoz a hátsó asztalhoz. Hozhatsz többet is.
A szemem izgatottan csillogott. Levettem még két másik példányt a Bájitaltan tankönyvből, meg egyet Sötét Varázslatok Kivédéséből és elindultam az asztal felé, reménykedve abban, hogy Ábel elég bátor lesz és ő is választ pár könyvet, amit kidekorálhatunk. Amint odaértem az asztalhoz leraktam a könyveket és előszedtem a zsebemből a színes, csillogós, illatos tollaimat. Volt minden színű, sőt, még néhány meg is volt bűvölve, hogy változtassa a színét, vagy világítson a sötétben. Felcsaptam a könyvet az első oldalon és a nyelvemet kinyújtva kezdem el belefirkálni a könyvbe, lehetőleg úgy, hogy olvashatatlan legyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. március 22. 20:45 | Link

Csornay Kíra Lotti


Mindenre csak értelmesen bólogattam, mint valami hátsó ablaki díszkutya. A szemeim is legalább annyira értelmesen csillogtak, mint annak üvegszemei. Szórakoztató látvány lehettem, de Lottit ez láthatóan nem nagyon zavarta. Teljesen belelkesedett a témába, a rosszalkodásba.
- Nekem a rosszalkodásból még órákat kell vennem. - Persze érthető, hogy unatkozik, én tudom, hogy az milyen érzés, de mikor felmerül, hogy tiltott dolgot tegyek, azonnal elönt az aggodalom. Egyik felem azt súgja, hogy nem szabad, a másik meg azt, hogy rajta. Lehet, hogy a végén meg fogok romlani, mint párizsi a kánikulában.
Gondolkodóba ejtett a feladat, hogy melyik tárgyat nem szeretem, végül is inkább az lett a vége, hogy nem maradt olyan, amit kedvelnék. Elindultam az egyik polc irányába, közben figyeltem Tilda nénit, nehogy megneszeljen valamit. Nem is értem, hogy lehet ennyit olvasni. Egy idő után az is nagyon fárasztó tud lenni, legalább annyira, mint az SVK tankönyv. Nem szeretek varázsolni, párbajozni, meg átkokat szórni pedig végképp nem, csak ha nagyon muszáj. Lehet, hogy apám miatt erőszakfóbiám lett? Vajon gyógyítható? Levettem a polcról egy találomra kiválasztott könyvet, nem érdekelt, hogy mi a témája, aztán az egész sort, amennyit csak elbírtam. Alig tudtam elcipelni az asztalig, ahol Lotti már rajzolgatott. Egy egész halom színes volt előtte, mikor letettem terhemet egy szabad felületre. Bizonytalanul elvettem a toronymagas kupac legfelső könyvét, majd kinyitottam. Matató mozdulatokkal kutattam a színesek és filcek között, de nem találtam az igazit.
- Ööööö...színtelen nincs? - Arra gondoltam, hogy ha láthatatlan tintával mázolom össze a könyveket, mindenki boldog lesz. Tilda néni azért, mert nem látszik, hogy tönkretettük a szeretteit, Lotti is elégedett lesz, hiszen segítettem neki rosszalkodni. Persze lehet, hogy  a színváltós filcek képesek színtelenné válni és nekem az is tökéletes lenne.
- Hoztam amúgy a nagy munkához egy kis gumicukrot. Mindenízű. Kérsz belőle? - Felé nyújtottam a zacskót, de olyan szerencsétlenül fogtam meg, hogy a teteje alulra került és a cukrok szétgurultak mindenhová. Jutott a többi asztalok alá is, polcok mögé, minden elképzelhető helyre. Maradt egy kevés azért a zacskóban is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2016. március 24. 21:39 | Link



Na hát akkor most megtanulod pajti! Igaz, nem biztatom hangosan, de csak azért, mert a könyvtárban csöndben kell lenni. Egyébként sincs kedvem lebukni, meg ágytálat sikálni gyerekfogkefével a gyengélkedőn, szóval inkább csöndben maradtam. Csöndes voltam, de nagyon hatékony! Rajzoltam szíveket, meg virágokat, napocskát, beleírtam, hogy mennyire uncsi, majd mint aki jól végezte a dolgát lapoztam, és folytattam a munkát. Annyira de annyira dolgoztam, hogy még a nyelvemet is kidugtam. A koncentráció jele! Ez azt jelenti, hogy szívem lelkem belepakolom a rosszalkodásba.
  - Húúú, mennyi mindent utálsz.
Szinte csillogott a szeme, amikor Ábel lerakta az asztalra a mindenséget. Úgy látszik, neki is tele van a csinos hócipője a vizsgaidőszakkal. Hát nekem is! Úgyhogy, most szegény könyveken fogjuk megtorolni a sérelmeinket.
  - Nincsen, de van csillogós fekete, és azt hiszem, ez illatos is.
Lehúzom a kupakját, az orromhoz tartom a tollat, kicsit össze is feketézem vele, de nem számít. Jólesően szippantás és elégedett bólintás következik.
  - Igen, ennek füst szaga van, úgyhogy használd csak. Azt hiszik majd, hogy megégett a könyv!
Becsuktam a késznek titulált kötete, majd elvettem egyet Ábeltől, gondolván, nem fog megharagudni, ha segítek neki egy picikét. És felütve egy véletlenszerű oldalon, hatalmas ikszet kezdtem el rajzolni pirossal. Rögtön megcsapott az eperillat, ahh, imádom a színes tollakat.
  - Jűűűűűpííí, gumicukor!
Hát, ami azt illeti nem szoktam magamat sokáig kéreti, főleg, ha gumicukorról van szó. Mert imáááádom! De nagyon. Szóval nem esem akkor sem kétségbe ha máséba kell belemarkolni. Anyukám szerint azért vagyok ilyen izgága, mert olyan sokat eszem belőle. De hát gyerek vagyok! Vagyis, már annyira nem. De szeretem az édességet, a lehető legegyszerűbb formában.
  - Hoopácsek!
Követem a tekintetemmel a szétgurult szemeket. Továbbra sem esem kétségbe, hangos szenvedéssel tolom hátra a székemet, majd lepattanok az asztal alá és elkezdem felkapdosni a leesett cukrokat a földről, be egyenesem a számba. Öt másodperces szabály! Szóval ez egyáltalán nem undorító.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. március 28. 11:47 | Link

Csornay Kíra Lotti


Egészen kifárasztott már az is, hogy idecipeltem ezt a rakás könyvet. Fáradtan rogytam le egy üres székre, bár majdnem mind üres volt. Lotti jó asztalt választott, nincs szemelőtt, és a közelben sincs sok gyerek, akik leleplezhetnének. Mindenre gondolt ez a lány. Nekem nem biztos, hogy menne, meg önbizalmam sincs, de egyre jobban tetszett nekem is ez a rosszalkodás. Izgalmas, ahogy érzek egy furcsa bizsergést a gyomromban. Fura, és kellemetlen, de nagyon jó.
- Ááá, nem mind, de gondoltam, hogy ne kelljen annyiszor járkálni ide-oda, mert feltűnő lehet. - Ekkora ravaszság nem is tudom, hogy fért meg bennem, de talán rá kell jönnöm, hogy sok minden titkot rejt Ábel bensője, még előttem is. Ebbe megint nem akartam belegondolni, mert már így is túl bonyolult volt, így nagy sóhaj kíséretében kinyitottam egy Bájitaltan könyvet. Aztán eszembe jutott Felagund professzor szürkéskék szeme és félénken inkább visszacsuktam.  Nem, ezt mégsem. Fela bával nem jó viccelni. Csalódott voltam, hogy színtelen filc nincs, a füst illata pedig nem vonzott. Megpróbáltam egy Trullusszal a feketét színtelenné varázsolni. Mikor Lotti egy Gemmológia könyv után nyúlt, lefogtam a kezét merészen.
- Ne, ezt a kedvemért ne! Nem volt belőle vizsga idén, legalábbis írásbeli. - Könyörögve néztem rá, közben reméltem, sikerül a könyvet megmentenem, de ezért nem fog nagyon haragudni. Ezután bármi is történt, én is kezembe vettem egy újabb kötetet, ami egy SVK könyv volt, és kinyitottam. A Trullusszal átvarázsolt filccel szépen kiszíneztem az oldalszámokat, ami így úgy hatott, mintha direkt lenne ennyire kidíszítve. Életemben nem alkottam még ilyen tetszetőset és fogalmam sem volt arról, hogy tudok rajzolni, meg tehetségem van a színekhez. A Trullus jól szuperált, bár nem lett színtelen, de folyamatosan változott a szivárvány minden színében. Csodaszép lett. Meg is akartam mutatni Lottinak, ám szerencsétlenségemre közbejött a gumicukor eső.
- Sajnálom - rebegtem alig hallhatóan és én is kapkodni kezdtem a repkedő cukikat. Lábak közt kúsztam, méltatlankodások közepette. Nem kis feltűnést okoztam, égett is a po...az arcom.  Zavartan mutattam csinos kis művemet Lottinak, hogy eltereljem kicsit a figyelmét, meg tompítsam a hangulatot.
- Nézd! Milyennek találod? - Kifejezetten dekoratív lett, ám egyáltalán nem firkálás és rongálás benyomását keltette, hanem díszítésnek hatott. Vagy a célt tévesztettem el, vagy tényleg alkalmatlan vagyok a rosszalkodásra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentesy E. Izabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 65
Írta: 2016. március 28. 19:56 | Link

Ward

~ Kicsit sokat késve bár, de megvan... ~



A leányzó napja egyre érdekesebb fordulatokat hozott. Eredetileg úgy volt, hogy Emily csak "pár" könyvért jön, majd szalad is tovább, - viszont mindez megdőlni látszott.
Találkozott egy férfivel, majd leborította az addigra már a karjaiban összegyűlt könyvkupacát. Minden egyes darabot sok sikerrel a földre juttatott. Ezt követve leguggolt, majd elkezdte összeszedni azokat. Eközben érezte, hogy a közelében lévő úr őt figyeli, - erről azonban csak akkor nyert bizonyságot, amikor újra felcsendült az illető hangja.
- Igen, valóban aranyos állat. És... köszönöm, hogy megosztottad velem a véleményed.
Mindezt a földnek, és persze az azon leledző maradék irományoknak mondta; nem nézett a férfire. Megeresztett egy mosolyt is később, de ezt nem biztos, hogy észrevette a beszélgetőpartnere. Kékségünk pontosan tudta, hogy az úr nem akar tőle semmi különöset, csak pusztán szókimondó. Bárcsak több ilyen ember lenne ezen a világon!
Amint az utolsó lapköteget is felemelte a talapzatról, óvatosan felállt, és a másik fél felé fordult. Sikerült elkapnia a pillanatot, amikor a szürke-fehér háziállata megengedte a férfinek, hogy megsimogassa. Ezen először meglepődött, majd elmosolyodott. Aki a tapsifüleseket szereti, az rossz lélek nem lehet, - és akit a nyulak kedvelnek, az meg pláne.
- Rá nem lehet figyelni... még ha akarnám sem menne. És... Azt a könyvet még nem ismerem...
Ezt követve elmosolyodott, de csak halványan, - majd az immáron megint a kezeiben leledző halmára tekintett. Pillanatokon keresztül bámulta, majd megszólalt.
- Hát... Mikor mit szoktam olvasni. Elég vegyes az ízlésem könyvek terén. Most a kedvenc írómtól szeretnék olvasni valami szösszenetet. Tőle most kivételesen csak egy könyv van nálam, a többi a tanuláshoz kell.
Emily szavai végeztével tekintetét a földre költöztette, majd kisvártatva megkereste vele Luceyt, aki ekkor éppenséggel az idegen lábainál szobrozott. Biccentett neki egyet a fejével, majd megint a férfire nézett. A nyúl azonnal vette a lapot, és átgaloppozott a lány patáihoz.
- Hát... azt hiszem mindent megtaláltam, amit akartam. Ha meg véletlenül nem, akkor később visszaszaladok. Örültem a találkozásunknak.
A kisasszony nem a búcsúzkodás híve, ezért amint befejezte a mondandóját, elmosolyodott, sarkon fordult, majd szépen elsétált. A jószág még kicsit kérette magát, de a legvégén úgy döntött, hogy követi gazdáját.  
Utoljára módosította:Szentesy E. Izabella, 2016. március 28. 20:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud,
ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2016. március 29. 12:14 | Link

Rella


Türelmesen várok. Tudom, hogy tudja. Mindössze csak egy kis támogatásra, biztatásra van szüksége. Az én tárgyam koránt sem olyan nehéz, mint mondjuk a Sötét Varázslatok Kivédése, vagy a Bájitaltan. Inkább mesének, könnyebbségnek mondanám. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyik-másik diák nem izzad meg vizsga közben, vagy épp nem unja magát halálra, de hát nem vagyunk egyformák.
- Igen...
Bólintok, várom a további információkat, tudom, hogy van. Lepillantok a képre, majd vissza Rella arcára. A halvány mosoly ott játszik az ajkaimon, időm, mint a tenger, ha kell szívesen elüldögélek itt akár estig is, de a helyzet az, hogy Rellára nem kell sokat várni, hamarosan megérkezik a várva várt válasz és ami azt illeti, tökéletes.
- Pontosan. Két királynőjük volt, míg az egyik hódított, addig a másik uralkodott. A férfiakat hódításaik korán foglyul ejtették, majd mikor nem volt már rájuk szükségük, egyszerűen kivégezték őket.
Nem is értem, hogy tudtak meglenni férfiak nélkül, én elképzelhetetlennek tartom azt, hogy a magam ura legyek, de hát, nem vagyunk egyformák, tiszteltem az amazonokat a bátorságukért és a függetlenségükért.
- Ott voltam a Trójai háborúban, sőt, Héraklész egyik próbája a tizenkettőből is hozzájuk kapcsolódott. Ennyit már bőven elég, ha tudsz róluk. De ha eszedbe jut még valami, mondhatod.
Ha már ennyit tud, az éppen elég tudásnak számít, többet nem is várok el. Nem szeretném ha a diákok magolnának, azt szeretném ha értenék és élvezetből kutatnának a mítoszok után, ahogy én is tettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ragnar Erik Magnusson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. március 29. 14:45 | Link



Hosszú ujjait könyvek gerincén húzva végig rúnákat keres, a szemének kedves írásjelek azonban másfél polc átnézése után sem kívánnak felbukkanni. Sóhajjal nyugtázza, hogy újabb latin betűs kötetbe botlik. Megáll azért és fejét kissé oldalra döntve igyekszik elolvasni, mi is áll a sötétkék borítón szürke betűkkel. Kissé szokatlanul csengnek ajkán az elsuttogott szavak, elsőre nem is érti őket teljesen. Másodjára újraolvasva sikerül csak rájönni, hogy pusztán magyar könyvvel van dolga, és ajkait lebiggyesztve kissé veszi tudomásul, hogy a Mágikus tevékenység lenyomozása címet viselő alkotás nem lesz a mai olvasmánya. Át is sétál a szomszédos polcig, közben pedig futólag az asztal felé pillant hosszú tincsei mögül, hogy ott van-e még a pergamenköteg és a díszes fekete toll, amit magával hozott. Különleges ajándék volt, még anyjától kapta, amikor befejezte a tanulmányait. Nem önműködő, még csak a tintatartaléka sem végtelen, láthatatlanul sem ír, vagy nincs aranyból a hegye, bár egyetlen aranyszínű csík végighúzódik hegyétől a csúcsáig, legfőképpen azonban mégis érzelmi értékes van. Sajnálná, ha nélküle maradna, az új hellyel szemben pedig még bizalmatlan kissé. A polc felé visszafordulva ezen is módszeresen halad végig, minden egyes könyvet végignézve. Halvány mosoly jelenik meg szája szegletében a harmadik könyvnél, amikor ráébred, hogy az ereklyékről szól. A negyedik könyvet aztán le is veszi, körbeforgatja, majd elmosolyodik és lassú, nyugodt, de ruganyos léptekkel sétál el az asztalig. Olyan csendben mozog, hogy nem is hallani, aztán még a széknek is óvatosan nyúl a támlája alá, hangtalanul emeli meg, hogy helye legyen, majd helyet foglal. Leteszi a könyvet, felnyitja a borítót, óvatosan forgat a tartalomjegyzékhez, mintha attól tartana, hogy a könyv feljajdul, ha hevesebben lapozza fel, aztán a sorokat ujja hegyével követve megállapodik egy számára érdekes fejezetnél. Mágikus hírében álló koronaékszerek. A jelzett oldalnál nyitja ki a könyvet, és egy pergamendarabot lehajt, keze ügyébe helyezi a tollat, és az asztalra könyökölve nekilát olvasni.  
Utoljára módosította:Ragnar Erik Magnusson, 2016. március 30. 10:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2016. március 29. 14:49 | Link



Semmi szabadideje nem akadt amikor kutatómunkára küldték, de vette az akadályt, így hóna alatt három kupac pergamennel és az oldalán átvetett, már-már a súlytól szakadozó bőrtáskájával rontott be a könyvtengerbe. Húzta a száját rendesen amiért el kell végeznie a kötelességeit és a szokásosnál is harapósabb hangulatba került.
Iratait ledobta az első szabadabbnak tűnő asztalra, majd talárját magáról legyűrve odavágta a szék támlájára és a polcok általi halál markába sétált. Hosszú időre veszett el a tudományosabbnál tudományosabb írások között, mígnem talált egy használhatónak tűnő, rég nem használt kötetet a legeldugottabb polctetőn. Azt porolva kereste meg kijelölt helyét, és szemöldök ráncolva vette tudomásul, hogy a helyét majdnem elfoglalták.
Szusszanva lépdelt közelebb, biztos pontként tartva a könyvet, melyet erőteljesebb puffanással dobott le az asztal lapjára. Rá sem pillantott az ismeretlenre, azzal foglalkozott, hogy a következő két órára kényelmes pozitúrába tudja helyezni magát, és ezután állt neki írószert keresni. Írószert, mint pennát és tollat, amiből egyet sem hozott el magával.
Magában szitkozódott és a külvilág ebből csak annyit vehetett észre, hogy összepréseli ajkait, szemei megvillannak.
Tekintete a szemben ülőre tévedt és az ő íróeszközére, melyért felemelkedett, és áthajolt, hogy magához vegye. Szó nélkül ugyan...de nem lopni akart, csak jegyzetelni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ragnar Erik Magnusson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. március 29. 16:01 | Link



A walesi uralkodók koronája II. Llewelyn cilmeri vereségét követően I. Edwárd királyhoz került. A zöld drágakövekkel ékesített egyszerű, vörösesen csillogó, feltehetőleg... Majdhogynem elégedett félmosolyra húzódik a szája a mondat olvasása közben. Ugyan nem kifejezetten érdekli Wales történelme, az ereklyék közé sorolódó ékszerek azonban annál inkább, márpedig ez a könyv többről is beszámol. Ezt érdemesnek tűnik lejegyeznie. Nyúl is a tolla után, azt azonban éppen egy kéz emeli el az orra előtt.
- Heeej - szólal meg kissé feldúltan. Ez már mégiscsak pimaszság, hiszen itt ül és mégis lenyúlnák? Az az aranyszínű festék nem ér olyan sokat, hogy érdemes legyen, neki viszont annál komolyabb a toll érzelmi értéke. Utána is kap, de most veszi csak észre, hogy egy lány ül vele szemben. Mikor került ide egyáltalán? Fel sem tűnt neki, hogy van még itt valaki más is ilyen kora délelőtt. 
- Jag vilja se - szólal meg jelentősen halkabban, bár még mindig hasonlóan feldúltan, bármennyire is szeretné palástolni ezt az érzést. A mondat közepén jön csak rá, hogy tulajdonképpen nem is magyarul beszél. Vesz egy mély levegőt, kifújja és előre nyújtja a kezét tenyérrel felfele. 
- Azaz szeretném elkérni, ha lehet. Mármint az enyém, és örülnék, ha visszakapnám. Nagyon fontos nekem, sokat jelent, vagyis, hogy nem ér sokat, csak érzelmileg jelent sokat. Kérem szépen vissza - gabalyodik bele lassan saját mondataiba, miközben igyekszik kimagyarázni, mit is szeretne. Közben úgy cikázik körbe a tekintete, mintha valamit nagyon keresne. Többször is visszatéved a lány arcára, de sosem állapodik meg, inkább időzik hosszasan a tollon, bámulja azt, mintha attól hamarabb visszakapná esetleg. 
- De azért, ha visszaadnád, csak most kellene feljegyezni valamit, akkor használhatod nyugodtan, csak igazán szólhatnál, hogy szükséged van rá, vagy itt az nem szokás? De túl sokat is beszélek, azt hiszem. Mindegy. Visszakaphatnám? - kérdezi végül egy fél perccel később, ami már így is örökkévalóságnak tűnt számára.  
Utoljára módosította:Ragnar Erik Magnusson, 2016. március 30. 10:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2016. március 29. 16:57 | Link



Meglepetten pillantott a szőke srácra, kiről nem akart tudomást venni és veszekedést generálni, csak a tollat akarta. Na de a saját nyelvén való beszéd lepte ám meg, és csak pislogott rá mikor magyarra váltott.
- El akartam lopni - szája szegletében vigyor bujkált, miközben ezt kimondta. Kerülte a magyart, hisz minek, ha az első pillanatban elárulja magát a szemközti? Hagyta, hogy vigyora kiszélesedjen és feljegyzett egy-két szót.
- Nincs esetleg nálad még egy? Elhagytam az enyémet... - mivel a téma még cseppet sem volt lezárva, folytatta, és reménykedett benne, hogy pozitív választ kap.
- Amúgy Annelie vagyok - mutatkozott be ahogy azt illik. Talán jobb lett volna eleve ezzel indítani, de amikor lenyúlta az íróeszközt, még nem gondolta, hogy eljutnak a bemutatkozásig. Nem szokott kezet nyújtani és barátkozni, csak ha érdekei úgy kívánják.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 25 ... 33 ... 51 52 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet