36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 23 ... 31 ... 51 52 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. szeptember 11. 18:50 | Link

Noel

A pillanatnyilag beállt csendben végig a fiú szemeit figyeltem egészen addig, míg balja végül a teste mellé esett. Hálás és megkönnyebbült sóhaj szaladt ki ajkaim között ahogy fejem Noelről a könyvespolcok közti folyosó felé fordítottam. A könyvtár szokatlanul hangtalan és üres volt, tökéletesen hallottam a fiú minden egyes lélegzetvételét. Beleborzongtam ahogy az általa kifújt levegő csiklandozni kezdte a nyakam. Pedig ennyire nem is állt közel hozzám.
- Tíz éve gyakorlom. Hidd el, nem fog menni - falnak döntött fej, felhúzott lábak, térden nyugtatott kezek, ujjtördelés. Nem is vehettem volna fel nyugodtabb pozíciót ennél, mert így biztos mindenki elhitte aki csak rám nézett, hogy nem féltem a vizsga kijavításától és Felagundtól. Mert semmi sem lehet rosszabb egy balul elsült dolgozatnál. Ennél már csak úgyis jobb lesz, Noel meg fel is ajánlotta, hogy felgyújtja a termet amennyiben ez bekövetkezik. Félj, Felagund, félj.
- Megbüntetlek én nagyon szívesen, csak egy szavadba kerül - vontam meg a vállam mosolyogva, míg a rellonos is helyet foglalt az egyre kényelmesebbnek tűnő padlón. Még a hideg fal sem volt olyan rideg, mint azt valaki elsőre gondolná róla, ugyanis bizonyára mindenki első gondolata egy falról a rideg lenne. Elég csak ránézni, hisz olyan szürke, zord, sivár. Akár egy magányos, szenvedő lélek valamelyik el.. na mindegy.
- Ne mondj ilyet. A nővéredet biztos érdekli - nem igazán tudtam, milyen a kapcsolata Sárával, a lányról igazából csak hébe-hóba hallottam pár elejtett megjegyzést vagy pletykát, azonban mertem feltételezni, hogy jó a kapcsolatuk. Noelről ugyanis szinte semmit sem tudtam azon kívül, hogy egész ügyes volt bájitaltanból. Egész ügyes, igen.
- Te nem fázol? - eddig térdemen pihentetett kezem az ölembe ejtettem és ott húztam le jobban a talár ujját, hogy minél nagyobb felületet takarjon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2015. szeptember 19. 23:42 | Link

Martin Romberg
-még... valamikor ezer éve-

Hatalmas, csillogó kiskutyaszemeket meresztek rég nem látott barátomra, úgy legeltetem rajta a pillantásom, mintha bármelyik momentumban csak úgy, huss! Eltűnhetne. Mint ahogy egyszer csak ide ette a fene, pont a Bagolykő könyvtárába. Pont abban az évben, amikor végzek. Neeeem, nem kezdjük a negatívval! Szóval, khm… Egy kicsit talán zavarba ejtő is lehet, amit éppenséggel leművelek, de Martin ismer, és annyit elárulhatok, hogy évekkel ezelőtt sem voltam sokkal normálisabb. Legfeljebb egy kicsit meglepődik, nem tegnap volt, amikor ezt legutóbb ilyen közelről, életnagyságban is tapasztalhatta.
Egy kis történelmi gyorstalpaló, avagy mit érdemes tudni kettőnk barátságáról: ah, ez a cukorpofa gyerek ezzel az örökké kíváncsi tekintettel itten, a fogadott öcsém! Bár ezt ő még nem tudja. Egy suliba jártunk Svájcban, és én voltam a… hogy is hívják ezt itt? Mentor? Örökbefogadó? Ja, igazából önkéntes pártfogója, amiből később izgalmas és nagyon szép emlékekkel teli, már-már testvéri ragaszkodás alakult ki köztünk. Mondjuk ki: szeretem ezt a kis szöszkét! És ez most egy cseppet sem volt b***s, áh, dehogy.
És most itt van, értitek ti ezt?! A logikus gondolatmenetet végigjáratva fejben, miszerint ez a kastély televan mindenféle nemzetiségű, és nagyon vegyes iskolákból szalajtott diákokkal, ennek egyáltalán nem kéne döbbenetes infónak lennie.
- A nyelvtanulással szívesen segítek, ha problémába ütközöl. Azt pedig, hogy korábban nem sikerült összefutnunk, minden bizonnyal kedves Murphy barátunk intézte így – vonok vállat. Igazából nem számít, mivel most itt vagyunk. Olyan sok mindenről nem maradtunk le. És a magyar oktatást pedig rém egyszerű okból ajánlom fel, ami egyértelműbb nem is lehetne – mert az anyanyelvem. Amíg túl nem lendülünk a sztorizgatás részen, meg azon, hogy még mindig csak egy kicsi választ el a hiperventillálástól, talán képesek is leszünk a tárgyra térni. Már amennyiben szüksége lesz rá, nem tudhatom, hogy áll a dologgal.
- Ereklyekutatás, ah! Izgalmas és veszélyes pálya – hm, mintha ismerős lenne a téma. – Ja, hát… ha sikerül időben végeznem ezzel a halommal itt. Nem vészes amúgy, tutira élvezni fogod! Jól mondod, ha a mesterképzéssel megvagyok, jöhet egy kétéves egyetemi képzés Tatán, és csak aztán lesz belőlem hivatalosan is auror. Ne is mondd, annyi mindent szeretnék mondani, meg kérdezni, hogy… nem is tudom, mivel kezdjem. De leugorhatnánk majd a faluba egyik este inni valamit, csak kényelmesebb lenne, mint a könyvtár kellős közepén suttogni – szélesedik a vigyorom. Ez így kimondva annyira nagyon… jellemző. Úgy értem, a helyzet. Még véletlenül sem tudtunk volna valami átlagos szituban leművelni ezt a viszontlátási akciót.
Utoljára módosította:Várkonyi Arnold, 2015. szeptember 19. 23:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. szeptember 24. 13:41 | Link

Izabella


Régóta ismeri már a levitás szöszkét, tudja róla, hogy mindenkivel kedves, hogy nála a Földkerekség utolsó embere is ugyanannyi eséllyel indul, mint a legtisztább, és tud néhány olyan dolgot is, amit a lány szavak nélkül, apróbb mozdulatokkal, ösztönszerű mimikával, egy-egy mosollyal vagy könnycseppel árult el magáról. Hetente kétszer másfél órán át ugyanazon üst felett görnyednek, aprítanak, préselnek és kevergetnek, ami bár nem túl sok idő, és az is munkával telik, a párok akarattalanul is megismerik, s közelebb kerülnek egymáshoz. Hangtalanul, titokban.
- Az önbizalomhiány a te egyetlen bajod - mondja a világos fürtökre pillantva, s falnak vetett háttal lejjebb, egészen a hideg padlóig csúszik. - Pedig nincs mire. Okos vagy, szorgalmas és... - természetesnek ható torokköszörülést után folytatja - ...jól nézel ki. Hova kell még ennél több?
Vállait tétován megvonva fordul el Izabellától, és száját némi zavarral harapja be. Szavai hallatán szíve félreüt, a kettejük közti légkört egyszerre feszültnek érzékeli. Eddig még soha nem beszélgettek hasonlóról, témáikat leszűkítették a bájitaltan, sárkányok és vattacukor-őrület opciókra, melyek tökéletesen meg is feleltek az üstből felcsapó füst mellé.
- Ööö?... - elváló ajkakkal, tátott szájjal fordul a lány felé, és furcsán szokatlan fejrázásba kezd. Mivan? - Életem végéig vinnem kéne utánad a színes vattakorongjaidat, mi? Amolyan fegyverhordozóként. Hm... tőled kapott, ennél keményebb büntetést sajnos nem tudok elképzelni. De... tegyük fel, hogy az éjszaka közepén, a te járőrszolgálatod alatt felgyújtok egy páncélt. Arra jársz, végignézed, elkapsz. Hogy büntetsz meg?
Felvont szemöldökei alatt huncut, megcsillanó tekintettel fordul a mellette üldögélő lányhoz, zöldjei az övéit fürkészik. Sára vagy bármely másik rokona most egy percig sem foglalkoztatja, Izabella hozzájuk fűződő gondolatát könnyedén engedi el füle mellett. Egyedül csak válaszára koncentrál, és mikor a szőke megszólal, hogy fázik, a rellonos agyáig hirtelen még az sem jut el. Pislogás nélkül, széles félmosollyal figyeli a másik vonásait, majd nagy sokára - mikor magában visszajátssza kérdését - kap észhez.
- Nem, nem. Tudod, nem igazán szoktam fázni. A tűz meg minden. De izé. Szeretnél menni, vagy...? Nem tudom - fejezi be kissé esetlenül szavait, mintha kezdő tinédzser lenne, és ötlete sem volna afelől, mit is tegyen egy éppen fázó lánnyal. Átölelje, vagy odaadja neki a talárját? Vagy rakjon tüzet néhány régi, unalmas könyvből? Nehéz ügy. Ombozi vagy, te szerencsétlen!
- Odaadhatom a talárom - motyogja végül, és kezeit már ki is bújtatja a fekete anyagból. Ombozi vagy nem Ombozi, nem érzi úgy, hogy Izabella vagy ő fel lennének készülve összebújásra vagy bármi másra. - Tessék, tégy vele amit akarsz.
Torkát megköszörülve dönti hátát a falnak, és fejét is hátravetve, a szőke irányába fordul. Lustán nézi mozdulatait, nem szólal meg, egyszerűen élvezi a közéjük beékelődő, pillanatnyi csendet. Régen érzett már efféle nyugalmat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. szeptember 24. 19:51 | Link

Noel

Csendben hallgattam Noel halk fújtatását, ujjaim között egyik szőke tincsem forgattam megbabonázva nézve a vékony szálakat. Minő véletlen, a fiú pár perccel azelőtt ugyanezt csinálta ugyanazzal a hajfürttel. Körmömmel a végét piszkáltam és hallgattam a rekedtes hangot. Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva megnyugvással töltött el Noel jelenléte és még az elszúrt bájitaltan kérdést is elfeledtem egy pillanatra. De tényleg csak egy pillanatra. Abban a pillanatban pedig akaratlanul is elmosolyodtam a fiú bókjait hallgatva, arcom kipirosodott picit. Nagyot nyelve vártam, hogy folytatja-e vagy válaszoljak a kérdésére, utóbbi végül három perc újabb hallgatás után sem következett be. Ekkor engedtem el az eddig kapargatott tincset, kezeim az ölembe ejtettem, zöldjeim Noel tüntetőlegesen elfordított arca felé fordítottam. Tekintetem lassan kúszott át hajáról az arcán keresztül a szemei irányába. Ajkaim elnyíltak egymástól a következő kérdését hallva, majd nevetve rázni kezdtem a fejem.
- Miért akarod tudni? - még mindig állt a bármikor megbüntetem csak szóljon ajánlat, de azért jó lett volna tudni, Noelnek miért van olyan sok szabadideje, hogy büntetőmunkákat csinálgasson nekem. Ennyire azért ő sem unatkozhat, biztos van más fantasztikus elfoglaltsága is, mint például a tűzzel játszás, vagy egy bájital receptjének átismétlése... hopp, megint témánál vagyunk. Tényleg nagyon rágörcsöltem a témára, habár annyi szerencsém még van, hogy nem a vizsgaírás előtt kezdtem el pánikolni. Akkor biztos rosszabbat írtam volna a beadottnál is.
- Ne, nem ke... - kezdtem volna rázni a fejem, mire a kezembe lett nyomva az imént levetett talár. Nagy szemekkel pislogtam Noelre, nem tudtam erre most mit kellene reagálnom. Csak szorongattam a ruhadarabot úgy, mintha az életem függött volna tőle. Pedig a fázáson kívül nem volt semmi bajom, az is meg csak azért szokott néha megtörténni, mert jobban aggódok teszem azt a vizsga miatt. És pont ez történt, csak azt már nem volt lehetőségem hozzátenni a kérdésem folytatásaként.
- Köszönöm - biccentettem végül s előrehajolva a hátamra terítettem a ruhadarabot, majd a két szélét megragadva amennyire csak tudtam, összehúztam magam előtt teljesen beburkolózva az anyagba. Halkan pihegve dőltem vissza törökülésbe húzva a lábaim. Lehunyt szemekkel ültem mellette mélyeket lélegezve, közben az elkövetkezendő egy éven gondolkoztam. Mert elvégre, ha sikerülnek a vizsgáim, végzős leszek. Pontosan pedig nem voltam még biztos benne, hogy mit fogok ezek után csinálni.
- Noel...?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. szeptember 26. 15:01 | Link

Izabella


Hogy miért akarja tudni? Jó kérdés. Maga sem tudja, de benne még csak a kérdés gondolata sem merült fel. Kíváncsi tekintetét elválasztja a mellette ülő lány világos arcától, és fejét a másik irányban álló polcok felé fordítja. Önkéntelenül is felrémlik előtte Annelie kék szempárja, s azzal együtt kérészéletű kapcsolatuk is, mely annak ellenére is mély szakadékot hagyott maga után, hogy úgy érzi, mindent megtett annak érdekében, hogy életében először, csak most ne rontsa el. Mindent, azaz semmit; egyetlen dolgot sem erőltetett, nem kacsintgatott félre, még csak gondolni sem gondolt másra. Tiszteletben tartott mindent, amit egy ártatlan lánnyal szemben tiszteletben lehet, úgy csinálta, ahogy a nagykönyvben is meg van írva.
Gondolatára egy pillanat alatt szárad ki torka, megreszkető száját beharapja, és bár igyekszik teljesen hangtalan maradni, úgy érzi, az egész könyvtár hallja, amint éppen nyel. Zavartan megköszörüli torkát, és borostás állához kapva, megvakargatja azt. Az apró, szúró szőrszálak sercegnek ujja nyomán, s a finom hang az egyetlen, amit most hallani lehet a helyiség sarkában.
- Mert nem tudom milyen vagy - szólal meg vállait alig láthatóan megvonva. - Nem tudom mit várhatok tőled, mire mit lépnél. Ötletem sincs mikor mit fogsz válaszolni.
Kénytelen belátni, hogy túl jó néhány kalandon és két, kezdetétől fogva halálraítélt kapcsolaton, még mindig vakként áll a másik nem talánya előtt. Megfejthetetlen rejtvényként tekint az összes lányra, akik bár félelmet nem, valamiféle velük szembeni tartást mégis kiváltanak belőle. Már nem tudja hogyan közeledjen hozzájuk, és abban sem biztos, hogy egyáltalán, szükséges közelednie. Arra ugyanis, amire alkalomadtán kellenek, lelket kiszipolyozó, végeláthatatlanul hosszú beszélgetések nélkül is talál partnert.
Visszapillant Izabellára, zöld szemei a drága talárjába takarózó mozdulatait figyelik. Aztán felkúsznak a lehunyt szemekre, a levitás rezzenéstelen szemhéjaira. Háta mostanra áthűlt a faltól, de az érzés inkább jóleső, mint kellemetlen.
- Hm? - kérdezi, és jobbját Izabella hozzá közelebb eső kezére teszi. Tenyerével betakarja kézfejét, ujjbegyei a hideg ujjhosszt érintik. Saját meleg bőre pillanatok alatt átmelengetheti a fázós kezet, ha ő is úgy akarja.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2015. szeptember 26. 15:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. szeptember 27. 10:23 | Link

Sz. N. D.


Csak egy lista. Egy mérhetetlenül hosszú lista arról, mit kéne nekem tudnom, s mivel kellő alaptudás híján, ez nem jött össze - lévén a családban varázsló sincs -, megint csak magamra számíthatok.
Az idők során ezt megszoktam, négy fiú testvér mellett volt időm hozzászokni, hogy a segítőkészség van mikor hiánycikknek számít. Nem is okoz ez problémát.
Az már inkább, hogy megtaláljam a könyvtárat, de ahogy hozzájutok a kávémhoz, az agyműködésem is beindul, pár korty után, már beugrik, hogy valahol az első emeleten lesz.
Nem értem, miért van minden fontos hely olyan messze, bár tudom, ez nézőpont kérdése. Annál a helynél, ahol én leledzek, nincs lejjebb, és ez így igaz. A pince... az a pince... megbarátkoztam vele, mert nem volt más választásom, de ha tehetem, szökök is el onnan.
Valahogy nincs meg az az érzés, hogy én odavaló vagyok, főleg mióta volt szerencsém futólag megpillantani pár nehéz eset háztársamat. Tudom, tudom az idő..., de valahogy nem bírom leküzdeni azt a keserű érzést, ami folyton bennem lappang.
Megvolt az életem, megvoltak a terveim, az eredményeim, a családom és az álmaim... nagy álmok, mikben hittem, és úgy gondoltam, nincs az a természeti erő, mai eltántoríthatna attól, hogy végig is érjem az ahhoz vezető utat.
Néhány serleg meg érem most is a szobámban lappang, valahogy úgy éreztem, el kell hoznom, nem hagyhatom, hogy az itteni közeg belem sulykolja, nem érek semmit, mert ez nincs így.
Meg tudnám mutatni, az én tehetségem, miben rejlik, de az itteniek nem vevők arra az életformára, ahogy azt sikerült leszűrnöm.
Ezzel nincs is gond, hisz én se azért táncoltam... táncolok, hogy mindenki lássa, milyen jó vagyok benne, sose ez volt az elsődleges, és az edzőm szerint ép ezért értem el azt, amit. Nekem a tánc nem hobbi, vagy ugródeszka a siker felé, a tánc minden, ami én vagyok. Egyedül úgy vagyok képes kifejezni magam, ami itt elég nagy hátrány.
Megrázom a fejem, és még egy pillantást vetve a listára, lépek be a könyvek útvesztőjébe, mert ez tényleg az. Elég csak megállnom az ajtó előtt, hogy lesápadjak a látszólag véget nem érő polcok láttán, de aztán csak erőt veszek magamon, és elindulok az egyik sorban, hisz ha szerencsém lesz, estig az összes könyv meglesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2015. szeptember 27. 10:43 | Link

Szép Heléna *.*

Amióta Alfonz megérkezett, azóta minden a helyére zökkent benne. Itt az ő drága édes öcsikéje, az ő kis kincse, a legszentebb és legtitkosabb társa. Mi kéne még neki? Boldog gondolatokkal és a galambos plüssel, ami a táskáján lóg indult el a könyvtár felé. Sikeresen vette a vizsgák állította akadályokat, történetesen ragálytanon brillírozott. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Várakozáson felüli eredménye, amire módfelett büszke.
Befordul a folyosón, még fütyörészik is - turbékolni csak úgy nem szokott, nem galamb ő! -, aztán rájön, hogy egy csendes helyre igyekszik. Jaj, majd elfelejtettem! Az indoka nagyon egyszerű: mindig azt hallja, hogy senki sem akar a cserebogarak halhatatlanságáról előadást tartani. Milyenek vajon a cserebogarak? És tényleg istenségek, hogy nem lehet őket kinyiffantani? Ilyen és ehhez hasonló retardált kérdések cikáznak a fejében, miközben viruló fejjel belép a Matilda felségterületének nyilvánított helyiségbe. Biccent egyet a könyvtárosnőnek - akinek már nem egyszer bizonyította fergeteges és utánozhatatlan tájékozatlanságát -, majd beljebb is evickél. Ugrándozik, szökell, trappol, majd tulajdonképpen el is gázol valakit. Az egyik fordulóban mindössze pár centi választja el attól, hogy úthenger módjára felkvőrellonost - fekvőrendőr után szabadon - csináljon a szerencsétlen lánykából. Fő az elővigyázatosság Norbert, nem győzöm hangsúlyozni!
- Elnézést, ne haragudj, tudnál segíteni? Vagy neked kell segítség? - nyílt természetéből adódóan nem fél egy esetleges átoktól, amit ajándékba kaphat, végtére is nem történt baleset. Viszont Helena eléggé elveszettnek látszik, mintha egy labirintusba került volna és a Minotaurosz üldözné. Ha már itt tartunk, vajon létezik...? Gyorsan elhessenti ezeket a fura gondolatokat és kérdőn pillant az apróságra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. szeptember 27. 10:57 | Link

Sz. N. D.


Na szóval, van ez a hely, meg vagyok én, aki sose volt még ezen a helyen, sőt még hasonlón se, de szerintem ezzel jobb, ha nem büszkélkedek. És most nyert számomra értelmet az "elanyátlanodás"-nak nevezett életérzés. Valós. Ez tény, mert először érzem úgy, hogy tök jó lenne, ha itt lennének, vagy legalább Kolos, aki a könyvtárban szokott randizgatni - mi mást hihetnék, ha mindig ott lóg -, még az sem zavarna, ha szem forgatva közölné, mennyire műveletlen húga van, meg a többi, de végül segítene.
De most nincs senki, csak egy halom könyv, és sejtem, hiába kezdek el kutatni, egyikben sincs térkép, vagy valami útmutató, ami megmagyarázná, mit kell ilyen helyen tenni. Esküszöm, előbb vállalok be egy kínai kaját, pedig nem szeretem... nagyon nem.
Hamarosan megoldódik a problémám, mert valaki belém jön.... szó szerint. Csak egy nyögés szakad ki belőlem, ahogy a padlózaton találom magam. Az érzést megszoktam, és a szituáció is afféle deja vuként hat rám, Milán szokott ezzel bohóckodni, csak ő ezt az emberektől zsúfolt utcán is eljátssza. Amúgy köszönöm szépen, az én családom normális, csak ép fiatalabbik bátyámban kattant valami.
- Semmi gond - tornászom fel magam egy szökkenéssel, ami a tánc lévén rögzült be, és szerény véleményem szerint elég menő látványnak minősül.
- Hát öhm... először járok itt... nem nem itt... könyvtárban - vakargatom a tarkóm, pontosan olyan arckifejezést vágva, mint aki menten elszégyelli magát itt helyben.
- Úgyhogy akár segíthetnénk is egymáson, mit szólsz? - mert amúgy, ha tudnám mi merre, biztos örömmel a segítségére sietnék, ez nekem sose okozott problémát. Sejtem, azért, mert az illető eddig mindig viszonozta azt.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2015. szeptember 27. 11:12 | Link

Szép Heléna <3

Fiam, mondtam már, de mondom újra: fiatal lányok felöklelése és padlóra küldése szumósokat megszégyenítő módon nem szerepel a "hogyan vágódjunk be másoknál" listán. Bár tudod mit? Feladom. Jellemző.
- Jaj de ugye nem ütötted meg magad? - már vizualizálja, ahogyan minden csontja eltörik és vérben fürdik és meg fog halni és... És wáoh, hogy felkel. Hogy kel fel?! Na ez az a pont, ahol Norbi eltöpreng azon, vajon ezt tanítják-e és, ha igen, hol. Neki ilyet tudni kell. Hol a bakancslistája ilyenkor, hogy feljegyezze? HOL? Persze a szobájában. Mindegy, ezt megjegyzi.
- Még sose jártál könyvtárban? - hüledezve kérdezi, bár ezt igazán nem értem. Mintha ő napra-nap itt költené el szabad perceit. - Na mondjuk én se sűrűn, szerintem Matilda, a könyvtárosné lassan agyérgörcsöt kap tőlem - elvigyorodik ismételten, ahogy visszaemlékszik a legutóbbi érkezésére. Konkrétumokat kellett volna mondani, de ehelyett makogott és mindig máshol lyukadtak ki. Mikor az ötödik részlegre vándoroltak el, természetesen teljesen feleslegesen, talán csak rosszul látta, de mintha kidagadt volna egy ér a nő halántékán. De lehet, hogy csak utólag színezi ki a mesét, sosem volt híres a memóriájáról.
- Óóó, rendben van! Én a cserebogarak halhatatlanságáról akarok megbizonyosodni, mit tudsz erről? - közben elindul valamelyik polcsoron, ami egyébként pont nem az, ami neki valaha is kéne, de rá sem ránt, helyette lepillant a lánykára - olyan kis törpe az óriási Norbi mellett! - és úgy dönt, talán vele kéne kezdeni. - Neked mire van szükséged? - már sorolná is fel a tantárgyakat, amiket tanítottak neki, mert hát bár jó eredménnyel végzett mindig, azért necces lenne kijelenteni, hogy tanult. Józan paraszti ész, a maradékot meg betippelte. Hiába, mázlis fickó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. szeptember 27. 11:26 | Link

Sz. N. D.  Pirul


Tényleg nem újdonságok az ilyen merényletek számomra, meg vagyok edződve, és igen, tiszta büszke is vagyok magamra, és most először érzek hálát Milán irányába, mert valljuk be, nem sokat tett a jellemem fejlődése érdekében.
- Estem már nagyobbat... táncolok, az ilyen esetek számomra mindennaposak... voltak - az utolsó szócskát már csak halkan ejtem ki, s noha eddig vigyorogtam, ezzel is megnyugtatva az idősebb fiút, az a vigyor már csak óvatos mosollyá szelidül, de vállat vonok, hogy megmutassam, nem akkora cucc ám.
- Nem... nem rendes iskolába jártam, hanem művészetibe, ott meg inkább a készség fejlesztésre tesznek nagyobb hangsúlyt, persze az alapműveltséget belénk ütik, de nem olyan keményen... ott hat órából négy tánc volt - próbálom neki megmagyarázni, hogy nálam hogy is működött ez, legalább is addig, míg ide nem kerültem, és csak bízni tudok abban, meg is érti, mit hablatyolok itt össze neki.
- Ugyan, feltételezem, ha ezt a pályát választotta, számolt azzal is, hogy lesznek különösebb esetek, és te se tűnsz ám annyira vészesnek - vigyorgok rá, megnyugtatva, hogy biztos vannak nála szörnyűbb diákok is, még én is tudnék neki mutatni párat látásból.
- Azt nem, hogy halhatatlanok-e, de egyszer köss majd a lábukra egy cérnát.... mi mindig azzal "hülyültünk", marha menőn repültek - kuncogok halkan, ahogy eszembe jutnak a régi emlékek, nem is gondoltam volna, hogy egyszer majd ilyen jó lesz ezekre visszagondolni.
- Egyébként szerintem a páncéljuk lesz a ludas... mármint... azért sokkal keményebb és masszívabb, mint a többi rovaré, azért is nehéz őket összelapítani... gondolom - töprengek el, mert most, hogy ez a téma is terítékre került, engem is érdekelni kezdett. És nem... cseppet sem tartom furcsának ezt az egészet.
- Hát nulla éves kortól kéne feltornásznom magam, erre a szintre... mugliszármazású vagyok, otthon rajtam kívül egyetlen varázsló sincs, és hát... cseppet meg vagyok lőve ezzel a dologgal... oké, ne mondd el senkinek, de izé... én félek ettől - fogom suttogóra, és csak hadarni tudom a szavakat, mégis biztos vagyok benne, hogy a fiú megérti.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2015. szeptember 27. 17:21 | Link

Szép Heléna *.*

- Miért csak voltak? Hát itt is táncolhatsz, nézd csak! - azzal művészi, balettnak szánt mozdulatokkal ugribugrál, majd nemes egyszerűséggel nekikoccol az egyik polcnak. A lendület miatt volt, igen, biztos a lendület. Megmasszírozza homlokát, majd kissé esetlenül visszatántorodik a lány mellé. - Mondjuk nem így, de érted - és ezzel ki is röhögi saját magát. Ha jókedvet kell csempésznie valaki napjába, hát abban profi és még talán Helenából is sikerül kicsikarnia egy mosolyt. Egy őszinte, vidám mosoly.
- Majd felzárkózol, semmi vész! - legyint egyet. Itt aztán mindenféle szerzetek vannak, az, hogy speciel valaki azt se tudja, mi fán terem a varázspálca - értitek, fán, muhahaha -, hát majd megtanulja. - Hát persze, hogy nem vagyok az! Én tökéletes vagyok - hátralibbenti nem létező haját, ezzel is jelezvén, hogy vele csak ne cicázzanak. Ő egy miáú, macska... Illetve, izé. Hát nem akarom, hogy téves kép alakuljon ki bárkiben is Norbiról, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy csak viccelt. Tényleg.
- Te ilyen tájékozott vagy? Akkor meg minek nekem könyv? - kedvesen elmosolyodik és feldolgozza a hallottakat. - Mondd csak, miért kötöttetek rá cérnát? Ez olyan, mint nálunk a sárkányeregetés? - nem mintha lenne bárki olyan vadmalac, hogy fog egy magyar mennydörgőt, nyakába rak egy pórázt és "uccu neki, repülj babám" felkiáltással szélnek ereszti. Forró zuhanyként érné a hír, hogy ezeket a lényeket nem erre teremtette a jóságos Merlin bá'. Lehajol - hiszen a talajszint feletti magasságuk elég sokban különbözik - és figyelmesen hallgatja az aggodalmakat, természetesen útközben.
- Nem nagy ördöngösség egyébként. Ne aggódj, elsősként én is ültem órán, mint hal a szatyorban, hogy mit kezdjek egy darab bottal... - rögtön nosztalgiázni kezd, mintha csak tegnap lett volna. - Aztán jött Fela órája és megkérdőjeleztem, hogy érdemes vagyok-e azt életre... De végül nem húzott meg Bájitaltanból, sőt, Várakozáson felülit kaptam év végén, úgyhogy büszke lehettem a teljesítményemre - egyébként a tanár úrról nem kevés urban legend kering, ami azonban még ennél is tragikusabb, jószerével ezek mind igazak. Persze volt, aki szerette, de az továbbra is az emberiség egyik legnagyobb kérdése, vajon Felának vannak-e érzései és, ha vannak is, azok összefüggnek-e a szeretettel... Sokan kételkednek, nem minden célzatosság nélkül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. szeptember 27. 18:03 | Link

Sz. N. D. <3


Nem tehetek róla, de most először, kiszakad belőlem egy hatalmas nevetés. Az a jól eső fajta, amit nehezen tudsz abbahagyni, és utána meleged lesz, és nem akarsz mást, csak mindig így nevetni.
- Egész tehetséges vagy - nyögöm ki nagy nehezen, még mindig a nevetéssel küszködve, és tényleg, még el is szégyellem magam kicsit, így hát bocsánatkérőn tekintek rá.
- Mondjuk én kicsit más fajta stílust képviselek, nézd csak - mutatok neki egy számomra roppant egyszerűnek tűnő mozdulatsort , aztán hagyom, had gondoljon mögé, amit akar.
Tény, akinek nem fekszik ez a műfaj, az értelmetlen rángatózásnak tartja, meg is kaptam már, nem is egyszer, de aki képben van, az viszont leszűrheti, hogy e mögött a pár mozdulat mögött, nem kevés, rutin, tehetség leledzik, és ezt mindennemű önfényezés nélkül merem állítani.
- Más választásom nem nagyon lesz - vonok vállat vigyorogva, s közben leküzdöm a gyomromban lévő gombócot, mostanság egyre többször tűnik fel, és ez nem tetszik.
- Na, meg szerény, de főleg az - kuncogok halkan, és egyből a kezembe veszek egy könyvet, mikor látom, bekukkant ide valaki. Sejtem, ez nem ép a könyvtár rendeltetésszerű használata, de valójában... teszek rá.
- Annyira azért nem, a biosz nem az erősségem, szóval keressük csak meg azt a könyvet - hárítom gyorsan még csak a feltételezést is, és tüntetőleg el is indulok abba az egyetlen irányba, amibe tudok.
- Hát, mi azzal ökörködtünk, hogy versenyeztettük őket, és ugye, ha elrepül, nehezen tudod lefigyelni, melyikük száll messzebb - vonom össze a szemöldököm, ahogy hátrapillantok a srácra.
- Egyébként, mi még apuval csináltuk ezt... és hát.. buli volt, és még a bogarak is életben maradtak - mosolygok rá, aztán oldalra döntöm a fejem, ahogy megfogalmazódik bennem a kérdés.
- Nektek is volt közös dolgotok apukáddal? - nem tudom, miért érdekel ez, mert hát az vitathatatlan, hogy az enyém a legjobb fej a világon, de kíváncsi vagyok, másé milyen lehet.
- Feláról több pletyka kering, mint a rellonosokról... az utóbbiakról kiderült, hogy nem feltétlenül olyan vészesek, közéjük tartozok, és még minden egyben van, na de Fela... nem akarok bájitaltant - talán még le is sápadok kicsit, mert amit róla hallottam, az tényleg elég rémisztő, és hát... jobb nekem, míg nem látom.. szerintem.
- Egyébként Helena vagyok, de otthon csak Hellnek hívnak - nyújtom a kezem, mert úgy érzem, most már azért illő lenne bemutatkozni is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. szeptember 28. 19:11 | Link

Noel

Az utolsó pillanatig egészen biztos voltam benne, hogy Noel gondolkozott a válaszon. Méghozzá nagyon gondolkozott a válaszon, mintha nem is lenne magától értetődő, amit rá akarna erre vágni. Mintha tényleg át kellene gondolnia, mi az, amit válaszolhat és mi az, amit nem. Mégsem olyan választ kaptam, amilyet vártam volna – bár pontosan azt sem tudtam, milyet akartam hallani. Egyszerűen csak meglepett. Figyeltem az állát végigsimító ujjait, a beharapott ajkát és a szemeit. Főleg a szemeit.
- Mit szeretnél várni tőlem? Miért akarsz megismerni? – suttogva ejtettem ki a szavakat, fölöslegesnek tűnt ilyen közelségben normális hangnemben hozzászólni; amúgy sem tartózkodott a közelünkben senki vagy semmi, ami megzavarhatta volna elmélkedésünk. Noel sem süket, és nagyon jól tudtam, hogy érdekli, várja a válaszom. Habár ezzel lehet egy kicsit csalódást okoztam neki, de azt hiszem, ezzel együtt tudok még élni. Nem leszek se több, se kevesebb. Talán csak egy kicsit csalódott.
Ösztönösen húztam volna arrébb kezem –ha látom-, mielőtt a fiú ujjai érinthették volna, azonban a forró ujjak előbb érték el célállomásukat, minthogy én bármit is tehettem volna. Az ijedtségtől szívem hevesebben kezdett dobogni, érintésének hatására azonban valahogy megnyugodtam. Hangosan fújtam ki az eddig bent tartott levegőt, zöld szemeim az övéit keresték, míg kezem közelebb csúsztattam a testéhez.
- Tudnál mutatni…? A tűzzel. Tudod – persze, hogy tudja. Egy üsttárs mindent tud, és értelmes mondatok nélkül is megérti, amit én mondani, vagy jelen esetben kérni szeretnék tőle. Ilyen egy jó üsttárs. – Kérlek.
Tekintetem közben a tenyeréből kiszabadított mutatóujjamra siklott, amelyet végighúztam a csuklóján és mindennek tetejébe még én borzongtam bele az érintésbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. szeptember 29. 12:59 | Link

Izabella


Érzi, hogy jelenléte, mozdulatai, talán még sajátos természete is megijeszti a mellette ülőt, és ez, ha egy kicsit is, de őt magát is elbizonytalanítja. Nem a jelenben vagy jövőbeni vágyaiban. Bizonytalansága ezeknél sokkal mélyebb rétegeket érint, amikkel sem most, sem később nem akar újra találkozni. Úgy hiszi, azok jó helyen vannak ott legbelül, elszigetelve a külvilágtól, s azzal együtt kiszámíthatatlan gondolataitól is.
Kételyekkel teli pillantást küld a szőke fürtök felé, majd tarkóját fáradtan a falnak dönti. Izabella suttogó szavait ízlelgeti, újra és újra visszajátssza őket, és csak azután válaszol, hogy jobbja betakarja az apró, fázós kézfejet.
- Miért kérdezel ennyit? - maga elé meredve kérdez vissza, és egy mély levegővétel után továbbfűzi gondolatát. - Talán félsz tőlem? Izabella... miért ne szeretnélek megismerni? Évek óta veled dolgozom. Azt hiszed hátsószándékom van?
Lepillant kinyújtott lábaira, tekintete végigsiklik nadrágján, az azt tartó bőrövön, pulóvere szegélyén, végig saját karján, hogy végül a levitás lágyan érintett kezén állapodjon meg. Arcát oldalra billentve fürkészi a másik vonásait.
- Itt szeretnéd? - suttogva néz aztán körbe, de ha a helyiségben vannak is rajtuk kívül, valószínűleg még egyiküknek sem tűntek fel. Kezét lehúzza a hűvös bőrről, majd felülve kiropogtatja elgémberedett hátát, megmozgatja nyakát. Lassan feltérdel és szembefordulva a lánnyal, hozzá egészen közel helyezkedik kényelmes törökülésbe.
- De aztán meg ne büntess gyújtogatásért... - vigyorog már csukott szemmel, laza tenyereit maga előtt, az ég felé fordítva tartja. Összezárt száját ide-oda mozgatja, hozzá játékos, mormogó hangot ad ki. Tenyerei egy pillanat alatt forrósodnak fel, bőréből csakhamar vörösen izzó lángok csapnak fel, melyek gyorsan megrövidülnek, s apró kacsokként kezdenek hullámzani. Noel szája széle hosszú mosolyba nyúlik, ahogy csukott szemei mögött elképzeli Izabella arcát a tűz láttán. És ez még semmi...
A lángok a levita ház címerének színeibe öltöznek át, alakjuk megváltozik; a formátlan, rövid lángkacsok szfinxalakot öltenek, mely a kék és a bronz színeiben tündöklik a férfiú kezei között.
- Tetszik? - kérdezi kedvesen, szemeit lassan kinyitva, aztán önkéntelenül is elneveti magát, hiszen nem minden címerállat megy neki ilyen tökéletesen. - Ne tudd meg hogy néz ki a főnix. Csirke, hallod, rózsaszín kopasztott csirke...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. szeptember 29. 19:37 | Link

Noel

Nem voltam hozzászokva az érintésekhez, természetesnek vehető a reakcióm is erre. Megijedtem. Nagyon. Bevallom, az első pillanatban komolyan nem tudtam, ki nyúlt hozzám és miért, na meg nekem erre mit kellene reagálnom, aztán ahogy rájöttem a dolgokra, úgy kezdett értelmet nyerni bennem ez az egész kézfogósdi dolog. Bár azt nem mondom, hogy nem volt ijesztő az első pár másodpercben. Főleg a rellonos ujjainak forrósága miatt, ami bár jólesett és fel is melegített, mégis furcsán vette ki magát ebben a helyzetben.
- Félnem kellene tőled? – a többi kérdését figyelmen kívül hagyva suttogtam magam elé a sajátom, körmöm közben végighúztam a csuklóján. – Habár eddig nem adtál rá okot…
Az már más kérdés, hogy ez a jövőben változik-e, és ha igen, akkor nekem az mennyire fog fájni. Talán csak egy rossz szó vagy mozdulat, és a lavina máris elindul, amit akármennyire is szeretnénk, nem tudunk többé megállítani. Végigzuhan a meredek hegyoldalon és elpusztít mindent, amit eddig felépítettünk. Rossz dolog a lavina. Főleg egy ilyen furcsa barátságban.
- Nem foglak – a talárját még egyszer óvatosan magam köré vonva dőltem előre, ujjaim belülről markolták meg az anyagot és húzták jobban össze magam előtt. Eztán már csak Noelre figyeltem. Hallottam az értelmetlennek tűnő szavakat, láttam a felfelé mozdított kezeit, és a lángokat. Kissé hátrahőköltem, ahogy hirtelen megjelentek a kezében, figyeltem az alakjukat, a színüket, Noel szemeit és a mozdulatait. Ujjaim akaratlanul is ökölbe szorultak, ahogy újra eszembe jutott a réges-rég történt portrégyújtogatás.
- Gyönyörű – suttogtam továbbra is az immáron szfinx alakot öltő kékes lángokat figyelve. Mosolyogva hallgattam a fiú szavait, közben kihúzva magam közelebb dőltem a kezéhez. Ajkaim lassan elnyíltak egymástól, majd hirtelen visszahőkölve lesütött szemekkel a talárba markoló ujjaim kezdtem mustrálni. Nagyot nyelve gyűrtem le az először kibukni akaró mondatom, hogy aztán helyette valami teljesen mást kérdezzek. - Milyen érzés? ... Tudni, hogy benned van és a részeddé vált.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. szeptember 30. 19:02 | Link

Izabella


Furcsa dolog a félelem. Nagyon hasonlít a bizalomhoz, olyanok, mintha édestestvérek volnának. Léteznek együtt is, külön is, de tagadhatatlanul összefüggnek. Bízom benned, de rettenetesen félek attól, hogy egy nap elhagysz. Félek tőled, ezért nem bízom benned. Félek, mégis bízom, mert látok benned valamit, amit másban még soha. Talán éppen emiatt félek.
Homloka ráncokba szalad, egy hosszú pillanatig értetlenül mered Izabella fakó arcára. Eddig meg nem látott szépségét figyeli csendesen, s közben halk kérdését ízlelgeti. Magában csámcsog a szavakon, azok hallott értelmén, és esetleges mélyebb jelentéseiken.
- Csak ha átlépsz egy határt - feleli szája széleit elhúzva, majd vállait megvonva pillant bele a levitás tekintetébe. - De nem akarok tőled semmit. Semmi olyat. Szóval félned sem kell.
Jó volna tudni, hogy lesz még lány, nő, aki nemcsak férfiasságának érdeklődését, de egész lényét is felkelti, akinek a jelenlétében végig vigyorogni fog, akinek önként visz virágot, akivel jó érzés lesz beülni egy cukrászdába. Jó volna tudni, hogy nem lesz mindig ekkora kietlenség benne, és jön majd valaki, akiért ismét érdemes lesz élni.
- Gyönyörű - ismétli meg aztán az üsttársat, mikor a szfinx már kivehető, kék-bronz alakjában ül tenyerei között, akár egy fészekben. Formáját sokáig kitartja, a színekkel viszont óvatos játékba kezd. A levita házcímer állata vérvörössé sötétül, majd lassan a fekete tömény színében kezd pompázni. Noel a lángjai fölött pillant rá Izabellára, s kérdésére kiszalad száján egy apró hümmögés. Mély levegőt véve egyenesedik ki, tenyereiből kialszik a tűz. - Pótolhatatlan. Olyan érzés, hogy ha elvennék, valószínűleg meghalnék. Nélküle nem én lennék. Már nem. Úgy érezném, hogy a gerincem tépték ki belőlem. Nincs semmi a világon, ami felérhetne ezzel.
Szavai bizonyításául jobbjába visszaidéz néhány lángocskát, s tekintetével jelzi a lánynak, hogy most azokat figyelje. A vörös tűz emberi szívformát ölt, mely véresen dobban meg újra és újra. A körülötte lobogó kacsok a rellon jól ismert zöldjébe színeződnek, s belőlük dobogva tűnik ki a véres szív.
- Bízol bennem? - kérdezi a lángokon át figyelve a lány arcát. - Te is érezheted a tüzet. Csak érintsd meg.
A tenyerében lüktető lángszív észrevétlenül veszíti el forróságát, egy kósza pillanat alatt hűl ki teljesen. Már-már hideg, tökéletesen veszélytelen. Érintése kellemes, puha.
A bizalom és félelem olyanok, mintha édestestvérek volnának. Bízom benned, ezért benyúlok a tűzbe. Tudom, hogy megéghetek, hogy könnyűszerrel bánthatsz, emiatt félek is tőled, de teszem, amit mondtál. Félek, hogy fájni fog, de van benned valami, ami bizalmat ébreszt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. október 2. 22:03 | Link

Noel

Nem fogok. Akartam volna mondani a zöld szemekbe pillantva, de valahogy nem sikerült kierőszakolnom magamból a szavakat. Helyette csak bámultam a fiú arcát, elraktároztam a fejemben a göndör haj által keresztezett ábrázatot, a meg-megremegő száját, a zöld szemeket. Az elmúlt tíz percben csak azt néztem, valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva vonzott, kényszerített, hogy figyeljem. Nem tudtam volna megmagyarázni, mi volt az. Csak úgy volt.
Csodálattal figyeltem a Noel kezében fellobbanó lángokat, ahogy azok lassan kékbe és bronzba színeződtek, majd a kék ház címerállatává formálódtak át. Éreztem a tűz jellegzetes illatát, még ha csak halványan is. Mélyet szippantottam a levegőből, s egészen addig bent tartottam, míg a tenyérben lángoló tűz előbb vörös, majd fekete színben pompázott tovább. S végleg kialudt.
- Hogy tudnád elveszíteni? – suttogtam el közben a következő kérdésem, majd újra figyelni kezdtem a kezét. Már nem hőköltem vissza a lángok megjelenésénél, érdeklődve figyeltem, ezúttal milyen alakot öltenek. Hajam előrehullott, mikor közelebbről is meg szerettem volna csodálni a lassan szívvé alakuló formát. Keményen az ajkamba haraptam a zöldes színeződés láttán, Noel kérdésére pedig elsőre csak nemlegesen ráztam a fejem. Nagyot nyelve pislogtam előbb a kezére, majd az arcára és vissza a tűzre. Eléggé ijesztő látványt nyújtott, nekem pedig nem igazán állt szándékomban leégetni a kezem. Nem akartam, nem fogom. Mégis, mikor rájöttem, hogy mit is jelentett a fejrázás, a késztetés valami új, és veszélyes dolog felfedezése után erősebbé vált bennem minden másnál, így végül egy utolsó torokköszörülés után szorosan lehunyt szemekkel lassan kinyújtottam a kezeim. Remegő ujjaim a tűz felé nyújtottam, ami meglepően nem volt meleg. Sőt. Egész kellemes érzés volt megérinteni, gerincem mentén mégis jeges borzongás futott végig. Aztán, ahogy lehajtottam az ujjaim, s körmömmel karcoltam Noel tenyerét, a szemem is kinyitottam. Bátortalanul, félve fordultam felé, s félig lehajtott fejjel figyeltem az ujjaimmal érintett dübörgő szívet. Körmömmel néha továbbra is meg-megkarcoltam Noel tenyerét, ahogy a lángokban nyúlkáltam, majd végül egy hirtelen mozdulattal visszarántottam a kezem s a talárt ismét összehúzva magam előtt az ölembe ejtett kezeimet kezdtem el újra vizsgálni. Olyan furcsa volt ez az egész.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2015. október 3. 16:55 | Link

A könyv szerelmeseinek Könyvklub

Kisebb koromban jópár könyvszemlén, felolvasáson és egy-egy regény kitárgyalásán vettem részt, mindig is foglalkoztatott mások látásmódja. Én ugyan egyetlen alkalommal sem vettem aktívan részt ezeken a könyvklubokon, csupán beültem hátulra, meghúzódtam valahol a szélen, vagy egyszerűen belestem az ablakon (főleg olyankor, mikor felnőttek részére szervezték csak az eseményt, és a közelébe se engedtek). Akárhogy is, csupán hallgattam, és figyeltem, és aztán egy időre meg is feledkeztem ezen tapasztalataimról. Most azonban felmerült az igény rá, és hirtelen azon kaptam magam, hogy én magam szervezek meg egy ilyen könyvklubot.
Nem akartam túl későn kezdeni, mert tudtam, hogy nagyon bele lehet egy-egy vitába melegedni, viszont azt se szerettem volna, ha megéhezünk közben (mivel a könyvtárból szigorúan kitiltottam minden enni- és innivalót), ezért ebéd után, kora délutánra tettem az eseményt, és az alkalom kedvéért még a helyet is kicsit átrendeztem. Persze semmi komoly változtatás, mindössze felszabadítottam némi teret, hogy egy nagyobbacska körben tudjunk leülni. Asztalra nem volt szükség, csupán ülőhelyre, sok kis érdeklődő könyvmolyra, és egy könyvre, amit mind ismertünk.
Én magam már húsz perccel kezdés előtt elfoglaltam a helyem, elvégeztem minden dolgomat, és izgatottam vártam az első, általam szervezett könyvklub résztvevőit. Ölemben ott pihent egy példány a mai alkalom témájául szolgáló, és az Száz fű és lé címet viselő regényből. Nem olyan régen jelent meg, és egy trilógia befejező része volt, mely igen nagy népszerűségnek örvendett. Számos, különféle motivációval rendelkező szereplője volt, és fordulatokkal teli története, igazán érdekes témának ígérkezett a kibeszélése.
Ahogy lassan minden szék megtelt, megköszörülve torkom bele is fogtam.
- Szeretettel üdvözlök mindenkit, örülök, hogy eljöttetek! Szeretném előre leszögezni, hogy ez nem párbajszakkör, szóval kérlek ne essetek egymásnak, ha nem értetek egyet - mosolyogtam szavaim mellé, de valóban reméltem, hogy nem lesz semmi baj, mert kiskori emlékeim közt szerepelt pár hasonló alkalomról olyan eset, melyen már csak a pálca előrántása volt hátra, mielőtt feloszlatták volna az vitafórumot.
- Vágjunk is bele - csendült lelkesen hangom, miután elült kicsit a székmozgás és halk beszélgetés moraja. - Mit gondoltok, a főszereplő, Milo Silver milyen erényekkel rendelkezik, és mely rossz vagy épp jó tulajdonságai idézték elő, ami történt? Mert ugye az egész biztos, hogy nem egy eseményekbe belecsöppenő illető, sokkal inkább azokat okozó férfiú.


// Álmodói tudnivalók: az említett könyv és annak szereplője egyaránt nem léteznek valójában, csak szerepjátékosan Smiley A játék lényege az volna, hogy beszélgetés és vita formájában megteremtsük a történet szereplőit, és az eseményeket is egyaránt. Próbáljunk következetesek maradni, hogy legyen értelme a végeredménynek, de egyébként csak a képzeletünk szab határt annak, mit alkotunk Cheesy //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 618
Írta: 2015. október 3. 21:29 | Link

Várkonyi Arnold


Nem csalódtam benne. Tényleg csodálatos érzés volt viszontlátni. Úgy voltam vele, hogy ott helyben nyugodtan elérzékenyülhettem ettől. A könyvsorok között úgyse venné észre egyetlen diák sem. Arnold egy olyan valaki, aki szintén nagyon jól ismer. Aki tudja, hogy milyen vagyok valójában. Ő egy kivétel. Mennyi régi emlékünk van... És milyen gyorsan telnek az évek előttünk! Hihetetlen. Sajnos pont végzős... Kíváncsi vagyok, hogy hol fog végül dolgozni az iskola után. Minden bizonnyal kap egy jó ajánlatot külföldön, van benne annyi kalandvágy. De ha mégsem, és esetleg helyi gyerek marad, akkor se lesz még tőlem annyira messze egy jó darabig. Nem szeretném újból megszakítani vele a kapcsolatot. Bagoly vagy élőszó formájában, de beszélni fogunk! Hiszen a "bátyám".
- Erre hallottam is egy magyar mondást: Jobb később, mint soha! - nagyon profinak éreztem magam, hogy már magyar közmondásokkal dobálózom. Ebből arra is következtethet, hogy azért annyira csehül mégsem állok az itteni nyelvvel, de az akcentusos kiejtési nehézségek érezhetőek voltak. Büszkén pirultam el, majd folytattam - Eddig nagyon jól boldogultam. Veled inkább szórakoznék, mint tanulnék, de összeköthetjük a jövőben majd a kettőt. Csak adja az ég, hogy ne legyünk elfoglaltak a következő évtől.
Ez egy tök jó ötlet volt a részemről... Arnolddal remek párost alkotunk, és vele mindig is nagyon jól el tudtam beszélgetni, bármit is csináltunk éppen együtt. De nem fényezem tovább, mert már lassan olyan fényes lesz tőle, hogy napszemüveget kell vegyek a vakító csillogás ellen.
- Tudok magamra vigyázni - jegyeztem meg egy szerény mosoly keretében - Benne vagyok! Valami új program jól jönne. Te biztos több helyet ismersz a környéken nálam, szóval inkább rád bíznám magam. Már nem is tudnék tovább itt olvasni, túlságosan felfokoztad az érdeklődésemet. Ugye semmilyen sokkoló hírre nem kell számítanom tőled? Mindenki él, virul, jól van, teljes a boldogság?
Nem gondoltam komolyan, hogy durva élménybeszámolóval lepne meg, szóval inkább csak humorizáltam. Közben egyéb helyeken gondolkodtam. Átmenjünk valahová, esetleg mégse?


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. október 4. 11:15 | Link

Könyvklub

Volt-e kérdés, hogy ő beül erre a könyvklubba, amikor meglátta a hirdetményt? Hát persze, hogy nem. Kezdődik ott a dolog, hogy eleve mi is egy könyvklub. Homályos és kellemetlen élményeket idéz fel a szó irodalomóráról, amikor megvitattak egy könyvet, azaz szegény tanár próbálta szóra bírni az osztályt, aminek nagyobb fele el se olvasta a könyvet, a másik fele meg - élén a kis navinéssel - nyuszi volt megszólalni. Meg eleve, véleményt nyilvánítani, az olyan felnőtt dolog. Neki nincs véleménye. Mármint, van, hogyne lenne, tizenöt évesen mindenről van véleménye, éppen csak vagy mindenkit túlkiabálva hangoztatja vagy meg se szólal. Szóval a könyvklub, összességében, esetleg nem az ő terepe lesz.

Azért persze beül, úgy, hogy ne ő legyen az első, de ne is utolsó. Egy kicsit hátrább húzza a székét, ő ott sincs, senki lehetőleg észre se vegye a jelenlétét, és türelmesen vár, ölében egy füzettel meg egy tollal. Iskolai megszokás, a jegyzetelés kényszere. És amúgy is, a többiek még okos dolgokat is mondhatnak, amit érdemes lehet felírni.

A vitainditó kérdés kicsit mellbevágja, azt azért meg kell adni. Bevezető kérdésként valami könnyedebbre számított, mondjuk, hogy másnak is tetszett-e az a hosszan és élvezettel leírt virágos ruha, amit a család legkisebbik lánya viselt a hosszan taglalt teadélutánon. Amit ő meglehetősen unt - bár érzi, hogy kicsit később elolvasva majd jobban megértheti a jelenetet -, ezért figyelme főleg a ruhára koncentrálódott. Amibe, egyszerűen szólva, ő beleszeretett. Naná, elvégre végeredményben csak a fejében létezik, és azokba a legkönnyebb szerelmesnek lenni. Na, de most nem a virágos ruháról van szó, hanem mindjárt a motivációkról. Ahhoz nem mer hozzászólni.

Megvárja, amíg más is megszólal, és addig összekucorodva ül a székén. Figyeli, ahogy ki-ki elmondja a véleményét, és ahogy lassan mindenki felszólal, rá kell döbbennie, hogy nagyjából ő maradt hátra. Kicsit fészkelődik, torkot köszörül, keze enyhén remeg. A fenébe, itt most véleményt kell nyilvánítani.

 - Biztos Geraldine-nak is köze volt ahhoz, hogy elment otthonról, mármint.. hát, szerelmes volt bele, és a lány visszautasította.. az meg, hogy nem tudta, hogy miért is pontosan, hát, sokat hozzáadott ahhoz, hogy.. khm.. szóval, hogy elment és pénzt csalt ki emberekből. - kényelmetlenül fészkelődik a széken, mert érzi, hogy ez kevéssé volt egy összeszedett vélemény, meg nem is vélemény volt, hanem tényfelsorolás, de ő inkább hallgatni szeret, mint beszélni. Hátha valaki kap valamelyik tényen, és folytatja a beszélgetést arról, hogy Geraldine miért is írt egy köteg levelet, amit nem küldött el sosem.

*valami távoli proust-i hatások lebegnek itt a szemem előtt*

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2015. október 5. 22:48 | Link

Martin Romberg

Jót vigyorgok a német akcentuson, a keményen megnyomott mássalhangzókon. Bár jómagam is törekszem a legjobbra és hiába beszélek folyamatosan, majdnem anyanyelvi szinten több nyelven is, kétségtelenül kihallható szavaimban a magyarokra oly jellemző kiejtésmód. Ezért is inkább csak elismerően bólintok egyet, tudom jól, hogy kis országunk szavajárása és pláne nyelvtanának nehézsége magasan veri legtöbb európai társunkét. A szórakozás említésére pedig csak mindent-tudón somolygok, mint aki azonnal el is kezdte ördögi tervének szövögetését, melyik kocsmában fognak részegedni a legközelebbi alkalommal. Ja, gondolom nem meglepő, ha most azt mondom, pontosan ez is történt. Bár egyikünk sem az ocsmány módon sárgaföldig magát leivó típus, azért csak élvezetesebb valami laza itóka mellett kibeszélni mi minden történt velünk, mióta nem láttuk egymást.
 - Teljesen igazad van, egy csomó időnk van még bepótolni az elmaradásunkat – nem elég, de valóban semmivel sem vagyunk elkésve. – Nézd, ha valamire akar az ember időt fordítani, hát meg is teszi, így vagy úgy – vonok vállat mosolyogva. Nincs miért aggódnunk, ha az ország másik felében is leszek, ott vannak a levelek, illetve… hát, bőven van okom visszajárni, amikor csak időm engedi, hát még ezek után!
Olyan hihetetlen ez az egész! Napját sem tudom már, mikor láttam utoljára – bár ha megerőltetném azt a nagy buksimat, biztosan kitalálnám –, és mégis úgy beszélgetünk most itt, olyan zavartalanul, mintha csak a minap hagytuk volna abba legutóbb.
- Egy percig sem kételkedtem benne – szabadkozom hangosan egy ártatlan mosoly kíséretében. – Mit szólnál a hétvégéhez? Addig kitalálok valami… nem mindennapit. Igen, én is azt mondom, hogy menjünk valamerre, mondjuk, a társalgóba. Közel van, nem zavarunk senkit és nem kell visszafognunk magunkat – és meg sem várva a válaszát, már pakolódni is kezdek. Ha a helyszínválasztás Martinnak nem tetszik, útközben variálhatunk még rajta. Közben fülig érő vigyorral válaszolok a kérdésére, a többnyire részletekbe menő mesedélutánt viszont már csak a folyosón kezdem el, ügyelve arra, hogy a fiú is szóhoz jusson. – Ó, persze, minden a legnagyobb rendben. Mi több!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 11. 22:21 | Link

Sz. Alíz Zs.
Ruha Cipellő


Karina amióta Magyarországon tartózkodik önszorgalomból kezdett magyarul tanulni. Már két éve tanulta a nyelvet, viszont nem folyamatosan és nemrégiben volt egy nagy kihagyása, így ezért hangzik még most is úgy a beszédje, mintha csak féléve tanulná a magyart.
A diákok többsége nem igazán beszéli az angolt, grönlandit pedig Dión és rajta kívül senki, ezért rákényszerült arra, hogy komolyabban elsajátítsa a nyelvet. A megértéssel nem volt nagy gondja, viszont a mondatalkotással már több. Szerette volna legalább egy társalgási szintre fejleszteni a beszédképességét. Ezért elhatározta, hogy elvonul a könyvtárba tanulni, mint a legutóbb. Így is tett a szösszenet, útja hamarost a könyvtár irányába vezetett.
Hosszas keresgélések után megtalálta a neki megfelelő irodalmat s leült egy asztalhoz. Sajnos a könyv teljesen magyar nyelvű volt, így a magyarázat nagy részét nem is értette, ettől függetlenül csak azért is fellapozta a könyvet s bújni kezdte. Talált egy-két szót, aminek nem ismerte a jelentését, csak a szövegkörnyezetből következtette ki a lehetséges fordítását, de ez nagyon lassan ment. A mondatok alkotásánál és a ragozásánál pedig már kínjában a haját szerette volna tépni. Egyszerűen nem értette, hogy mit miért és hova kell írni. Leírták ugyan, hogy mi, miért történt, de ez akkor is magas volt Karyn számára. Nem telt el húsz perc, de már feladta. Homloka a padon koppant, és összenyomott arccal mormogott. Szó szerint belebújt a könyvbe. Talán abban reménykedett, hogy így könnyebben megtanulhatott magyarul? Kitudja.
- Én miért nem tud magyar? - nyöszörgött még egy kicsit, tompa hangok szűrődtek tőle, páran oda is szóltak a szöszinek, hogy halkabban nyavalyogjon.
Utoljára módosította:Jeges Karina, 2015. október 13. 22:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. október 12. 20:02 | Link

Jegesné Karina
Ruha

Hát újra itt van. Mármint nem a könyvtárra célzok most ezzel az "itt" szócskával, hanem az iskolára. Amit lehet, hogy néhány hónapon belül végleg el fog hagyni - na és nem a végzős vizsgája elvégzése miatt. Egy ideig rágódott ezen a dolgon, aztán inkább csak sóhajtva elrejtette a kíváncsi szemek elől levelét s elindult, hogy erre a délutánra is találjon magának valami szórakoztató dolgot. Mivel eléggé lehűlt már az idő, rendesen felöltözött és hogy, hogy nem, egyszer csak a könyvtárban lyukadt ki. Köztudottan nem nagyon szeret olvasni már csak azért sem, mert vagy túl cikinek érzi, hogy nem tud rendesen folyékonyan olvasni, vagy pedig már meg sem próbálja. És lehet, hogyha gyakorol jobban fog menni neki, de már azt is feladta, s a dacos "csak azért is" mentalitás is lassan eltűnt már benne ennek kapcsán.
Ekkor pillantja meg az asztalt fejelő lánykát, s felvidulva odalépeget mellé, mintha ez teljesen természetes lenne.
- Szia! - hangjában nincs semmi szomorúság, sőt a kapott levéltől függetlenül is nagyon boldog most. - Meg fog fájdulni a fejed, ha sokat támasztod az asztalt. Tapasztalatból mondom - zavartan csóválja meg a fejét, közben a lány melletti székre pillant, ujjait óvatosan összefonja maga előtt. Semmiképpen sem akar addig leülni, amíg erre engedélyt nem kap. Azért van, amit az anyja belé tudott verni.
- Zavarok? - kissé bágyadtan pislog le a lányra, közben amennyiben amaz felemelte csinos fejecskéjét a könyvéről, Alíz megpróbálja fejjel lefelé is kisilabizálni a benne lévő betűket, hogy nagyjából összerakja a képet és kiderüljön, mit is olvas ennyire nagy lelkesedéssel a leányzó, akinek nem mellesleg olyan furcsán jó szőke haja van, hogy azt bűn lenne nem megemlíteni. - Szép a hajad egyébként.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 13. 22:12 | Link

Sz. Alíz Zs.
Ruha Cipellő


- Nyööeehhh.....- nyekergett, akárcsak egy régen olajozott ajtó, amikor kinyílik. Karyn megpróbálkozott ismét a nyelvtanulással, viszont a motivációja a könyv olvasása folyamán lejjebb hágott. Egyszerűen összezavarodott a mondatok olvasása közben és már a felfogó képessége is a végét járta. Azon gondolkodott, lehet meg kellett volna kérnie valakit, hogy segítsen neki magyarul tanulni. Valakit, akinek nincs jobb dolga egy külföldivel értetlenkedni, azon, hogy a magyar nyelvben mit, miért és hogyan ragoznak, illetve mondanak. Kínjában már a padot támasztotta a csinos kis buksijával. Amíg ő a gondolataiban elmerült és önmaga szidásával foglalkozott, meghallott egy ismeretlen hangot. Nem emelte fel a fejét, csak úgy fordult, hogy az álla még mindig a padot támasztotta, viszont az arca már a lány irányába fordult.
- Szia. – hangja kissé erőltetett volt. Így hát visszahajtotta a fejét az előző helyzetébe. - Nem baj. - dörmögte könyvhöz szorított arccal, már nyűgös is volt.
- Te nem zavar engem. Én csak ideges, mert nem beszél jó magyar. - felemelte a buksiját s próbálkozott a lehető legkivehetőbben elpanaszolni az eridonos lánykának azt a hatalmas problémáját, ami miatt a padtámasztás mellett döntött.
- Köszönöm. - már kihúzta magát, az arcára egy halvány mosoly kúszott, és a haja után nyúlt, mintha meg is simogatta volna az egyik tincset, ami a vállán pihent. Mivel nem akart túl bunkónak tűnni, ezért gondolta folytatja és gyakorol.
- Te haj, is szép. - szemöldökeit bizonytalanul összehúzta, amit egy ugyanilyen mosollyal párosított.
- Én olyan irigy rád. Te beszél szép magyar. Én próbál, de semmi. - összegezte végül a szőkenő, hogy mi a fene volt a baja, már csak abban kellett reménykednie, hogy Alíz érteni is fogja az ő beszédnek nevezhető karattyolását.
Utoljára módosította:Jeges Karina, 2015. október 13. 22:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2015. október 14. 20:53 | Link

Szentesy E. Izabella

Anno a régi sulimban egész sok időt töltöttem a könyvtárban, mivel ott egy rémisztő néni volt a könyvtáros és senki nem kockáztatta meg a beszélgetést: Elég hosszú időre el tudtam kerülni a keresetlen társaságot, ha éppen antiszociális voltam. Az ágyamon tespedve és a plafont bámulva csak remélni tudtam, hogy esetleg az itteni könyvtár is ilyen. Olyan... kussolós hely. Szóval átlapoztam, hogy kell-e valamelyik házi feladatomhoz könyv és arra jutottam, hogy esetleg a bájitaltanhoz kivehetnék valamit. Szóval a hajamba túrva felültem, majd kicsit rendeztem az ábrázatomat és el is indultam a könyvtár felé. Az egyik megszeppent gólya kifejezetten készségesnek bizonyult az információszolgáltatás terén. Elégedetten bólintottam, majd a megadott irányba indultam és kényelmes tempóban el is sétáltam odáig.
Az ajtót kivételesen nem berúgtam, vagy belöktem, hanem megfogtam a kilincset és óvatosan benyitottam. Egy csarnok szerű helyiségben kötöttem ki, a kopott padlót vöröses szőnyeg borította és az orromat már az első pillanatban elérte az a jellegzetes könyv illat. Ezt mondjuk szerettem, nem volt rossz. Felfedezni véltem egy kósza pillantással pár fogast is, de nem volt nálam semmi olyasmi, amit fel kellett volna akasztanom.
- jó napot - köszöntem halkan a könyvtáros hölgynek, aztán tovább is vonultam, át a réz kapun, teljesen tiszta lelkiismerettel. A polcok hatalmasak voltak, ha mást nem is, de azt egész biztosan el kellett ismernem, hogy ez a könyvtár eszméletlen volt. A polcokon kis címkék lapultak, mint utólag felfedezni véltem, ezek afféle útbaigazítók voltak, hogy ne kezdj el bájitaltan könyvet a regények közt keresni. De a tankönyv már nem is érdekelt annyira, inkább a regények címeit kezdtem el böngészni, oldalra döntve a fejem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. október 14. 22:27 | Link

Jegesné Karina

A lány nem igazán akar hallgatni rá, pedig tényleg tapasztalatból mondja, hogy fájni fog egy idő után a buksija és lehet még dudor is nő rá, habár ez csak inkább akkor következik be, ha jó erősen lefejeli az asztalt, amit remélhetőleg nem szeretne megtenni. Ez volt az első meglepetés, a második pedig a lány válasza. Nem küldte el, sőt. Még az indokot is kifejtette, miért láthatjuk olyan állapotban, amilyenben. Alíz persze rögtön lehuppan mellé a székre és összefont ujjakkal hallgatja a lányt, mint egy jó pszichológus. Néha rá is bólint egy szóra, aztán végül mérlegel és dönt.
- Köszönöm - köszöni először is meg a bókot picit elpirulva, azután pedig a lány könyve felé bök és amennyiben bólintás, vagy igenlés a válasz, maga elé húzza tanulmányozni. Először csak halkan mormog maga elé és úgy tesz, mintha nagyon értene ehhez, mikor mégsem. De azért néha tudjátok, jó okosabbnak tűnni, meg bölcsebbnek és szebbnek és így tovább. Lehetne ezt itt ragozni estig is, de ha már ragozás, akkor inkább magyarázzuk Karinának.
- Alíz vagyok. És én szívesen segítek neked megtanulni magyarul - mosolyogva csúsztatja vissza a könyvet eredeti olvasója elé, aztán újra összefonja az ujjait és úgy figyel továbbra is a lányra.
Azt persze még nem tudja pontosan, hogyan fogja ezt kivitelezni, mikor ott van a diszlexia, és az előbb is csak úgy tett mintha olvasná azt a könyvet, mikor közben meg nem is. Csak végigfuttatta a tekintetét a sorokon, de picit sem próbálta meg értelmezni is őket. Neeem, majd szépen Karinával fog olvastatni, ő meg majd kézzel-lábbal magyaráz aztán vagy megérti, vagy nem. Mondjuk ilyen hozzáállással nem hiszem, hogy jó magyartanár lenne még akkor sem, ha csak ilyen "pici" magántanárkodást vállal egy alsóbb évfolyamos, de nála idősebb diáknál. Bár, ha Karinának sikerül bármit is megértenie abból, amit hablatyolni fog, akkor azt már félsikerként el lehet könyvelni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 17. 13:57 | Link

Sz. Alíz Zs.
Ruha Cipellő


- Karyn. Te komolyan segít nekem? - meglepődött a szőke, ám arca felvillanyozódott, csillogó szemekkel mosolygott az eridonos lánykára. Boldogan húzta vissza a könyvet Alíztól, aki feltehetően egy pillantással elolvasott benne mindent. Karyn nagyon örült, hogy segít neki és nem neveti ki azért, mert nem volt képes magát kifejezni, holott már második éve itt tanult az iskolában. Jó, volt egy nagy kihagyása, meg ideje nagy részében is Dióval beszélgetett a saját anyanyelvükön vagy angolul, ergo emiatt sem gyakorolta a nyelv használatát. De őrizze meg mindenki a pánikot, hisz ott volt az ő saját tanító nénije, aki feltehetően biztosan mindent tudott a magyar nyelv rejtelmeiről, ezért szépen meg is tudja majd tanítani beszélni a szöszit.
- Akkor, mi hogyan kezd tanulás? - tette fel első és egyben legkíváncsibb kérdését, mert volt pár elképzelése azzal kapcsolatban, hogy miként lehetne hatékony stratégiát kidolgozni a nyelvtanulásra, de ahhoz nem volt kedve, plusz sokkal biztosabb volt abban a tudásban, ami Alíz fejében motoszkált.
- Te ír mondat, én felolvas nagy hang és te javít beszédem? - nem bírta ki, és kérdezett ismét. A szemei még mindig a könyv betűin futkostak, de úgy érezte, mintha kínaiul lett volna leírva egy-egy szabály. Ezért visszatolta a könyvet a piroska elé, hátha ő jobban fel tudja használni, amennyiben szüksége volt rá a tanításhoz.
Karina az asztalara könyökölt jobb karjával, a kézfejével pedig a fejét tartotta s úgy figyelte a lányt, várta, mikor fog belekezdeni a magyarázásba, az okításba illetve abba, hogy egyáltalán mennyi idegrendszere van egy külföldivel értetlenkedni, idióta, értelmetlen mondatokat kitalálni és érvelni azok a szabályok mellett, amiket használni kell a mondatalkotás során. Húzós út lesz, ám nem lehetetlen. Vajon mi fog kisülni belőle?
Utoljára módosította:Jeges Karina, 2015. október 17. 13:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. október 17. 14:17 | Link

Jegesné Karina

Izgatottan figyeli a lány arcát, akinek a neve is szép, nem csak a haja. Mindig is szerette a saját eper szőke haját, ez már szinte a védjegyévé vált az idők során, most viszont ahogy ott ül a szőke ciklonnal szemben és nézi a haját, hirtelen arra gondol milyen jó is lenne világos hajjal nyomulni. Gwen bizonyára nem ismerné meg legelőször, de aztán a szüleivel együtt hozzászokna és minden menne a régi kerékvágás szerint. S hogy fogják elkezdeni a tanulást? Hát arról fogalma sincs, így már éppen nyitná a száját, hogy kell neki egy kis gondolkodási idő, mikor Karyn már teszi is fel az újabb kérdést kimentve ezzel őt a picit szorult helyzetből. Lelkesen bólogat a szavakra, majd amint kap pergament és tintát, fel is firkantja az első mondatot a lapra. Az én nevem Karyn. Visszacsúsztatja a lány elé, és izgatott arccal várja a reakciókat, na meg a felolvasást. Valójában pedig tényleg nincs semmi ötlete, hogyan kellene tanítania a magyar nyelvet, mikor még neki is néha alig megy. Na de majd belejönnek.
- Nem kell sietni - biztatja még picit a lányt, mielőtt gyorsan belepillantana a könyvbe, hogy megnézze Karyn eddig hol mit csinált. Sokat viszont nem is törődik a kötettel, tekintetét hamarosan újra a lányra emeli és készségesen kijavítja a hibákat, már ha vannak. Aztán újra maga elé húzza a lapot és kis gondolkodás után már érkezik is a következő mondat. A Bagolykőben tanulok, de sajnos nem tudok még elég jól magyarul. Magyarázni nem igazán szeret és nem is tud, így ha Karinának esetleg kérdése van ezzel a mondattal kapcsolatban, akkor azon nagyon gondolkodnia kell. Addig is viszont csak nagyon fülel, mert tényleg szeretne segíteni a lánynak s ezzel talán még a saját helyzetén is javíthat. Mert lehet, hogy mire Karina megtanul magyarul, addigra Alíz beszédkészsége is fejlődik és bár most per pillanat nem igazán lehet érzékelni a diszlexiáját, lehet a későbbiekben javulni fog az állapota a gyakorlás miatt. Máris hasznos ez a tanítás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 17. 14:58 | Link

Sz. Alíz Zs.
Ruha Cipellő


Ahogy kezei közé fogta az Alíz által vésett mondatot, rákoncentrált az olvasásra, és nem túl hangosan, viszont érthetően felolvasta azt.
- Az én névem Karyn. - csillogó tekintettel pillantott fel a pergamen fölé, a piros tekintetét keresvén, de mivel egy szót furcsán ejtett ki, ezért javította őt. Nem érezte magáz bénának, mert ezzel is csak neki lesz jó, ráadásul még javul is.
Hamar megkapta a második mondatot. Na, igen. Itt már kicsit nehezebb dolga volt és azt a hosszú mondatot, nehézkesen, nyögvenyelősen olvasta fel, szó szerint erőlködött, hogy felolvassa. Ráadásul a betűket is keverte, megint éppen, mint az előbb.
"A Bagolykőban tanúlok, de sajnos nem túdok még elég jó' magyarul." Valahogy így volt hallható az, amit a szöszke az imént nehézkesen felolvasott. Az olvasás befejeztével már a száját húzta, s felolvasta még egyszer, abban a reményben, hátha jobban fog sikerülni. De ugyan az hangzott el, mint az előbb. Lehunyta a szemeit és a vállát vonta meg. Ismét az asztalra könyökölt jobbjával és fejét megtartotta a kezével.
- Talán, ha én legközelebb itt jár, talán én ügyesebb lesz. - visszatolta Alíz felé a pergament, még nem adta fel a harcot. Tudta, hogy előbb vagy utóbb sikerül neki. Ha ne adj Isten nem menne neki, azon gondolkodott, hogy az összes magyar nyelvtannal foglalkozó könyvet megfagyasztja és összetöri. De akkor lehet, egy életre kitiltaná Tilda néni a könyvtárból és annak a közeléből is. Ahjaj.
- Szerinted, ez hat nekem? Remélem, én hamar beszél jó magyar...
Utoljára módosította:Jeges Karina, 2015. október 17. 14:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. október 17. 15:36 | Link

Jegesné Karina

Sikerült! Bár nem pontos, de attól még az hallatszott amit a lány a lapra írt egy betű tévesztéssel. Alíz nem felejti el kijavítani azt a szót, amit Karina picit furán ejtett, de ez már haladás emberek! Az első leírt mondatot sikerül majdnem hibátlanul kiejtenie. Alíz mérhetetlenül boldog és nem is vesztegeti az idejüket, már írja is a következő mondatot, amellyel azért már van egy-két gond. De sebaj, senki sem profi elsőre. Ezért is fújja ki lassan a levegőt, hogy aztán aranyos ábrázattal Karina felé forduljon, és eltagolja neki a mondatot. Biztatásképp bólint egy picit, ezzel jelezve neki, hogy mondja el még egyszer. De sajnos még mindig ugyanazt hallja vissza, így kis fejtörés után a lapra egy egészen más mondat kerül.
Szeretnék egy új sportcipőt amiben jól tudok majd futni.
Senki sem tudja ez most hogyan jött ide, de mivel Karinának a ban-ben toldalékokkal amúgy is gondja volt, ebbe pakolt is néhányat. Mielőtt még visszatolná a lány elé a lapot, gyorsan átfutja nehogy legyen benne helyesírási hiba, mert azért szégyenszemre mégiscsak ő a tanár, neki kellene hibátlanul írnia, nem pedig Karynnak. Amint a lány megpróbálkozik a mondattal és visszatolja elé a lapot, picit vár míg leírja a következő feladatot. Valami jó nehezet kell, amit el tud magyarázni, holott nem szeretné, mert Karyn amúgy sem fogja megérteni. Na meg néha még ő sem érti, hogy mit magyaráz. Szóval forgatja ujjai között a pennát, majd mint aki megvilágosodott, hirtelen és gyorsan körmölni kezd.
Az utcánkban van három kutya. Mindegyik ijesztően vicsorog és ugrál és félelmetes.
Ennek a jelentése is rejtély, valahol vagy olvashatott valami hasonlót, vagy a szobatársa kutyái hozták rá a frászt és ezért írta éppen ezt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 23 ... 31 ... 51 52 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet