28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] 19 20 ... 28 ... 37 38 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Isidor Slusser
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 1385
Írta: 2015. január 22. 18:32 | Link

Evus drága

*Eve a jelek szerint tényleg átgondolta, hogy át akar költözni, elég részletesen kifejtette az okait. Ezért a leányzó kap tőle egy nagy ölelést.*
-Akkor jó, örülök neki, hogy így gondolod. Amikor készen állsz, lehet költözködni. És... persze, kimehetünk majd hógolyózni is, ha jobban leszel. A bútorok miatt pedig nem kell aggódnod, majd megoldom, majd a helyére varázsolom a dolgokat, a saját szobámat is úgy rendeztem be, mágiával. A házirendben meg biztosan meg tudunk egyezni. És... persze, elviszlek Uff bácsihoz, ha azt szeretnéd.
*Feláll és felveszi az ölébe a lányt. Ha akarná, varázslattal is fel tudná emelni, de egyrészt szereti ölelgetni a lányt, másrészt könnyű is és a gyengélkedő is csak egy emelettel van fentebb van, így most mugli módjára fogják meglátogatni Uff bácsit. Már elég jól ismeri őket, valószínűleg nem fogja váratlanul érni az újabb látogatásuk.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isabella Diana Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 198
Írta: 2015. január 23. 11:00 | Link

Annamária
Valamikor ebéd után...


Nagyban körmölök ki az információkat a könyvből, amire szükségem lehet. A pergamen már kezd eléggé megtelni, de persze ezeket a dolgokat még rendszereznem kell majd, hogy normális, elfogadható dolgozat legyen belőle. Egy hang ébreszt fel a jegyzetelésemből. Felpillantok és egy számomra ismeretlen leányzót pillantok meg az asztal mellett, aki szabad helyet kér.
- Persze, gyere csak! - küldök felé egy kedves mosolyt.
- Isabella vagyok. Te is tanulni jöttél? - teszek fel egy elég evidens kérdést, de persze soha nem lehet tudni, hogy kit mi hoz a Könyvtárba. Velem is volt már olyan, hogy egy egyszerű olvasnivalóért jöttem be a Könyvtárba. Most azonban látható, hogy tanulok, hiszen két könyv van körülöttem, egy majdnem teleírt pergamen és még néhány jegyzet. Természetesen örülök a társaságnak és akár be is csuknám a könyvet, hogy kicsit a lányra koncentráljak. Kérdés, hogy ő persze szeretne-e beszélgetni velem, vagy tényleg bele akar merülni a tanulnivalójába...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Woodrow Hugi
Fahéj
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2015. január 24. 18:35 | Link

Isabella Diana Woodrow


Leülhet. Az jó. Az nagyon jó. Akkor egy bólintással le is esik a székre, sóhajt egyet, rápislant a remegő kezére, visszafojtja a lappangó sírását, és elkezdi megnézni, milyen könyveket is tett le éppen az asztalra. Meglátja a gerincüket, fokozódik benne a sírási hajlam, beletúr a hajába, és közben válaszol, mert kérdezték, és perifériásan valahogy fölfogta a hallottakat.

 - Ja. - egyelőre ennyire képes, tessék neki megbocsátani. - Márint igen. - nekifut még egyszer. - Izét.. öh.. átváltoztatástant. - pislog kettőt mindenféle fókusz nélkül, aztán rápillant a könyvekre, és fizikailag érzi a taszítást, mint az ellenkező pólusú mágneseknél szokásos. - De hát nem megy, nem tudom megtanulni, és ehhez tök hülye vagyok, te jó ég.. - ad akkor hangot a napok óta kísértő kételyeinek.

 Most őszintén, józanabb pillanatában kiröhögné magát, és a festményekkel kibeszélné magát, hogy mennyire izgul, de ebben a pillanatban önbecsülése mínusz tartományokban lebeg (mondjuk ez eddig is így volt), úgy érzi, felfogóképessége a szokásosnál is kevesebb, és hát miért is született meg, miért is maradt meg kiskorában, ő erre képtelen, és haszontalan, és..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isabella Diana Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 198
Írta: 2015. január 26. 15:43 | Link

Egyelőre nem igazán veszem észre, hogy valami baja van a lánynak. Nem ismerem még, be sem mutatkozik, ám a Navine-es jelvényét azért észreveszem. Örülök, hogy egy háztárssal hozott össze a sors, az mindig jó, hogyha olyan ismerősökkel ismerkedsz meg, akik ráadásul még egy házban is vannak veled. Nem kell átmászni a fél kastélyt, hogyha találkozni akarsz velük és simán átugorhatsz a szobájukba is egy kis csevejre.
Ezt a leányzót azonban még nem láttam a házban, bár mostanában én sem sokat lebzselek a klubhelyiségben, még régebben. Attól azért feltűnhetett volna, de abban biztos vagyok, nem egy évfolyamra járunk. Akkor biztos ismerném, ám ő valahogy fiatalabbnak látszik, biztosan elsős. Egy egyszerű kérdést teszek fel a bemutatkozás után, amire igen csak furcsa választ kapok. Felvont szemöldökkel hallgatom az öhm-ket és az izé-ket és nem igazán értem, hogy miért is olyan nehéz erre az egyszerű kérdésre válaszolni. Kicsit jobban megnézem a lányt, teljes testemmel felé fordulok és az arcát vizslatom.
Ekkor veszem észre, hogy elég idegesnek tűnik és nem nagyon tudja összeszedni a gondolatait. Enyhe sajnálat fut át rajtam, és csak hamar megértem, hogy vélhetőleg az anyag miatt ideges és talán azért, mert valamit nem ért, vagy nem tud. Végül kifakad és hangot ad annak, hogy mennyire nem érti és hogy nem tudja megtanulni és amúgy is tök hülye hozzá...
- Nem vagy hülye hozzá! - simítom meg lágyan a lány vállát és remélem, hogy kicsit felém fordul és sikerül megnyugtatnom picit.
- Nem vagy hülye hozzá, csak türelmetlen. Sajnos lehet, hogy néhány varázslatot nehezebben tudsz elsajátítani, de mindenkinek megvannak azok a tárgyak, amikben nagyon jó és sajnos azok is, amikben nagyon béna. Az ÁTV tényleg elég nehéz tárgy, sokat kell gyakorolni. - magyarázok egy picit. Igyekszem nyugtató hangot megütni és nem tudom, hogy mennyit érek el vele, de lágyan simítok végig a lány vállán, hogy aztán kicsit közelebb húzzam hozzá a székemet.
- Elsős vagy, igaz? - nézek rá, hiszen tényleg nem láttam még őt a Navine-ben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Woodrow Hugi
Fahéj
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2015. január 26. 16:48 | Link

Isabella Diana Woodrow


Kezd átmenni akaratosan nyüszítő kiskutyába, ezt érzi ő is, úgyhogy igyekszik visszafogni magát. Hagyják kihisztizni, azután majd jól elszégyelli magát, és utána egy darabig nyugi lesz.

 - Csak hát.. - te, gondolkodj má, mielőtt megszólalsz, szól magára nem sok eredménnyel két mentális vinnyogás között -.. szóval hát és ha nem megyek át majd a vizsgán? Mit vizsga, addig el kell jutni, ha megbuktatnak év közben, hát hogy megyek én úgy haza, szia anyu, szia apu, képzeld, akkor én most megjöttem, hát de nem jó..? - motyogja ki magából, és majd ha összerakja magát, akkor nagyon hálás lesz majd a segítő lánynak, de egyelőre még azt se tudja, ki fia borja a lány, mert el van foglalva magával.

Mély levegő, mély levegő, a fenéket annak, aki szerint ez használ, mert nem használ.

 - Igen, igen. - válaszol bágyatagon, miközben úgy néz ki, az a mély levegő, vagy a segítő kéz azért tényleg segített, mert túljutott a hiszti csúcspontján, és most enyhén kezdi nagyon kényelmetlenül érezni magát - Elsős vagyok, Navinés. - kitűző, milyen kitűző, reggel fölveszi, de másokét sose nézi, ebből következően feltételezi, hogy más se szokta nézegetni az övét, pedig de. - És utálom az Átváltoztatástant. - mosolyodik el kényszeredetten, vesz egy mély levegőt, és akkor belekezd, mert már nem enyhén érzi magát nagyon kényelmetlenül, hanem nagyon nagyon.

 - Ne haragudj, bocsánatot kérek, csak.. hát szóval, én nem vagyok valami okos, és erre ilyenkor behisztizek, és akkor még inkább idióta vagyok. - ez egy bocsánatkérés akart lenni, szép cizelláltan, a hisztiért, amit rendezett, de elsőre nem sikerült összehozni. Majd még próbálkozik vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isabella Diana Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 198
Írta: 2015. január 28. 11:16 | Link


Látom, hogy a leányzó eléggé ki van bukva, és szinte sajnálom őt. A vizsgaidőszakban gyakran látni ilyen embereket, akik totálisan ki vannak készülve, pláne a végzősök körében. No meg persze az elsősök között, mert nekik még új ez az egész és nem tudják, hogy mi is vár rájuk. Én is voltam ilyen helyzetben, de nekem szerencsére ott volt a bátyám, aki elmesélte, hogy nem, nem fognak savban megfőzni a bájitaltan vizsgán, mágiatörténeten sem dementorok fognak vigyázni és sétálgatni a padok között. De úgy tűnik, hogy a lány magától a szorgalmi időszaktól is totálisan ki van bukva és nagyon nem megy neki a dolog. Felajánlanám a segítségemet, de sajnos én sem vagyok valami jó átv-ből.
- Tudod... -itt picit elmosolyodok, bár gyanítom, hogy nem illene és nem is fogom nagyon megnyugtatni vele a lányt:
- ... itt elég sokan vannak, akik megbuknak. Van olyan, aki harmadszorra járja a negyediket. Szóval lehet, hogy a szüleid ki lesznek akadva, de tudhatják, hogy a Bagolykő nem egy könnyű iskola... - halk hangon mondom el ezeket a szavakat és sejtem, hogy nem biztos, hogy ezzel segítek, de azért legalább próbálkozom.
Rákérdezek, hogy elsős-e és meg is kapom az igenlő választ. Majd persze a megjegyzést is, hogy utálja az átv-t, amire kicsit halkan felkuncogok.
- Igen, azt sejtettem. Én is Navine-s vagyok, csak másodéves. - árulom el én is, hogy egy házba tartozunk. A bocsánatkérésre lágyan elmosolyodom, és ismét megsimítom a lány vállát.
- Semmi baj. Sokan vannak, akik kicsit stresszelnek a vizsgákon, de hidd el, hogy nem fognak megenni és szerintem annyira azért nem is vészes a dolog, hogyha figyelsz és jegyzetelsz az órákon. Hogyha gondolod kölcsön adhatom a jegyzeteimet tavalyról, hátha az segít. - ajánlom fel a segítségemet a lánynak egy mosollyal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Woodrow Hugi
Fahéj
Csenge Anna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 31. 13:42 | Link

Mióta itt vagyok még nem jártam könyvtárban. Hatalmas hely, telis-tele könyvekkel.
Szép sorjában végignézem a polcokat, hátha találok valamit. Egyszer csak megakad a szemem egy érdekesnek tűnő köteten: Utazás a föld középpontja felé olvasom a címet.
Leülök a szemközti asztalhoz és olvasni kezdem. Most veszem csak észre,hogy már legalább fél óra telt el. Gyorsan felkapom a könyvet és elindulok megkeresni a könyvtárost Elég sok ideig tart a keresés de végül sikerül.
-Az Utazás a föld középpontja felé című könyvet szeretném kivenni. - mondom szinte suttogva.
Utoljára módosította:Eris L. Awer-Kowai, 2015. február 15. 01:49
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2015. január 31. 21:13 | Link

Isabella Diana Woodrow


Mentálisan összereszket. Hát, nem, tényleg nem segített. Többen is megbuknak? Hátdejó, de tényleg. Neki mindig azt mondták, hogy okos, és el is hitte. Szembesülni azzal, hogy a legrosszabb félelmeid valóra válnak, tudniillik az, hogy ugyan te mindig sejtetted, hogy nem lehetsz annyira okos, és akkor kiderül, hogy nem is vagy - hát, azt nem kívánja sok mindenkinek. Az nem jó érzés. Tudni, hogy a nulla hozzád képest már valaki. Nyá, és akkor rajzoljunk fel még egy mentális jelenetet is, amiben hazamegy szemeszter közepén, hogy hát megbuktam, de ti küldtetek képességeimnek nem megfelelő iskolába, hadd kenjem már rátok a kisebbségi komplexusomat. Nem, köszöni szépen, ebből most nem kér.

Elsőre egy nyüszögést sikerült kipréselnie magából. Azért erre ő se számított, szóval torokköszörülés után elmondja a kötelezőket; már majdnem családias hangulata lesz a bemutatkozástól, annyiszor közölte már mindenféle emberekkel nevét és alapvető, teljesen érdektelen tulajdonságait. - Annamária vagyok, amúgy. - várjál, ki kérdezte? Tökmindegy, most már kinn van. Szedd már össze magad, édes lányom.

 - Jaj, az jó lenne. - szakad ki belőle, pedig tudja, hogy a saját jegyzeteiből tud csak tanulni. Nem csak a kézírás miatt, hanem mert megvan a saját jegyzetelési módszere is. Mindegy. Minden elérhető tanulási segédeszközre szüksége lesz, úgy érzi. - Köszönöm szépen.

- És bocs a zavarásért, tényleg. - ez az, visszatért a megfelelő udvariassági formulákhoz, pedig még messze nem rakta össze magát, de ennyi hiszti egy napra elég volt. Mondom, elég volt. - Mit.. tanulsz? - az a hezitálás a mondat közepén egyrészt azért volt, hogy akarja-e azt ő tudni, mert az alapja lehet egy másik görcsnek - jajistenem, hát ezt se tudom. Meg hát azért is, mert ezzel ugye még tovább feltartja a lányt, és nem engedi tanulni. Valószínűleg pokolba kívánja már szegény Rozsosunkat, és hát meg is tudja érteni, de tényleg.



Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2015. február 8. 21:35 | Link

Corina Nazaru

Mióta hazajöttem Angliából, szinte állandó rohanásban voltam. Rengeteg bepótolni valóm akadt annak a két hétnek a nyomán. Először is sokat kellett tanulnom, rá kellett néznem, hogy az a pár diák, akiknek anno segítettem, vajon eligazodik-e már a suliban, hasonlókkal mulattam az időmet. Ja és ki kellett engesztelnem az én sztárkviddicsező, duzzogó tesómat is. Nem sokra mentem vele, de még van rá időm bőven, szóval nem aggódtam. Az iránt viszont igen, hogy járt a gyengélkedőn, meg ilyenek. Ha minden igaz, ráesett az egyik Levitás terelő. Nagyon szépek vagyunk, mondhatom... Ez se tudott jobban esni! Ma reggel felkeltem, majd nagy nehezen kimásztam az ágyamból és elkezdtem gondolkozni, hogy mit is kéne ma tennem. Elég sok dolgom akadt még, de először felöltöztem és elvonultam Sebastiannal a nyomomban a Nagyterembe, reggelizni. A macska végig az ölemben ülve dorombolt és sokszor még a tányéromba is beleturkált. Hiányoztam neki, de legalább valaki gondját viselte, míg én nem voltam itthon. Ezek után mi kettecskén felkerekedtünk és elvonultunk a könyvtárba, egyrészt azért, hogy sziesztázzunk egy nagyot, másrészt azért, mert ott sem jártam egy ideje, pedig ott dolgoztam. Szóval róttuk felfelé a lépcsőket, majd bementünk és elkezdtem rendezgetni pár könyvet, amit nemrég hoztak vissza. Ha valaki jön, akkor meg segítek, elvégre ez a dolgom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Corina Nazaru
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 8
Írta: 2015. február 8. 22:08 | Link

Lavia Stark

Corina megérkezett. Mosolyogva köszönt Lavinak, mert már hiányolta a lányt. Hosszú napja volt, egésznap csak egy baglyot várt, de sok helyre bekukkantott. Kissé fáradtan, de segítette Lavia munkáját. Gondolta így kedveskedik neki egy hosszú nap után.

-Szia Lavia, hogy vagy? Ne segítsek? *álmosságtól csillogó szemekkel nézett a lányra. Látta rajta, hogy kicsit kimerült..
Utoljára módosította:Eris L. Awer-Kowai, 2015. február 15. 01:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha nincsenek árnyékaid, a fényben sem lehetsz.
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2015. február 12. 10:47 | Link

Tildus Smiley

Arra rádöbbeni, hogy mennyire hasonlítunk, pedig korábban ezt el sem tudtam volna képzelni, elég sokkoló. Talán én rosszabb lennék egy fokkal, mert én mindig is utáltam, ha keretek közé voltam szorítva, ahogy most Tilda. Megértem a nővérkém, nehéz a gyógyulás útjára lépni és néha tényleg jobb egyedül bujdokolni mindenféle következmény nélkül. Legalábbis ezt hisszük, hogy így minden rendben van, közben pedig… koránt sem.
- Na ugye! – csillannak fel a szemeim, végre megjött az esze, illetve hagyja, hogy befolyásoljam, megadja magát. Na, ezt már szeretem, mindig is szerettem, ha az van, amit én akarok. Tilda pedig sokszor azt tette, amit én kívántam, most jöttem csak rá, hogy mennyire hiányzik, olyan, mintha egy kisebb kisiklás után a vonat visszakerülne a saját sínére. Gyorsan rendbe is hoztam magam a zsebkendőm segítségével, és nagyon pozitívan vigyorogtam rá, visszatért az életkedvem.
- Jó, szuper! Sőt, gigamegaszuper! – lelkendezek tovább, bár egy kicsit furcsállom, hogy kerüli Uff bácsit, mert ezek után biztos, hogy a segédjéhez Lorihoz, vagy másikhoz fog menni. Mégis inkább Lori lesz az, hiszen a lábadozásánál is ő volt jelen, biztosan jobban bízik benne, mint másban. Csocsibával meg biztos van valami, hogy ennyire nem akarja a közelében. Mindegy, a lényeg, hogy jó felé megy Tilda végre.
Végül pedig kitalálom, hogy elmegyünk együtt valahová, aminek talán még soha sem örültem. Azért ez elég gáz, ha jól belegondolok, de jobb később, mint soha, nem?
- Persze, hogy jó, de te fizeted – kacagok, majd felállok és felhúzom a székéről. Jól megölelem, és belebújok, mint egy jó testvér. Persze a fizetéssel csak vicceltem, majd meglátjuk. Most újra eszembe jut Léda, de nem tudok olyan verziót kitalálni, hogy ő is jöjjön. Ez most olyan tesós kirándulás lesz.
- Eleget porosodtunk itt, menjünk, így is nagy feltűnést okoztál – mosolyom továbbra is töretlen és segítek neki vonni a cuccát. Aztán pedig ketten elmegyünk végre a dohos könyvtárából. Továbbra sem a szívem csücske ez a hely, csak a vezetője.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 505
Összes hsz: 2113
Írta: 2015. február 14. 18:04 | Link

Áldozatra várva
Február 14.


A Valentin-napot megelőző két hétben eleget húzta az igát az ajándékboltban ahhoz, hogy erre a jeles dátumra szabadságot kérhessen. A harapós bögrés incidenst követően meglehetősen gonosz kis megtorlást eszelt ki Jarednek, tervéhez pedig hozzátartozott az a kamuduma, hogy együtt mennek édességezni, így gyanús lett volna, ha neki közben műszakja van, plusz jobbnak látta olyan távol maradni a falutól, amennyire ez lehetséges volt. Előre meg tudta tippelni, hol lesz a legnagyobb tolongás és a legkevésbé sem vágyott most odalent kóvályogni, majd kiélvezi munkájának gyümölcsét, ha az öccse este visszatér a szobába. Mindenesetre, az imígyen fennmaradt szabadidejét valahogy el kellett ütnie és nem tagadta, hogy jólesne egy kicsit szórakozni, az eredetihez megszólalásig hasonlító ál-Cupidók jelenléte pedig remek ötletet kölcsönzött neki ehhez. Ha úgy tesz, mint akit meglőtt egy a kastély-szerte repdeső és bújdosó kis szárnyas bestiákból, akárkinél bepróbálkozhat és a legtöbben nem bántottak volna valakit, aki maga sem tehet átmeneti agylágyulásáról. Miért ne használhatná ki ezt az alkalmat, hogy ártalmatlan módon esetleg még kellemesebbé is tegye valaki délutánját?
Így esett, hogy míg mások Cupidókat vadásztak vagy épp párjuk társaságát élvezték, ő a könyvtár egyik eldugott zugában olvasgatott, hogy lehetőleg egyik kategóriával se kelljen igazán találkoznia. Neki sokkal inkább olyan társaság hiányzott, aki lehetőleg szingli, de nem életcélja legyilkolni az összes, rémülten menekülő kis puttót. A helyszínt már jórészt azért választotta, hogy lehetőleg hasonló érdeklődésű emberrel hozza össze a sors - bár lehet, nem ez élete legbölcsebb döntése, elvégre a könyvek igen súlyos és komoly fegyverré válhatnak egy temperamentumosabb könyvmoly kezében, de pár kékfolt még nem nagy ár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2015. február 14. 18:10 | Link

Gareth
Február 14.

Valentin-nap. Gergő az egyik azok közül a delikvensek közül, akit ez egyáltalán nem hat meg. Hogy miért nem? Hát, szegény hősünknek nem sok fogalma van a szeretetről, a gyengédségről, nem érti, még ha érzi is, ösztönösen jön neki. Azt is küzdelmek árán tudta csak feldolgozni, hogy a saját húga adott neki egy nagy mackóölelést, képzelhetjük, mekkora sokk lenne számára, ha arra lenne kényszerítve, hogy a Random Randin ücsörögve nézegesse a maszkokat. Bár a lányok úgy hallotta, odavannak ezért az egészért, de biztos benne, ha valamelyikük őt fogta volna ki, egyhamar borított volna rá valamit, amiért így elszúrták a napját. Nem, nem a legjobb társaság, de ettől aztán nem fél, egyedül nagyon jól meglesz.
Ezért is döntött úgy, átvállalja Vikotól a munkát, a nő hadd menjen és szórakozzon egy napot. Aztán amint bezárt, már ment is vissza a kastélyba. Ügyesen kerülte el a Fénylő lelkek udvarát, a lehető legmesszebbről, úgy jutott be. És mivel nem szeretett volna egyedül ücsörögni a szobájában, mindenféle szórakozás nélkül (azért annyira ő sem mazochista, neki is kellenek az ingerek, de még mennyire), úgy döntött, lemegy a könyvtárba. Ott jól elüti majd a napját, megnézi, a levelezőtársa írt-e valamit. Keres egy kellemes olvasmányt, amivel elütheti az estéjét.
Ártatlanul sétál be a meglepően üres könyvtárba, csak egy-két diák lézeng a közelben. Biccent a könyvtárosnak, de nem érzi, hogy olyan magányos lélek lenne, hogy sajnálgatni kéne, amiért itt tölti ezt a napot. Sem ő, sem senki más. Szóval már indul is felfedező útjára. Az alkalomhoz illően valami érdekes, varázstalálmányokról szóló könyvet keres magának a megfelelő részen. Eleinte tanácstalanul vakargatja tarkóját, összekócolva göndör, szőke tincseit. Hunyorogva olvasgatja a címeket, egészen addig, amíg az egyik eléggé megkapó. Bár talán egy nem is lesz elég, na mindegy, kezdetnek tökéletes lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 505
Összes hsz: 2113
Írta: 2015. február 14. 19:21 | Link

az Áldozat
Febr. 14.


Telt-múlt az idő - ritkán nyílt az ajtó, ő pedig bár felpillantva minden egyes belépőt megnézett, nem ugrott azonnal. Messze nem volt kétségbeesett és nem is unatkozott annyira, hogy éhes acromantula módjára vesse magát az első arrajáróra. Egyrészt, lehetőleg nem tizennégy-tizenöt évessel akart kezdeni, inkább egy korabeli, esetleg kicsit idősebb, tetszőleges nemű diákkal; másrészt, figyelte, ki az, aki csak könyvért jött és megy is tovább, és ki az, aki időzni is készült a könyvtárban, esetleg társaságra vágyva. Egyelőre nem akadt kapása, úgyhogy folytatta a megkezdett történetet, egy-egy gondolat erejéig a teázó felé is elkalandozva, ahol öccse mostanra már valószínűleg nem várt és vadidegen szíve hölgyével üldögél. Jared többnyire nem viselkedett túl szívélyesen, de nem hitte, hogy valaki mást büntetne olyasmiért, amiről nem tehet, úgyhogy nem a szerencsétlen, mit sem sejtő lányon fogja kitölteni a dühét. Kicsit sajnálta, hogy nem lehet ott, de mindhármuknak jobb lesz így.
Újabb nyekkenés - feje helyett csak tekintete mozdul, hogy kövesse az érkezőt, aki a polcosorok közt sétálva el-eltűnik szeme előtt. Némán lesi, mígnem egy nyomtalan tovatűnő mosollyal feltápászkodik foteljából, hogy elinduljon, aprót nyújtózva előtte. Csendesen mozog, hogy amikor rábukkan, nyerjen magának további pár másodpercet, amíg tanulmányozhatja. Egy ismerős regál előtt találja végül, ahogy elmélyülten böngészi a címeket. Határozottan helyes, kócos srác - tanácstalanságában csak egyre kócosabb- kissé talán álmodozó vonásokkal, ráadásul valamennyire érdeklik a találmányok, így jó eséllyel a feltalálók is. Egy próbát megér.
Ősrégi trükkhöz folyamodik, eddigi olvasmányát lecserélve egy észrevétlen elcsent, itteni témájú kötetre, megállva az ismeretlen mellett és várva, míg ő is a gerincek olvasgatását mímeli, hogy a megfelelő pillanatban kinyúlva egyszerre érjenek ugyanahhoz a könyvhöz és véletlenül a másikhoz is.*
- Bocsánat!-*Kapja vissza kezét, némi zavarral hangjában.*- Vidd csak nyugodtan. Én voltam a mohó.-*Ismeri be, elvégre már van egy könyv a kezében, illik hát átengedni a másiknak a kinézett darabot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2015. február 14. 20:13 | Link

a Vadász
február 14.

Eleinte fel sem tűnik neki, hogy nincs egyedül, túlságosan elvan ő a saját kis világával. Meg jelenleg a könyvekkel keresgél. Így ártatlanul venne le egyet, amikor összeütközik a keze valakivel, zavartan pillant Gareth-re. Ó, hogy eddig is itt volt? És pont azt a könyvet szeretné, amelyiket ő nézett ki magának? Nem kicsit furcsállja a helyzetet, de az értetlen kép helyett inkább csak finoman megrázza a fejét.
- Vidd csak, van itt annyi könyv, nem fogok pont ezen veszekedni. - Állapítja meg ő, az örök konfliktuskezelő és úgy dönt, elveszi a könyvet, de ahelyett, hogy magának zsákmányolná, inkább Gareth felé nyújtja, hogy a fiú elvehesse, ha akarja. Ha nem, akkor inkább visszarakja, tényleg nem hitt abban, hogy az lesz élete könyve.
Lényeg a lényeg, már rakja is zsebre a kezeit, hogy elléphessen a fiú mellett, tovább nézelődve. De aztán, mielőtt még végleg leléphetne a színről, érzi, hogy valami zavar van az erőben. Aha! Szóval az ilyen lehetőségekben lehet ismerkedni. És hát, mondani kéne valamit, nem? Úgy érzi, illene. Nem tudja miért, de elég időt töltött itt, erőlködve a szocializálódással, hogy úgy érezze, igenis nincs rendben, ha most előzékeny, kedves meg minden és csak úgy elsétál. Szóval meg is áll, visszafordul, úgy futtatja végig fekete tekintetét a polcon ismét, majd lopva Gareth felé fordítja íriszeit.
- Örülök, hogy nem csak én töltöm itt ezt a napot. - Igen, szinte fájt neki, mire megszülte ezt a mondatot, amit magáról mondott el a fiúnak. Eredetileg kedvesnek lett szánva, bár úgy is értelmezhetjük, hogy tök jó, ketten vagyunk forever alone szerencsétlenségek. Akkor már csinálhatnák együtt is, nem? Közben tovább nézi a könyveket, és végül leemel egy újabb áldozatot, Gareth felé mutatja, aki járatosnak tűnik erre.
- Ezt már olvastad? - Kérdezi végül, mert igeeen, ő kérdezni is tud. A kommunikációja sosem lesz az igazi, de legalább próbálkozik. Igaz, hogy belül vért izzad minden egyes apró sikerért, de megéri... ugye?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 505
Összes hsz: 2113
Írta: 2015. február 14. 20:56 | Link

az Áldozat
Febr. 14.


A másik figyelmetlenségétől eltekintve Gareth általában kerülte a feltűnést és csak annyira lógott ki a sorból, amennyire még mindenkinek kényelmes maradt. Többnyire azt sem mondják meg róla elsőre, hogy Eridonos, mert hiányzik belőle az a harsány, energikus fellépés, ami leginkább jellemzi a házat. Ez most kifejezetten előnyére válhat, a meglepett, kicsit zavart reakciót elnézve - ha nem is skatulyázza be a másikat, érzi, hogy finoman, visszafogottan kell játszania. Ahogy az ismeretlen megszólal, kellemes, bár talán kissé érdes hanggal barátkozhat - általában Jaredé ilyen, amikor naphosszat nem szól senkihez és csak estefelé mukkan meg. Elraktározza az információt és ennek megfelelően alakít egy kicsit mindenen, meglepetten nézve előbb a szőkére, majd a könyvre, végül ismét a fiúra, őszintén barátságos mosolyt eresztve meg.*
- Köszönöm. Rendes tőled.-*Biccent, elvéve és kis kupaca tetejére csúsztatva szerzeményét. Egyelőre nem lép megint, pedig az, hogy közelről látta a fekete szempárt, csak tovább csigázza, pedig a színen túl az égadta világon semmi közöset nem bír felfedezni az ismetlen és az emlékeiben élő íriszek gazdája közt. Türelmes és vár - még egy szóra, egy félmondatra, bármi ilyen elég lenne, hogy megállítsa a másikat, hogy továbbvihesse a játékot, s addig is újabb könyv után kutat. Érzi magán a tekintetet, de amikor megszólítják, mintha meg is feledkezett volna a másikról, meglepetten kapja felé fejét, csak hogy egész halkan elnevesse magát, tehetetlenül vonva meg vállát.*
- Ez jut a magunkfajta könyvmolyoknak. Meg a szabadnapos feltalálóknak.-*Általában tényleg nem volt ennyi ideje arra, hogy itt üldögéljen, ezért is szokta meg, hogy több könyvet kölcsönözzön ki egyszerre, pontosabban mindent, ami kellhetett az aktuális probléma megoldásához. Nem hazudott, inkább csak ferdített egy keveset a dolgokon, elhintve néhány apróságot, mint a mesékben a kenyérmorzsákat szokás, hogy apró ösvényt hagyjon. Úgy tűnik, nem hiábavaló az erőfeszítés, mert az ismeretlen még mindig itt időzik - és újra megszólítja.*
- Melyiket?-*Kérdez vissza, közelebb lépve, hogy "jobban lássa" a kiszemelt darabot, de véletlenül sem tolakvóan közel.*- Igen, nem volt rossz. Segített egy-két dologban, bár kicsit talán...nem mondanám, hogy száraz, de nagyon lényegretörő.-*Fejti ki dióhéjban a véleményét, bár őt annyira nem zavart a tárgyilagosság, elvégre inkább érdekelte a gyakorlati alkalmazás, mintsem a hosszas elméletek és magyarázataik.*
- Keresel amúgy valamit, vagy csak nézelődsz?-*Kérdezte segítőkészen, mert bár messze nem olvasott még itt mindent, elég sokat kölcsönzött ahhoz, hogy legyen némi áttekintése.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. február 14. 21:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2015. február 14. 21:42 | Link

A Vadász
február 14

Biccent egyet a hálás mosolyra. Nem tudja, mi volt az a csodatett, aminek a másik ennyire örül. Egy egyszerű tényt közölt, van sok könyv, nem fog ezért megharcolni. Szívesen lemond róla, mert igazából tényleg nem érdeklik annyira ezek a dolgok, hogy mindenképpen és pontosan azt az egy kötetet az, ami megváltoztatja majd az életét. Ha így lenne, talán elgondolkodna azon, hogy elveszi. Vagy ha arról szólna, hogyan legyen a világ legjobb terelője. Akkor valószínűleg elgondolkodna. Na nem mintha az akarna lenni, csak végre talált valamit, amit lelkesedéssel csinál, még ha nem is látszik rajta. Na meg persze, mennyi mindent megmozgat magában, hogy megvédje a csapattársait? Tiszta haszon!
Viszont ahogy arrébb lépked, visszagondol a jelenetre, ahogy meglátta Gareth kezét és furcsa érzése van. Amolyan deja vu, mintha látta volna már valahol. Viszont nincs ideje ezen elgondolkozni, mert mondani kell valamit, a nulla szociális érzékkel is tudja ezt, ami azért már nagy szó. Csak kifacsar magából valamit, amire igazán nem büszke, de ez van. Viszont a másik halkan nevetgél, megvonja vállát, úgy válaszol.
- Egyik kategóriába sem sorolnám magam... - Sóhajtja végül, lemondóan, mert úgy néz ki, továbbra sem talál magának semmit, ahova beilletne. Mintha egy puzzle darabka lenne a rossz dobozban és nem találná a helyét. Eszébe is jut, hogy majd megírja ezt a partnerének, akivel mindig ugyanabba a könyvbe rejtenek üzeneteket egymásnak. Bár az utolsóra még nem élvezett válasz, nem érzi úgy, hogy emiatt muszáj lenne magában tartania a dolgokat. Nem, végre van valamilyen csatorna, amin keresztül ki tudja adni magából, még ha nem is a beszéd az és nem jut el sok emberhez. Az az egy pont elég neki.
 - Te feltalálónak tartod magad? Miken dolgozol? - Kérdezi végül, mert visszatér hamar a valóságba és rájön, hogy ja, ez tulajdonképpen érdekli őt. Bár kell egy picike hatásszünet, mire leesik neki, hogy ezt kérdés formájába is kéne önteni, nem csak elmélkedni rajta. Logikából ötös, Gergő.
 - Még mindig érdekesnek tűnik. - Állapítja meg Gareth gyors ajánlója után. Ő nem bánja igazából a tárgyilagosságot, bár abból nem fog tanulni semmit, hogyan kell emberien közölni. Ma talán nem is az a célja. Hanem éppen az, hogy csak kikapcsolja kicsit az agyát és ne aggódjon, görcsöljön ilyen hülyeségeken.
- Csak érdekel, de nem értek az ilyesmihez. - Teszi hozzá, mert hát most tényleg úgy tűnhet, mint valami elszánt feltaláló, aki varázskütyüket bütyköl, pedig nem is. Csak egyszerűen minden érdekli, mert végre megvan a lehetősége, hogy annyi dolgot tömjön a fejébe, amennyit csak elbír. És egyszerűen nem bírja nem kihasználni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 505
Összes hsz: 2113
Írta: 2015. február 15. 00:28 | Link

az Áldozat
Febr. 14.


Gergőnek csak a kéz lehetett ismerős, míg a mellette egyik lábáról másikra álló inkább vonásait, vagy inkább rezdüléseit kutatta. Lényének töredékeit lopta össze, a kirakós darabjának darabjait, óvatos kézzel keresve, melyik hova illik. A hangja, a tekintete, arcának szófukar árnyjátéka, mozdulatlansága az öccsére emlékeztette, de idősebbnek kellett lennie nála, mert volt benne egyfajta keménység, amihez Jared tizennégy éve kevés. Talán itt kellett volna megfordulnia a fejében, hogy rosszul választott, de az ellenkezőjét érezte - vonzotta a szempáron túli mélység.*
- Nem tragédia. Sehol sem láttam, hogy kötelező lenne.-*A hangsúlyból érezte, hogy könnyed megjegyzése egészen más súlyt nyert a másik értelmezésében, s megpróbál egy mosollyal enyhíteni ezen. Az emberre egész életében címkéket aggatnak, előítéletek, első benyomás, vélt vagy valós ismeretség alapján, de úgy tekintett rá, mint valamire, ami megkönnyíti számára kicsit a tájékozódást. Egy ekkora világban, ennyi ember közt néha szükség volt ezekre az irányjelzőkre, ha meg akart valakit találni. Nem érezte tehernek, mert máshol, máskor, mással egészen máshogy láthatták vagy láttathatta magát - nem megmásíthatatlan billogok vagy bélyegek voltak, még ha akadtak is dolgok, amiket nem változtathatott.
Feltalálónak tartod magad? Felelhetne egyszerű, nyilvánvaló igennel, ám mintha a ott rekedt volna még néhány kérdőjel a levegőben. Miért? Mióta? Milyen? Ami furcsa, hogy az idegen nem a tekintetével kérdez, mint Sebby, hanem a csöndjével. Azzal, mert pillantása csak ritkán pihent a másikon.*
- Régi hobbim. Vagy talán szenvedélyem.-*A része volt, hozzá tartozott, akár egy végtag vagy egy elhagyhatatlan mozdulat, amiről felismersz valakit. Ahogy a bögréjét fogja, a pálcáját tartja, ahogy dobálja magát járás közben, vagy épp ahogy szája széle mosolyra kunkorodik.* - Most leginkább egy seprűpótlékon.-*Nem akar deszkát mondani, az elég furcsán hangzik és nem tudja, milyen környezetből származik a másik, könnyebb kicsit leegyszerűsítve fogalmazni. Ha szereti a repülést, úgyis rákérdez majd, mert azt elég határozottan tudja, mi érdekli és mi hagyja hidegen.
- Ha az alapokkal tisztában vagy, az is. De feltételez némi már meglevő jártasságot.-*Ez a könyv nem locsog és nem pazarol feleslegesen szót olyanra, amit már elmagyaráztak más könyvek, amik a témába voltak hivatottak bevezetni a kíváncsiakat. Tudott volna ilyet mutatni, de tartózkodott a tüsténkedéstől, megvárta a válaszokat, mielőtt bármit cselekedett volna.*
- Nem baj, amíg nem akarod gyakorlatban is kipróbálni.-*Az elméletet bárki megértheti, de aki le szeretne térni a már ismert bűbájokkal kitaposott ösvényekről, annak számolnia kell tetemes mennyiségű anyagi- és testi kárral, ha felkészületlenül ugrik fejest a kísérletezésbe.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. február 15. 03:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2015. február 15. 18:19 | Link

a Vadász
február 14.

- Valóban nem az. - Se nem tragédia, se nem kötelező. Gergő sem veszi annak, mármint tragédiának, hiába tűnik komolynak. Ő mindig komolynak tűnik, még akkor is, ha nem feltétlen az. Akkor is, ha kedves akar lenni, esetleg könnyed, ő akkor is komoly. És ez ellen nem tud mit tenni, pedig ideje lenne már kitalálnia rá valami gyógymódot.
- Hm. - Válaszolja csendesen, miközben bólint egyet. Ő megérti, hogy milyen lehet ez Garethnek. Mint a fa megmunkálása Gergő számára, mióta az eszét tudja, szabadidejében kísérletezett vele. Igaz egy-két ujjperce néha bánta, de kapott rá egy ecetes kendőt és jó volt az. Viszont a seprű szó olyan egyszerű kulcsinger, mint Pavlovnál a csengőszó. Bár Gergő nem nyáltengert enged a padlóra (csak majdnem), inkább felkapja a fejét a könyv bámulásából.
- Mesélsz róla? - Kérdezi végül, mint valami kis magándetektív, alig láthatóan araszol közelebb. Talán hozhatná a maciját és a takaróját is az esti meséhez, de ő nem tart ilyeneket. No meg nem volna valami felnőttes. Márpedig Gergő egy olyan felnőtt-féleség, egy különös szerzemény.
Bólint egyet Gareth válaszára, igen, bizony... alapok. Ezekkel is csak egy könyv formájában találkozott valamikor még az első itt töltött éve végén, most meg lassan a harmadikat kezdi majd. És ettől a ténytől néha még ő is megszédül. Deee még mennyire.
- Nem tudom eldönteni, hogy a hangodból féltés vagy tapasztalat cseng. - Állapítja meg végül, egy kis hatásszünet után. Gareth válasza meglepő volt, óvva intő, mintha tudná, mennyire veszélyes is ez. Ő neki pedig van egy egész estéje sztorizgatni. Szóval akár már most hozhatnák neki a takarót egy istenes pizsipartyhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 505
Összes hsz: 2113
Írta: 2015. február 15. 20:10 | Link

az Áldozat
Febr. 14.


Csak idő kérdése lenne, hogy értse ennek a komolyságnak az árnyalatait, ráérezve finom eltéréseire, de így sem tekint rá negatívumként - ha különösnek is tűnik a köztük feszülő ellentét, nem taszító, a lakonikus darabkák jól megférnek az ő hosszabb, kicsit lazább és élénkebb mondataival. Még csak furcsának sem találja ezt a pici disszonanciát, vagy magát az ismeretlent, kurta szavaival és halk hümmögésével. Kíváncsivá teszi, mert testbeszéde is olyan szűkszavú, egy bólintás, egy biccentés, némi feszültség a tartásában, valahányszor meg kell szólalnia, s egy negyed vállvonás.*
- Hm?-*Kérdez vissza finoman, fejét oldalradöntve, mert a másik elkalandozik, de két betűből nem tudja összerakni sajnos, mire gondol, pedig érdekelné. Ő beéri pár szóval, ha épp annyi jut neki, hiszen csak egy nagyszájú ismeretlen, nem követelőzhet, de talán nem is kell, mert a töredékek is éppúgy megfejthetőek és megérthetőek idővel, mint a terjengős magyarázatok. Neki pedig nincs hova sietnie, épp csak a könyvek lefoglalják kezeit, így ne hagyatkozhat, csak a hangjára, míg a szőke nem hajlandó ránézni.*
- Ha érdekel, persze, bár ez csak az én hóbortom. Régóta zavar, hogy a seprűnyél állandóan foglalja a kezem, de csak nemrég találtam megoldást. Ismered a snowboardot?-*Egyszerűbbé tenné a dolgokat, ha a másiknak legalább valamicske fogalma lenne róla, de ha nem, az se baj, mert ahogy az óvatosan közelebb somfordálót elnézi, ez olyan téma, ami nagyon érdekli. Miért is ne? A repülés olyasmi, amibe elég egyszer belekóstolni, hogy az ember egész maradék életében utálja vagy épp a levegőbe vágyjon és máig éppolyan élmény elrúgni magát a talajtól, mint sok-sok évvel ezelőtt legelőször.
- Is-is. Megfelelő útmutatással sem mindig könnyű megtanulni egy varázslatot, hát még újat alkotni. Egy betűnyi tévedés is sokat számíthat.-*Ott volt példának a Reducto-Reducio páros, és igazán nem mindegy, hogy az ember a kedvenc könyvét bélyeg méretűre zsugorítja-e, vagy épp konfettivé alakítja... A hirtelen támadt érdeklődést és a kezében egyensúlyozott könyvek súlyát tekintve az egyik nem messzi ülőalkalmatosság felé int fejével.*
- Nem akarsz leülni?-*Érdeklődik, mert szívesen cseverészik ő akár állva is, mégis kicsit kényelmesebb lenne letelepedni, ha esetleg hosszabbra nyúlna a beszélgetés.*- Akkor akár a vázlatokat is előszedhetem.-*Fűzi hozzá, mert elmaradhtatlan füzete most is vele van, s ki tudja, talán még néhány hüvelyknyi araszolást megér az a néhány rajz, amit benne őriz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Marton Miranda Melitta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 361
Írta: 2015. február 16. 13:40 | Link

Caitlyn


~ Kerress, kutass, keress, kutass, itt van nem messze - Miri kopó szimatja - reményei szerint - nem most fogja cserben hagyni őt, és minél hamarabb rábukkan szeretett könyvének könyvtári, kicsit megsárgult és összepecsételt lapos, de olvasható változatára. Természetesen szokatlan és elszomorító lesz nem a saját példányát lapozgatni a takaró alá bújva az ágyban, de sajnos az idő és a sok használat nem vált hasznára szegény regénynek. Tudja már mit fog kérni a születésnapjára az édesanyjától. Bár egyelőre attól is retteg, hogy bevallja a nőnek, hogy szétesett az oly nagy gonddal és beccsel dédelgetett könyve, amit még tőle kapott.
Egy forduló, még egy forduló, hopp, V betű. Betér a hosszú sorban és elkezdi végigfuttatni a szemét a szerzőkön. Va... Nem jó... Ve... Helyben leszünk lassan. Veb... Vek... Ver... Célállomás. Miranda leguggol a legalsó sorhoz, mert ott sejti valamerre Verne könyveit. Kétévi vakáció, Nemo kapitány, Utazás a Föld középpontja felé... 80 nap alatt a Föld körül, bingó! Széles mosoly terül szét a Levitás lány arcán, és végtelen óvatossággal teszi rá a kezét a most feltárt kincsre. Finoman kihúzza a sorból a kötetet, ügyelve arra, hogy a többi könyv ne viselkedjen dominó módjára, és boruljon el az egész polc. Feláll, szemügyre veszi darabot. Régebbi kiadás, mint amineki megvolt, de valószínűleg ez nem fog ronatni az olvasási élményen. Felüti a kötetet a 49. oldalon, és azonnal visszasüpped Foggék világába. Közben lábai automatikus útra kelnek, és elindítják a vörös lánykát Matilda asztala felé. Csak nem mindig jó, ha az ember nem tekint a lába elé. Ilyenkor könnyen előfordulhat, hogy nekiütközünk másoknak, mikor befordulunk egy sarkon. BUMM, meg is talál valakit. Ő maga a lendülettől szokásosan fenékre huppan, majd megszeppent pislogásba kezd a másik irányába. Azonnal leesik neki, hogy megint fellökött valakit, amitől szörnyen zavarba jön pillanatok alatt. Orcái és mind a két füle vörös színbe fordul, ő maga pedig zavart motyogásba kezd.
- Jaj, bocsánat, ne haragudj, nem volt szándékos, nem figyeltem oda eléggé - rebegi el az ilyenkor szokásos kis mondókáját, és igyekszik felkelni a földről. Reméljük sikerülni fog neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



.Tritanóp könyvfüggő zenemániás. ^^
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2015. február 19. 15:22 | Link

Corina

Igazából egész sok időt töltöttem el a polcok között azzal, hogy hatalmas lépésekkel próbáltam túllépni az én kissé szeszélyes kandúromon, akinek minden áron teljesítendő, elszánt küldetése volt, hogy engem hasra ejtsen. Így kicsit lassabban haladtam a dolgokkal, mint ahogy amúgy ment volna, de nem zavart, ez a délutánom teljes egészében erre szántam rá. Halkan dúdolgattam, leginkább csak magamnak, visszasétálva a pulthoz, ahol ismerős arc jött szembe velem. Derűsen felnevettem, és köszöntöttem Corinát, egykori mentoráltamat. Igen, vannak akiknek néha segítek, hogy könnyebben eligazodjanak az iskolában, legalább ezzel is pipálhatom a mai napi jó cselekedetemet.
- Szia Corina! Köszönöm, én nagyon jól vagyok, nemrég értem haza Londonból, szóval teljes gőzerővel intézem a teendőimet - nevettem fel a hajamba túrva, majd megöleltem odalépve hozzá. Ezer éve nem láttam már a leányzót. Látszott azért rajta is, hogy kimerült, lehetséges, hogy nem aludt jól az éjszaka. Remélem nincsen semmi baj. Nekem mindenesetre folytatnom kellett a munkát, annak ellenére is, hogy a leányzó ideért, ez pedig kicsit bántó volt. Reméltem, hogy nem kapja fel a vizet azon, hogy már futottam is tovább a könyvekkel, hogy visszarakjam őket a helyére, miután kihajtottam pár szamárfület az egyik kötetben. Nem nagyon vigyázott rájuk az utóbbi pár kölcsönző, azt hiszem, mert itt-ott be volt hajtva, meg volt gyűrve, sőt, mintha egy kis foltot is láttam volna az egyikben. Hm... Miután rendbe szedtem, a zöld leányzóra néztem.
- Ugyan! Fáradtnak tűnsz, hagyd csak. Ha segíteni akarsz, mesélj valamit, vagy kérdezgess, bánom is én, a lényeg, hogy tarts szóval. Lassan azt hiszem kővé válik a nyelvem, ha nem beszélek. - nevettem felkapva pár újabb kötetet, végigfutva a címüket és már vittem is vissza őket az eredeti helyükre, hogy minél előbb meglegyek vele.
- Mesélj, történt veled valami újdonság, csajszi? - kérdeztem mosolyogva, miközben lábujjhegyre állva visszatettem egy könyvet az őt megillető helyre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Caitlyn Iparis
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. február 20. 17:55 | Link

Miranda


Már vagy tíz perce lézengtem a Könyvtárban, mégsem tudtam betelni a látvánnyal, még mindig tátott szájjal bámultam. Időnként becsuktam, de aztán magától kinyílt újra. A lehető legelképzelhetetlenebb témákban is akadtak könyvek. Anyukám itt valószínűleg elsírná magát örömében. Imádja a könyveket, csak úgy falja a lapokat. Néha-néha engem is rávett egy-egy kedvenc kötetének elolvasására, de nem igazán jött be a dolog. Energiabomba mivoltom mindig megakadályozott abban, hogy egy fotelben üljek órákig, lapozgatva az oldalakat. Egy ideig megy, de aztán nagyon hamar megunom az egy helyben maradást, és olyankor úgy érzem, valamit kezdenem kell magammal. Sétálni, futni, fogócskázni, táncolni, labdázni, ugráló kötelezni, bármit, akármit, csak mozogjak. Anyukám azt csodálja bennem, hogy hogyan tudok annyit ugrabugrálni. Én viszont azt, hogy hogyan tud annyi ideig halálos nyugalommal üldögélni egy könyv társaságában.
Gondolataim közül egy leeső olvasmány koppanása zökkentett ki. Hát persze. Nem is én lennék, ha nem pottyantottam volna le egyet. Gyorsan körbenéztem, hogy megbizonyosodjam róla, nem meg látott senki, majd sietve felvettem a regényt, és visszatettem a helyére. Ezután futólépésben távoztam a tetthelyről. Épp fordultam volna be egy sarkon, mikor hirtelen egy lány alakját pillantottam meg. Már túl késő lett volna nemhogy megállni, de lassítani is. Összeütköztünk, majd elestünk. Hamar összeszedtem magam, épp kászálódtam fel, mikor a kissé megilletődött lányka arca és fülei vörösebbek lettek, mint a haja, majd zavartan mentegetőzni kezdett.
- Ugyan, rá se ránts, én is hibás vagyok. – Nyújtottam felé a kezem hogy felsegítsem, s ha már odatettem a praclimat, be is mutatkoztam. - Cat vagyok, Nanivés. Téged hogy hívnak? – Érdeklődtem barátságos mosolyra húzva a számat. – És mi jót olvasol?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Skanky Ivarsson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 26. 19:27 | Link

Annamária


Ruha

Már harmadszorra léptem ki a Levita ház tornyából és komótosan indultam el a könyvtár felé. Kénytelen voltam kétszer is visszafordulni, mert muszáj volt még jobban felöltöznöm. Ahhoz képest, hogy félig ír és félig svéd vagyok, rettentően fázós. Ennek szellemében vettem fel a kedvenc rénszarvasos pulcsimat, amit még a Nagymamám készített. Ez a harmadik napom az iskolában. Eddig még nem bántam meg, hogy Nagymamám és Anyám nyomdokaiba lépve idejöttem. Igaz, általában nem jellemző rám, hogy bármit is megbánnék. Remélem most sem lesz ez így.
Még nem voltam az itteni könyvtárban. Ma nincs kedvem a szabadban lenni. Ma nincs kedvem emberekkel lenni, így hát tökéletes hely lesz számomra, hogy a napom további részét ott töltsem. Izgatott lettem, ahogyan haladtam a Keleti-szárnytól egészen a Nyugatiig. Egyre jobban felspanoltam magam, ahogy a hatalmas, barna ajtó felé közeledtem. Imádom a könyveket. Imádok olvasni és számomra mindennél többet ér a tudás, mert azt senki nem lophatja el tőlünk. El is terveztem, hogy ma a csillagászattal, csillagképekkel fogok foglalkozni. Hatalmas vigyorral nyitottam ki az ódon faajtót és ahogy kitárult előttem a lélegzetem elállt. Sejtettem, hogy itt nem egy átlagos bibliotéka csábítja magához a tanulni, kutatni vágyó diákokat, de ez még engem is meglepett. Életemben nem láttam ennél karakteresebb és csodálatosabb helyiséget. Egyből a szívembe zártam és éreztem, rengeteg időt fogok még itt tölteni. Szinte remegő lábakkal indultam el a könyvektől roskadozó polcok erdejében. Egész könnyen megtaláltam a számomra megfelelő könyveket. Majdhogynem orra buktam, miközben igyekeztem az olvasószobában  kiszemelt kis asztalka mellé. Nagy sóhajtás közepette lehuppantam és belemerültem az olvasnivalómba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 27. 01:15 | Link

Skanky

Sűrű látogatója a könyvtárnak. Igyekszik behozni minden lemaradását, amivel csak rendelkezik mágia terén, ehhez pedig olvasni kell. Általában úgy szokta, hogy  amint elég nagy kupacot vadászott össze olvasandó könyvekből, elcipeli őket a tanulószobáig és igyekszik ott ülni és dolgozni, ameddig csak bírja. Tetemes lemaradása van, ami rengeteg munkát igényel. Pillanatnyilag éppen összeszedni igyekszik a könyveket, ám mivel nem minden témához van ajánlott olvasmánylista, mint ahogy az a tantárgyai kapcsán például az működik, így bizonyos példányokba kénytelen beleolvasni. Sötétkék pulóverét lenyúzta az ujjaira, bár ez nem rejti el, hogy az elmúlt hetek folyamatos stresszhullámai közepette sikerült lerágcsálnia a körmeit. Türkiz nadrágja nem éppen illik a már említett felsőhöz, de kinek van ideje ezen töprengeni, amikor tanulásról van szó, és mellette még ott a munka is. Á, ez igazán mellékes eleme az összképnek, a lényeg, hogy kényelmes. Fekete tornacipőiben egész csendesen tud mozogni ráadásul, úgyhogy az is remek választásnak bizonyul, főleg ide, már amíg a lába elé néz. Jelen pillanatban sajnos éppen nem néz a lába elé, ugyanis sikerült találnia egy nagyon érdekes könyvet a növényekről. Nagyon belemerül az olvasásba, túlságosan is, legalábbis ahhoz mérten, hogy éppen nem egy asztalnál ül, hanem a polcok közül sétál ki, hogy ezt a könyvet is a többihez tegye, amit az egyik üres asztal sarkán eddig felhalmozott. Mindenféle jó van ott, ez viszont mind közül a legérdekesebb, csak hát nem figyel, annyira nem, hogy sikerül megbotlania. Nem tudja hirtelen egy-két bukdácsoló lépéssel korrigálni azt az egy félresikerültet, úgyhogy mindjárt hasra is esik, kirepül a könyv a kezéből, a ceruza hevenyészett kontyából, és abszolút komikus látvány, ahogy megpróbál valahogy feltápászkodni és ugyanabban az időben eltüntetni valahogy arca elől a szemébe omló kócos hajzuhatagot, mindezt csúnyán morogva.
Utoljára módosította:Bakonyi Annamária, 2015. április 12. 20:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2015. március 21. 22:18 | Link

Gareth
február 14. (csak stílusosan)

Még mindig nem tudja, nem érti, Gareth miért fecsérli az idejét olyasvalakire, mint ő. Pedig találhatna sokkal jobb beszélgetőpartnert. Sokkal kedvesebbet, illedelmesebbet, valakit, aki képes is elmondani, amit gondol, és aki a valósághoz van kötve. Gergő - részben képességének köszönhetően - egy egész más világban él, valami olyasmiben, amit mások nehezen értenek meg. De hogy is érthetnék? Hiszen ő maga sem érti, csak éli, és javában ez minden dologra jellemző az ő életében. Noha vajmi kevés dolgot ért, nem azzal fecsérli az idejét, hogy próbálja megfejteni, inkább csak... csinálja.
- Nekem hasonló dolgot jelent a fafaragás, szóval ismerem az érzést. - Úgy látszik a legkevésbé egyértelmű, legrövidebb kérdés az, amelyikre tudja a választ és képes is megfogalmazni. Kicsit fordítva van összekötve, de a visszakérdezős technika mindig működött nála. Nem neveletlen és nem nem akar normális válaszokat adni. Csak kivitelezési problémái vannak.
Viszont jobbnak látja, ha nem néz a másikra, attól valahogy... furcsán zavarban érzi magát kicsit. Nem is tudja miért, de még csendesebb, még nehezebben jönnek a szavak. Bár az elpillantás nem segít, elég a tudat, hogy Gareth tekintete őt fürkészi, kócos szőke tincseit, fekete tekintetét, amelyek a könyvespolcon kalandoznak. Olyan, mintha nyugodtan nézelődne, mégis abban a pillanatban, hogy elhangzik a bűvös szó, a seprű, leleplezi magát, hogy feszülten figyel, felkapja a fejét. Meg is kéri Garethet, hogy meséljen neki. Hallgani tud. Hallgatni szeret. Hallgatni jó.
- Nem igazán. - Vallja be csendesen, hiszen a kérdésre koncentrál javában. Az angoltudásáról inkább nem tennék említést, mert olyanja neki nincsen, viszont a téli sportokban sincs otthon. Lévén nem televízión-interneten szocializálódott (tulajdonképpen egyáltalán nem is történt vele ilyesmi az iskolán kívül), csupán az Alföldön végezhető téli sportokhoz ért, mint... disznóvágás. A csicsás ausztriai sítúrákról már hallott, így a lécekkel még talán képben van, a snowboard, na, az egy nehezebb dolog. Minden esetre nem érzi magát zavarban amiatt, hogy nem ismer ilyesmit. Tudja és elfogadja, hogy más, mint a többiek. A más az ő szemléletében viszont nem jelent feltétlenül rosszabbat.
- Volt már, hogy...? - Kezd bele a kérdésbe, de inkább elharapja a végét, mert látja, hogy Gareth szeretne mondani valamit. Szeretne leülni, ő pedig beleegyezik, bólint egyet, igen-igen, üljenek csak le és beszélgessenek. Sok-sok kérdése van még, több, mint a fiú hinné és már most úgy hiszi, meg fogja még ezt bánni. A vázlatok pedig csak tovább csigázzák őt, mert ettől kicsit beavatottnak érzi magát valamibe. És hiába nem veszi észre magán, neki ez igenis fontos, nagyon fontos. Tartozni valakihez, valamihez, a része lenni valaminek, tudni, hogy mások számára is jelentősége van a létezésének, még ha kissé, halványan is. Csak ezt még magának sem tudja megfogalmazni, miért kapaszkodik ilyesmikbe olyan elkeseredetten. Miért csimpaszkodna minden Gareth-féle türelmes, érdeklődő egyén nyakába, aki hajlandó figyelni rá. Hiszen hiányzott ilyesmi az életéből, nagyon hosszú időn át és talán még most is hiányzik. Tartozni valahova, valakihez.
Leülve az asztalhoz, Gareth-tel szemben, könyökeit maga elé támasztva pillant rá, végignéz rajta. Nem várakozón, inkább mintha azt fürkészné, merje-e feltenni az előbb félbehagyott kérdését. De végül úgy dönt, veszi a bátorságot, belefog még egyszer.
- Volt már, hogy nagyon elrontottál valamit? - Nem, nincs tisztában a pontos veszélyeivel. Ő maga még sosem próbált kísérletezni, nem érzi magát elég felkészültnek hozzá. Bár igazából Gergő meg sem tudja ítélni reálisan, ki felkészült és ki nem.
- Van konkrét elképzelésem is... - Vallja be végül, hogy fejben már megvan a tervezet, milyen kütyüt szeretne bűvölni. A hogyanjáról egyelőre fogalma sincs, de lapul a zsebében valami, ami nem hagyja elfelejteni az eredeti célját, miért is járkál azok között a könyvek között rendszeresen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 505
Összes hsz: 2113
Írta: 2015. március 22. 03:20 | Link

az Áldozat
Febr. 14.


Ha Gergő hangot adna értetlenségének, valószínűleg derűs választ kapna, aminek egy része nem túl burkolt önirónia, másik fele egyszerű, Eridonos miértisne mentalitás lenne. Gareth mindig is jobban kedvelte a hallgatagabb emberek társaságát, mert kevesebbet beszéltek, de sokkal kevesebbet is locsogtak és ahogy az angol tartja, Still waters run deep. Talán, nagyon talán azt is megkockáztatta volna, hogy hozzáfűzze, ő valahogy más, mint akikkel általában beszél, de vannak, akik nem szeretik, ha emlékeztetik erre őket; azt pedig semmiképp sem hozta volna fel, hogy a fekete szempár miatt is kitartott.*
- Még sosem láttam vagy próbáltam. Milyen?-*Tényleg kíváncsi, mert az ilyen, sokkal kézzelfoghatóbb hobbik valamiért mazochista módon érdeklik, pedig tudja, hogy hasznavehetetlen jobbja miatt valószínűleg soha nem is fogja ilyenekkel múlatni az idejét. A modelljeiket és makettjeiket rendre Jared készítette, szerette nézni, ahogy megformálja ezeket - nem volt telhetetlen, csak nagyon ritkán érzett valami szúrásszerűt, elvégre együtt alkottak jó csapatot és a bűvölés legalább olyan fontos, mint a tervezés és a végső design.
- Én is csak a szünetben tanultam meg. Megmutatom, nem bonyolult.-*Ha nem is az Alföldről származik, eddig neki sem volt módja ilyesmit kipróbálni, különben már réges-rég megalkották volna azt, amin most töri a fejét. Mielőtt azonban a magyarázatokhoz fogna, jó lenne nem fél lábon állva folytatni ezt a csevejt, mert evidensen van pár közös témájuk és ha így folytatódik, akad is még bőven, ezért javasol valamit, amivel egyidőben az ismeretlen is belefogna épp mondandójába. Az elharapott kérdésre felkapja a fejét, de már csak azt látja, ahogy a másik biccent, hogy igen, üljenek le, így a legközelebbi sarokasztal felé veszi az irányt, hogy lepakolhasson. Így már elő tudja húzni a zsebéből azt a miniatürizált, bőrkötéses füzetet, amit mindig magánál hord, hogy egy pálcaintéssel visszaállítsa eredeti méretét, mert egyébként egy hangya sem sok eséllyel olvasgathatná. Az asztalra támaszkodva lapozgatni kezd benne, ábrák és furcsa kézírásos oldalak egész garmada látható egy-egy villanásnyi ideig, mielőtt megállapodna a most tervezgetett deszka rajzainál. Ezeket tolja a másik elé, rájuk koppintva ujjával.*
- Tessék. Egy repülő deszka, amit állva irányítasz. Az írásom rémes, nézd el nekem, a balkezesség átka.-*Fűzi magyarázatképp a tükörképes sorokhoz - számára ez az egyetlen mód, hogy ne kenje el a szavakat és olvasható, ha némiképp szögletes betűkkel is körmöljön. Közben Gergő megismétli azt, ami az imént beléfojtott kérdésnek tűnik, már a kezdete alapján.*
- Persze. Több ízben elolvasztottam, elpárologtattam, robbantottam cafatokra, gyújtottam fel, perzseltem meg, többek közt magamat is. Menő hegeim nincsenek, de az élmény megmaradt. Néhány eseten pedig teljesen váratlan és meglehetősen valószínűtlen eredményt is produkáltam, amit utólag sehogy se tudtam megismételni.-*Jobb kezének ujjain számolja a különböző látványos lehetőségeket, mert persze az evidens semmi sem történt mellett azért jópár meghökkentő és veszélyes végeredmény született már az évek során. Szerez magának egy széket, az asztal sarkára helyezve leginkább, hogy neki se fejjel lefele kelljen néznie, ha valamire rákérdeznek.*
- Egyébként Gareth vagyok, örvendek.-*Ékel közbe egy kéznyújtásos bemutatkozást, mielőtt letelepedne legfrissebb ismeretsége mellé. Nem tolakvóan közel, de talán egy kicsit közelebb, mint az okvetlen szükséges lenne. Hazudna, ha azt mondaná, minden terv szerint alakul, de nem is érzi azt, hogy reménytelen lenne és így se kellemetlen társaság, neki pedig ideje van bőven, miliméterenként araszolni előrébb.*
- Mesélsz róla?-*Érdeklődik, bár az az érzése, nem fog igazán választ kapni, a másik hangsúlya valahogy bizonytalanul hintázik, de a lehetőséget megadja, hogy ha a fiú mégis szeretne titokzatos találmányáról beszélni, megtehesse.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. március 22. 04:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2015. március 22. 13:22 | Link

Andrew


Kezdtem újra embernek érezni magam a napokban. A tavaszi időjárás meghozta a kedvem. El is felejtettem, milyen amikor az emberek csak úgy örülnek valaminek.
A minden lében kanál macskám és én felkerekedtünk délután, hogy egy kicsit lazuljunk a könyvtárban. Furcsa, mi? Egy rellonost nem gyakran látni a könyvtárban. De ez egy cseppet sem zavart.
A könyvtár szinte üres volt, Matilda pedig éppen elmélyülten lapozgatott valamit, úgyhogy halkan besurrantam a terembe, és a harmadik sorból leemeltem egy ponyvaregényt, és egy réginek kinéző másik könyvet, aminek még a címét sem olvastam el.
Leültem törökülésben a földre, majd a regényt a vastag könyv mögé rejtettem. Nem szívesen magyarázkodtam volna. Még mindig nehezen gondoltam a mögöttem álló napokra.
Ideje volt megnyugodnom egy kicsit.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Andrew Bob Thomson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 148
Írta: 2015. március 22. 13:47 | Link

Norina


Úgy gondolja meglátogatja a könyvtárat, talán segít a barátai hiányát feledtetni egy darabig. Körülnéz a könyvtár ajtajában ~Szerencsére nincsenek sokan, csak néhány ember van bent.~ Megpróbál nagyon halkan olyan messze jutni, hogy az a pár ember se vegye észre. Majd elindul halkan, de nem néz a lába elé és valamibe belerúg. Lenéz és meglátja, hogy egy gyönyörű lányba akart felesni.
- Nagyon sajnálom! Remélem nem esett bajod!
A lány felé nyújtja a kezét. ~ Hogy lehetek ilyen ügyetlen? ~
- Amúgy a nevem Andrew. A hölgy becses neve mi?
~ Remélem nem rúgtam akkorát, hogy gyengélkedő legyen a vége, de azt is, hogy ezért nem haragszik meg rám ez a gyönyörű teremtmény! ~ A másik kezével a kutyája pórázát fogja. Aki meglátja a macskát ezért kergetni akarja.
- Sherlock ne csináld ezt. Már otthon is megbeszéltük nem kergetünk macskákat!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2015. március 22. 13:57 | Link

Andrew


A nyugalmas olvasás nem tart sokáig. Hihetetlen, de egy éven belül megint megtörténik velem ugyanaz. Szólásra nyitottam a számat, de végül befogtam. A srác aki majdnem átesett rajtam egészen kedvesen szólít meg.
Elfogadja a fiú kezét, és feltápászkodik a segítségével.
- Semmi baj. Megvagyok.
A fiú fiatalabbnak nézett ki nálam, mégis fölém magasodott. Mondjuk az én magasságom átlagon aluli valamivel.
- Norina vagyok.
A srác nem egyedül jött, ahogy én sem. Gotto felborzolta a szőrét, és oldalazva a lábam mögött keresett védelmet a kutya elől.
Mosolyogva leguggoltam, hogy megnyugtassam az ijedt macskámat...
Utoljára módosította:Kálnoki Norina, 2015. március 22. 14:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske

Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] 19 20 ... 28 ... 37 38 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet