28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 ... 26 ... 36 37 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 21. 11:52 | Link

Horváth Milán Lóránt

Beérve a könyvtárba a tetemes visszaszolgáltatandó olvasmányadagommal pár pillanatig egyedül ácsorgok a könyvtáros asztalánál, várva, hogy valaki szakavatott visszatérjen oda, de addig is van időm átnézni azt a listát, amire a kikölcsönzendők címeit jegyeztem fel. Ennek a listának se fogok soha a végére érni, minden alkalommal csak hosszabb lesz, de legalább olvasni szeretek, így nem gond. Éppen azt próbálom meg kibogozni, mit is jelenthet az egyik rövidítés - legközelebb talán érdemes lesz valamelyik sarokba feljegyeznem azokat is, hogy ne zavarodjak bele a sok lehetőségbe - amikor valaki megkérdezi, segíthet-e. Felpillantok a listából, át a könyvkupac fölött és bólogatni kezdek hálás mosollyal arcomon.
- Szia. Igen, mármint ha itt dolgozol, akkor igen. Épp visszahoztam ezeket, és ha kell, szívesen vissza is pakolászom a helyükre, mert tudom, honnan szedtem le őket, becsszó, nem fogok új sorrendet kitalálni nekik, csak valahol van egy lista, amiről ki kellene húzigálni minden kötetet, amit visszahoztam. Legalábbis eddig úgy volt, gondolom, nem változott semmi - csak úgy dől belőlem a szó, elvégre könyvekről beszélünk, ilyenkor gond egy szál se, azazhogy inkább az problémás, hogy befogjam a számat. Viszont fontos, hogy részletesen előadjam, mit szeretnék, elvégre senki sem gondolatolvasó, még akkor sem, ha biztos tudja, mi a dolga. Csak nem lehetek annyira pofátlan, hogy levágjam ide neki az egész halmot, aztán köszöntem szépen, ő csináljon vele, amit akar. Egyben elég nehéz lenne ezekkel a polcok között lavírozni, úgyhogy körülbelül a fele adagot bemérve már emelem is, hogy vigyem elrakosgatni a helyükre, amikor akad még egy kérdése felém, sőt, inkább kettő is. Kíváncsi a szentem, és kicsit érdekes a kérdésfelvetés, mármint én nem így fogalmaznék, és feltehetően Sári aztán végképp kiszűrne belőle valamit, de ez csak részletkérdés. Lepillantok a kötetekre, majd vissza rá, és megvonom a vállam.
- Ahogy elnéztem, nem sűrűn kölcsönzik ki őket, de engem érdekel. Viselkedéskutató leszek, szóval kötelező is lehetne akár, de ha már így kérdezed, nem az. Viszont, amíg visszapakolászom őket, meg tudnád mondani nekem, hogy ezek megvannak-e itt? - fél kézzel szorítom magamhoz nagy nehezen a sok könyvet, amíg ismét előszedem szoknyám zsebéből a listát és elé teszem.
- Ööö... nehezen olvasható az írásom, azért elnézést előre is - mondom kissé elhúzva a szám, gyakorlatilag egy macska szebbet produkálna, ha tintába mártanák a karmait, mint ahogy én írok, de azért ha az ember elég alaposan megnézi, akkor csak ki lehet olvasni. Megkönnyebülten szusszantok fel, amikor ismét végre két kézzel tartom a könyveket, és még mielőtt elrobognék pakolászni, azért megvárom, mit is mond.
Utoljára módosította:Weöres Ioana Médea, 2014. október 21. 11:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Licia Henrietta Lily Wolf
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 12
Írta: 2014. október 21. 19:49 | Link

Lavia Stark

Amíg Lavia elsietett valahová, azt nem mondta el, hogy hová, de végül is az ő dolga. Addig én nekitámaszkodtam az egyik polcnak, és a könyvek gerincét kezdtem nézegetni. Megnyugodva állapítottam meg, hogy végre regények, nem csak a szakkönyvek. Bár gyanítottam, hogy ha valaha el akarok igazodni ebben a mágusvilágban, ahová csak úgy belecsöppentem, akkor azokra is szükségem lesz, meg persze tanuláshoz is kell majd.Arra kaptam fel a fejem, hogy Lavia egy létrán suhan el mellettem. Jé! Ezt mégis hogy...? Ja, hogy kerekei vannak! - esett le, és elnevettem magam. Annyira el van itt minden varázsolva, hogy a teljesen normális dolgokban is varázslatot keresek. Igaz, hogy a gurulós létra nem feltétlenül mindennapi jelenség, de nem is mágia, láttam is már ilyet, ha máshol nem is, a Szépség és a szörnyeteg című mesében.
 - Ez szép volt - kuncogtam. Lavia fejebb mászott a létrán, és valami egészen meglepőt művelt: a kontyából előszedte a varázspálcáját, és lelebegtette a könyveket hozzám. Tényleg kedves tőle, hogy segít, magamtól meg nem találtam volna... Persze még mindig ott a könyvtáros, de azért mégiscsak jobb, ha egy tanuló segít.
 - Hű. Köszönöm - mosolyogtam rá hálásan, és megnéztem őket. A Gyűrűk Urát és az Eragont megtaláltam köztük, ennyi szerintem elég is lesz.
 - Köszönöm, ezt a kettőt kiveszem, a többit meg... Kérlek, lebegtesd így vissza őket a polcra! - kértem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Horváth Milán Lóránt
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 23. 19:03 | Link

Médea

Örültem, hogy megbízik bennem, és végre megvan az első könyvtáros helyettesi dolgom. Megszületett! Ez az.
-Itt dolgozom, bár ez az első munkanapom, de remélem ez nem lesz akadály.-vallottam be.
Tényleg reméltem, hogy a kezdő létemre jól fog ma menni itt minden. Nem örültem volna neki, ha nem tudnék néhány könyvet a helyére tenni, na meg a többi gond.
Annak már viszont nagyon, de nagyon nem örülök, hogy ezt mégis a helyére kell pakolnom.
-Oh, köszi. Egyedül sok idő lenne-hálás vagyok neki, hogy segít, de azért picit kínosan érzem magam, hiszen azért mégis egy lánynak odaadni a könyvoszlop felét, hogy segítsen. Hát nem is tudom, mit mondjak.
Érdekes, nem gondoltam volna, hogy még valakit érdekelhetnek az ilyen könyvek.
-Az jó. Ügyes vagy, hogy ilyeneket olvasol, és gondolom akkor nem kedvtelenül. Na akkor vigyük.
Ekkor jutott eszembe a hatalmas trükk. Varázslattal könnyebb lenne a helyére pakolni. Sőt ezzel sok mindenki dolgát megtudnám könnyíteni.
-Várj! Vingardium Leviosa! Szuper. Te most már csak mondd, merre kell rakni.-utasítottam, és meglehetősen örültem a "találmányomnak".
Közben elolvastam a listáját, és hiába jelentette ki, hogy csúnyán ír, de az én véleményem az maradt, hogy én írok a csúnyábban.
Régen az iskolában is csak annyit mondtam: "Én nem írok csúnyán, csak már saját betűtípusom van". Persze ezen már mindenki jól szórakozott.
-Nem is írsz csúnyán. Az enyémhez képest, ezek gyöngybetűk.-jelentettem ki, őszinteséggel a számon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. október 24. 16:52 | Link


Persze nem állt szándékomban hosszú időre magára hagyni szegény gólyát, még akkor sem, ha tudtam, hogy nem veszik el itt a könyvtárban. Felelősségemnek éreztem, hogy a könyvek szentélyébe érkező diákokat szemmel tartsam, elvégre most már az én felelősségem is, ha történik valami itt a jelenlétemben. Nem volt rossz érzés segíteni neki, így hát leküzdöttem a tériszonyomat és elgurultam arra a létrával. Ami amúgy nem volt rossz móka, kifejezetten élveztem, hogy lehet erre-arra közlekedni vele és nem kell lebegtetni. Kissé döbbentnek tűnt elsőre, gondoltam, hogy varázslatnak fogja hinni, hiszen legelőször én is azt hittem róla. Közelebbről megnézve viszont nem nehéz rájönni a turpisságra, gondolom ő is megtette, elvégre felnevetett. Egy elegáns félig meghajlást produkáltam a létrán.
 - Köszönöm, köszönöm - aztán a könyvekre néztem, amiket lelebegtettem hozzá. Kivett belőle kettő könyvet, én pedig bólintottam, mikor megkért, hogy lebegtessem vissza a többit. Csak egy mozdulatba került, szóval nem volt semmi akadálya annak, amire megkért. Lepillantottam, majd vissza a polcra és kiszedtem magamnak egy újabbnak látszó könyvet. Ha minden igaz, akkor az volt a címe, hogy "Tűzláng" ami szimpatikus volt. Szóval bevágtam a hónom alá és két oldalt megfogva a létra szélét lecsúsztam. Visszatűztem a hajamba a varázspálcámat, megigazítva a kontyomat, aztán tovább suhantam a létrával, vissza a helyére. Ott befékeztem, lemásztam róla és visszasiettem a lányhoz. Oldalra biccentettem a fejemet és megnéztem a két könyvet ami nála volt. Gyűrűk ura, Eragon. Érdekesnek tűntek, de nem hallottam még róluk, gondolom mugli könyvek lehettek. Még anno, Londonban láttam ezekkel kapcsolatban rengeteg poszter és plakátot,de sosem tudtam mik ezek.
 - Érdekesnek tűnnek. Te már olvastad őket? - kérdeztem kis mosollyal, majd a könyvtáros asztal felé indultam, hogy felírjam, miket vett ki a lány. Én elindultam és a könyvespolcok végétől pillantottam vissza, hogy követ-e engem Licia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 280
Összes hsz: 774
Írta: 2014. október 29. 13:43 | Link

Rentai Bálint és Ashley Valerie Stanwood rémtörténete

Olyan érzésed lehet, mintha most léptél volna ki egy étteremből, ahol degeszre etted magad. Akár keveset ettél a vacsorán, akár sokat, mindenképp ilyen érzésed van. Még akkor is, ha semmit nem ettél egész nap. Szóval, a jóllakottságtól kicsit elálmosodhatsz és egy ásítás után - ami történetesen csukott szemmel történik meg - egy üres szobában találod magad. Illetve a szoba nem olyan üres, található benne még egy asztal, amin hat kis fiola található. Mindegyikben más-más színű folyadék található. Piros, zöld, sárga, kék, fekete és narancs. Mindegyik bugyborékol és talán még nem jöttél rá, de mérgek. Nem halálosak természetesen, bénulást, vagy kis emlékezetkiesés okozhatnak. Egy kivételével. Az a kulcs az ajtóhoz, ami a sötétben nem látszik.  A helyes megtalálása után kénytelen leszel meginni a folyadék felét, a másik felét pedig az ajtó kilincsére kell öntened és vagy kinyílik, vagy nem. De vigyázz, nehogy kifuss az időből, mert a löttyök egyre csak párolognak el, siess, nehogy a jó is elfogyjon! (Mivel az ajtó nyitására szolgáló bájital nem emberi fogyasztásra alkalmas, előfordulhat, hogy emlékeid elvesznek, vagy teljesen megváltozik a viselkedésed, agresszív leszel.) Az ajtón nem működnek a varázslatok, sem a falon, így csak a belső térben tudtok ezekkel játszani.

//Páros jelentkezés esetén: egyikőtöknek meg kell találnia a jó fiolát, míg a másiknak az ajtót. Sok sikert!//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Licia Henrietta Lily Wolf
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 12
Írta: 2014. október 29. 17:44 | Link

Lavia

Lavia meghajolt a létrán, aztán visszalebegtette a többi, fölöslegesnek ítélt könyvet a polcra. Levett magának egyet, aztán lemászott. Úgy tűnt, nem ismeri az Eragont és a Gyűrűk Urát. Nem tudom, hogy csinálja, a csapból is a Gyűrűk Ura folyik, amióta megcsinálták belőle a filmet. Az Eragon kevésbé ismert, bár állítólag tartósan megelőzött nem tudom, hogy pontosan hány Harry Potter kötetet a toplistán. Mondjuk, ha Lavia varázslócsaládból származik, nem sárvérű, mint én, akkor nem nyilatkozhatok, fogalmam sincs, hogy a varázslók mit olvasnak.
 - Olvastam, az Eragon az egyik kedvenc könyvem, csak a végét nem szeretem. A Gyűrűk Urát meg még kisebb koromban olvastam, ezért nem tetszett, untam. Most megpróbálom még egyszer, mindenki azt mondta, hogy nagyon jó, csak túl kicsi voltam hozzá. Nem hallottál még róluk? - kérdeztem, és követtem Laviát a könyvtáros asztala felé. Kölcsönöztem már ki könyvtárból könyvet, de ez itt a varázslók világa. Ismeretlen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2014. október 29. 17:58 | Link

Gideon

Durcásan keltem. Az idő mindig is hatással volt a hangulatomra. Amikor reggel felkeltem, kócos hajjal leskelődtem ki az ablakon, ahol a vártnál borúsabb idő fogadott. Köd, köd és köd mindenhol. Mintha már el is érkeztünk volna a télhez, amit amúgy szeretek, hiszen szép, fehér, tiszta meg minden.
A reggel rátette a bélyeget a napomra. Alig vártam, hogy vége legyen az óráknak. Szinte egyik órán sem tudtam figyelni, valami mindig lekötötte a figyelmemet.
Szívesen jelentettem volna beteget, vagy ilyesmi, de hát tanulni mégiscsak kell.
Gotto szinte egész nap a nyomomban volt, de már megszokta a durcás napokat.
Amikor vége lett az utolsó órának is, és az összes diák kitódult az ajtón, végre fellélegeztem.
Alig vártam, hogy elszabaduljak, hogy azt csináljam ami épp boldoggá tesz.
Szinte futva indultam a Nyugati szárnyba, az egyik legcsendesebb helyre, amit ismerek. A könyvtár!
Gottóval a nyomomban csörtettem be a könyvtárba, néztek is néhányan szigorú tekintettel felém, de nem zavart.
Egy kis ideig sétálgattam a polcok között, majd letelepedtem egy régi receptkönyvvel a polc sor tövébe. Nekidöntöttem a hátam a polcoknak, és Gottóval az ölemben törökülésbe vágtam magam.
A könyv sok receptet tartalmazott, volt vagy 600 oldalas. Igazából régebben sokat sütöttem a nagyival. De fogalmam sem volt, miért egy receptkönyvet kaptam le a polcról... Nem is szoktam receptkönyvet olvasgatni...  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Romhányi Gideon Iván Ezra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 29. 18:35 | Link

Norina

Mint a legtöbb tanítási napot, így a mait is a könyvtárban fejezi be. Persze azért a sok szellemi táplálék között szakított időt a rendesre is, és elment ebédelni, de utána be is vetette magát az ismerős helyre. A könyvek illata a legjobb. Mindig élvezettel szagol bele a levegőbe, amikor belép ide. A könyvtáros felé tett apró biccentés a napi rutinjai közé tartozik. A könyvtárat is úgy ismeri már, mint a tenyerét. Valószínűleg fejből fel tudná mondani a kedvenc részlegének könyveit. Sorrendben, ahogy a polcon következnek. Hiszen most is, szinte oda se nézve kapja le a polcról az éppen jelenleg kiszemelt könyvet. Más számára talán unalmasan hangzik, de most is az ÁVT rejtelmeiben merül el. Amint a kezében a könyv, már fel is üti és elkezdi olvasni. A polcsorok között vakon képes tájékozódni, így nincs szüksége arra, hogy előre nézzen. Néha persze ilyenkor annyira elveszik, hogy egy-egy vonásán alakít is olvasás közben, attól függően, hogy éppen miről szól a mű.
Most is ez történik, nagy nyugodtan sétál falva a lapokat, közben pedig az állát meg is változtatta, nem a szokásos kis kerekded, hanem hosszúkásabb lett, hiszen apjától elörökölt mozdulattal, olvasás közben, ha gondolkozik ő is az állát simogatja, csak épp neki nincs ott szakáll.
Ebben a teljesen könyvi világában a földire el is felejt figyelni, aminek az lesz a vége, hogy egy macska farok kerül a lába alá. A macska felvisít, és ezzel együtt Gideon is ordít egy aprót ijedtében, az arca pedig egyből visszaváltozik, hiszen hirtelen azt sem tudja ő, hogy fiú-e vagy lány, nemhogy a képességét legyen képes használni. Még a könyvét is eldobta hirtelenjében. Nem számított ő ilyesmikre itt, a könyvtár kellős közepén.
 - Merlinre! Mi a dementoros nyavaja volt ez a visító fenevad? - Kezd bele fennhangon a szitkozódásba, amint két lábbal áll már a földön és nem készül hátradőlni. Mindezt persze anélkül, hogy körülnézne, hiszen úgy hiszi, hogy a fekete gombóc már hetedhét határon is túl van és csak magának beszél itt mérgében. De amikor lepillant meglátja a szőrcsomót annak vélhető gazdájával együtt. El is szégyenli magát kissé a lányt meglátva. Nem szokott ő így kiabálni, meg szitkozódni.
 - Bocsi a kiabálásért, de a macskád a frászt hozta rám. - Kis mentegetőzés, de ugyanakkor a másikra való hárítás. Látszik, hogy hatással van rá a rellonosokkal töltött idő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2014. október 29. 18:54 | Link

Gideon

A könyvtár mindig is alkalmas volt a pihenésre. Úgy öt perc olvasgatás és lapozgatás után már le is csillapodott a vágyam, hogy izegjek-mozogjak. A légzésem egyenletes lett és szinte már el is tudtam volna aludni. A könyvek illata, a tinta és sárguló lapok...
Aztán éles karmok beleszúródása a karomba... Nem túl jó érzés.
Éles nyávogás, a fejem mellett két centire elsuhanó könyv és egy fiú dühös hangja.
Mikor elhárult minden fajta veszedelem ami repülő könyveket illet... felnéztem az alakra, aki laposra taposta Gotto farkát.
- Egy macska- vágtam rá nem túl kedvesen.
A bal kezemet rászorítottam a Gotto által rám mért támadás helyszínére, ami pillanatok alatt cérnaszálnyi vörös sebbé duzzadt.
Többször megkarmolt már véletlenül a macskám, így már megszoktam, de elég hirtelen jött ez a mostani, így kicsit megijedtem.
Feltápászkodtam a földről, lesöpörve az ijedt Gottót az ölemből.
Meglepve tapasztaltam, mennyivel magasabb volt nálam a szőkeség. Persze végigmértem, hiszen ki nem mér végig egy ismeretlen srácot?
- Az egy érzékeny pontja- mondtam már sokkal barátságosabb hangon, egy halvány mosoly kíséretében.
A tekintetem a fiú elejtett könyvére esett.
- Átváltoztatástan?- hajoltam le érte- Nem rossz tárgy. Hobbi, vagy csak rossz érzéseid vannak a vizsga miatt?- mosolyogtam már őszintén.
Láttam rajta, hogy nem az a rosszfiús alkat, úgyhogy meggyőződésem volt, hogy jó tanuló.
Igazából elég szimpatikusnak tűnt, a macskám és ellenem elkövetett bűntett után is.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Romhányi Gideon Iván Ezra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 30. 08:52 | Link

Norina

Könyvek repkednek, macskák ugrálnak. Gideon, ha éppen nem elvegyül a tömegben mindig nagy feltűnést kelt valamilyen bénaságával. Jellemző... A megoldás persze ilyenkor az, hogy valamilyen ügyes módon továbbálljon. Úgy nem jegyzi meg őt a másik. Nem szereti annyira, ha sokan megjegyzik őt. Megfigyelő és nem megfigyelt szeret lenni.
 - Szenvedély. - A kérdésre a válasz, miközben oda is nyúl a könyvéért. Persze ő is észreveszi a másik által olvasott vaskos példányt, amit ő maga valószínűleg sose fog a kezébe venni. Nem szeret főzni, nem is tud. Úgy véli, ez a nők dolga, nem a férfiaké. De ezt persze nem hangoztatja. A lány szeme még az előbb szinte szikrákat hányt, nem fogja esetlegesen a húrt feszíteni vele szemben. Legalábbis nem Gideonként. Az ilyesfajta dolgokat inkább Ivánként szereti művelni, amihez most persze kedve is támadt. Ilyenkor pedig szeret azonnal át is vedleni sötétebbik álruhájába. Ugyanis felkeltette a lány érdekes amplitúdója kíváncsiságát. Nem túl kedvesen reagál, majd barátságosan folytatja, végül őszinte mosollyal zár? Egy átlagos ember nem ilyen szélsőséges. Gideont pedig érdeklik az ilyen egyedi dolgok. De ahhoz, hogy kihúzza a nyulat a bokorból Iván kell. Gideonként nincs hozzá elég mersze, hiszen az a valódi önmaga. Úgy pedig nem akar bajba keveredni. Nem meri igazán vállalni önmagát a világ előtt.
Szóval hát éppen ezért, hirtelen tovább is áll a lánytól. Még egyszer bocsánatot kér, majd eltűnik a sorok között. Még jó, hogy ma is rétegesen öltözött fel. Felülre ing, alulra egy szürke póló. Nem az a fajta, ami lóg az emberen. Igazából nem is nagyon tudnak lógni rajta a ruhák, mert Ivánossága miatt kénytelen edzetten tartani magát. Bár ezt Gideonként a megfelelő optikai csalódásokat alkalmazva leplezni próbálja. Nem illik hozzá a kisportoltság.
Na, tehát a polcok között előkapja pálcáját. Egy pillanatra ezzel pedig sötétséget is teremt, hogy még csak egy festmény se lássa meg őt miközben gyorsan átváltozik. Egy varázslat a hajszínért, egy fésülő varázslat annak formájáért - ne kérdezzétek, hogy honnan jött neki ez az Ivános frizura, valószínűleg nagybátyja fiatalkori kinézetét próbálta meg leutánozni. Az ingből kibújik, a farmert pedig átszínezi feketére. Varázslattal minden egyszerűbb. Csak a táskáját kell eldugnia, amit meg is old a maga módján. Hogy ez pontosan milyen mód is? Egy varázslattal belevarázsolja a könyvbe. Ilyen egyszerű.
 - Reconde! - És már benne is van a könyvben a táskája. Az álca megtartása mindenekfelett! Tehát immáron szürke pólóban, a szélrózsa minden irányába álló tincsekkel táska nélkül, egy könyvvel a kezében áll. Totálisan más, mint Gideon. Most már csak meg kell kerülnie a blokkot és visszatérni a lányhoz.
 - Na, mi az cica, nem tudod kordában tartani a rühes dögödet? - Szól oda flegmán a lánynak, a véres csíkot megpillantva. Már az imént is észrevette, hogy a macska harciasságát a gazdája megtépázásában fejezte ki. Most ez pedig jó indok volt arra, hogy valamivel megszólítsa a cicust, akire lehet, hogy most ő hozza rá a frászt, hiszen annak háta mögül érkezik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2014. október 30. 09:48 | Link

Iván

A furcsa fiú egy másodperc alatt eltűnt a polcok között, rám pedig újra letelepedett a nyugalom. Visszatettem a receptkönyvet a polcra, és egy másik után kutattam, amit még az első napomon láttam. Vörös, bőrkötéses könyvecske volt.
A kutatásom kudarcba fulladt, ugyanis újra társaságom lett. Gotto felborzolta a szőrét, így azt hittem a szőke fiú jött vissza. Amint megfordultam, megbizonyosodtam róla, hogy nem ő jött. Azt viszont nem értettem, Gotto miért borzolja fel a szőrét egy ismeretlen előtt. Általában csak elbújik a hátam mögé, vagy ilyesmi.
Végül betudtam annak, hogy biztosan látta már a folyosón, vagy valami.
Borzaska alig, hogy befordult arra a folyosóra, amin éppen álltam, máris megszólított. A szemem pedig elkerekedett. Nem is tudtam hirtelen mit mondjak. Hogy egy ismeretlen valaki csak úgy megszólja Gottót... Egy ismeretlen, de nagyon is szexi valaki... Szóval két dolog miatt is elállt a szavam, ugyanabban a percben.
- Mit képzelsz?
Ez a két szó elárulta a bennem felgyülemlett érzéseket. Azt, hogy cicának hívott, másrészt meg azt, hogy Gottót rühes dögnek nevezte.
Aztán feltűnt valami. A fiú kezében tartott könyv vagy ugyanaz volt, mint amit a szőke olvasott, vagy csak elegem lett aznapra a meglepetésekből.
- Mi van? Elátkoztad a szőkét, hogy odaadja az Átváltoztatástan könyvét?- kérdeztem fennhéjázó mosoly kíséretében.
Általában jó kislány voltam, ahogyan megtanítottak. De a fiú bunkósága kiváltotta belőlem a rosszkislányt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. október 30. 11:15 | Link


Ahogy rákérdezek a könyvekre, amiket szorongat, kissé döbbentnek tűnik a lány. Lehet, hogy valami rosszat szóltam? Ezek valami híres bigyók? Nekem mindenesetre úgy tűnik, hogy ezek a könyvek éppen ideálisak és tökéletesek a számára, mert úgy ölelte őket, mintha attól félne, hogy valaki mindjárt fogja őket és elrohan velük. Mást épp nem láttam a könyvtárban, én pedig biztosan nem fogom, szóval az aggodalma alaptalan volt. Persze válaszolt a kérdésemre, még akkor is, ha furcsának gondolta azt, hogy nem hallottam a két kötetről. Akkor sem értettem, honnan kellett volna hallanom róla? Mély sóhajjal hátrapillantottam rá a vállam felett egy apró mosollyal.
- Én még egyiket sem olvastam, ami azt illeti nem is hallottam róla... Szóval az Eragon jó könyv? Lehet, hogy egyszer majd elolvasom, ha visszahoztad - vontam vállat mosolyogva, majd elővettem egy jegyzéket gyorsan és ráfirkantottam a lány nevét, meg a könyvei címét és az azonosítót. Kivettem belőle a kicsi lapot és a könyvébe csúsztattam mosolyogva.
- A könyveket három hétre kölcsönözted ki, mához számítva, szóval ha nem érnél a végükre, amire nagyon számítok, csak gyere vissza és meghosszabbítom neked a kölcsönzési időt - mondtam oldalra biccentett fejjel nézve a kislányra. Reméltem, hogy boldogulni fog itt az iskolában és töretlen marad a lelkesedése, mert szimpatikus lány volt és ha jó kezekben lesz, akár sokra is viheti. Mit számít, ha muglik közt nőtt fel? Nem lehet mindenki aranyvérű, még akkor sem, ha én a részemről örülnék neki. Rávigyorogtam bátorítóan, majd megveregettem finoman a vállát.
- Ha bármi segítség kell, nyugodtan szólj nekem és ha tudok, akkor segítek. Itt többnyire megtalálsz - mondtam, majd elindultam lassan a polcok felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Romhányi Gideon Iván Ezra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Vadmacska
Írta: 2014. október 30. 13:10
| Link

Norina

A fogadtatás most is éppen olyan "szívélyes", mint az imént volt. Úgy tűnik mindenkit "kedvesen" szeret fogadni a kislány. Ezzel még önmagában nincs is baj, az iskolába járok java része ilyen, ám ilyen is marad a többi. Vajon a kislány most is mindjárt átvált kedvesbe és barátságosba? Vagy ha éppen egy igazi kőkorszaki modorú vele szemben a másik, akkor ő is olyan marad? Ez kiderül mindjárt, ugyanis Iván és a kedvesség még köszönőviszonyban sincs. De lehetséges, hogy a lány valami idegen néptől származik, ahol úgy szokás az ismerkedés, mint amit ő produkál. Lehetséges... Gideon ugyan sokat olvas, de nem tud mindent ő sem.
 - Elég sok mindent képzelek. - Néz végig a lányon, ami persze sokat elárul arról, hogy mikről is képzelődhetne. Bár nem igazán szokott. A lányok többsége ugyanolyan, éppen ezért nem is nagyon kötik le az ő figyelmét. Unalmas óráiban
 - Közöd? - Válasza csupán ennyi a könyvre, ami ugyan tényleg a kezében volt az előbb, csak éppen el is felejtette ezt. Túlzottan sietett. - Na, és te megátkoztad, hogy úgy menekült előled? - Veti a hátát a polcsornak és a kezeit a zsebébe mélyeszti, a könyvet pedig a hóna alatt szorongatja. Nem is néz a lányra, csak a könyvek gerinceit vizslatják szemei. A lányok nem szeretik, ha semmibe veszik őket, rájuk se hederítenek, átnéznek felettük. Sérti az egójukat, ami persze felpaprikázza a legcsinosabb pofi mögött is az embert. Szinte fúriává is képes varázsolni azt. Főleg olyankor, ha érdeklődést mutat a fiú iránt a lány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2014. október 30. 13:37 | Link

Iván

Mindig is jó voltam abban, hogy megtippeljem az emberek gondolatait csupán az arckifejezésekből. Nem voltam benne biztos, de talán a fiú arcán meglepetést véltem felfedezni, ami esetleg a nem túl kedves megnyilvánulásom miatt volt. Nem is értettem mit várt, ha ő is pontosan olyan bunkón viselkedett az előbb.
Laza sok mindent képzelek beszólására egy kicsit elpirultam, ahogy végigmért, ez viszont semmim nem változtatott.
Flegma, bunkó, amolyan minden csajt megkapok ha akarom típusnak láttam először. A lányok mindig buknak az ilyesmire.
A hátát a polcoknak vetette, szinte pontosan úgy, ahogy előbb én is tettem törökülésben.
- Mégis honnan veszed, hogy menekült? Te leskelődtél valahonnan?- forgattam körbe a tekintetem a polcok között, azonban sehol nem láttam jó helyet a kukkolásra.
Közben észrevettem, hogy a macska által okozott seb lassan lappadni kezdett.
- Egyébként mi közöd ahhoz, hogy menekült-e vagy sem? Megijesztette a macskám, és továbbállt.
A fiú egyre érdekesebbnek tűnt, a kócos hajával, a stílusával...
Rám sem nézett, ahogy ott állt a polcnak támaszkodva, de egyből tudtam, hogy idegesíteni akar. Azért sem szóltam semmit rá.
Levágtam magam vissza törökülésbe szembe vele.
- Szóval minek köszönhetem a szerencsétlenséget, hogy találkoztunk?- persze nem gondoltam komolyan, igazából nem volt olyan rossz fej a srác, csak nem mertem bevallani magamnak- Norina vagyok.
Egy pillanatig kezet akartam nyújtani neki, aztán végül csak biccentettem felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Romhányi Gideon Iván Ezra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 30. 16:15 | Link

Norina

Tanult emberrel szemben az ösztön nem győzhet. Legalábbis ez a szent meggyőződése neki, aki mindig is a tanulásban hitt. Nem hiába tanult annyit világ életében. Egyesek szerint ő már az anyaméhben is tanult valamit. A belsőszervek elhelyezkedését, vagy ilyesmi.
 - Ha te kérdezhetsz, akkor én is. Így játszunk... - Rántja meg a vállát, a korábbi kérdéseket pedig puszta érdektelenségből elereszti a füle mellett. Nem fog ő minden kérdésre válaszolni. Nem egy lexikon ő, amit előkap az ember és minden kérdésére választ lel benne. Noha valószínűleg Gideon tudása meglehetősen közelít a lexikonok felé Átváltoztatástanból.
Az idegesítő taktika persze közben nem jön be a lánnyal szemben, aki inkább fenékre veti magát, és ismét kérdez. Nagyon kotnyeles és kíváncsi. De legalább a nevét elárulja. Na, ez fordítva nem történik meg. Szeret rejtélyes maradni, hiszen ő a valóságban nem is létezik, csak Gideon megalkotta második önmagát.
 - Te mindig ilyen sokat kérdezel? Nem vagy kicsit túl kíváncsi? - Néz le a bal szemöldökét felhúzva a lányra. De utána ellöki magát a polctól, egy lépést lép előre, hogy egy könyvet lekapjon a polcról. Igazából tök mindegy volt, hogy mit, csak az volt a lényeg, hogy úgy tűnjön, hogy untatja őt a lány és inkább fordul valamilyen unalmas könyvhöz, ami jelen esetben egy verses kötet. Egyébként Gideon szereti a verseket. Ivánként szokott is párból idézni, mert az olyan titokzatossá és műveltté teszi őt. Ez pedig mindig is a fő ismérvei közé volt sorolható, Gideonként is. Hiszen róla nem sokan tudnak bármit is, azt leszámítva, hogy van esze, és intellektuálisan magasan kvalifikált.
 - Nocsak, ez pont idevág... "Azt adja a világ, amit belelát a kíváncsiság." Szabó Lőrincz így üzen, hogy ne gondolj mást, mint látsz. Gyanakvó nagyon a tekinteted Kíváncsi úrhölgy. - Csapja össze ezzel a könyvet, visszateszi azt a polcra, majd sarkon fordul kezeit ismét zsebre vágva és elindul. Ki akarja próbálni, hogy a lány követi-e őt. Kíváncsi-e rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Licia Henrietta Lily Wolf
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 12
Írta: 2014. október 30. 22:25 | Link

Lavia Stark

Lavia nyomában elsétáltam a könyvtáros asztaláig, és kikölcsönöztük a könyveket, pontosabban Lavia kölcsönzött, én meg bámultam, mint borjú az új kapura.
 - Igen, az Eragon nagyon jó könyv, csak ajánlani tudom. Hamar visszahozom. A Gyűrűk Urát minden... Öhm, hogy is mondjátok... Mugli ismeri, csak azért lepődtem meg.
Nem hiszi, hogy elolvasom három hét alatt... Hát, akkor nem ismer még. Nem tudom, mennyi időm lesz itt a tanulás mellett, de számítógép, telefon és internet híján egyelőre az olvasás maradt az egyetlen szabadidős elfoglaltságom. A rajzoláshoz nyugalom kell, amit az elkövetkező pár évben minden bizonnyal nélkülözni fogok. Egyáltalán, milyen világ az, ahol nincsenek elektromos kütyük?! Ahol a gyerekek a suliból hazaérve nem ülnek le a gép elé?! Ezt még meg kell szoknom, még ha nem is vagyok igazi kocka.
 - Nem hiszed? Fogadjunk? - nevettem el magam, de nem vártam választ. A könyvtár ajtaja felé indultam.
 - Köszönöm a segítséget! Szia! - intettem Laviának, aztán a könyvtárosra pillantottam. - Viszontlátásra! - És kiléptem az ajtón.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2014. október 31. 20:52 | Link

Iván

Mindig kíváncsi fajta voltam. Érdeklődő, kíváncsi, fogékony mindennemű tudásra és persze a versenyszellem sem elhanyagolható a "hobbijaim" közül.
- Nem hiszek a babonákban. Nem leszek ráncos néhány egyszerű kérdés miatt.
Megvontam a vállam, és próbáltam ugyanolyan flegmán viselkedni, ahogy ő is tette.
Még mindig próbált felhúzni, próbálta azt tettetni, hogy nem figyel rám, és inkább beletemetkezett egy könyvbe. De még mindig nem akartam megtörni, nem akartam megadni neki ezt az örömöt, de nem ám!
A nevét persze nem árulja el, és igyekszik lerázni. Ügyetlen próbálkozás.
Elindult zsebre vágott kézzel a másik irányba, én pedig rögtön felálltam és utánaindultam. Halkan lépdeltem, gondoltam hátha nem vesz észre, és megleshetem miért ilyen furcsa a viselkedése. Persze tudtam, hogy annak az esélye, hogy nem vesz észre, a béka feneke alatt van.
Azért utánaindultam, és reméltem, hogy valamit kivált belőle az, hogy követem, és egy kicsit jobban kiismerem magam a gondolataiban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Romhányi Gideon Iván Ezra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 1. 14:40 | Link

Norina

Tudása nem kopott, a várt reakciót éri el a lánynál. Követi őt az. Pont ez kellett neki, semmi más. Ivánként szinte mintha másképp is gondolkozna. Az a fajta szabadság, amit megenged önmagának így, a névtelenség mögé rejtőzve még a gondolkozását is megváltoztatja erre a kis időszakra. Nem mintha Gideonként nem jutnának neki ilyesmik az eszébe, de mindig elhessegeti a gondolatokat. De most van rá lehetősége, így megteszi. Bátor lesz.
A polcsor végéhez érve elfordul, majd ismét, de aztán megtorpan és visszafordul, hogy a lányt a falhoz tudja szegezni, mivel máshova nem igen menekülhet, kicsi itt arra a hely.
Egy lélegzetvételnyi távolságra megáll a lány előtt a két kezével a falnak támaszkodva annak feje mellet. Kissé lehajol hozzá a szemébe nézve, azt hihetnénk, hogy meg akarja csókolni, akkor szoktak ilyesmit csinálni. Pláne, hogy óráknak tűnő másodpercekig áll a lány fölött. És ha semmi sem húzza keresztül számításait, miszerint olyan váratlan volt ez a fordulás a részéről, hogy a lánynak nem nagyon van ideje akciózni, megszólal.
 - Kiszámítható vagy, édes. - Ezzel pedig már el is lökte magát a faltól, hogy egy lépést hátrálhasson és karba tett kezekkel egy oldalas elégedett mosollyal nézzen a lányra. Kíváncsian várja a lereagálást. A személyes impulzusok derítenek a leginkább fényt a belsőre. A hirtelen jött váratlan események, amikor nem tudja az ész kellőképp kontroll alatt tartani az ösztönt. Ezek a pillanatok teszik a legjobban kielemezhetővé az embert. Láthatóvá válik a különbség az ész és az ösztön irányítása között. Gideont pedig érdekli a lány, mikor mire hogyan reagál, a maga alap szélsőségével.
Persze lehet, hogy másképp végződnek a dolgok, nyitott a történet. Norina kiszámíthatósága visszájára is elsülhet.
Utoljára módosította:Romhányi Gideon Iván Ezra, 2014. november 1. 14:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2014. november 1. 15:35 | Link

Iván

Igazán nyeregben érzem magam, amikor néhány kanyar után sem veszi észre, vagy csak nem akarja észrevenni, hogy követem.
Már éppen megörültem, amikor hirtelen körülfogott. Hátam mögött a polcokkal, előttem szorosan a fiú, akinek még mindig nem tudtam a nevét.
Próbálkoztam kiutat találni a fogságból, de aztán feladtam. Amúgy sem akartam megadni neki az örömöt, hogy elfutok.
Ahogy ott álltunk, teljes csöndben egy jó darabig, megszemlélhettem a fiú kidolgozott mellkasát és vállait. Nagyon halványan elmosolyodtam, úgy, hogy még ne tűnjön föl a "fogvatartómnak", vagy ha feltűnik, ne jöjjön rá egyből a mosolygás okára. Bár elég szolidan vittem véghez, úgyhogy reméltem nem vesz észre semmit.
Az arca éppen annyira volt közel az arcomhoz, hogy ha a fejemet feljebb fordítom, elértem volna az állát az orommal.
Bizsergett a bőröm és enyhén szétnyílt a szám a nagy csodálkozásban.
Aztán egykettőre minden elmúlt. Visszatért a laza srác, és ellökte magát a faltól, szabad utat engedve nekem.
- Várj!- ragadtam meg a csuklóját, és elé ugrottam.
A tervem az volt, hogy odahajolok a füléhez, és súgok neki valamit, aztán... Aztán csak az jött amit éppen jónak láttam.
Nem voltam olyan bátor, hogy megcsókoljam, de egy aprócska puszit nyomtam az arcára.
Fogalmam sem volt akkor, mit fog szólni, arról sem, hogy ezután elküld-e, vagy csak lefagy, és azután küld el, vagy... szóval fogalmam sem volt róla.    
Utoljára módosította:Kálnoki Norina, 2014. november 1. 15:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Romhányi Gideon Iván Ezra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 1. 17:29 | Link

A váratlan meglepetésekre a legkevésbé felkészült Gideon, azt hiszem. Az ő élete tele van számításokkal. Mindent előre tudni szeret. Nem a spontaneitás híve. Néha kicsit el is várja, hogy úgy alakuljanak a dolgok, ahogyan ő azt eltervezte. Számára minden elemezendő, és minden kiszámítható.
Az arcra puszi persze nem volt a kiszámítható dolgok között. Egy pillanatra meg is lepődik. Szerencsére nem annyira, hogy a képessége feletti kontrollt is elveszítse. Roppant nagy bukás lenne az most a részéről. Persze egy felejtésbűbájjal kezelhetné utána a helyzetet, de nem jó abban a bűbájban, és ki tudja, talán a teljes emlékezettörlés lenne a nóta vége. Kellemetlen lenne, roppant mód!
 - Tüzes... - Reagálja le végül ezzel az egy szóval a lány reakcióját egy mosollyal együtt. De többet nem szól. Mit mondjon most? Nem akarja törni a saját fejében kialakított képet Ivánról és annak személyiségéről azzal, hogy elgideonosodik, szóval inkább szófukarként megáll a lánnyal szemben. Persze kellő távolságba, hogy ne legyen több hirtelen jött arcra puszi. Nem szereti annyira a túlzott emberi kontaktusokat. Módfelett ügyel rá, hogy kikerülje az ilyen szituációkat. A személyes szférájába való behatolás számára kellemetlen. Túl zárkózott ő ahhoz, amit most a karba tett kezekkel jelez is. A testbeszéd sok mindent elárul, még ha többségében a testét is próbálja tudása folytán szabályozni.
 - Bátor próbálsz lenni, de nem mersz eléggé az lenni. Eridonos gólya vagy talán? - Az első tippje a lányról ez. Más házba nem tudná sorolni. Hiszen a pirosakra jellemző megfigyelése szerint a bátorság. A gólyák persze még nem elég bátrak, de szeretnének azok lenni. Egy lánynak pedig mihez kell a legtöbb bátorság, egy nála idősebb pasival való kommunikációhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 399
Összes hsz: 14107
Írta: 2014. november 2. 08:30 | Link

Halloween
Ashley és a Mesélő

Igazság szerint én nemr rajongok ezért a halloween-i őrületért, de úgy éreztem, prefektusként illik jó példát mutatni, így beöltöztem valami régi cuccba, beállítottam a hajam és ha valaki megkérdezi rávágom, hogy Drakula vagyok inkognitóban. Merthogy vámpír fogakkal nem volt kedvem bajlódni. De amúgy jópofa jelmezek vannak, csakhát én praktikus vagyok, olyasmi kellett, ami nem akadályoz semmiben sem.
Amint végzek az evéssel az eridononosok felé veszem az utat, ott is leginkább Ashleyhez, hogy elhívjam egy éjszakai - khm esti - sétára. De amúgy, olyan megnyugtató, hogy prefektusok lettünk mind a ketten, így nem kerülhetünk akkora bajba, ha takarodó után is kint találnak bennünket.
Szóval, amint megtalálom, megkérdezem, nem lenne-e kedve egyet sétálni. Persze nem sürgetem, ha még enne, vagy beszélgetne a barátaival, visszamegyek az enyémekhez és beszélgetek velük, aztán ha a piros prefilány is készen van, akkor együtt elindulok vele az éjszakába.
Pontosabban csak indulnék. Amint kilépek a nagyterem ajtaján, elfog az álmosság.
- Olyan jól laktam! Szuper volt a lakoma, nee - m? Befejezni azonban már nem tudom, mert az utolsó szavamat félbe szakítja egy ásítás, én meg persze, a szám elé teszem a kezem, közben nyújtózok és lehunyom a szemeimet.
Rosszul teszem. A következő pillanatban, amikor kinyitom, egyáltalán nem a nagyterem előtt vagyok.
- Ashley? - nézek körbe kérdőn, a lány után kutatva, és nem is igazán tudom, minek örülnék jobban: ha itt lenne? vagy ha nem lenne? És egyáltalán... hol van az az itt?
Hiába nézelődöm a sötétben csak egy asztalt látok, rajta sok furcsa üveggel, színes folyadékokkal. Nem túl bizalom gerjesztő egyik sem... Aztána  derengő fényben csak megtalálom a lányt.
- Jól vagy? Szerinted hol vagyunk? - érdeklődöm, mert kicsit aggasztó ez a helyzet, meg mert ő régebb óta ismeri a kastélyt, hátha felismeri ezt a helyet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2014. november 2. 10:31 | Link

Iván

Sosem szoktam így hirtelenjében cselekedni... Na jó. Ha jobban belegondolok, mégis. A húgom olyan, aki mindent előre megrág és néha igenis döntésképtelen. Én mindig hamar hozok döntéseket, és nem riaszt vissza, ha valakit meg kell bántanom vele. Amolyan ami a szívén a száján lány volnék.
Nem húzódik el, és még el is mosolyodik. Nem számítottam rá, hogy ilyen reakciót hozok ki belőle. A társaságomban maximum még csak gúnyos mosollyal illetett, ami nem gáz. Vagyis nekem nem.
Biztos voltam benne, hogy mond még valami bunkót, de aztán nem tette. Csak karba font kézzel állt és csak egyetlen szót mondott, ami egyáltalán nem volt bunkó. Jellemfejlődés? Ki tudja...
Hasonlóan karba font kézzel nekidőltem a vele szemben lévő polcoknak és felvont szemöldökkel, összehúzott szemmel figyeltem, egy félmosollyal a számon. Ez addig ment, amíg újra meg nem szólalt, mert akkor szívesen lenyeltem volna keresztbe.
Ellöktem magam a faltól és most én léptem elé.
- Rellon. Második évfolyam.
A fiú hozzászólása meglepett, és dühbe is ejtett. Nem vagyok elég bátor? Ugyan már. Próbáljon ő megcsókolni egy olyan lányt, akinek csak az álláig ér.
- Rólad viszont még nem tudok semmit.
Körbe-körbe kezdtem el járkálni, mintha nagyon törném a fejem valamin. Aztán megálltam, végigmértem. Aztán újabb gondolkozó körre indultam. Végül megálltam és a szemébe néztem.
- A stílusod olyan mint a rellonosoké. A könyvtárban vagy, fogalmam sincs miért. Azt tudnám kinézni belőled, hogy egy vaskos verseskötetet olvasgatsz, tele különböző alternatív versekkel. De ott volt a kezedben az Átváltoztatástan könyv is. A szünetek közbeni tanulás a levitásokra jellemző, bár nem ismerem annyira őket, de a rellonos pletykák elértek hozzám is. Aztán... az Eridon... Nem tűnsz közéjük valónak. Aztán a Navine? Ugyan már. Abszolút nem vagy jóindulatú és kedves. Az viszont tuti, hogy nem vagy rellonos, mert már láttalak volna.
Érdekes, de így végiggondolva elég furcsa szerzet. Hiszen a rellonban kellene lennie, de az száz százalék, hogy nem rellonos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. november 4. 12:46 | Link

Halloween
Bálint és a rémmester
Jelmez

Szereti a beöltözős dolgokat, talán ez abból fakadhat, hogy amióta felfedte, metamorf, sokkal egyszerűbbnek érzi az életet. Mármint, ezt a részét. Legalább nincs egy ilyen titka, és ettől még bárkit megviccelhetne, ha akarna, elvégre ha odaállít valakihez valami más alakban, biztos senki nem mondja azt rögtön, hogy jajj, Ashley, tudom, hogy te vagy!
Mondjuk nem az a vicceskedő fajta, de ettől még szereti a magam szórakoztatására változtatgatni a külsejét. És most, hogy Halloween van, ezt duplán megteheti, jelmezzel és egyébbel. Úgyhogy mikor megtalálta a tökéletes jelmezt, már csak az egyebet kellett magára varázsolnia. Szív Királynő az Alice csodaországbanból a jelmeze. A haját szinte szürkévé változtatta, piros csíkokkal, és az arcát is sokkal vékonyabbra alakította, és ijesztőbbre, pláne a sminkkel. Persze Bálintnak elmondta, mi lesz a jelmeze, így amikor a fiú odaállít, nem lepődik meg. Sétálni hívja, ő meg reflexből az órára néz, aztán észbe kap, hogy már nem kell, hiszen prefektusok. Még befejezi a vacsorát, meg a történetet Ádinak, aztán sétál a fiúhoz, és ki vele a nagyteremből.
-Tetszik a jelmezed.- mondja neki, miközben majd leragadnak a szemei. Persze rengeteg a dolga, mint mindig, hogy arról ne is beszéljünk, mennyit evett a vacsin és mennyire telehasnak érzi magát. Nem lesz olyan hosszú ez a séta, ha ez így folytatódik, állva bealszik ásítás közepette... de ehelyett ahogy újra kinyitja a szemét, nagyon is éberré válik, mert minden olyan sötét. Nem is csak sötét, hanem színtelen.
-Bálint!- szólal meg körülkémlelve, és már nem is a folyosón vannak, hanem valahol máshol. A fiú is őt keresi.
-Jól vagy?- kérdezi meg vele egyszerre, amin elneveti magát, aztán alaposabban körbenéz. Egy asztalt talál meg a tekintete, fiolákkal, talán ezek az egyetlen fényforrások itt?
-Fogalmam sincs. Szerintem gyújtsd meg a pálcádat!- veszi elő ő is a sajátját, hogy némi fényt varázsoljon, és tétován közelebb lépdel a fiolákhoz.
-Mik ezek? Bálint, én félek!-
Utoljára módosította:Ashley Valerie Stanwood, 2014. november 4. 12:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 6. 10:12 | Link

Horváth Milán Lóránt

Lepakolászok, hogy listát bogarásszak, és közben megjön a segítség is. Megrázom a fejem, mert szerintem aligha jelentene az akadályt, hogy első napos, egyébként is pontosan tudom, mit honnan szedtem le, így éppen a helyére fog minden visszakerülni. Gond egy szál sem.
- Hát... tényleg érdekel - válaszolom, kezébe nyomom a listát, és már indulnék is cipekedni, amikor kitalálja, hogy a lebegtető bűbáj mennyivel egyszerűbb lenne. Nem ellenkezem, végtére is igaza van, nálam ezzel csak annyi a gond, hogy épp nincs nálam pálca - valószínűleg az asztalomon van a ceruzáim között, vagy ilyesmi - ráadásul még ezt az egyszerű varázslatot is képes vagyok elrontani.
- Köszi - motyogom. Ez néha annyira megalázó tud lenni, de végülis igaza van amúgy, úgyhogy hagyom lebegni a könyvkupacot és követem. Rakosgassunk vissza mindent a helyére, közben meg azért amit látok, hogy olvasnám, azt éppen leszedegetem szép sorban, és gyűjtögetem másik kupacba, ne kelljen már visszasétálni mégegyszer.
- Ó, ha te még olvashatatlanabbul írsz, az... lehetséges? Most komolyan, néha én nem bírom kiolvasni, mit írtam. Remek orvos lehetnék, ha a dolgok gyakorlati oldalához is értenék, úgyse tudná senki kibogarászni, mi a diagnózis - mosolyodom el, aztán kicsit nyújtózkodom, hogy leszedjek egy kötetet még a felső polcról, de azzal meg is állok. Elég lesz feleannyi, mint amit visszahoztam, és az ő idejét sem rabolom legalább, hogy levadásszon nekem még jó néhány könyvet.
- Minden visszakerült? Ezeket vinném akkor egyelőre - térek vissza az asztalhoz, megvárom, amíg kihúzgálja amit visszahoztam, és beírja ezeket, hogy elvittem, aztán zsebembe gyömöszölöm a listát.
- Köszönöm a segítséget, további szép napot - köszönök el, és már ott sem vagyok, elvégre ki kellene használnom a maradék szabadidőmet ma még olvasásra az órák előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Romhányi Gideon Iván Ezra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 6. 22:53 | Link

Norina

Reakciók és válaszreakciók. Kíváncsiságból indult ki minden, ami most felkeltette a másik kíváncsiságát is. Érdekes játszma veszi most kezdetét. Ivánról megtudni bármit, megfejteni őt, nem lehet olyan egyszerűen. A mesterséges találmányoknak ez az egyik nagyszerűsége, ha emberről van szó. Minden úgy van összerakva, és minden elem akkor kerül megváltoztatásra, amikor éppen úgy tetszik. Lehet nem várt jellemfejlődés, vagy éppen egyszerűen itt is hagyhatja a lányt, senki sem fogja tudni, hogy ki volt az, akivel beszélt. Iván alakja a ködbe veszik mindig. Erre ő különösen ügyel. Mindig.
Norina viszont ne ilyen könnyen megfejthető és elég hamar felpaprikázható. Már a puszta feltételezés is sértő számára, hogy ő nem Rellonos, a koráért pedig úgy harap, mint egy majdnem 50 éves nő.
 - Nyugi van házi sárkány, ráérsz még a korod miatt aggodalmaskodni. - Vigyorogja telibe képen a lányt amolyan gúnyos módon. De látszik rajta, hogy jól szórakozik a helyzeten. Azon végképp, amikor elkezdi őt elemezgetni beszélgető partnere.
 - Lehet, hogy csak egy látomás vagyok a fejedben. Ki tudja, lehet, hogy csak álmodsz. Édes álom ez az egész. Belefeledkeztél a könyvbe, amit olvastál. - Hangja kissé altatóbb lesz, a szemeivel a lányét próbálja fogva tartani, miközben egy lépést tesz a vöröske felé. A pálcáját eközben előszedi finoman, lehetőleg észrevétlenül. - Stupor! - Teszi meg az utolsó lépést is a lány felé, majd egy gyors kézmozdulat a lányra, és ha minden jól sül el, akkor a lányka rongybabaként hullik a kezébe, ő pedig az első fotelhoz viszi őt, hogy oda leültethesse, a kezében tartott ÁVT könyvet pedig a kezébe tehesse, miután már az teljesen Gideontalan.
 - Álmodj rólam! - Súgja még a lány fülébe, majd elindul a könyvespolcok közé. Miután takarásba ér visszaint még pálcájával, hogy feloldja a kábítást. Ezt követően pedig arcán gonosz, és öntelt mosollyal elandalog a könyvtárból. Ennyi most pont elég volt a részéről ahhoz, hogy nyomot hagyjon Norinában, talán csak álomnak hitt alak lesz az elméjében. Igazából reméli, hogy ez történik, ha esetleg később még találkoznának mókásabb lenne a szituáció.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2014. november 7. 17:14 | Link

Iván

Fogalmam sem volt róla, hogy miért nevetett ki a fiú.
Zagyvaságokat kezdett beszélni. Már nevetni támadt kedvem, amikor lassan előhúzta a pálcáját...

Egy fotelben ültem. A szemem előtt apró, fekete pontok kergetőztek, és egy vaskos kötetet tartottam a kezemben. Elaludtam volna? Az imént mintha egy szakácskönyvet lapozgattam volna...
Aztán beugrott egy sötét, kusza haj. Álmodtam. Milyen furcsa álom volt...
A tagjaim elzsibbadtak. Leraktam a könyvet az ablakpárkányra, és kinyújtóztattam a lábaimat.
Szememmel Matildát kerestem, hátha látta mi történt, miért aludtam el ilyen hirtelen? És mikor változtattam meg a helyem?
De közel s távol senki nem volt éppen a könyvtárban.
Gottót sehol sem láttam, így elindultam a könyvtár kijárata felé, valami furcsa, sötét hajú fiúval a gondolataimban...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. november 8. 20:44 | Link

Nina.



 Ezer éve nem olvastam egyetlen árva Stephen King könyvet és a sárkányos história után most kellő késztetést érzek magamban, hogy tiszteletemet tegyem a könyvtárban – elvégre bizonyára megvan már ott is az Álomdoktor. Meg egyébként is, az a férfi ma megint megjelent az utcán és egyre erősebben érzem körülötte azt az aurát, ami nekem cseppet sem szimpatikus – tehát Stephen King majd ki fog kapcsolni.
 Baileys ma kivételesen valamilyen indíttatás végett velem jött, sőt, a zárt helységbe is követett. Nem értem, mostanában olyan furcsán viselkedik, talán el kéne vitetnem valami varázslóhoz..? Ha még két napig így fog viselkedni, akkor már tényleg elrongyolok vele valami szakértőhöz. Most azonban más miatt vagyok itt: utamat a megfelelő sorok felé vettem, illetve azt gondoltam. Már el is felejtettem, hogy pontosan miért jöttem, és csak borítók alapján nézegettem a műveket. Egy öreg, már foszladozó háttámlájú egyed nagyon elnyerte a tetszésemet, majd kíváncsian leemeltem a polcról és végül valahol a közepén felcsaptam. Rossz döntés volt. A lapokból azonnal valami sűrű és fekete köd szállt fel elárasztva a fél könyvtárat. Pazar. Az orromig se láttam el, de megindultam, hogy legalább elbotorkálok valameddig, mondjuk egy ablakig, amit kinyitok és kiterelem a füstöt. Tapogatózva haladtam és vol 2. : valakit magam előtt felborítottam, ám akármilyen jó terelő vagyok és prímák a reflexeim, az egyensúlyérzékemről nem is beszélve, nem bírtam megtartani se őt, se magamat = az illető a földön kötött ki hanyatt, én pedig rá estem hassal. Aztán megcsapott egy illat.. Felismerem, akár ezer közül is, hogy ez kihez tartozik.. Szívem megdobbant, de hang nem jött ki a torkomon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3842
Írta: 2014. november 8. 20:47 | Link

David

Az egész élet egy rohadt véletlen. Véletlenül kezdesz el létezni, hiába gondolod előre elrendezettnek. A sors nekiállt szőni és te is beleakadtál a fonalába. Ezért találkozol az emberekkel, ezért sírsz, ezért mosolyogsz, ezért szeretsz vagy utálsz és ezért élsz. Bármennyire is meglepő, néha a dolgoknak nincs különösebb oka. Csak úgy lesznek és megtörténnek. Ennek tudom be azt is, hogy valaki felborított és rajtam terpeszkedik. Valószínűleg fel lennék háborodva és azonnal lerúgnám magamról az illetőt, ha nem tudnám már csak a szívdobbanásából is, hogy ő az. Bármennyire is filmbe illően nyálas, attól még igaz, hogy én erre a szívverésre aludtam el sokszor. Ezer közül is megismerem ezt a súlyt, nem mellesleg pedig ezt a kellemes illatot. Ha ezek után valaki azt mondja, hogy semmi sem történik csak úgy, annak kikaparom a szemét.
Annyira megdöbbent az egész helyzet, hogy nem tudom, hogyan reagáljak. Átölelni nem volna helyénvaló, hiszen már nem vagyunk együtt, azóta mások végzik el ezt a feladatot helyettem, nekem pedig ezt éppúgy tudomásul kell vennem, mint neki. Viszont lelökni magamról sem túl etikus, hiszen nem leprás, vagy ilyesmi, de még csak különösebben zavarónak sem mondanám a jelenlétét. Csak a szituáció nevetségesen kínos. Kinyögni egy „sziát” életidegen lenne, mert ki az a marha, aki ebben a helyzetben csak úgy odadob a másiknak egy köszönést?  Áh, dilemmák hada van bennem, miközben a másodpercek ugyanúgy telnek, egyes hollywood-i tévhiedelmekkel ellentétben ilyenkor nem lassul le az idő. Az úgy túl egyszerű lenne. Végül nagy nehezen kezemet magunk közé csúsztatom és finoman tolom le magamról. A feketeségben úgysem látni semmit nagyon, aminek igazán örvendek, mit ne mondjak…
- Mostanság az a módi, hogy ledózerolod az embereket? Haladunk a korral – biccentek elismerően, bár ebből valószínűleg egy kukkot sem lát. Hangom viszont kifejezetten szórakozott, bár kissé bosszankodó is. A lapockáimnak annyira nem jött be a földdel puszi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. november 8. 20:50 | Link

Nina.



 Nem szokásom felborítani az embereket, csak úgy heccből meg még annyira se – és akkor most mit is mondjak, hogy tényleg teljesen véletlenül tepertem a földre .. és pont Őt? Valamit mondanom kéne. De mégis mit? Kérjek elnézést? Az egy kissé túl snassz. Közöljem vele, hogy minek kellett itt állnia? Vagy ne is mondjak semmit, hanem másszak le róla és mint valami kutya, osonjak el Baileys társaságában? Fenébe. A könyvet idő közben már elhagytam ami boldogsággal csúszott be az egyik sor alá és ott lapult meg, nehogy megpróbáljam még egyszer kinyitni szerencsétlent. Mindkét kezem a lány feje mellé fordítottam tenyérrel lefelé, így nem a nyakába szuszogtam közvetlenül (amit nem sokáig bírtam volna se én se Ő – a tapasztalatok szerint). Haját már automatikusan söpörtem arrébb a földről, hogy ne arra tehénkedjek és ne fájjon neki, de egyikőnk sem ejtett egy szót sem. Istenem, hányszor.. hány milliószor voltunk már hasonló pozícióban.. Ő alul, én felül.. Sóhajtottam egy mélyet, hisz ilyenkor sajna megrohamoznak azok a fránya emlékek és a még mindig nyílt sebből ismét ömleni kezd a vér.
 Megkaptam, hogy mekkora tahó paraszt vagyok szóval igen, helyben vagyunk. Puha és finom kezét mellkasomhoz nyomva indítványozta a szabadságát, én viszont ahelyett, hogy teljesen lekászálódnék róla, inkább csak mellé heveredek. Vállam az övét súrolja, mint megannyiszor korábban, majd hátam a földnek vetve várom, hogy történjen valami. Akármi.
- Igen, tudod, mindig van mit tanulnia az embernek. Ne haragudj.
Furcsálltam igen erősen, hogy a hangja nem volt átáztatva gúnnyal és megvetéssel, sőt, egész kellemesen kúszott be a fülembe az a csengő hangja. Sóhaj. Soha nem fogja kiejteni a száján a nevemet.. Pedig .. Megszámlálhatatlan alkalommal mondta, suttogta, üvöltötte, sírta..
- Amúgy.. Te hogy-hogy itt?
Hirtelen nem jutott eszembe más helytálló kérdés, és ez is idétlennek hatott. Valamiért nem akartam elengedni. Sötétség vesz minket körül, senki sincs sehol a közelben – amiről ha más nem, akkor Baileys gondoskodik – és a füstöt elnézve még egy darabig itt lehetünk, ha csak nincs valami égetően sürgős dolga.. Vagy nem akar elmenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3842
Írta: 2014. november 8. 20:51 | Link

David

Furcsa. Az egész szituáció. Nem is találkoztunk szinte azóta az eset óta. Meg sem nevezem a napot, mert akkor sutba kéne dobnom a büszkeségem, hogy bőghessek egy százas csomag zsepi mellett. Vagy inkább annak felhasználásával. Mindegy. A lényegen akkor sem változtat, hogy rühellem az egész mizériát, mert két ilyen szép marha, mint mi, nem nagyon akad a földön. Illetve a Földön. Értsük ezt az egész sárgolyóra, úgy sokkal hatásvadászabb.
- Tanulnivaló mindig van, csak olyan nincs, aki tanul is – kellőképpen erélyesen szúrom közbe a megjegyzésemet, itt pedig már fellehető a jól megszokott gúny gyengébb árnyalata is. Nem, az utóbbi időben nem tudok máshogy kommunikálni, Dwayne is majdnem lecsapott emiatt – szó szerint -, amit még Lénának sem újságoltam el. Valahol megértem a férfit, valahol viszont vallom, hogy fulladjon bele a saját mocskába. Na de várjunk. Hogy jutottunk Dwayne-ig? Áh, hagyjuk.
- Bármily meglepő is a látvány, nem kell bemutatkoznom a könyvtárnak, ha belépek. Mostanság gyakori vendég vagyok itt – cinizmus? Soha, azt se tudom mit jelent. A kérdése pedig igen sokat elárul az utóbbi időben kialakult viszonyról kettőnk közt. Nem tud rólam semmit, én sem róla semmit, ezen pedig egyikünk sem próbált változtatni. Az elején elvártam, hogy jöjjön. Aztán már csak vártam. Végül reménykedtem. Utána pedig bevettem a lesz*rom tablettát és egyszerűen hidegen hagyott, hogy mit csinál és kivel. Nem keresett, én pedig nem alázom meg magam jobban a szükségesnél, így hagytam, hadd élje az életét. Biztos nem lehetek olyan fontos, ha ilyen jól megvan nélkülem.
- Te látom terrortámadásra készülsz, csak rossz helyen sütötted el a fegyvert – a könyv felé biccentek, amiből valószínűleg az ég egy adta világon nem lát semmit. De én azért bólogatok itt, mint valami hülye. Ejnye, belemegyek egy olyan párbeszédbe, ami csakis katasztrófába torkollhat, csak azt nem tudom, melyikünk cérnája fog előbb elszakadni. Úgyis rég veszekedtünk már egy jót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 ... 26 ... 36 37 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet