36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 25 ... 51 52 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. szeptember 22. 17:48 | Link

Julien



A vizsgaidőszaknak ugyan vége már, de én még nem tudom, hogy mit fogok csinálni egész az egész szünetben. Lehet egy kis időre hazalátogatok, legalábbis nagyon szeretnék. az viszont már egy másik kérdés, hogy tényleg sikerül-e hazajutnom, apu finanszírozza-e az útiköltséget. Nagyon remélem, hogy igen, és ajánlom is, mert ha még azt sem engedi, hogy hazalátogassak a családomhoz, akkor tényleg nem leszünk jóban. Nem mintha most annyira hű de nagyon jóban lennénk, de akkor sokkal rosszabb lesz a helyzet.
Na de mindegy is, ez majd idővel kiderül úgyis, kár ezen gondolkozni még. Addig is lefoglalom magam valami hasznossal, ami nem más, mint az olvasás, és új ismeretek szerzése. És erre a könyvtár a legmegfelelőbb helyszín a könyvtár, hisz ott sok könyv van, több mint amennyit el tudok képzelni. Ez a hely szerepel is az öt kedvenc helyszínem listáján. Nem jövök egyedül, ugyanis a kis szőrmók, Mogyoró követ. Nem szokása könyveket enni, ezért nem is zavarom vissza, remélhetőleg nem okoz majd semmi gondot.
A polcok között sétálva elég hamar megtalálom a keresett könyvet, csakhogy túl magasan van, még székre állva sem érem el. Átkozom azokat a géneket, amik miatt nem nőttem magasabbra. Csak öt centi hiányzik, csak öt, de sajnos bármennyire is nyújtózkodom, nem sikerül elérnem a könyvet. Épp fél lábon, lábujjhegyen állva nyújtózkodom azért a bizonyos könyvért, mikor valaki hozzám szól. Vagyis, szerintem hozzám, mert más nem szerencsétlenkedik itt, a környezetünkben. Úgy, ahogy vagyok megállok, fejem a hang irányába fordítom egyfajta "Most hozzám beszélsz?" arckifejezéssel.
- Ja... Öhm... Izé, igen, egyszerűbb lenne, ha... Ha nem hagytam volna a szobámban a pálcám... És az meg a kastély másik felében van - Vázolom fel a helyzetet, miközben még mindig a széken állva végigtapizom a ruhám, hogy biztos legyek benne, hogy nincs nálam a pálca. És tényleg nincs.
- Öhm... Tudnál nekem segíteni? Kérlek! Azt a könyvet kéne ott levenni - Mutatok a könyvre ott fent, és csak reménykedem, hogy segít, és nem nevet ki, hagy itt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Julien Armand Saint-Venant
INAKTÍV


Havas Julien || Mikulikánus
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 2307
Lovagiaskodom
Írta: 2014. szeptember 22. 23:04
| Link

Ha valaki olyan látná, ennyi könyvvel, aki ismeri is, lehet, hogy hívná a papot, hogy Julien esze elment, megszállta az Ördög, vagy legalább minimum valami stréber, könyvfaló szellem, és most rágja az agyát, hogy betűt faljon vacsorára. Igen, totálisan el tudja képzelni, ahogy marharépa szobatársa valahol a földön fetrengve visít, és arra kéri, most már hagyja abba a szórakozást, és ne imitálja, hogy olvasni is tud. Aztán a fej, amikor benyögné, hogy ő most ténylegesen tanulni fog… ultimate. Mondjuk, ezért már megéri, amellett, hogy nem fog makogni, vagyis, csak kevésbé annyira, mint eddig. Meglátja, mennyire megy így neki a dolog.
Na de azért lassan kezdi érezni karján a súlyt, amelyet a tudás nyom rá, így kezet vált, és egy hangos roppanással ereszti ki a fáradtságot eddig használt karjából. Egy csontkovács most visítana valahol, ha hallaná. Azonban, nem azzal foglalkozik most, sem azzal, hogy a könyvtárosig ballagjon, és kikölcsönözését érvényesítse is, hanem azzal aki előtte, vagyis, jelenleg felette ácsorog, és könyvet igyekszik vadászni. Az ilyen amúgy marha cuki látvány, főleg annak, aki már most 170 centi fölé nyúlt, és baromi esélyes, hogy még nőni is fog valamennyire, ha nem nyúlik olyan nagy szamárrá, hogy ne férjen be az ajtón. Vigyorog is egy sort magában a dologra, de nem jegyzi meg a dolgot, inkább csak figyel, egyelőre felfele, hiszen még nem mászott le onnan, nem adja fel, hogy megszerezze a könyvet. Amikor viszont felvilágosítja, hogy miért is ezzel a nomád módszerrel akar ilyet elérni, megvilágosult tekintettel pislant, ajkaira kerekded „ó” alakúra nyílnak, pontosan azt a jelentést hordozva, hogy: értek mindent, nincs több kérdésem.
- Az kellemetlen. Sokat menni, fárasztó, én se akarni ilyenkor. Bár, én úgy tudni, hogy mindig mindenki pálcával járni mindenhol. Ez olyan.. alap, vagy mi. – ráncolja a homlokát, mert hát neki könnyű, bedugja egyik zsebébe, és ott van. De tény, volt, hogy majdnem anélkül indult el, de erre valahogy sikerül figyelnie, és visszamennie, ha elmaradt. Olyan, mint a pálca mellett pihenő ceruza, és filc, ha épp alkotni támad kedve. Az is mindig elkíséri, mindenhová, csak egyszer nem tette, és lám, olyan kép jelent meg lelki szemei előtt, amit meg akart örökíteni, de mire visszarohant eszközért, már nem volt meg. Fura, hogy ezekre mennyire ügyel azért..
- Ahh, segíteni, persze. – bólint párat, hogy megteszi, és már nyúl is a zsebébe, előszedve a pálcát, és megbűvölve a kért könyvet, az pillanatok múlva már a lányka kezében pihen, a feladat pedig sikeresen teljesítve. Át is kerül ujjai közül a pálca a füle mögé, és szabad, könyvmentes kezét felnyújtja a másiknak, hogy most már lemászhat a székről, és olyan tök rendes srác, hogy még segít is ebben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


aeromágus tanonc • Family:3ASK.FM
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. szeptember 23. 12:28 | Link

Dwayne

Nem bírtam elhinni, hogy csak úgy lelépett. A düh és a zavar egyvelege kavargott bennem. Az egy dolog, hogy nem szólt, de valóban mindent hátrahagyott? Még az sem segített megérteni a helyzetet, hogy megígérte, írni fog, meg hazalátogat. Egyszerűen nem voltam hajlandó elfogadni a választását.
- Ez így akkor sem oké – megráztam a fejem és továbbra is hitetlenül meredtem Dwayne-re. A harag, amit Léna iránt éreztem átcsapott dühbe, amit a férfi kapott meg. Hagyta elmenni. Olyan nincs, hogy ő megpróbálta, de „nem sikerült”. Ilyen nem létezik. Jómagam ismerem már annyira a férfit, hogy tudjam, amit akar, azt eléri. Végül is, Léna Őt választotta…
- Mármint? – felvontam szemöldököm és kérdőn néztem rá. Végül láttam rajta, hogy ez neki is kellemetlen téma, így kérdésére bólintottam és a papírokra néztem, majd visszaadtam őket. A férfit bámultam és hátradőltem a székemben ismét, hogy aztán halálos nyugalommal szólalhassak meg.
- Fegyelmi tárgyalás egy hét múlva tízkor. Az ügy miatt. Matildát említik még benne – Dwayne arcát vizslattam, hogy leolvashassak róla valamilyen reakciót.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. szeptember 23. 17:25 | Link

Egerszegi Nina Viktória



Nem oké. Tényleg nem oké. Csak megrázza a fejét, lesütött szemmel, tovább piszkálgatja a lakkréteget. Távolról sem mondhatnánk, hogy ő és a zöldek jelenlévő gyöngye puszipajtások lennének, sőt. Eddigi ismeretségük leginkább sértésekből és köpködésből állt, még ha ő maga nem is emlékszik, miért. Valaki elkezdte, a másik pedig visszaütött. Van ilyen.
Bólint, magában mormog valamit, jelezvén, így már megérti a papír tartalmát. Egy újabb fegyelmi tárgyalás... szerencséje, hogy a szövetségiek nem szeretik bemocskolva látni a külhonban állomásozó embereiket, így minden bizonnyal megint érkezik egy dörzsölt ügyvéd, aki tisztára mossa a nevét. Ha nem lenne amerikai állampolgár, valószínűleg már öt éve rács mögött csücsülne.
Éljen Amerika!
Mivel megkapta, amit szeretett volna, a papírokat kiveszi a lány kezéből. A beszélgetést ezen a ponton be is rekeszthetné és mehetne a maga dolgára . ahogy azt eredetileg tervezte -, felpillantva a tekintete azonban ismét találkozik Nina vádló arckifejezésével.
   -  Komolyan megpróbáltam megállítani - bizonygatja ismét, lehalkítva a hangját, ahogy egy diáklány elhalad mellettük - Szerinted nekem jó, hogy nincs itt? Nem tehetek róla. Nem tettem vele semmit, amiért el kellene mennie. Tökre jól viselkedtem meg minden. Mit tehettem volna?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. szeptember 25. 18:06 | Link

Shara Rogers <3 <3 <3
~Zárás~

Annyira szeretem az ilyen napokat... Ebben az iskolában annyi érdekes emberrel volt szerencsém találkozni, meg persze barátkozni is... Azt hiszem a mai nap eseményei is erre hajlanak... Itt üldögél előttem egy leányzó... de ez akkor is más egy kicsit, vele kapcsolatban van valami furcsa érzésem... Most, hogy belegondolok, már száz százalékig biztos vagyok benne, hogy miért... egy Rellonossal hozott össze a sors... Még nem volt szerencsém találkozni zöldekkel, eddig... Végül is ez a tény nálam nem jelent semmit, attól még őt is megkedvelhetem... A lány felnézett a könyvből és beszélni kezdett hozzám... a szavai egy kicsit érdekesen hangzottak... ~Hogy, hogy amíg jobban meg nem ismerem?~ Ez már aztán furcsa... Ezeken a gondolatokon is elkalandoztam, ami persze az én esetemben várható volt... Ennek a lány vetett véget azzal, hogy közelebb hajolt hozzám és suttogni kezdett... A suttogás nem is furcsa, mert végül is csak egy könyvtárban vagyunk... Sikerrel bemutatkozott nekem, amiből persze magától értetődik, hogy ezt én is viszonozom...
- Én Evelin vagyok, de neked megengedem, hogy Eve-nek, vagy Evinek vagy Evusnak szólíts... Válaszd ki valamelyiket amelyik szimpatikus...
A lány látszólag is elgondolkodik valamin, aztán bele is kezd a mondandójába... Még a szavam is elakadt - ami ritka, csak mondom... - amikor hallgattam a lányt... El sem tudom hinni ezt az egészet... Már megbántam, hogy feltettem azt a bizonyos kérdést.
- Hát... Őőő... erre azt sem tudom, hogy mit is mondjak...
Elkezdtem nézelődni, forgolódni a székemen... a kibúvót kerestem a válasz adás elől, életemben először... Nem gondoltam volna, hogy ez is megtörténhet egyszer. A nézelődésem közepette azt hiszem, egy csoda folytán megjelent a "megoldás". A cicám volt az, megállt az ajtónál, pont akkor amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Szépen lassan felálltam és elindultam a felé...
- Ha most megbocsájtasz indulnom kell... Megjött a cicám és biztosan éhes, megyek megetetni. Szia Shara!
A tekintetem a cica felé fordítottam, aki amikor meglátta, hogy megyek egyből meg is indult, én pedig szélsebesen utána. Integettem még párat hátra, majd kámforrá váltam. Remélem a lány ezt nem veszi rossz néven, meg abban is bízom, hogy még lesz szerencsém találkozni vele...  

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vashegyi Lia
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 71
Írta: 2014. szeptember 25. 20:01 | Link

Lora

Nagyon hosszú volt ez a vizsgaidőszak. Nem is kicsit örülök, hogy véfre letudtam a vizsgáimat és végre van időm mindenre. Ezért is határoztam, hogy bejárom a kastélyt, főleg a könyvtár érdekelt, úgy hallottam mindenképpen érdemes megnézni.
A szobámat elhagyva az első utam ide vezetett és hát igen... Leesett állal léptem át a küszöböt. Ide-oda cikázó szemem próbálta egyszerre magába fogadni a látványt.
Könyv. Könyvek mindenhol. Eridonosként talán nem a legelőnyösebb tulajdonságom a könyvmolyság, de ez Velem jár.
A bőség zavarában azt sem tudtam hirtelen melyik könyvhöz kapjak, vagy melyik emelet járjam végig először.
Jogos lehet a kérdés, hogy a vizsgák alatt, hogy-hogy elkerültem a könyvtárt. Háááát. Túl nagy lett volna számomra a csábítás.
Most sem könnyű a választás számomra.
- Vingardium Leviosa - suttogom magam elé, ezzel megkönnyítve a dolgom, mivel a könyvek lebegve követnek engem.
A következő "áldozatom" elég magasan van a polcon, kénytelen vagyok pipiskedni, hogy elérjem. Végre sikerül lepiszkálni a könyvet és a többire pakolom.
Elég sokan vannak itt rajtam kívül, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a következő sarkon sikerül belerohannom egy másik lányba. A könyvek hangosan puffannak mögöttem, az egyik sikeresen a fejemen landol.
- Bo-bocsi - hebegem kissé kótyagosan.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lora Lylyn Walters
INAKTÍV


Törpilla
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 188
Írta: 2014. szeptember 26. 12:58 | Link

Lia

Hosszú volt ez a vizsga időszak. A felkészülés érdekében, minden nap a könyvtárban ültem, ez egyáltalán nem zavart, hiszen én egy vérbeli levitásként imádok olvasni. A baj az volt, hogy hosszúak voltak a vizsgák. Első szünetben eltöltött hetemben rengeteg minden történt, voltam a kísértetházban, jelentkeztem színjátszósnek stb. Viszont a következő hét elején annyira meguntam magam, hogy elmegyek a könyvtárba. Imádtam a könyvtárat, itt minden féle könyv volt és maga a helyiség is annyira impozáns. Nem volt kérdés, hogy milyen könyveket fogok kivenni. Lassan sétálgattam a polcok között a kiszemelt könyveket keresve. Néhány perc múlva, három könyvvel a kezemen szlalomoztam a helyiségben. Aztán eszembe jutott egy nagyon érdekes olvasmány, amit már nagyon régen keresek, de mindig pont előttem viszi el valaki. Meg is találtam az említett könyvet, ami egyébként a Bogár Bárd meséi című regény. Balszerencsémre a legfelső polcon helyezkedett el, előrántottam a pálcám.
-Vingardium Leviosa- és rászegeztem a pálcámat a könyvecskére. Miután sikeresen megszereztem az áhitott darabot, boldogan vágtáztam lefelé az emeletről. Helyesbítek, vágtáztam volna, ha az első sarkon bele nem botlok egy Eridonos lányba. Az ő kezében több könyv volt mint nálam, így az eséstől minden könyv a földön landolt, egy másik pedig a fején.
- Bo-bocsi -monda az áldozatom zavartam.
-Jaj ne, haragudj!-Mondtam sután. Aztán egy pálcaintéssel összerendeztem a könyveit.
Tényleg bocsi, de úgy örültem, hogy megszereztem ezt a könyvet, hogy teljesen elfeledkeztem magamról.-Mutattam fel a mesékönyvet.
-Van kedved leülni?-Mutattam egy üres asztalra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra, hátha valaki megteszi helyetted!
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. szeptember 27. 19:22 | Link

Julien


Én már egy egész szokványos látvány vagyok a könyvtárban, mert elég gyakran megfordulok itt. Még szünetekben is, ha nem otthon vagyok anyuékkal, hanem itt a kastélyban, de unatkozom, és nem tudok mit csinálni. Egy jó könyv mindig lefoglal, és feldobja a napom, legyen az akár történelmi, akár fantasy, vagy bármilyen más könyv. Egyszerűen imádok olvasni, főleg, ha ezzel együtt a tudásom is gyarapíthatom. Nem csoda, tehát, hogy ilyenkor is a könyvtárat látogatom meg, hisz minden könyv megtalálható itt, ami nekem kell, remélhetőleg ez a legendás lényekről szóló könyv is itt lesz.
Persze nem egyedül jöttem, a kis útitársam az asztaloknál maradt, remélem ott is marad, és nem is csinál semmi butaságot, mire visszatérek a kiválasztott könyvvel a kezemben. Igen ám, csakhogy ez a könyvvadászat cseppet sem olyan egyszerű, mint ahogy elsőre hittem, ugyanis a könyv túlságosan magasan van, én pedig túlságosan is pici vagyok, még egy széken állva sem érem el a könyvet. És hogy tetézzük még, a pálcám sem hoztam magammal. Lehetnék még ennél is szerencsétlenebb?
A nagy szenvedések közepette jelenik meg a nap hőse, a megmentőm, aki nem röhög ki, és húzza el a csíkot, hanem segít. Persze... A pálca mindenkinél ott szokott lenni. Nálam is, legalábbis a legtöbb alkalommal, de néha elő szokott fordulni, hogy a szobámban hagyom a pálcám, és pont akkor van rá szükségem. Mert miért is ne ...  Mondjuk így vagyok a rajzeszközökkel is... Pont akkor nincsenek nálam, mikor kéne. Bár általában mindig van nálam egy ceruza, és legalább egy lap. Végül azonban egy kis segítséggel a kezemben landol a könyv, majd én is lekerülök a székről.
- Hálám üldözzön! - mondom a srácnak, egy hatalmas vagyok kíséretében, majd tekintetem a fiú másik kezében lévő néhány könyvre siklik. Nem kevés... Mintha tanulni akarna... De ilyenkor?
- Csak nem tanulni akarsz? - bökök vidáman a könyvekre, majd megindulok az asztalok felé, oda, ahol a mókus is van, s örömmel látom, hogy még mindig ott ül, nem csinált semmi galibát. Még szerencse, ezért megérdemel egy buksisimit.
- Ja, amúgy... A nevem Keiko - mutatkozom be, közben pedig nyújtom apró mancsom felé, hogy kezet foghassunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Vashegyi Lia
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 71
Írta: 2014. szeptember 27. 19:24 | Link

Lora

Az első sokk után most volt először alkalmam megnézni jobban a lányt. Annyi biztos, hogy fekete haja van és barátságos mosolya. Meg, hogy levitás.
- Uh, ömm...köszi a könyveimet - intek a hátam mögé.
Nem terveztem, hogy maradok itt, amíg meg nem láttam a kezében a könyvet.
- Na ne - kiáltok fel meglepetten. - Hogy sikerült megtalálnod?  Értetlen arckifejezését látva tovább beszélek. - Mármint Bogár Bárd meséit. Már én is keresem egy ideje, de egyszerűen szerintem elbújt előlem.
Mire befejezem már az asztalnál is ülök, mintegy válaszolva a kérdésre. A magammal illetve utánam cipelt könyveim előttem hevernek csinos kis kupacot alkotva.
- Bocsánat, elfelejtettem bemutatkozni. Biztos az fejemet ért ütés az oka. Szóval Lia vagyok, azt gondolom már tudod, hogy Eridonos. Most lettem másodikos, és te? - Elég nehéz befognom, ha egyszer belejövök a beszédbe, most sikerült azonban hamar észbe kapnom és magamhoz képest elég hamar leállok a fecsegéssel.
A talárom széléről lepöckölök egy porcicát, ami valószínűleg akkor került rám, mikor összeütköztünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lora Lylyn Walters
INAKTÍV


Törpilla
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 188
Írta: 2014. szeptember 27. 19:44 | Link

Lia

Leültem újdonsült partneremmel az asztalhoz, be is mutatkozott Liának hívják és másodikos Eridonos. Az első benyomásom az volt, hogy egy igazi csacsogós lány pont mint én.
-A nevem Laura, de mindenki Lorának becéz. Én is most lettem másodikos, csak én Levitás vagyok. Nagyon örülök, hogy megismerhetlek.-Tömörítettem le kavargó gondolataimat.
Most vettem, csak rendesen szemügyre a leányzót, kikövetkeztettem, hogy gyönyörű. Ekkor jutott eszembe, hogy amikor meglátta a kezemben a mesés könyvet, hogy meglepődött.
-Legalább két hónapja keresem, de sajnos eddig mindig előttem vették ki.-mutattam a kezemben tartott könyvre.-Ha akarod kiveheted, ha eddig tudtam rá várni, tudok még egy kicsit. Egy feltétellel. Ha mielőtt visszahozod szólsz nekem.- kacsintottam Liára.
-Te milyen könyveket vettél ki? Voltál már a faluban? Ajánlom a cukrászdát, nagyon jó hely. -Csak úgy folytak belőlem a szavak. Szinte nem tudtam leállni.
-Ne, haragudj én egy ilyen pletyuzós lány vagyok és néha nem tudok leállni.
Utoljára módosította:Lora Lylyn Walters, 2014. október 6. 20:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra, hátha valaki megteszi helyetted!
Shara Rogers
INAKTÍV


Wholockian
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 124
Írta: 2014. szeptember 28. 02:31 | Link

Eve

-Zárás-

Uh... Na erre mit fog mondani... Eve csak fel áll az asztaltól és itt hagy... Egy macskát követ...

-Oh, oké! Remélem még találkozunk!

Remélem nem talált túl furcsának... Remélem hogy barátok vagyunk... Én legalább is azt hiszem hogy találkoztam egy új baráttal ma!

Ahogy le hajtottam a fejem el határoztam hogy fojtatom a tanulmányaimat és itt maradok.
Utoljára módosította:Shara Rogers, 2014. szeptember 28. 02:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. szeptember 28. 13:11 | Link

Noel
~ zárás


Elképzelni sem tudom, hogy mikor sírtam ennyit utoljára. Vagy, hogy mikor sírtam egyáltalán valaki miatt utoljára. Nem elég, hogy Noel idejött, mert hát az még oké, hogy bejött a könyvtárba valamiért, de miért kellett neki letáboroznia mellettem? Nem lett volna egyszerűbb köszönni és tovább menni? Hát persze, hogy nem... Nem sok eset volt, amikor a sárkányházból zavartak, de az a pár alkalom is elég volt arra, hogy meggyőződjek róla: őket jobb elkerülni. Most viszont Ő jött ide hozzám és Ő miatt sírok most. Minden miatta van. Elrontotta a napom már csak azzal is, hogy bejött a sorba. Miért nem.. miért nem... miért nem... Rengeteg olyan kérdés volt, amit nem lehetett volna megválaszolni ezzel az esettel kapcsolatban, de most a legfontosabb az volt, hogy Noelt minél előbb eltávolítsam magam körül és talán még a könyvtárból is. Csendben haldokoltam arcom a térdeim és azon belül a tenyerembe temetve. Nem akartam sírni, nem akartam, hogy gyengének lássanak és főleg azt nem akartam, hogy Noel maradjon. Semmiképpen sem akartam vele összefutni órákon kívül valahogy. Eddig mindig sikeresen el tudtam kerülni a Rellonosokat és ők is elkerültek minket, most viszont önszántából jött ide, ugye?
Az a pár perc, amíg Noel összeszedte magát és felemelkedett, nekem egy örökkévalóságnak tűnt. Menj már el! Akartam ordítani, de nem megy. Én nem vagyok ilyen és nem tudok olyan lenni, mint mások. Sosem voltam az a fajta, aki kimondja a véleményét, kiabál és olyan dolgokat tesz, ami nem helyes. Nem helyes, nem helyes, nem helyes! Meddig fogom még magam ezzel győzködni? Vatta mozgolódni kezdett mellettem és mire felnéztem, Noel már nyitotta is a száját, hogy a gúnyos megjegyzéseivel elköszönjön tőlem. Letöröltem a könnyeimet, szipogtam még egyet és halvány piros szemekkel voltam kénytelen végignézni, ahogy Noel vigyorogva hátat fordított nekem és hamarosan eltűnt az egyik könyvespolc mögött. Nyeltem egyet, lassan feltápászkodtam és a könyveket visszacsúsztatva a helyére kiviharzottam a könyvtárból. Még csak az kéne, hogy valaki esetleg meglásson....
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Julien Armand Saint-Venant
INAKTÍV


Havas Julien || Mikulikánus
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 2307
mókusmókusmókusKeiko
Írta: 2014. szeptember 28. 22:06
| Link

Nem fér még mindig a fejébe, hogy hogy nem hordhat magánál valaki pálcát pont itt. Pedig ez az a hely, ahol orrba-szájba varázsolhat az ember, nem kell félnie a törvénytől, persze, csak ha nem átkoz le mindenkit. Jóformán mintha a keze egy része lennek sokaknak a vessző. Jó, megérti a feledékenység dolgot, mert olyanja neki is van, nagyon is, így nem lovagol tovább gondolatban a témán, ellapozza, és ráhagyja a lánykára azt, mit tesz, és hogyan. Ő megtette, amit tudott, és kész. Szabad kezével megvakarja oldalát, mintha bolhás eb lenne, de gyors mozdulat, olyan, amit ő már észre sem vesz, csak megteszi, mert meg kell tennie. Hamar le is ereszti a kezét, immáron elkönyvelve, hogy ma felírhatja magának, hogy jót cselekedett, és biztos nem fog már csak szenet kapni a csizmájába, ha eljön az idő, és várja a nagyszakállút. Feltörő ásítását elnyomja, hiszen nem akarja megmutatni, milyen szép a torka, sem azt éreztetni, hogy baromira unatkozik. Egyszerű fáradtság kezd rátörni, hiszen nem épp annak a híve, aki kialussza magát éjszaka, a nappali alvás, meg mint tudjuk, feleannyira sem pihentető, mint az éjszakai, de nem tehet róla, nehezen szokik le a fordított életformáról. Sőt, talán sosem lesz képes rá teljesen.
Megrázza inkább a fejét, és felfele pislog tovább. Amint lesegíti a székről, tekintete igencsak lecsúszik, hiszen, amint nem a széken, hanem a földön áll a leányzó, megmutatja, milyen apró teremtés is ő. Megmosolyogja csak a dolgot, de nem szól semmit, miközben hóna alá kapja a széket, amelyet odacipelt létra gyanánt, és visszalöki a helyére, az asztal mellé. Enged annak is, hogy a nemrég említett bútorlapra lepakolja a könyveket is, majd pár körzéssel kiropogtatja a vállát, és visszapillant az apró lányra.
- Ez semmi. Szívesen. – rendezi le a hála dolgot, hiszen nem olyan nagy kunszt kézbe lebegtetni egy könyvet. A tanulás viszont már más tészta, így pillant válasza előtt az asztal felé. Hú, tényleg stréber mennyiségnek tűnik.
- Igen, ez muszáj. Én tanulni nyelvet, mert nem jó. Anyanyelv francia és angol, de nem magyar. Ez nekem nehéz. – mutat a szótárakra, nyelvhelyességi segédekre futólag. Megérti a meglepettséget, hiszen még szünet van, épeszű ember ilyenkor nem tanul, de ez nem is Bájitaltan, meg a többi okosság, ez csupán nyelv, amelyre, mint hallani, nagyon is rászorul. Sőt.. Nem dicsekedhet még nagyon azzal, miket tanult. Szerencsére, a nyelv ragad az emberre, ha használnia kell. A bemutatkozásra ismét visszahúzza féloldalas mosolyát, és lapáttenyerébe fogja az apró kezet.
- Én Julien. Örvendek neked, Keiko. – rázza meg finoman, majd kihúzva a széket, lehuppan rá. Lassan begörcsöl a nyaka a lefele pislogástól.
- Tudni azt, hogy itt mókus van asztalon? – böki ki a random, felbukkanó kérdését. Mert tényleg, komolyan. Itt egy mókus!
Utoljára módosította:Julien Armand Saint-Venant, 2014. szeptember 28. 22:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


aeromágus tanonc • Family:3ASK.FM
Weissen Adél
INAKTÍV


Almababa
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 55
Írta: 2014. október 1. 10:07 | Link

Pszichológus néni

Szokásos morcos képpel keltem fel, hogy elintézzem reggeli teendőimet. Elmentem zuhanyozni, aztán persze, én okos későn jöttem rá, hogy talán ezt felöltözés előtt kellett volna, úgyhogy öltözhettem át. Mostanában valahogy semmi sincs rendjén. Tényleg ennyire begyöpösödtem volna már most, mint ahogy a nővéreim mondják?
Az antiszocialitásban van igazság. Sosem voltam egy szociális jellem, és az emberek elüldözésében profi voltam. A hegedűjáték viszont vonzotta őket. Most akkor mi van? Válasz: megosztott a személyiségem. Vagy nagyon kedvelnek, lásd családom, vagy nagyon utálnak. Erre a példa Zója vőlegényének az öccse. Kifejezetten irritáló a srác, hiába vagyunk egykorúak (Jonathan késői baba volt).
Miután megvolt a tisztességes tisztálkodás, meg az átöltözés száraz! ruhába a részemről, felkaptam a táskám, benne kajával. Úgy döntöttem, felkeresem a pszichológusunkat, hogy érveljen Zója mellett vagy ellen. Elvégre a lélek – meg agyturkálás a fő szakterülete, nem?
Beletelt egy fél órába, mire leértem a Földszintre. Viszonylag gyors vagyok, nem szoktam megállni, hogy bámészkodjak, vagy csevegjek a festményalakokkal.

Odaérve kényelmes léptekkel megkerestem a házam asztalát, majd találomra leültem egy üres helyre. A szokásos rántotta-szalonna kombinációt választottam, azonban akármennyire csábító volt az ajánlat, valamiért most ellenálltam neki. Pedig enni kéne. Az elmúlt napokban nem igazán volt étvágyam se, jobbára csak turkáltam az ételt, vagy bámultam, de inkább az utóbbi, mert az előbbit nem illik.
Lehet, ez lenne a baj velem? Mindig arra figyelek, hogy másoknak a legkevésbé se legyek a terhükre. Inkább maradok észrevétlen, csak ne lássák meg, hogy mennyire feleslegesnek, haszontalannak éreztem magam. Ráadásul alapból nehezen fejeztem ki magam szavakkal, ami szintén megnehezítette az életemet. A zene viszont mindig kikapcsolt, abban megtaláltam önmagam. Kíváncsi voltam, vajon egyetértene-e Zója nővéremmel a pszichológus nénink, de egyelőre még nem döntöttem el, hogy megyek-e. Inkább a könyvtárat céloztam meg, valami olvasmányért, hogy legyen mivel eltöltenem a szünidőt, tanuláson kívül persze, mert azt is kell, de néha más könyvet sem árt olvasni. Kivéve mugli példányokat. A muglik csak rosszak lehetnek, ha anya és apa is olyan volt. Bár, ők jobban mondva nem is szüleim. Egy szülő sosem tesz ilyet… vagy mégis? Ezek szerint igen, mert ha velem megtették, mással miért ne tették volna…

Reggeli után kényelmesen a könyvtárba battyogtam – ráértem, akkor hova siettem volna?
Találomra levettem egy könyvet, miután megelégeltem a túlkínálatot. Zenei szakkönyv a hegedűkről, de mi mást várhatnának tőlem? Persze, majd varázsjogot fogok olvasni, mi? Azt meghagyom Katának, ő jobban ért hozzá, és szereti is. Én anyára szeretnék hasonlítani, mármint a nevelőanyámra. Ő gyógyító, és mindenki szereti. Nyitott, kedves, barátságos, és legfőképpen gyerekszerető. Azt hiszem, ilyen egy jó anya. Vajon én is ilyen leszek, vagy kitörnek rajtam a rossz gének?
Mindenesetre ez a helyzet tarthatatlan.
- Elnézést, leülhetnék ön mellé? – kérdeztem kimért udvariassággal, mikor megláttam, hogy ahova én szeretnék ülni, már ülnek. De szerencsére még három szék szabad volt annál az asztalnál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

How can you wait to be loved if you can't give any love?
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. október 5. 21:53 | Link

Adél

Kétségtelenül elkezdődött az év. Az első, ahol tanárként is helyt kell állnia. Bár nagyon sok segítséget kapott, azért nem árt utána olvasni. Kellene egy tanársegéd is, és némi olvasnivaló a diákoknak, illetve ha összeállítana egy szorgalmi listát az se lenne utolsó szempont. Az órarendje az egyetlen, ami véglegesítve van végre, így már azt tudja, hogy mikor merre van dolga. Az elmúlt napokban eléggé szét volt esve, és bár még most is a sírás kerülgeti, ha meglátja a férfit a folyosón, eldöntötte, hogy megrázza magát, és nem vár tovább arra, hogy ne nézze levegőnek. Nézze csak, talán könnyebb is lesz a dolog. Nem, ez nem igaz, de ő szentül hisz benne.
A női szív bajára pedig a legjobb dolog a vásárlás, így ami ma látható rajta, teljesen új, és imádja. A kabátka volt az első szerelem, aztán kellett hozzá egy cipő, és a cipőhöz akkor már járt egy ruha is. Ha pedig ezeket megvette, nem ártott néhány új rúzs, meg egy szép paletta őszi színekből. Egy napi bolyongásra legalább elterelte a figyelmét, és most is az a legfőbb problémája, hogy egy kicsit fáj a lába a cipőben, de még kibírható. Csodásnak érzi magát és ez most a legfontosabb.
- Persze, csak nyugodtan.
Arrébb húz egy könyvet, hogy kényelmesebben elférjen az asztalához csusszanó lányka. Kinyitja az ölében lévőt, pörgeti egy kicsi, majd a kívánt oldalnál kinytja, és beleolvas pár sorba. Leginkább az érdekli, mennyire emészthető a szöveg. A tárgya nem a legfontosabbak közé sorolandó, ám ha valaki szívesen felveszi, akkor az ne szakadjon meg. Ez inkább érdekességekkel teletűzdelt. Sokan talán fel sem veszik, hiszen az biztos, hogy itt se a pálcára, se bájitalokra nincs szükség. Egy pillanatra rápillant a mellé telepedőre, de mivel ő is kellőképp elfoglalt, így nem kezdeményez beszélgetést, nyilván, ha a másik szeretne valamit, úgyis meg fogja kérdezni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vashegyi Lia
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 71
Írta: 2014. október 7. 17:17 | Link

Lora


- Szép a neved, és tetszik a beceneved - trécselek tovább. Sosem esett nehezemre a barátkozás, és egy ilyen hely tökéletes lehetőséget nyújt a barátsági kötelékek kiépítésére. Mondjuk nem biztos, hogy számomra is, mivel elég hangosan tudok virulni az általam viccesnek vélt dolgokon. Kezd egészen jó kedvem lenni, annak ellenére, hogy alig pislogok már a fáradtságtól. Nagyon szimpatikusnak tűnik a Levitás lány, remélem jó barátokká válunk. Első, sőt második látásra is olyan lánynak néz ki, mint, amilyen én is vagyok.
Észbe kapok, mivel kicsit sokáig elméláztam a válaszon. - Háááát... Kicsit fura ízlésem van. - vallom be - Vettem ki történelmi könyvet, meg itt van egy-két regény is - sorolom az általam választott könyveket. Mikor meghallom az ajánlatát kikerekedik a szemem és az állam a könyvtár végébe gurul. - Ez egy nagyon nagylelkű ajánlat, amit nem fogadhatok el. - Juj, ez elég hivatalosra sikeredett, de nem fogadhatok el ilyen felajánlást.
- Talán csináljuk úgy, ha elolvastad, akkor továbbítod nekem. Én is tudok ám várni, még egy kicsit.
- Én is örülök, hogy megismerkedtünk amúgy,  ezt hagytam le az elején - megrázom a fejem - Nem még nem voltam a faluban, nem volt időm, de legközelebb mehetnénk együtt is, így legalább nem fogok eltévedni. - fejezem be nevetve.
Észre sem veszem, hogy repül az idő a nagy fecsegés közben. Az árnyékok megnyúltak a szobában, és minden kicsit narancssárgább színt vett fel.
Utoljára módosította:Vashegyi Lia, 2014. október 7. 17:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lora Lylyn Walters
INAKTÍV


Törpilla
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 188
Írta: 2014. október 8. 18:49 | Link

Lia

-Köszönöm. A tiéd is szimpatikus és különleges.- Rendes lány ez a Lia, pont olyan beszédes mint én. Ez megfogott benne és örülök, hogy rokon lélekre találtam.
-Nincs fura ízlésed ezek a könyvek nagyon jók hidd el.-kacsintok újdon sült ismerősömre.
-Nos, akkor üzletet ajánlok-néztem mosolyogva az Eridonost.- Vedd, csak ki ezt a könyvet-mutatok a meséskönyvre.- Én pedig ki venném az általad választott történelmi könyvet. Mit szólsz? -Kérdeztem érdeklődve, mert nagyon megtetszett a könyv amit mutatott.
-Rendben akkor megbeszélhetünk egy idő pontot, amikor mindkettőnknek jó és el is mehetünk nézelődni.-ajánlottam fel mosolyogva.
-Mit szólsz? Nagyon jó hely a cukrászda, a csárda, és még sorolhatnám. Ne haragudj, néha nem tudom visszafogni magam, ha egy jó beszélgető társat találok.- mondtam, kicsit elszégyellve magam, a sok csacsogás miatt.
 Olyan gyönyörű haja van, vajon mivel ápolja. Tudtam, hogy ez nem épp ide vág de muszáj volt tőle megkérdeznem.
-Ne haragudj, tudom, hogy ez nem épp ide tartozik, de mivel ápolod a hajad? Én már mindent kipróbáltam, de nézd meg-mutatok a hajamra- Tiszta töredezett és csúnya.-öntöm ki a bánatomat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra, hátha valaki megteszi helyetted!
Vashegyi Lia
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 71
Írta: 2014. október 11. 16:38 | Link

Lora

Végre valaki, aki nem tartja furának az ízlésem a könyvek terén. Szeretek agyalni, így odavagyok a detektívregényekért, ami inkább a mugli világra jellemző. Mivel muglik neveltek fel, így nem sok választásom volt. Ezért is dobódtam fel, mikor megtudtam, hogy előttem hever a Bogárd Bárd féle könyv. Mikor beköltöztem a kastélyba, elhatároztam, hogy beilleszkedek a varázslótársadalomba, és mivel úgy hallottam, ez egy alap darab, gondoltam ezzel kezdek.
- Örülök, hogy valaki osztozik a fura ízlésemben - mosolygok Lorára boldogan.
- Jó rendben, akkor neked adom az aurorok történelméről szóló könyvet, cserébe a tiédért. - Végül csak belemegyek a cserébe, de azt erősen az eszembe vésem, hogy mindenhova tegyek ki cetliket, nehogy elfelejtsem visszadni.
- Hááát, a vizsgáknak úgyis vége van, ha gondolod felszaladok a könyvekkel a szobámba, és mehetnénk is. Vagy már késő van hozzá? Mert akkor halaszthatjuk holnapra is. - Beszéd közben azon gondolkozom, hogy hova is tette Kata a pénzem. Eddig még nem volt szükségem rá, de csaktán nem dugta el úgy, hogy meg se találjam. Az igaz, hogy szeretek költeni, Ő meg túlságosan is ismer, de ilyen gonosz még Kata sem lenne.
- Ó, én aztán nem bánom, örülök, ha találok valakit, aki szintén nagyon szeret beszélni - mosolyogva legyintek, ellegyezve Lora aggodalmát. Talán kicsit túl sokat is beszélek néha...
Kicsit meglepődök, mikor afellől érdeklik, hogy mivel ápolom a hajam, de készségesen válaszolok.
- Szerintem egyáltalán nem fura, hogy megkérezted. Nos, én sampont és balzsamot is használok. Nem tudom, ez a varázsvilágban, hogy működik, én még csak kezdő boszorkány vagyok, tudod muglik neveltek fel, a nevelőszüleim. Én elárvultam, Nekik meg nem lehetett gyerekük, így örökbeogadtak. Jaj, ne haragudj nagyon eltértem a témától. Szóval sampon és balzsam - fejezem be, a hosszúra nyúlt monológot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lora Lylyn Walters
INAKTÍV


Törpilla
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 188
Írta: 2014. október 12. 08:23 | Link

Lia

-A nagyijaim tanítottak meg írni, olvasni, számolni és ilyen könyvekből tanulgattam, így hát közel állok az e fajta könyvekhez.-mosolyodtam el a múlton merengve.
-Remek ezt a könyvet még soha nem olvastam.-derültem fel az új szerzeményem címénke hallatán.
-Talán furcsának tűnhet, de a Sherlock Holmes könyveket egytől egyig elolvastam.-elgondolkoztam, Lia biztosan nem tudja mik azok az előbb említett könyvek. Igazából akivel megosztom ezeket a dolgokat általában, csak pislognak.
-Ez egy remek ötlet! Bár, most már kicsit késő van, szerintem holnap menjünk. Vannak éjszakai emlékeim a faluban.-mondtam a lánynak, miközben a kísértetházas emlékeimre gondoltam.
-Nem sokszor mondom ezt, de barátnőre találtam.-nevetek Liára.
-Apa szerint, túl sokat voltam a nagymamáimmal, azért vagyok ilyen beszédes.-mondtam az Eridonosnak.
-Értem. Köszönöm ki fogom próbálni. Nagyon sajnálom a szüleidet. Tudod, mindig csodáltam a muglikat ez az örökbe fogadás miatt. Én varázsló vagyok, de viszonylag sokat tudok a mugli világról. Az előbb azon merengtem, hogy biztosan nem ismered a Sherlock könyveket, de így gondolom, hogy hallottál már a híres detektívről.-Mondom a lánynak.
Utoljára módosította:Lora Lylyn Walters, 2014. október 12. 09:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra, hátha valaki megteszi helyetted!
Vashegyi Lia
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 71
Írta: 2014. október 15. 09:36 | Link

Lora

Nagyik.
Szerencsés lány, engem nem eresztettek el túlságosan nagyszülők terén. Összesen van egy nagyim és egy nagyapám Kati oldalárol. Imádom őket, mókás kis öregek, nem is kéne több. De azért fura belegondolni, hogy van vagy lenne olyan lehetőség, hogy több nagyszülőhöz járkáljak.
- Örülök, akkor, hogy segítettem megismerni egy újabb remekművet. A szerzője zseniális, már ha érdekel a véleményem.
Tényleg elég későre jár már, a délután gyorsan elrepült, amíg itt beszélgettünk. Eszembejutott, hogy Ella is biztosan éhes már, ez viszont egy újabb aggodalmat gyártott. Ha a görényem éhes, akkor hatalmas kupit csinál.
- Ismerős, az én Nagyim is annyit tud fecsegni. - Egyetértően hümmögök. Néha az én szüleim is mondják, hogy ugyanolan vagyok mint Nagyi. - Akkor holnap találkozzunk a bejáratnál, a reggeli után. Vagyis olyan tíz körül, ha neked is megfelel. - Alig fejezem be a dumát, már kászálódok is felfelé. A kölcsönadott könyvet Lora elé rakom, és elveszem a Bogard Bartot. - Ezt nagyon szépen köszönöm, még egyszer, ne haragudj, de most rohannom kell, a görényem valószínüleg már szétszedte a szobám.
A könyvekkel a karomon elindulok. - Szia, jó volt beszélgetni- szólok hátra a vállam fölött.
A könyvtárosnőnek megmutatom a könyveket és sietősen elhagyom a termet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. október 15. 18:42 | Link

Julien



A.... khm... szóval az sem gondolta volna, hogy nekem a könyvtárban szükségem lesz a pálcámra. Nem nagyon szoktam használni amúgy sem a pálcám, általában mindent a saját erőmből oldok meg, és csak a legvégső esetben nyúlok a pálcáért. Nem hittem volna, hogy a könyvtárban bármi veszély leselkedhet rám, hisz az olyanok, akik állandóan balhéznak általában messze elkerülik ezt a könyvekkel telipakolt helyet. Viszont a magasan elhelyezkedő polcok eléggé kifognak rajtam, főleg mikor a keresett könyv pont ott van. Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek, bár talán annyira mégsem... Valaki van olyan kedves, és segít egy csöppet, amiért én nagyon hálás vagyok. Legszívesebben megölelgetném, de az hogy venné már ki magát, hogy a könyvtárban, vadidegen embereket kezdek el ölelgetni? Elég vicces látvány lenne, és talán a srác sem örülne neki annyira, mint például én. Szóval ezt inkább hanyagoljuk is.
Egy hosszan elnyújtott, halk "óó" hagyja el számat, jelezve, hogy felfogtam, eljutott a tudatomig, hogy miért kényszerül a srác tanulásra. Valamilyen szintén meg tudom érteni, én is nagyon küzdöttem anno a nyelvtanulással. Noha én nem a magyarral, az szinte az anyanyelvem a japán mellett, már gesztust kicsi korom óta ismerem, és tanulom. Bár igaz, hogy mielőtt ide kellett jönnöm ismét kicsit fel kellett elevenítenem a tudásom, mert felejtettem egy keveset. Én inkább az angollal szenvedtem sokat, és még a mai napig nem tudok angolul normálisan. Megérteni még megértem, dr beszélni már nem igazán tudok, ha valamit mégis ki tudok nyögni, azt olyan temes kiejtéssel teszem, hogy az katasztrófa. Szóval át tudom kicsit érezni Julien helyzetét.
Julien... Érdekes neve van. Legalábbis számomra. Egy mesére emlékeztet, abban is van egy Julien, csak az király. Ő meg vélhetően nem az... Sőt, biztos nem az, bár ki tudja. Lehet, hogy királyi vér csörgedez az ereiben.
- Hogy...? Ja, hogy ő... Izé... Igen, tudom... Ő az enyém - nekem már eléggé megszokott ez a látvány, bár a többieknek ez nem megszokott, és általában meg is szokták jegyezni, hisz egy mókus a könyvtárban, vagy bárhol máshol, ami nem a természetes környezete, néha eléggé bizarr látványt nyújt.
Közben a szőrcsomó kíváncsian, de mégis egy kicsit óvatosan közelebb megy az eridonoshoz. Kíváncsi vagyok, hogy reagál rá Julien, mert nem sokan tűrték el maguk mellett a szőrgombócot eddig, sőt, volt olyan, aki le is akarta csapni. Remélem ilyen most nem lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. október 17. 22:53 | Link

Licia Henrietta Lily Wolf


Az éjszaka alig sikerült aludnom, mivel a macskák a szobában rémes ramazúrit csaptak. Sebastian fel alá rohangált és az összes játékát, meg párnáját odahordta Sierrához, akinek már feltűnően nagy pocija volt. Nem igazán örültem a dolognak, de mit lehet tenni, ha megtörtént, hát megtörtént. Reggel már arra keltem, hogy Seb a mellkasomon jár táncot és a nyakamat nyomkodja a praclijaival, hogy végre adjak neki reggelit, szóval nem hagyta, hogy aludjak, muszáj volt felkelnem. Elláttam állattartói kötelezettségeimet, de mikor visszafeküdtem aludni, sehogy sem jött álom a szememre. Negyedórás próbálkozás után mély sóhajjal felkeltem és elkezdtem rendbe szedni magamat, ami nem volt egy rövid feladat. Mindent meg kellett csinálnom, meg kellett fésülködnöm, felöltözni, arcot, fogat mosni, ilyesmik. Jó sok időm ráment, így körülbelül egy órával később résnyire nyitva hagytam az ajtóm a cicusoknak és fürge léptekkel a könyvtár felé igyekeztem. Kezdtem kifogyni a kötetekből és tavaly jártam párszor a könyvtárban. Ezen látogatások alkalmával bőven láttam érdekesnek tűnő olvasmányokat és most ezek újbóli felkutatására igyekeztem. Mikor odaértem, még megigazítottam a ruhámat, majd benyitottam. Az orromat meglegyintette az ezer éve nem érzett, isteni könyvillat, amit annyira szerettem a londoni könyvtárakban is. A papír és a tinta, valamint a kötések közös szimfóniája mindig megnyugtatott, így a sárkánylakban is gyakran illatozott hasonlóan a levegő. Elmosolyodtam és beljebb sétáltam. Kabátot direkt nem hoztam magammal, nehogy azzal is vacakolnom kelljen, így utam egyenesen a könyvtárosnő pultjához vezetett. Mint mindig, most is rettenetesen elfoglaltnak tűnt, szóval nem nagyon akartam zavarni, de muszáj volt megkérdeznem, hogy detektív regényeket merre találok. Zavartan jó napot kívántam, majd előadtam a mondanivalóm a számára. Segítőkész volt, pont ahogy emlékeztem és elmagyarázta, hogy ezeket merre is találom, amit persze megköszöntem és már szedtem is a lábam arra felé. Ahogy a célom felé haladtam, megpillantottam egy Navinés lányt... talán elsős lehetett. Nem tűnt biztosnak a dolgában így arra sandítottam.
 - Minden rendben? - kérdeztem bizonytalanul.
Utoljára módosította:Lavia Stark, 2014. október 18. 00:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Licia Henrietta Lily Wolf
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 12
Írta: 2014. október 18. 15:29 | Link

Lavia Stark

 - Heuréka!
Megtaláltam a könyvtárat. Kész csoda ebben a hatalmas kastélyban, egészen olyan, mint valami labirintus! És én igazán nem régóta vagyok itt.
 - Jó napot kívánok! - köszöntem óvatosan a könyvtárosnak, és elindultam a könyvtár belseje felé. Lassan, halkan haladtam előre, pont úgy, ahogy akkor szoktam, ha idegen helyre kerülök.
Körbepillantottam a polcokon, és feltűnt, hogy szinte csak tudományos szakirodalmat látok, regényeket sehol.
 -Hát ezek csak akkor vesznek könyvet a kezükbe, ha a tanuláshoz kell? – morogtam. Eltelt egy kis idő, mire rájöttem, hogy már megint hangosan gondolkoztam. Hupsz. Sürgősen le kéne szoknom erről.
 - Elnézést...
Tovább sétáltam a polcok között, nézegettem a könyvek gerincét, ismerkedtem a hellyel. Egyszer csak megszólított egy lány, aki nagyjából olyan magas volt, mint én, de idősebbnek tűnt. Csak annyit kérdezett, hogy minden rendben van-e, én mégis örültem, hogy végre szól hozzám valaki.
- Persze, köszönöm. Csak körülnézek, még nagyon ismeretlen nekem ez az egész kastély - válaszoltam a tőlem telhető legmagabizotsabb hangon. Ami nem éppen magas szint. - Itt nincsenek regények? Mindenhol csak a szakirodalom... - mutattam körbe. Ez a lány biztos jobban ismeri a könyvtárat, mint én.
 - Ja, egyébként Licia Wolf vagyok - kaptam észbe, hogy talán be kéne mutatkoznom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. október 18. 16:14 | Link

Licia


Azt hiszem, hogy jól jött a lánynak, hogy rábukkantam, mert kifejezetten elveszettnek tűnt, így jobban megnézve. Mélyet sóhajtottam, majd megigazítottam a hajamat és pár hosszú lépéssel átszeltem a köztünk lévő távolságot, majd megtorpantam karnyújtásnyi távolságra tőle. Áttanulmányoztam pár másodperc alatt az öltözetét és az arckifejezését, majd derűsen elmosolyodva néztem az arcára.
 - Üdvözöllek a Bagolykő Mágustanoda könyvtárában, kicsi lány - kuncogtam szórakozottan. A kicsit egyáltalán nem sértésnek szántam, nem is azért mondtam, mert korban annyival fiatalabb lett volna nálam, mindössze annyi volt az oka, hogy ő elsős volt, míg én a második évemet töltöttem már itt. Hamar eltelt ez az év is, mondjon bárki bármit. Miután befejeztem a lány tanulmányozását, oldalra biccentettem a fejemet és sunyin elmosolyodtam. Volt, hogy egyszerűen ilyen hangulatom volt és jól esett másokra ráhozni a frászt.
 - Ne aggódj, nem olyan nehéz kiigazodni a helyen, mint amennyire elsőnek tűnik a dolog. Nekem év végére ment, de a nyáron kijöttem a gyakorlatból - vontam vállat lazán, majd körbepillantottam. Mindenhol csak szakkönyvek voltak, amerre csak szem ellát. Kétkedve pillantottam vissza rá, aztán csak ismét elvigyorodtam szélesen. Nem volt egy magabiztos egyén, az egyszer biztos. Vigyorgásra késztetett a zavara, amit annyira próbált rejtegetni előlem.
 - Erősen kétlem, hogy ez a rész a számodra ideális részleg. A nevem pedig Lavia, nagyon örvendek, Licia - kaptam el a csuklóját és finoman húztam magammal a regények felé, mivel azok is ott voltak a detektív regények környékén - Miféle könyveket keresel?
Nem voltunk messze, mégsem volt kedvem magyarázgatni, hogy mikor és merre menjen, sokkal egyszerűbb volt magammal cipelni a lányt, mint elkezdeni, hogy: "és aztán fordulj jobbra, menj négy polcnyit, aztán jobbra. "
Utoljára módosította:Lavia Stark, 2014. október 18. 16:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Julien Armand Saint-Venant
INAKTÍV


Havas Julien || Mikulikánus
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 2307
Mókussimi
Írta: 2014. október 19. 19:47
| Link

És minden jóra fordul, mindenki megkapta azt, amire várt, amit szeretett volna, és most jön a boldogan élnek, míg el nem fogynak a könyv lapjai. Vagyis.. ez még odább van, mivel nem zárult le ilyen hamar a történet, hiszen hőseink most élnek a kommunikáció szépségeivel. Nem, mintha ő amúgy bárhova is sietni akart, és úgy néz ki, a lányka sem épp rohamtempóban löki neki a szavait, és fut el a dolgára. Persze, ilyenkor már van rá idő, óraközi szünetekben meg nemigen jönnek ide, bár, ő olyankor amúgy is enni szokott, mert az fontos, hogy legyen energiája a nap további részéhez. Ha ezt tudta, ide is hozott volna valamit a zsebében, mert jó az, ha van egy csoki a zsebében, hát még ha kettő. De tisztán emlékszik arra, hogy idefele jövet ette meg azt a felet, amit ott raktározott. Na már mindegy, letesz most a kajáról, és inkább a beszélgetőpartnerére figyel. Felvághatna azzal, hogy kiszótáraz pár szép szavacskát, és felmondja neki, vagy valami iszonyat bonyolult magyar mondatot, de nem lenne úgy az igazi, ha percekig csak a könyvet bújná, a lány meg várhatna a csodára, hogy na mikor bújik már ki belőle. Majd máskor, mással megteszi, amint lesz alkalma. Arra ugyan nem gondol, hogy mit fognak szólni ahhoz a diákok, hogy egy ismeretlen kölök eléjük áll, és a borzalmas kiejtésével egy amúgy rémegyszerű mondókát kezd el szavalni, és még örül a fejének is, hogy alig rontott. Nem, nem készült még erre fel az emberiség, csak őt ez nem fogja érdekelni. Muszáj ilyen módon partizánkodnia néha.
Azonban most még mindig itt van, és nemrégiben tárta fel csak a miértet arra, hogy mi okból kell neki ennyi nyelvkönyv. Még szerencse, hogy az iskolai könyvtár gondol a külföldről ideszaladt diákokra, akiknek ilyen gondjuk is lehet, és ilyesféle segítségre szükségük akad. Ha talál valahol egy vendégkönyvet, vagy valami hasonlót, akkor majd beleírja szépen, hogy mennyire örül ennek, és puszit küld az ötletadónak.
- Igen. Óóó. Nem szívesen tanul ilyen idő, csak kell. – vonja meg ismét a vállát, miközben beletörődik a dologba ismét, immáron véglegesen. Ha kell, akkor kell, csak épp ő mindig lusta az ilyenekhez. Na mindegy. Lefutva a kötelező köröket, immáron azzal foglalkozhat, ami igazán érdekli jelenleg, amely most igazán felkavarta. A mókus. Egy mókus. Itt, nem az erdőben. Hát mekkora királyság már?!
- Tiéd? Ááááá! – kapcsol, hogy nem szökött be, hanem házikedvenc, méghozzá azé, akivel most is kommunikál. Ez persze nem változtat semmin, sőőőt. Még mindig ugyan úgy rajong érte. Mert mókus!
- Ez nagyon jó. Király. Te fogni őt kint, vadon? – kérdi pont a lehetetlenebbik verziót, miközben óvatosan nyúl a kisállat felé, mert muszáj megsimogatnia, muszáj hozzáérnie. Mert nagyon puha!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


aeromágus tanonc • Family:3ASK.FM
Licia Henrietta Lily Wolf
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 12
Írta: 2014. október 19. 22:31 | Link

Lavia

A lány kuncogva üdvözölt, majd bemutatkozott, és megnyugtatott, hogy nem olyan nehéz itt eligazodni. Ezt nehezemre esett elhinni, a kastély nekem kifejezetten labirintusszerűnek tűnt, de hát ő tudja. Régebb óta van itt, mint én, ez már biztos, de hogy pontosan mennyivel, az még nem derült ki.
 - Örülök - mondtam, a lány pedig, aki ezek szerint a Lavia névre hallgatott, megfogta a csuklóm, és elkezdett húzni valamerre. Hogy hova, azt nem tudtam megállapítani ennyi egyforma könyvespolc között, de sejtettem, hogy a regények felé.
 - Köszi... Fantasy könyvet keresek - mondtam, és éreztem, hogy kezdek feloldódni. Hamarosan újra a szokásos formámat hozom majd. Nem vagyok az a kifejezett mániákus könyvmoly, de szeretek olvasni, könyvekről pedig bárkivel el tudok beszélgetni. A bunkó alakok nem szoktak könyvtárba menni, ott kedvesen megszólítani valakit meg főleg nem.
 - Nem tudok egy konkrét könyvet, amit el szeretnék olvasni. Mindegy, csak fantasy legyen... - kuncogtam, és követtem Laviát a regények felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 20. 16:11 | Link

Horváth Milán Lóránt
outfit.


Másodéves lettem első nekifutásra. Na nem, mintha attól kellett volna félni, hogy megbukok, mert nem tanultam eleget, mert mást se csináltam egész évben, csak tanultam, leszámítva azt az időt, amit Sárival töltöttem, de ez még így is rengeteg tanulással töltött órát jelent tanévben mérve. Inkább tartottam tőle, hogy valami gyakorlati részt elbénázok a lehető leghamarabb, de mint látszik, csak sikerült mindenből ütnöm a mércét. Meg is ünnepeltük apuval a teljesítményem, aztán meg visszatértem örömére úgy döntöttem, nagy fába vágom a fejszém. Ha már ilyen jól ment ez a tanév, kutatni fogok és teljesen belemerülök a racionális tudományokba. Főleg az antropológia kezdett nagyon érdekelni meg a pszichopatológia, úgyhogy még a múlt héten kifosztottam a könyvtárat és elcipeltem a szobámig vagy másfél tucatnyi olvasnivalót. Nem ellenkezett a mennyiség miatt senki, csak arra lettem emlékeztetve, hogy majd időben hozzam vissza, lehetőleg egy héten belül, hogy mások is hozzáférhessenek, ha netán ezen témák valamelyike terén vágynának további ismereteket szerezni. Épp sikerült délelőtt az utolsó könyvnek is végére érnem, és azt is eldöntöttem, hogy legközelebb bizony figyelni fogok a mennyiségre, vagy úgy járok, mint ez alkalommal - három napja alig aludtam, hogy mindent elolvashassak, ami csak érdekelhet egy magamfajta információfüggő és kíváncsi könyvmolyt. Annyi mindenről nem volt eddig fogalmam, hogy most az egész szobámat beterítik a macskakaparással írt jegyzeteim és esetlen rajzpróbálkozásaim, de majd ha a könyvtárat intéztem, összeszedem őket. Nem szeretnék elkésni, ha már egyszer a mára ígértem vissza minden egyes olvasmányt, így gyorsan összekapom magam, aztán jöhet is az embert próbáló gyakorlat: eljutni a könyvtárig úgy, hogy a halom könyvből, ami mögül még csak ki se látok, egyet se tegyek tönkre, illetve a saját testi épségemnek se ártsak, na meg másokénak sem. Csoda, hogy nem vágódom el sehol és nem ütök el senkit, egyszóval épen és egyben beérek a könyvekkel együtt a könyvtárba, ahol első dolgom a könyvtáros asztalára tenni őket. Nem épp a legcsendesebb találkozás zajlik le asztal és könyvhalom között, de azért igyekszem nem fokozni a zajt, óvatosan emelem el a kezeimet a könyvek mellől, ugyanis ha most leborulna a belőlük álló torony, az bizony még hangosabb lenne. Az asztal szélére támaszkodom kifújva magam, fülem mögé igazítom az arcomba omló hajam, és körbenézek. Nem látom sehol a könyvtárost, aki múltkor olyan készségesen segített megtalálni minden egyes kötetet, de ha nincs itt, hát várok, addig is előhúzom szoknyám zsebéből a kissé gyűrött papírdarabot, amire az újabb beszerzendő kötetek listáját kapartam fel még indulás előtt. A lábjegyzetek igazi kincsesbányát jelentenek, ha olvasnivalót keres az ember lánya, most azonban el kell döntenem, mit akarok először elvinni, és mit legközelebb, egyben ennyi ugyanis tényleg túl sok lenne. Elmerengve, homlokomat ráncolva pislogok a lapra, szabad kezemmel még mindig az asztalt támasztva, de néha majd felpillantok, végül a karórámra. Nem kell még indulnom órára, de azért jó lenne, ha lassan jönne valaki, akinek igénybe vehetem a segítségét, vagy mindenkit elnyelt volna itt a föld?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Lylyn Walters
INAKTÍV


Törpilla
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 188
Írta: 2014. október 20. 16:22 | Link

Lia

-zárás

-Még szép, hogy érdekel! Különben se tagadok meg egy véleményt soha. -mosolyogtam Liára. Nem tudtam miért, de már is megbíztam benne. Kicsit hasonlít rám, talán ez lehet az oka, minden esetre nagyon kedvelem őt.
-Igen. Gondolom, minden nagyi ilyen lehet.- mondtam az Eridonos lánynak.
-Rendben a bejáratnál, reggeli után. Remek addig biztosan összeszedem magam, remélem legalább is. -mondtam újdonsült barátnőmnek. Közben gyorsan átfutottam magamban a holnapi napirendet, hogy el ne késsek. Mert tegyük hozzá, hajlamos vagyok megfeledkezni az óráról.
-Igazán nincs mit megköszönni. Menj nyugodtan, holnap akkor találkozunk.-mosolyogtam a leányzóra.
-Szia! Akkor holnap.- megvártam amíg Lia készen van és ezután én is összeszedtem a cuccaimat, majd mosolyogva indultam vissza a hálókörletembe miután kivettem a választott könyveket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra, hátha valaki megteszi helyetted!
Horváth Milán Lóránt
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 20. 18:12 | Link

Médea

Éppen egy könyvet olvastam a kviddics  rejtelmeiből, mikor bekopogtatnak az ajtón, és kérdik, ráérek-e most a könyvtárban, mert el kéne a segítség. Mondtam, hogy persze, hisz végre van mit csinálnom, bár ez lesz az első napom, mégis mennék, legalább jobban megismerem a könyvtárat.
Már egyszer-kétszer elmondták, hogy mi merre, van, de nekem az túl sok volt, úgyhogy a szerencsére, és az ABC-re bízom magam.
Hamar leértem az első emeletre, ahol már megszokottként a könyvtár irányába fordultam. Gyorsan elértem az ajtót, s mikor kinyitottam teljesen ledöbbentem.
Egy vörös, nálam idősebbnek tűnő lány állt a könyvtárosi asztalnál, amely mögött nem volt senki. Szuper, tehát magamban leszek. És még egy szuper! Az első dolgom egy halom könyv helyrerakása, amit a vörös hozott, vagy vinne. Bár ha vinne, akkor mégsem kéne helyrepakolni.
Gyorsan becsukom az ajtót, és az asztal felé indulok.
-Helló! Segíthetek valamiben?-köszönök. Mert hát a formaságokat be kell tartani.
Aztán tekintetem a könyvoszlopra mered, és rosszalló szemekkel, bár ügyelve arra, hogy ezzel ne bántsam meg a lányt. Mert igazából nem vagyok mérges rá, csak egyszerűen lusta vagyok még, és ilyenkor mindenkit hibáztatok csak magamat nem.
-Ezeket hozod, vagy viszed?-kérdezem kölyökkutya szemekkel a lányra meredve.
Gyorsan átnézem a könyveket, igazából csak a borítójukat, na meg a címüket. Megállapítottam, hogy ezek a könyvek csak -lógia végződésűek.
-Ezek érdekelnek téged? Vagy valami kötelező olvasmány?-sajnos kérdésemet kicsit csípősen tettem fel, és így nem kizárt, hogy még ma megbántok valakit.
Utoljára módosította:Horváth Milán Lóránt, 2014. október 20. 20:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. október 20. 20:25 | Link



Azt hiszem, hogy a biztatásom nem igazán győzte meg őt. Mindezek ellenére egy próbát nekem határozottan megért, még akkor is, ha nem sokra mentem vele. Legközelebb talán jobban megy majd a dolog, elvégre még csak most kezdtem. Nem mindenki lehet első nap profi abban, hogy másoknak segítsen a könyvtárban. A kislány különösebb ellenállást nem mutatott, mikor elkezdtem a magam sajátos módján kalauzolni, szóval egészen a regényekig húztam magammal. Fantasy... húú, hát ez nem lesz egy egyszerű menet. Felnevettem halkan, majd hátranéztem rá és vissza a könyvek gerincének tanulmányozásához.
 - Te aztán most feladtad nekem a leckét, kisasszony - bólogattam elismerő grimasszal, majd koncentrálni kezdtem a dologra, tehát szokás szerint eltűnődő arcot vágva csücsörítettem. Hm... Az viszont nem kerülte el a figyelmemet, hogy kezdett kevésbé stresszelni, nem volt már olyan feszült és merev, mint amikor rátaláltam a polcok közt bolyongva és ezt sikernek könyveltem el a magam részemről. Ő egy kissé elgondolkozott, én pedig túl elfoglalt voltam ahhoz, hogy rákérdezzek a miértjére, bár ha lett volna rá feles agykapacitásom - mert volt -, sem faggattam volna, hiszen az ő dolga, min jár a buksija. Ebbe nem sok beleszólásom volt.
 - Szóval mindegy, csak fantasy? Nem sok ilyen könyvünk akad, néhány mugli kötet... Bár ha a tündéres, vámpíros és hasonló könyveket szeretnél, a szakirodalom és a mitológia szekciónál jó helyen jártál - nevettem halkan és elkocogtam egy létráért, ami nem igazán a közelben volt, így pár percre eltűntem. Reméltem, hogy nem rezel be, hogy esetleg ott hagytam, de nem volt időm ezen gondolkozni. Felálltam a létra második fokára és pár lépéssel betolva magam elsuhantam addig a polcig. Ezt határozottan ki akartam próbálni, egész életemben. Ez az előnye, ha az ember könyvtárossegédnek áll. Nem messze tőle lefékeztem a suhanó létrámat, majd lepillantottam rá érdeklődő mosollyal, de csak pár pillanatra. Utána már másztam is fel, útközben megnézegetve egy két címet, magam elé dünnyögve. Nem, azt hiszem, hogy a rózsaszín unikornisok fantasynek minősülnek, másszál tovább, Lavi. Azzal még pár fokkal feljebb vándoroltam és ismét körbenéztem a könyvcímek körül. Itt már volt pár használható, így kivettem a hajamba tűzött varázspálcát a kontyomból és a könyveket szép sorban lelebegtettem a lány elé. Még pár fokkal feljebb is találtam négy-öt kötetet, aztán lenéztem rá felvont szemöldökkel. Elég magasan voltam már, de azért még nem lettem rosszul.
 - Nézd át őket, aztán szóljál, hogy keressek-e még! - kértem meg a lehető legkedvesebben és kényelembe helyeztem magam az egyik fokon, a kezem két oldalt átfűzve a létrán. Én addig le nem megyek innen, míg el nem döntötte, mennyi könyv kell neki, az biztos, hogy nem!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 25 ... 51 52 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet