36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 15 ... 51 52 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. június 18. 21:57 | Link

Szelniczky Mínea

~ Te jó ég, hogy tölthet meg egy egész könyvet ez a sok izé? Hogy lehet az, hogy mindegyik különbözik egymástól? ~ gondolta Amanda, miközben kifejezéstelen arccal lapozgatott a könyvben. ~ Levél-levél, egyre megy; zöld-zöld, hogy lehet, hogy mégsem full egyformák? ~ hitetlenkedett. Sosem fogja tudni megérteni a nagy kutatókat, meg növénytudósokat, mert egyszerűen nem tudja felfogni, minek kell ennyiféle növény a világnak. Hát szépek, meg érdekesek, de azért annyira nem, hogy igazából foglalkozzon velük.
 ~ Frankó, társaság ~ gondolta, mikor egy lány telepedett az asztalához, vagy egy tucat könyvvel. Ő valóban úgy nézett ki, mint aki tanulni jött, nem hidegedni. Amanda rögtön kiegyenesedett ültében, és rendezte arcvonásait, nehogy észrevegyék, mennyire unja az „olvasmányát”. Feltűnően kerülte a lány pillantását, ezzel is hangsúlyozni kívánta, mennyire belemélyedt a lexikonba, és amikor lapozott, elismerő pillantással nézte az új oldal rajzait. Még jó, hogy csak a növények neve volt odaírva, és hogy nem játszotta túl az odafigyelést, de elég a komikumból, mert most a történésekre kell figyelni. Úgy tűnt a lánynak van beszélőkéje is, annak ellenére, hogy nem köszönt, amikor leült. Amúgy ez nem zavarta Amandát, ugyanis számtalan mentséget ki tudott számára találni. Például, hogy nem akarta megzavarni a könyvtár csendjét, vagy kicsit félt megszólítani egy idegent… Mondjuk, a lányt elnézve ez nem tűnik túl valószínűnek, első pillantásra egyáltalán nem egy szende-szundi lányka, de ki tudja, mit rejt a felszín?
Ellenben, mikor végre kinyitotta a száját, Amanda úgy kapta fel a fejét a hangnem hallatán, mintha ágyút sütöttek volna el a füle mellett.
 - Hé! – utánozta a lány kedvesnek egyáltalán nem nevezhető hangnemét. – Igazából feltétlenül szükségem van… - ~Francba, miért nem néztem meg a címét?~ - a… Erre a lexikonra, és úgy látom, melletted fel van halmozva vagy húsz könyv, nem hiszem el, hogy ez is tényleg kellene. – felelte tudálékosan Amanda, és nyomatékként látványosan lapozott, olyan erélyesen, hogy majd’ kiszakadt az oldal. Szívesen odaadta volna a lánynak, ha szépen, és kedvesen kéri, mivel úgysincs szüksége rá, de így, hogy ilyen bunkó, várhatja, hogy valaha odaadja.
Utoljára módosította:Amanda Humphrey, 2013. június 18. 21:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Kőszegi Gábor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 570
Írta: 2013. június 19. 10:28 | Link

Raven

A tudás fellegvára - lenne általában egy könyvtár, bár Kőszegi professzor esküdni mert volna rá, hogy ebben az elsősorban diákoknak fenntartott létesítményben nem találja meg azt, amit keres. Amire Neki szüksége van, az messze van és elérhetetlen, s még várni kell egy kis időt, hogy eljusson oda. Egy próbát azonban  úgy gondolta megéri tenni a környéken. Legalább feldobja a tanulók kedvét azzal, hogy tiszteletét teszi. Közel esett szobájához a célirány, így nem is habozott túl sokat. Kimért léptekkel, unott tekintettel baktatott be, mit sem törődve olyannal, hogy időjárás vagy napszak. Igazából szét se nézett az emberek arcain, köszönésképpen motyogott valamit, majd tovább ment a dolgára. Egyszerűen ilyen a hangulata aznap, nem tud változtatni.
Sietősre fogta, mormogott valamit nemlétező bajsza alatt és belevetette magát a roskadásig pakolt könyvespolcok tudásának feltérképezésébe. Lehetetlen küldetésnek gondolta és kezdte úgy érezni, tűt keres a szénakazalban. Annyi szerencséje volt, hogy legalább a megfelelő részleget megtalálta. Azonban még ez a könyvszekció is elég nagynak bizonyult, az idő pedig szorította. Vagy csak - szokás szerint - bepánikolt.
- Leányom, idejönnél, kérlek? - szólított meg egy számára ismeretlen, nagyobbacska és valamire való teremtést - Értesz-e a gyógynövényekhez, bájitalokhoz, ilyenekhez? - kérdezte tapintatosan
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szelniczky Mínea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2013. június 23. 13:47 | Link

Amanda

Szeretem a könyveket, olvasni is, de ez már túlzás.
És a könyvtárosunk szinte itt él, ezek között a könyvhalmok között, ahol mindent megtalálsz, olyan témájút is, amiről még csak álmodni sem mertél. Minden bizonnyal néhány itt töltött nap után becsavarodnék, pedig ha már év közben nem vagyok az a túlbuzgó szorgalommal rendelkező diák, aki mindent megcsinál, amit feladnak neki… hát, vizsgaidőszakban muszáj itt töltenem a fél életemet. Vagy csak a könyvekért jövök be, és kitulajdonítok egy párat, amíg szükségem van rá – néha egy kicsit tovább is. De most kivételesen tényleg jó ötletnek tartom az ittlétet, egyrészt mert bőven van időm a dolgozat elkészítésére és nem kell holmi összecsapott munkát kiadnom a kezeim közül, eközben pedig egész elviselhető az időjárás. Tiszta élvezet, csak a növények ne lennének olyan unalmasak.
Ahogy elnézem a velem szemben ülő lányt, aki látásból még ismerősnek is tűnik, de egész biztos, hogy nem beszéltünk még egy szót sem, nagyon belemerült a könyvembe. Vagyis a könyvbe, amire szükségem lenne. Mindenki tudja, aki egy kicsit is ismer, hogy a legkevésbé sem zavar, hogy mitől fosztom meg, én tanulni szeretnék kivételesen, és igenis kell hozzá az a lexikon, ami tele van ábrákkal. Egész oldalt kitöltő rajzokkal, amiken igencsak részletesen megtalálok mindent, amit a tanár feladott, mint kötelező tárgy, amiről írni kell. Ezek mellé adott pár témát még, amiről lehet szorgalmiként, vagy ha úgy érezzük, hogy nem tudunk többet kihozni az egészből, de ez még nem elég egy jó jegy megszerzéséhez, de szeretném a tényleges feladattal kezdeni, utána lehet szemezgetni. Egyébként még akár jófej is lehetnék, és akár valamiféle beszélgetést is kezdeményezhetnék, de pont azért menekültem ki a szobámból, mert valahogy ezen a tikkasztó délutánon nem kívánkozok bájcsevelyt folytatni. Senkivel sem. Sajnálom, ha valami nem tetszik, reklamálni a szüleimnél kéretik. Bár ezt hiszem ezen a téren egy kicsit már elkéstünk az ilyesmivel, de próbálkozni szabad.
Megmosolyogtat a hangnem, amiből kihallom az imént a sajátomból ismerős arroganciát, és tetszik ez a csökönyös utánzat. Kis híján még el is nevetem magam, de azért valamilyen szinten megértem a nemtetszését. Nem, azt hiszem mégsem.
- Hmm. Nem hiszem, hogy pont neked kell elmagyaráznom, hiszen egy ideje biztosan lapozgatod azt a kötetet, de tudod… tele van ábrákkal, részlet gazdag ábrákkal, amik igenis kellenek a dolgozathoz. Amúgy meg fő a precizitás. – Rántom meg a vállam az előttem heverő könyvmennyiség miatt való méltatlankodásra. Könyörögni nem fogok, emlékeim szerint soha nem tettem ilyesmit és nem is terveztem, tehát ha nem, hát nem. Egy idő után úgy is megunja, alapvetően egész biztos, hogy valami érdemlegesebbel kezdek, ha már olvasni vagy képet nézegetni támad kedvem.
Utoljára módosította:Szelniczky Mínea, 2013. június 23. 16:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elizabeth Blake
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 4. 13:33 | Link

Nemsokára jön a vizsgaidőszak és mint minden elsős én sem tudom, hogy mire számítsak, így hát muszáj száműznöm magam a könyvtárba minden délután, hogy a vastag könyvek fölé görbyedve végre neki álljak tanulni. Ja és ezenkívül úgy döntöttem, hogy ha már a házunkból senkinek sem érdeke, hogy ne mi legyünk az utolsók a pontversenyben megcsinálok néhány szorgalmit, hogy egy kicsit behozzam a lemaradást. Hát ezért vagyok itt. Szorgalmizni és végre nekiállni tanulni. Csakhogy ez nem olyan egyszerű. Az órámra nézek és látom, hogy már vagy húsz perce nézem ugyanazt az oldalt, de még egy szót sem fogtam fel belőle.
Hozzászólásai ebben a témában
Caleb Dartmouth
INAKTÍV


címkék nélküli ripacs
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 7
Írta: 2013. július 7. 21:45 | Link



Andine


Caleb Dartmouth időnként könyvtárba is szokott járni. Nem gyakran, sőt, elég ritkán, de most kifejezetten szüksége van némi segítségre, ugyanis egy kisebb akadályba ütközött. Feszegeti a határait a természetmanipulációval kapcsolatos tudását illetően, hiszen egyenlőre csak az elméleti síkot fejleszti, a gyakorlatira jövőre lesz lehetősége, amennyiben sikerül Franciaországba, vagy Erdélybe utaznia  megfelelő tanárokhoz. Elég kevesen foglalkoznak mára ezzel az ágával a varázslásnak, egyéb, modernebb dolgok foglalkoztatják a varázsnépet, a rúnatan az, ami a természetmanipuláció nyomait úgy-ahogy, de őrzik.

Kockás, piros-fekete-fehér ing, valami fehér trikó alatta, sima farmer, tornacipő, kezében fém cigarettatartója, azzal játszadozik, miközben belép a könyvtárba. Nem ad esélyt a könyvtárosnak, vagy bárkinek az idegesítően negédes köszöntésre, elsuhan a hátsó sorok közé és böngészni kezd a sorok között. Olvasgatja egymás után a címkéket és felvetődik benne a gondolat, hogy jobb lenne, ha egy könnyed verseskötettel kezdené, az leviszi a pulzusát, kicsit elmélyíti, kizökkenti, tiszta fejjel ugorhatna vissza a könyvfalásnak. Kis gondolkodás után tehát a versespolcok felé iramodik, de akár egy suhanó árnyék, hang nélkül, óvatos, gyors léptekkel. A könyvek címén végighúzza mutató ujját, tanakodik, nagyon szereti Baudelaire-t, de most talán valami magyart olvasna. Mindig is kicsit fura volt neki, hogy tulajdonképpen két anyanyelve van, mégis sokban különbözik az, amikor angolul és amikor magyarul olvas verset. A magyar versek sokkal gazdagabb, és többször fordult már elő, hogy egy szót nem ismert, mivel a nyelvújítás előtti műről volt szó. Ezennel egy kortárs költőnek is számítható Fodor Ákos kötet vesz le, ami tele van haikukkal. Nagyon szereti az effajta verseket, egyszerűek, mégis hatásosak. A hosszabb verseket sokszor csak sokadjára lehet értelmezni, ezek a három-hat soros csodáknak pedig minden egyes szava számít, ezerféleképpen értelmezhetjük őket, magyarán számára nem olyan kötöttek, mint  a klasszikus négy, öt hat, illetve több versszakos, klasszikus rímelésű versek. Lecsúszik a polc tövébe és mire leér alfele már bőszen olvassa az első haikut.
Helyzetmeghatározás
végem a célom:
tartok tőle és felé;
futásból állok

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Andine
INAKTÍV


Daloló fecske
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 194
Írta: 2013. július 9. 04:32 | Link

Caleb

Nyújtózva halad végig a folyosón. Az élet olyan szép, ma egy kismadár társaságában tanult, akit a pogácsáival etetett, így ő se kap péksütimérgezést, és a madárka is jól lakik. Vigyorogva, lassan sétálgat, majd mielőtt belépne a keresett helyre, még egyszer megigazítja élénkvörös rúzsát, ami még jobban kiemeli a bőre színét. Belépve a könyvtárba egy pillanatra megfeledkezik magáról és hangosan ráköszön a könyvtárosra.
- Megjöttem Tidaaaa!
Aztán a rosszalló pillantás miatt lehajtott fejjel kuncog, és közelebb lépve átnyújt egy kisebb csomagot. A faluba járva betévedt a cukorkaboltba, és ha már magának kifosztotta, hát hozott mindenkinek, aki neki kedves. Van benne minden, amit csak szeretni és kapni lehet a cukorkaboltba.
- Csak nézek valami olvasnivalót.
Nem is tudja mihez lenne kedve, így minden szimpibb című könyvet levesz, lassan eljön a vizsgaidőszak, szóval addig szeretné még magát jól kiszórakozni novellákkal és versekkel, melyek nem emlékeztetik arra, hogy bizony vizsgák is lesznek hamarosan. Nem fél tőlük, erről szó sincs, csak maga a tény, hogy el kell kezdeni lassan átnézni az éves jegyzeteket, lehangoló egy kicsit. Az egyetlen pozitívum, hogy ha vége a vizsgáinak hazamegy és kipiheni a fáradalmakat. Hiányzik már neki Győr, az ottani barátai a családja, és ha minden jól megy, addigra megszületik majd a másik testvére is.
- Bocsi.
Majdnem sikerül a könyvcímek tanulmányozása közben eltaposnia a srácot, aki a földön ül. Szegény, biztos nem örült volna, ha egy Andine-nyi ember rázuhan. Akármilyen romantikus is ez a filmekben, a valóságban határozottan nem olyan jó dolog, mivel mind a ketten csúnyán megsérülhetnek.
- Szereted az ilyen verseket?
Nem, nem tudja megállni, hogy igencsak illetlenül ne olvasson bele abba, amit a másik olvas, pedig ez igen illetlen dolog, és tudja is, de a betűk valahogy rabul ejtik mindig a tekintetét. Bájos kis bocsánatkérő mosollyal hajol le a fiúhoz, egy könyvet nyújtva felé.
- Akkor szerintem ezek is tetszenének neked.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. július 15. 20:47 | Link

Szelniczky Mínea


Vannak emberek, akik egyszerűen azt képzelik magukról, hogy jobbak, mint a többi. És hogy mi az érdekes bennük? Hogy pontosan úgy viselkednek, mint azok, akik őket legjobban irritálják, és akiket legjobban utálnak.
- Valóban nem nekem kell elmagyaráznod, de mi lenne, ha az egész iskolának elmagyaráznád? Most kiszaladnál, és elújságolnád mindenkinek. Addig sem idegesítenél! – gúnyolódott Amanda.
- Nahát, tényleg nagyon alaposan kidolgozott képek vannak benne. – úgy tett, mint aki csak most veszi ezt a nyilvánvaló tényt észre ~Még a sárga bigyók is látszódnak ennek az izéjén. ~ hajolt kicsit közelebb a könyvéhez. ~ Naná, majd biztos odaadom neked, te meg legfeljebb annyit morogsz, hogy na végre, de biztos nem köszönöd meg, nekem meg nem lesz könyvem. Pedig mennyi energiát belefektettem abba, hogy ezt megtaláljam! Aztán meg kinéznéd a betűket is belőle. Biztos nem kapod meg!~ Amíg a fejében jól kidühöngte magát, elfelejtett figyelni a külvilágra, ezért most igyekezett bepótolni, amiről lemaradt. Lopva megbámulta a lány arcát, ahogy elmélyülten a könyvei fölé hajolt, a sok haját, az írását. Elnézte, ahogy szorgalmasan írdogál, s egyszerre megutálta. Csak így, fél perc alatt. Ez annyira jellemző volt rá, mint a fákra az, hogy levelük van. Amanda agyon könnyen meggyűlöl akárkit, egyetlen szóért, de legalább ugyanilyen könnyű kiengesztelni is. De most még csak ott tartott, hogy gyűlölte a lányt tetőtől talpig. Utálta minden egyes porcikáját, ujjait, ahogy a pennát markolják, utálta a papírlapot is, amihez hozzáért.
~Minek kell neki még ez a könyv is? Ott van vagy ezer mellette! Hogy lehet valaki ekkora stréber? Stréber? Strééééber! ~
 - Levitás vagy, igaz? – bukott ki belőle a kérdés, még mielőtt alaposabban átgondolhatta volna. Gyorsan vissza is bújt a könyve mögé, nem mert a lányra nézni. Lélegzetvisszafojtva várta, hogy az mit válaszol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Yvonne L. West
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 30. 14:00 | Link

Violetta


A tükör előtt ácsorogtam, és a hajamat igazgattam. Nem nagyon szoktam ezzel sokat foglalatoskodni, de most nem volt jobb dolgom. Már félig majdnem kiolvastam egy mugliismerettel foglalkozó könyvet, pihentem is, ettem is, és most csak úgy...léteztem. Mikor végeztem, pislogtam párat, és jobban megnéztem magamat a tükörbe. Ha sokáig nézem magamat, gyakran elgondolkozom azon, hogy ez vajon tényleg én vagyok? Néha mintha nem is magamat látnám, hanem csak egy ismerős arcot, mintha már láttam volna szembe jönni az utcán. Pedig ez lennék én. Az a lány, akit annyian dicsérnek, csodálatos külseje és ragyogó aranybarna szempárjai miatt. Nem értem mi olyan különleges bennük. Csak egy átlagos ember vagyok. Azt hiszem. Az ágyamhoz sétáltam, leguggoltam, majd kihúztam alóla a bőröndömet. Még nem volt időm kipakolni, de, hogy őszinte legyek, nem is nagyon akartam. Itt szépen rendszerezve vannak a ruháim, a szekrényben csak össze lennének dobálva, és biztosan beletelne vagy egy órába, mire megtalálnék valamit. Előkaptam egy ujjatlan felsőt, meg egy farmert, majd gyorsan átöltöztem. Jó idő volt, kicsit fújdogált a szél odakint, végre nem volt hőség. Mikor mindennel végeztem, lábammal visszarúgtam a bőröndöt, és elhagytam a szobát. Az ajtó előtt ácsorogva, úgy éreztem, mintha elfelejtettem volna valamit. Lassan léptem vissza a szobába, alaposan körülnéztem, mi zavarhatja ennyire az agyamat, illetve a lelkiismeretemet ( már ha van olyanom ). Ekkor pillantottam meg az asztalomon, már lassan porosodó könyvet. Bájitaltan, már tegnap kiolvastam. Gyorsan felkaptam, majd azzal együtt ismét kiléptem a szobából. Jártam már a könyvtárban, így most kivételesen tudtam merre megyek. Végig a földet bámulva haladtam, nem is néztem az orrom elé, ez okozta, hogy beleütköztem valakibe. Rápillantottam a velem szemben álló idegenre, pislogtam párat, vállat vontam, majd otthagytam. Igen, ezt azt hiszem egy bocsánatkérésnek szántam, bár az illető biztosan nem jött rá. Mindegy. Jobban oda kellene már figyelnem, mit is csinálok, hova is megyek. Alig telt el pár perc, máris a hatalmas barna fa ajtóval találtam magamat szemben, amire nagy betűkkel rá volt vésve, hogy "Könyvtár". Szinte már berúgtam az ajtót, olyan nagy erővel löktem be, rápillantottam a könyvtárosra, biccentettem egyet neki, majd letettem az asztalára a visszahozott könyvet. Beljebb sétáltam, keresnem kellett valami másik könyvet. Mindig is szerettem olvasni, remek kikapcsolódás, és unaloműző, csak ezt persze soha senki sem tudta rólam. Mindenkinek vannak titkai, hát az enyém ez. Befordultam az egyik sorba, majd nézelődni kezdtem, hátha találok valami jót. A kedvenc könyvem mindig is a Rómeó és Júlia volt. Nem vagyok valami érzelgős típus, mégis imádom. Így akadtam rá, szinte már kiszúrta a szememet, és szólítgatott, hogy olvassam el. Már vagy 600x olvastam, de mégis kényszert éreztem arra, hogy még egyszer a kezembe vegyem, így hát kikaptam a polcról, majd  egy üres fotel után keresgéltem. Találtam is egyet, az egyik, kissé eldugott sarokba, majd mikor odaértem, leültem, és olvasni kezdtem. Egyszerűen imádom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. július 30. 14:26 | Link

Yvonne
ruha

Mostanában, azaz talán két hete még az eddiginél is sokkal boldogabb vagyok. Azt hittem nem lehet fokozni, de rá kellett jönnöm, hogy mégis. Talán egy lány életében a legszebb pillanatok közül most átélhettem egyet, és ez azt jelenti, hogy nemsokára jön a következő is. Bár ez rajtunk áll, és még meg kell beszélnünk, mikorra is szeretnénk az esküvőt. Ifens olyan szép lánykérést hozott össze nekem, hogy könnyekig hatott, és ennél tökéletesebbet nem is kívánhattam volna. Persze, hogy igent mondtam, hiszen szeretem, sőt. Imádom, nem tudnék nélküle élni. Ez pedig azt jelenti, hogy Vele fogok élni. Tudom, mi is leköltözünk a faluba családostól, és így is elég sokat vagyok Nála, amikor éppen olyanom van, de ha már összeházasodunk, akkor egyértelmű, hogy mellette élek majd, ott, és Vele. Ez azonban nem vonja el a figyelmemet a tanulásról, csak mindent sokkal lelkesebben csinálok. Nekem ez most sokból nem áll, a mágiatörténészetet imádom, nemhiába vagyok mágiatörténet tanár szakon. Egészen kicsi koromtól kezdve ez a mások számára borzasztóan unalmas téma vonz, de nekem a zene és Jeff mellett ez a harmadik lételemem. Erre szükségem van, nem bírnám ki nélküle sokáig. Most viszont nagyon úgy érzem, hogy hiányzik valami, méghozzá egy könyvem, a távolkeleti mágiatörténeti.. valami. Szóval a lényeg meg van, a messzi keleti mágiatörténészeti feltárások, kutatások listája van benne, meg persze mindegyik összefoglalva valamelyest, és erre nekem most égető szükségem lenne. Igaz, hogy megvan valahol egybe, de mire abban megtalálnám, ami érdekel... Sok idő lenne. Így mivel nem áll birtokomban, az egyetlen megoldás a könyvtár, így miután kicsit összeszedtem magam már indulok is. Régen is ide jártam, most is itt vagyok már néhány hónapja, elég jól tudom, hogy mit merre van, így nagyon az útra nem kell figyelnem. Kis idő múlva már a faajtóval találom szembe magam, belépve pedig biccentéssel köszönök, és nagyjából ennyivel le is tudom a dolgot teljes mértékben, hogy aztán indulhassak is arra, amerre legutóbb is az ilyen témájú könyveket megtaláltam. Az az én szent helyem. A könyvespolchoz odalépve szememet és mutatóujjamat egyszerre, mégis más irányba és másra figyelve futtatom a könyvek gerincén, míg meg nem akad egy jó vastag példányon. Keleti Mágiatörténeti kalauz. Valami ilyesmi rémlett, de megvan, így rögtön le is kapom a helyéről, majd fellapozva indulok el arra, amerre úgy gondolom, hogy a fotelok vannak. Innen nincs messze, sőt. Nagyjából itt is vagyok, és mivel már nagyba bújom a sorokat azt sem veszem észre, hogy egy ilyen ülőalkalmatosságon majdnem átesek.
- Ooh, bocsi. Fájt? Vagy csak ebbe rúgtam bele?
Én tényleg nem akarom bántani, vagy akár csak zavarni is, csak egy kicsit elbambultam, van ilyen is, már nem lehet vele mit kezdeni.
- Egyébként Violetta vagyok. Téged hogy hívnak? Olyan sűrűn még nem láttalak errefelé...
Csak az igazat mondom, bár lehet az én figyelmemet kerülte el. Sokszor elbambulok vagy csak gondolkozok, és már a jövőt tervezgetem, miképp és hogyan lesznek a dolgok. Ezt persze nem tudom én ennyivel meghatározni, de mégis olyan jó érzés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Yvonne L. West
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 30. 14:46 | Link

Violetta


Imádom, imádom, imádom. Lapozok a második oldalra, elolvasom. Imádom, imádom, imádom. Minden oldal elolvasása után, csak ez járt a fejemben. Kívülről tudtam, hogy ki mit fog mondani, mi fog történni, de még is, olyan izgatott voltam, mint egy kisgyerek karácsonykor. Teljesen belemerültem a történetbe, szinte magával ragadott. Alig telt el 10 perc, de én már majdnem elolvastam 30-40 oldalt. Csak lapoztam és lapoztam, megszűnt számomra a külvilág. Ekkor riadtam fel, és tértem vissza a valóságba, mivel valaki majdnem átesett rajtam, de szerencsére, csak a fotelom érzett fájdalmat.
- Mi a...? Eszméltem fel, majd ránéztem a mellettem lévőre, kissé meglepetten. Ahogy végigpillantottam rajta, először is megállapítottam, hogy lány, és talán egy kicsit idősebb mint én, vagy csak annak tűnik. Sóhajtottam egyet, nem akartam bunkó lenni, most nem annak van itt az ideje, így talán kissé monoton hangon, de megszólaltam.
- Minden oké? Egyben vagy? Kérdeztem, majd egy picit feljebb ültem a fotelbe, és vártam a lány reakcióját. Nagyon reméltem, hogy nem purcant ki itt mellettem, de nem tűnik olyan gyengének, hogy egy apró eséstől súlyosabb sérüléseket kaphat. Mikor a lány feltápászkodott, kissé zavartnak tűnt, de még így is volt elég ereje ahhoz, hogy bemutatkozzon. Végighallgattam, majd becsuktam a könyvemet, és letettem a velem szemben lévő asztalra. Pár másodpercig csak gondolkoztam, hogy mutatkozzak-e be én is, vagy hivatkozzak valamire, ami miatt el kell mennem, de rájöttem, hogy ismerősöket kell szereznem. Nem akarok magányosan éldegélni itt, ennyi erővel, már most beszerezhetnék 7 macskát, és egy kis kötögetni valót. Nyeltem egyet, majd a lányra néztem, egy apró mosollyal az arcomon.
- Yvonne vagyok. Mondtam, majd a lány felé nyújtottam a kezemet. Ha már bemutatkozunk, legyünk hivatalosak. Violetta. Egész szép név. A lánynak volt még egy kérdése felém, erre viszont nem tudtam hirtelen mit válaszoljak. Valószínűleg még mindig a könyv hatása alatt voltam, kicsit vissza kellett rázódnom a jelenbe. Sóhajtottam egyet, majd beláttam, őszintének kell lennem.
- Nos, igeeen. Ez valószínűleg azért van, mert még csak nemrég érkeztem. Másik iskolából jöttem át, ide. Mondtam, egy halovány mosoly kíséretében, majd vállat vontam, nem tudom miért. A velem szemben lévő fotelre pillantottam, majd vissza Violettára, ezzel is jelezve, hogy nincs-e kedve leülni, vagy...valami ilyesmi. Ha nincs, azt is megértem. Igazán megértő tudok lenni ilyen téren, sokan nem kedvelik a társaságomat, de olyanok is akadnak, akik egyenesen rajonganak értem. Khm, igen ez lennék én.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. július 30. 15:11 | Link

Yvonne

Hát ezt nem épp így képzeltem, legalábbis a megismerkedés első pillanatait. Sokkal inkább el tudtam volna képzelni valami egyszerűt, hogy leülök, aztán köszönök, de hogy majdnem átesek rajta... nem is én lennék.
- Igen, egyben vagyok, minden oké.
Halovány félmosolyom azért megjelenik, de nem tudom még hogyan áll hozzám, elutasító lesz-e ezentúl vagy sem, bár majd kiderül. Én mindenkinek megadom az esélyt, van ez a tulajdonságom, de a naivitásból kezdek kinőni. A lelkesedés viszont marad, túlzó kedvességgel.
- Szép a neved.
Igen, tényleg tetszik a neve, és annak is örülök, hogy a kézfogást elfogadja. Nagyon alapvető dolog, de mégis jó, mert rögtön néhány dolgot le tud szűrni az ember. Ha már elfogadja a kézfogást, az valami jót sejtet, ha pedig nem, akkor erőteljesen azt üzeni, hogy békén kéne hagyni. Olyannal is találkoztam már, de akkor vele el tudok majd beszélgetni.
- Értem. Én is másik suliból jöttem, de csak vissza, és már néhány hónapja.
Azt nem tudom miért, de fontosnak tartom megjegyezni, mert azt is különösen szeretem, ha az emberekkel van bármi közös is. Csak egy apróság, és ok nélkül örülök. Olyan vagyok néha mint egy kisgyerek. Egy felnőtt kisgyerek.
A másik fotelra pillant, amiből rögtön rájövök, hogy burkoltan így ajánlja fel, hogy foglaljak helyet, én pedig így is teszek. Csak most nézek egy kicsit körbe, és a könyv, amit korábban az asztalra rakott feltűnik.
- Rómeó és Júlia? Gondolom eléggé bejöhet. Én csak egyszer olvastam. Tetszett, de nem az én stílusom.
A véleményemet is meg kell osztanom vele. Nem tudom majd mit reagál rá, de ha már úgy döntött, hogy elfogad engem beszélgetőtársnak, akkor ezt elmondom. Ha érdekli, akkor majd azt is tudatom vele, hogy mi is az én stílusom, az én világom. De egyelőre ő érdekelne, mit szeret, mit nem. Érdeklődő tekintetem talán egy kis utalás neki erre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 15. 20:50 | Link

Vécsey András

Lassan nyitja ki a könyvtár ajtaját, majd biccent Matildának, és halkan veti be magát a sorokba. Valami nagyon furdalja az oldalát, és minél előbb rá akar jönni. Igen, még a vámpírok is lehetnek kíváncsibbak a kelleténél, már pedig az a varázslat, amit látott, igen felkeltette az érdeklődését.
Sejti, nem minden második londoni tud ilyet. Igen, hazaruccant, észrevétlenül, mert neki megy mindenféle komplikáció nélkül. A gyorsaság az egyetlen, amit imád ebben a létben, a többit csak nyűgnek érzi.
Az ajkába harapva járja végig a sorokat, a megfelelő könyvet keresve, de van egy sejtése, hogy azt itt nem fogja megtalálni. Segítséget mégse kérhet, mert magyarázkodnia kellene, részben, hogy hol látta, és mikor, és abban az időpontban, miért nem volt a kastélyban. Igen, az Eridonos nem szokta hangoztatni, hogy már nem az emberi fajt képviseli, a szemfülesek úgy is rájönnek, vagy ha másra nem is, arra, hogy kirí a többiek közül, talán, mert megszólal bennük a vészcsengő, amit még egy rellonos is nehezen tud előidézni. Na, igen mert valamiért ösztönösen megérzik, hogy veszélyben vannak. Mikor a lány "kifordul magából", cseppet sem örül ennek.
Felsóhajt, majd meglátva az ajtót, be is nyit rajta - talán kicsit nagyobb erőt beleadva, de ha már varázsolni nem képes.... Na, igen az a híres zárolt részeg. Bár nem fogja megérteni, miért kerítenek akkora feneket neki, ha mindenki be tud jutni, kicsit nagyobb erőfeszítéssel.
A bent lévő sötétség nem zavarja, mivel volt ideje hozzá szokni, tekintve, hogy csak akkor képes "létezni". Még mindig fájlalja, hogy nem mehet ki a tűző napra. Nos, maradt még benne emberi... kérdés csak az, hogy vajon meddig...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. augusztus 15. 21:16 | Link

Meyerson kisasszony

Elkezdődött a vizsgaidőszak, itt az ideje értékelni az évet a professzornak, ezért a könyvtárba igyekszik. Nincs túl messze tőle, így rövid időn belül belép a könyvillatú helyiségbe, még meg is áll egy pillanatra beszívni ezt a jellegzetes dolgot. Rámosolyog a könyvtárosra, olyan sokat nem szokott itt tölteni, hogy megismerkedjen vele. De ha még több évet eltölt a Mágustanodában, akkor még az is lehet, hogy mindenkit névről fog ismerni, legalábbis a kollégákat. Vécsey nem szokott megjegyezni neveket, hiszen általában nem marad egy helyen sokáig, mindig csak a legfontosabb emberek nevei maradnak meg az aktuális helyszínen. A könyvtáros hölgy jelenleg nem az, de mostanában lehet, hogy megjegyzi a nevét, mert többet fog ide járni. A kastély kifogott rajta, nagyon kevés eldugott helyet talált, a sámánképzőről pedig szinte semmit sem tudott meg. Ez főleg azért volt, mert órákat tartott, a pihenőidejében pedig az álmai kínozták, amit Fédrával próbált megfejteni, és úgy látszik, hogy talán hasznosak voltak az együtt eltöltött órák, a megfejtésen gondolkodva. Most csak összegezni jött az évet, meg olvasni egy random könyvet, hátha valami érdekességre bukkan benne, nem egyszer járt már így. Ezért az elzárt részlegbe indul, Matilda – talán most már nem fogja elfelejteni a nevét – készségesen engedte be őt erre a részlegre. Elvett egy könyvet és az egyik sarokba ment, ahol egy kis olvasókuckó volt kialakítva. ~ A híres fonál. Ez vajon mi lehet? Ariadné fonala? ~ A szemeiből máris eltűnt a fásultság, és mohón felnyitotta az első oldalán a könyvet. Idézett egy kis táncoló lángocskát, hogy jobban lásson, majd belekezdett az olvasásba. Egyszer hallott valami zajt, de nem vett tudomást róla. Aztán, ahogy peregtek a percek egyszer csak felállt a hátán a szőr, de csak egy pillanatig. Visszaolvasta, hogy hol is járt éppen, de az érzés nem nyugtatta őt meg. Megérintette a nyakában hordott követ, de semmi jelét nem mutatta az sem ennek a fura dolognak. Abban maradt, hogy talán a hely teszi, vagy éppen a sámánképző egyik furcsa hatása volt. Azért kikészítette a pálcáját biztos, ami biztos alapon, sosem lehet tudni. De aztán újra belemerült az olvasásba, hiszen valóban Ariadné fonaláról szólt a kötet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 15. 21:34 | Link

Vécsey András

Talán most először érzi rossz dolog a már-már hangtalan járás, hisz nem akar ő ráijeszteni a tanerőre, főleg így vizsgaidőszakban. Szégyenli magát, de az átélt események közepette nem igazán a tanulás körül forogtak a gondolatai - hol a vérszomjával küszködött, hol emésztette magát, mert.... gallyra vágta az egyik barátját-, így nem biztos, hogy léphet ő ötödikbe. Talán jobb is így, először az új énjével kell megbékélnie, ami alapból nehéz, tekintve, hogy még mindig szörnynek érzi magát, amiért szívdobogás nélkül jár-kel, na meg, mert ha ő éhes, valakiben, vagy valamiben kár esik. Tudja, hogy ezt nem jó dolog magába fojtani, de se Trisnek, se Noelnek nem akar erről beszélni, Drake előtt meg semmi pénzért nem tűnne gyengének, és itt ki is fújt az ismerősök azon tábora, akik valami csoda folytán, tudják, mi történt vele a fél év alatt.
Persze tudja, hogy az igazgató, meg talán a tanári kar előtt sincs titokban. Ésszerű lenne, főleg, hogy a rellonnak is van egy házivempje, akivel semmi víz alatt nem találkozna még egyszer. Na, meg... így érthető, miért nincsenek nappal órán, meg úgy sehol sem.
Próbál a lehető legmesszebb nézelődni a tanártól - nem volt nehéz leszűrnie, nincs egyedül-, de mivel, semmi számára hasznosat nem talál, muszáj közelebb merészkednie.
A könyvcímeket böngészve keresgél, miközben lassan lépked. Tényleg próbálja nem ráhozni a frászt, neki ez sosem állt szándékában, na jó, akkor talán, mikor az agyát ellepte a vörös köd, de akkor határozottan nem volt önmaga.
Hirtelen esik le elé egy könyv, mire még ő is összerezzen, majd a címet elolvasva, hangosan puffog. A vámpírokról szeret olvasni, sokat tanul belőle, már ha képes olvasni a sorok között, na de a kivégzésük... morogva rakja a könyvet a helyére, aztán haladna tovább, de figyelmetlenségének köszönhetően, már hallja is, ahogy a tanerő levegőt vesz.
- Oh, elnézést, nem akartam megzavarni- tekint le a férfire, aki szintén valami könyv felett görnyed. Az arca ártatlan, mint mindig, még egy bocsánat kérő mosolyt is megvillant.
- Mit teszik olvasni?- dönti oldalra a fejét, és kíváncsian mered a könyvre és a jelenlegi tulajdonosára felváltva.
- Oh, Olivia Meyerson vagyok, eridonos- nyújt kezet, mert ez valahogy belé rögződött. Ő csak próbálja megmutatni, hogy nem illik bele a vámpírokról alkotott képbe, viszont már-már felkészül arra, hogy a tanerő szemében megvillan az a tipikus fényt, mint amikor valaki valamit titkos dologgal van tisztában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. augusztus 16. 21:06 | Link

Meyerson kisasszony

A könyv továbbra is elég izgalmat okoz a tanerőnek, hogy ne vegyen észre semmi gyanúsat, eléggé belemélyed az olvasásba. Egészen addig nem vesz tudomást semmi másról, amíg egy könyv hangos puffanással kiszakítja őt a múltból, ahol Ariadné éppen el akarja hagyni a becses ereklyét. Pálcával a kezében villan a tekintetet a hang irányába, hiszen eléggé edzett már az ilyen dolgokban. Volt eleget múmiák közt és hasonlóan elátkozott helyeken, hogy megtanulja, a gyorsaság megmentheti a haláltól. Igaz, ez csak egy esély rá, de az iskolában nem számított ijesztgetőkre. Amikor megpillantja a lányt, aki éppen visszatesz egy könyvet, máris rájön, hogy ez egy iskola, itt bármi megtörténhet. A pálca hegye leereszkedik, Vécsey légzése pedig a normális tartomány felé kezd közeledni. Azt ugyan nem tudja, hogy egy diák – bár Zója után nem mer még csak tippelni sem a fiatal hölgy korára – mit kereshet az elzárt részlegen, ő úgy emlékszik ide csak tanárok jöhetnek be. ~ Vagy engedéllyel diákok is? ~ Megráncolja a homlokát, majd visszatér a könyvéhez. Mivel Matilda itt van a közelben, biztos tud a dologról, nem izgatja túlságosan fel magát. Nincs szerencséje, a fiatal hölgy megtalálhatta, amit keresett, mert hozzászól. Rápillantva a könyvre, megjegyzi az oldalszámot, majd tekintetét végighordozza a fiatal nőn. Miközben becsukja a becses értéket, egy pillanatra elmosolyodik. ~ Nyilván azt gondolja, hogy most valami nagyon titkos dolgot olvasok. Persze azt, mert még nem találkoztam ezzel a kötettel és az máris látszik, hogy tévúton jártam, amikor kerestem ezt a tárgyat. ~ Szinte vállat von magában, de aztán erőt merít az igazgatóval folytatott beszélgetéséből és tanárként kezd viselkedni.
- Ennek ellenére sikerült – nyugtázza Vécsey, ő nem az udvarias körök és a mellébeszélés nagymestere, az már bizonyos.
- Ariadné fonaláról kerestem valamit, ha már ennyire érdeklődik a kisasszony – nyújt némi tájékoztatást, majd amikor elfogadja a kezet, érzékeli, hogy a lánynak nem túl meleg a keze, pedig eléggé meleg van mostanában és a kastélyban sincs hideg.
- Vécsey András, EVT professzor. Nem bánja, ha megkérdezem, hogy mit keres? Biztos van engedélye, de fő az óvatosság, tudja – mosolyodik el egy pillanatra, majd választ várva, tűnődve vizslatja a fiatal leányzót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 3. 11:36 | Link

Runa

*A könyvtár az első hely, amit megnéz abban a reményben, hogy talán itt találhatja Runát. Bizonyos dolgok nem sokat változnak, hátha ez áll még a lány könyvek iránti megszállott rajongására is. Nagyjából másfél éve látta utoljára, a temetésen, és úgy egy éve állandóan visszajönnek a levelei azzal, hogy a címzett éppen nem található a megadott címen, így nem biztos benne, hogy Runa tud róla, hogy itt van. Igazából mehetett volna Uppsalába is, de mivel ott a nagynénje a bájitaltan professzorasszony, a férje meg az igazgató, közös megegyezés alapján kihúzták a listáról azt a lehetőséget, mielőtt bárkinek is a célpontja lenne emiatt. Keikótól már megtudta, hogy amit az utoljára kapott levélben Runa még csak tervként vázolt, már nem csak az, hiszen a lány elsős levitás itt. Reméli, hogy megismeri majd és nem menekül el, mint legelső találkozásuk alkalmával, bár akkor az egész menekülést megkoronázta még egy csalánrontással is, noha ő csak játszani akart volna. Amióta az eszét tudja, ismerik egymást, bár igazán jó barátok a zenesuliban lettek. Az elmúlt másfél év alatt viszont ő nőtt majd tíz centit, és még mindig nő, mintha nyújtanák, és már nem az a többiekkel nyugodtan összetéveszthető tipikus skandináv gyerek, kezdtek karakteresebbek lenni a vonásai, egyre jobban hasonlít az édesanyjára, leszámítva, hogy a szeme az apjáé. Csak nem hoz frászt a lányra ez alkalommal. Egyébként szokásához híven most sem feltűnő megjelenésében, fekete póló van rajta, sötétkék kapucnis felsővel, farmer és sötétkék teniszcipő. Kezeit nadrágja zsebeibe mélyesztve sétál a lehető legcsendesebben a polcok között, nézelődve, kik vannak itt, de azért a könyvekre is sűrűn rápillant, érdekli az is, hogy mit lehet itt olvasni. Izét egyébként most a szobájában hagyta a ketrecében, mert ez nem a legjobb hely neki. Túl sok a finom papír, még a végén megszökne a zsebéből és az senkinek sem lenne jó.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 3. 12:59 | Link

Axel  Rolleyes

Egy könyvbúza embert vizsgák ideje alatt természetesen a könyvtár berkeiben legegyszerűbb elkezdeni keresni. Ő is, mint sok levitás és más házban tanuló társa, gyakorlatilag itt tölt huszonnégy órából tizenhatot vagy -hetet a könyvei és jegyzetei fölé görnyedve. Nála az a probléma áll fenn, hogy felvett minden tárgyat és így elég sok, már-már az idegösszeomlás határát súroló anyagmennyiséget kell átvegyen. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere, csillagtérképek, Miranda Dabrak művei, az Ezer bűvös fű és gomba és még számtalan más mű, amiket csak el tudott kérni Matildától. Sokszor éjszakába nyúlóan zárásig itt ücsörög és magol, tanul, s noha hiába fotografikus a memóriája, az iszonyatosan sok anyag nagyon terheli az ő agyát is.
Most is éppen a Morlothokról olvas és noha megjegyzi percre pontosan (még az oldalszámot, a sorszámot és a szó pontos helyét is meg tudja mondani) a szöveget, az istennek sem áll össze az agyában az anyag. Rengeteg a miért, meg a hogyan és a merre és simán képtelennek érzi most magát visszaadni mindezt egy vizsgában anélkül, hogy Vécsey prof rá ne sütné, hogy másolt.
Egy adott ponton köhögni kezd és szipogni, a könnyei meg potyogni indulnak a jegyzeteire, mert hirtelen eltört nála a mécses, hogy ő ezt tovább nem csinálja. Hülye volt, hogy nem tudta eldönteni, mit is akar egész pontosan tanulni és mindenbe belevágott. Ha ezt a vizsgaidőszakot túléli, holtbiztos, hogy leadja legalább a fele tantárgymennyiségét, másképp rövid úton idegösszeroppanást fog kapni. Az meg valahogy nem hiányzik, mert jönne az apja látogatóba Claire-rel (azt a nőt is ütné, mint az Entert, minden mondata után), de főleg Ádámot nem akarná aggasztani most, hogy Nikit felvették abba a jó hírű iskolába és távol kerültek megint egymástól. Szóval... szóval összességében most éppen pityereg és elege van, de tudja, hogy folytatnia kellene a tanulást, mert más nem fog levizsgázni meg tanulni helyette, de pillanatnyilag semmi lelkiereje sincs folytatni az egészet. Csak ül és várja, hogy csapjon már bele az a villám, ami csalánba ugyan nem, de belé képletesen folyton belécsap, amikor nem is várná. Hát most ő kéri, hogy legyen eltalálva, jó?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 3. 13:30 | Link

Runa

*Bízik benne, hogy itt megtalálja a lányt, ha most nem, hát majd valamikor máskor. Azért most igyekszik alaposan szétnézni, hátha itt van Runa, és miután kitéved a bájitaltan szakkönyveket tartalmazó polcok közül, valami megüti a fülét. Köhögést hall és szipogást valahonnan, így hallgatózni kezd, hogy beazonosítsa a hang forrását, végül elindul balra, amerről hallani véli az egészet. Kiérve egy újabb polc mögé asztalokat lát, na meg egy számára nagyon is eltéveszthetetlen fekete hajkoronát a hozzá tartozó arccal. Azonnal felismeri Runát, a lány mintha semmit sem változott volna másfél év alatt vele ellentétben. Elhúzza a száját a látványra, fogalma sincs, mi lehet az, ami miatt Runa éppen sír, de majd mindjárt megkérdezi. Közelebb megy, kezeit kihúzza a zsebeiből és az asztalhoz érve leül a lány mellett árválkodó székre. Ha megölelné, talán a frászt hozná most szegényre és újabb csalánártást kapna, mint amikor annak idején, kisgyerekként csak meg akarta tudni a nevét, azt viszont nem állja meg, hogy ne igazítsa a haját a füle mögé.*
- Mi a baj, fényképlány? Bántott valaki? *kérdezi, miközben belenyúl a zsebébe és előhúz egy fehér zsebkendőt is, és a lány elé tartja. Nyugodtan el lehet venni, legalább törölje le a könnyeit, ő meg közben kérdőn néz. Igaz, emlékszik olyan esetre is a zenesuliból, hogy Runa azért sírta el magát, mert nem ment neki egy darab eljátszása a csellón, az egyetlen furcsaság most az, hogy ezt sosem tette nyilvánosan, a könyvtár meg kicsit sem az a kizárólag személyes szféra, amiben az a lány, akit ő ismer, ennyire nyílt lenne. Lehet, hogy mégis sokat változott, most azonban csak kérdőn néz rá, választ várva a feltett kérdésre.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 3. 13:55 | Link

Axel   Angel

A könnycsatornái egész rendesen működnek még, ahogy azt a mellékelt példa is bizonyítja. Szabályosan pucolják a kényes területeket úgy mint a szeme. Nem kell a becses látószervnek észrevennie azt a töménytelen tananyagot, ami ott hever előtte, inkább legyen elhomályosítva, az a biztos. Csak ül az asztalra könyökölve-görnyedve és szipog, sír, köhécsel néha. Még az sem tűnik fel, hogy valaki a közelében legyeskedik, aztán a szék mellette megmozdul és nemsokára az arcát súrolják bizonyos ujjak, a haja ez által életre kel és a füle mögé vándorol, ő meg vet egy futó pillantást könnyfüggönyös szemén át a szöszi srácra, de hirtelen nem esik le, kit is evett mellé a fene éppen. Ő villámcsapást várt, ez diszkrimináció! Többet nem bazíroz az égi Közbeavatkozásra! Dugják dézsába a fejüket a Fentiek!
Köhécsel egy sort megint, de közben elhangzik az a kérdés, amitől végképp megmerevedik (bár már eddig is a hidegrázás kerülgette, hogy egy vadidegen kis zöldhagyma mit taperolja már itt őt?) . Fényképlány? Oké, egy embert ismer, akinek ez meg volt engedve, és akiből gázsprayvel se tudta volna kihajtani a megszokást, hogy így hívja. Persze nem is akarta, mert különleges érzés volt, hogy becenevet kapott valakitől. Stockholmban amúgy is annyi barátja volt, mint almában a levéltetű: szinte semennyi. Az az egy igazi és nagyon közeli hívta Fényképlánynak, aki az Axel Sjölander névre hallgatott. Na és most ez a reszelős, idegen hangú szőke herceg-alapanyag becézgeti itt őt Fényképlánynak. Ökleivel megdörzsöli a szemeit, hogy végre lásson is, ne csak mint egy vakegér, hangok és szagok után menjen, és ismét ránéz -ezúttal jóval hosszabban- hirtelen kelt asztaltársára. A megdöbbenés szinte filmjelenet-pontossággal vándorol fel a képére és terül szét rajta.
-Ax... ? Mi-Mit csinálsz te itt? Hogy.... ? Az apám küldött ide? Miért? Nem értem... - kicsikét most kiakadt olyan értelemben, hogy nem tudott semmit a fiú esetleges iskolaváltásáról és így nem fér a fejébe, mit keres itt a gyerekkori barátja, volt szomszédja és vigasztalja őt, mint a régi iskolai időkben. Lassan persze kapcsol, hogy az apja amúgy is hányingert kap a mágiától, hát aligha küldené ide bármiért is Axelt utána, Runa után. Úgy hogy valószínűleg magától jött ide, de miért most? Vagy hogy? Még mindig meredten néz a fiúra, bár némileg már kevesebb megdöbbenéssel a pofázmányán.
-Nem... bántottak. Nem. Csak... Csak nehezen megy a tanulás.- neki, aki az ezeroldalas enciklopédiát is fel tudja mondani, de az már más, hogy logikát is igényelnek a tárgyai. Mind. Az meg nem feltétlen az erőssége. Jó, nem hülye, csak nem egy logikai zseni és kész. És most különben sem tudna koncentrálni, elvégre úristen, másfél éve nem látta szemtől szemben ezt a mézszín, rendetlen hajat, meg a zöld szemeket, meg a vigyorgó arcot, ami most épp nem vigyorog, hanem elég komolyan néz. Elég irreális az egész. Valaki csípje meg, hogy el is tudja hinni, nem álmodozik éppen nyitott szemekkel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 3. 14:25 | Link

Runa

*Ő nem a várt villámcsapás, csak reméli, hogy valamivel jobb annál. Leül a Runához legközelebb lévő szabad székre, hátraigazítja a haját, mint régen, és megkérdezi, mi a baj. A csak és kizárólag számára használatos becenév talán elég hozzá, hogy most ne kapjon semmiféle rontást sem a fejére, és le se csapják valamelyik vastagabb tankönyvvel. Kell egy kis idő, mire elhangzik a beceneve. Általában az embereket kijavítja, hogy ne tessék a nevét lerövidíteni, Runa azonban még így tanulta meg valamikor kisgyerekként, így az ő esetében nem harap. Elvigyorodik és rábólogat válaszul a feltett kérdésre, majd már rázza is a fejét.*
- Öhh... nem, dehogy. Tanulni jöttem. Tudod, Uppsala nem igazán nekem való hely a rokonaim miatt... így aztán itt vagyok... és megvagy. Egy éve visszajön minden levél, amit csak írtam neked, szóval... minden bejelentés nélkül jöttem, nyugodtan csapj le érte. *vigyorog tovább, tényleg nem közölte, hogy idejön, bár megpróbálta, de visszakapta azt a levelet is bontatlanul. Közben gondol egyet és átöleli Runát, már csak azért is, mert a kapott válaszra kénytelen vigyorogni. Mégsem változott annyi minden, mint gondolta.*
- Naaa... semmi baj. Meglesz minden vizsgád, biztos vagyok benne. *válaszolja, még mielőtt elengedné, majd hátradől a székén és kotorászni kezd a zsebében, pillanatokon belül pedig egy kisebb dobozkát szed elő, és Runa kezébe nyomja. Egy pár fülbevaló van benne ezüstből, két méretes pillangót formázva.*
- Remélem, még mindig szereted a pillangókat, mert ezt Harriet választotta neked és anyuék is üdvözölnek. *jegyzi meg úgy mellékesen, és belelapoz a legfelső könyvbe, ami éppen nyitva van. *
- Elfeledett varázslatok? Olyan, mint az elveszett ereklyék... az asztrológia már jobban hangzik, főleg, hogy nekem is van. A bájitaltant kihagytam, melodimágiám van... rajzmágia... gemmológia... te jó ég, Runa. Hány vizsgád lesz neked idén? Már megint nem tudtad eldönteni, mit akarsz tanulni és felvettél mindent? Hol az eszed, te lány? Remélem, tervezel leadni valamit legalább jövőre. *kérdezi most éppen nagyon is meglepődve, valahogy remélte, hogy ezt legalább kinövi a lány szép lassan, de úgy tűnik, ez sem változott. *
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 4. 17:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 3. 19:08 | Link

Ax

Jelenleg könyvekkel csapdosni nem fog, de átkokat kiszórni sem, mert annyira lefoglalja, hogy megfejtse gyerekkori barátja hirtelen felbukkanásának rejtélyét. Utoljára a temetésen találkoztak, aztán volt néhány levélváltás, míg Angliában ült az apjánál, de azután nem hallottak egymásról. Valószínűleg a kedves papa bagolymentesítette a Cambridge-i házat.
Igen, most hogy így hallgatja az indokot, teljesen logikusnak tűnik végül is, hogy itt találkozzon Axellel. Logikus? Mondjuk. Ott a Roxfort, Beauxbatons, Durmstrang és még egy kiló mágussuli szerte Európában. Akárhová mehetett volna, de mégis itt kötött ki.
-Ja igen, Amethyst néni miatt.- bólint lassan, kissé bizonytalanul, mert csak nehezen oldódik fel benne a meglepetés, de ennek a maradékát is elsodorja a következő gesztus: ölelni is rég ölelték, azaz pontosabban Ax ölelte régen. Ádámnak persze szabad, hisz a nagybátyja, de mással nem is tudja, ölelkezett-e, mióta itt van. Nem igazán. Jólesik az egész, visszaölel egész hamar, szinte ösztönösen, mintha kicsit kapaszkodna a régi élete egy megjelent darabkájába. Axel kész nosztalgia most neki. Az együtt letudott zeneórák, a közös gyakorlás most mind visszaköszönnek hirtelen.
-Nem csapkodok, nem vagyok agresszív.- jegyzi meg kissé durcás orr ráncolással tarkítva a kijelentését. Tényleg egy békés teremtés, kivéve, ha Robikát kell a plafonra tűzni a nemesebbik felénél fogva, de az egy más történet. Most tökéletesen elvan Axra tehénkedve.
-Én nem annyira. Rengeteg az anyagom és hiába recitálhatom mindet kívülről, ha egyszer nem áll össze az agyamban a kép.- sóhajt kelletlenül bökve egyet az EVT anyagán. Hülye Morlothok- mintha csak ezt mondaná a mozdulattal. Sok ideje nincs lamentálni az embertelen mennyiségek felett, ugyanis a kezébe nyomott doboz rövid úton eltereli a figyelmét, s mikor kinyitja, bizony kedvenc rovarjának fülbevalósított változatával találkozik. Ennek hatására még a száját is kissé eltátja a csodálkozástól, de tagadhatatlanul örül az ajándéknak: ezt bizonyítja, hogy fordulatból odahajol Axhoz egy-egy puszit nyomni az arca két felére hálából.
-Harrietnek még mindig remek az ízlése. Te pedig jó pénztárca vagy. Köszönöm szépen. Anyudékat pedig puszilom én is; majd add át nekik.- nyelvet ölteni sem rest, de hát csak értik a suta viccét. Annyi évük volt rá, hogy megszokják egymás stílusát.
-Őőőőő....- rajtakapták volna? Ja. Rajtakapták, hogy minden tárgyat felvett. Kissé megsemmisült-szégyenkezve pislog rá oldalvást Axelre, majd lassan bólint egy aprót. Így van, nincs mit tagadja az igazat sajnos.
-Nem tudtam dönteni, sajnálom. Mind jól hangzott. És tudod, hogy anya nem engedett Uppsalába, mikor tizenegy voltam, most meg mindent pótolni akartam.- megvakarja zavartan a fejét, majd más pótcselekvés gyanánt elkezdi kivenni a szokásos pillangós fülbevalóit, hogy az újakat illessze be helyettük. Közben azért folytatja a rizsát, nehogy bemelegedjen a szája. néha hűteni is kell.
-Majd fogok leadni, persze, de előbb ezeken kellene átmennem valahogy. Kissé agyfrászom van, mikor látom, hogy a többiek nyakra-főre kapják a K-kat, meg a V-ket, én meg... na hagyjuk inkább. Szóval jövőre mindenképp leadom legalább a felét. Mert ez így embertelen, már belátom. Na de...- összecsapja két tenyerét és szépen teljes testével Ax felé fordul immár az új pillangókkal a fülében.- Mesélj nekem, mi hír feléd? Mikor jöttél? És hova raktak be? Gyerünk Ax, mesélj, ne kelljen hoznom a franciakulcsot.- na tessék, egy csapásra olyan, mintha felvillanyozták volna. És még mondja valaki, hogy a pillangók nem boldogítanak. Mit neki most EVT, ha egyszer van jobb szórakozása is?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 3. 20:11 | Link

Runa

*Felajánlja, hogy le lehet csapni, de megnyugtató, hogy mégsem köt közelebbi ismeretséget egyetlen vaskosabb kötettel sem. Ha már kérdezték, megindokolja, miért is van itt, és vigyorogva bólogat Thys nénje említésére.*
- Aha. A francia miatt a Beauxbatonst kizártuk, a Durmstrang... hát szegről végről ott is van rokon, mert Sonja nagyi húgának a fia, Igor ott dolgozik, meg aztán apu szerint jobb, ha angolul tanulok inkább, Roxfort helyett meg én erre böktem. *indokolja bővebben a választását mindehhez meglehetősen komoly arcot vágva, komolyabbat is a kelleténél, de a végére elvigyorodik. Naná, hogy nem ment volna a Roxfortba ismeretlenek közé, ha tudja, hogy a gyerekkori barátja is itt tanul. A következő pillanatban megöleli a lányt, és jólesik, hogy visszaölelik. Neki is felrémlik néhány kellemes régi emlék hirtelen. Már elengedve Runát most vigyorogva tárja szét a karját, hogy ezen ő nem tud segíteni, a vizsgák említésére pedig megrázza a fejét hirtelen és mutatóujját nekinyomja annak az imént durcásan összeráncolt orrnak egy pillanatra. *
- Sose növöd ki a kishitűségedet? Meglesz, ha mondom. Emlékszel még, amikor elkezdtél csellózni, és nagyon nem ment az a vizsgadarab az elején, de aztán maximális pontszámot kaptál a bizottság előtt? Okos lány vagy, meglesz ez is. *közli határozottan, és látszik, hogy ő el is hiszi, amit mond, talán Runának sem ártana elkezdeni elhinni. Figyelemelterelésnek az legalább tökéletesnek minősül, hogy átadja a pár fülbevalót, vigyorog is azon és bólogat, hogy Harrietnek jó az ízlése, majd máris kérdőn pislog, hogy mi a helyzet a pénztárcával. *
- Átadom, de Ruu... pénztárca? Összetévesztesz valakivel. Én a hegedűs srác vagyok az utcátokból, nem a gazdag amerikai nagybácsid. *ölt nyelvet ő is, és nehezen állja meg, hogy el ne nevesse magát, csak kuncogjon a végére, elvégre ez egy könyvtár, nem kellene első látogatása alkalmával csendzavarásért kitetetnie magát. A tantárgyakra is rákérdez, amint sikerült komolyabbá válni ismét, és arra az oldalpillantásra a bólogatással nagy levegőt vesz, majd olyan arcot vágva fújja ki, mintha azt mondaná, hogy valahogy érezte, sőt tudta.*
- Azért ne szerezz be bérletet tönkre csak mert nehéz a választás, hallod-e? *megkocogtatja a lány homlokát nagy komolyan, aztán elvigyorodik a pillangók látványára.*
- Szép vagy, szép vagy, szebb a napnál, de Hófehérke szebb náladnál... *ölt nyelvet még mindig széles vigyorral az arcán, majd ismét hátradől a széken és vesz egy nagy levegőt, mint aki mindjárt valami nagyon nagy hírt fog közölni.*
- Megszületett az öcsém, Siegfried Knut. Nemrég múlt egy éves, és igazi kis cukorfalat. Na meg lett egy egerem, Izé. Tudod, mint Izé az Addams familyben. Közönséges házi egér, Simon találta, de megmentettem, és összebarátkoztunk. Okos kis szőrcsomó. Na meg hoztam magammal a hegedűt... és Thys néniék megígérték, hogy ha elég jól megy majd, hogy ha minden vizsgámon átmegyek idén, nyáron elvisznek Kennedy egyik koncertjére. *összedörzsöli a tenyerét örömében és csak úgy sugárzik az arca ettől a hírtől, hiszen Kennedy a példaképe.*
- Na és veled mi volt? Hogy bírod apukáddal? *kérdezi végül, már halványabb vigyorral az arcán, inkább kíváncsian, fürkészőn pislogva a lányra, mert tudja, hogy amikor elment Stockholmból, akkor nagyon nem szerette az édesapját. *
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 4. 17:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 6. 15:03 | Link

Ax

Szóval így. Ez a lökött barátja csak úgy hasára csapott és ha nem a Roxfort, akkor ez. Olyan jellemző rá, hogy most már ő sem állja meg vigyorgás nélkül a dolgot. Eszement tud lenni néha Ax, de hát nem lennének ilyen régóta barátok, ha nem szokták volna meg egymás stílusát és bogarait.
-Óóóó, éééértem. Na és Ian bácsi húgának a férjének a sógornőjének a nagybátyjának az unokanővérének a lányába nem fogsz itt belebotlani véletlenül? - kérdezi kuncogva és igyekezvén parodizálni az iménti "Nagyanyám húgának a fia" elméletet. Axel és a kutyafarka magyarázatai néha teljesen beviszik az embereket az erdőbe, de ő nagyjából már tudja, mire számítson. Persze kivéve, amikor nem. Benne van a pakliban.
Az orrát nyomkodásra fújtat egyet és kissé elkeseredett képet vág, mert tényleg kishitű, de szerinte nem ok nélkül, sőt. Nem kellett volna tizennégy tantárgyat, na. Ez van.
-Persze, majd meglesz. majd kitalálom, hogyan.- suttogja egy vállvonás keretén belül. Nem, nem nagyon tudja még, hogyan, de tervezi megoldani, csak még a módját nem találta ki. Szerencsére Axel szemfüles és a fülbevalói megmentik a napot... Na jó, csak ezt a szerencsétlenség tömeget a további tépelődéstől. Runánk egészen felélénkül a kapott ajándéktól és persze a vele szemben szokásos kedves csipkelődését is megejti. Ezt többnyire csak Axelnél kerül alkalmazásra.
-Nekem csak magyar nagybácsim van, bííííí.- egészen gyerekessé degradálódik Axel mellett, ami nem baj, viszont Runa így is egy elég félénk, már-már gyerekes emberforma, így most egészen hupikék-törpikés a viselkedése.
-Igyekszeeem...- már megint visszakanyarodtak a tantárgyakhoz, pedig egészen elfeledkeztek róla. Amúgy meg most kezd neki feltűnni egy egészen apróság, de hát miért ne kérdezne rá, ha már Axel is és érdekli a dolog.
-A talárodat megette a tehén talán? Nem látom rajtad. Meg a házad sem tudom így megállapítani, szóvalőő...- érdeklődik a lehető legangyalibb mosolyával, ami személyiségét és amúgy az arcberendezését és mimikáját nézve nem egy nagy kihívás neki. És ismét sikerül megcsillogtatnia angyali mivoltát (már csak a glóriája kellene) egy csodálatos rácsodálkozás formájában.
-Honnan tudod, hogy Hófehérke a becenevem?- az őszinte meglepettséget le sem lehetne vakarni körömkefével sem az arcáról. Más talán azt hinné, ugratják egymást, de ő most tényleg csak elbámult, hogy Axel mennyire fején találta a szöget. Azért túl sok időt nem hagy a szájtátásra, inkább érdeklődik az otthoni dolgok felől és ma már a harmadik megdöbbenésnek lehetünk tanúi, ami megrázza a kishölgyet.
-Ne hülyéskedj... Komolyan? Csak annyiról tudtam, hogy anyud babát vár, de... Húhaaa! Gratulálok, sok egészséget a kis maszatnak. Már beszél? Mászik vagy járkál? Milyen? Kire hasonlít? És Harriet hogy viszonyul hozzá?- csak úgy ömlenek belőle a kérdések őszinte örömmel fűszerezve az arckifejezését is. Nagy lehet a boldogság most a Sjölander családban, noha biztos sokat izgultak Harriet néniért meg a piciért. Siegfried ezek szerint csak úgy becsúszott.
-Hm, egyszer majd mutasd meg Izét, bár nekem meg baglyom lett, Hugo, és az a tollas veszedelem biztos le akarna csapni rá... na majd olyankor nézem meg, ha Hugo nincs a közelben, rendben? - azzal a retkes tollseprűvel még mindig nem értik meg egymást különösebben jól. Nem akarná, hogy Izé bagolykaja legyen. Erről azonban Kennedy emlegetésére rögtön elfeledkezik, ugyanis noha ő nem tud hegedülni, Axel ráragasztotta a Nigel Kennedy-féle őrületét és azóta is tart. Ha meg kellene neveznie a legsűrjebben hallgatott hegedű virtuózát, az Kennedy lenne.
-Öhh... Nem járok haza. Bogolyfalván ülök sokat Ádámnál... Ő a nagybátyám, az anyám féltestvére, bátyja. Nagyon rendes és... inkább ülök nála, mint apáméknál. Amúgy persze itt lakom, a kastélyban, a levitás toronyban... Angliába nem vágyom menni, mert azok ott vannak. Ja és egész mellesleg Claire nekiállt győzködni apámat, hogy kell egy gyerek. Hát tudod mit? -itt most nyomdafestéket nem tűrő szavak következnek, amiket talán még soha nem lehetett hallani Runától, de talán nincs is min csodálkozni, hogy ha a lány apjáról, meg a mostohájáról van szó. Most még szabályosan kipirult hófehér arcocskája az idegességtől, ahogy visszaemlékszik Claire levelére, amit még két hónapja küldtek "otthonról".
-Amúgy semmi lényeges nincs.- fejezi be morgós-bosszúsan a rövidre sikerült monológot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 7. 11:22 | Link

Runa

*Szemöldökét megemelve kérdőn bámul a lányra, amikor Runa megemlíti Ian bácsit, abban a pillanatban még nem éppen érti, mi köze is van az iskola kiválasztásához a bájitalkészítő szomszédnak. Valami hirtelen témaváltásra számít, de amikor barátnője belefokoz a rokoni kapcsolatuk kuszaságának ábrázolásába, széles vigyor veszi át az értetlenkedő ábrázata helyét és megrázva a fejét nyelvet ölt. *
- Neeem... de most, hogy így mondod, talán Roxfortban vele találkoztam volna. Sőt... jobban belegondolva biztos, hogy ott tanít... vagy tanult... de legalábbis betette oda a lábát életében egyszer és az már úgy nem az igazi. *kuncog a végére már kezét szája elé tartva, hogy azért mégse robbanjon ki belőle a nevetés. Kell pár pillanat, mire sikerül befejeznie. Az új téma nem túl hálás, ahogy elnézi, de annyi jó van benne, hogy már a vigyora sem fülig érő, a kuncogás meg a múlté. El is felejti a bonyolult magyarázatokat amint előkerül a vizsgák kérdése, Runa reakciói láttán inkább nem is mond semmit, helyette megsimogatja a lány hátát, majd a vállát átkarolva közelebb húzza egy pillanatra és nyom egy puszit a hajába. Mielőtt bármit is mondana, még egyszer átgondolja szép nyugodtan a lehetőségeket, mert nem szeretné azt látni, ahogy Runa ideg-összeroppanást kap esetleg. A fülbevaló igazi mentőöv ebben a helyzetben, kimozdítja a tépelődésből a lányt, és az ő vigyora is a régi lesz pillanatokon belül.*
- Attól még lehet gazdag. *vágja rá azonnal, majd eljut az agyáig az is, hogy mintha magyar nagybácsit említett volna a lány. Értetlenül pislog párat, még a mutatóujját is levegőbe emeli, jelezve, hogy álljon csak meg a menet, aztán megszólal.*
- Azt mondtad, magyar? Mióta van magyar nagybácsid? *kérdezi még mindig értetlenkedve. Erről sosem hallott még eddig, talán valamiféle új felfedezés eredménye lenne a dolog? Megvárja, hogy kapjon valami választ erre, majd rábólogat arra az igyekezetre, még talán néhány buzdító szava is lenne, ha nem kerülne szóba a talárja. Szórakozottan megvakarja a tarkóját, miközben kissé elhúzza a száját.*
- Ööhh... hááát... komolyan megenné ezt egy tehén? Annyira kiéhezett csak nem lehet, hogy... az egész egyenruhámat... hééé... csak nem veszett el benned egy jóstehetség? Ahogy néztem a többi háznál nem játszik a zöld. Rellonos lettem... ja igen, a talárom... tudom ám, hogy hordani kellene, csak... tudod, van a szesz, amivel tisztítani kell Lisbeth meg Hieronymus húrjait és a fogólapot. Ráömlött, és az egész úgy bűzlött, mint egy szeszkazán, így kimostam... és nem akartam végigcsöpögni vele a folyosókon. *magyarázza grimaszolva egyet a végére. A hasonló balesetek nála majdhogynem mindennapi jelenségek szoktak lenni, még jó, hogy általában feltalálja magát és megoldja a felmerülő problémákat, mint most is. *
- Jah, hogy te vagy Hófehérke? Ha kérhetem, mérgezett almát ne egyél, mielőtt nem találsz magadnak egy rátermett szőke herceget, jó? *kérdezi nagyon komoly képet vágva, aztán beszámol az elmúlt másfél év eseményeiről dióhéjban, ha már kérdezték.*
- Igen, tényleg... és köszi, majd átadom neki. Már gagyog, meg mászik. Tett pár lépést, de bizonyára négy végtagon jobban érzi magát. Biztonságosabb. Minden bababiztos lett hirtelen otthon, mert szeret kirámolni és mindent összenyálazni. Inkább anyura hasonlít, na meg Harrietre. Ő amúgy jól van. Lefoglalja a ruhatára rózsaszínesítése meg a rajzolás. Kitalálta, hogy festő akar lenni, mint Nate bácsikánk és most hozzá jár rajzórára. A jó hír, hogy kezdtünk kinőni egymás nyúzásából.*közli őszinte örömmel az arcán. Hosszú ideig folyamatosan civakodtak a húgával, olyan mára már nem igazán van, legfeljebb mondanak egymásnak ezt azt, de tettekig nem fajul a dolog. Az egér meg a bagoly kölcsönös megismertetésére bólogat, amíg ezt a kettőt nem egymásnak mutatják be, leellenőrizendő, hogy a bagoly tényleg egereket eszik-e, de ezt most nem fejtegeti. Sokkal jobban érdekli, hogy mi is a helyzet Runával. Türelmesen hallgatja végig, csak a nyomdafestéket nem tűrő szóáradatba vág bele. *
- Ssssh... Runa. Ezért lehet, hogy utálni fogsz... de szerintem akármennyire is haragszol rá, nem akarhatod ennyire, hogy ne legyen boldog. Tudom, hogy fura. Úgy néz minden varázslóra, mintha mi szörnyek lennénk, de nem vagyok biztos benne, hogy nem ezt tenném-e én is, ha egyszer rájönnék, hogy a mesék nem csak mesék, tényleg vannak sárkányok meg boszorkák és néhány szó meg egy pálca csodákra képes. Nem akarom védeni, de Nate bácsi felesége is nagyon kiakadt ettől az egésztől az elején. Meg amúgy is... itt a nagybácsid... meg már nem is sok idő, hogy nagykorú légy... hagyd őket, éljék az életüket. *próbálja lenyugtatni valahogy a lányt, bár nem biztos most benne, hogy ezzel éppen nem maga alatt vágja-e a fát. Reménykedve néz Runára a végén, várva valamiféle reakciót, és közben feltápászkodik a székről.*
- Azt hiszem, jobb lesz, ha megyek és összeszedem a taláromat, mielőtt büntetéssel kezdeném a tanulmányaimat. Rendben leszel? Itt leszel holnap is? *kérdezi végül. Mondaná, hogy hol található, de még ő sem ismeri ki teljesen magát a rendszeren, így a könyvtár a legbiztosabb pont, úgyis van mit tanulnia neki is. *
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 7. 12:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2013. szeptember 23. 14:06 | Link

Tilda

Nem értem, hogy miért kellett ott lennie pont egy tanárnak, amikor felrúgtam a kis szőkét. Nem is rúgtam fel igazán, csak pont arra jártam, ő meg elbotlott a lábamban. Azonnal nekem ugrott, hogy én szándékosan vezettem bele a falba a fejét, miután elbukott és nekiesett. Talán volt benne ilyen is, mert márt untam hallgatni, ahogy arról a harmadéves pasiról beszélgettek, és az első két figyelmeztetésemre („unalmasak vagytok”, „hányni fogok, ha tovább folytatjátok”) nem reagáltak, csak annyival, hogy röhögcsélve elfordultak. Ilyenkor nyilván kihúzzák a gyufát az ember lányánál és muszáj cselekednie. Sajnos akciómat látta Révay is, és amennyire emberbarát elküldött a könyvtárba büntetőmunkára. Láttam az arcán az örömöt, amikor megtudta a nevemet, nem volt nehéz levágnia, hogy ki a rokonom. Azért ballagok ilyen lassan és morcoson Matilda dohos bunkere felé, mert egyébként igyekszem elkerülni a helyet. Egyébként is, de a hely vezetője miatt is, ha mondhatjuk Matildát annak, mert ő a könyvtáros. Mindig ott van és olyan élvezettel bújja a könyveit, mintha megváltást kapna tőlük. Amúgy sem vagyok oda érte, de mostanában még megkapom az „okos” tanácsait is, mindenbe bele akar szólni. Anyám helyett anyám akar lenni, csak tudnám miért. Dorián el tud fogadni olyannak, amilyen vagyok, Matilda meg állandóan irányítana. Hát engem nem fog, az tuti! De tényleg, két évig olyan jól elvoltam, most meg rájön az anyáskodhatnék. Előbb szerezzen be valami pasit inkább… Azt sem tudom, hogy van-e neki, de nem hinném, mert mindig elvan az ő kis birodalmába, amit én csak luknak hívok. Lustán belököm a könyvtár ajtaját, és hagyom, hogy becsapódjon.
- Bocsi – jegyzem meg hangosan és cinikusan, ahogy pár könyvmoly felriad delíriumos álmából, szóval a könyve olvasásából. Unott arccal és kiengedett hajjal lépek a testvérem elé.
- Csá – üdvözlöm flegmán, még a kezemet is felemelem kicsit.
- Révay ideküldött büntetőmunkára, szóval adj valami órás elfoglaltságot, aztán húzok vissza a dolgomra – instruálom őt, majd karba tett kézzel várakozom. Tudom, hogy nem annyi lesz úgysem, hogy „tedd a polcra ezeket a könyveket”, hanem valami szónoklattal is megspékeli a mondanivalóját. Már alig várom…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. szeptember 23. 19:01 | Link

Annabell

Mostanában jóval több szabadidő szakadt rám, mint általában, ami részben annak is betudható, hogy szünet van, másrészt viszont az én érdemem, melyért meg is kaptam magamtól a képzeletbeli vállveregetést: előredolgoztam, és most nem maradt egyéb feladatom, mint várni, hátha benéz valaki. Ez viszont ugye az előbb említett szünet révén nem volt annyira valószínű. Még az elvetemültebb könyvmolyok is ritkábban néztek be a könyvbirodalomba, mint egyébként, most mindössze két diák szívta a könyvtár kissé dohos levegőjét velem, így figyelmem a lapok közé fűzhettem.
Csak a mai nap a második könyvet fejeztem be már majdnem, pedig még egy kis portalanításra is fordítottam időmből. Tulajdonképpen a kutatásaimmal kellett volna foglalkoznom, és a rejtéllyel, melyet nagyapám rám hagyott, de megrekedtem, és képtelen voltam tovább jutni egy problémán. Inkább nem is akartam törni rajta a fejem, mert szó szerint, valóban belefájdult már többször is. Valami hiányzott, valami, amit szintén tőle kellett volna megkapjak, de talán még nem jött el az ideje. Nem tudhattam biztosan, de kinéztem belőle, hogy halála ellenére még évek múlva is tanítani fog valamit nekem.
Újabb oldalon vagyok túl, és pont véget ér a mondat is, így a lapozást követően felnézek az Ezer És Még Két Legenda Rövid Ám Figyelemreméltó Elbeszélése Tótövi Tóbiás Tollából című vaskos kötetből, így pont láthatom, amint egy alacsony, sötét hajú lány lépked felém. Arcán tisztán kivehetőek ellenérzései, melyeket a hely iránt táplál. Süt róla, hogy nagyon nem szívesen van itt. Rólam ellenben a meglepettség tükröződik, észre se veszem, hogy lecsúszik orromról a könyv lapjai közé nagyapa szemüvege, és csak igen sokára jut eszembe, hogy levegőt kéne venni. Ekkor viszont a meglepettséget felváltja az öröm, és miközben ő lustán int egy köszönésfélével megspékelve, én szinte kirepülök a pult mögül.
Mielőtt bármit tehetne ellene, jól elcsípem, hogy megölelgessem. Nem tudom, hogy lehet, hogy alig látom az iskolában, lehet én nem járok ki eleget a könyvtárból és a szobámból, mindenesetre most itt van, és egy pillanatig nem fogom fel, hogy egyértelműen nem önszántából. És hogy az csak azt jelentheti, hogy küldték. Vagyis rossz fát tett a tűzre. Lassan le fog esni, de most még a szeretgetésem szenvedi el, melyet szintén nem veszek azonnal, hogy pont annyira nem kíván, mint itt lenni. Aztán persze egyértelművé válik, és azt is sikerül összetennem, hogy mit is magyarázott Révay tanár úrról, mielőtt a nyakába ugrottam volna.
- Megbünte.. Na de mégis, mit csináltál? - kérdezem meglepetten. Néha egyszerűen nem tudok Annabellre másként gondolni, mint amilyen régebben volt. Nekem még mindig a csöpp kis édes húgocskám, akivel játszottam, és akivel együtt hallgattuk Nagyapa meséit. Ő ugyan még keveset foghatott fel belőlük, de elaludni nagyon tudott rájuk. De már nem az a lány, és hajlamos vagyok ezt elfelejteni.
- Egy pillanatig azt hittem, hogy engem jöttél meglátogatni - mondom kissé révetegen.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2013. szeptember 23. 22:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2013. szeptember 23. 20:45 | Link

Tilda

Megjöttem, itt vagyok, mi kell még? Az utolsó három hely valamelyike, ahová szeretek jönni, az a könyvtár. Meglátom Matildát, ahogy tipikusan valami könyv mögött elhaló tekintettel olvas, nagyapa szemüvegén keresztül. Nekem kicsit morbid, ő viszont ereklyeként őrzi nagyapó lencséit. Mindig furcsállottam, hogyha olyan nagy varázslók vagyunk, akkor miért nem tudjuk a szemünket meggyógyítani? Még a muglik is képesek rá, valami blézer, vagy minek a segítségével. Nekünk ott a mágia, mégis sokan hordanak szemüveget és nem azért, mert mondjuk meg vannak bűvölve valamivel, hanem csak úgy, hogy lássanak. Tök hülyeség, de mindegy. A testvérem persze megörül, hogy lát engem – hehe -, és persze máris ölelgetni kezd.
- Jól van már, nem kell összegyűrni a ruhámat – mordulok rá, nem mintha egy cseppet is érdekelne, hogy mi lesz a ruhámmal, csak másszon már le rólam. Nem utálom én Matildát, csak kicsit túl közvetlen, és ha nem akarna a fejemre nőni, még egész jó kis testvér lehetne belőle. Meg, ha nem akarna a tanulással zaklatni állandó jelleggel, meg felelősségre vonni, stb.
- Semmit csak felrúgtam egy hülye kiscsajt, akinek folyt a nyála – vonom meg a vállaimat, mintha ez tényleg nem lenne szabálysértés. De ha egyszer megérdemelte? Sajnos nem jövök be a BBT tanárnak, így persze, hogy megbüntetett, pedig van róla bőven pletyka, és egész jóképű. Hát, így már esélye sincs a jó pontokra nálam. Nyilván Matildát ez nem fogja érdekelni, és végre valami, ami közös bennünk a szüleinken kívül. A két könyvjelzős lepke nagyon érdeklődő tekintettel néz felénk, én pedig jelzésértékkel a pálcám végére teszem a kezemet. Egyből folytatják az olvasást, mintha mi sem történt volna, nagyon helyes. Sajnos van jobb dolgom is náluk, Matilda folytatja a sort.
- Otthon találkozunk eleget Matilda. Nem akarlak zavarni – horkanok fel, egyébként pedig eléggé kerülöm ezt a helyet, ahogy már mondtam, a nővérem csak plusz ok, hogy csak a végszükség esetén jöjjek. Akkor pedig sokan vannak itt, szóval megúszom a testvéri széptevést.
- Egy órát kell veled töltenem, adj valami munkát, aztán megyek is – nézek rá szépen, de úgyis tudja, hogy ez álmosoly, legszívesebben be sem jöttem volna. Jó ötlet, jobb is, ha hamarosan megyek. Majd eltűnök a polcok közt, aztán kisunnyogok innen. Úgysem keres meg, és nem köp be Révaynak, negyed órát pedig még itt is el tudok lenni. Szép napom lesz, az biztos. Közben körülnézek és tényleg nincs itt, csak ez a két szerencsétlen és Matilda. Most biztos úgy érzi a nővérem, hogy milyen rossz egyedül lenni, senki se szívja magába a sok tudást és olvas érdekes történeteket. Agyrém ez az egész, hát nem elég megtanulni a minimum szintet? Minek plusz információkat is elraktározni, amit sosem használsz majd? Semmi értelme.
- Te szoktál máshol is lenni, vagy csak a könyveid között dohosodsz? Van pasid? – ravasz mosolyt engedek felé, kíváncsi vagyok, hogy mit szól majd ehhez. Egyébként gőzöm sincs, hogy van-e valakije, ha mondta is, nem emlékszem már. Ha meg nincs, biztos zavarni fogja, ami nekem meg jól fog esni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. szeptember 23. 23:36 | Link

Annabell

Az előbb valóban úgy tűnt, mintha repültem volna, én legalábbis úgy éreztem az örömtől, mely húgocskám felbukkanását követte. Hiába vágott oly fancsali képet egy boldog vigyor helyett, az, hogy láthatom, nagyon boldoggá tesz. Mikor ide jöttem dolgozni, először eszembe se jutott, hogy miatta tenném, de így utólag belegondolva nagyon is benne volt a pakliban.
Azonban örömöm ahogy jött, úgy zökkent is egy nagyot, mert nem csak az ábrázata, de szavai is elárulják, hogy nem azért jött, mert szeretett volna. Az ölelést mindenesetre nem tudja hárítani, csak bosszankodik miatta egy sort, mire nekiállok kisimítani a ruháját, míg válaszát hallgatom. Elképedve nézek rá végül.
- Felrúgtad? Annabell!
Vádló pillantásomból érezhető, hogy ennél több magyarázatot várnék arra, hogy egy diáktársát miért is bántalmazta, ez a nyálfolyós dolog nem tűnik a legkielégítőbb válasznak.
- Nem is tudom, min akadjak ki jobban, azon, amit csináltál, vagy ahogy most közölted.. - sóhajtom lemondóan, miközben a füle mögé vonok egy tincset hajából. Olyan kedvesnek látom az arcát minden kiülő negatív érzelem ellenére is, hogy alig akarom elhinni, hogy tényleg arról beszélünk amiről. De mivel ide küldték büntetőmunkára, kénytelen vagyok elfogadni. Hisz másként nem lenne itt. Ezt is kénytelen vagyok elfogadni.
- Ugyan már, te engem sosem zavarsz, kicsi húgocskám - mosolygok rá minden körülmény ellenére, mert ha akarnék se tudnék haragudni rá egy fél percnél tovább. Pedig ezt sem úgy mondta, mintha aggasztaná, hogy esetleg megzavar.
Végre kapok egy mosolyt is tőle, de persze a mondanivalóját nem édesíti meg vele eléggé. Csak túl akar lenni az egészen.
- Jól van. Egy óra, mi? - bólintok, és közben már töröm is a fejem, hogy mégis mivel büntethetném meg, miközben nekem sincs egyéb dolgom, mint esetleg.. nem, még annyi sincs. Nem is értem, miért épp a nővéréhez küldték büntetésre. Ja, talán mégis értem a tekintetét elnézve. Akkor hát a legjobb lesz, ha nem valami könyvtári melót kap valamelyik sor végén, hanem megkap helyette engem.
- Na gyere, ülj ide - ragadom karon, és kísérem a pult mögé. Közben nem mulaszt el nekem szegezni néhány kérdést. Leültetem a helyemre, én pedig az asztallapnak támaszkodom mellette.
- Szoktam máshol is lenni, igen - válaszolok kissé dacosan és majdnem el is kezdem sorolni, kezdve a szobámmal, ami lényegében egy második könyvtár.
- Meg is mutatom, ha gondolod, legalább több időt tölthetnénk együtt - mosolygok rá, és már tervezgetem is, hova rángassam el őt először. Biztos nem a szobámba.
- Elmesélhetnéd például, hogy neked van-e valakid - fecsegek tovább, azon igyekezve, hogy nekem ne kelljen hasonló kérdésre válaszolnom, mert biztosan zavarba jönnék.
Közben nagyban rendezgetem a pulton felzsúfolódott kupit, hogy el lehessen férni, és persze, hogy meglegyen, amire szükségem van a büntetőmunkához.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2013. szeptember 24. 10:18 | Link

Tilda

Mindig tudtam, hogy hogyan kell elvenni a nővérkém örömét, aki határtalan szeretettel jön felém minden egyes alkalommal. Ha megbántom, ha nem, de mindig ezzel a nagyfokú, túláradó – már-már anyai – szeretettel viselkedik irányomban, amit én ki nem állhatok. Most is, ahogy megölelt, kedvem lett volna ellökdösni magamtól, csak, hogy érezze azt, hogy nem kéne állandóan rajtam csüngenie. Elmondtam, hogy mi volt, persze a reakcióján kicsit sem lepődök meg, és hasonló hangsúllyal válaszolok neki.
- Fel, mer’ már fájt, ahogy áradozott arról a pasiról. te is azt tetted volna a helyemben – incselkedem vele, és már jön is a lelkiismeretemre ható próbálkozása, amire immunitást sikerült felvennem az évek alatt.
- Majd ha eldöntötted szólj, csak azért, hogy tudjam, melyikkel kell legközelebb is jönnöm – vigyorgok rá, mint a vadalma, és sajnos az sem hatja meg, hogy le akarok lépni, még örül is neki. Pedig próbáltam, úgy fogalmazni, hogy megértse: hagyjon békén. Valahogy nem jut el a hosszú haja alá sosem az, amit én akarok, és pont ezt utálom anyáékban is. „Mindig a kitaposott úton kislányom!” Menjetek arra ti, nekem jó a mellékösvény is! Katasztrófa, komolyan mondom.
- Igen, elég sok tudom. De nyugi nekem rosszabb, mint neked. Nándorka meg olyan élvezettel adta elő, hogy ide jöjjek, majd elszállt örömében, fene a száját – mérgelődök, miközben Matilda nem rest tovább várakozni és rángatni kezd a koszos pultja mögé.
- Megyek magamtól is, nem kell rángatni, hé – húzom ki a kezemet az övéből és követem őt. Nem értem miért kezel még gyerekként, már majdnem felnőtt vagyok, azt tehetek, amit akarok. De ezt a szabálymániás nővérkémnek hiába is magyaráznám… Leülök és várom azt a nagy feladatot, amivel meg akar lepni engem. Persze nyilván nem küldd el, legyek csak vele én, az édes kis hugicája.
- Nyilván te is szoktál ebédelni – ez már kissé gonoszabb volt, de nem érdekel. nem hiszem, el, hogy őt bárki, vagy bármi is ki tudja rángatni innen. Tévedtem. Meg is lepődöm, mert nem mintha Matilda csúnya lány lenne, sőt a maga módján még csinosnak is mondanám. De meglep, hogy van valakije, még sosem beszélt róla.
- Nocsak, beporozta a kis virágszálat egy méhecske? Eltévedt? – röhögök fel, mert ezt nem lehet kacagásnak nevezni. Az más kérdés, hogy annyira azért nem akarok vele találkozni, biztos ő is valami könyvb… arát, tehát unalmas és rajong Matildáért. Hát egészségére, legyenek boldogok, pont.
- Ó, majd egyszer úgyis hazahozod, és akkor találkozunk, biztos nagyon szimpatikus lesz – azt, hogy a „többieknek” már nem teszem hozzá, nem akarom lelohasztani. Azért Matilda sem egy könnyű eset szerintem, szóval inkább vegyék, vigyék, mint beporosodjon a könyveivel együtt. Felhorkanok, amikor a kapcsolatomról kérdez, de legalább könnyű lesz rá válaszolni.
- Elmesélem, nincs. Bár a Krise lány egész csinos – lódítom, még meg is toldom egy kacsintással. De tényleg sincs pasi a láthatáron, aki felérne hozzám, nem a magasságukra gondolok, mert a 160 centimmel nem mondhatnám magam égimeszelőnek. A csajokat meg hagyjuk, a frász jön rám, ha például meglátom Rohr-t a közelben. Belé még belekötni sem érdemes… jobban fáj neked…
- Mit találtál ki nekem? Biztos nagyon élvezetes lesz – forgatom meg a szemeimet és unott arccal felkönyökölök az asztalára. Már alig várom, hogy mit talált ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. szeptember 25. 20:16 | Link

Annabell

Még mindig anyáskodva rendezgetem a haját válaszát hallgatva a nyáladzó lányt ért nem túl kedves megmozdulásáról, és hogy én sem jártam volna el másként. Megcsóválom a fejem.
- Hát hoogyne, sőt, én egyenesen leharaptam volna a fejét.
Én is hasonló hangnemben mondom, de azért remélem nem adok neki ötletet a következő esetre. Még csak az kéne, hogy nekiálljon másokat harapdálni.
- Nem tudok dönteni - rántom meg a vállam, és olyan képet vágok, mintha komolyan elmerengtem volna a dolgon. - Hogy igazságosak legyünk, válassz inkább egy harmadikat legközelebbre. Az se baj ám, ha annak örülök!
Vigyorog, és alig tudom leküzdeni, hogy vele vigyorogjak, de megkeményítem valahogy az arcizmaimat. Most szigorúnak kell lennem, hisz rám bízták, hogy megbüntessem. Ami mondjuk nem fair, majd szóvá is teszem a tanár úrnál. Vagy inkább mégse, legalább Annabell kénytelen velem lenni.. hát, minden rosszban van valami jó is.
- Igazság szerint én örülök. És Nándorka tanár úr - javítom ki, miközben a pult felé tartunk.
A kezemet ellöki, mondván ő tud magától is menni, és bizonyítandó, tényleg el is érjük az asztalt szökési kísérlet nélkül. Nekilátok a keresésnek, de csakhamar azon kapom magam, hogy nem találom az albumot, amit Bell elé szeretnék tolni.
- Ebédelni? - kérdezek vissza kissé értetlenül, mert egy pillanatig nem tudom miről beszél. Leköt a keresgélés, de mire összeraknám, már újabb érthetetlen dolgot magyaráz beporzásról, meg eltévedt méhecskékről. Miközben pislogok, ő jót nevet rajtam, és aztán megértem, hol értettük félre egymást.
- Úgy értem.. mutatok helyeket, ahol szoktam lenni a.. könyvtáron kívül. Mert szoktam - magyarázom kissé elpirulva, amiért azt hitte, van valakim. Hogy is lehetne?
Ellenben neki sincs, legalábbis azt állítja, csak bolondozásra telik tőle a kérdésben.
- Ó igen? Csak vigyázz, nehogy ő is így vélekedjen rólad, mert akkor már két csaj fog az őrületbe kergetni.
Feladom közben a kutatást, és a pálcámért nyúlok.
- Invito album! - mondom, és suhintok egyet. Nem hallani vagy látni semmi mozgolódást. Akkor bizony a szobámban hagytam.
- Ez eltarthat egy darabig azt hiszem - mondom, és közben körülnézek, mi mással büntessem meg addig is. Az össze-vissza túrt asztalra pillantok.
- Csinálj itt egy kis rendet, jó? - bár büntetésnek kéne szánnom, inkább kérem, mint utasítom. Valahogy az nem akar menni. Miért pont nekem kell megbüntetnem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 15 ... 51 52 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet