Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=819445#post819445][b]Demeter Hunor - 2020.10.16. 21:15[/b][/url]

Tizenötödike van. Október idusa, jeles nap, ahogy az összes többi tizenötödike is. Legyen tél vagy nyár, hétfő vagy vasárnap, ezen a napon minden hónapban megbízhatóan jön az Edictum.
A szüleim, ahogy annak idején a bátyáimnak, most nekem fizetnek rá elő. Ha kiolvastam, haza is szoktam küldeni nekik az újságot, hadd nosztalgiázzanak.
Én már kiterítettem magam előtt a sajátomat, amit a levegőben sikerült elkapnom, ugyanis résen voltam. A postabaglyoknak köszönhetően a nálam kevésbé szerencsésebbeknek ezekben a pillanatokban épp a müzlijükbe, rántottájukba vagy a varangyukra esik a magazin, mások épp halásszák ki töklevükből, vagy választják el a lekváros pirítósuktól saját számukat.
Egy éve gyakorolt mozdulattal lapozom fel először is a rejtvénysarkot, előveszem az erre a célra már előkészített tollat, és nekiállok a havi fejtörőnek. Most éppen "keresd meg az öt különbséget" a menü, ami az abszolút kedvencem, úgyhogy lelkesen vetem bele magam.
Már megvan négy különbség, amikor először eszembe jut, hogy a császármorzsám nem fogy. Jobb kezemmel kanalazok, a ballal keresem az utolsó gyanús részletet, de az csak nem akar meglenni.
- Hunor! - hallom ki a nevem a reggelizők egyenletes zajából. Felnézek. - Hunor, hatodik oldal!
Navinés haverom szólt, felém fordulva az újságot lobogtatja. Az ötödik töknek még várnia kell, gyanútlanul lapozok a mondott cikkhez. "Ki tudja már, ki kivel van!" a címe.
Az első három bekezdésben igazából nincs semmi érdekes. Pár prefektusról van szó és olyan más diákokról és felnőttekről, akiket nem ismerek. Lehet, nem hatodik, hanem tizenhatodik oldalt mondott? - rágom a baracklekváros falatot unottan.
Épp tovább akarok lapozni, amikor megakad a szemem az utolsó bekezdés első két szaván. Az én nevem!
Olyan gyorsan próbálom átfutni a sorokat, hogy egy szót sem értek belőlük, úgyhogy kénytelen vagyok lenyugodva újrakezdeni az egészet.
...
Mi?
A császármorzsa a kanalamról apró szemekben az ölembe potyog. Lassan felnézek, igyekszem elkerülni a rám szegeződő pillantásokat - ha egyáltalán vannak -, és inkább megtalálni Palotás Polliét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=819564#post819564][b]Demeter Hunor - 2020.10.18. 21:36[/b][/url]

Polli észrevesz, de láthatóan nem olvasta az újságot.
- Nem vajas - csóválom a fejem bágyadtan.
Még a levegőben van a kanalam, de már nincs semmi rajta. Akkor veszem észre, hogy a tartalma az asztalra és a gatyámra került. A kanál a tányérban landol.
- A fene - felállok, hogy lesöprögethessem a fekete farmerról a szemeket.
Fel kell mennem átöltözni óra előtt. Pedig marhára sok idő olykor megtalálni azt a ruhát, amiben jól érzem magam, és ma...
- Ne már!
Még az asztallapról is összesimogatom kedvenc reggelim maradékát, a markomba veszem, majd a tányéromba szórom azt, mielőtt belekezdenék.
- Te figyu... - hívom fel újra Polli figyelmét. - Emlékszel az amortentiás órára bájitaltanon...?
Biztosan emlékszik, nem volt két hete.
- Nem ittál belőle, gondolom? - kérdezek rá gyanakodva.
Magyarázatképpen megfordítom az újságot, és átnyúlok vele a mellettem ülő tányérja előtt, hogy az eridonos elé csúsztathassam.
Kicsit megemelkedem az ülésben, hogy megkopogtathassam az ominózus bekezdést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=819590#post819590][b]Demeter Hunor - 2020.10.19. 18:34[/b][/url]

Rögtön kiengedek, amikor Polli biztosít róla, hogy nem ivott a bájitalomból. Az az egyik, hogy valószínűleg előbb mérgeztem volna meg vele, mint hogy elcsavarjam a fejét. Abban teljesen igaza van a cikknek, hogy az új tanárral valahogy jobban megy a tantárgy. De azért még mindig nem annyira jól. Eddig még bele sem gondoltam, milyen őrülten veszélyes, hogy szanaszét hagyjuk a főzeteket! Az átváltoztatástan meg a bűbájtan még hagyján, ott amikor felrobbant valaki valamit, egyértelműen adott a káosz. Nem kell tűnődni rajta: háromszorosára dagad a padtársad szeme, vagy lángokba borul a hajad. Egyértelmű. De egy bájital... az elég alattomos. Akár... a kajánkba is belekeverheti bárki - kicsit elszaladtak a gondolataim.
Amit eztán Polli kérdez, az nekem is megfordult a fejemben.
- Fogalmam sincs.
Mármint, hogy miért írnak ilyet.
- De ez afféle pletykarovat, lehet csak hogy feldobják az olvasókat.
- Nincs sok esélye, hogy összekevertek téged valakivel, igaz?
A távolba révedek. Senki nem viselkedett furcsán a környezetemben az utóbbi időben. Mondjuk nem lenne ellenemre, ha...
Rémülten körülnézek, mintha bárki is olvashatna a gondolataimban. De tényleg olvashatnak!
- Na, akkor jó! - hadarom még egyszer nyugtázva, hogy Polli rendben van. - További jó étvágyat!
Azzal felpattanok, és futólépésben elhagyom a helyszínt. Az, hogy az újságomat az eridonosnál felejtettem, már csak a második emeleten jut eszembe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=829969#post829969][b]Demeter Hunor - 2021.04.22. 23:01[/b][/url]

Még mindig zavar van az erőben, ami az Améliával való kapcsolatomat illeti. Betti pedig valószínűleg Elijah arcát eszi éppen valahol. Szóval magamra maradtam a reggelihez. Optimista ember lévén (heh) a dolog jó oldalát nézem: nyugodtan tehetek egyszerre majonézt és mustárt a szendvicsembe anélkül, hogy bárki fintorogna rám.
Isteni!
Arrébb tolom a tányért, hogy könnyebb legyen kibogarászni az Edictum rejtvényét. Varázslény, hét betű, az ötödik 'Á'. Hm.
Elgondolkodva felnézek, ekkor a figyelmemet a pár méterrel arrébb szemben ülő tereli el. Egy felsőbb éves lány, aki akkora elánnal ken... egy pogácsát szendvicskrémmel? Ezt ne felejtsem el, ha érvelni kell a mustár-majonéz kombináció létjogosultsága mellett! Nem akarom nagyon megbámulni a lányt, pláne ha dühös, ezért gyorsan visszatemetkezem a rejtvénysarokba. Az 'Á' után 'N' jön, állapítom meg, és harapok egyet a sonkás-sajtos csodaszendvicsből.
A perifériás látásomban mozgást érzékelek, hát felnézek. O-ó. Az imént megbámult pogácsás levitás hozzám beszél.
A "héj, szöszke" megszólításig még komolyan azt hittem, hogy be akar szólni, amiért rá mertem nézni. Ami utána jön, attól viszont úgy meghökkenek, hogy letüdőzök egy fél szelet sonkát, mustárostul, majonézestül.
Hörögve-köhögve, görnyedezve próbálok magamhoz térni. Amikor már újra átjárhatóak a légutaim, kiegyenesedem, a zsemle maradékát pedig a tányérra ejtem. Az így szerzett gondolkodásszünet csak arra elég, hogy elvörösödjek a szégyentől. Röpkén elpillantok két oldalra, de nem akarok nyilvánvalóan körülnézni: ezt most ki hallotta?
Csak bámulok tágra nyílt szemekkel, és a pulykaszelet óta egy hang nem jön ki a torkomon. Ennyire nyilvánvaló?
Ma délután esetleg ráérsz? - kérdezi, én pedig egyre kevésbé értem, milyen alternatív univerzumban nyitnak rá ilyennel az emberre.
- Mi? Nem! - kiáltom szinte. Egy pillanatra mentegetőzésbe akarok kezdeni, de rájövök, hogy semmi szükség rá. A lány viszont nem tágít, én pedig borzalmasan érzem magam. Átlépek a padon, felkapom az újságom, és amilyen gyorsan csak lehet, hátat fordítok. Próbálok nem nézni senkinek a szemébe.
Futólépésben igyekszem kifelé, közben úgy érzem, mintha visszacsöppentem volna a Bagolykő előtti életembe. Itt amúgy meglepően rendesek, visszafogottak, nem tolakodóak az emberek. És most ez...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=831445#post831445][b]Demeter Hunor - 2021.05.18. 22:54[/b][/url]

Amikor már az asztalok végéig eljutok, azt hiszem, megenekültem, de nem nézek hátra. Úgy érzem, vége az életemnek. Aki eddig nem tudta, már az is tudja. Bár aki nem jött rá eddig a hangomból, annak nincs füle. Ha lenne időm a menekülésben, most hálát éreznék, hogy kevés attrocitás ér a kis (nagy) problémám miatt.
Teljesen szürreális volt a szövege, egy ponton már az értelmét is elvesztettem. Fejcsóválva... állok meg, mert újra itt van!
Mint akinek beakadt valami szalag, ráadásul teljesen természetesen beszél erről. Komolyan gondolja! Én meg csak azt szeretném, hogy legalább kicsit csendesebben lökje az őrületét.
- Hagyjál, légyszi - nyökögöm neki, mert képtelen vagyok összefüggően beszélni erről. Egy oldallépésel kikerülöm, és folytatom tovább az utam a kijárat felé.
Biztos vagyok benne, hogy mindenki engem bámul. És meggyződésem, hogy innentől sosem lesz már semmi ugyanolyan. Borzasztó pocsékul érzem magam. Szerintem kihagyom a mai órákat.