Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=816574#post816574][b]Csepreghy Péter - 2020.09.03. 14:02[/b][/url]

Dühösen nyögdécselve jelenek a Nagyteremben. Ugyan ezen a helyen általában szélesen vigyorogva és nyálamat csorgatva jelenek meg, ma mégsem így történik. Hogy miért? Hadd meséljek el egy érdekes történetet.
A főhőse a sztorinak én vagyok. Egy rendkívül jó kis kölyök, aki minden áron be szeretne illeszkedni mindenhová. S mivel a varázsvilág szülötte vagyok, ezért a muglik élete mozgat csak meg igazán. Van egy jó barátom; Helvey Bazsi. Ő pedig mesélt nekem mindenféle tabletről, ami valahol a mobilkészülékek és a kompúterek között lehet félúton. Nem tudtam elképzelni, hogy milyen lehet, ezért elmentem a kereskedésbe, hogy egy rúnázott darabot megvehessek magamnak az összekuporgatott kis zsebpénzemből. Megtörtént, de semmit nem csinál a cucc. Az üzletben elmagyarázták, hogy mit hogyan kellene, sőt a leírás is a farzsebembe van gyűrve, de nem jutok vele egyről a kettőre. Sértődötten csücsörítve foglalok helyet véletlenül a Levita asztalánál, észre sem véve, hogy nem a megszokott asztaltársaságommal vagyok.
A tabletet magam elé dobom, miközben ingerülten nyúlok le egy húsos pitét, amibe szinte morogva harapok, majd kelletlenül, nyitott szájjal kezdek falatozni. Kék szemeimmel közben nem engedem az utálatos tabletet. Azt hittem, hogy jobb móka lesz. Erre tessék; kifog rajtam egy agyatlan tárgy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=819697#post819697][b]Csepreghy Péter - 2020.10.21. 10:56[/b][/url]

Szemeimet hitetlenkedő méreggel megtelten forgatom koponyámban. Sokszor teli szájjal káromkodok egyet-kettőt, és feszt a tabletre mutogatok. Vállamat fel-le emelgetem, fejemet sokszor megcsóválom. Mint egy háborgó öregember, akinek rizzsel készült a paradicsomleves, nem pedig betűtésztával. Valóban nem erre számítottam; azt hittem, hogy pillanatok alatt beüzemelem, aztán mehet is rajta mindenféle játék, filmnéző-program és még sorolhatnám. Igazság szerint, mehettem volna egyenesen Bazsihoz is, de valamiért én magam szerettem volna megoldani a krízist. Ezért nem szaladtam a Macskabagoly utczába. Most pedig lábaimat az asztal alatt kinyújtva, a sós süteményt ölembe ejtve sóhajtok egy hatalmasat. Még szerencse, hogy a kaja általában megnyugtat. Most is úgy érzem, hogy némiképp nyugodni kezdek. Ám egy hirtelen jött hangtól mellkasom elé kapom morzsás ujjaimat, és a pite az asztal alatt találja magát. RIP. Mindkettőnknek, mert ha jól hallottam, akkor egy perccel ezelőtt olyan volt, mintha szakadt volna valamit. De az is lehet, hogy csak képzeltem.
– Hm? – fordítom barátságos, ám most annál értetlenebb arcomat a levitás lány felé. Wait… levitás? Széles, bárgyú mosolyra húzom vastag ajkaimat, miközben színpadiasan a homlokomra csapok. Ezután fejet csóválok, és lehajolok az asztal alá a leesett süteményért. Persze, közben el-elnyögdécselem a Betti felé intézett szavaimat. – Nem figyeltem, bocsi – nyögés. – Úgy felb… osszantott ez a… - szavakat nem találok, s változik meg kedves hangszínem egy kissé indulatosabb irányba. – Ez egy tablet – mondom büszkén kihúzva magam, mert a boltban még „dapletként” szerepelt a szótáramban. – Mugli kütyü – legyintek, mintha nem is lenne fontos információ. – És egyszerűen bekapcsolni sem tudom – sóhajtok. – Te értesz az ilyenekhez? – feledem hirtelen bánatomat, amikor végre ismét a pitébe haraphatok.