Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=746983#post746983][b]Francesca Nicola Bianchi - 2019.01.21. 03:42[/b][/url]

Azt szeretem ebben az iskolában, hogy nem olyan sznob, mint a Beauxbatons. Vagyis másként sznob. Persze itt is valahogy beékelődtek a mindennapokba a pénzes gyerekek (nicsak, ki beszél?), de hogy is mondjam... Mindenki a saját dolgával törődik elsősorban és ez pazar érzés, higgyétek el. Ha éppen csak el akarok vegyülni és láthatatlan kisegérként viselkedni, megtehetem. Nem utolsó sorban itt nem cikiztek még a diszlexiám miatt. El is újságoltam anyáéknak és a bátyámnak, szóval azt hiszem, jövő félévben még lelkesebben fogják kifizetni a tandíjam (ha átmegyek a vizsgákon).
Óh, szegény, ma reggel megint borzalmasan fáradtnak néz ki. (Fordítás a vonal túloldaláról: éppen Kai-t nézi ábrándosan és az egyébként aszfaltosra vasalt pofájú rellonos köré eregeti a rózsaszín bárányfelhőit, amik tompítják Kai pocsék reprezentációját). Biztos egész éjjel próbálta behozni a lemaradását; mostanában annyit tanul.
- Cesca, akkor? -
- Hogy, tessék? - Sajnálom, de amikor meglátom Kai-t, elfelejtek figyelni. Nem tudom, hogy csinálja, hogy ilyen helyes! Egyáltalán nem csodálkozom a barátnőm megrovó tekintetén, de a bűnbánó kiskutyaszemeimet pont ilyen alkalmakra tartogatom. - Ne haraguuudj! Mit is kérdeztél? -
- Azt, hogy szünetben hazamész-e? - Upsz, megint elkalandoztam.
RÁM NÉZETT! Úristen, ma is rám nézett! Szép a mosolyom? Jól áll rajtam a blúzom? Nem túl mély a dekoltázsom? Ma a lilás árnyalatú rúzs van rajtam, de lehet, hogy túl kihívó? Az az ideges hajigazgatás se kellett volna, de legalább visszaintegettem neki. Óh, édes Istenem, az a mosoly (Még, ha Kai nem is mosolyog, a hallucináció majd elintézi.- a fordító)!
Ma! Ma lesz a napja, hogy végre... Lépek! Igen! Hiszen olyan helyes, és én nem leszek tunya, mint a bátyám. Nem_lehetek, különben örök életemre egyedül maradok 24 macskával és egy aranyhallal.
Elkezdek mutogatni neki, hogy a mellette lévő helyet igazán felszabadíthatná, és akkor átülök oda. Ma belevaló leszek!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=747038#post747038][b]Francesca Nicola Bianchi - 2019.01.21. 21:01[/b][/url]

Annyira szépek a szemei... Néha bedagadtak és lilák, amikor véletlenül verekedésbe keveredik, de hát még ez is csak dob a férfiasságán. Nem csoda, hogy a májam csendben, de magabiztosan hízik a kis, titkos játékunk miatt, hiszen ezt csak velem csinálja, ettől pedig akarva-akaratlan eltelít a különlegesség érzése valahányszor erre gondolok. Persze nem tart sokáig, nem olyan fajsúlyú a dolog, csak hát mégis fél éve szemezek ezzel a sráccal... Lehet, hogy túl kislányosnak lát? Hogy őszinte legyek, totálisan zöldfülű vagyok e téren, de tanulékony vagyok és szeretem mások hasznos tippjeit kipróbálni szerelmi ügyekben. Van néhány megbízható barátom, akik még soha nem vezettek falba eddig, ezért néha náluk is rákérdezek, szerintük mi lenne a következő lépés? Persze semmi konkrétat nem mondok, úgysem ismerik Kai-t (Translator notes: Ha ismernék, kötelet kötnének Cescára és elráncigálnák Kai közeléből a saját tepsi épsége érdekében.), de a tanácsai igen jól jönnek az ehhez hasonló helyzetekben.
Hát ez kész, mindjárt elolvadok! RÁM MOSOLYGOTT! Az agyam fél éve a rózsaszín vattacukor egyre sűrűsödő állagaiban fetreng- nem most fog leesni a tantusz, hogy Kai mosolya sokkal inkább suttyó semmint sármos. Vagy hogy is fogalmazzak... a "suttyó" feliratot áthúzták az agytekervényeim és fölé krixkraxolták a "sármos" szót.
Azt hiszem, az egy tudatalatti, önkénytelen reakció, hogy járás közben picit jobban odateszem magam, mert figyel. Azt a jó tanácsot kaptam, hogy ilyenkor roppant magabiztosnak kell tűnnöm, mert ez növeli a kisugárzásom és a vonzerőm. Mindent bele, Cesca, te vagy a legjobb nő a négy reggelizőasztal vidékén! Mi tagadás, a csípőm tényleg elég jó, a hosszú és gondosan ápolt hajamat sem érte még panasz (anya egyenesen leteremtene, ha nem adnék magamra egy divattervező lányaként), és en bloc a külsőm úgy érzem, készen áll egy férfit ledönteni a lábáról a puszta létezésével. Kislány, ez a te napod!
- Köszi. - Azt hiszem, a szívem kihagyott egy ütemet. Jézusom, én ebbe bele fogok halni! Hogy nem vagyok céklavörös? Meg kell köszönnöm anyának a sok rivaldafényt gyerekkoromból, ami hozzászoktatott a szorult helyzetek kezeléséhez. Atyám, közelről még helyesebb. És milyen egészséges lehet, hiszen egy halom egészséges kaját eszik. Bár a dietetikusom ezt nem igazán engedélyezné nekem... de hát ő férfi, szüksége van az erőre! És még bókolni is tud, ez kész!
Van egy angyalian remek tulajdonságom: ignorálok mindent és mindenkit, amikor egyvalakire koncentrálok, így a mellettem ülő, enyhén rozmárképű rellonos lány fancsali arca is elkerüli a figyelmem. Ha meg is ajándékoznám a koncentrációmmal, minden bizonnyal csak annyi tudatosulna bennem, hogy irigy rám, mert Kai nekem szenteli a figyelmét. Kell erre az izgalomra némi narancslé, úgy hogy azzal a lendülettel, ahogy leültem mellé, most magamhoz kaparintok egy szabad poharat, hogy pillanatok múlva már egészséges üdítővel töltsem tele.
- Szóval... - Mit is akartam mondani? Jesszus, eddig nem jutottam a tervezésben! Csak azzal voltam elfoglalva, hogy legeltessem rajta a szemeim. Az a folt a szája mellett szeplő vagy kaja? Mmmm...
- Azon filóztam, hogy te meg én... hát kiruccanhatnánk igazán a hétvégén, ha nincs más dolgot. Tudod, tök nagy kár, hogy fél éve egy évfolyamon vagyunk, de még alig ismerjük egymást. - "Légy agresszív, kezdeményező!" szólt a tanács. Nem vagyok benne biztos, hogy ilyen filmesen kellene nyomulnom, de tényleg nincs jobb ötletem. (Translator notes: Ha ez számít, én helyette is verem a fejem a falba. Szegény lány.)