Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=733985#post733985][b]Bodza Edina Gyöngyvér - 2018.09.12. 20:39[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=733990#post733990][b]Bodza Edina Gyöngyvér - 2018.09.12. 21:25[/b][/url]

– Előfordul, rá se ránts – legyintettem. Az elkalandozás nekem napi szintű dolog, már nem is foglalkozom vele. Aucs. Hát igen, nem vagyok valami hú, de jó gyerek.
– Néha nem tudni, házisárkány-e vagy főnix – röhögött Csani. Morcosan pillantottam rá.
– Na! Nem látod, hogy beszélgetek? Nem fogok lelécelni, mehetsz reggelizni, mindjárt megyek utánad – nem kell azért még pesztonka mellém, nem készültem ettől nagyobb marhaságot elkövetni. Azt a számlájára írhatom mindenképpen, hogy még az én viharos természetemet is elviseli, pedig egyikünk sem könnyű eset.
– Megtennéd, hogy a Gyöngyből lehoznál nekem két váltástalárt? Rá van írva a szekrényemre a nevem, meg fogod találni – néztem könyörgőn Nócira. Kissé ruhaszűkébe kerültem, és néhanapján azért illene váltani a talárt, ne mindig Csaniét nyúljam le.
– Az azért nem volt olyan vészes... – céloztam a konyhás esetre. – Szerencsére elég biztonságos egy suli a miénk. Miért, ő mit adott volna? Vagy ez nagyon titkos infó?
Azért jó lenne tudni, de kivételesen tényleg örültem, hogy nem Kedves kapott rajta. Pro tipp kezdő bajkeverőknek, akik nyomdokomba lépnének: mielőtt bármi idióta ötletre vetemednél, csekkold, nem legilimentor-e a házvezetőd vagy a prefi-gárda valamelyik tagja! Ja, és mielőtt elfelejtem... ha már hülyeségre vetemedsz, csináld rendesen, ne bukj le! Lecke feljegyezve magamnak is, tanulságképpen. Nos, legalább nem unatkozhatott a jó nép, néha mindig akad egy-két unatkozó egyed, aki kitalál valamit, amivel feldobjuk a vizsgaidőszak unalmas, monoton szürkeségét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=734020#post734020][b]Bodza Edina Gyöngyvér - 2018.09.13. 08:19[/b][/url]

Ilyen nincs. Csani röhögőgörcsöt kapott mellettem. Ez kész. Nem normális, de hát mikor voltunk mi ketten valaha is azok? Zsák a foltját-eset a miénk.
– Igazából az első két lehetőség még mindig a kevésbé vészesebbje. – Ja. g igazán értékelhetné azt a bonyolult átváltoztatást, amit csináltam Baromira nemvolt egyszerű, két hétbe beletelt legalább, mire a kész sátor nagyjából tükrözte az elképzelt tervemet. A komfort-bűbájokról nem is beszélve, a vízhatlanítás még így is szorult némi feljavításra. Megcsináltam volna a hetekben, ha Csanád bátyja, Csabi nem kobozza el és tüntetik el valahova közösen. Tuti terveznek valamit, csak tudnám, mit... na, ilyenkor jönne jól Sárki bácsi képessége. Bár... jobban belegondolva, talán nem is annyira jó ötlet mások elméjében kutakodni. Nem biztos, hogy jól jönnék ki belőle.
– A zöldek jó arcok, egész vagányak – vigyorogtam. Szerencsére Csani tényleg elindult az asztalunkhoz. De fura ezt így kimondani... habár, felfoghatom úgy is, mint egy csereprogramot. Egy új tapasztalat ez is. – Ha igazán jó bulit akarsz, akkor őket javaslom szervezőknek.
Legalábbis abból a pár ismerősömből ezt tudtam kikövetkeztetni, na, nekik nagyon jó a szervezőkészségük. Ezt a tulajdonságot érdemes eltanulni tőlük.
Ez most nem sikerült, nem baj... majd a következő, csak azt jobban ki kell dolgozni. És gondolni arra, hogy van, aki láthatja a gondolataimat... tudnám, hogy lehet ezt kivédeni. Azt lazán figyelmen kívül hagyom, hogy Nóci tekintete mintha bűntudatot akarna kicsikarni belőlem. Tudom, pofátlan vagyok, nem is kicsit néha, de na, nem párbajoztam senkivel, meg se sérült senki, és amúgy is, mintha Sárki bá tudta volna, hol vagyok. Szóval, biztonságban voltam, nem?
Ezt a bajkeverést még gyakorolni kell...  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=735914#post735914][b]Bodza Edina Gyöngyvér - 2018.10.02. 20:43[/b][/url]

– Nézd el neki, lökött gyerek, de amúgy jó arc – mosolyogtam, és nyugodtan nevezhetem lököttnek, most, hogy hátat fordított. Nem m, tudjuk egymásról, hogy hülyék vagyunk, és javíthatatlanul bajkeverők.
A prefilány következő megjegyzésére összehúztam a szemöldököm, mintha minimum kínai vagy kopt nyelven szólt volna hozzám. Kedves mellett? Kizárt... – Én ezt azért még átgondolnám...
Normális ember féltené tőlem Kedves diákok által meghagyott, még ép agysejtjeit.
Sose mondtam, hogy könnyű eset vagyok, és azt se, hogy ártatlan virágszál lennék. Ó, de még mennyire, hogy nem voltam az, nem is szándékoztam karót nyelt stréber lenni. – Lazíts már egy kicsit, senkinek se esett baja, nem? Legalább kiderült, hogy topon vagyok ÁTVből.
Eh. Van egy olyan érzésem, hogy legszívesebben darabokra átkozna, amiét melót adok neki a természetemmel. – Sárki bácsi is tudta, hogy hol voltam, legilimentor.
Ja, azonnal tudta, hol keressen, de most komolyan... – Csak egy hátizsákot változtattam át sátorrá, és teszteltem. Jóó, egy piicit hagytam csak figyelmen kívül a házirendet, de na, a kastélyban csak nem tesztelhettem. Amúgy is visszajöttem volna.
Még a vízhatlanító funkciókon kell javítani, azt a bűbájt csiszolni kell. Kérek is majd korrepetálást ebből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=736625#post736625][b]Bodza Edina Gyöngyvér - 2018.10.11. 21:39[/b][/url]

Azt hiszem, ezzel nem jutok előrébb. Fogadok, hogy közben Csaniék azt találgatják egymást túllicitálva, hogy vajon Nóri mikor átkoz el az Aldebaranra, vagy, hogy milyen átkot fog erre használni. Csak legyen igazam, könyörgöm, benevezek a lottóra, hátha még nyerünk is. Tényleg, kíváncsi lennék, ha mi megnyernénk valaha is Csanival a lottót, vajon mire költenénk el?
– Egy hátizsáktól mégis mit vársz, Csak nem változtathatom át Hilton-szállóvá. Ahhoz minimum egy asztal kéne. A szép tiszta megvalósult volna, ha nem jön az a hülye eső. De ez van, majd még dolgozom rajta, hogy jobban menjen a vízlepergetés. A kombinált bűbájok elég nagy falat, de extrém hasznosak. – A zsibongó említését inkább nem toldottam meg kommenttel, komolyan. Hát kölöknek néz ez leányzó engem? A bűbájok és átváltoztatások sokkal jobban lekötöttek. – A nyárra biztos Balatonozást meg marcipánmúzeum-látogatást. A tanévet meg ki tudja, nem szoktam előre tervezni semmit – Ha meg még is, azt nem kötöm pont egy prefektusnak az orrára. – Na, kellemes reggelizést, és szuper nyarat, ha nem találkoznánk évzáróig.
Azzal vigyorogva elsasszéztam a Rellon asztaláig, ahol Csani már várt, és rögtön le is húzott maga mellé egy székre.