Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=709669#post709669][b]Wittner Dávid - 2017.12.12. 18:29[/b][/url]

Alig voltam itt kis ideje és tessék, máris mibe rohan bele az ember? Egy csoportnyi hóbortos festmény fogta magát és sztrájkot jelentett be. Mindig tudtam, hogy A) az öregek kiállhatatlanok a fiatalokkal szemben és ezen nem változtat semmi, az a tény sem, hogy nem léteznek, csupán festékpacákból vannak létrehozva; B) ebben az iskolában nem működik semmi.
Mégsem tehettem semmit, így az adódó időben összeraktam a motyómat, amennyire ez lehetséges volt, majd felhúztam a nyúlcipőt, a nagyterem felé áradó kavalkáddal tartva. Egy kicsit más volt a felszerelésem, mint a többieknek, mások a prioritásaink, de asszem ez amolyan emberi dolog.
A ceruzakészletem a hátizsákban pihent, miközben én a kiterített hálózsákomon ücsörögtem, a vázlattömbben lapozgatva párat.
Elég korán néztem fel hozzá, hogy kiszúrjam a vörös tincseket a tömegben, mielőtt még rám köszönt volna. Laza mozdulattal emeltem a kezem, hogy integessek neki szolidan.
- Nem, pakolj csak, mint látod, rohadt elfoglalt vagyok. Most rakodtál rá Mickeyre, a legjobb barim asztráltestére. Azt mondja, az a rossz térde! - böktem a ceruzával a pontra, ahol kissé össze volt gyűrődve a párnája. Az én helyem nem volt ilyen rendezett, gyakorlatilag csak egy fészek volt, amit káosz, párnák, kreativitás és a motyóim alkottak. - Igen? Én csak a perspektíva miatt választottam. Innen látszik a legjobban a legtöbb sátor, a fényviszonyok teszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=710012#post710012][b]Wittner Dávid - 2017.12.19. 14:15[/b][/url]

Talán egy kicsit túlzásba is vittem a lazaságot a csajt illetően, de nem akartam rástresszelni, csak azért, mert nőnemű. Ennyire nem kellene bénának lenni, az megint egy új szint. Kicsit megpróbáltam el is viccelni a dolgot, de ha okos is, a humorérzéke nem a legkiválóbb. Halkan szusszantam egyet, a lehető legfeltűnésmentesebben.
- Ugye tudod, hogy létezik olyan az univerzumban, hogy vicc? - kérdeztem nemtörődöm hangon, fel sem pillantva a jegyzettömbből, amiben egy újabb lapot vettem szemügyre, egy kis ihlet után kutatva. Mostanság nem is terveztem új mintát, így meg nehézkes a munka, főleg, ha olyan ember jelentkezik be, aki csak "szeretne valami menőt". A kedvencem akkor is az volt, mikor Barbie élő mása betopogott, hogy legyen sikkes, de elegáns. Parancsolsz?
Miután a vörös elhelyezkedett, megkérdezte tőlem, hogy miért érdekel a többi sátor, a válaszom pedig egy apró rántás volt a vállamon. Nem különösebben akartam én ebbe belemenni.  Ő is inkább kissé furcsa hangszínt ütött meg, mire a szemöldököm összevonva pillantottam fel.
- Életem szerelmét keresem. Lehetőleg elsős, navinés legyen... csak rajzolok - tettem hozzá, mielőtt még ezt is halálosan komolyan veszi és azt hallgathatom a jövő héttől az iskolában,  hogy pedofil vagyok.
A kérdésre a pillantásom a tömbre siklott, majd vissza Bognára és egy pillanatra összepréseltem az ajkaimat, mielőtt biccentettem volna.
- Öm, igen, valami olyasmi. Firkák.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=710410#post710410][b]Wittner Dávid - 2017.12.25. 03:26[/b][/url]

A válaszom flegmább volt, mint amilyennek szántam, de abban a pillanatban éppen nem érdekelt. El voltam viszonylag mélyedve a régebbi rajzaim tanulmányozásában, mindig újabb hibákat fedezve fel, amikről elsőre nem is tűnt fel, hogy ott vannak. A sértett felhanggal ellentétben, ami egyértelműen kicsilingelt a csaj bocsijából. Nem akartam rá válaszolni, hiszen nő volt, nem létezett erre jó válasz, mindenképpen te jöttél ki belőle szarul.
Mint ahogyan az utóbbi megszólalásból is, amiben a szerelmet meg a Navinét említettem. Inkább a táskámba túrtam, amiben a ceruzáim voltak és kivettem a tokot, amiben a grafitokat tároltam. Szórakozottan végigfuttattam az ujjamat a készleten, mielőtt elővettem volna egy HB-s darabot, ami elég kemény volt hozzá, hogy könnyen kiradírozzam a húzott vonalat, ha esetleg elszúrnám a vázlatot. Persze, csak abban az esetben, ha nem nyomom rá túlságosan.
- Milyen szomorú, pedig már reménykedtem, hogy lesz rá esélyem. Hervasztó vagy, megcsappan a phenil-izé termelésem - csóváltam meg a fejemet kissé, a szemöldökeimet is összevonva, de a tekintetem továbbra is a cuccaimon időzött. Legalább most értette, hogy viccről van szó, még ha nem is úgy reagált, mint az ember elvárná. A hátát a falnak döntötte, erre már csak felpillantottam, de aztán ismét a tömbre néztem.
- Igyekszem, de ezek tényleg csak firkák. Ezekből nem lesz semmi - legyintettem, jelezve, hogy ezek tényleg rajzok maradnak. Nem hivatottak többre. Mint az itteni diákok egy része. Csak vannak, hogy képezzék a tömeget, de se nem egyediek, se nem kielégítő a látványuk, vagy a tudat, hogy léteznek. - De van, amivel később dolgozom, igen. Neked van hobbid? A lexikonságon kívül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=710452#post710452][b]Wittner Dávid - 2017.12.26. 04:57[/b][/url]

Furcsa egy szerzet volt ez a lány és valahol örültem neki, hogy nem most futottunk össze először. Akkor lehet, hogy most még a falat is kaparnám idegességemben, mert nem elég, hogy ki lettünk rakva, most még ő is mellém került. De alapvetően tudtam, hogy mire számítsak - nagyjából semmi normálisra -, meg amúgy is, elég spontán voltam, hogy ne viseljen meg a rögtönzött átszállásolás. Sőt, igazából ezt is lehet úgy felfogni, mint tapasztalat-szerzés, ami meg ugye sosem árt.
A szerelem sosem hatott meg különösebben, mármint maga az érzés nem foglalkoztatott. Akadtak lányok, akiket kedveltem, de azt hiszem, ennyi, nem volt meg az az igazi szikra.
- Hát nem tudom, azt hiszem annyira nem érdekel a dolog, hogy folyamatosan fixírozzam a nőket. És nem, nem érdekel, ha pasiktól is megugorhat, ezt a részét most még csak fontolóra sem akarom venni - előztem meg az esetleges korrigálást egy határozott közbeszólással. A legyintést már számba sem vettem teljesen, mert sejtettem, hogy még több tudományos infó érkezett volna és azt hiszem, abból mára már eleget hallottam.
A kérdésére valami helyeslő hümmögés hagyta el az ajkaimat, hiszen így is mondhatta, ha ez a neki tetsző szó rá. Nem igazán tervek voltak, sokkal inkább esetlegesen inspiráció, lehetőségek. Nála is azt hiszem, rajztömb volt, de nem akartam belemászni különösebben kérdezés nélkül.
- Olyasmik. Csak kérésre személyre szoktam szabni kicsit őket - bólintottam végül, kissé elmélázva. A hobbi viszont érdekesen hangzott és kivételesen nem olyan... elvontan, mint a csaj legtöbb mondanivalója. - Mit takar a különleges?
Közben a kezem szinte akaratlanul is járt és csak néha pillantottam felé, felületes skiccet készítve a sátras képhez. Most amolyan kikapcsolódás volt ez, inkább, mint munka.
- Az sosem baj, ha széles az érdeklődési köröd. Legalábbis ezt állítják.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=711599#post711599][b]Wittner Dávid - 2018.01.12. 11:01[/b][/url]

Ahhoz képest, hogy néha mennyire vészesen túlzásba viszi a dolgok komolybavételét az eddigi tapasztalataim alapján, most egészen oldott volt a hangulat. Legalábbis, a nevetés erre utalt. Részemről rendben voltam vele, ameddig nem esik túlzásokba. Ez egy egész kicsit tényleg vicces volt.
- Nevetsz, de néha nagyon durván túlzásokba tudnak esni. Volt, akinek nem mertem odaadni a névjegykártyámat - jegyeztem meg, felé billentve a ceruzával a kezemben, de nem hazudtam. Megtörtént eset volt, aztán másnap elvileg bejött valamiért, amit ott felejtett, de akkor épp nem dolgoztam. Nelly nagyon durván kinevetett.
Az ő tömbjére pillantottam, ő meg az enyémre, mire bólogattam egy pár pillanatig. Tényleg nem voltam rossz benne, nem akartam úgy tenni, mintha nem lenne így.
- Már elvégeztem egy képzést is, azért jöttem vissza csak most mestertanoncnak. Dolgoztam egy pesti szalonban. Igen, mondhatjuk, hogy szeretem - futtattam végig a pillantásom a karomon, a kis sárkány után kutatva a pillantásommal, de nem lett meg.Most rajtam volt a sor, hogy hallgassak, legalábbis így illett, szóval miközben a pillantásom ide-oda járt a térdemnek támasztott lap és a panoráma között, azért figyeltem. Lassan megerősítettem az egyik sátor kontúrját, mielőtt felvázoltam volna az előtte ülő lányt is.
- Na, ez most érdekes! Ne érts félre, nem veled van a bajom, csak az agyamon egyes infók íííígy repülnek át - modelleztem a ceruzát tartó kezem úsztatva a levegőben pár centit, majd ránéztem, összeszorítva az ajkaim. Valami mosoly szerűséget próbáltam összerakni, kevés sikerrel. - Én tetoválásokat csinálok, kicsit más korosztályt célzunk, azt hiszem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=712515#post712515][b]Wittner Dávid - 2018.01.23. 17:43[/b][/url]

Néha lehet, hogy bele kéne gondolnom külsősként a dolgokba. Persze, a lengyel lány fura volt, mert ilyen extrém érdeklődési körei voltak és sokszor beszélt olyan dolgokról, amiket nem értettem, vagy nem érdekeltek. De biztos ő is így van sok emberrel, neki a más a fura.
- Mármint? - kérdeztem fel sem pillantva. A hangomon is hallatszott, hogy el vagyok merülve éppen valamiben, de legalább hajlandó voltam visszakérdezni, ez is haladás már a részemről.
A munkám ilyen volt, megkövetelte, hogy fejlődj, előrelépj, korszakalkotó legyél, mert ha nem vagy elég kreatív, hamar találnak a piacon olyat, aki jobb nálad. Már általánosságban, én azért elég jó voltam, az már fejtörést okozott, ha engem kellett helyben pótolni.
- Ez ilyen, minél több ismereted van, annál valószínűbb, hogy jönnek hozzád. Persze, fontos, hogy meg is tudd jól csinálni, ne csak az elmélet menjen, de azért mégis... - inkább rántottam egyet a vállamon, nem akartam elkezdeni a munkáról beszélni tüzetesebben, mert akkor biztos, hogy megint nem áll be a pofám egy jó darabig.
Kicsit úgy tűnt, igazam van és nem csak az átlagnak nem volt egyszerű vele, neki sem a normál emberekkel. Nekem ilyen gondom soha nem akadt, mindenből ki tudtam magam dumálni eddig.
- Ez azért elég tahóság - állapítottam meg. Nem, én sem voltam szent és nem is akartam az lenni, nagy meló, nagy felelősség. Fura volt, hogy mosolygott, de lássuk be, hogy nem rossz látvány.
- Extra, szeretek kísérletezgetni. Van ami mozog, van ami hőre, érzésekre, külső behatásra változik. Van ami a vércukorszint megcsappanását vagy ugrását is jelzi, deee az mugli cucc - grimaszoltam, mert az bitang drága volt és nem is volt egyszerű kezelni, de az egyik cukorbeteg ismerősömnek igen jól működött. - Sőt, van ami kimutatja, ha valami oda nem illő van az italodban. Kézre érdemes csináltatni, szintén mugli technológiából indult ki, bár ők körömlakkot csinálnak belőle.
És tessék, mit is mondtam neked arról, hogy ne kezdj el a munkádról beszélni, mert nem fog beállni a szád? Inkább letettem a ceruzát, a combomra könyököltem és a állam megtámasztva figyeltem, legalább addig sem pofázok tovább. Amúgy is elég királyul hangzott.
- U, ez azért elég menő. És ezt gyerekeknek vagy inkább gyűjtői darabok lesznek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=712602#post712602][b]Wittner Dávid - 2018.01.24. 02:29[/b][/url]

Én is tudtam tahó lenni egyesek szerint, főleg, ha lányoktól kérdezik a véleményüket. Banyák. Semmi nem elég jó nekik. Ha azt mondom, ja, ez a gönc elég jól áll, anélkül, hogy végigmérném őket alaposabban, akkor le se szarom. Ha meg tovább nézem őket öt-hat másodpercnél, akkor nem vagyok őszinte, mit kell hazudni. Arról nem is beszélve, hogy az tervezői darab, nem gönc. Miért fogom ki mindig a buta... libákat?
- A legtöbb ember itt nem az. Vannak vattapamacsok, meg sziklák. Inkább vagyok tahó, mint hogy smúzoljak. Bár én csak őszinteségnek hívom, a többiek aggatnak rá más nevet - állapítottam meg. Nem akartam a füzetébe se belemászni, mert vagy olyat látok, ami üzleti titok és jajj nekem - tuti tud 3 nyom mentes gyilkossági módot legalább -, vagy valami olyat, amiben hibát látok, kicsúszik és már vége is a beszélgetésnek. Inkább a Rellonosokat figyeltem, amint az egyik egy zacskó szaloncukrot próbál kitépni a másik kezéből.
- Pedig működik, szeretek is velük dolgozni, csak akiknek tényleg hasznos lenne, általában inkább két koktélt vesznek az árából egy túlárazott bárban... de pár ismerősömet már rábeszéltem - biccentettem elégedetten. Mert olyankor úgy éreztem, hogy tettem értük valamit és ez alapjában véve jó dolog volt.
A szuperhős dolog eléggé megmozgatta a fantáziám, nem is volt előttem teljesen tiszta, hogy miért gyerekeknek akarják eladni, mikor tényleg jobban vonzza most már a tizenöttől huszonhatig korosztályt. Csak mondtam egy számot, nem kell halálosan komolyan venni.
- A gyerekeknél elkallódik, a nagyobbak elég megszállottak, hogy vitrinbe tegyék a dolgaikat. Nekem is van olyanom - közöltem mintegy tényként a dolgokat. - A helyedbe tovább próbálkoznék. Hivatkozz arra, hogy az idősebb korosztálynál lehet még növelni az árat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=713129#post713129][b]Wittner Dávid - 2018.01.27. 18:35[/b][/url]

Nekem nem volt bajom azzal, ha néha megmondóemberként kellett élnem, igazából elég jól csináltam. Sőt, olyanokba is belepofáztam néha, amihez semmi közöm nem volt, olyankor szerettek volna arcon vágni, de gyorsak voltak a reflexeim.
- Keveslem én azt a kilencven százalékot - közöltem szórakozottan forgatva a ceruzát az ujjaim között. Én is képes voltam a sértődésre, de csak akkor, mikor tényleg valami nagyon paraszt megjegyzés hangzott el és már nem tudtam vele mit kezdeni.
- A tudatosat kicsit erősnek érzem, de tisztában vannak az életvitelük veszélyeivel és hajlandóak tenni ellene - helyesbítettem, mert a lányok sokszor leginkább maguknál sem voltak, nem még tudatosság. Szomorú. Én mondjuk szoktam figyelni rájuk, míg meg nem villannak a műkörmök meg a fenyegetés, hogy nem vagyok az apjuk. Például a húgomnak. Mégis volt, hogy a karjánál fogva téptem ki a diszkóból.
Lehet, hogy egy kicsit jobban érdekeltek a hősök, mint az indokolt lett volna egy felnőtt embernél, de nem éreztem magam annak. Messze van az még, majd ráérek akkor unalmasnak lenni, ha leraktak a földbe. Remélem legalább graffitis koporsóm lesz.
- Is-is. A figurákból is van egy... jó pár, de a vitrinben inkább kártyák vannak. Tudom, nem vagyok valami érett - forgattam meg a szemem. Szerettem a cuccaim, bőven akadt videójátékkal kapcsolatos is, másrészt meg... pokemon.
Figyeltem még egy kicsit, ahogyan írogatja a számokat a papírra, de nem akartam semmilyen üzleti titkot lenyúlni. Megölt volna egy papírlappal.
- Nem? Az pedig nagy szó, általában azzal lehet a legkönnyebben motiválni. Mondjuk nem tudom, én alapban nem dolgozom olcsón. Shame on me. Ráérsz valamikor? Akarok egy karaktert rajzolni, de kéne hozzá egy... "modell".

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=713764#post713764][b]Wittner Dávid - 2018.02.07. 17:23[/b][/url]

- Ja így mondjuk több értelmét látom - biccentettem aprót, mert hát, mi mást mondhattam volna? Még mindig semmi értelme nincs ennek az egésznek? Nem is lett volna teljesen igaz, valahol láttam a lényeget. Itt se figyeltek egymásra és a környezetükre az emberek, éppen ezért is lépett rá egy navinés majdnem a grafitomra, ami egymagában ezer forint, nem lettem volna oda az örömtől, ha őszinte akarok lenni.
- Legalább valami, igen, így is nézhetjük - vontam meg a vállamat. Nem mintha nekem lett volna hasonló tetoválásom, volt olyan ismerősöm, aki mellett már attól bejelzett volna, hogy csak kezet fogtam a vele. Nem akarom bántani, jó gyerek, csak kevés olyan pillanata van, amit tényleg fel is fog és át is él, nem csak elrobog felette, mint a nyany-cat. Amúgy sem hiszem, hogy engem fenyegetne a veszély, hogy majd csak úgy betolnak valamit az italomba és elrabolnak, mint egy hercegnőt.
- Eléggé, talán olyan tizennégy lehettem, mikor megvettem az elsőt, ami nem lett rendesen kibontva. - Ritkán szoktam ilyenekről beszélgetni, mert nem tudom, hogy ez mennyire érdekelt másokat. Persze, conon, meg gyűjtőkkel szívesen, de az megint más tészta volt.
Nem annyira értettem az ilyen jellegű vállalkozásokhoz, nekem csak a saját kis elképzelésem volt meg fejben egy cégről. Ami nekem ugye a tetoválást jelentette, ahol egyelőre nem igen a hozamról kellett beszélni, hanem a "kör" kialakításáról, üzleti kapcsolatokról, a szalon árának kicsengetéséről.
- Akt, természetesen... - közöltem pókerarccal, majd felsandítottam rá, most már jóval szélesebb vigyorral. - Komolyan ne vegyél, csak képregényt rajzolok és jobb szeretem, ha van ihletésem egy karakterhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=714132#post714132][b]Wittner Dávid - 2018.02.12. 15:24[/b][/url]

Nem akartam túlragozni a tetkó témát, mert ha nem vigyázok, elkap a gépszíj és többet nem térek vissza a földre, csak beszélek, ő meg elalszik mellettem. Nem mintha ő könnyű eset lenne. De azt hiszem, hogy így már ketten voltunk bonyolultak és azt mindig jobban szeretik az emberek, mint mikor egyedül történik ugyanez.
Mondhatni, nem segített benne, hogy befogjam a pofám, mert a képregények kerültek szóba, az pedig megint egy olyan téma, ami ha előkerül, le sem lehet lőni. Ha mondjuk a tanár beöltözne Batmannek és úgy siklana egy gördeszkán a terem egyik végéből a másikba, akkor az órák is sokkal jobban érdekelnének.
- Tudom, hogy ha nem tolnék ennyi képregényt, rajzom is sokkal kevesebb lenne. Elvileg főleg a vizuális memóriát és a képzelőerőt serkenti. Nem mintha tudnám - tartottam fel mind a két kezemet megadóan. Nem akartam hülyeséget mondani, de azt hiszem, talán ez volt az első dolog, amihez tényleg értettem a rajzon kívül. - Női... talán Emma Frost. Férfiból pedig... öm. Hm. Rozsomák. Vagy Deadpool. Ha DC, akkor Batman.
Ez egy bonyolult kérdés volt, mert minden hőst más miatt kedveltem. Meg voltak, akik gyíkok. Mint Aquaman. Még az agymenőkben is tudták, hogy ő egy rakás... ikra. A csaj a fal felé csúszott kissé a zsákkal, de én jó voltam így, bennem nem sok kárt tudnának tenni, asszem.
- Az úgy elég nehéz - közöltem szórakozottan, de aztán őt is felvilágoltam, hogy bizony, ebben semmi komoly nem volt, nem kell rögtön megennie. - Egy-kettőről igen. Akadnak. Ha érdekel, majd mutatok vázlatokat, deeee most nincsenek itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=714855#post714855][b]Wittner Dávid - 2018.02.24. 13:32[/b][/url]

Néha próbálok csak tényleg rendesen alkalmazkodni egy helyzethez, ez a mostani is valahogy így születhetett, azt hiszem. Mert hát, csak mondtam pár dolgot, ami megmaradt egy előadásról, amire beültem egy ismerőssel anno. Nem voltam teljesen hülye, csak kivételes képességű zseni sem. Nem mintha zavart volna a dolog.
- Nem mintha tudnám - nevettem fel csendesen, de csak nyomatékosítottam vele a dolgokat. Sokszor szoktam ilyet, főleg, mert tényleg nem annyira érdekelt a képregények ezen része. Kicsit elkezdtem megerősíteni a főbb vonalakat a sátorok sziluettjén, majd komolyabban a lányt vázoltam fel a sátor előtt, mert a többi jobb esetben fix tényező, nem kéne elmozdulnia, ő viszont Murphy szerint biztosan fog.
- Mindkettőnek megvannak a maga hibái és szépségei, nem hiszem, hogy bárkinek is kötelező lenne dönteni a kettő között. De ez persze, csak az én véleményem.
Az ismerőseim között is bőven akadt olyan, aki csak ezt vagy azt szerette, én meg jöttem a magam kis fancységével, és közöltem, hogy leszarom, én nem fogok miatta változni. Szomorú.
- Ez legyen a szupererőm? Bekötött szemmel aktrajzolás? Vicces lenne, nem hiszem, hogy túl gyakran hívnának, Batman helyett - horkantam fel, de muszáj volt egy kicsit nevetgélnem, ahogyan magam elé képzeltem a helyzetet. - Akkor valamikor összefuthatnánk... aztán megmutatom őket.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=715946#post715946][b]Wittner Dávid - 2018.03.09. 13:05[/b][/url]

Alapvetően lehetett volna ez az egész sokkal rosszabb is. Például ha mindenkinek minden cucca bent ragad és ki sem tudjuk őket hozni, az egy határozottan kínos helyzet lett volna, nem csak a számomra, de mindenki más számára is. Főleg a lányoké. Volt, aki csak a sminktáskáját és a piperecuccát hozta ki, meg egy ruhát, hogy ami fontos, az megvan. Öm... fúj?
- Nem értem mi bajod a tápos hősökkel. Szerintem Mókuslány a leghasznosabb marvel hős valaha! - horkantam fel, de a hangomban lehetett érezni az iróniát. Mármint... a nő... egy hatalmas...mókus volt. Nem mentünk bele a részletesebb elemzésekbe és azt hiszem, hogy ez jobb is volt így. Nem állt rendelkezésre mindenre kiterjedő lexikon és amúgy sem kéne most kielemezgetni, hogy melyik csapat rendelkezik ütősebb képességekkel.
- Tapintással. Aktot. - A kitörni készülő röhögést nagyon nehezen sikerült megfékezni, de így is megrázkódtak a vállaim az erőlködéstől. Nem szeretem ennyire visszafojtani a dolgot, most mégis kellett. - Természetesen egy nagy, kék, pixeles szívecske a Yüah felirattal. Nagyon menőn nézne ki, majd megmutatom azt is, egyszer. De nem mondhatod el senkinek, hogy én vagyok az a szuperhős. Az alteregóm titokban kell tartanom.
Nem gondoltam teljesen komolyan, de közben meg mégis, kicsit olyan vicces is volt, ahogy ez az egész hét is. Nem bántam, hogy a lány ide rakta le a cuccát, azt hiszem, megleszünk.