Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=705645#post705645][b]Evan P. Lawrence - 2017.10.14. 23:10[/b][/url]

Vidáman, magában dudorászva sétál fel az első emeletre, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga. Az, hogy cirka tizenöt perce lépte át az iskola bejárati ajtaját, és szerencséjére beleütközött egy lelkesen takarító manóba, arra sarkallta, hogy a hálókörlete és állítólagos háza keresése helyett (fura, kissé szeparatista elkülönítésnek tartotta már első hallásra is ezt a leosztást) inkább kikérdezze a manót, merre lehet étkezni ezen a helyen a konyhán kívül? Látta a lény arcán a meglepettséget, de ettől függetlenül a készséges válasz nem váratott sokat magára- első emelet, nagyterem. A csomagjai egyébként előbb megérkeztek, mint ő maga, legalább ezzel nem kell feleslegesen vesződnie. Hacsak nem keverték el valahová, akkor már abban az állítólagos Rellon körletben vannak valahol. Majd megkeresi, hol, nem stresszel rajta különösebben, elvégre van elég ideje.
A terem méretéből ítélve azt már első látásra levágja, hogy szép létszámú közös étkezéseket szoktak itt megejteni, bár ez náluk sem volt másképp. Elégedetten vigyorogva teszi be maga mögött az ajtót, és kezd ráérősen körbesétálni. Egyelőre felmér. Szóval ebben a kastélyban fog eltölteni három évet. Az anyja azt mesélte, ez Magyarország legjobb iskolája, viszont amikor utána olvasott, kifogott azért néhány … érdekes cikket. Végül megvonta a vállát, mondván, rossz buli nem lehet. Előre az ismeretlenbe!
Figyelembe véve, hogy ebben az órában a kutya se kóvályog errefelé, édesmindegynek érzi, hova rakja le nemes hátsófelét, és az a piros asztalterítővel ellátott sor pont közel esik az ajtóhoz. Szóval akkor jöhet úgy három emberre való kaja kikérése, miközben tökéletes kényelembe helyezi magát lábait törökülésben összekulcsova. Mintha csak otthon lenne, és éjjeli bűnös nassolást követne el Reginával. Jóízű nyammogással áll neki az egyik rántott sajt szaggatásának, de azok a csokis palacsinták is hevesen kacsintgatnak felé. Nehéz ez a jó élet, komolyan. Az iskola megszerezte első piros pontját: finom a kaja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=705655#post705655][b]Evan P. Lawrence - 2017.10.15. 00:38[/b][/url]

Nyugodtan tömi a fejét, a világ gondjai egy pillanatig sem zavarják, amíg egy halom kaja és még több édesség áll a rendelkezésére. Az egyetlen, ami hiányzik az egészből, azt egy hangulatos pubban találná meg, de túl lusta holmi faluba lemenni egy kis pluszért. Majd máskor. Rengeteg bejárnivalója van, rendesen fel kell majd térképezze a terepet.
Roppant produktív munkája közepén éri a felismerés, hogy kinyílt az ajtó. Hacsak errefelé a szellemek nem fizikai testtel rendelkeznek, akkor ez sherlocki logika alapján azt jelenti, bejött valaki. Egy pillanatra odanéz, hogy meggyőződjön, elő kell-e vennie a rábeszélő készségét, vagy sem, de miután úgy saccolja, nem tanárt vetett ide a kései óra, teljes nyugalommal tér vissza egy sült csirkecomb módszeres letakarításához késsel-villával. Úrifiú. Meg aztán nem is kell sok idő, hogy a lány mellette kössön- ezek szerint nem egy introvertált, magányra vágyó, éjjeli falatozó a teremtársa.
- Hy! – széles, barátságos vigyort virít odafordulva, a tányérját kicsit arrébb tolva maga előtt, csak a rend kedvéért, hogy ha fel akarna könyökölni, legyen hozzá elég helye, és ne a kajába túrjon bele. Oppá, ilyen bemutatkozást sem kapott eddig, nem csoda, hogy a vigyora kiszélesedik tőle.
- Evan, nagyon örülök.- Semmi akcentus, semmi tanult magyar, csak az echte natúr anyanyelvi szint. És még mennyire örül! Olyan nagyon odavan, hogy teljes testtel, de a töröküléséből semmit sem engedve Dia felé kormányozza a testét némi mocorgás árán.
- Tökre azt hittem, hogy itt ilyen takarodószerű izé van, és már mindenkit visszaparancsoltak a körletébe. – Szándékosan hagyja nyitva a gondolatot, de ez minden bizonnyal érződik. A többire kíváncsi igazából, mennyire veszik komolyan ezt a hülye házirendet, aminek természetesen felnőtt diákoknál full semmi értelme sincs. Bár elnézve Diát, olyan nagyon nem tarthatnak vasszigort, ha a lány idekint flangálhat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=705664#post705664][b]Evan P. Lawrence - 2017.10.15. 01:07[/b][/url]

Lenne néhány freudi ötlete Diára nézve, de büszke arra, hogy a fogyatékos agyú kor- és nemtársaihoz képest ő csak ritkán ereszt ki magából szükségtelenül paraszt megszólalásokat. Egyelőre a szemlegeltetés fenejól leköti a figyelmét, és valljuk be, van mit néznie, meg nem is egy elveszett szendeszűz, hogy behunyja a szemét, ha valami szépet lát. Vagy épp valakit.
- Eléggé. Annyira most jöttem le a futószalagról, hogy sacc fél órája, ha a kastélyban vagyok? Jahm, valami olyasmi. Én vagyok az új elem. Tádáá! – Színpadiasan széttárt karokkal szép az élet, meg random összeszedett sültkrumplikkal, amik aztán a szájában landolhatnak energiapótlékként.
- De tarthatsz gyorstalpalót az írott és íratlan szabályokból, megköszönném. Amúgy kérsz? – Szuggesztíven Dia elé tolja az egyik, sültkrumplis tálat, hogy szolgálja ki magát kedvére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=705742#post705742][b]Evan P. Lawrence - 2017.10.15. 21:42[/b][/url]

Ez egészen biztosan a jóféle vizslatás, amitől a legtöbb nő mája megállíthatatlanul elkezd hízni az egójával együtt. És ezt minden férfi tudja. És direkt csinálják. Mert mindig akarnak valamit. Ennyi. Semmiképp sem érzi furcsának Dia színes haját azok után, hogy egy liberális országban nőtt fel, ahol az agyontetováltatástól elkezdve a férfiből nővé szabatás mugliföldön bevett napi rutin. Miért azon akadna fenn, hogy valakinek nem tetszik a természetes hajszíne?
- Az nem is, de a hoppanálás nem időhöz kötött. - Jelentőségteljesen pillant Diára. Így azért elég könnyű az élete felnőtt kora óta, hogy eltűnik A-ban és feltűnik B-ben különösebb probléma nélkül. A csomagcipelés is leegyszerűsödött, meg úgy... en bloc minden.
Ahogy a csevegés is. Elég hamar kiderül, hogy pepitában ugyanazokat a dolgokat kell betartani itt is, mint otthon. Az fogja még érdekelni, hogy ugyanúgy ki lehet játszani az itteni tanárokat, mint az amerikai brancsot, vagy itt valamivel okosabbak? Otthon nem volt megveszekedetten nehéz dolguk.
Eridon... Ha jól emlékszik, ez a főnix jelképével futó ház. Nah, köszönőviszonyban sincs az ottani alapértékrenddel. Mit csináljon? Húzza be a csőbe a lányt vagy sem? Végül is most vagy soha. Höhö.
- Ott is lehetnék... Meg a Navine házban, vagy a Levitában, de akár Rellon-színű diáknak is kiadhatom magam. Elfelejtettem említeni az elején: Evan Lawrence, Mágusjog vendégelőadó tanár. Remélem, látogatni fogod az óráimat. - A bájos mosoly csöppet sem fakul az arcán. Olyan rezignált türelemmel ejti ki a szavakat, mintha tényleg igazságot mondana. Maga is tudja, hogy az arcvonásaira és a hanglejtésére különösen ügyelnie kell. A kezei szem előtt vannak, sőt az egyikkel épp egy krokettet töm a szájába. Végig Diát nézi, míg beszél, de aztán átirányítja figyelmét a kajára, hogy elég időt hagyjon a szavak erejének lesúlytani. Ismét visszapillant rá ellenőrizni az elért hatást. Külön megdicséri magát, hogy sikerült megfékeznie a kuncogást a hangjában és stabilizálni a hangszintjét. Ő maga egyetlen ugrándozást sem hallott a szavaiban, ami lebuktathatná, sőt akkor biztosan elkezdett volna röhögni saját hülyeségén. Ettől függetlenül persze még lebukhat, de a testbeszéde és szavai igyekeznek egy elég magas szintet megütni. Pontosabban, ő mindent megtett, most már Dián a sor, hogy befogadja-e a hazugságot vagy sem. Fejében már elkezdte szövögetni a kis füllentés további részleteit. Persze nem szabad túl sokat és túl részletesen elmondani, nehogy belegabalyodjon a saját lódításába.
- Szóval itt is dívik a tanáros büntetős mese? - Cseverésző hangnemben folytatja, semmi oka nincs átváltani nagy szigorba. Áh, úgyis ő lesz a jófej tanár, aki egyelőre csak köreszimatol, csípara, don't fos.