Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=709803#post709803][b]Carolina Eleonore Bellini - 2017.12.15. 19:53[/b][/url]

Már pár napja tart a festmények sztrájkja és előreláthatólag még karácsonyig biztos eltart. Sose volt velük bajom, nem is értem, ki képes összefirkálni őket meg felgyújtani. Némelyik egész értelmes és jót lehet vele beszélgetni, párhoz meg jobb nem is szólni, mert kikerekít valami pletykát és az egész kastély arról fog beszélni.
Ezért lakik most szinte az egész iskola sátrakban, pár szerencsés meg a faluban. Marci is itt van valahol, meg is lepem valamelyik este. Egy szép piros sátorban foglalok helyet,mely mágikusan van megnagyobbítva. Kicsit olyan, mint a Tardis, kívül kicsi, de belül hatalmas. így pont jól elférünk,és jobb híján a szobatársaimmal lakok. Annyira nem ismerem őket, mindig a konyhában vagy órán vagyok. Nem is baj, legalább megismerjük egymást.
A sátram előtt üldögélek, pontosabban az ajtajában. Sajnos az Eridon konyhájába se tudok bejutni, de a manók néha beengednek a nagy konyhába segíteni, így legalább ők haladnak, én meg főzhetek.Most is ez történt, délután sütöttem egy jó adag carbonarat és lasagnét, ezekkel túlélem pár napig. Persze bárkinek szívesen adok, már aki szépen kér. Nem szeretem, ha bunkók az emberek.
Egy műanyag edényből eszegetem a carbonarát, egy kis garnélával is feldobtam, úgy még finomabb. Egy kis pálcaintés, és már meleg is az étel. Ha már ilyen szükséghelyzet van, legalább a kaja legyen jó. És mivel én főztem, ezért a napom is jobb lett, hisz vagy eszek, vagy főzök, vagy megeszem, amit főzök. Valamelyik mindig teljesül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=710432#post710432][b]Carolina Eleonore Bellini - 2017.12.25. 18:25[/b][/url]

Hát igen, elég rossz ez a helyzet. A szobám sokkal kényelmesebb, mint a sátor, de ez van. Miközben készülődök az evéshez és végre lecsüccsenek a sátram ajtajában, mögöttem meghallom szőke kis szobatársam hangját. Elmosolyodok a dicséretre, a villámat az edényembe teszem és leteszem az edényt a földre. Ha jól emlékszem Fruzsinak hívják, de még nem beszéltem vele.
 - Ó, köszi szépen, kérsz? Van lasagne és carbonara, jut neked is! - Mondom neki, hisz nem biztos, hogy van elég kajája vagy evett ma egyáltalán. Szeretek főzni mindenkinek, biztos ezért tűnik el a kis bedobozolt adag étel, amit ott szoktam hagyni. Ha kér, akkor pár pálcaintéssel egy műanyag tányér és evőeszközök repülnek elő és egy adag étel is landol a tányéron. Magam mellé mutatok, hogy üljön le, majd az ölembe veszem a tésztámat és bal kezembe a villámat. Igen, bal kézzel eszek, varázsolok és főzök, jobbal pedig a kreatív dolgokat csinálom. Kétkezes vagyok, nagyitól örököltem.
 - Jó étvágyat! Remélem ízleni fog! - Rámosolygok, majd folytatom az evést. Kicsit kihűlt azóta, de attól még finom. A garnélát kissé nehéz volt megszerezni, de a manók adtak egy kicsit, így került bele.
Közben figyelem Fruzsit, hogy hogy ízlik a főztöm. A lasagne sajnos nem lett tökéletes, kevés volt a paradicsomszósz, ezért inkább húsosabb lett. De nem gond, a fűszerezése tökéletes, meg persze az íze is. De ezt majd ő tudja megmondani, és remélem fogja is. Jó dolog, ha az emberek boldogabbak az ételemtől és Fruzsin látszik is, hogy már az illattól is jobb kedve lett. Na az ilyen az igazán hálás ember, ők szokták nagyon megköszönni az ételt. Remélem sok ilyen vendégem lesz majd, de addigra kéne egy étterem is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=713811#post713811][b]Carolina Eleonore Bellini - 2018.02.07. 21:33[/b][/url]

Szerencsére kér egy adag lasagnét, úgyhogy repül a kezébe minden. Eléggé felgyorsult mostanában a varázslásom tempója, mondjuk gyakorlom is a nonverbális varázslást, hogy ha lesz konyhám, minden gyorsan menjen. A hosszú évek alatt ezt mesterszintre fejlesztettem és az évi egy versenyt is megnyertem belőle. Más versenyre nem voltam hajlandó menni, mert itt mindig volt esély valami jó nyereményre. Az első szakácskönyvemet ezen a versenyen kaptam, szóval ezután nosztalgiázás miatt is jelentkeztem rá.
- Persze, amint lesz végre normális konyhánk! Mert most is a manóknak segítek és úgy tudok belógni főzni. Az olasz kaják nélkül nem bírom sokáig. - Ezután kóstolja meg, és láthatóan nagyon ízlik neki. Mosolyogva eszek tovább, majd megemlíti a kijevi sajtos csirkét. Felcsillan a szemem, majd felé fordulok.
- Úúúú, van egy isteni receptem, de magamnak nem volt kedvem megfőzni. Lenne kedved segíteni? Aztán egy másik alkalommal lasagne készül. Mit szólsz? - rámosolygok, majd izgatottan várom a válaszát. Remélem igent mond, olyan rég főztem valakivel! Csak remélem tudja követni a tempómat, mert néha túl gyorsan záporoznak a varázsigék. Ezért egy-egy szakaszt csak kézzel szoktam csinálni, hogy ne felejtsen a kezem se. A jó szakács mágiával és nélküle is tud főzni, csak az egyik kevés a varázsvilágban.