Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=709654#post709654][b]Oravecz Tatiana - 2017.12.12. 13:27[/b][/url]

Pont futni indultam, amikor az igazgató úr patrónusa felkeresett, és elmondta, hogy mi a tényállás, és hát bár már lejárt a munkaidőm, de azért segítenem kellene, mondjuk azonnal. Tekintve, hogy ma egyedül töltöttem volna az éjszakát, ez nem jelentett egy kicsit sem problémát. Nem kellett sem azzal számolnom, hogy mi legyen a gyerekemmel, sem azzal, hogy Ráhel mit fog vacsorázni. Az előbbi a nővéremnél, az utóbbi a kastélyban van, kizáródva. Vissza viszont már nem mentem a házhoz, inkább csak kocogósra vettem a figurát – elvégre harmincon túl, szunnyadó vélavérrel nem sok esélyem van a ráncok ellen – és csodás összeállításomban megjelentem a nagyterem ajtajában, éppen két röhögcsélő rellonos után.
Ennyit a szegény, tragédiát megélő gyerekekről. Beljebb sétálva a terembe, hidegtől elrózsaszínesedett kezeimet – tudom, legalább megy a kinézetemhez – elrejtem, és a hihetetlenül magas százötven centimmel elkezdem keresgélni, hogy hol tudok segíteni. Egyesek elég kreatívak, mint például az a páros, akik ahogy pakolnak ki, valahogy lopják a centiket egymás hálózsákja között. A tinik kreatívak, tudom, én is voltam tini.
- Búúú.
Állok meg végül az alapjáraton sem alacsony zöld házvezető mellett. Eddig csak magassarkúban látott, most viszont megcsodálhatja a valóságot is. Ha kicsit hajtogatnak rajtam, akkor akár egy nagyméretű bőröndben is kicsempészhető vagyok.
- Kriszpin szólt, hogy kellene segíteni, szóval itt vagyok.
Húzom ki magam büszkén. Talán nem kellett volna azt a fél pohár bolt betolni még futás előtt. De ha nem teszem, nem veszem rá magam arra se, hogy fussak, nem mintha így megtettem volna, de legalább motivációm volt.
- Sátrat állítunk? Szeretek állítani.
Ajj, ez a sok bevágódás, azt se tudom ám, hogyan csinálják azt, de csak nem lehet olyan nehéz, sokan csinálják.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=709677#post709677][b]Oravecz Tatiana - 2017.12.12. 19:16[/b][/url]

- Még nem véresek a falak.
Húzom el a számat, miután körbenézek. A legtöbb gyerek arca értetlenséget tükröz, mozgásuk darabos. Egy kisebb csoport azt hiszi, hogy ez meg sem történik, csak gyakorlat és szivatás, megint mások meg éppen élvezik ugye, hogy nincsenek falak. Felpillantok a férfire, cicamosolyt küldve neki. Tudniillik én rellonos voltam, azokban a régi szép időkben, amikor Algood, Raziel meg Charlie Steerforth is ott koptatták az ülőalkalmatosságokat. A mai napig emlékszem arra, hogy utóbbi vörös vére ténylegesen felkenődött oda. Szerettem azt az időszakot, jó volt. Persze most se rossz, csak más.
- Hú, szép nagy példány.
Látom én a mosolyát, és igen, szándékosan mondtam, amit, és ezt még lehet fokozni, és meg is teszem, de persze csak ízlésesen. Azt mondta a napi tarotkártyás boszi a téren, hogy nem a megfelelő jeleket küldöm. Hát most kap ilyen jeleket. Utalásosakat. Csak úgy árasztom magamból a jeleket. Jobbat úgysem tudok tenni. Csak ne lenne ilyen piszok szép, amikor mosolyog, eléggé megnehezíti a dolgomat. Csinszka mindig azt mondta, hogy olyannak kell lennem, mintha én lennék a végzet asszonya, de én nem vagyok olyan, mint ő. Már a magasságom is gyerekes, szó szerint.
- Te is itt táborozol?
Teszem fel a kérdést felpillantva rá, és magamban megcsapkodva magam, nehogy bármilyen ajánlatot tegyek. Jó, hogy csak magamban csinálok ilyeneket, és nem nyíltan ütlegelem, mert még a végén kitiltanak innen és bedugnak a sárgaházba. Ott aztán beszélgethetek a belső hangjaimmal. Szóval most csak nézek fel rá, és várom, hogy milyen tervei vannak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=710665#post710665][b]Oravecz Tatiana - 2017.12.31. 15:35[/b][/url]

- Csak otthonossá teszik a helyet.
Jelentem ki lelkesen, miközben körbepillantok. Egy kicsit előidézi a fiatalkoromat a tény, hogy ennyi rellonos vesz körbe. Imádtam a zöld egyenruhát, a sárkány szimbólumot. Mindent. Egy kicsit el is önt a lelkesedés, de most sajnos úgy kell csinálnom, mint egy komoly felnőtt, pedig nagyon is ínyemre lenne nekem is bevetni magam ide, megtalálni a tökéletes sátrat, ahonnan a legjobb a kilátás, ahol a legszebb a napfelkelte, és ahonnan a leggyorsabban el lehet érni reggel egy kis kakaót.
- Úgy vélem, rengeteg potenciál van önben, Mr. Magnus.
Kapom el a pillantását, és egy kicsit ki is húzom magam, ahogy anyukám tanította. Ki a cicit, be a hasat, fordulj fiam egy kicsit, hogy jobb szögben lássa a szemed. Rengeteg ilyen borzalmas tanácsom van az utókornak, olyanok, amiket belém neveltek, és amiket remélem nem adok tovább.
- Fontos, hogy kellőképpen messze legyenek az Eridontól.
Közben én is nekiállok a bontogatásnak, hogy tényleg mozogjon a kezünk is, ha már egyszer jöttem. Elpillantok az egyelőre veszteglő pirosak felé, majd vissza a férfira, végül négykézlábra ereszkedve elkezdem kihajtogatni a felém eső részt. Ez egy hatalmas sátor lesz, ha felállítják.
- Óóó Merlinre, az ott két grillszett?
Igen, négykézláb az ember egy új szinten ismerkedik meg a hellyel, még lejjebb is hajolok kicsit, hogy jobban el tudjam olvasni a feliratot rajta. Jó kis cucc, ezek szerint elég jól eltervezték már, hogy mi lesz itt.
- Még a végén el kell gondolkoznom azon, hogy a Rellon bosszantotta fel a festményeket. Igazából elég sok tippem hozzátok kötődik, pár a Navinéhez meg az Eridonhoz. De leginkább a zöldekhez passzol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=711804#post711804][b]Oravecz Tatiana - 2018.01.14. 19:44[/b][/url]

- Szerintem túl nagy a nyugalom. Tudod, mint a vihar előtti csend. Egy jó verekedés, az hiányzik innen.
Ez az igazán szép. Itt vagyunk mi ketten, két tanár, egy házvezető és egy titkárságvezető, és arról beszélgetünk, hogy hiányzik a dráma a tizenévesek mindennapjaiból, valami, ami megmozgat minket is, egy esemény, ami a régi életünkre emlékeztet. Innen látszik, hogy vagyunk, akik vagyunk, az auror és a kocsmákban edződött pincérnő.
- Amúgy szomorú, hogy nem vagy kizáródva. Már majdnem felajánlottam a fél ágyamat. Ennyin múlott a dolog.
Felemelve az ujjaimat, apró távolságra tartom el őket egymástól. Szomorú, pedig milyen egyszerű és ártatlannak tűnő indok lett volna: "Házvezető vagy, ki kell pihenned magad." Nem mintha csak alvást tervezne ilyenkor az ember.
- Áááh, szóval te is az a fajta ember vagy, aki ha egyszer ráveszi magát, akkor mindenen túl akar esni. Bemész egy nagyáruházba, és mindent, amire úgy érzed, hogy az elkövetkező egy évben szükséged lesz, megveszed?
Láttam már pár ilyen embert, és pár csodálkozó arcot, amit az emberek vágnak a látványra, amikor kipakolnak egy-egy mindennel teli kosarat. Teljesen természetes, hogy az ember öt polár takaró mellé vesz hat szál kolbászt és hat sószórót.
- Ha a Rellon a legjobban nevelt, akkor most összetörte a gyerekkoromat, mister. Ugye, nem akarja, hogy szomorú legyek?
Tetetett elkámpicsorodással nézek rá, és még szipogok is egy kicsit. Aztán nevetek, mert amúgy se gondolom komolyan. Nem félek attól, hogy a Rellon átveszi majd a Levita helyét.
- Azért remélem, hogy nem fogsz ráhajtani Lucára, mint az egyetlen nőnemű házvezetőségi tagra a "tábortűz" mellett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=713076#post713076][b]Oravecz Tatiana - 2018.01.26. 18:58[/b][/url]

Mr. Magnus

- Hervasztó dolgokat nem éri meg csinálni.
Értek egyet vele, komolyan bólogatva. Meg aztán persze nem is tesz jót az ember közérzetének, ha olyan dolgokat kell csinálnia, ami nagyon távol áll tőle. Nekem például úgy kell viselkednem, mint egy felelősségteljes felnőttnek, tiszta szívás az egész. Amikor a férfi fülelni kezd, engedelmesen csendesedek el én is, sőt, még a mozdulataimat is megállítom, nehogy aztán még a végén elmulassza a titkos hang forrását. Fogalmam sincs, hogy mit hall, de benne vagyok a játékban, mert érzem, hogy ez csak nekem fog kedvezni.
- Óóóó, Merlinre! Meg kell mentselek!
Tetetett aggodalommal indulok el felé, a térdeimen suhanva, ami kívülről is vicces lehet, hát még amikor a bal térdemmel beletérdelek egy apró csavarba talán. Igazából fogalmam sincs mi az, de pont olyan érzés, mint amikor az ember legóba lép a sötét szobában, és egyszerre hívja segítségül, majd szidja el az összes istenséget minden vallásból.
- Szentséges szalamandra!
Én is meginogva dőlök végül is el oldalra, szerintem a másik fél számára lassított jelenetként, tekintve, hogy én magam is úgy érzékelem, mintha hirtelen megállt volna az idő, én pedig lassan adnám át magam a padló iránti vonzalomnak. A térdemet átölelve a karjaimmal, nyomom le végül a fájó pontot. Furcsa, de ez tényleg képes segíteni. Lehet persze, hogy csak bemesélem magamnak, de most éppen hat, mert alig egy pillanattal később már nevetek a férfi mellett fekve. Hihetetlen, hogy mennyire béna vagyok.
- Azt hiszem igazi bajba jutott hölgy lettem. Remélem, azért még így is játékban vagyok a fődíjért.
Pilláimat megrebegtetve, halál lazán teszem a jobb kezem a fejem alá, és mintha mi sem történt volna, felhúzott jobb lábamon átvetem a balt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=713303#post713303][b]Oravecz Tatiana - 2018.01.31. 19:29[/b][/url]

A filmekben minden olyan tökéletes. A lány összetöri magát, a férfi megmenti, és ellibbennek a naplementébe. A valóság azonban az, hogy ahogy felveti, hogy megnézné, hogy mennyire gyilkoltam le a térdem, a fejemben milliónyi kicsi Tati kezd el szaladgálni sikongatva, mert: Lehet, hogy petyhüdt a lábam, hiába futok. Lehet, hogy nincs olyan vonzó színem, mintha nyáron volt? És a legzavaróbb: Mikor gyantáztattam én utoljára?!?! Az egész olyan gyorsan átfut az agyamon, hogy szegény Alastair még csak meg sem emészthette a tényt, hogy eldőltem. Viszont ha a többiben nem is, az utolsóban megnyugodhattam, mert ahogy a gyanta szó bevillan az agyamba, jön a fájdalom érzete is, és a tény, hogy öt és fél napja történt. Aucs.
- Ne haragudj, kicsit hideg.
A kezemre gondolok, ahogy hozzá ér, és bár ott tényleg hideg maradok, a lábujjamtól a fejem búbjáig átjár a forróság. Túl vonzó ez a férfi ahhoz, hogy ne így történjen. Amúgy is, csak a javamra íródik, hogy hideg a kezem, hiszen azt mondják, ez egy másik előnyös képességre irányítják rá a figyelmet. Végignézem, ahogy szabaddá válik piros térdem, amin meglepődve tapasztalom, hogy van egy halvány vágás is, mint amikor az ember papírral vágja el magát.
- Óóó... harci sérülés. Hős vagyok.
Jelentem ki büszkén, felkönyökölve, elégedett mosollyal az arcomon. Milyen jól tűröm, hogy szerencsétlen vagyok, ugye? Ülésbe tornázom magam, és kicsit közelebb csúszok, és lehalkítva teszem meg az ajánlatomat:
- Mondd a paramétereket, és megmondom, hogy merre induljuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=719389#post719389][b]Oravecz Tatiana - 2018.04.02. 19:34[/b][/url]

- A szívem szakadna meg, ha ennyi fért volna az életembe.
Mondjuk eléggé tartalmas harmincegy volt, mit ne mondjak. Vélának születtem, de a vérem olyan csökött, hogy csak Dwayne érzi a mágiámat, ő is pánikol, ha a közelemben van, pedig elvileg nem ez a funkció rendeltetett mellé. Aztán lett négy férjem, viszonylag rövid idő leforgása alatt, mesterien tudok italt mérni, és van egy lányom, aki bár a negyedik férjem nevét viseli, az elsőtől született, és az irónia, hogy az utolsó válásom kikényszerítője, egy véla volt. Ha tehát most jönne el a vég, akkor az biztos, hogy nem lenne unalmas a visszatekintés, viszont ha lenne rá esély, hogy néhány képkockára Ali is rácsempésződjön, akkor azért még megkockáztatnám ezt az életben maradást.
Szisszenve konstatálom a fertőtlenítő bűbájt, ami szerencsére visszarángat a jelenbe, mielőtt még túl messzire menne a fantáziám. Ezer éve nem fantáziáltam senkiről, azt hiszem, éppen itt volt az ideje, hogy legyen valaki, aki kellőképpen felkelti az érdeklődésemet.
- Uhh...
És lehet, hogy nem kellene, hogy felkeltse, mert a kérdés annyira megrohamozza az elmémet képekkel, hogy az valami hihetetlen. Hogy lehet ez a férfi egyáltalán valós.
- Ha el tudod intézni, hogy ne vegyék észre, akkor vigyél, kérlek. Fő a biztonság, még a végén leesik a lábam.
Jó, nem valószínű, meg hát vágtam én már meg magam jobban is a korábbi munkáim vagy éppen főzés közben, szóval nem féltem attól, hogy megtörténne, de akarom azt a lehetőséget. Viszont a pletykákat nem, mert azok mindent el tudnak rontani. Ez meg egy lehetőség, próba, cseresznye.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=719416#post719416][b]Oravecz Tatiana - 2018.04.02. 20:44[/b][/url]

- Az a baj az illúziómágiával, hogy túl élénk hozzá a fantáziám, nem tudom, mennyire szerencsés párosítani.
Sóhajok egyet, de szinte azonnal mosolyba görbül a szám, olyan cicamosoly szerűbe, ami mindig megelőzi azt, ha valami komolyabbat akarok kérni. Akik régóta ismernek, már előre fel szoktak készülni, mert tudják, hogy most valami következik.
- Ali...
A legcicásabb, legdorombolósabb hangomat veszem elő, hogy meggyőzzem már most arról, ami még csak egy kósza gondolat. Kékjeimet ráemelem, és hosszú pilláimmal rá is pillogok. Tudom, hogy mágiám semmi, de hát csak tudok valami kis meggyőzőerőt előcsalogatni.
- Azért majd egyszer megmutatod, milyen érzés?
Remélem, hogy mondjuk ha bele is megy, nem azonnal valami rémisztőt mutat nekem, olyat, amitől éjjel nem tudok majd aludni, hanem valami izgalmasat, amitől rájövök, mennyire nagyon szerethető dolog az illúziómágia. Oké, most is eléggé vonzó így elképzelve, hogy ez a kékszemű félisten mire lehet vele képes, de egyszer át akarom élni.
- Örömmel.
Kuncogok, ahogy felemel, és átkarolom a vállát, ahogy elindulunk kifelé. Ilyen könnyedén még senki se vett fel, szinte élmény így "utazni", nem is értem, hogy eddig miért nem használtam ki a lehetőséget.
- Hárommal arrébb balra. Ott van egy üresen álló tanári szoba. Nem kérte senki és mágia védi, de van hozzá kulcsom, vész esetére.
Ez pedig most vészhelyzet kérem, hiszen ha elfertőződik mondjuk, akkor annak tényleg nagyon csúnya vége lesz.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=719435#post719435][b]Oravecz Tatiana - 2018.04.02. 21:34[/b][/url]

- Pedig szerintem elég jól illik hozzád.
Jegyzem meg még mindig mosolyogva. Mindenféle udvarláson kívül, tényleg. Szerintem az aurorokat körüllengő különleges aura miatt van. Van bennük valami megmagyarázhatatlan erő, ami tiszteletet parancsol. A tény pedig, hogy most a karjaiban cipel, egyszerre vált ki belőlem izgatottságot, tiszteletet és furcsa nyugalmat. Pedig rellonos, frászt kellene tőle kapnom.
- Az más, ha te csinálod, amikor érzem, amikor átjár. Szerintem a hétköznapi illúziók nem izgalmasak. Neked hatalmad van, bármit megtehetsz egy emberrel. Ha akarod, boldoggá válik, ha akarod, az önpusztításba kergeted. Ez eléggé izgalmas, nem?
Mondjuk én nem vagyok benne ebben annyira, csak utánaolvastam, hogy ki mit tud és mit jelent a tudása. Elméleti okoskodó vagyok. Az igazgató úr mellett szeretek felkészült lenni, ha megkérdezi például, hogy mitől több a gondolatolvasás, mint a legilimencia, meg tudom válaszolni simán, nem esek kétségbe.
- Rellonos vagyok.
Kacsintok rá szemtelenül. Hiába jártam ki az iskolát már ezer éve, ha egyszer zöld voltam, örökké zöld maradok, még az egyenruhám is megvan, és a vérem nem hiszem, hogy valaha vízzé válik, olyan zöld, hogy az már ijesztő.
- Finoman.
Simítok végig a tarkóján, miközben leszállok. Mégsem olyan könnyű megállni a lábamon. Még a végén komoly bajom lesz tényleg. Ahogy leérzek, megbillenek, és még szerencse, hogy Alastair kellően közel áll ahhoz, hogy ne boruljak el, mint egy zsák krumpli. De ciki lenne.
- Bocs. Amúgy, mindenkinek van beceneve. Mi a tiéd?
Kérdezem, miközben a tenyeremet a falra irányítom, és nyomában elkezd kialakulni a szoba ajtaja. Mintha most rajzolódna ki.
- Körülbelül harminc ilyen helyiség van a kastélyban, ami úgy nyílik, hogy a tenyeremet, vagy az igazgató úr tenyerét azonosítja a fal. Vannak egészen picik, meg néhány nagyobb. Gyere.
Támaszkodom a kezére, és nyitok be a helyiségbe. Nincs áporodott szag, semmi, a manók rendszeresen takarítanak.
- Ez a volt Eridon házvezető irodája és lakhelye volt. Kellemes hely.
A kanapéhoz botorkálok, mert az van a legközelebb, és szusszanva leülök. Egy kicsit azért most már aggódom.
- Szerinted tényleg le fog esni a lábam?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=719449#post719449][b]Oravecz Tatiana - 2018.04.02. 22:21[/b][/url]

- Szóval ingerek.
Ha tudná milyen nagyon bosszantó, hogy ennyire hivatalos. Úgy érzem magam, mint egy kisdiák, aki elrontotta a vizsgán a legalapvetőbb feladatot, és a tanár már szinte a szájába rágná, csak, hogy megértse. Szívem szerint felpofoznám, és közölném vele, hogy: "Hát nem érted, hogy ingereeeeeeek." Néha olyan nagyon nehéz a férfiakkal.
- Erős kezed van, Alec. Hú, ez fura. Még meg kell szoknom.
Tetszik, csak fura, de jobb, mint az Alastair, vagy, hogy mindig Mr. Magnusnak hívjam. Kezdett már agyérgörcsöm lenni tőle. Viszont tetszik, hogy ezt megosztotta velem, különlegesnek érzem, és ehhez elég volt egy harci sérülés. Mi az nekem, nem igaz?
- Az Alex nem tetszik, túl hétköznapi. Te ennél különlegesebb vagy.
Pillantok fel rá az utolsó mozdulatoknál, ahogy az ajtó elhelyezkedik a megfelel mélységben, és be tudunk nyitni végre. Nem is felelek neki addig, amíg le nem ülök, azért ez így sokkal jobb, és be kell vallanom, ahogy leguggol elém, elpirulok, milyen csodálatos ember már, hát hihetetlen. Közben valahogy sikerül azért a pálcámat előhalászni, és némi gyér fényt varázsolni. Azért ez így, hogy látja is, mi a helyzet rendesen, mégiscsak biztatóbb, nem mintha ne bíznék benne, de azért az a heg, amit említett, eléggé ijesztően hat. Nem tehetek róla, nekem tényleg szunnyad az a hülye véla vérem, és öregszem, az ilyenek meglátszanak, és nem vicces.
- Kellemes. És amíg leapad, addig mit csináljunk, barkóbázzunk?
Mondjuk nekem van egy jobb ötletem, de hát nem hozhatom csak úgy fel, hogy akár jobban kényelembe is helyezhetjük magunkat. Házi nyúlra állítólag nem szabad lőni, és lehet, hogy jobban jártam volna, ha inkább tényleg megmaradok pincérnőnek, és úgy találkozunk.
- Amúgy igen. Sok ilyen helyiség van. A legtöbb, közel a fele raktár vagy szertár volt korábban, vagy seprű tároló. Aztán olyan öt régi tanterem is van. Van olyan, amelyik veszélyes, mert vagy rossz állapotban van, vagy nem tő képzett tanár túl erős mágiát szabadított el, és még az előző előtti igazgató zárta le. Aztán van jó pár tanári szoba is, mint ez, amiket elrejtenek évkezdéskor, ha senki se szeretné használni. Néhány megszűnt és új funkciót nem kapó helyiség. Ennyi. Tudom az összeset, és mindegyikbe bejárásom van. De most először csináltam más előtt, és szerintem eléggé menő volt, nem?