Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.
|
|
|
Almásy Boróka INAKTÍV
offline RPG hsz: 35 Összes hsz: 102
|
Írta: 2017. november 4. 11:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=707320#post707320][b]Almásy Boróka - 2017.11.04. 11:35[/b][/url] FruzsIngó
Tulajdonképpen néha a nagyterem a legegyszerűbb és legnyüzsgőbb hely, ha valaki társaságra vágyik. És valljuk be, Boró éppen elég társasági ember ahhoz, hogy jól érezze magát itt. Felpezsdül, beszélget, be nem áll a szája - még akkor sem, ha éppen tele van. Szerinte az eridonosok asztala a leghangosabb, de valószínűsíthető, hogy csak azért érzi így, mert az általa előidézett hangzavartól el sem jut a füléig, hogy esetleg a másik három ház asztalánál sem mindig fagyos csönd uralkodik. Ám, legyünk őszinték, az esetek többségében magasról tesz a többi asztalra, meg arra, hogy mi van ott. Az ő világában az ő környezete játszik fontos szerepet. Az mondjuk kimarad a sztoriból, hogy esetleg a társaságának vannak fontosabb dolgai is, mint nullahuszonnégyben szocializálódni. Így kicsit lebiggyesztett ajkakkal engedi útjára díszes kompániáját, akiket eddig szórakoztatott. Hát persze azért az élet nem áll meg, és a bongyorka is kénytelen új szórakozás után nézni. Ezért is akad meg a tekintete a magányosan üldögélő Fruzsin. A nevéről igazából fogalma sincsen, de az arca halványan ismerős neki. Egy szempillantás alatt szambázik át a szőke mögé, hogy beleolvasva az üzenetébe aztán inkább kikapja a kezéből. Így jobban szemügyre tudja venni, és majd segít a válasszal. Csupa jó szándék, azt leszámítva, hogy a személyes tér fogalmát kicsit szabadon kezeli. - Húúú, csak nem valami titkos hódoló? - kezdi vigyorogva, amint lehuppan a lány mellé. Még egyszer átolvassa a levelet, majd fürkésző tekintettel mered a másikra. - Mondjuk megértem a problémázását, nyilvánvaló, hogy az Eridon a legjobb - forgatja a szemeit az egyértelműre, majd az előtte lévő tálból leszakít egy szőlőt, hogy a szájába dobja. - Tudod ki lehet az? Vannak már gyanúsítottak? Hogy halad a nyomozás? - csak úgy ömlenek belőle a kérdések, miközben a kékek asztala felé fordulva veszi szemügyre az ott üldögélő srácokat, hátha majd isteni sugallatként megjelenik elméjében a titkos hódoló képe. Valószínű…
|
|
|
|