Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=81804#post81804][b]Alexandra Rachel Hanna Flaviu - 2013.03.16. 18:58[/b][/url]

Dwayne Warren

Most, hogy már körbevezette és elmagyarázta neki a lényegesebb részeket, jöhet a diákság. A diákokat legjobban pedig a nagyteremben, evés közben lehet megszemlélni. Itt vannak a legtöbben egy helyen, és ilyenkor egészen megszemlélhetők.
- A hosszában lévő asztalokhoz a diákok ülnek, a keresztbe fektetett pedig a tanároké. Persze van olyan, hogy a diákok is lent esznek, ha valakivel megbeszélni valójuk van, vagy csak simán kialakítottak egy baráti viszonyt és szívesebben vegyülnek el a diáksággal. Meg persze, van aki hiú, és így érzi, hogy nem öregszik.
Neki ez utóbbival nincs baja, most még kifejezetten jól tartja magát, hiszen fiatalabbnak néz ki, mint a drága férje, pedig életkorát tekintve ő az idősebb vagy két évvel.
- Itt a legkönnyebb közlekedni, a Levitás diákok igen elegánsak a többiekhez képest, itt nem valószínű, hogy bárki nyakon önti valamivel. Persze nem kötjük meg, hogy mindenki csak a saját asztalánál ülhet, leszámítva az évnyitókat, illetve az ünnepi alkalmak elejét, később amúgy is vándorolnának az emberek.
Elhaladva a Levitások asztala mellett néhány diák rájuk köszön, melyet viszonoz. Többen megfigyelik a férfit is, a kis másodéves Vadász Csenge majdnem kiesett az asztaltól annyira érdekesnek tartja a férfit. Elpirulva húzódik vissza, amikor billen egyet a széken és a csendesebb beszélgetésekben nagyot robbant, amikor mind a négy lába a földet ér és csúszik egy kicsit. A nő halványan elmosolyodik, de megjegyzés nélkül vezeti fel a férfit az emelvényre, ahol a tanári asztal található. Elvétve vannak csak kollégák, akik itt vacsoráznak, ilyen például Goldman professzor, illetve az épp távozni készülő Rédey professzor.
- Általában mindenkinek van többnyire megszokott helye, még nem bővült az asztal, mindig annyi hely van, ahány tanár, hátha egyszer mindenki itt vacsorázik. Ide most nyugodtan leülhet, Széles professzor a faluban lakik, ott vacsorázik.
Mutat a jobbján lévő helyre, majd ha a férfi leült, ő is helyet foglal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=82724#post82724][b]Alexandra Rachel Hanna Flaviu - 2013.03.17. 19:37[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=85834#post85834][b]Alexandra Rachel Hanna Flaviu - 2013.03.23. 00:56[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=90767#post90767][b]Alexandra Rachel Hanna Flaviu - 2013.03.28. 02:43[/b][/url]

A vaktában elszórt átoknál csak behunyja a szemét, valahogy nem szeretné látni, hogy hova csapódik be, mintha itt se lenne, ám, amikor kinyitja sajnos szembesülnie kell vele, hogy bizony sikerült Markovits professzort levenni a lábáról. Ő nem kel fel, de Yar felé küld egy gyilkos szemvillanást, és a jobb kezét felemelve a torkához, finoman végighúzza a hüvelykujját előtte, jelezve, hogy meg fog halni, ha addig nem akad, mondjuk torkán a falat. Azzal talán jobban jár. Istvánnak azonban többen is segítenek, így ő a helyén marad, végül is, jelenleg nem tudna sok mindent tenni érte.
Aztán elkezdődik az igazgató úr beszéde, illedelmesen megtapsolja a házakat, és megcsóválja a fejét a bekiabálásra. Utána következik az évfolyamelsők, illetve az iskolaelső kihirdetése. Igazán büszke lehet, hiszen idén Rellonos diák teljesített a legjobban a vizsgán. Látja a fiún is, hogy nagyon örül, így még boldogabban tapsolja meg.
Az éves szavazások előtt iszik egy kortyot, nem akar illetlen lenni, hogy az igazgató beszéde közben fogyaszt. Amirának jár a taps, igazán jó ötlet volt prefektussá választani, hiszen a feladatait rendesen ellátta. Kahlilnak jogosan járt a cím, széles mosollyal tapsolja meg, majd amikor őt emelik ki, mint házvezető-helyettes, halványan elpirul, miközben felkel a helyéről, hogy kezet foghasson az igazgató úrral. Amikor megkéri, hogy maradjon elcsodálkozik, nem követte nyomon az eseményeket, így amikor megtudja, hogy erre a posztra is őt választották ajkai kissé elnyílnak és sűrűbben pillog fél percig, de aztán csak hálásan elmosolyodik és a diákság felé fordulva is megköszöni. Visszatérve a helyére rápillant a könyvekre, melyeket választott, azonban az Önismeret és az SVK kapcsán jókat mosolyog. Na igen, Seren és ő már csak tudnak meglepetéseket okozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=177824#post177824][b]Alexandra Rachel Hanna Flaviu - 2013.09.29. 00:55[/b][/url]

Évnyitó, tanári asztal

Az utóbbi hetek eseményei komoly nyomot hagytak rajta. Néhány napja nyomát se lehetett látni a kastélyba, pedig itt volt, ott ült a szobájában a padlón, mint valami félredobott rongybaba, és azon agyalt, hogy hogyan tovább. Nem értette, hogy mi a fene folyik itt, hogy miért történik mindez, hogy miért jó ez az univerzumnak.
Mindenesetre ma évnyitó van, ezt a bagolyból tudta meg, ami addig verte csőrével az ablakot, amíg be nem repesztette, a hideg pedig jobban megborzongatta, mint az elmúlt napokban bármi. Ha már felkelt és beengedte a tollast, aki a leveleit, és a postáját hozta, akkor már másra is képes rávenni magát. A tükörbe nézve szó szerint megijedt attól, amit látott. Az arca beesett volt, sápadt, hiszen napok óta nem kapott se napfényt, se komolyabb feladatot, ami a vérkeringést ezen a területen segítette volna. A végtagjai zsibbadtak, a haja kócos volt, így minden további gondolkodás nélkül bevetette magát a fürdőszobába, hogy embert faragjon rémisztő kinézetéből.
Miután a víz és néhány krém megtette a hatását a szekrényéhez lép. Fekete nadrágot keresni könnyű, azt hord, de általában színes felsőkkel, ám most ezt nem teheti meg, így a fél ruhásszekrényét kiborítva talál végül egy fekete ujjatlan felsőt, és egy fekete vékony pulcsit. Pont elég, hogy ne reszkessen az úton a nagyterem felé. Gyors smink, épp csak a szeme alatti karikák elfedésére, a sírás tagadására. Felöltözve kifésüli a haját is, majd cipőt húz és talárt.  Megkapta az értesítést, mely alapján ismét házvezető lesz, valamint, hogy elbeszélgetne az igazgató vele erről a dologról. Utóbbit nem szeretné, nem akar beszélni róla, még akkor sem, ha tudja, ma este szóba kerül. Felakaszt még egy baglyot is a nyakából. Mindig ijesztőnek találta a halott szemeit, amit a fekete kövekben lát, ám most mégis ide illik.
Némán suhan végig a folyosókon, nem túl korán, de nem is későn lép be a nagyterembe, hogy a sorok között végigsietve, néhány embernek köszönve lépkedjen fel a tanári emelvényre, be a helyére, rá se nézve az ott ülőkre. Nem akar modortalan lenni, de a vak is láthatja, hogy nincs minden rendben. Majd úgyis bemutatnak mindenkit, és tudja, hogy lesz még alkalmuk csevegni is, illetve, ha valaki megszólítja, természetesen válaszol neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=178270#post178270][b]Alexandra Rachel Hanna Flaviu - 2013.09.30. 01:34[/b][/url]

Kahlil

A szokásos menet, de most nincs kedve ehhez az egészhez, még a rendbontókat sem fegyelmezi, és senkinek sem jelzi, hogy az évnyitó után fogkefével súrolhatja majd fel a nagytermet. Csak ül. Végtagjai teljesen elhűltek, az arca sápadt a vér hiányától, mint egy vámpír, vagy egy rossz kísértet, akinek nincs jobb dolga, mint itt ülni, és riogatni az ifjúságot.
Elkezdődik hát. Hamarosan kiderül, ki váltja. Néhány szót mondott csak az igazgatónak, de a lényeg benne volt. Nem akar mást. Ez egy komoly trauma, nem csak neki, a háznak is, hiszen sokan szerették zordsága ellenére is, illet az ottani légkörbe, és most nincs. Egyszerűen nincs. Nem akar összefüggéseket keresni eközött az eset között, és Eiri halála között. Nem akar gondolkozni sem. Igyekszik megfékezni magát, hogy felkeljen és kirohanjon. Sem most, sem később nem lenne jó, ha ez az eset visszatérne az emlékezetekbe.
Néz, de nem lát, azt se látja, hogy az amúgy minden, csak nem alacsony Kahlil végigsuhan a termen, és azt se, ahogy helyet foglal mellette, csak a meleget, mely a kezéből árad. Pillái megrebbennek az érintésre, kiszáradt szeme néma hálával adózik azért a néhány pislantásért, amit megejt. Lassan fordítja felé a tekintetét, melyben most nincs ott az a kedves melegség, amivel az embereket fogadni szokta. Hideg és zavaros, mint egy elveszett emberé, aki tudja, hogy az erdő, melyben jár vérfarkasok otthonául szolgál.
Beszélni szeretne, de a torka teljesen kiszáradt, így csak némán tudja eltátogni az első szavakat, miközben tenyerét láthatatlanul felfordítja, és ujjait a férfi kezére kulcsolja. Reméli, hogy most nem figyeli őket senki, nem akar zűrt, főleg úgy nem, hogy pontosan tudja, mi van a férfi és Lyra között, egyszerűen csak jól esik, hogy ott van mellette, hogy felteheti a kérdést, ami a hír első pillanatától ott van a fejében.
- Mihez fogok kezdeni most?
Bár hangot nem ad ki, a kérdés mégis jól artikulált, így a férfi könnyen megértheti. Nem szabad sírnia. Ez nagyon fontos, nem szabad itt, mindenki előtt nekiállnia. Gyakorlatilag el kell búcsúztatnia az unokatestvérét. Yvonne rokoni szinten közelebb áll hozzá, hiszen a testvére, de kis híján elvetélt, amikor megtudta mi történt, és ez nem lenne túl jó, ebből pedig egyenesen következik, hogy neki kell cselekednie, aki szintén, szinte testvéreként szerette a mufurc férfit. A családja pedig megköveteli ezt, hiszen a hagyományokra még mindig nagyon figyelnek, és ez egy ok, ami miatt összegyűlhet a család, ami elég kegyetlenül hangzik.
- Lyra hol van?
Most már sikerült annyira megnedvesítenie a torkát, hogy legalább suttogni tudjon, és azt is megállapította, hogy a lány nincs itt, hiszen őt általában könnyen kiszúrja a tömegben. Sejti, hogy ő sincs a legjobb állapotban, így nem érti, hogy a férfi mit keres itt pontosan, és miért nem vele van inkább, hiszen a párja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=179502#post179502][b]Alexandra Rachel Hanna Flaviu - 2013.10.04. 02:20[/b][/url]

Kahlil

Meg kéne tapsolnia az emelvényre sorra feljövő embereket, de nem megy neki, mert ha megtenné, akkor el kéne engednie a pirosak házvezetőjének kezét, mely most a legbiztosabb pont az életében. Amióta tudatosult benne az, hogy mi is történt, mintha minden csak kicsúszna a kezei közül, kell végre valami, amit biztosan tud tartani.
- Olyan mint én.
Jegyzi meg csendesen, amikor Bia érkezik, és feléjük mosolyog. Tényleg képes volt beülni kilenc vizsgára, ő is megtette. Sok mindent tanult, mert hajtotta a tudásvágy, és az, hogy ha esetleg szembekerül valakivel, tudjon védekezni. Kevesen gondolnák, de igen sok tudás és erő rejlik az aprócska szőke nőben, ám a halál elleni gyógyírt még ő sem fedezte fel. Nem tudja, hogy a mellkasát szorító érzést mivel lehet lenyomni.  Nézi, ahogy alulmarad, és ahogy nem mutatja a fájdalmat. Sokszor maradt ő is alul, a Levitások köztudottan szeretnek jól szerepelni a vizsgákon, de a kitartó küzdelemnek negyedévesként megvolt az eredménye, hiszen akkor egyszer nem csak évfolyam-, de iskolaelső is lett.
- Ha én is elhagyom őket, összezavarodnak.
Mindig azt hitte, ő megy el előbb. Néha tett utalásokat Serennek, amikor nagyon megviselte a szervezetét a sok gyógyszer, amiket azért szedett, hogy enyhítse a fájdalmát, amit  a korábbiak mellékhatásaként könyvelt el mindenki, aki megvizsgálta. Tudja, hogy lassú és fájdalmas haláltusát vív majd, mégis próbálta készíteni rá Serent, hogy bármikor átvehesse a helyét, és most mi lesz? Hirtelen senkit se tud mondani, aki átveszi majd a helyét, akivel együtt tudna dolgozni.
- Tudom, de nem akarok lejjebb süllyedni, onnan nem lenne visszaút. Érzem, hogy ma még egy kicsit elvesztek az erőmből, akkor már nem tudok felkelni megint.
Az is csoda, hogy most itt van, még végig kell hallgatnia azt, amit már hetek óta tud, még át kell vennie a kis kupát, amit Serennek készítettek, még neki is meg kell emlékeznie megint róla. Talán most, ennyi ember között menni fog majd a továbblépés. Hétfőn három órája is lesz. Nem teheti meg, hogy nem megy be, tanársegéde sincs.
- Jogos, én sem akarnám, de azt hiszem az ok, amiért itt vagyok, hasonló a tiédhez. Nem is akarok változtatni rajta. Nem akarok senkit egyelőre, főleg nem ismeretlenül.
Ez a fajta kíváncsiság is hajtotta. Meg akarta ismerni az új tanárokat, hogy lássa a felhozatalt, amiből úgymond lehet válogatni, még akkor is, ha nem tervezi. Kéne keresnie tanársegédet is, aki átvállal tőle néhány órát. Kellene keresnie új irodalmat, a szorgalmik megteszik. A házban körül kell néznie, fogadnia az elsősöket, és otthon is, kicsit a gyerekeivel kéne lennie, hiszen az utóbbi időben nem nagyon volt ereje erősnek lenni.
- Van már ötleted, hogy ki legyen a helyettesed?
Érdeklődik, miközben az igazgató félreáll, átadva a helyét Árminnak. A kviddics nem érdekli annyira, hogy ne beszélgessen alatta, persze nőként azért fél füllel az eseményekre is figyel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=181046#post181046][b]Alexandra Rachel Hanna Flaviu - 2013.10.08. 02:46[/b][/url]

- Nem akarok gyengének tűnni. Akárhányszor megtettem, rosszul jöttem ki belőle. Nem akarom, hogy úgy kezeljenek, mint aki bármikor összeomlik.
Az igazgató egész szünetben úgy bánt vele, mint egy hímes tojással, mintha bármelyik pillanatban összetörhet, pedig nem most először kell túllendülnie valahogy a mélyponton, hiszen Petre ebből már jó leckéket adott neki párszor. Viszont ugyanakkor valahogy szeretné azt is elmondani a férfinek, hogy hálás, amiért mellette van most, amiért nem kell ezt egyedül végigcsinálnia.
- Én sem. Nem lesz könnyű neki, legyen akármilyen jó, a zöldekkel meg kell küzdenie, főleg, ha nehezen viseli a mentalitásukat.
Ebbe bele se szeretne gondolni, de most már legalább beszélget, ez az elmúlt napokra nem nagyon volt jellemző, határozottan pozitív változásnak indult a dolog, csak maradjon is így. Tényleg tart attól, hogy a zöldek esetleg lázadni kezdenek, és nem szeretne felzúdulást, hiszen bárki is veszi át a posztot, nem az ő hibája, ami történt. Még ő is kicsit negatív vele szemben, pedig ő a nagy, okos felnőtt, legalábbis elméletileg, hiszen képes most is nagyon gyerekesen viselkedni.
- Talán majd az újak között. Hátha lesz valaki, aki szimpatikus és aktív, akit a gyerekeid is elfogadnának, mint anyuka.
Legyen férfi vagy nő, tekintve, hogy Áron is nem egyszer hangoztatta, hogy ő az anyukájuk, ami elég viccesen jött le nem egyszer, főleg, hogy a párja ilyenkor nem éppen szépen nézett rá. Aranyosak együtt, örül neki, hogy végül csak révbe ért.
- Mi az?
Ő csak egy fél pillanattal később kapcsol, de amikor kapcsol akkor azonnal megjelenik a fintor az arcán. Nem szereti a Cupidot, mivel pimasz és kellemetlen lénynek tartja, méghozzá nem is alaptalanul, hiszen mint mindig, most is csak a bajt keresi.
- Örömmel.
Legalább kicsit kiélheti – méghozzá legálisan – a vágyait, hogy egy kicsit keresztbe tegyen a szárnyas kis rosszaságnak, aki jót mulat azon, hogy képtelen párokat bolondít egymásba. Pálcáját előhúzva becélozza a kis szárnyast, és elmormol egy Immobilus-t, majd, hogy teljes munkát végezzen egy Cumeruita-t is, ha már lúd, legyen kövér, nem igaz? Nem tudja sajnálni, amiért megdermeszti és még egy kis fájdalmat is kelt benne. Olyan, mint egy megnevelhetetlen gyerek, ő meg elég időt töltött már a zöldek között, ahhoz, hogy tudja, hogyan kell megnevelni a megnevelhetetlen embereket. Ennyit arról, hogy kedves és aranyos tanító néni.
Reméli Kahlil időben odaér, mielőtt még elfajulna a dolog. Neki is nem kellene elindulnia utána, mert akkor már feltűnőek lennének, na nem mintha a csattanást ne vette volna észre a közelükben ülő gyerekek hada, akik közül páran fel is kiáltottak, de szerencsére annyira nem vészes a helyzet. Pálcájával int egy aprót, hogy Cupido kikerüljön a látóterükből, majd a vacsora végén lesz olyan kedves, és felszabadítja a kis nyilas vadászt, persze, ha addig nem felejti el véletlenül.