Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=609434#post609434][b]Czettner L. Maja - 2016.07.19. 21:56[/b][/url]

Idejövetele óta talán ez a második olyan iskolai esemény, ami hallatán nagyot dobbant a szíve. A legutóbbi nyilván a color runos megmozdulásuk volt, de az csak azért olyan nagy dolog, mert ott már, mint segítő is részt vehetett. Itt azonban kicsit más a helyzet, ugyanis a tánc része mozgatja meg úgy. Háh, milyen szépen hangzott ez és sokatmondóan. A lelke mélyén is dallamra mozog, ez pedig egy olyan alkalom, amit akkor sem hagyhatott volna ki, ha éppen nincs is kivel mennie. De hát ezért mindent, így össze is szedte ma magát, a pár napja kiválasztott csinos ruháját is előkészítette, hogy a megfelelő időben csak magára vehesse azt. Ilyen gondolatokkal és cselekedetekkel telt el a napja.
- Elnézést...
Sziszegi alig halhatóan, ahogy próbál a terembe furakodni a felgyűlt tömegen át. Persze lehet nem a legjobb döntés, hogy valaki ilyen fiatalon és ilyen alacsonyan ekkora tömegben furakodjon, de kellően elszánt. Ez látszik rajta és érződik azon is, hogy bármennyi könyök próbálja is kitúrni, ő ellenáll. Nem végzős, azonban hihetetlen mód szeretne a közelükbe jutni, hogy a táncukból lásson is valamit. Azt közben alig veszi észre, ha bárki felfigyel rá, próbál mindent, ami zavarba hozhatná itt kizárni. Mikor végre nem lapul két nagyobb diák között szendvicssonkaként, érdeklődve figyeli a parkettet és elégedetten mosolyog a terem külsejét látva. Szoknyája szélét szorongatja kétoldalt, miközben észrevétlenül kezd el az ütemre aprókat mozdulni. Nem tehet róla a vérében van ez az egész kiskora óta. Valamiért nem a csillogás, vagy a csini ruhák fogják meg ebben az egészben, persze ő is lány, szereti őket hordani, mégis inkább a jelentőségét érzi, nem a szépségét ennek most.
Újra van tánc, ritmus, érzés...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=609446#post609446][b]Czettner L. Maja - 2016.07.19. 22:49[/b][/url]

Annyira lekötötte Majácskát maga a zene és a tánc kutatása, valamint figyelése, hogy szinte vakon, tudomást sem véve az őt körülvevő csodáról tört be ebbe az egészbe. Pedig azon túl, hogy meseszép lett a dekoráció és hihetetlen módon elképedne bárki annak láttán, ahogy a bál témáját a szervezők minden apró részletbe belevonták tényleg nem kellett többre összpontosítson. Neki mégis sikerült. Az előtte lebegő színpad, vagy a víz ráncai olyan apró pluszoknak tűntek, amik hangulati elemek és igazán fel se eszmélt, micsoda hűha faktorral bírnak ezek. Nem igazán szólhatná le senki, hiszen ennek ellenére itt volt a teremben teljes figyelme, csak olyannyira egy dologra összpontosított, hogy még a lökést is fáziskéséssel észlelte és már az elnézéskérések közepette kapott az oldala felé egy pillanatra. Nem fájt neki, kutya baja se volt. Inkább zavarba jött, hogy így észre sem vette és még útban is volt.
- Nem...nem, dehogy. Rossz helyen álltam megint.
Nézett fel sajnálkozva a fiúra, miközben zavartan lenézett a ruhájára, aztán vissza fel. Olyan fura volt ez, nem nagyon szokott csak úgy szóba elegyedni, de nagyon örült, mikor valakivel végre lehetett beszélni. Most viszont nem állt a helyzet magaslatán, odébb is állt, mert megint érkezett valaki, aki a könyökével ha nem figyel, letarolja a buksiját. Hát, van átka annak, ha az ember lánya még csak növésben van és ilyen fiatal. A pár pillanatig tartó csöndet végül egy mosollyal töri meg, aztán a kezét nyújtja a másik felé és közelebb lépve, hogy se a tömeg se a zene ne akadályozza a beszédben mutatkozik be.
- Maja vagyok. Navinés. Meg elsős. Bocsánat, hogy útban voltam.
Pironkodik azért kicsit, majd körbenézve megint egy pillanatra leragad tekintete a táncolókon de most megembereli magát, mert kíváncsi rá, kit fújt felé a szél. Rendesnek tűnik, hiszen nem okozott bajt, mégis próbált informálódni, meg bocsánatot is kért, pedig nem volt szükséges. Meg hűha, jó magas. Mondjuk ez nem tartozik ide, de azért csak meg kellett állapítsa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=649880#post649880][b]Czettner L. Maja - 2016.12.21. 21:47[/b][/url]

Csillogás, charleston, pörgés és pompa. Mindez az, ami a húszas évekkel együtt Maját is kifejezetten feldobta. Mikor nekiálltak a DÖK-kel leszervezni az eseményt, már akkor is boldogan tekintett előre, milyen szép és jó is lesz majd, végül ahogy a dekoráció és minden elkészült, hatalmas büszkeséggel indult el a megbeszéltek szerint átöltözni, hogy időben érkezzen majd vissza a bulira. Szerencsére a manók és pár ügyes kéz Anne és az ő segítségére volt, így bőven jutott ideje az ember lányának magára is. Már pár napja kikereste az egyik régebbi fellépőruháját - mert bizony a műfaj nem csak futó ismeretségben volt Majával -, majd összeszedte a kiegészítőket és egy csinos cipellőt is. Az elvárt kitűnés a ruháján és a kiegészítőin jelenik meg inkább, sosem volt az az erősen és kihívóan sminkelő, bár voltak versenyek, ahol ezt a kötelezőt sokszor kellett teljesíteni. Tudott ő ugyan úgy mosolyogni agyonfestve is, mint smink nélkül, de jobb a kevesebb, amondó volt. Szépen megigazította a haját is, miután végzett a körfonattal és a lokniit eligazította. Készen állt az estére.
A nagyterembe az első emberek között szállingózott be, majd tekintetével Annet kereste, akit egyelőre még nem szúrt ki, na jó, egy kicsit Lottit és… és bizony Zoét is. Ahogy egyre közeledett a karácsony, nagyon benne volt, hogy talán, legalább annyit megengedhetne, vagy nyithatna ő is, hogy amit szegény Vincén akart leverni egy tényleges Czettnerrel beszélje meg. De biztos nem itt és most tenné. Most vidáman sétált végig a parketten, figyelte az érkező végzősöket és mindenki mást is. Talán még olyanok is megfordultak a fejében így az utolsó iskolai napon, hogy hátha olyannal is összehozza a sors, akit szívesen látna viszont. Mondjuk nagyon-nagyon szívesen.
Izgatottan ácsorgott, kezeivel az ütemre dobolt a mellette lévő asztalon, miközben néha már elengedve magát a teste is csalta volna az ütemhez, a nagyobb tömeg felé a parkettre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=651708#post651708][b]Czettner L. Maja - 2016.12.28. 19:37[/b][/url]

Nem kis izgalommal toporgott a teremben, hiszen nem csak egyszerű vendég, a szervezők között is kiemelkedő szerep jutott neki, ami okán igyekezett is erre méltó lenni. Boldogan és mosolyogva köszönt vissza a háztársainak és egy-két ismerősnek, záporoztak az ünnepi kívánságok is, még végül észrevette, hogy Anne mit ténykedik, ekkor pár lépést közelebb sétált, de több se kellett, hogy igencsak fegyelmező kontextusban zengjen a neve. El nem tudta képzelni, mit tett. Kérdően nézte a rellonos arcát, aztán a kezeit követte tekintetével, ami a ruhája rángatásába kezdett.
- Hé… mi? - Nem megállítani próbálta, inkább értetlenül hadonászott, hogy most mi van. Aztán megvilágosult, és egy szomorú sóhajt is megejtett. - Van alatta harisnya, és ebben léptem is már fel, nem lett volna baj, hidd el! Azért ilyen a szoknya alja, hogy az mindig igazodik szépen.
Magyaráz nagyon meggyőzően, végül hagyja, hogy kiélje magát a lány, mintha az anyai ösztönei túltengenének, kicsit nagyon. De nagyon kedveli őt a navinés, így csak viseli a dolgot szó nélkül a továbbiakban. Aggódva méri végig, majd tudva a feladatát, ha nincs más, elindul kicsit elvegyülni, az első fél órában még úgy is mindenki csak érkezik, táncikál és készül a bál tényleges kezdetére.
Azonban ez az idő gyorsabban telt, mint sejtette. Lassan szállingóztak be a végzősök is, a számok pedig egyre közeledtek ahhoz, amire ők ma itt előadják a táncot. Előlépett a korábban megbeszélt helyre, majd intésére elhalkult a zene, csend telepedett a teremre, ő pedig beszélni kezdett.
- Sok szeretettel köszöntök mindenkit az idei végzős bálon! A többi szervezővel együtt reméljük, hogy sikerült elhoznunk a legjobb hangulatot nektek, kiváltképpen az ötödikes diákjainknak és velük együtt mindenki jól fogja érezni magát ma este – Egy kisebb szünetet tartva fordította meg a kezében lévő kártyát, amin a nevek voltak és hogy mit ne felejtsen ki. - Lássuk is, kik ők, és természetesen partnereiknek is jár a taps! A főnixektől Fülöp Félix, Nánásy Levendula, Renée Faraday, Ronald Little-Leah és Rosie N. Fisher. A szfinxek házából Choi Min Jong, Glenn Grim, Katniss Flechter, Tristam McFly és Warren Mina. Az unikornis égisze alól Bakonyi Gergely, Regős Manó, Révész Kornél, Saigo Hanatsuki, Soóki Bende és Vittman Noémi. Végül, de nem utolsó sorban a sárkányok soraiból Aimé N. Flamme-Lenoir, Árvai-Mózs Barnabás, Csizmazia Hajna Cecília és Scarlett Conroy.
Ahogy a végére ér, megvárja, még mind megkapják a tapsot, majd pedig míg az utolsó pillanatokat kihasználva készülnek, gyorsan pár fontos információt is elmond.
- Ne feledjétek, hogy mint mindig, most is lesz bálkirály és bálkirálynő választás, szavazataitokat a bejárat mellett elhelyezett asztalnál várjuk! További jó szórakozást mindnekinek!
Azzal nagy levegő kíséretében kisétált a képletes reflektorfényből, Annere pillantott, kellett a megerősítés, majd ő maga is a valódi bál nyitányát, a végzősök táncát követte figyelemmel.