Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=609145#post609145][b]Lepsényi Zalán - 2016.07.17. 19:47[/b][/url]

Már kezdtem megszokni azt a tömeget, ami ebben az iskolában volt naponta, különösen a folyosókon. De tényleg, ez már haladás a részemről, hiszen elsős koromban kétóránként jártam a klotyóra, mert ott végre kevesebben voltak és nem azért, mert hasmenésem volt. Ma már simán végigsétálok az iskolán, ebből is látszik, hogy az érettség megjelent és kibontakozni indult nálam. Az eredeti fóbiám igaz nem tűnt el teljesen, rendezvényeken, megtömött vonatokon és hasonló esetekben jelentkezni szokott, ilyenkor eléggé kellemetlenül szoktam érezni magam és inkább elkerülöm az ezekhez hasonló helyeket. Jelen pillanatban a gond az volt, hogy nem tudtam könnyedén kibújni a végzős bál nyomása alól. Sokkal jobb lett volna és nyomós indokkal állhattam volna elő, ha Gwen rendezett volna valami házibulit a szűk baráti körrel, nem véletlenül mondogattam neki, hogy tegye ezt, de úgy tűnt, nem jött össze. Viszont a bálra el kellett menni, szívás lenne, ha prefektusként kihagynám és akkor soha nem mosnám le magamról, hogy antiszociális voltam mindig is, ami egyébként nem hazugság, de szerettem volna ezen már túllépni. Pont emiatt határoztam el, hogy ezúttal más leszek és megpróbálok úgy tenni, mintha felettébb élvezném a partit. Kiöltöztem rendesen és ez is már sejtette, hogy ez a Zalán nem teljesen az, aki volt. Általában csak megadom a minimális tiszteletet az ilyen alkalmakkor, aztán örüljenek, de most a hajamat is belőttem. Öltönyben mentem el a csajomért, ám mielőtt kifordultam volna a Levitából, mélyet sóhajtottam. Féltem, hogy ez most nem fog tetszeni, mert nem akartam, hogy egész idő alatt szenvedjek. Valóban igyekeztem életkedvet lehelni magamba és megváltoztatni a hozzáállásomat és nem csupán egy maszkot húzni a fejemre, hogy megjátsszam a saját személyiségem ellentétét. Egy mosollyal léptem oda a lányhoz, majd határozottan belekaroltam.
- Mehetünk, Miss Blake? – Kérdeztem miközben próbáltam a mosolyomat megőrizni és nem elröhögni az egészet. Igen, most próbáltam úriemberként viselkedni. Bár nem Gwennel kéne ezt kezdeni, hiszen ő az, aki pontosan tudta, milyen is voltam eredetileg: egy nemtörődöm rockos csávó. Nem baj, legalább meglepődik és el lesz ragadtatva, hogy nekem ilyen énem is volt. Ettől a perctől, de már volt. Nagyon szívesen megfogtam volna a kezét, ez a sznobos egymásba karolás irtóra kényelmetlen volt, azonban ki akartam tartani, amíg meg nem érkeztünk a bál helyszínére. Ez nem jött össze, valamint tükörbe sem mertem nézni, attól hogy én ennyire formálisan viselkedtem, elég volt már az is, hogy szépen kihúztam magam. A bál bejárata előtt engedtem le a karomat és fogtam meg szimplán a kezét, feltételeztem, hogy nem fog ellenkezni. Ha valaki nem tudta, hogy jártunk, akkor most az egész iskola megtudhatta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=609249#post609249][b]Lepsényi Zalán - 2016.07.18. 10:03[/b][/url]

Nem sikerült összehozni a házibulit, ezért nem maradt más kibúvóm, muszáj volt elmennem a végzős bálra. Ki is hagyhattam volna nemes egyszerűséggel, valószínűleg ezt tettem volna, ha nem lettem volna prefektus. Így azonban felettébb kínos lenne nem megjelenni az ünnepségen. Egyetlen örömforrásom és motiváló személyem Gwen volt, akiért megérte elmenni és ott lenni, reméltem, vele talán nem lesz rossz kedvem és a tömegfóbiámat is elfelejtem addig. Mivel így döntöttem, előnyösebb volt pozitívan állni a dologhoz és kedvet teremteni magamban a táncoláshoz. Ezért vettem fel egyfajta álarcot, hiszen önmagamtól nem voltam képes megváltozni egyik pillanatról a másikra. Viszont úgy tehettem, mintha, és akkor talán átveszem a lelkes hozzáállást. Gwen elé mentem, akin elsőre különös volt a zöld ruha, de csak mert általában nem ebben az színben szokott mutatkozni. A meglepettség mellett nagyon is tetszett a lány és ez segített megtartani az úriemberes viselkedést. Hagytam, hogy belém karoljon, aztán együtt indultunk a tettek helyszínére.
Sejtettem, már-már egyértelmű volt, hogy nem fogom bírni ezt a magatartást a bál végéig, ez nagyon nem én voltam, de valóban élvezni akartam a bulit, ahhoz pedig változtatások voltak szükségesek és elengedhetetlenek. Az is lehet, hogy egy idő után már természetesnek fogom venni ezt az állapotot és jól fogom érezni magam így is. A lány szavaiból azt vontam le, hogy neki a régi Zalán jobban bejött. Hát, nekem is, viszont olykor-olykor nem árt a másik oldalunkat is megmutatni. Egészséges voltam testileg és agyilag egyaránt, szóval érezhette, nem voltam lázas.
- Ha nem csókolsz meg, valószínűleg akkor is vissza fog térni a régi srác, de azért kérem a jussom. – Merthogy a csók az kellett, arról nem mondtam le egykönnyen. Az sem zavart, hogy egyre több ember volt körülöttünk, bár egyikőnk sem szerette az ilyenfajta feltűnést. Ezúttal én voltam a kezdeményező, határozottan közeledtem a lány arcához és csókoltam meg, még mielőtt alkudozni kezdett, vagy bármi mást szólhatott volna. A kapuig bírtam tartani azt a sznobos kéztartást, utána automatikusan váltottunk kézfogásra. Gwenhez hasonlóan én is rákulcsoltam az ujjaimat az övéire, így mentünk be a szépen feldíszített nagyterembe. Ott szerintem mindenkit elfogott a táncos hangulat, a mestertanonc meg is jegyezte, hogy nem sok időm maradt hátra, aztán nekem is végzősként el kell táncolnom a nagy nyitótáncot. Kirázott tőle a hideg, nem szerettem a feltűnést, két év múlva pedig minden szempár rajtam, rajtunk lesz. Nem féltem, hogy baj lenne a tánctudásommal, csak maga a helyzet lesz nyomasztó.
- Ne is mondd. De akkor is te leszel a partnerem, igaz? – Amennyiben igen, sokkal könnyebben túl leszek a saját végzős bálomon és még élvezni is fogom, gondolom. Kerestünk egy szabad asztalt, Gwen talált is, mire gyorsan odahúzott még mielőtt elfoglalták volna előlünk. Leültünk, én pedig a lányt néztem még mindig a kezét fogva.
- Ugye tudod, hogy gyönyörű vagy? – Belesimítottam hajába. Magam sem gondoltam volna, hogy ennyire romantikus is tudtam lenni. Bár ez cseppet sem volt megjátszva és nem ez volt az első eset, amikor ilyen voltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=610510#post610510][b]Lepsényi Zalán - 2016.07.31. 12:12[/b][/url]

Lehet túl furán viselkedtem, de nem játszottam meg magamat, ez nem az volt. Inkább csak erőltetetten jól akartam szórakozni egy rendezvényen, egy olyan helyen, ahol rengeteg ember mászkált. Én lennék a legboldogabb, ha nem irtóznék az emberek közelségétől, igaz ez csupán akkor bukott ki belőlem, amikor többen álltak hozzám közel. De például Gwen, vagy más közeli ismerősöm esetében nem zavart, ha beléptek az aurámba, talán mert őket jól ismertem és csak egy emberről volt szó, nem pedig tucatnyiról. A partnerem is - aki egyértelműen a barátnőm lehetett és senki más – észrevette rajtam, hogy nem stimmelt a viselkedésem, ezen meg sem lepődtem. Egy csókkal igazoltam, hogy nem varázsoltak el és én még mindig az a Zalán voltam, akit ő megismert és akibe beleszeretett. Jól esett, hogy a régi énemet hiányolta és jobban preferálta, ebből láttam, hogy nem kell megváltoznom, hanem jó voltam neki úgy, ahogy. Már megérte mindez, noha a tömegbe csak ezután keveredtünk bele. A bálon mi egyből egy kényelmes asztalkát kerestünk, ahol nyugodtan tudtunk beszélgetni, ám Gwen elkezdett heccelni, amitől már most gyorsult a szívverésem, pedig még volt néhány évem a keringőhöz. Kettő az nem sok és hamar elrepülnek az évek, de ha a lány addig is velem marad, akkor nem lehet nagy baj, épségben túl fogom élni a nyitótáncot.
- Már most felkérlek! – Sosem lehet elég hamar lefoglalni a táncpartnereket, főleg a szép lányokat úgy viszik, mint az áruházakban a leárazott fagylaltokat. Ez köztudottan tény, ahogy az is, hogy Gwen gyönyörű lány volt. Ezt megmondtam a szemébe, mire megjegyezte, hogy jól néztem ki öltönyben. Alsó ajkamba haraptam és lepillantottam magam elé az asztalra félmosollyal az arcomon. Igen, azt hiszem látszott rajtam, hogy nem szívleltem az öltönyöket, habár ezt a sötétkék cuccot, ami most rajtam volt, kevésbé kényelmetlennek találtam. Ha már voltak napok, amikor kötelező volt kiöltözni, legalább a randikon kényelmes ruhákat vennék fel, de elhatároztam, hogy majd egyszer elviszem Gwent egy puccos étterembe, ahol majd hasonló öltönyben jelenek meg a kedvéért. Ugye milyen kedves vagyok?
- Szuper... – Mondom halkan még mindig leszegett szemekkel. Persze nem lett rossz érzésem, ugyanolyan lelkes hangulatban voltam, mint eddig, csak próbáltam aranyos lenni, hogy megsajnáljon, és hogy ne vezesse be az előbb említett gondolatát szabályként. Ritka pillanataim egyike, amikor tényleg cuki voltam önszántamból. Tessék értékelni ezt bennem! Jelentem, Zalán fejlődik és változik, csak lassan.
Az este későbbi szakaszában, miután lement a nyitótánc, felkértem Gwent táncolni. Láttam, hogy szemével kereste a többieket, feltételeztem Szofiékat, de talán ezúttal megelégszik csak velem is, elvégre nem tudtunk a rellonosok közelébe kerülni, ők ötödikesként az est fénypontjai voltak. Nem keringőzni akartam, inkább csak kezeimmel megfogtam a dereka két oldalát és hagytam, hogy ő átkulcsolja karjait a nyakamon. Ezzel közelebb lehettünk egymáshoz, de mégsem estünk a másik karjaiba. Romantikus volt és kényelmesebb is, mintha kitartottam volna a karomat oldalra neki úgy, akár csak ha kigipszelték volna. Végül teljes mértékben megérte eljönni a partira és pozitívan állni a dologhoz, nem csalódtam az estében.