Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=536029#post536029][b]Benedict Ian Lloyd - 2015.10.28. 16:57[/b][/url]

Egy dolog volt a vasútállomástól gond nélkül eltalálni a kastélyig és még egy dolog elkóvályogni a rellonos klubhelyiségig, szobát keresni majd megtalálni a nagytermet. A kastély kisebb, mint a Roxfort volt, de ez nem jelenti azt, hogy az ember rögtön eligazodik benne - furcsa módon a legtöbben már kérdés nélkül az alagsor felé irányították, a bálig pedig csak követnie kellett a jelmezes emberek tömegét. Persze gyorsabb lett volna, ha úgy időzíti az érkezését, hogy barátja ki tudjon elé menni - akkor már rögtön, séta közben megmutatta volna neki a legfontosabb falusi és kastélybeli helyeket, de Ian tudott a bálról, hogy ott lesz Ethan és kifejezetten meglepetést szeretne. Rég látták egymást.
Belépve a terembe áldoz néhány elámuló pillanatot a díszítésnek - talán neki, aki különben nem is igazán ismeri a hely eredeti kinézetét, még inkább tetszik - de rögtön utána Ethant kezdi keresni. Könnyebb dolga van, mintha nem ismerné a fiú jelmezét (természetesen már látott róla képet), mégis eltelik pár perc, míg bonbont eszik és lassan sétál az ünneplő diáktömeg között. Igyekezete ellenére se Ethan az első ismerős, akin megakad a tekintete; Mihael. Szán rá egy fintort és magához vesz egy pohárnyi Gyilkos mámort, de rögtön kárpótolja őt az élet; kis híján magára önti a koktélt, mikor továbbsiklik a tekintete és meglátja barátját. Olyan feltűnő a ruhája, hogy szinte képtelenség felfogni, mit kellett ennyit keresni - a koktélt pedig azért önti majdnem magára, mert egyszerre nevet fel örömében és nyúl be hirtelen mozdulattal a zsebébe, hogy előhúzza rúnázott telefonját.
- Nézz a hátad mögé, tökfej. - Pötyögi, folyamatosan fel-felpislogva, nehogy Ethan véletlenül megforduljon, hiszen így is csak féloldalasan van elfordulva tőle. Nagyjából 6 méter van közöttük.
Az üzenet elküldése után rögtön nekidől az asztalnak és inni kezdi a koktélját, mintha nem akarna egyébként rögtön odarohanni hozzá és férfiasan megölelni, de a tekintetét nem veszi le róla, még ha a közöttük sétáló emberek néha el is takarják őt félig. Itt vannak! Ketten! Újra!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=536076#post536076][b]Benedict Ian Lloyd - 2015.10.28. 18:10[/b][/url]

Kíváncsian lesi, ahogy Ethan előveszi a telefonját, majd megfordul - Esztert akkor veszi észre először, mikor végre találkozik a tekintete Ethannel és a másik ahelyett, hogy azonnal odarohanna hozzá, még oldalra néz. Ekkor Ian pillantása is rásiklik a nőre, szinte kérdőn, de viszonylag rövid tűnődés után, oldalra döntött fejjel, beleegyezőn biccent egyet - csinos. Több ideje nincs, mert odaér hozzá a barátja és megöleli őt.
- Meccs után rögtön indultam. Nyertünk! - Újságolja lelkesen franciául Ethan arcába vigyorogva, de úgy néz ki, számára egy ölelés nem volt elég - olyan lendülettel veti rá magát Ethanre, amit egyesek a közelükben talán nem találnak kellően illedelmesnek. Utána kérlelhetetlenül meg is szorongatja,  míg végre teljesen elégedett lesz az üdvözléssel és elengedi. Arra legalább végig ügyel, hogy a homlokára szerelt szarvai ne sértsék meg Ethan arcát.
- Hogy vagy? - Kérdezi végül hátrébb lépve - és megveregetve Ethan vállát. Az ördög jelmezében bizarr módon arcára fagyott hatalmas vigyor is tanúskodik róla, mennyire elemelt hangulatban van, hiszen ennyire ritkán szokott sütni belőle az öröme. Őszintén érdekli a válasz, úgyhogy csak azután fordul Eszter felé, miután megbizonyosodott afelől, Ethan is kiválóan érzi magát - egyebet, úgy hiszi, nem fog mondani egy efféle társasági eseményen, de a szavaknál egyébként is fontosabb azok mikéntje.
- Hölgyem! - Megzabolázva magát, kis köhécseléssel elfojtva vidámságából fakadó nevetési kényszerét, egyenesen és udvariasan szembeáll Eszterrel, hogy bebizonyítsa neki, még nem felejtette el teljesen a hagyományokat. Hozzá elővette legszebb francia kiejtését és előre is dől, kinyújtva a kezét remekül megállva, hogy játékosan Ethan felé pillantson és jelezve, hogyha Eszter megtiszteli vele, kézcsókkal üdvözölné. Aki valaha találkozott már Eszterrel, annak igen nehéz elfelejtenie, milyen elveket vall, de Ian most szívesen belemegy mindenbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=536542#post536542][b]Benedict Ian Lloyd - 2015.10.29. 16:33[/b][/url]

- Elbűvölő. - Szól elismerően a finom kézcsók után felegyenesedve, mikor Ethan szavaira végignézi mindkettejük ruháját - természetesen bókját Eszternek szánja. Féloldalas kis mosolya árulkodik róla, hogy a tulajdonképpen legkevésbé se lepődött meg; régi barátként üdvözli Ethan páros-jelmezek (legyen ez akár két egyszerű öltöny) iránt tanúsított meglepő szeretetét. Áldás is lehet és átok is; Ian biztos benne, hogy a nő legalább nem szorult rá az ügyvéd úr folyamatos, anyamacskát idéző tisztogatására - nem úgy, mint ő, valahányszor "összeöltöztek". Mindezen épp elég ideje van nosztalgiázni, míg egy fiú magához vonja a szót és felhívja a figyelmüket a szavazóládákra - futólag Ian is elpillant feléjük, de a társasága most túlságosan lefoglalja ahhoz, hogy igazán foglalkozzon a hírrel.
- Éppen ma költöztem be a kastélyba! - Közli vidáman Eszter kérdésére és egy pillanatra vissza is tér féktelen jókedve - mindez azonban most kimerül abban, hogy az imént az asztalra rakott italához nyúl, újból kortyol egyet, majd Ethan-re vigyorog.
- Most már nem kell egy másik országba átszöknöm, ha látni akarom a barátomat...Így tényleg egyszerűbb lesz. Itt végzem a kviddics mestert, ellenben arról nem tudtam, hogy veled is összefuthatok itt. - Csupán annyit tud Eszterről, hogy a Beauxbatons-ben tanult, ott, ahol Ethan, a vérgazdag aranyvérű családja viszont innen származik. Természetesen előkelőbbnek hathat, ha valaki egy ilyen nagy múltú külföldi iskolába küldi a gyerekeit, nem beszélve arról, miféle ismeretségeket köthet az ilyen helyeken ember - itt van például Ethan és Eszter. Sok szempontból igazán tökéletesek egymásnak.
- Jó itt a környezet, kellemes? És a társaság?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=538238#post538238][b]Benedict Ian Lloyd - 2015.11.02. 02:01[/b][/url]

- Igen, egészen úgy érzem magam, mintha megint a Beauxbatons-ban lennénk. - Bármikor szívesen osztozik Ethan örömében - még akkor is, ha a nosztalgikus élménnyel együtt jár a Mihael-jelenség is. Egy egészen rövid pillanatra rá is emeli a tekintetét Eszter és Ethan között, majd elvigyorodik; egy rokon itt van, de legalább Rémi nem ül a sarokban és nem mér rá frusztrálóan gyilkos pillantásokat a szobájában lapuló -biztos létező- késre gondolva. Ugyanakkor egészen biztos benne, hogy most nem csak neki jutott eszébe a legifjabb Saint-Venant gyerek, így sokatmondó mosollyal néz barátja szemébe. Félő, hogy Ian egy kicsit elszokott Ethan családjától, de milyen szerencse, itt bőven lesz idejük behozni az elmulasztott heteket, míg nem találkoztak.
Amikor a többiek az iskoláról kezdenek beszélni, hamar visszaterelődnek gondolatai, nem bírja ki, hogy ne vigyorodjon el Eszter megjegyzésén az itteni diákokat illetően.  
- Elvégre mindenhol fel lehet lelni az értéket. - És az ideillő nagylelkű bólintás. Természetesen itt önmagukra utal és mindenki másra, aki át tudja ugrani Eszter nem csekély magasságra helyezett lécét.
- A kviddicsképzés kitűnő, hiszen ide járt Black és Palarn is, ma már mindketten világelső csapatok tagjai. Ez az iskola nagyon fiatal a mieinkhez képest, és ne feledjétek, milyen nehéz felvenni a versenyt és beilleszkedni a többi, hatalmas hagyománnyal rendelkező akadémia közé. Már az is, hogy te, úgy döntöttél, megtiszteled az iskolát, Eszter, jelzi, hogy megéri esélyt adni neki. - Ünnepélyesen felmutatja a poharát és megissza az utolsó kortyokat a koktéljából - hogy utána rögtön az asztalt lesse kíváncsian, melyik ital lenne még igazán a kedvére.
- A Scunthorpe Comets-ben játszom. - Válaszolja visszafordulva büszkén egy kis pálcikára tűzött cseresznye kiemelése közben, az új italával a kezében. Halványan érződik, hogy ebben a témában kicsit kevésbé tudja megőrizni finom, visszafogott modorát, de mindez inkább gyermeki örömet sugall, mintsem modortalanságot.
- Az egyik legjobb ifjúsági klub Angliában kétszer nyertem velük bajnokságot és elég sok edző szokta megfigyelni a meccseket a felnőtt csapatokból. 14 éves korom óta ott játszom, de ez az utolsó idény, már megvan az utódom. - Nem érződik keserűség a hangjában; számára az, hogy elérte a felső korhatárt, annyit jelent, hogy csak még erősebbé és jobbá vált, olyan jóvá, hogy lassan ő váljon valaki utódjává egy világelső csapatban. Magabiztos, sokat remélő hozzáállása szinte süt belőle. Ám mielőtt bárhogy folytathatná tervei ecsetelését, egy ismeretlen lány bukkan fel mellettük.
- Hogy mi? - Őszintén felnevet a kérdésen, de közben máris lerakja az üvegpoharát. Cserébe egy szemceruzát (így hívják...?) és egy üres szalvétát nyomnak a kezébe, amik mögött két csillogó szempár várja a szignót.
- Ha ez a szíved vágya... - Lejött róla és csapatáról néhány cikk, mikor feltörekvő sportolókról írtak, meg is interjúztatták párszor, de mindez olyannyira nem volt hangsúlyos, hogy Ian joggal nem szokott hozzá az efféle kérésekhez. Persze felfirkálja jellegzetes döntött, szálkás, nagy hurkú betűivel a nevét, Benedict Ian Lloyd, miközben azon gondolkozik, mekkora rajongónak kell lennie valakinek ahhoz, hogy ebben a festékben felismerjék. Utóbbi rögtön kiderül, mihelyst átadja az autogrammot.
- Áh... - A felismerés vigyorát koktéljába rejti; a lány, tanúsítva, mennyire zavart és főleg, hogy mennyire ügyetlen, nekimegy Ethannek (ezt nagyon nehéz lenne nem észrevenni), de Ian emellett egy ügyes kis csúsztatásra is figyelmes lesz. Ha nem látott volna hasonlót, vagy nem közvetlenül előtte történne, valószínűleg elsiklott volna felette. Akár haragudhatna is, helyette visszafogottan elröhögi magát (mintha az ütközést reagálta volna le) és a lány után néz - majd Ethan arcára. Aprót bólint - ráér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=543314#post543314][b]Benedict Ian Lloyd - 2015.11.14. 22:07[/b][/url]

Diszkréten a termet fürkészi, míg túl nem lépnek ezen a kis közjátékon; Eszter megjegyzésére csak udvariasan vigyorog egyet, hogy kimutassa egyetértését, bár részéről tényleg mindegy, miféle borzalmas emberek járnak ide, akik esetleg nem tisztelik teljes mértékben az etikettet - mindez egyébként a Roxfortban se annyira jellegzetes, mint a franciáknál, neki is össze kellett szednie magát az első alkalmak során, mikor beszökött hozzájuk. Persze az csak dicséret, hogy Eszter mindebből nem vett észre semmit.
A kviddicsre mégse térnek ezután vissza, mert az egyik DÖK-s diák magához veszi a szót és ráadásul olyan hírekkel szolgál, ami már őket se hagyja hidegen; Mihael Rémkirály lett. Míg Ethan arca egy pillanatra elkomorul és bemutatja a látszólag semleges, valójában világ legundorodóbb tapsát, addig Ian olyan látványosan nevet fel meglepetésében, hogy a körülöttük állók mind rájuk néznek. Egy nagy korty után gyorsan lerakja a poharát, hogy teljesen átadhassa magát az eseménynek.
- Nem! - Kiáltja nagy tapsolás közepette, mintha el se akarná hinni, hogy ilyen jó viccben is része lehet ma este. Érdekesek a bagolyköves diákok, mind a tetszésük kinyilvánításában, mind az ízlésükben.
Közben már Mihael tekintetét keresi a tömegben - hogy ez könnyebben menjen, még fütyülni is elkezd, olyan gúnyos vigyorba meredt arccal, ami igazán vérlázító.
- Gratulálunk! Lépjen elő a király! Mihael, sose voltál még ilyen csinos! - Láthatóan nem lehet egy ehhez hasonló eseményt kommentár nélkül hagyni - ráadásul, ha eddig nem is vette észre, Ian most biztos beköszön a fiúnál.
- Mamlasz. - Teszi hozzá már kicsit halkabban a többieknek, különösképpen Ethan-re vigyorogva, mintha csak ezt mondaná: Te elhiszed? Milyen idióta szavazás, nehogy egy kicsit is komolyan vedd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=553309#post553309][b]Benedict Ian Lloyd - 2015.12.15. 03:15[/b][/url]

Iskolai edzés, a bál előtt néhány nappal. Becca éppen letép egy gurkót Ian-ről, ami a fiú füle tövéhez igyekezett - és amit abszolút nem vett észre. A cseppet sem érzékeny felkérés is a levegőben történik, miközben mégiscsak lebukik, hogy ne ütközzenek a hirtelen melléfaroló lánnyal.
- Te, ez jó volt. Gyere el velem a bálba. - Így Ian.
- Felőlem jó. - És így Becca.

Tehát a mai napon is együtt indulnak el a Rellonból - éppen csak 20 percre ejtik útba a konyhát, hogy szépen kiöltözve befaljanak valami tisztességes vacsorát (=hamburger), mikor kiderül, hogy a bál nincs egybekötve a lakomával. Beccának külön szüksége van az energiára, mert úgy hírlik, ma a fellépők között lesz - Ian pedig igyekszik nem leenni az elegáns inget és a sötét zakót, bár nagyobb összegben merne fogadni rá, hogy Ethan így is fog találni rajta valami precíz igazítanivalót, mikor találkoznak. Indulás előtt sajnos nem sikert összefutniuk a klubhelyiségben.
A bejáratnál nagyvonalúan maga elé engedi háztársát, és csak utána ámul el ő maga is a dekoráción. Itt is csillag, ott is csillag - a romantikus félhomály jótékony hatással van sokak megjelenésére, mindamellett néhány gyerekkorában látott szerelmes-gimisfilm utolsó felvonásait idézi fel benne, ami mosolyra készteti.
- Hangulatos. - Jegyzi meg Beccára pillantva, miközben odébb lépnek, hogy véletlenül se legyenek útban a mögöttük befelé tóduló diákoknak. Az este hivatalosan még nem kezdődött el, a szokásos zene tölti be a termet, amikor...  
- Te jóságos ég. - Nagyot nevet, amikor meghallja a régi slágert - azonnal felidéződik benne a gyerekkora, meg az is, mekkora elánnal kapcsolták el a mugli rádiót, mikor századjára is ez került műsorra. Még a felvételt is látja maga előtt, ahogy egy nyáron a nagyapja lakásán Ethannel a kanapén, a tv előtt fetrengve éppen a női lény mibenlétéről beszélgettek - csak olyan kilencéves fiúk módjára.
- Gyere...! - Nem hagy túl sok választási lehetőséget Beccának, ugyanis egy szám erejéig karon ragadja és behúzza magával a táncparkett szélére. Megpörgeti és nagyokat vigyorogva forogni kezd vele, mindamellett a szándékosan nem éppen odaillő nem-veszem-komolyan-ezt-a-nyálas-dalt mozdulatai mellett is legalább látszik, hogy megtanították táncolni - eldobni mindenesetre nem fogja Beccát. Inkább mint valami ügyes, kihagyhatatlan paródia.