Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=501038#post501038][b]Cameron Wallace - 2015.07.28. 20:05[/b][/url]

appearance

Fekete öltöny, fekete ing, fehér csokornyakkendő - szerinte ez bőven eleget tesz tőle mind a bohém, mind az elegancia kritériumának. Az egyébként sem mérvadó, hogy mások mit gondolnak erről. Ő maga tulajdonképpen a bohém minden tekintetben, ha elkezdi értelmezgetni a szót, de nem teszi. Nem fontos. Sokkal több figyelmet érdemel az a tény, hogy ez egy randi Sárával, mindenki más tulajdonképpen csak a közönség, mellékes szereplői az összképnek mindenféle komolyabb jelentőség nélkül. Sára egyébként is kellőképpen leköti a figyelmét, nem pazarolja senki másra még a legkisebb töredékét sem. Egyszerűen tökéletes, emellett nem lehet elmenni csak úgy. Még szerencsésnek is érzi magát egy egészen kicsit, ami nála azért nagy szó, hogy a szőkeség a párja, nem csak a bálon, hanem tulajdonképpen egyébként is. Büszkén húzza ki magát, miközben mellette áll átkarolva a derekát, és nem igazán veszi le róla a szemét. Még azt is képes volt kijelenteni, és nem roppant bele az egója, hogy elképesztően gyönyörű. Mire nem képes egy kis vörös rúzs a kedvenc árnyalatában meg a szempilla rebegtetés, hogy a ruháról és a hajról már ne is beszéljünk.  
- Táncolj velem - kéri közelebb hajolva hozzá, amikor végre lejárt a nyitótánc. Unta is, kicsit látványosabban a kelleténél, mert mindenki oda figyelt, bár azt megállapította már szép csendben magának, hogy olyan szép párja, mint neki, egyébként sincs. A  szokásosnál is türelmetlenebb annak eredményeként, hogy valamire neki várnia kell, de azért mégis van olyan jól nevelt legalább ma este, hogy azért nem indul el a táncparkett felé úgy, hogy Sára esetleg tiltakozni szándékszik. Bármennyire is nehezére esik az a további fél perc, megvárja a választ, addig is hátrasimítja a haját, hogy biztosan úgy álljon, ahogy kell.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=501138#post501138][b]Cameron Wallace - 2015.07.28. 23:57[/b][/url]

Szokatlan melegség járja át a mellkasát, amikor Sára egyszer csak úgy dönt, nem elég neki, hogy átkarolja a derekát, hanem pár apró lépést tesz és átöleli.
- Pingvinnek készülsz, szépségem? Keríthettünk volna frakkot neked a teljes összhatás kedvéért - szemtelenül vigyorog rá, majd belesimít szőke tincseibe, füle mögé igazít egyet, aztán átöleli a derekát, hadd bújjon hozzá, ha már ennyire szeretné.
- Minden rendben? - kérdezi azért a következő pillanatban közelebb hajolva hozzá. Egy egész kicsit ijedten veszi tudomásul, hogy ő most tényleg valaki más érzései miatt aggódik, de ki is hessegeti agyából a gondolatot, hogy ez gond lenne. Sára e tekintetben különleges, talán inkább azt kellene furának tartania, és biztos mindenki más így is van vele, hogy csak most kezdik érdekelni ilyen kérdések is. Puszit nyom végül a lány arcára, és a kérését máris önmagához hűen inkább kijelentésként tálalja. A válasz kedvező, így már indul is a táncparkett felé, és nemsokára már a zene ritmusára lépkednek. Még mindig inkább figyel Sárára, a lépések már úgyis régi rutin részét képezik többé-kevésbé, a zenéhez igazítani őket nem igényel különösebben sok figyelmet részéről. Inkább érdekli az, ahogy a lány szőke tincsei libbennek, a vörös rúzs az ajkán, amiről már meglehetősen régen közölte, hogy az a kedvenc árnyalata a lány kicsinek éppen nem mondható sminkkészletében fellelhető példányok közül, és ma már megint elképed saját magán, amikor ezt tudomásul veszi. Eddig is tisztában volt vele, hogy Sára szép, de most mintha kezdené más megvilágításban látni. Talán az tehet erről, hogy tudja, hogy amint végez, el fog menni? Nincs is olyan messze a tanév vége. Összeszorul a torka a gondolatra, és az eddiginél is rémültebben veszi tudomásul, hogy bár nincs semmiféle rózsaszín köd, amiről másoktól hallott már, de legutóbb ilyen megállapításokat mégiscsak csak enyhén módosult tudatállapotban tett, most pedig szín józan.
- A végén sajnálni fogom, hogy magántanuló voltam - válaszolja, de féloldalas mosolya valahogy nem az igazi. A lány kérdése sem segít sokat rajta, csak még mélyebbre keveredik saját gondolataiban. Kivergődni igyekszik közülük, félretenni őket és félig magának rázza meg a fejét, félig pedig a lánynak válaszul.
- Nem baj - tőle szokatlanul röviden válaszol, amiről nem mondhatni el, hogy ne fordulna elő, de általában duzzogás kíséri. Jelen pillanatban viszont ennek nyoma sincs, inkább úgy pillant a lányra egy mosoly kíséretében, mintha a legértékesebb kincse lenne. Talán az is, fut át az agyán. Már megint kezdi. Olyan érzelgős, pedig ő nem is érzelgős. Korholja magát kicsit a gondolatért, de ez így kész káosz.
- Azt hiszem, ez ragályos... és elkaptam - mondja ki hangosan, majd sóhajt egy aprót - Ha abbahagyom a képzést, veled tarthatok? - veti fel rátérve a pár nappal ezelőtt felmerült problémára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=501310#post501310][b]Cameron Wallace - 2015.07.29. 18:31[/b][/url]

Pimasz vigyora nem tűnik el a lány válaszától, további csipkelődő megjegyzést azonban nem tesz, csak átöleli a lányt és afelől érdeklődik csendesen, hogy minden rendben van-e. A választ nem érzi teljesen őszintének, de pillanatnyilag jobban leköti a felismerés, hogy komoly volt a kérdésfelvetés és érdekelte a válasz, hogy inkább nem firtatja, mi is a probléma. Amint lehetőség van rá, felkéri táncolni szőke császárnőjét, és egész érdeklődve hallgatja, mit is mesél a saját végzős báljáról. Az nem meglepő, hogy féltékeny arra a bizonyos Bálintra, akivel Sára a végzős bálján táncolt, de az annál inkább, hogy mégsem ez köti le minden gondolatát. Még ő is rémülten tudatosítja, hogy jóságos Merlin meg a szakálla, elkezdett beleszeretni a lányba. Eddig nem volt szokása az ilyesféle érzelgősség, bizonyára ragályos lehet. Megmosolyogtatja a lány reakciója kijelentése hallatán, ez azonban mégsem tart sokáig, egy sóhajt követően ugyanis meglehetősen komoly kérdést tesz fel neki. Nem bír szabadulni a gondolattól, hogy Sára befejezi a tanulmányai és elmegy világot látni. Sokkal egyszerűbb lenne gyerekes hisztit rendezni, esetleg földhöz is verni magát, hogy de maradjon a két szép szeméért, esetleg fogadkozni, hogy de mennyire szereti és összetöri a szívét, ha elmegy, de kivételesen nem teszi. Szokatlan és ijesztő, de valami teljesen más ötlete támadt, amit kivitelezhetőnek is tart. Elégedettnek tűnik a mosolya, ahogy kihúzza magát, hogy ő bizony erre is képes. Még saját magát is meglepte kicsit, hogy inkább hagyná az anyja bosszantását az egész viselkedéskutatósdival, mert neki ez ennyit igazán megér. A lány válasza azonban nem arról árulkodik, hogy repdesni akarna az örömtől. Lehervad a mosolya, és hirtelen nem érti, mi a gond ezzel. Ő egyébként is igazán hiperaktív, nehezen marad egy helyben, az nem lenne gond, hogy utazzon, főként, hogy ezelőtt is azt tette. Bogolyfalva az első hely, ahol többet tervezett maradni pár hétnél, nem lesz világvége, ha mégsem ragad itt.
- Miért? - szalad ki a száján a kérdés és értetlenkedve pillant a lányra. Sára közben a vállának dönti a fejét. Sóhajt egyet és gondolatban megpróbál összerendezni néhány hatásosnak tűnő érvet, még mielőtt olyat mondana, aminek eredményeként látványosan lesz itt hagyva és megint beáll a mosolyszünet, azonban még mielőtt kifejthetné, miért is jó ötlet szerinte, Sára ismét felemeli a fejét és megszólal. Kijelentése hallatán kuncogni kezd és egy laza mozdulattal megvonja a vállát.
- Ha csak ennyi a gond, ez könnyen kiküszöbölhető. Bemutatlak neki, mint a menyasszonyomat. Garantáltan agyérgörcsöt fog kapni, mert kétlem, hogy valaha is így képzelte el, hogy kiházasít, pedig milyen nagyon törekedett rá mindig is - válaszolja, és remekül mulat a képen a maga részéről máris, hiszen az anyja eddig még csak tudomásul sem akarta venni, hogy ő tulajdonképpen a saját neméhez is vonzódik, nem csak az ellenkezőhöz. Ha az apja nem lenne, biztos rég ki is lenne tagadva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=501380#post501380][b]Cameron Wallace - 2015.07.29. 21:46[/b][/url]

Képtelen elfogadni, hogy elengedje Sárát hosszútávon, még akkor is, ha egyébként varázslók és ezer és egy módja van a nagyon gyors közlekedésnek, nem kell hozzá szuperhősnek lenni. Ez egyszerűen elképzelhetetlennek tűnik. Fel is veti a szerinte erre a helyzetre tökéletes megoldásul szolgáló ötletét, de Sára nem ugrik a nyakába az örömtől repesve, nem ölelgeti szét dicsérve, hogy ez eszébe jutott és hajlandó lenne rá, micsoda remek ötlet. Kivételesen nem is várja ezt, nem azért teszi az ajánlatát, hogy körbetömjénezzék és szobrot emeljenek neki önfeláldozása miatt. Ez az este igazán érdekes meglepetéseket tartogat még számára is, ráébred, hogy talán, jó mélyen elrejtve mégiscsak létezik egy kevésbé egoista darabkája is, aminek nincs szüksége arra, hogy állandóan körülötte forogjon a világ, Sára most pedig elérte, hogy ez is megmutatkozzon, még ha netán csak futólag is. Értetlenkedve néz rá azért a kapott válaszon, mert ezt sem várta.
- Mondjuk mert ez egészen kivételes alkalom? - kérdez vissza. Egy egészen kicsit zokon veszi azért máris, hogy nem értékelik nagylelkű ajánlatát, és meglepően őszintén vállalja, hogy ez nem egy visszatérő alkalom, hogy ő ilyen. Természetesen lehetséges, hogy Sára ráveszi még ilyen döntésekre, semmi sem kizárt, viszont csak úgy, ingyen és bérmentve tényleg nem mindennapos nála az ilyesmi. Igazából még ebben is van valahol egy jókora adag önös érdek, ha alaposan megnézi az ember az indítékait, hiszen nem akar Sárától huzamos ideig távol lenni. Inkább lemond az anyja idegesítéséről, pedig azt élvezni szokta, ebben ez az értékelendő rész. Amikor a lány rákérdez erre is, készen áll a válasszal, és érdeklődve figyeli, hogyan alakul Sára arckifejezése. Nagyon nehezére esik még az is, hogy ne vigyorogjon, nemhogy az, hogy ne nevessen a lánnyal, de valahogy csak sikerül roppant komoly arcot vágnia még egyelőre és ismét szóra nyitja a száját.
- Igazából terveztem, hogy megkérdezem... Ombozi Sára, leszel a szobatársam? - így a végére elvigyorodik azért egész kajánul és kérdőn pislog a lányra.
- Tudod, arra gondoltam, hogy ha már ide járok, beköltözhetek technikailag a lány hálókörletbe, de ki akar egyedül lakni. Gyanítom, te sem ragaszkodsz hozzá, hogy valaki mással osztozkodjam a szobán - próbál érvelni nem kifejezetten a logikára, sokkal inkább érzésekre alapozva, mert azért tudja, hogy Sára is tud féltékeny lenni, bár végül is ki nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=554121#post554121][b]Cameron Wallace - 2015.12.18. 23:29[/b][/url]

Duzzog, Sára ugyanis nemet mondott. Nem érti, mi van az egész mögött. Nem is érdekli igazából. A magyarázatot ezért sem hallgatta végig azóta sem. Mi több, a duzzogása addig fajult, hogy keresett másik partnert a bálra. Bár a lány végzős, nem vette a fáradtságot, hogy túlságosan kiöltözzön. Ő mindig, minden körülmények között jól néz ki úgyis. Szűk fekete nadrágot húzott, ami a csípőjén lóg, sötétlila inge alját meg alátűrte. Mindezt még egy kissé csálén álló, lazán megkötött fekete nyakkendővel egészítette ki, és az este alkalmából hátrafésülte egyébként többnyire összevissza álló sötét tincseit. Ennél többet már soknak érezne a részéről. Gwenért egyébként nem ment le a faluba. Talán a lovagiasság úgy diktálná, de tőle ilyet azért ne várjon senki. Bár, ha belegondol, elképzelhető, hogy Sáráért még ezt is megtenné, csak esélytelen a válasz egyelőre, egyrészt mert együtt laknak, másrészt meg mert éppen mosolyszünet van köztük. Mire nem képes egyetlen kis szócska. Élesen fújja ki a levegőt a gondolatra. Igyekszik inkább az előtte elhaladókra figyelni, közben meg inge ujjaival babrál könyékig feltűrve éppen őket. A nagyterem ajtajának dönti vállát, amint végzett és ebben a pózban várja be Gwent.
-C'mere. Ha ware ya? - szólal meg hanyagul, amint felbukkan a lány. Nem erőlteti meg magát, hogy jellegzetes ír akcentusát mellőzze. Bele sem gondol, hogy esetleg nem túl érthető, mit is mond, amennyiben a lány nincs szokva a sajátos kiejtéshez. Minden esetre a válaszra nem vár sokat, menet közben is tud figyelni. Kinyitja az ajtót inkább és besétál továbbra is fittyet hányva rá, hogy elméletileg neki most fényes páncélú lovagot kellene játszania. Kit érdekel. Az is nagy dolog, hogy visszafordul megnézni, Gwen követi-e és megtartja neki az ajtót, amíg besétál mögötte.
- Tú ag féachaint go maith - tesz egy újabb megjegyzést félhangosan, megállapítva, hogy a lány remekül fest. Az fel sem tűnik, hogy már nem csak az akcentusa teszi nehezen érthetővé, hanem egyenesen az anyanyelvén beszél. Az első asztalnál megállva kerít egy poharat.
- Nollaig shona dhuit! Merry Christmas - emeli meg a poharat és kíván boldog karácsonyt a lánynak, aztán jöhet az a keringő is, ha már beígérte.