Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=534695#post534695][b]The Red Death - 2015.10.25. 00:18[/b][/url]

Ethan viszont nem bízta a véletlenre, és őszintén, őt nem vonzotta az a lehetőség, hogy valami vállalhatatlant, feltűnősködőt tegyen a nyilvánosság előtt. Nem szórakozásból tanult okklumenciát sem, emellett neki nem jelentett vonzó szórakozási lehetőséget, hogy elveszítse az önkontrollját. Vagy ki tudja, mi történne. Meg aztán nem szimpatikus a vállán ücsörgő kis démon gondolata. A maszkja csak az arcának felét takarja, nem ringatja magát abba az elképzelésbe, hogy ezáltal felismerhetetlenné vált volna. Ha felismerhetetlen akarna lenni, akkor magára tenne valami erre alkalmas bűbájt, hogy bár az emberek lássák, ne tudják felidézni vagy beazonosítani a vonásait.
Hagyja, hogy Eszter belé karoljon, úgy sétál be vele a terembe, visszamosolyogva a féloldalas pillantásra, aztán figyelmét a dekorációra és a benti forgatagra irányítja.
- Meg kell hagyni, hogy a DÖK kitett magáért, nagyon mutatós, bár a tematika is hálás alapanyag. Kérsz valamit inni?
Természetesen az ő dolga felajánlani és hozni valamit a lánynak, aztán majd sort tervez keríteni arra is, hogy felkérje táncolni. Nem ez lenne az első alkalom, hogy társasági eseményen táncolnak, de az első, hogy az az esemény az iskola falain belül zajlik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=535862#post535862][b]Ethan R. Saint-Venant - 2015.10.27. 22:45[/b][/url]

Megpróbálja elnyomni a mosolyában az elnéző élt, tudván, hogy Eszternek nem épp lenne ínyére egy ilyesfajta gesztus. Hiába, esze ágában sincs kioktatni a lányt arról, hogyan szemlélje a világot és más varázslókat, boszorkányokat, attól még ez nem jelent teljes egyetértést. Felemásak az érzései ezzel kapcsolatban. Egyrészt ott van az a rész, amit otthonról hozott: a generációkra visszavezethető tiszta származás értékes, tradíciója és hagyományai vannak. Ezek a hagyományok egyszerre kötöttebbé és szabályozottabbá teszik az életét (amit nem visel rosszul, hiszen mindig ebben élt, számára ez a természetes), ugyanakkor színesebbé és gazdagabbá is. Kevert vagy mugliszármazású társaik nem hallgatták éjjel azokat a régi legendákat és varázslótörténeteket, nem őrzik emlékezetükben a gyermekszobában mennyezetre láncocskákkal erősített csehüveg urna remegő, meleg fényét. Gyermekkorában, ha nyugtalan volt, szülei a lámpájára egy laterna magicát szereltek, így a csupasz, gondosan meszelt falból régi varázslófabulákról, meroving kori családi történetekről mesélő, szemkápráztató rózsaablakot varázsoltak. Ezek miatt a belé égett otthonos érzések miatt lesz örökké büszke a származására, nem azért, mert a vére (amelynek milyenségéről legfeljebb az ősei tehetnek, nem ő) "tiszta". Azt pedig végképp nem feltételezné, hogy csak emiatt jobb lenne másoknál. Meggyőződése, hogy érdemeit saját maga tapossa és küzdi ki - ha máshoz nem, hát ehhez az elvhez becsületesen áll hozzá.
Másrészt nincs problémája a mugli származással, mi több, kifejezetten érdekli a technológia és azok a szellemi vívmányok, amelyeket varázslat nélkül találtak fel. Nekik nem áll rendelkezésre a mágia, ám ahelyett, hogy elvesztek volna valahol a középkorban, jött a nagy felfedezések kora, a muglik pedig feltalálták a saját varázslataikat.
- Vegyük számításba, hogy jóval nagyobb terem is áll ott rendelkezésre. Nézd el a jelenlévők összetételét, inkább adjunk egy esélyt a partinak. Gyere..
A hízelgő - nincsenek illúziói, Eszter épp úgy hízeleg magának, mint neki, sőt, inkább magának - szavakra halkan felnevet és derűsen néz ma esti partnerére.
- Ne helyezz rám ekkora nyomást, máris izgulok, hogy mit fogok majd választani a kínálatból.
Maga után vonja a szőkeséget az asztalokhoz, könnyedén kerülgetve a teremben fel-alá járkáló embereket, bár útközben néhány látványosabb jelmez igencsak felhívja a figyelmét. Például egy háztársa egy szál nadrágban, művérrel leöntve jelent meg. Egy pillanatra rajtafelejti a tekintetét a látványon, aztán megrázza a fejét és folytatja az útjukat. Nem siet, ráérnek. A pultnál aztán úgy dönt, hogy a legbiztatóbban a puncs néz ki, így abból mér ki maguknak egy-egy pohárral. Annak pereme fölött nézelődve szúrja ki a valamivel odébb álló Elizát, aki egyelőre, úgy tűnik, nem vette észre. Láthatóan jobban van a legutóbbi találkozásuk óta. Ha Eliza észreveszi netán, akkor természetesen köszönésképpen biccent neki, viszont nem lenne túl udvarias a szükségesnél tovább figyelmen kívül hagyni Esztert, így ez mindössze egy futó pillanat.
- Tudom, hogy ritkán öltözöl így, de az ilyen alkalmakra megéri. Kifejezetten jól áll ez a rövidebb szoknya is.
Nem felejti ám el odatenni azt az árulkodó is-t, jelezve, hogy esze ágában sincs ezzel arra utalni, hogy Eszter máskor ne lenne elég dekoratív.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=536052#post536052][b]Ethan R. Saint-Venant - 2015.10.28. 17:21[/b][/url]

- Sikerrel jártál. Még arra is figyelmet szántál, hogy illeszkedjen a két jelmez.
Talán másoknak nagyon feszesnek és hivatalosnak, hovatovább formálisnak hathat kettejük beszélgetésre, de Ethan és Eszter számára ez a természetes, és a szükségesnél vagy természetesnél több távolságtartás nem rejlik a szavak mögött. A fiú mindig értékelte Eszter gyakorlatiasságát - az megint más kérdés, hogy néha túlságosan is nő. Mint amikor felképelte a hivatalban is. Nos, az olyan pillanatokat nem tudja hová tenni, ám ha mérlegre teszi ezeket és Eszter (számára) jó tulajdonságait, az utóbbi felé billen a mérleg. Az asszertivitás jegyében pedig az ellenséges hozzáállása mellett könnyedén elnéz. Tudja, hogy létezik, de minek foglalkozzon vele? Ez ügyben legalább annyira elnéző a lánnyal, mint amennyire Rémivel másban.
- Egy irodalmi mű adta az ihletet, Edgar Allan Poe novellájában a vörös halál ellátogat az uralkodó báljára és... elnézést.
Egy valóban bocsánatkérő pillantást küld Eszternek, aztán előszedi a zsebében rezgő telefont. Feloldja a billentyűzárat, aztán látván az üzenet küldőjét, érdeklődve nyitja meg az alkalmazást.
Hogy aztán meglepetten megemelkedjen mind a két szemöldöke, egyszerre szökve a homloka tetejére. Már a mozdulat előtt, hogy hátrafordulna, egy féloldalasan csapott mosolyt enged meg magának. Képtelen elnyomni belőle az igazán őszinte és elemi derűt, az kérlelhetetlenül kitolakszik az arcára. Kell egy pillanat, amíg tekintete megtalálja a keresett alakot, akkor viszont az addigi mosoly vigyorrá szélesedik.
- BENEDICT IAN LLOYD!
Egy pillanatra átfut a fején, hogy nem kéne csak úgy Esztert itt hagyni, egy pillantást vet is oldalra a másikra, amolyan bocsánatkérő fajtát, de Eszter is ismeri a fiút, vagy legalábbis nagyjából képben van azzal, milyen régóta barátok ők ketten. Talán elnézi ezt a kis kilengést tőle.
Merthogy megindul a férfi felé. Azt a pillanatot még megadja Iannek, hogy letegye a kezében tartott poharat, aztán megöleli, közben megveregetve a hátát.
- Na így kell meglepni.
Nem tudja abbahagyni a vigyorgást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=536382#post536382][b]Ethan R. Saint-Venant - 2015.10.29. 01:31[/b][/url]

Máskor talán valamivel kínosabbnak találná azt a szinte már gyermeki lelkesedést, amivel megszorongatják egymást, de túlzottan régóta nem látta már barátját. Tartják a kapcsolatot egymással, hogyne, hála a mugli technológiának és a mágia találkozásának, elég gyorsan tudják elérni a másikat akár a világ másik feléről is. A legjobb pedig, hogy a varázstalanokkal ellentétben nem kell aggódni a percdíj miatt. De ez mégis csak más, mint személyesen leülni egy korsó vajsör mellett és elbeszélgetni az élet nagy dolgairól.
- Szívesen meglepődnék, és a viszontlátást felavatnám egy döbbent "micsoda?!" felkiáltással, de hogy őszinte legyek, annyira nem lep meg, hogy győztetek. Gratulálok.
A mosolya olyan széles és lelkes, hogy nehéz elképzelni, hogy nem fáradnak bele az arcizmai a gesztus fenntartásába. Valahogy mégis sikerül neki. Az ölelés végével aztán hanyag mozdulattal el-eligazítja a gallért és a ruha nemlétező ráncait. Inkább ösztönös, semmint átgondolt mozdulatsor.
- Eddig sem volt rossz kedvem, de most már végképp remekül.
Eztán fordítja csak vissza a figyelmét Eszterre, aki időközben utánuk ment, de tapintatosan nem szakította félbe azt a félig-eddig akaratlan üdvözlési rituálét, amit a két fiú megejt egymás között. Ez dicsérendő, ugyanakkor magához téríti legalább annyira Ethant, hogy az amúgy még pont illendőség határain belül mozgó figyelme Ian felé ne forduljon faragatlanságba Eszter irányába.
- Azt hiszem, régebben már találkoztatok egymással. A mostani bálon én vagyok Eszter kísérője.
Lenéz a vörös jelmezére, aztán át a lányéra, végül vissza Ianre. Igen, az öltözetük is sokatmondóan passzol. Egyébiránt a másik kettő közti kis oda-vissza üdvözlést nem szándékozik ezen a kezdeti felvezetésen túl megzavarni, ennek most itt a helye, aztán később úgy is túllendülhetnek ezeket a formalitásokon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=537822#post537822][b]Ethan R. Saint-Venant - 2015.11.01. 02:56[/b][/url]

Azért ez a mostani, egymáshoz passzoló viselet legalább annyira volt Eszter érdeme, mint az övé - úgy tűnik, hogy a nő is hajlamos adni az ilyen másiknak talán apróságnak tűnő részletekre. A minőség viszont a részletekben rejlik, szerinte. Szóval, amikor Eszter előrukkolt a maga ruhájával, még kifejezetten elégedett is volt a partnerválasztásával. Ennél jobban az ellenkező nemből, csak az Iannel közös ismerősük találta ki jobban a gondolatait ilyen téren (is), habár nem csoda, a lánnyal egy meglehetősen kosszú, a pletykákat is túlélő párkapcsolatot vészeltek át együtt. Ethan sosem a rövid afférjairól volt híres, sőt, meglepően kevés barátnője volt már Franciaországban is. Ők viszont egészen sokáig voltak azok. Ez a lány már csak azért is kivételes volt, mert míg a többiekkel nem tartotta aztán a kapcsolatot, addig vele igen. Mondjuk ennek volt is egy igencsak prózai oka: aztán Iannel járt. Ennek persze valószínűleg megvolt a kívülről nem túl szép látszata, de tulajdonképpen semmi filmesen drámairól nem volt szó.
- Bizony, beköltöztél, aztán rögtön rám is hozod a frászt a titokzatos üzeneteiddel. Nézz a hátad mögé?
Mint egy Halloween-i horrorfilm. Annyira nem tűnik viszont a hangja valóban sértettnek, sőt, a képet teljesen elrontja a mosolya. Nehéz haragvónak látszani egy ilyen vigyorral arckifejezéssel a képén.
- Ah, man, el sem hiszem. - Még éppen nem csúszik át a rendezvényhez mérten túlságosan szlengesbe, de azért a kényszer megvan, mert hogyan is tudna kimért lenni Iannel?
- Egészen rám tört a nosztalgia, hogy így összegyűltünk. - Csak egy Rémi hiányozna a képből, igaz, annak nem biztos, hogy Ian felhőtlenül örülni fog. Nem mintha utálná az öccsét (akkor nem lennének jóban egymással), csak tény, hogy Ian és Rémi nem túl kompatibilisek. Szerencsére, a közvetlen fizikai támadásokat már megelőzte a múltban számtalan beszélgetéssel.
- Igen, kisebb a hely, de meg fogod látni, hogy annyian nem is járnak ide, hogy grandiózusabb térre legyen szükség. Szerintem pont kényelmes ez a környezet egy ilyen közép-európai milliőhöz.
Azt, hogy most melyik csapatban játszik, a válaszadás lehetőségét megadja Iannek, elvégre tudja, hogy a fiú milyen beleéléssel tud mesélni a sportról. Meg a benne elért sikereiről is, természetesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=542228#post542228][b]Ethan R. Saint-Venant - 2015.11.12. 03:18[/b][/url]

Pedig Rémi biztosan szintén itt van valahol a teremben, a fiú említette, hogy jönni szeretne, így Ethan maga is számít rá, hogy a fiatalabb testvér felbukkan majd valamikor az este folyamán. Egyelőre viszont úgy tűnik, még nem került sor erre. Csak reménykedni tud, hogy ezúttal nem a réten ücsörög egy eridonos társaságában, akit aztán leüthet, és vérző fejjel átvonszolhat a kastélyon. Igaz, nem is érintené annyira rosszul, mint aznap este – akkor túlságosan jó kedve volt, túlságosan kielégült volt ahhoz, hogy a klubhelyiségben rá váró látvány ne egy valódi érzelmi hullámvasút legyen számára.
Visszanyeli azt a hozzáfűzést, hogy Eszternek valószínűleg azért Magyarország egy kényelmes megoldás volt a távolságok szempontjából, de egyrészt valahogy mégis, ő szintén itt van, másrészt a távolságoknak a varázslók számára pont vajmi kevés jelentősége van.
- Aztán majd Iannel is dicsekedhetnek majd, amikor betrükközi magát szintén egy válogatottba.
Lehet mondani, hogy elfogult, valószínűleg részben tényleg az. Ám azt sem felejti el, hogy Ian sokak szerint nagyon tehetséges játékos, s ezek szerint nem csak az ő, némileg beszűkült szemszögén keresztül látszik érdemesnek a fiú egy jobb csapatra később, az iskolai bajnokságokon túl. Az olyasfajta perfekcionista és választott szakmájuk felé őrülten elszánt emberek, mint a Lloyd fiú, képesek átgázolni a nehézségeken. Meg mondjuk, nem árt hozzá egy ezen a téren érdekelt szülő sem.
Valószínűleg könnyedén gördülne is tovább a beszélgetés a kviddicsről más irányba is, ám a csevejt egy kisebb intermezzo szakítja félbe, méghozzá Ethan számára meglepő módon Eliza. Nocsak, nem is tudta – honnan tudta volna? Elvégre nem beszéltek annyit, hogy ki tudott volna művelődni a lány érdeklődési köreiből. Azt leszámítva, hogy a szeszes italt megfelelő fájdalomcsillapítónak tartja. Pillantásával követi a lány mozdulatait, semmi gyanakvás nincs benne, csak bizonyos fokú érdeklődés a jelen szituáció iránt, ám ha ez nem lenne elég, miután megkapja az autogrammot, Ethan is kiérdemel tőle egy ajándékot. Természetesen nem a véletlenszerű megbotlás, hanem inkább annak hozománya. Összevillan a tekintete Iannel, látja benne, hogy a fiúnak feltűnt a dolog, de úgy még harsányabb és látványosabb lenne, ha most csak „ezvan” módon megrántaná a vállát, így ezt a gesztust most elhagyja. A szalvéta akkurátusan összehajtva pihen ujjai között, miközben azon töpreng, hogy megnézze-e most vagy sem. Ezen az átkozott jelmezen nincs zseb, így aligha süllyeszthetné el abban.
Diszkréten fordítja néhány másodpercre a tekintetét a föld felé, feszes, rövid, apró mozdulatokkal hajtva ki a kezében tartott papírt. Elsőre nem könnyű kiolvasni, mert hiába írták szépen, a szemceruza anyaga igen morzsalékos, nem arra találták ki, hogy egy hasonlóan durva és írásra alkalmatlan papírra (mint a szalvéta) írjanak vele. Az üzenet mindenesetre egyértelmű. Szusszan egyet és szája sarkába egy parányi mosolykezdemény lopózik, hogy aztán gyorsan le is törölje onnan. Felnéz, Eliza alakját keresi abban az irányban, amerre a lány elindult. Nem valószínű, hogy ebben a tömegben ebből a távolságból meg fogja találni, ezért nem is próbálkozik olyan hihetetlenül, s valóban, az embertömeg első sikertelen végigpásztázása után visszahajtja a szalvétát, végül az egyik közeli, asztalokhoz kikészített kisebb kukába dobja.
- Szóval… hol tartottunk?
Ian és Eszter helyett viszont a prefektustársa, Martin válaszol a pódiumról, amikor is kihirdeti a rémkirályt és rémkirálynőt. A lány nyertes még hagyján, nem ismeri. Viszont a másik név...
- Komolyan?
Kétkedőn szökik mindkét szemöldöke a homloka közepére - nem a győzelmet sajnálja a Mihaeltől, hanem
de nagyon is a győzelmet sajnálja Mihaeltől. Egyébként is kiállhatatlanul figyeleméhes, erre az iskolatársai még adják is alá a lovat! A mosolya most inkább diplomatikus, mint teljesen őszinte, ahogy lassan és lélektelenül tapsol udvariasságból pontosan kettőt.
- Úgy látszik, az iskolai bezártság miatt frusztrált fiatal lányok szavazatai a féleszűeket is piedesztálra emelhetik.
Közli bizalmasan közelebb hajolva a hozzá alig egy-két lépésnyire álló Eszternek és Iannek, halk hangon. Nem suttog - az jobban megerőlteti a hangszálakat -, csupán lejjebb veszi a hangerőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=553823#post553823][b]Ethan R. Saint-Venant - 2015.12.17. 20:02[/b][/url]

Úgy volt vele, hogy ez a bál nem is igazán nekik, hanem inkább a végzősöknek van. És ez rendjén is van így, de ennek fényében ő sem vette most olyan komolyan a tradicionális báli megjelenés formáit - példának okáért nem a barátnőjével, Eszterrel jött, hanem Tobiasszal. Ugyanezen az elven akár Iannal is betoppanhatott volna, de hallotta a csodásan kivitelezett báli meghívásról. Meg is csóválta a fejét rajta, egy nem is oly titkolt kis része viszont büszke volt Ian magától értetődő gyakorlatiasságára.
A másik rellonost még a bejárati csarnoknál szedte fel, hogy azért mégse itt a kapunál fussanak össze, addig is maradt idő egy rövid beszélgetésre, amíg felértek ide. Most egyik kezét lezserül a zsebébe csúsztatva nyit ajtót Tobias előtt mosolyogva, miközben szétnéz a teremben.
- Látszik, hogy itt is értenek hozzá, hogyan kell minden alkalomra teljesen másként berendezni a termet. Lassan már nem is emlékszem, hogyan néz ki az eredeti.
Nem csoda, elég ritkán jár ide étkezni, általában a gyakorlati helyén, a minisztérium földszintjén elhelyezett kantinban eszik, vagy a faluban - illetve elég gyakran látogatnak ki a fővárosba Iannel kipróbálni a magyar éttermek valamelyikét. Sajátos kis hobbija ez kettejüknek, kipróbálni helyi különlegességeket vagy épp azt, a kedvenc ételeiket itt hogyan készítik el.
Ha a látvány nem lenne elég, végre eljut a zene milyensége is a tudatáig, ami kiszélesíti a mosolyát.
- Oh god, hát ez nosztalgikus.
Nincs az az isten, hogy táncoljon erre, de szórakoztatónak találja a soundtrack választást.
- Leülünk? - Ideje helyet keresni valahol, mert időközben Britney elhallgat, és átadja a helyét az iskola színjátszóköröseinek, azokat a produkciókat pedig igazán kár lenne végigácsorogni. Kérdőn pillant oldalra, aztán végig az asztalsorokon, van-e valahol még szabad szék számukra. Amíg az első énekes előadás lemegy, addig csak találnak maguknak valamit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=556362#post556362][b]Ethan R. Saint-Venant - 2015.12.23. 11:37[/b][/url]

Körbenéz jelzésértékűen inkább, mintsem tényleges szándékkal ismét a kérdés hallatán, és féloldalasan biccent egyet, meg sem próbálva elnyomni szórakozottságát.
- Nem igazán. - A nekik odaköszönő, vagy feléjük sandító embereknek fesztelenül köszön, ha olyan közelségben vannak, amúgy pedig magától értetődő könnyedséggel viseli mások figyelmét. Nem úgy, mint egy feszes, ám mutatós öltönyt, nem, mint egy kényelmetlen, szégyellnivaló rongyot: inkább mint akármelyik hétköznapi darabot, amely reggelente észrevétlenül siklik az ember kezébe, és már csak a fogmosásnál tűnik fel, hogy felöltözött.
Hála másiknak, viszonylag hamar találnak maguknak helyet, így a műsor egy részét is sikerül még elkapniuk.
- Nem teljesen értem a koncepciót, hogy a színjátszás miben kapcsolódik az énekléshez.
Mondjuk nem is ő a művészlélek a családban, hanem Rémi. Az, hogy egy dalt el lehet úgy énekelni, és ezzel átadnak valamilyen érzést (akár egy színdarabban), nem valami közeli gondolat számára. A musicaleket sem szereti különösebben, pont ezért.
Alíz és Leen előadása már valamivel jobban tetszik neki, mármint az elgondolás, bár a vége roppantul lehangoló, még el is tudná rontani a kedvét, ha a komolyzenén kívül meg tudná úgy igazán érinteni egy ilyen élmény. Arisztotelész a katarzis fogalmát esélyesen nem akkor találta ki, amikor Ethanhöz hasonló emberek vették körül.
- Érzem, hogy mennyire erősen vágysz táncolni, de elkerülve a kínos pillanatokat.. általában kötelező jelleggel, formalitásként szoktam, ez a ma este pedig nem az enyém, hogy kelljen.
Kiszélesedik a mosolya már valahol a mondat felénél, mert már csak az asztalválasztásból eléggé világos volt, hogy Tobiasnak sincsenek hasonló tervei. Ellenben van mégis valami, ami egy pillanatra elvonja a figyelmét, annyira rendkívüli látvány.
Gareth.. illetve Seth: a Selwyn fiú. Nos, természetesen önmagában azért nem kapná fel a fejét ennyire, hogy még első meglepettségében arra is forduljon a törzsével. Lenne így is mire, elvégre mióta az iskola tanulói számára is kiderült a valódi nevük, akik kicsit is jártasak az tiszta mágusszármazású, minimum némi fenntartással kezelik őket. Szóval lenne mire, ha most találná magát szembe először a fiú jelenlétével.
Na de, hogy a kísérője nyíltan és szemtelenül felvállaltan szintén egy varázsló, még ennél is rendhagyóbb. Főleg, mert ő sem ismeretlen arc előtte. Gyakornoki munkáját azzal kezdte, hogy az elmúlt néhány év feljegyzéseit, jegyzőkönyveit és aktáit (a szabadon hozzáférhetőeket csupán) át kellett néznie. Jeszenszky addig nem is volt hajlandó hagyni nyúlni semmihez, amíg ki nem művelődött a magyar állapotokból.
Valahol tetszik neki a kép, illetve pontosabb lenne azt mondani, hogy értékeli a kurázsit, erről árulkodik egy mosoly árnyéka az arcán, ami aztán el is tűnik, helyét pedig enyhe homlokráncolás veszi át.
- Nem elég a pocsék reputációval bíró családnév, de egy bűnözővel mutatkozni együtt nyilvánosan egy iskolai bálon...
- és táncolni vele, teszi hozzá, de ezt már csak gondolatban. Megcsóválja a fejét és a neki szánt szavakat követően a testével is visszafordul Tobiashoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=562251#post562251][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.01.11. 09:55[/b][/url]

- Na igen, ebben lehet valami. - Csak azért nem könyököl fel az asztalra, mert jól nevelt fiú, és éppen iskolai eseményen van, a megjegyzését pedig akár a körülöttük lézengők vehetnék is úgy, hogy a művészet funkciójával ért egyet, nem pusztán a mondat utolsó passzusával. Holott.. az önkényes kritikusok (átlagember) attitűdjét felvéve, magában már kimondta a lesújtó véleményt.
- Hát, ma én vagyok partnered, szóval, ha elgyengülnének a lábaid a csalódottságtól, nyugodtan támaszkodj csak rám.
Tényleg nem lenne rossz magukhoz venni valamit, kitölteni a pohárba és kényelmesen eliszogatni, amíg a tömeg elszórakoztatja őket. Bár kényelmesen érzi magát nagy társaságban is, nincs elveszve, amikor kommunikációról van szó, szereti csak úgy hátralépni egy-két lépést is, én másmilyen szemszögből végignézni azon a közösségen, amelyben máskor ő is mozog. Mindig tanulságos.
Szóval nem lenne rossz, ha találnának valami értékelhető italt az alkoholmentes puncson túl, de lévén hivatalos rendezvényről van szó, ahová nem csak a törvény előtt is felnőttnek számító diákok járatosak be ide, erre nem sok esély van.
- Szervezett bűnözés és illegális varázstárgy-kereskedelem? Azt hiszem.
Nagyon sok ember papírjait kellett átnéznie, miközben a munkhelyi mentora és felügyelője bár általában átvitt értelemben, de nem ritkán szó szerint is a válla fölött állt, és villámló tekintettel figyelte, hogy újdonsült gyakornoka tényleg azon igyekszik-e, hogy megismerje az elmúlt időszak történéseit. Igaz, mióta a fiú itt van, a magyar minisztériumi hatóságoknak csak annyira került a figyelmébe, amikor iktatni kellett a tényt, hogy az országban tartózkodik. Mindenesetre az aurorok számon tartják az ilyet.
Ettől függetlenül, amikor megosztja az információt Tobiassal, az ő hangja nem különösebben érzelmekkel telt - sem félelemmel, sem aggodalommal, sem megvetéssel. Neki nem az a dolga, hogy ítélkezzen mások felett alapvetően - esélyesen inkább azzal van ebben a jelenetben problémája, hogy Avery rossz híre kihathat Seth amúgy sem előnyös helyzetére. Ettől teljesen független az, hogy Avery valójában rossz vagy jó ember: nem mintha szerinte ezek a fogalmak csak úgy tisztán fekete-fehér kategóriaként léteznének, egymás ellenpontjaiként.
- Nos, végül is, lényegtelen. - Ennél a nagyjából fél perces sessionnél többet azért nem időz rajtuk a tekintete, már csak tapintatból sem. És mert van társasága, aki érdekesebb most. S mivel Tobias ponthogy visszanyeri Ethan teljes figyelmét, a fiúnak van is alkalma elcsípni azt a pillanatot, amikor a zene elhalkultával, a másik kényelmetlenül megfeszül a színpadra nézve.
- Valami gond van?
Úgy fordítja a fejét, hogy ő is rálásson az éppen beszélő Martinra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=579836#post579836][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.03.29. 12:04[/b][/url]

A rellon asztalánál ül, a hátsó soroknál, hogy onnan jól beláthassa a háztársait - és ugyanúgy ráláthasson más asztalokra is, ha netán valami rendbontás történne a ceremónia közben. Egyébiránt viszont most nincs túlzottan rendfenntartó-üzemmódban, maga előtt egy étellel megpakolt tányérral és egy rostos gyümölcslével várakozik. Végigköveti a beosztási ceremóniát is, néha vált egy-egy szót a háztársaival, Iannel egy kicsit többet is. Épp csak vissza tudott érni a minisztériumi gyakorlatáról egy egész napi lélekölő adminisztrációs munka után, így leginkább most pihenni, illetve aludni lenne kezdve. Ettől függetlenül az ilyen eseményeket nem illik kihagyni. Viszont ha még illene sem lenne célszerű, bár szerencsére Vasváry nem túl véreskezű abban a tekintetben, hogy a prefektusai tényleg részt vesznek-e minden kötelező iskolai programon a megfelelő minőségben. Valahol a tömegben látja Michelle-t is, ha Mihael itt van, őt még nem szúrta ki a nagyteremben gyülekező, mozgó, zsibongó sokaságban.
Az a tény, hogy a terem a házuk színeiben pompázik, természetesen eltelíti valami enyhe elégedettséggel, de olyan hihetetlenül kirobbanó diadalérzetet nem vált ki a pontverseny megnyerése. Ez mondjuk annyira nem meglepő. Ez az izgalom inkább az alapképzéses diákok kiváltsága, mestertanoncként valahogy ennek a jelentősége már fokozatosan elkopik, ahogy az ember egyre inkább arra koncentrál, mit kezd majd az iskolán kívül, az életben. Kényelmesen az asztallapra könyökölve vár tehát, és figyelget a terem végén, a pódiumon elhelyezett tanári asztalok irányába, ahol jó néhány új arcot felfedez.