Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=534711#post534711][b]King of Hell - 2015.10.25. 00:42[/b][/url]

Ez egy rossz ötlet. Egy nagyon rossz ötlet. Átkozza magát, miközben a délután nagy részében azon gondolkodik, milyen jelmezben jelenjen meg. Kétségtelenül vannak előnyei egy ilyen eseménynek. Mindenki valaki más lehet. Mindenki kiélheti ördögi oldalát - persze bizonyos keretek között. A látszat hirtelen megváltozik. Igazán ideális. De ő mit keressen egy ekkora tömegben? És főleg hogyan?
Még Winstont is kifaggatta ötletgyűjtés céljából, de valamiért nem akart segíteni neki az eb, csak aludt tovább a szőnyegen. Úgyhogy végül úgy gondolta, a legjobb megoldás az, ha nincs megoldás. Mintha egy népmeséből lépett volna ki. Van is jelmez, nincs is. Be is öltözik, nem is.
Hét előtt pár perccel kilépett a házának ajtaján egy szál nadrágban, mezítláb és csurom véresen. A vér természetesen nem igazi, de szagra, színre és állagra is annak tűnik. Azonban sajnos nem tart túl nagy meleget, rögtön libabőrös lesz az egész test és megborzong az őszi széltől. Halkan, az orra alatt szítkozódva elindul a kastély fele, minél gyorsabban próbálja szedni a lábait, de tudja, hogy így sem lesz elég. Nem akart aztán egész este egy talárt vagy inget maga után cipelni, és esetleg el is rontaná a mesterművét.
Egész hullaszíne lesz, mire beér a kastélyba, dideregve veszi az irányt a nagyterem fele, ahol már biztosan várja Annelie. Annelie... lecövekel hirtelen és elkezdi ütögetni a homlokát. Hát persze... miatta jött. Pontosabban a születésnapja miatt. Ahova szoktak ajándékot hozni. Bár hova is tette volna? Majd... majd azt mondja, később akarta odaadni. Hátha közben kitalál valamit.
Szó szerint vérbe fagyva kocog be a terem elé, ahol beigazolódik a sejtése és csak remélni tudja, hogy nem vár már fél órája a lány.
- Ó... - csak ennyi szakad fel belőle hirtelen, amint végigtekint a lányon, aki nagyon fenségesen fest. - Te kettőnk helyett is pokoli jól nézel ki. - jegyzi meg, mielőtt még megállíthatná magát. Aztán csak zavartan hintázni kezd a meztelen talpain, amelyek a vértől, a sártól és a portól úgy néznek ki, mintha nem is lennének fedetlenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=538537#post538537][b]King of Hell - 2015.11.02. 21:31[/b][/url]

Zavara fokozódik, amint végigtekint rajta enyhe döbbenettel a lány. Dehát gyakorlatilag félig meztelen és csupa véres - ha ilyen megjelenést választott, akkor most rögtön hozzá is szokhat a mustrálásokhoz. Kicsit el is szégyelli magát, amint körbepillant a nyüzsgő népeken, akik mind igyekeznek befele a terembe. A legtöbben időt és energiát fektettek abba, hogy ma valaki mássá alakuljanak; egyesek inkább csinosak és letaglozóak, mások egyszerűen viccesek, de vannak vérfagyasztóak is. Ő meg magára öntött egy veder megbütykölt ál-vért.
De minek erőlködni? Minek egy maszk? Akkor vagyunk a legrémisztőbbek, az igazi szörnyek, amikor gátlástalanul tombolni hagyjuk a mélyünkben lakozó sötétebb énünket. Nem kell ide semmiféle maszk vagy varázslat. Úgyhogy végül megrázza magát, elűzve a fölös aggályokat, újra megbizonyosodva, hogy számára a legjobb jelmez, ha pőre valóságában érkezik, a kétlábon járó rémálomként, az inferno uraként - és rabjaként.
- Köszönöm. - hálásan nyúl a démonűző löttyért. Először vesz részt közös iskolai programban, tökéletesen uralni akarja a tetteit. A démonok anélkül is mindig ott vannak a fejében.
Az indítványozást is lelkesen fogadja, jelenleg szívesen beülne a pokol rotyogó üstjei közé is, csak melegedjenek át kicsit elgémberedett végtagjai. Valószínűleg kék a teste a hidegtől, bár ez nyilván nem látszik át a véren keresztül.
Egy pillanatig habozni látszik, mikor a lány belékarol, nem akarja összekenni, de aztán észbe kap - hisz varázslók. Csak megoldják a maszat problémáját. Úgy lépnek be a terembe, akár egy koldus és egy királylány - egyik fenséges koronával, míg a másik egy szál nadrágban, koszosan. Dehát nem csak a békáknak jár a csók a mesékben.
A benti világ látványa egy pillanatra ledermeszti a fiút - aztán lassan apró, ördögi mosoly bukkan fel a szája sarkában. A tömeg ellenére, amelytől továbbra is írtózik, pokoli hangulat van.
- Mit szólnál egy koktélhoz? - fordítja a lányt a bárpulttá avanzsált asztal irányába. Már innen sem tűnnek túl bizalomgerjesztőnek, valamelyik lángol, mások simán füstölögnek és úgy általában annyira tűnnek ártalmatlannak, mint egy légyölő galóca.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=554091#post554091][b]Eördögh Lars Tobias - 2015.12.18. 19:45[/b][/url]

Amíg meg nem érkezett a bagoly a válasszal, nem volt meggyőződve, hogy a meghívás nem élete egyik legnagyobb baklövése volt - ha nem is toplistás, azért emlékezetes. Egyébként sem kötelező nekik, senki nem vonná kérdőre egyik rellonost sem, hogy miért hagyta ki. Ő mégis kapott az alkalmon, aztán a megbánás és az öröm között ingadozott egészen a bál pillanatáig. Végül utóbbi kerekedett felül, nagyjából pont akkor, amikor belépett a kastélyba, ahol már várta a... párja. A fejében sem tudja kimondani anélkül, hogy feszélyezve ne érezné magát. De azért néha kimondja, bármennyire is nevetséges. Hangosan viszont soha nem ejtené ki, inkább örökre néma marad, csak ne kényszerítsék rá.
Könnyű, egyáltalán nem téli zakóját már a folyosón leveti és a vállára akasztva viszi, másik kezét mélyen a zsebébe süllyesztve. A feltűrt ingujj szabadon hagyja a csuklóját, rajta pedig ott ketyeg az óra, pörögnek a számok. Arca a téli hideg ellenére forró, rózsás, ami kivételesen még látszik is, mivel vette a fáradtságot és megborotválkozott. Még meg is fésülködött, ami meglepően hosszas és pepecsmunkának bizonyult. Gyakrabban kéne tennie. Mostmár jobban kezd hasonlítani egy elsős mestertanonchoz és kevésbé egy lepukkant, alkoholista hegylakóhoz.
Szeretné, ha a Nagyterem hirtelen fogná magát és a kastély másik csücskébe költözne teljes hóbelevanciájával együtt, és az odáig vezető út nem csupán néhány percig tartana. Ahogy közelednek, egyre erősödik a zaj, egyre több diák siet el mellettük ünnepi ruhában, illatfelhőt hagyva maguk után.
Mint az várható volt, senki sem költöztette el a termet sehova, ugyanott van, ahol lenni szokott, így elég hamar kénytelenek belevetni magukat a karácsonyoló tömegbe. Elegáns fejbiccentéssel köszöni meg, hogy előre engedte őt a fiú - ilyesmiben sincs gyakran része, nem mintha különösen vágyna rá -, aztán ahogy belép, meg is áll, hogy befogja a teljes képet. Az első benyomása az, hogy hirtelen kiléptek a kastélyból, épp csak a hőmérséklet és az időjárás nem stimmel. Utána megrohanják az édes-fűszeres illatok, részben a sütemények és az italok felől, részben a bentlévő emberektől.
- Nem szokták visszafogni magukat, mi? - ez a kérdés elég sok mindenre és ugyanakkor bármire érthető. Ehhez képest ő puritán szerzetes - kisebb-nagyobb eltérésekkel. Itt-ott andalgó párokat lát, de többnyire ülnek, illetve helyet keresve téblábolnak az emberek, néhányan feléjük pillantanak, meglepetéssel az arcukon. Tobias egy fél lépéssel közelebb áll a rellonoshoz, csak azért is. Legyen miről pletykáljanak. A szeme sarkából rásunyít Ethanre, megpróbálja elkapni a reakciót az arcán. Azon kívül, hogy láthatóan kellemesen érzi magát, az asztalokat stíröli, üres helyet keresve - a kérdés is nyilvánvalóvá teszi. Tobias segítőkészen egy félreeső asztalra bök a fejével, ahol még akad elvétve néhány hely. Az asztalnak fő előnye, hogy köszönőviszonyban sincs a táncparkettel és megfelelően közel van hozzá az italos pult. A színjátszósok előadása mérsékelten érdekli, úgy általában a nyilvános szereplésektől lúdbőrözik a háta - legyen szó róla, vagy bárki másról. Ha valaki beég vagy nagyon ideges, azt kénytelen ő is végigszenvedni másodkézből. Úgyhogy nem feltétlenül negatívum, ha néhány fej belelóg majd a képbe. És az sem, ha nincsenek túlságosan szem előtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=558992#post558992][b]Eördögh Lars Tobias - 2015.12.29. 16:47[/b][/url]

Őt semmivel se lehetne rávenni, hogy szerepeljen, de elméletben érti a lényegét, a mugli filmeket még kifejezetten élvezi is. De most nincs különösebben oda a produkciókért. Empátiáját néha kénytelen apátiával letakarni, hogy ne legyen túl sok az élet egyszerre. Mint egy túl erős fényforrás, amit nem lehet kikapcsolni vagy lejjebb tekerni, nem lehet szabadulni előle - ilyenkor jól fog egy mentális napszemüveg.
- Egy szerep mindkettő, egy önkifejezési mód. Bizonyára jól kigondolt érzelmeket és gondolatokat hivatott átadni, a siker viszont kétes. - kényelmesen hátradől a székében, egyik lábát átveti a térdén és körbepillant a teremben. A sok ismeretlen között ismert arcok is felbukkannak, de mindenki elvan foglalva párjával, az előadással s főként önmagával. Gyakorlatilag ez egy parádé. Mint minden bál és úgy általában minden szociális esemény. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Tobias sem mackófelsőben toppant be, előkotorta a legnormálisabb, legelegánsabb szerelését, ám másokhoz képest még mindig alulöltözöttnek érzi magát. Még a partnere is egy fokkal jobban megerőltette magát, bár valószínűleg ő neveltetéséből adódóan ez alá nem is tudna menni. Míg rellonosunk az isten háta mögött egy dán kisvárosban nőtt fel nyomozó szülőkkel. Nem épp az elegáncia és nagyvilági előkelőség melegágya.
- Nem tudom, hogyan fogom ezt kiheverni. - drámaian mélyet sóhajt, majd sunyi mosollyal rásandít a fiúra. Az elképzelhető legjobb forgatókönyv az, ha egész este petrezselymet árulnak a sarokban és isznak, mint a kefekötő. Ennek már a fele megvan, épp csak italt kellene szerezniük maguknak. Míg ő a pult fele tekergeti a nyakát, hogy mik a lehetőségek - a sok színes lötty nem sokat árul el ekkora távolságból -, Ethan az egyik párt nézi nem épp meleg tekintettel. Tobias követi a tekintetét s végigméri a két srácot. Nála kevésbé csak akkor lehetne képben valaki a varázsló-családok és kapcsolatok terén, ha az illető egy gyanútlan mugli, akinek ibolyántúlija sincs az egész mágus-világról. De a szándék megvan a fiúban, párjának megjegyzése jobban érdekli, mint eddig bármelyik produkció.
- Bűnöző? Mi a bűne? - nem teljesen járatlan a témában, szülei foglalkozásának hála az első könyv, amit lassan kibetűzött éjszakánként a takaró alatt, az Átkok és rontások a bűnüldözés útján igen bájos címet viselte.
Közben egy pillanatig elvonja a figyelmét az előadás végét jelző taps és egy ismerős alak, akinek láthatóan bejelentenivalója van. Megfeszülnek az arcizmai, kényelmetlenül fészkelődni kezd és megpróbál úgy tenni, mintha észre se vette volna, hogy valaki a fényár közepébe lépett és bejelentette a soron következő programpontot. A felcsendülő zenére már reagálni sem tud érdemben. Mire számított? Karácsonyi bálra jött. Nem fognak mélabús bluest játszani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=566227#post566227][b]Eördögh Lars Tobias - 2016.01.24. 19:47[/b][/url]

Csak ülnek kényelmesen elterpeszkedve és szórják az ítéleteket. Általában nem tesz ilyet Tobias - még hogyha úgy is érezne, nem teszi szóvá. Most valahogy mégis könnyedén jön, természetesen. Véleményük össze van szinkronizálva. Egyedül egy mizantróp, ha együtt vannak, akkor viszont beszólogatós mizantróp - nem túl nagy előrelépés. Ezt jelenleg nem éli meg tragédiaként, sőt - örül neki. Úgy merül el benne, mint egy langyos tó vizében. Kellemes, pont jó. Otthonos. De kinek? Neki? Vagy Ethannek? Vagy annak a képnek, ami benne él Ethanről? A határvonal elmosódik.
A bűn-lajstromra felvonja a szemöldökét, tekintete az ó? igen sokatmondó jelentését sugallja. Nem mondhatni, hogy elismerően méri végig az ominózus személyt. Nem, egyáltalán nem elismerősen. Csak érdeklődően. Mint egy varázslatos múzeumban, ahol különös, egyedi példányok vannak kiállítva, egyesek rácsok mögött, mások formalinban. Ha lenne ilyen hely, lehet, hogy neki már gravíroznák is a nevét, a kérdés csak az, hogy ketrec, vagy formalin? Nem egyértelmű, hogy melyik a jobb sors.
Nem jegyez meg semmit hangosan, csak némán mereng, az előadás vége rántja ki testen kívüli állapotából.
- Nincs semmi baj. - a fejét ugyan rázza, de tekintetének elsötétedése meghazudtolja. Elpillant újra az italok fele, ezúttal fel is kel a székről.
- Mit hozhatok? - pillant le partnerére, fejével az innivalók fele intve. Valószínűleg a menű felét fel se tudja ismerni, de olyat, hogy víz, tea, puncs, gyümölcslé, csak talál. Vagy úgy bármit, ami nem piros-zöld és nem füstölög. Szereti tudni, hogy mit küld le a szervezetébe. Ha már megmérgezi magát, az legyen tudatos és szándékos. Nem mintha itt fennállna ez az eset. Még mindenki egészen jó bőrben van körülöttük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=625915#post625915][b]Eördögh Lars Tobias - 2016.10.06. 16:51[/b][/url]

Évnyitókra-évzárókra nem szokott gyakran járni. Minek? Úgyis látja aztán eleget az embereket. De idén az utolsó mestertanonci évét kezdi. Ha sikerül, jövőre már auror-palánta lesz valamerre. Viszlát Bagolykő. Úgyhogy egy évnyitót még kibír, ezt az egyet.
De van egy elég kellemetlen és főleg értelmetlen szokás ezeken az eseményeken. Az emberek párban mennek. Mintha félnének, hogy egyedül kinézik őket maguk közül a többiek. Mi ez a rögeszme? Mintha tömeges randevúnak vélnék.
A dolog értelmetlensége ellenére ő is ebben a helyzetben van. Nem tervezte, de úgy esett, hogy épp a verandán vacsoráztak Annelievel pokrócokba burkolózva, amikor kiszaladt a száján. Nem szokott fölöslegesen beszélni, hülyeségeket végképp nem, ez a kérdés biztosan egy kis agyi botlás volt, pillanatnyi hiba a rendszerben. De visszavonni már nem lehetett.

Abban legalább biztos volt, hogy ez nem egy randi. Az végképp kellemetlen lenne. Félreértések sorát indítaná el. A lány egyértelműen úgy tekint rá, mint egy jó barátra. Az egész iskola tudja róla, amit még ő sem ismert el egészen magának, de azért örül a pletykáknak. Megvédik.

Úgyhogy erre a nem-randira annyira nem is készül. Felfedezi, hogy alig vannak ruhái, hogy két hete nem borotválkozott és úgy néz ki, mintha a saját apja lenne, hogy minden cipője meg van rágva, hogy talán kevesebbet kellett volna egyen az utóbbi időben. Végül az egész délelőttje arra megy el, hogy valamiképp vállalható külsőt öltsön magára. Mentális jegyzetet készít arról, hogy a legközelebbi adandó alkalommal vegyen néhány inget és új cipőket - de úgysem fog venni -, aztán fél 5-kor elindul az erdőben a lány kunyhója felé. Az egyességnek megfelelően együtt sétálnak fel a rohamosan sötétedő falun át a kastélyba, nem kapkodva el, mert úgyis mindenki késni szokott. Az est fénypontja majd a vacsora lesz, azt pedig még bőven elérik. Kényelmetlenül feszeng Tobias a talárjában, nem szokta hordani és vállban már kicsit szűk. Az arca frissen borotvált, legalább tíz évet fiatalodott. Még a fésűt is elővette. Egyszóval egész fess. A szeme alatti karikák pedig a sárm része.
Jóleső meleg fogadja őket a kastély falai között, rögtön egy csoport csacsogó navinésbe ütköznek, akiket akadélypályaként kerülgetve végül megérkeznek a már nyitva lévő Nagyterem elé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=628624#post628624][b]Eördögh Lars Tobias - 2016.10.16. 16:21[/b][/url]

A saját feszélyezettségét tovább rontja a lányból felé lüktető frusztráció. Megpróbálja lezárni magát teljesen, de a szelep engedni kezd, túl nagy a nyomás a fedő alatt - végül robbajjal töri át a gátat a körülötte nyüzsgő, motoszkáló megannyi érzés és gondolat. Túl sok ember. Tudta, hogy rossz döntés volt ide jönni. Miért nem ült otthon? Miért kellett kinyitnia a száját? Tudja, hogy miért, de ez nem segít a helyzeten, úgyhogy folytatja még egy kis ideig a fölösleges önostorozást. A Nagyteremben az alapzajon, beszélgetéseken, padnyikorgatásokon túl hallja azt is, amit nem akar. Megannyi hang összeolvadva a sajátjával. Az eridonos asztalnál ketten kerülik egymás tekintetét, sértődötten, mellettük valaki az ajtót lesi, majd a következő csak a csokipudingon mélázik és várja, hogy elkezdődjön a vacsora. Tobias óvatosan kerüli a tekinteteket, megrezzen mindentől, mikor valaki beleütközik, ijedten hátrahőköl. Mély levegő. Zárd ki őket mind. Az ő hangja bukkan elő a mélyből, minden mást fokozatosan elnyomva. Csak rám figyelj. Engedd magad hátra a patak csöndes csobogásában. Engedd el... engedj el mindent. Mindenkit.
Lesütött szemmel követi a lányt az asztalukhoz, amelynek a végében letelepszenek, senkivel nem beszélgetve. Eddig legalábbis.
- Még nem késő - csillogó szemekkel néz fel a lányra, de az ő tekintetét is kerüli. Inkább csak az orra vonalát figyeli, ami, úgy gondolja, elég közel van a szemeihez, hogy ne legyen annyira feltűnő - Ehetünk a faluban is. Vagy nálam. Összedobhatok valamit - rögtön megannyi alternatívát kínál fel, csak valahogy mentse ezt a kellemetlen helyzetet. A lehetőségeknek azonban rögtön befellegzik, amint beszédre emelkedik az új igazgató és lassan csak egy-két suttogás töri meg a csendet. Meg a késők lopakodónak szánt hangos cipőcsattogása. Egy ideig nem fognak innen diszkréten lelépni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=633285#post633285][b]Eördögh Lars Tobias - 2016.11.03. 08:47[/b][/url]

Általában nem csak a szemkontaktust kerüli, hanem mindenféle fizikai érintkezést. Mikor megfogja a lány a karját, összerezzen és szeretne kibújni a szorításából, pedig tudja, hogy csak segíteni akar. De ha kicsit arrébb táncolna előle, akkor meg egy rakás idegennek menne neki. Nem, ez jobb. Határozottan.
Engedd el magad... A hang még mindig ott cseng a fejében, mintha halkan duruzsolna a fülébe. Hangosabb a terem zajánál. Eltompít minden egyebet. Végül a finom cirogatás és az ő hangja együttesen eléri, hogy megnyugodjon. Leengedi a görcsösen felhúzott vállait, kisimulnak a vonásai és felemeli a fejét. A lány a tekintetét próbálja elkapni, de Tobias tovább ragaszkodik az arca különböző egyéb pontjaihoz. Most egy hajtincsen állapodik meg, ami ide-oda táncol a szeme előtt.
- Az első kör az enyém - rábólint a tervre, mostmár csak meg kell várni, amíg lejárnak a beszédek és nekifoghatnak enni. Azután már senkit se érdekel, ki mikor távozik.
Lepillant a lány ölében pihenő kezére, furcsán, mintha nem az övé lenne. Az asztalnál ülők néha feléjük pillantanak és egyértelműen róluk sutyorognak. Tegyék. A lány elérte vele a célját és ha másoknak nincs jobb dolguk, mint erről pletykálni, hát egészségükre. Kicsinyes szintjükre nem fog lesüllyedni. Holnapra úgyis elfelejtik.