36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet
Nagyterem - Álmosvölgyiné LustA Sztrid hozzászólásai (15 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. március 27. 20:35 | Link


Dísztalár meg ami alatta van


Van az úgy, hogy az ember összeveszik a szüleivel, nem igaz? Hát én most rendesen összevesztem velük, annyira, hogy már a szünet első pár napján visszajöttem az iskolába. Főként azért, mert éveken át hazudtak nekem és még engem akartak hülyének nézni amikor felhoztam. Engem ne nézzenek se ők, se mások hülyének, vagy viseljék a következményeit. Igazából nem bánom, hogy eljöttem, nehéz lett volna egy hazug családdal tölteni a szünetet, a vonaton ülve pedig már alig vártam, hogy újra Kiliánnal lehessek. Érdekes. Egy bizonyos estén minden a feje tetejére állt és jelenleg úgy festett a dolog, hogy rendben vannak közöttünk a dolgok. Persze a fal még nem dőlt le teljesen, mert bár már nevetünk együtt, még egyszer sem öleltük meg egymást. Ez részben az én hibám is.
Minden esetre, ezt az évet másképp akartuk kezdeni, együtt. Ezért beszéltük meg, hogy együtt megyünk az évnyitóra, mint egy normális testvérpár, habár azoknak nem mondom magunkat. Durva lett volna a saját bátyámmal csókolózni...fujj.
Átaludtam a délutánt az évnyitó előtt. Bubi keltett fél órával a kezdés előtt, hogy ideje lenne felkelni és összekészülődni, mert a másnapos, késve érkező diákokat nem nézik jó szemmel és amúgy is, a bátyám vár. Francba!
Kipattantam az ágyból, elbotladoztam a fürdőig és miközben sminkeltem, felrángattam a harisnyámat és nagyjából mindent egyszerre próbáltam csinálni. A végeredmény pedig...25 perc alatt egészen csinos, piros ruhás, taláros, ám cipő nélküli hamupipőkét pillanthattam meg a tükörben. A magassarkúmat a kezemben fogtam, úgy futottam ki a szobából, de a srácot nem láttam sehol. Biztos voltam benne, hogy a nagyteremnél lesz, szóval egy sprintet lenyomva a lépcső aljában torpantam meg, ahol mintha semmi nem történt volna magamra kaptam a cipellőimet, hátradobtam a hajam és a levegőt hosszan kifújva lépdeltem közelebb a bejárathoz, ahol, ahogy sejtettem, ott várt az én barna "hercegem".
- Fogd be - nevettem mielőtt még bármit mondhatott volna.
Szál megtekintése

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. március 27. 21:54 | Link


Dísztalár meg ami alatta van


Még egy kicsit a normálisnál gyorsabban szedtem a levegőt, de ez nagyon úgy tűnt, hogy Kiliánnak fel sem tűnt. Azért elhallgattattam a köszönés helyetti felszólításommal. Ahhoz képest, hogy úgy kellett ébreszteni, elég éber és jó kedvű voltam, meg sem akartam lógni ahogy általában. Talán közrejátszott az is, hogy nem volt kit kerülnöm, meg végre átléptem a következő évfolyamba. Egy bukásom már volt, nem kéne még egy.
- Neked is - bólintottam aztán beléptem a terembe ahol már jócskán összegyűltek az emberek az évnyitóra. Tekintetemmel mindjárt az ismerősöket kerestem, néhányuknak integettem is, aztán megakadt a szemem az elsősökön. Felhorkantottam a kis majomfejűek miatt. Ahogy elmentem mellettük, "véletlenül" egyiküket meg is löktem és mint a kuglibábuk, ketten,hárman összeborultak.
- Nem először nyertek, te is tudod - minden elismerésem a zöldeké. Ahhoz képest, hogy milyen hírük van, szépen felküzdötték magukat az első helyre. Engem mondjuk sosem érdekelt a pontverseny, de szurkoltam nekik. Meg egyébként is jól nézett ki a terem zöldben.
Magam alá húzva a talárt ültem le pontosan Kilián mellé. A tőlünk balra, néhány székkel odébb ülő barátnőm kérdőn, aggódva nézett rám, mire én mosolyogva megráztam a fejem. Minden rendben volt egyelőre, bennem pedig nem volt feszültség, sőt. Egészen kellemes érzés töltött el azzal, hogy átkok nélkül voltunk egymás közelében.
- Figyelj, nem kell beszélgetnünk - ingattam meg a fejem egy icipicit meglökve a karját az enyémmel. Az erőltetett beszélgetés még annál is rosszabb, amit eddig műveltünk. - Hallgassuk az igazgatót, együnk, röhögjünk a gólyákon...és kész.
Szál megtekintése

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. március 28. 20:35 | Link


Dísztalár meg ami alatta van


Ajkamba harapva fogtam vissza a hangos nevetést Kilián elsősökről alkotott véleménye okán. Nem lettem volna szegények helyében, főleg a kínos összeesés miatt...de hát naa, én nem akartam...francokat nem. Kölyökkoromban engem nem szívattak, mert behúztam egy mestertanoncnak már a beosztást megelőzően. Azt hitték, Rellonos leszek. Nem mondom, örültem volna, ha oda kerülök, de így az évek múlásával belátom, hogy teljesen jó helyen vagyok a pirosak között.
- Csoda, hogy idén nem buktunk meg - vetettem oda neki az utalást arra, hogy annak ellenére, hogy nem egy vér folyik az ereinkben, szinte ugyanolyanok vagyunk. Ugyanolyan lusták, ugyanolyan hirtelen haragúak és teszünk a tanulásra. Mondjuk azt nyugodtan kijelenthetem, hogy én jobban szeretek a jelennek élni, mint ő.
Zavart, szinte frusztrált, hogy muszájból próbált beszélgetni, ezért is mondtam neki, hogy nem kell, ha nem megy. Nekem bőven elég lett volna csak a közelemben tudni, hiszen már ez is nagy haladás.
- Tudom, hogy a sült húst várod a legjobban - vigyorogtam rá. Tisztán emlékszek rá, hogy mindig imádta. Megesett az is, hogy ebéd után a konyhából loptam neki még egy adagnyit és megleptem vele a kis helyünkön. Régi szép idők. - Ja-ja, már most alakítanak, figyeld - böktem a fejemmel a gólyák felé. Az egyik a másikat bökdöste, mintha ő lenne a Valaki. Ez már jó téma volt kezdésnek...
Aztán egyre jobban kezdtük felvenni egymás rezgését, ő is bővebben beszélt, meg én is. Ami pedig levett a lábamról, mint húgát...a vigyora. Olyan régen láttam, annyira megváltozott, de mégis ugyanaz maradt. Szerettem volna még sokáig nézni, de hamar eltűnt.
A kérdés amivel kezdett, elérte nálam a fagypontot. Hirtelen pont másfelé néztem, egyből kombinált az agyam és nem tudom miért, azt hittem Kilián is tudja, mi volt egy bizonyos ismerőssel. Egyszerre fehéredtem és pirultam el, miközben ő világosan is feltette a kérdését. Nyögtem egy sort, mintha mi sem történt volna. Nem akartam hebegni a válasz előtt, de tisztán látszott, hogy másra gondoltam.
- Izé...öhm...majd elmesélem - ezt nem itt akartam vele megvitatni, de mindképp részletesen szerettem volna beszámolni neki arról ami anyámékkal történt. Hosszú sztori ahhoz, hogy a beszédek előtt megvitassuk.
Ahogy felém fordult, igazából nem tudtam levenni róla a szemem. Felhúztam a lábam, hogy felé fordulhassak bugyivillantás nélkül és lassan az arcára tettem a kezem.
- Mosolyogj - ennyi volt a mondanivalóm, reméltem, hogy ebből leszűri, mennyivel fontosabb nekem az, hogy jó kedve legyen velem annál, hogy megállás nélkül beszéljünk.
Szál megtekintése

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. július 18. 07:55 | Link


Ruhácska, frizura


Kicsit sem jártam rosszul amikor Zsombival összefutottam és megbeszéltük, hogy elmegyünk a végzős bálba. Bírom a srácot, elég rendes gyerek és lehet vele szórakozni, ami azért fontos szempont. Még azt is sikerült ledumálnunk, hogy ne ő jöjjön értem, hanem én menjek hozzá - egy igazi lovag vagyok, igaz? -. Na nem azért, mert el kell vele lovagolni a végtelenbe és tovább, hanem hogy segítsek kiválasztani az öltözékét. Tetszett ez a dolog, úgyhogy amikor kész voltam a fürdőszobai dolgokkal, tehát sminkeléssel, hajösszetúrással és öltözködéssel, már szaladtam is át hozzá a fiú szobákhoz. A többi lányhoz képest nem tököltem órákat a tükör előtt. Körülöttem fonogatták sokan a hajukat, meg minden ilyesmi. Na, az enyém az frissen szárított, de olyan kócos volt, mintha most léptem volna az ágyból. A fejpánttal együtt nekem nagyon tetszett az eredmény, már csak Zsombi véleményére voltam kíváncsi.
Végül vigyorogva léptünk ki az Eridon körletből, a Nagyteremig meg sem álltunk. Kényelmes sarut viseltem, szóval abban reménykedtem, hogy nem fogunk az asztaloknál ülni egész este, hanem táncolunk is amennyit csak lehet. Ezt a partneremnél nem tudom még, hogy mennyi az, amit ő szeret letáncolni, de előttünk az egész este.
- Úúúúh, imádom - állapítottam meg Zsombinak abban a pillanatban ahogy beléptünk a Nagyterem bejárati ajtaján és szemem elé tárult a sok szín és különleges elrendezés. - Zsombi, ez valami irtó jó - izgatottságomat azzal fejeztem ki, hogy csillogó szemmel, fülig érő vigyorral pillantottam rá és megszorítottam a kezét.
Szál megtekintése

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. július 18. 17:32 | Link


Ruhácska, frizura


Őszintén szólva nem rajongok annyira a bálokért, mert nem az én világos a habos báli ruha csomó ékszerrel, kontyokkal, de ez a téma igazán bejött. A ruhám nem nyomott sehol, nem akarta kiszorítani a tüdőmből a levegőt, a cipő pedig mintha a lábamon se lett volna. Na magassarkú, te tudsz ilyet? Naná, hogy nem! Egy-null a saru javára.
- Üühüm - bólogattam néhányat miközben a letörölhetetlen vigyorral a képemen néztem körbe még tüzetesebben. - Nekem a piros a kedvenc színem, az olyan, mint a tűz, meleg és élénk - magyaráztam beleéléssel. Fogalmam sincs róla, hogy ő hogy éli meg a saját világában a színtelenséget, gondolom már hozzászokott. Az biztos, hogy én megőrülnék.
- Vezess ahová szeretnél - felhúztam a vállaimat válasz közben. Nem igazán érdekelt, hogy hova fogunk ülni, leginkább azt vártam, hogy ne kelljen ülni. Majd amikor az elnök elmondja amit kell és bevonulnak a végzősök a táncparkettre, akkor már ott akarok topogni az első sorban, hogy Zsombival be tudjunk kapcsolódni. Már ha ő is annyira akar táncolni, mint én, persze. - Szeretsz táncolni? Mert én nem akarok majd egész este sütit tömni magamba, ha nem gond - kicsit előre akartam tudni, hogy mire is számítsak az est folyamán. Közben elindultam vele amerre akarta, hogy menjünk és szemügyre vettem azokat, akik körülöttem mentek el. Voltak elég szép ruhák, meg fejdíszek, az már egyszer biztos.
Tekintetem akaratlanul is a bejárat felé terelődött egy pillanatra. Eszembe jutott, hogy Kilián is végzős és én is az lehetnék, ha nem buktam volna meg. Akkor a végzős keringőn akár együtt is táncolhatnánk, de nem, ő nincs sehol és nem is számít ez sokat.
Szál megtekintése

Álmosvölgy legendája
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. október 26. 22:14 | Link



Véletlenszerűen választottam ki a jelmezem a budanekeresdi üzletben. Azt mondta az eladó, hogy jól fog állni, én nagy kapkodásban voltam, így könnyen rábólintottam. A végeredmény pedig tényleg tetszett, minden kiegészítőjével elégedett voltam, még a nagyon kék kontaktlencsével is a jobb szememben.
Szinte mindenem takarásban volt, így nem volt nagy esélyük az embereknek felismerni, út közben sokak mégis odaköszöntek. Mindenki vihogott, mosolygott és sietett a buliba...én nem tartoztam közéjük, már ami a sietősdit illeti. Nem volt partnerem, Kilián nem kapható a ilyenekre, így úgy döntöttem, majd a nagyterem előtt begyűjtök valakit, aki táncol velem az este folyamán.
Tehát így, jelmezbe öltözve, fegyverekkel felszerelkezve sétáltam le lassan a lépcsőn, ahonnan már el is kezdtem a nézelődést. Egyelőre nem volt olyan, aki pár nélkül indult volna a bulinak, kivéve néhány nagyon béna jelmezest, akikre rögtön nemet mondtam volna.
Parkolópályára érkeztem tehát ott a bejárati csarnokban, hátamat a falnak vetettem, jobb talpamat szintén, és a kendő fölött érdeklődve néztem a jobbnál jobb jelmezeseket.
Szál megtekintése

Álmosvölgy legendája
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. október 29. 15:49 | Link



Remek ötlet egyedül elindulni a halloween bulira, főleg ha csak vihogó párocskákat látsz besétálni a pokollá változott nagyterembe. Nincs éppenséggel lelki bajom, de azért kétszer is átgondoltam, mennyire volt jó ötlet a falnak dőlve várni a csodát. Odajött idő közben két srác, de annyira idétlenek voltak, hogy elhajtottam őket.
A harmadikat már kiszúrtam amikor közeledett. Mintha csak megbeszéltük volna az összeöltözést. Követtem a kendő fölött a tekintetemmel, és nem igazán jöttem zavarba attól, hogy úgymond kiválasztott.
Halkan elnevettem magam, majd értetlenül nézte, rá. Mégis milyen duma ez? Megráztam a fejem válaszul. Hiába néztem a szemeit, nem ismertem ezáltal fel, kivel állok szemben. Lábamat lecsúsztattam a falról, majd egy fél lépésnyit előrébb léptem.
- Szerintem épp rád vártam - vigyorodok el a kendő alatt, de valószínűleg ezt a szemeim is mutatják.
Beléptem hát a tolvajtárssal együtt a nagyterembe, ami kívülről nem is tűnt ennyire...izgalmasnak. Lenyűgözve néztem körbe, fel, le, jobbra és balra.
- Nem semmi. Ez biztos nem valódi - összevont szemöldökkel indulok meg a tűz felé, hogy beledugjam a kezem. Nem vagyok valami óvatos amúgy sem, de itt nem is kellett annak lennem. Semmi hatása nem volt. Mágia.
- Nem jutott már partner? - pislogtam fel ezt követően a férfire.
Szál megtekintése

Álmosvölgy legendája
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. október 29. 17:24 | Link



Ki tudja, mire vetemednek a diákönkormányzatosok...néhányukból simán kinézem, hogy csak azért is kibabrálnak az emberekkel titokban, hogy aki mit sem sejt, átsétáljon a forróságon.
Kicsit kíváncsiskodtam, talán pofátlanul, de rákérdeztem, hogy miért csak így egyedül. Érdekes választ adott, nem pont így értettem, de bólintottam, végtére is, teljesen igaza van.
- Jogos - mondtam nagy egyetértésemben. Kiliánt se lehetne elrángatni egy ilyen eseményre, és igazából nem is próbálkozok vele. Jól van ő otthon a lakásunkon, köszöni szépen. Vagy hát...nem tudom hol van, általában nem beszéljük meg az ilyen dolgainkat egymással. Ez van. - Nem mindenkinek tesz jót az ilyen összejövetel.
Mosolyogva nézek fel rá amikor a bemutatkozásra kerül a sor. A nevet nem tudom archoz kötni, így még szemhez sem, hiába leplezte le magát. Részemről ez nem ilyen egyszerű, ha már egyszer felvettem a tolvajjelmezt, nem akarom lebuktatni magam az első körben.
- Maradjunk annyiban, hogy nem ismerjük egymást. Ma csak... - miközben beszéltem, közelebb léptem hozzá, és végig a szemeit néztem. A füléhez hajoltam. - egy tolvaj vagyok - súgtam végül, eközben kihúzva a jelmezhez tartozó kését a combjára erősített tegezből. Semmi olyan jellegű nem volt ebben a mozdulatsorban, mint amire következtetni lehetett, és nem is gondoltam, hogy ez valóban jó figyelemelterelés. Korábban még volt, hogy elkövettünk ilyen-olyan dolgokat Kiliánnal, de már régóta nem.
- Igyunk - bólintottam, és indultam mellette az asztalok felé. - Az én párom szintén zenész, utálja a társaságot. Csak feszengenénk mind a ketten - vontam meg a vállam. Nem mindenkinek sikerül olyanba beleszeretni, aki hasonlóképp kedveli a társasági életet.
Míg odaértünk, szemügyre vettem a közelben ácsorgókat. Megakadt a szemem egy óriásbetéten, de először nem is tűnt fel, hogy aki a jelmezben van, az nem más, mint Norbi. Másodjára már jobb rálátásom volt az arcára, de szavak helyett inkább megfogtam az első poharat, ami a kezem ügyébe került, és legurítottam. Kár, hogy ezeken a bulikon nincs alkohol.
Szál megtekintése

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. december 15. 22:06 | Link

Az előadás
Bence&Szira
Zene és Tánc

Szerencsére rengeteg időmet lefoglalta a művészeti suli és most a karácsonyi bálra készülve a színjátszó. Előadásokkal készültünk, amit persze nem hagyhattam ki. Bencével ültünk össze kitalálni, mit adjunk elő közösen és nem volt nehéz rájönnünk, hogy ő tudná a zenét alapul, és pedig hozzá a táncot adni.
Sokat gyakoroltunk, főként külön-külön. Én a Grosserlieb próbatermét használtam főként, de a közös gyakorlás sem maradt el. Elég magabiztosan álltam az estéhez, de azért ott volt a félsz, ami minden előadás, fellépés előtt ott van az emberben.
Nem vittem túlzásba a fellépő ruhát, egy egyszerű fekete cicanadrágot, felülre pedig piros, kissé csillogós, ejtett vállú pulóvert vettem fel és mezítláb sétáltam a rellonos fiú mellett a színpadra. Elfoglaltam a helyem középen, háttal a többieknek és még egy mély levegőt vettem a kezdés előtt.
Ahogy felcsendült az ismerős dallam, testem magától mozdult, pontosan tudta irányítás nélkül is, hogy mikor merre kell billenni. Egyik láb, másik láb, kicsit lassabban... Tánc közben semmi másra nem figyeltem, csak a zenére amit Bence játszott és egy cseppet sem zavart, hogy igazából semmit sem látok a közönségből. Csak magamnak táncoltam abban a pár percben. Ugrottam amikor kellett, forogtam és minden begyakorolt mozdulatot a tőlem telhető legpontosabban csináltam.
A végénél elmosolyodtam és végül újra a kiinduló helyzetbe, azaz háttal álltam a közönségnek. Néhány szusszanás után vigyorogva néztem a közeledő fiúra - immár előre fordulva, közelebb lépve a színpad elejéhez.
Szál megtekintése

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. december 23. 12:52 | Link

Bálintom Pirul
Bálintkirálynője

Előadtuk Bencével a kis zenés-táncos előadásunkat, én pedig rohanósra fogtam. Míg a színpadon folyt tovább az előadás, a háttérben én átöltöztem báli ruhába, Bubi pedig helyrerázta a hajamat. A sminkem már kész volt, és a cipőbe is csak bele kellett ugrani, hogy aztán csapódhassak Bálinthoz. Hüvelykujjammal megsimítottam kézfejét és mosolyogva pillantottam fel rá ahogy távolodni kezdtünk Linék előadásától.
Megálláskor körbepillantottam és jót vigyorogtam a többieken, akik sápadtra izgulták már magukat a tánc miatt. Valahogy a levitásommal kilógtunk a sorból. Én a Bencével való produkció miatt jobban izgultam, mint a keringőn, amit már ezer meg egyszer elpróbáltunk. Különben sem lehet mellette semmi gond.
- Nagy pillanatra? Miért...ez az esküvőnk? - tettetett meglepődöttséggel néztem a fiúra és még a szám elé is kaptam a kezem. Pár másodperc után vigyorogtam csak rá és szorosabban fogtam a kezét. - Ha orra buknék, te is esel velem.
Mikor intettek, hogy indulás van egy röpke sóhaj elhagyta a szám és hatalmas mosollyal sétáltam be a tökéletes pasi oldalán, hogy elfoglaljuk a helyünket. Ez a csillagos ég eléggé jó téma, tetszett ahogy meg voltunk világítva, és ahogy a zene elkezdődött, a partneremre hagytam magam, vezessen, ahogy annak lennie kell.
- Csak ara pályáztam - válaszoltam visszavigyorogva. - Mármint, hogy téged meggyőzzelek.
Pörögtünk és forogtunk, én pedig élveztem a táncot, jobban, mint ahogy azt gondoltam eleinte. Nem hittem benne, hogy jól fog alakulni, és mégis.
- Amúgy te sem panaszkodhatsz. Csodálom, hogy még nincs a fejeden a korona, Mr. Pingvin.
Szál megtekintése

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. december 29. 21:09 | Link

All I want for Christmas
Adriannel, a második körben
Bálintot egy piiicit magára hagyva Love

Amikor elvállaltam a dolgokat már tudtam, hogy ez az este nem lesz egy egyszerű menet. A színházban elég jól belejöttem már a gyors átöltözésbe, amit a bálon kamatoztathattam, hisz a Bencével való fellépés után gyorsan kellett átöltözni, végzősként a keringőben volt a helyem. Szerencsésnek mondhatom magát, mert Bálint egyetlen mosolyával bárkit levesz a lábáról, és most mégis engem választott partneréül. De hát a harmadik fellépésre már sajnos nem jöhetett velem, még az átöltözést is magamban kellett megoldnom.
A többiekkel rengeteget készültünk a táncra, amire Norbi hívta fel a figyelmem. Nem mondhattam nemet, és amúgy is, erre nemet mondani? Kizárt. Minden percét élveztem a gyakorlásnak, még azt is, amikor egymásra borultunk mindannyian.
Aztán komolyodva egy kicsit, a második hármas csapatba kerültem, Adriannel az oldalamon. Magamban dúdolva, már izzítva a csípőmet figyeltem az első párokat és Ninát, aztán széles mosollyal az arcomon szaladtam, hogy a helyemre állva teljes összhangban a lányokkal elkezdjük a táncunkat. Ehhez csatlakoztak a fiúk, és sikerült. Sikerült nem elrontani semmit, minden a gyakorlat szerint ment. A dobozka átadása, a lépések és még a hajam dobálása is.
Nem tartott sokáig, sőt, hamar azon kaptam magam, hogy a mikulásruhás lányok után visszafelé tartunk és a nagy közös táncba kezdtük. Nagyon élveztem az egészet, vigyorogva hajoltam meg a végén a többiekkel együtt, majd ugyanazzal a vigyorral sasszéztam vissza Bálinthoz.
Szál megtekintése

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2016. július 16. 21:26 | Link


Csinosban


Hiányzott Bálint. Néhány hét eltelt már azóta, hogy visszaköltöztem és beiratkoztam mestertanoncnak, de már annyira megszoktam, hogy mindennap a párom mellett ébredtem és feküdtem esténként, hogy már az alvás is nehezebben ment.
Hiába a látogatások, annak a tudata, hogy az ember szívének legfontosabb ember a világ másik végén járkál, nem éppen kellemes.
Általában minden hétvégét ott töltöttem, ahol éppen járt, leszámítva ezt. Nem mondom, kicsit bántott az, amikor közölte, hogy most ne menjek, mert sok munkája lesz, az önbecsülésemen is csonkított.
Dacolva a világgal döntöttem hirtelen úgy, hogy ha nincs Bálint, én magam fogok eltölteni egy szuper estét, méghozzá a végzős bálban. Két napja volt, hogy pontosan tíz hónapja elkezdődött a kapcsolatunk, mely pecsétjét, a gyűrűt most is az ujjamon viseltem.
Halvány mosolyt varázsolva arcomra léptem be az átalakított nagyterembe. Az évek alatt sok témát láttam már, de nem ez volt a kedvencem így elsőre. Ennek ellenére a témához illő ruhát választottam, méghozzá fehér alapon színjátszósát. Ez egy gyémántra hasonlít, vagy a jégre, mikor kezd olvadni és olyan furcsán törik meg rajta a fény.
Nem mondom, kicsit zavartan néztem körbe, hátha találok ismerőst aki szintén egyedül tölti az estét, és ennek hiányában lassan eloldalaztam az egyik asztal felé, hogy kezembe vegyek egy lángoló italt.
Szál megtekintése

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2016. július 18. 19:08 | Link


Csinosban


Kevesebbet készülődtem, mint általában szoktam, nem akartam megfelelni senkinek, hisz pár nélkül teljesen más egy bál. Az nem volt opció, hogy más férfi oldalán töltsem az estét, mert vagy Bálint, vagy senki, maximum a koktélos pohár - amiből szándékoztam sokat, de nagyon sokat meginni...mármint koktélból, nem pohárból.
Ruhámon végigsimítva lépegettem ide-oda, tanulmányoztam a koktélfelhozatalt, és a lángoló mellett döntöttem. Nem is gondolkodtam rajta, hogy jó ötlet-e beleönteni a táskából valami mást, de nem kapott lángra semmi, még én se...
Épp belekortyoltam volna amikor valaki a hátam mögött megszólalt. Az első hangra azt hittem, rossz helyre álltam, majd a hangra, melyet bárhol felismernék, végigfutott gerincem mentén egyfajta bizsergés. Lassan fordultam irányába, hitetlenkedő, elképedt arcomat hamar ráncba kellett szedni.
- Te...mit...miért... - pislogtam nagyokat Bálintra, és mély lélegzetvétellel bújtam a kezébe. A koktél ahelyett, hogy az asztalra került volna, első körben a pocimba került - belekortyoltam mielőtt szerelmem nyakába ugrottam volna.
- Te szemét, úúúgy utállak - nevettem el magam és a nyakába bújva csókoltam meg a parfümtől illatozó részt.
Szál megtekintése

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2016. július 30. 17:46 | Link


Csinosban


Mosolyom szinte levakarhatatlan bármikor, amikor Bálint közelében lehetek. Így volt ez ezekben a pillanatokban is, és kihasználtam a közelségét. Úgy bújtam hozzá, mint egy árva kiscica.
- Szép - néztem a csokorra, majd vissza a párom csodálatos szemeibe. - De nem tudom a hajamba tűzni - csalódott arcot vágtam, persze kicsit rájátszva. Hisz ha már eljöttünk a bálba, gondoltam táncolni is fogunk. Na és azt virággal...hát elég kellemetlen.
- Az sikerült. Tényleg azt hittem, nem akarsz látni - biggyesztettem le ajkam és úgy néztem rá. Szomorú, meg kicsit haragos voltam azért, mert abban a hitben kellett lennem, hogy nem látom amíg azt nem mondja, hogy oké, akkor most nem dolgozik, ráér velem is foglalkozni. Nehéz együtt élni a gondolattal, hogy országok választanak el tőle.
- Öööö...őőőszintén nem tudom, milyen íze volt. Felöntöttem - megköszörültem a torkom a megjegyzésemet követően. Hiába iskolai esemény, kell egy kevés löket abba az itókába.
Kezébe csúsztattam sajátom, majd az asztalhoz húztam, ahol kis gondolkodás után egy pirosas, de nem lángoló italt választottam ki és felé nyújtottam. Amint elvette, előhúztam saját üvegcsémet, és kérdőn pillantva rá tartottam a pohara fölé.
Szál megtekintése

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2016. augusztus 18. 06:39 | Link


Csinosban


Csak mosolyogni tudtam Bálinton. Még ennyi idő után is elég hihetetlen, hogy létezik a földön annyira édes pasi, mint Rentai uraság. Figyelmes, kedves és óvatos is, ez azzal a mozdulattal is megmutatkozott, amivel a hajamba tűzte a virágot. Hitetlenségemben megingattam a fejem.
- Köszönöm - melegség öntötte el a mellkasom és úgy éreztem, nincs rajtunk kívül más a teremben. Eddig az ismerősök után kutattam, jól akartam érezni magam nélküle is, most meg... Már csak ő érdekelt.
- Örülök neked. Nagyon. Bár lehet, hogy csak ellenőrizni jöttél, hm? - vontam fel kérdőn a szemöldököm, de persze el is mosolyodtam utána. Hiába a színészet, mindent nem lehet megjátszani.
Aztán az italokhoz mentünk, mert az olyan, mint egy nyaklánc, kiegészítő az estéhez. A szinglik is mindig pohárral a kezükben várakoznak a semmire, hogy azzal tereljék el mások és saját figyelmüket.
Na de Bálint tudhatta, hogy az ilyen események nem zajlanak nálam plusz itóka nélkül, gondolom meg sem lepődött a szagon, amit a flaskába beleszagolva érzett.
- Szerintem ez cukormentes - húztam el a szám miután belekóstoltam egy érdekes türkizkék színű italba, majd párom felé nyújtottam.
- Az a helyzet, édesem, hogy sokkal jobban szeretném ezt kettesben meginni veled... - böktem mutatóujjammal a kezében tartott italomra, majd jobbomat a derekára csúsztatva közelebb léptem hozzá és szemébe néztem.
Szál megtekintése

Nagyterem - Álmosvölgyiné LustA Sztrid hozzászólásai (15 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet