Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.
|
|
|
Révész Kornél INAKTÍV
Kornélia, Timi ikre offline RPG hsz: 162 Összes hsz: 1522
|
Írta: 2015. szeptember 27. 21:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=524722#post524722][b]Révész Kornél - 2015.09.27. 21:28[/b][/url] Gareth-határozottan nem az évzáró időpontjában-Nem egészen erre számított. Tanácstalanul néz szét a nagyterembe, ahová egy kellemetlen és eléggé meglepő rántás kíséretében került át a navine toronyból, azon belül is a szobájából. És hát Ella fölül. Utazott már máskor is zsupszkulcs segítségével, ahhoz hasonlított az érzés, de ha ez tényleg az volt, akkor teljesen bizton állíthatja, hogy ennél morbidabb zsupszkulcsot még életében nem használt. Hitetlenül mered a kezében tartott kondomra. Az idő nagyjából fél kilenc fele járhat most, szóval egy elég forgalmas időszaka ez a nagyteremnek ahhoz, hogy jelenlegi helyzete a legszebb, eufemizmus jegyében megfogalmazott kifejezéssel élve is rohadtul ciki és wtf. Legyünk őszintén, vállaljuk fel, mondjuk ki: férfilelkesedésének csúcspontján, kezében egy kondommal, száz százalékig pucéran álldogál a nagyterem közepén, ahová az imént került, hála annak, hála.. minek? Egy percre teljesen lefagy és ezalatt nem is csinál semmi mást, minthogy processzál. A környéken ülő egy része hangosan röhögni kezd, néhány lány felsikkant, megint mások szemérmesen eltakarják a szemüket, és csak az a szerencséje, hogy egyik tanár sem döntött úgy, hogy vacsoráját ebben az időben kívánja elfogyasztani. Néhány odakiabálnak neki, ki viccelődve, ki pedig felháborodva közli, hogy takarodjon ki a teremből, és meg merne rá esküdni, hogy néhány "szatír!" kiáltás is elhangzik. Főleg ezek azok a reakciók, amik visszazökkentik őt is a kezdeti megilletődöttségből. Zavart vigyorral néz szét. Ez kétség kívül baromi megalázó szituáció, de kutya legyen, ha nem hozza ki belőle a legtöbbet. A levita asztala felé sétál, mire mint az ijedt galambok (úgy, rebbennek el a közeléből az üldögélő diákok). - Bocs, elkérhetem azt a tányért? Aztán elgondolkodva néz le magára, középtájékra, megállapítva, hogy a hirtelen nyilvánosság sajnos nem volt elég ahhoz, hogy visszavonulót fújjanak a hormonjai. - Ha lehet, változtassátok át valami mélyebb tányérrá. Nem akarok nagyképű lenni - dehogynem, ó, Kornél, te kis komisz - De mondjuk fazékká. Egy-két oldalról vihogás csap fel erre, ő meg tettetett szemérmességgel néz hátra a másik asztalsorra. Jó páran vannak, akik kényszerítik magukat arra, hogy ne nézzenek oda, míg vannak, akik direkt vigyorogva szemlélik a műsort. Elvégre, nem mindig tűnik fel egy diák a vacsora közepén teljesen meztelenül a nagyteremben. - Tudom, hogy harapnátok ezt a két formás kis almát - pofátlanul beleröhög a saját mondandójába, ezt képtelenség fapofával bírni - de huss-huss. Perverz állatok. Végre kap egy kondért, amit az imént kért és ha a hátsó felét nem is, de legalább az igazán idegen szemeknek nem való részeit sikerül elfednie. Mintha már ennek beszerzése is külön mutatvány lett volna, meghajol a vacsorázók felé.
|
|
|
|
Révész Kornél INAKTÍV
Kornélia, Timi ikre offline RPG hsz: 162 Összes hsz: 1522
|
Írta: 2015. október 24. 02:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=534110#post534110][b]Révész Kornél - 2015.10.24. 02:10[/b][/url] Gareth és Mihael-határozottan nem az évzáró időpontjában- Tulajdonképpen egészen belejön egy idő után abba, hogyan kezelje a fennálló szituációt humorral. Sokkal rosszabbul járna, ha fülét-farkát(sic!) behúzva oldalogna ki innen. Ha vigyorogva, nevetve üti el a helyzet élét, akkor inkább az lesz a közönség benyomása, hogy csak valami hülye fogadást teljesít. Azt még valószínűleg ki is néznék az idióta fejéből. Ahogyan Mihael ugyan vihogva, de egyértelműen végigmustrálja, egy belső 'eeewwwwww' hanggal összébb szorítja a lábait. - Hé bocsi, de nem vagyok ám olyan, bár tudom, hogy ez a buja adonisz szobor még a pasik kedvére is való. Hahaha. Ha. Ha. Mindjárt nem lenne vicces, ha ez valójában is így lenne, de Kornél szerencséjére, még sosem próbáltak igazán rányomulni. Nem is tudna vele mit kezdeni. A poénra ismeri a válaszokat, erre is csak úgy folyékonyan, gondolkodás nélkül jönnek a szavak, mert tudja, hogy nem kell komolyan vennie. A továbbra is szörnyülködő per hullámokban fel-felvihogó, vinnyogó publikum felé ejt egy meghajlást, mire meg a háta mögül érkeznek hevesebb hangok. - Jaj már, de kis túlérzékeny mindenki. - Dünnyögi vigyorogva, de azért, mikor kézhez kapja a kért tárgyat, elég árulkodóan gyors és kapkodó mozdulattal húzza maga elé. Mint aki jól végezte dolgát, irányba fordul a kijárat felé, mire mi történik? Na mi? Egyszerre két dolog is. Egyrészt kiszúrja az eridon asztalánál a páholyból mozizó Gareth-t. Másrészt egy csattanósat vágnak szebbik felére, amit sokszor vonnak grammatikai szerkezetbe a fejével - főleg lányok. Főleg olyan lányok, akikkel valami rosszat csinált. - Aú! Na, vigyázz a kezedre, mindent a szemnek, semmit a kéznek, egy tapi öt galleon. Fel van írva az úr számlájára. Nade, visszatérve az eridonosra. Sikerül elkapnia a tekintetét, s egy pillanatra össze is húzza a szemeit, ezzel egyértelműen kiül arcára a felismerés egy külső szemlélődő számára is. Már aki tudja, hogy mit keressen. Épp kérdezni akarta magától, hogy mivel érdemelte ki ezt, ám megtalálta a választ.
Az egész azzal kezdődött, hogy valamilyen úton módon, most arra ne térjünk ki hogyan, de teljesen véletlenül, a sors kiszámíthatatlan és kacskaringós ösvényeinek köszönhetően hozzájutott egy zsák (igen, egy egész zsák) csillámporhoz. Bizony ám! Annyi csillámporhoz, hogy egy egész seregnyi hat éves kislány születésnapi zsúrját el lehetett volna látni vele. Tíz évre előre! Nos, mit kezd ezzel egy navinés? Pontosítsunk, mit kezd ezzel Révész Kornél, egykori Hugrabugos, glóriával övezett leszerelt kviddicsjátékos, többszörös candy crush bajnok, és a criminal case-ben 130 hamburger és 57 chips boldog tulajdonosa? Természetesen, beáll egy teljesen véletlenszerűen kiválasztott ajtóhoz, a zsákot pedig fölé lebegteti, várva a pillanatot, hogy az első kilépő ember nyakába önthesse a mindenséget. Innentől, gondolom, nem nehéz kitalálni, hogy ki volt az a szerencsés nyertes, aki elorozta egy ovis csoportnyi kislány több éves szülinapi dekorelemjét. Igen-igen, Gareth a lábujjhegyétől a feje búbjáig csillámporos lett. Halvány emlékei vannak arról, hogy mintha csillámvámpírnak és Csillogó Csoda Csődörnek nevezte volna, lehet, hogy még az Edward név is elhangzott - több nincs meg, mert a rohanással volt elfoglalva, nehogy az áldozat kitöltse rajta a dühét.
És most itt van egy köcsöggel a f.. maga előtt, ami valljuk be, nem valami fensé... a mivel maga előtt?! Az előbb még fazék volt, mikor lett ez FFFÚÚÚÚÚ! Egy. Kettő. Három. Kornél nyugi. Találj ki valami frappáns replikát. Vagy valamit, aztán szépen méltóságteljesen (haha) sétálj ki. - Ez egy köcsög vicc volt! Nem mindenki értékeli a poént, de azért néhányan mégis csak felnevetnek, főleg körülötte, akik látják, hogy mire utal pontosan ezzel a mondattal - ezek a reakciók pedig ismét oldják az ő hangulatát is. Az egy kósza pillanatra erőltetetté váló vigyor ismét őszintébb árnyalatot kap. - Remélem, mindenki kibámulta magát, mert ez a csoda, aminek ma a szemtanúi lehettetek (azaz én), ritkább, mint a teljes napfogyatkozás. - Szabad kezével művien végigmutat magán. - A művész úr távozik. A virágokat az öltözőmbe kérem.
|
|
|
|
Révész Kornél INAKTÍV
Kornélia, Timi ikre offline RPG hsz: 162 Összes hsz: 1522
|
Írta: 2015. október 26. 22:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=535546#post535546][b]Révész Kornél - 2015.10.26. 22:28[/b][/url] Gareth S. NightingaleEgyetlen pillanat törtrészéig teljesen komolyan gondolta, hogy ezek után mindenféle egyéb bonyodalom nélkül sikerül majd kisétálnia a nagyteremből. Ennél. Orbitálisabbat. Nem. Is. Tévedhetett. Volna. Ő meg az a nagy szája! Hogy nem tudta volna inkább befogni, de neeem, neeem, nem bírta ki. Neki ötleteket KELLETT adni annak az eridonos bosszúálló szemétládának a virágokkal! Rövid ideig csak bután néz le a köcsögre maga előtt, meg a benne sarjadó virágokra, és szürreális módon az első gondolata mindössze annyi, hogy jó, hogy nem rózsákat növesztettek oda. Azok a tövisek nem lennének kellemesek. Sssz. De foglalkozzunk azzal, ami ténylegesen történik: azaz a fejére hulló látványos virágesővel. Ez a showelem annyira találó, hogy bosszankodás helyett (bár egy kicsi azért van benne, tagadhatatlan), vigyorra húzódik a szája. Talán némileg elismerő vigyorra. - Mondtam, hogy az öltözőmbe, de ha ennyire türelmetlenül akarjátok kifejezni rajongásotokat, nem mondok nemet. Kifelé menet még int egyet hátra, aztán eltűnik a nagyterem vaskos ajtaja mögött. Innentől már egy kicsit több alkalma van visszakommandózni a navine klubhelyiségbe, minden bizonnyal okozva még pár örömteli vagy sokkos percet a vele szemben érkezőknek.
|
|
|
|
Révész Kornél INAKTÍV
Kornélia, Timi ikre offline RPG hsz: 162 Összes hsz: 1522
|
Írta: 2017. március 14. 15:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=667238#post667238][b]Révész Kornél - 2017.03.14. 15:53[/b][/url] Ombozi NoelÉtkezik. Táplálkozik. Burkol. Zabál. Tömi a búráját. Eszik. Ezek közül mindössze a konszolidáltabb jelzők azok, amelyek nem illenek rá, merthát, ha tanult is asztali etikettet, az legfeljebb az alsóközéposztályt megcélzó vendéglátóipari egységek pultjánál történt. Ne is mondjuk, hogy ez nem számít releváns képzettségnek. Épp ezért az elegáns szemezgetés helyett már a második tányér gulyáslevest lapátolja be magába, csak azért ennyire gyorsan, hogy minél előbb elérjen a következő fogásig: az aranygaluskáig. Ma ilyen magyaros napja volt a manóknak, úgy tűnik, nem mintha neki baja lenne bármivel, amit elé raknak, amíg az ehető. Épp egy falattal van teli a szája, amikor Noel ráköszön, úgy biccent felé a fejével. - Shő. *ford.: Cső. Majdnem sikerül jól artikuláltan a visszaköszönés, mindössze az kellett volna a teljes sikerhez, hogy ne állja a hangok útját néhány répaszem, két kocka -mostmár pépesre rágott - hús, egy kocka krupmli és még ki tudja, mit kanalazott hozzá. Jól hallható, ahogy sikerül legyűrni a torkán az ételmennyiséget. - Te nem késtél el ezzel a kérdéssel jópár évet? - vigyorodik el, miközben újabb kanállal lapátol be. - Én elvagyok, de azért lehetne jobb is. - Sokkal jobb is. Eleinte elég kényelmetlen és kellemetlen volt az élet a költözés után, de előbb-utóbb megszokja az ember az áram és netnélküliséget. Mint a pottyantós budit. - Mondd, hogy nem valami Edictum cikket írsz.
|
|
|
|