Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=440689#post440689][b]Kávássy A. Henrietta - 2014.12.23. 19:16[/b][/url]

Mindig nagyon izgulok az ehhez hasonló nagy ünnepségeket, rendszerint már jóval korábban gondolkozok a ruhámon és azon, hogy vajon mi hogy lesz. Ez a bál sem kivétel, ráadásul ötödikesként még táncolnom is kell. Szüleimnek hála nagyon hamar megtanultam a társastáncokat, szeretem is őket, a keringő pedig még kedvenceim közé tartozik, de mégis csak sokan fognak minket nézni. Próbáltam az ünnepség ezen részére nem gondolni, inkább a ruhámra koncentráltam. Igyekeztem nem kitűnni, de szó mi szó, nagyon szeretem a nagyestélyi ruhákat. Szívem szerint egy habos-babos ruhát választottam volna, de az már túlzásnak éreztem, ezért egy sima lefutásúban egyeztem meg magammal. Hozzá fehér magassarkút vettem fel, de nem igazán szántam a megfelelő darab felkutatására sok időt, mert nem fog sokat látszani a ruhám alatt. Hajammal gondban voltam, de végül úgy döntöttem, hogy szabadon hagyom, nagy részét a jobb vállamnál előretéve.
Nem volt más hátra, már csak el kellett indulnom az ünnepségre. Noszogatásra volt szükségem, de most csak magamra számíthattam. Nem szerettem sosem a nagy tömeget, mégsem mondhattam le, hiszen megbeszéltem a találkozó idejét és helyszínét Ivánnal. Felemeltem ruhám alsó részét, hogy ne essek el benne és elindultam a Nagyterem felé. Vigyáztam, hogy a lépcsőket esés nélkül megússzam, ezért nem siettem, bár tudjam jól, hogy néhány perces késésben vagyok. Szerencsére gond nélkül megérkeztem, ruhámat is elengedtem, majd körülnéztem. Nagy tömeg volt a terem ajtaja előtt, nem lepődtem meg, csak így nehezebb volt megtalálnom táncpartnerem. Kicsit ideges lettem a sok ember láttán, reméltem, hogy nem nézek ki viccesen, se csúnyán, de túlöltözötten.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=440788#post440788][b]Kávássy A. Henrietta - 2014.12.23. 22:25[/b][/url]

Épségben és esés nélkül megérkeztem a nagyteremhez. Jó magassarkúban járónak tartom magam, de azért általában szoktam látni, hogy hova lépek, most viszont a ruha miatt gyakorlatilag vakon kellett végigmásznom a lépcsőket. A tömegbe érve ide-oda kaptam a fejem, vadásztam a sok arc közül a nekem kellőt. Ivánt annyira nem ismertem, csak látásból, esetenként váltottam vele néhány szót, de ennyi volt a kettőnk mögötti múlt. Talán ezért is lepődtem meg nagyon, amikor megkérdezte, hogy elmennék-e a bálra. Természetesen igent mondtam, elvégre nincs bajom a sráccal és így legalább jobban megismerhetem.
Egy velem szembejövő szempárra lettem figyelmes, elmosolyodtam, amikor megláttam Ivánt és rögtön meg is indultam felé. Kettőnk közül Ő szólalt meg előbb. A bókra szerényen elmosolyodtam.
- Szia! Köszönöm, te is jól nézel ki. – Kétségtelen, hogy nagyon macsó volt a ruhájában. Belekaroltam a felém nyújtott kezébe. – Mehetünk! – Bólintok, mikor megkérdezi, hogy mehetünk-e és rögtön utána elindultam a terembe. Iván rockosnak tűnt eddig nekem, nem gondoltam, hogy a tánc is a kisujjában van, de magabiztosságából erre következtettem. És valószínűleg ez csak egy dolog a sok közül, amit ma meg fogok tudni róla.
- Én is tudok táncolni, de kettőnk közül Te vagy szerintem a vezetőtípus, szóval menni fog.
Közben beértünk a nagyterembe, ahol nem lehetett nem észrevenni a fehérséget. A díszek, a ruhák, minden fehérben pompázott, sőt még a hó is szállingózott. Azt hinné az ember, hogy fázni fog, de a varázsolt hó nem volt hideg. Még jó is, hiszen az ujjatlan ruhámban én gyorsan megfáznék, az ünnepek előtt pedig nem lenne szerencsés dolog. Jobban megnéztem a termet, volt ott minden, még csokiszökőkút is. A nagy végzős táncnak még nem jött el az ideje, ezért érdeklődő arccal társamra pillantottam.
- Leülünk az egyik asztalhoz? - Kérdeztem tőle, felvetve az ötletet, de reménykedtem, hogy ha neki más elképzelése volt, akkor megosztja velem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=443514#post443514][b]Kávássy A. Henrietta - 2014.12.28. 18:47[/b][/url]

Szeretek ismerkedni és barátkozni, talán ez vezényelt akkor is, amikor belementem, hogy Ivánnal menjek a végzős bálra. Mert ez az ünnepség fontos esemény számomra, elvégre is egy életben mindenki csak egyszer ötödikes és táncolhat ünnepeltként. Kedvesnek tűnt, bár valamit éreztem rajta, valami furcsát, némi visszahúzódást. Gondoltam ez csak az első félórában lesz látható rajta, aztán feloldódik és kiteljesedik majd.
Belekaroltam felém nyújtott karjába és együtt bementünk a nagyterembe. Mindkettőnknek káprázhatott a szemünk a fehérségtől, nekem tetszett a díszlet, igaz nem szerénykedtek a fehérrel, de Iván hangjából nem teljesen érződött a lelkesedés. Egy szerény kis mosollyal folytattam lépteimet, amíg fel nem merült az ötlet, hogy leüljünk az asztalokhoz. Ruhám alsó részét ismét felemelem, hogy lépni tudjak, majd óvatosan, ruhámra vigyázva átlendítettem egyik lábamat az asztal előtti padon, majd mikor már stabilan álltam rajta, a másikat is. Talán ez volt az egyik pillanat a kettő közül, amikor láthatóvá vált a magassarkúm is, a következő nagy valószínűséggel felálláskor és a padból való kimászáskor lesz. Leülök a sütikkel szemben és féloldalasan Iván felé fordulok, aki a jövőmről kérdez.
- Magizoológus szeretnék lenni. Az a tervem, ha minden jól megy és sikerülnek a vizsgáim, hogy itt maradok mestertanoncnak. – Meséltem egy kicsit magamról, majd szokásosan visszakérdeztem. – És neked vannak elképzeléseid? – Elhatároztam, hogy nem hagyom, hogy kibújjon a válaszadás alól, ha ezt a kérdésemet elintézi röviden és gyorsan, akkor kérdezek majd mást.
Bizonyára csak a cukorbetegek és a nagyon elképesztő emberek tudtak volna ellenállni az asztalon viruló finomságoknak. Elvettem egy csokis sütit és eszegetni kezdtem. Reménykedtem, hogy nem valami iszonyat lesz, de kinézete sem arra utalt és amint kiderült, fölösleges volt aggódnom, nagyon finomat választottam.