36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet
Nagyterem - Grace Erin Green hozzászólásai (11 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. október 29. 20:50 | Link


Jelmez

A mai napon egy teljes kész, totális káosz volt... Mit káosz, inkább apokalipszis, csak a négy lovas hiányzott. Miután egy rellonos srác, bizonyos Dioméd volt oly édes, hogy elhívott, egész éjszaka gyomorgörcsösen gondolkoztam a jelmezemen. Nem is akartam eredetileg eljönni a bulira, egyedül meg biztos, hogy otthon maradtam volna, de így akadt valaki, aki elkísérjen, tehát már nem mondhattam le pánikolva. Amúgy sem lett volna az én műfajom, mert megaláztam volna vele a srácot, ami meg még rosszabb, saját magamat is. Szóval ötlettelen éjszakázással töltöttem az óráimat. Már világosodott, mikor elaludtam, de csak pár órát töltöttem ezzel a haszontalan elfoglaltsággal. Utána még törtem a fejem egy darabig és végül sikerült rájönnöm  egy egész jó, ám annál inkább necces jelmez ötletére. Harley Quinn, a kissé pszichopata, ex-pszichológus bohóclány karaktere kedves volt a szívemnek régebben, ezért töltöttem az egész délutánomat azzal, hogy összeharácsoljam a kellékeim. Azt hiszem, a végeredményért megérte dolgoznom, mert szinte magamra sem ismertem első pillantásra. Persze, ha valaki jobban megnézett, akkor a szőke haj és a rengeteg fehér arcfesték alatt megtalálhatott engem is. Azért nem ártott figyelni. A mai nap abban tért el a többitől még, hogy túlságosan is izgultam ahhoz, hogy elkéssek. Nem, nem a fiú miatt, vagyis nem csak miatta, hanem leginkább azért, mert nem szerettem a tömeget és ha tehettem, kerültem is. Ma viszont a tömeg közepébe készültem, ami nagyon nem volt rám jellemző. Szedtem a lábaim a nagyterem felé, néha rácsodálkozva arra, hogy mi olyan jó a sok pókhálóban. Utálom a pókokat. A tömeget is. Fuj! Megráztam a fejem, majd nem messze a nagyteremtől megtorpantam és mély levegőt véve a falnak döntöttem a fejem és vártam. Remélem, hogy Dioméd nem gondolta meg magát, mert én egyedül oda be nem megyek...
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2014. október 29. 20:51 Szál megtekintése
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. október 30. 12:43 | Link


Harley Quinn jelmez

Ameddig Diomédre vártam, volt időm körbenézni. Bőven akadt rá időm. Sajnos jóval többet láttam, mint akartam volna, szóval mikor megpillantottam Tonyt kéz a kézben egy szőke hölgyeménnyel, azonnal más irányba kaptam a fejemet. A mai jókedvről egyelőre ennyit, azt hiszem. Cuki volt így kormos pofival, meg minden, szóval én csak reméltem, hogy nem vett észre engem. Nem akartam vele sem találkozni, sem beszélni jelen pillanatban. A folyosó felé pillantva tökéletes rálátásom volt egy fiúra, aki mondhatni, hogy majdnem Ádám-kosztümben jégen csúszott errefelé. Halkan felkuncogva eltűrtem egy szőke tincsemet és figyeltem, ahogy leszólít egymás után több lányt is, megkérdezve őket, hogy nem én vagyok-e esetleg. Szélesen vigyorogtam a kosztümömhöz híven és vártam, mikor fog majd végre felém is vetni egy pillantást. Az igazat megvallva nem kellett túl sokáig várnom, mert a legtöbb lány már partnerrel várakozott a nagyterem előtti folyosón. Nem is rossz ez a jelmez, vagyis... igen, azt hiszem ezt még nevezhetjük jelmeznek.
- Ugyan, hogy is merülhetett fel a fejedben, hogy nem leszek itt? Én tartom a szavam - nevettem fel egy szemforgatás kíséretében, majd az ajkamba haraptam végigmérve. Kapásból nem sok embert tudok felsorolni, aki képes dögösen kinézni ágakkal a hajában, kéken és zölden, majdnem ruha nélkül, de azt hiszem, hogy Jeges Kventin Dioméd mától felkerül arra a bizonyos listára.
- Ő, hát hatalmas megtiszteltetés, hogy maga az erdők ura kísér el engem a bálba! Örvendek, a nevem Harley Quinn, foglalkozásom szerint szociopata bohóc vagyok. De azért kezelhető vagyok! A bókot pedig köszönöm - nevettem fel meghúzva a copfomat kis vigyorral és a kezére néztem. Aranyos volt tőle a felajánlás, hogy belé karolhatok, hát így is tettem a biccentésére pedig szélesen elvigyorodva bólintottam.
- Még szép, mehetünk. Én készebb nem is lehetnék. - vigyorogtam szélesen és hálát adtam az égnek, hogy emellett a jelmez mellett döntöttem. Vitathatatlan előnyei vannak, olyanok, mint például az, hogy a fehér sminktől nem látszik, ha elpirulok. Na meg jól nézek ki. Még a körmöm is kifestettem, ami meglepő volt, hiszen ilyesmire nem gyakran vetemedtem. Vetettem egy vigyort oldalra, dioméd felé. - Milyen napod volt? Én igazából csak készülődtem egész nap. És ezt most nem azért mondta, hogy kihangsúlyozzam, csak tény.
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2014. október 30. 12:43 Szál megtekintése
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. október 30. 14:46 | Link


Harley Quinn jelmez

Azért látszott a srácon, hogy tetszik neki, ami lát, mire elégedett vigyorral kihúztam magamat. Hát igen, ő sem volt rossz darab, szóval kifejezetten tetszett a helyzet, legalábbis eddig. Mindössze egy srác volt, aki ennél jobban megmozgatta a sejtjeim, de ő teljesen más miatt. És ő mással volt. Mélyet sóhajtottam, de ismét mosolyognom kellett, mikor kijelentette, hogy részéről az öröm. Elvigyorodva oldalra döntöttem a fejem és ránéztem. Próbáltam úgy kinézni, mint aki nagyon eltűnődött a dolgon, hogy eleget tegyen-e a  kérésnek.
- Hm, hát még meggondolom a dolgot, drága. - nevettem vele, mivel nagyon cuki nevetése volt és ez azért jó dolog, hé! Mikor belé karoltam, ő cserébe rám mosolygott én pedig az ajkamba haraptam egy pillanatra. Elindultunk az ajtó felé, amit csontvázak nyitottak... hát nem mondom, nagyon para volt, pont ehhez a bulihoz illő hangulatot teremtett az embernek, már azelőtt, hogy belépett volna az ablakon. Elismerő vigyorral bólogattam a csontváz felé, aztán inkább visszanéztem még futólag a vállam felett Tonyra, elmosolyodtam és Kventinre sandítottam.  
- Az a csaj a barátnőd volt? - biccentettem a fejemmel a vörös kiscsaj felé, akire az előbb rákacsintott. A lány elég csúnya pillantásokat küldött felém, innen jött az ötlet, hogy szerintem köze lehetett a sráchoz. Nem igazán érdekelt most a lány lelki nyomora, csak nem értettem azt a fejet, amit vágott.
- Meg tudom érteni, én is ezt csinálom minden reggel - nevettem fel a mutatóujjam köré csavarva egy hajtincsemet a fekete végű copfomból. Persze tényleg hasonlóan nézett ki a hajam reggelente, de az a rémálmok miatt volt és nem azért, mert én úgy akartam. Legközelebb majd én is bedobok valami hasonló jelmezt. Azt hiszem, hogy jól állna nekem.
- Aha, hát... nem könnyű fekete hajú csajból szőkét csinálni, még varázslattal sem, mert nagyon makacs hajam van... - nevettem fel zavartan, majd inkább hátradobtam a copfomat és rávigyorogtam, végigmérve immár fekete-fehérben. Be kellett vallanom, hogy kifejezetten helyes volt a srác. Egy estét mindenesetre nekem kifejezetten megért nekem. Mikor bókolt, már tényleg örültem a fehér arcfestéknek, ami alatt nem nagyon látszott, ha elpirultam. Arra nem számítottam, hogy ennyire bejön majd neki a jelmezem.
- Hu, hát... köszönöm, Dioméd! Megtisztelő, hogy jelmez nélkül is jó csajnak lettem szavazva a részedről - vigyorogtam rá megsimítva a pofiját a mutatóujjammal. Jól esett a figyelme, ez tény és való. Még akkor is, ha nem utána csúszok-mászok hat éve. Abból úgysem lesz semmi, tehát Dioméddel simán jól érezhetem magamat. Az ujjaim az övéi közé fűztem, mikor a kezembe csúsztatta az övét. Vele tartottam a svédasztalhoz és én is szemlélni kezdtem a kínálatot. Az üveg amit elém tartott, borzasztóan bizarrul nézett ki, így vágtam egy fintort és elnevettem magam.
- Nem tudom, hogy mi van benne, de azt hiszem, hogy nem is szeretném. Miért, szerinted ez milyen? - mutattam fel egy szemgolyó cukorkát, ami körbe-körbe forgott a csomagolásában. Elég undorító volt, nem hiszem, hogy én azt meg akartam kóstolni.
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2014. október 30. 14:51 Szál megtekintése
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. október 30. 17:26 | Link


Harley Quinn jelmez

Az érkező párocskára sandítottam, de nem volt kedvem az önostorozáshoz, na meg ennyire mazochista sem vagyok, így visszanéztem Diomédre, aki halál nyugodtan bejelentette, hogy van egy menyasszonya meg két barátnője is. Elismerő arccal bólogattam egy sort, majd felemeltem egy üveg vajsört, ami még ugyan meleg volt, de az üveget pókháló lepte. Ez undi... Azzal a mutatóujjammal porolgatni kezdtem az üveget, aztán kibontottam és Diomédre néztem.
- Nem mondom, tudsz élni. Három nő, az nem kevés. Hát... sok szerencsét hozzájuk - nevettem fel és az arcát néztem oldalra döntött buksival. - Nem kérsz? Igazából ez tudom, hogy micsoda, az illatáról, szóval ebben bízhatsz.
A kérdésem után igazából bunkó voltam, mert beleittam az üvegbe és le nem vettem róla a szememet.  Az értetlen arca majdnem elérte, hogy elnevessem magamat, de nem lett volna túl szexi, ha ráröhögöm az italomat, szóval nagy nehezen megálltam a késztetést. Mikor már elmúlt a veszély, megráztam a fejem kuncogva.
- Nem, csak vicceltem, de igazából pont úgy néz ki a hajam reggelente, mintha ágak lennének benne. Áll szanaszét, mint a szénaboglya. - tettem le az üveget az asztal szélére addig, hogy tudjam mutatni, kb mekkora fejem van attól a hajtól. Elég ijesztő szoktam lenni, mint azok a középkori boszorkány-imitátorok. Utána persze ő is felhozta a haj-ügyet, hogy neki könnyebb volt kékre színezni, mint nekem szőkére. Mély sóhajjal szemügyre vettem a kék hajkoronát, majd két ujjam közé csippentettem egy tincsét.
- Hát ami jól néz ki, az jól néz ki. De mivel neked szerencséd van a hajszíneddel, nem csodálom, hogy könnyű volt átszínezni. Irigyellek egy kicsit... - mosolyodtam elengedve a tincsét és visszaszereztem az üvegemet és a többi édességet kezdtem tanulmányozni. A kezét persze azért még fogtam. Mikor visszatette az üveget, még mindig grimaszolva bólogattam.
- Ez egy jó döntés volt. - állapítottam meg, aztán nagy figyelemmel kísértem, ahogy Dió hatalmas harcot folytat a szemgolyóval és halkan felnevettem. Az az arc, amit vágott... már megérte eljönnöm! - Ez...fujj! Hős vagy!
Nyomtam egy puszit az arcára jutalmul, amiért megküzdött ezzel a rémes édességgel és megmentett engem tőle, hogy megkóstoljam. Én azt hiszem, lehet, hogy helyben rosszul lettem volna, ha egy szemgolyó ugrál a számban.
- Megmentettél! De azt hiszem, hogy egyet kell értsek veled: ha a többi is ilyen bizarr, akkor én ma nem fogyasztok semmit, köszönöm
A hangulatom kifejezetten derűs volt és nagyon tetszett a fekete-fehér megoldás is. Kellemesebb volt tőle az atmoszféra és nem is volt az ember szemének olyan bántó a jelmezek látványa. Mindig fáj a szemem, ha túl sok színes ruha van egy helyen. Diomédre mosolyogtam szélesen, finoman megszorítva a kezét.
- Azt hiszem, ez a mai este egy jó élmény lesz a számomra. Köszönöm, hogy elhívtál, mert ha nem teszed, most azt hiszem otthon kuksolnék és keseregnék - mondtam hálásan és megcirógattam a kézfejét a hüvelykujjammal. Most kivételesen nem ironizáltam, tényleg meg akartam köszönni a fiúnak a gesztust.
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2014. október 30. 17:26 Szál megtekintése
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. október 30. 21:30 | Link


Harley Quinn jelmez

Ahogy vártam, a szerencsekívánást egy vigyorral viszonozta, ami kifejezetten jól állt neki, aranyos volt tőle. Annak ellenére, hogy nem különösebben akartam vele olyan kapcsolat félét, attól még bírtam a srácot. Az még a szerencsésebb, ha a kapcsolat elején megmondja, hogy nem vagy egyedül kisanyám. Az a balhés, ha a közepén jelenti be, hogy: Ja bocsi, kisszívem, de ma nem érek rá, mert randim van a menyasszonyommal". És akkor te: "Miiii?!"
Az italra nemet mondott, mire én csak kis vigyorral vállat vontam és inkább húzóra megittam a maradékot. Ez volt a kedvenc italom az egész kerek varázsvilágban. A legjobb dolog. Egy elegáns mozdulattal letettem az üres üveget, majd ismét visszanéztem rá. Nagyon úgy tűnt, hogy elgondolkozott valamin, amire egy fürkésző pillantás volt a válaszom. Nagyon remélem, hogy nem sántikál rosszban, nem szeretnék már év elején balhéba keveredni. A puszim után enyhe döbbenet látszott a srácon vagy az is lehet, hogy inkább vágyakozás? Nem tudtam pontosan megállapítani, de az tuti, hogy a pillantása megakadt az ajkaimon, amitől egyszerűen muszáj volt elvigyorodnom. Mindezek után nevetve közölte, hogy szép ajkam van - elsősorban erre figyeltem fel -, illetve azt, hogy kék lett. Vállat vontam kis mosollyal, mikor nyúlt, hogy letörölje, de aztán megtorpant a mozdulat kellős közepén. Hozzá tette, mintegy magyarázatként, hogy jól áll, mert így látszik, hogy vele vagyok. Az ajkamba haraptam kis mosollyal, halványan elpirulva, sokadszorra a mai este folyamán. Imádlak Harley, téged, meg a hulla színű festékedet! Azért sokat rontana az imidzsemen, ha játszanám a szende szüzet, aki mindenen elpirul. Még mindig egy kicsit zavart voltam, így alig tűnt fel, hogy mondott valamit. Megráztam a fejem, majd totál hülyén érezve magam visszagondoltam, hogy mit mondott.
- Tessék? Ja igen, igazad van - nevettem fel, totál kínosan érezve magamat attól, hogy megint zizi vagyok. - Ne haragudj, elkalandoztam egy kicsit.
Zavartan tekergetni kezdtem ezúttal a fekete copfomat az ujjam körül. Furcsa volt ezt a saját számból hallani, elvégre az esetek kilencvenöt százalékában nem szoktam bocsánatot kérni, még akkor sem, ha az indokolt lenne. Most pedig nem volt az, mégis megtettem. Jókedvűnek tűnt, aminek örültem. Annak viszont, hogy utána kijelentette, hogy az azért nem lenne jó, mert nincs bejárása a levitába, még ennél is jobban örültem. Éreztem, hogy el akarja húzni a kezét, szóval elengedtem, megigazítva a kesztyűmet, így már csak az tűnt fel a közeledéséből, hogy a keze a derekamra csúszik, aztán az ajkát éreztem a buksimon. Ez határozottan előzékeny és édes volt tőle, amit én viszont nem igazán szoktam meg. Csak szélesen elvigyorodtam és próbáltam nem úgy kinézni, mint aki be van lőve. Azt hiszem nagyjából sikerült úgy tennem, mintha csak magabiztos és vidám lennék. Az ajánlatára felpillantottam kis félmosollyal.
- Ki nem hagynám - vigyorogtam szélesen és megcirógattam a kezét ismét. - Ha már egyszer ilyen szépen megkérdezted...
Szál megtekintése
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. október 30. 22:45 | Link


Harley Quinn jelmez

Nekem az volt furcsa, hogy megpuszil, neki pedig az, hogy nekem ez furcsa. Paradox helyzet, azt hiszem. Felnevettem, majd az arcára sandítottam kis mosollyal, még egyszer megsimítva a kezét. Mikor kinevetett, akkor viszont azon voltam, hogy már vállba vágásra emeltem a kezemet, aztán inkább csak leengedtem. Tonyt már kétszer megvertem volna érte, de Diomédet nem akartam bántani, mert ő még nem ismer annyira, hogy tudja, nem bántásból teszem, csak megszokásból. Megkérdezte, hogy mi volt abban az üvegben, mire csak ismét felnevettem.
- Vajsör volt benne, de a neve kissé megtévesztő, mert nincsen benne semmiféle alkohol - kuncogtam a szemébe bámulva, aztán mentem vele a táncparkettre, ugyanúgy fogva a kezét, mosolyogva. Meg kell mondjam, hogy azért megnéztek minket páran, de nem zavart, sőt, igazából vicces is volt a dolog. Már készültem rá, hogy átokhoz húzzam a pálcámat, ha valamelyik eszetlen kis csitri esetleg nekem akarna esni, de azt hiszem annyira azért nem volt barátságos fejem, még a cuki, bohókás bohóclány sminkje alatt sem. Szóval az átkozás, amire annyira bizseregtek az ujjaim, sajna elmaradt, de helyette táncolhattam Dioméddel, ami azért kárpótolt érte. Az erre a zenére való tánc sajnos nem volt annyira az erősségem, de mint láttam, neki sem és ez azért megnyugtatott. Szinte lelki megnyugvást éreztem, mikor a zene végre lassabbra fordult és olyan táncot is lehetett rá táncolni, amit tudok. A szemöldökhúzogatásra persze rögtön nevetnem kellett, de hagytam, hogy a kezét a derekamra tegye és táncoltam vele. A bók viszont még mindig meglepő fogalom volt a számomra, pedig Diótól számíthattam volna rá.
- Nem, nem mondtam... de nagyon köszönöm... Az pedig negyvenöt réteg smink! - nevettem fel grimaszolva, de csak a poén kedvéért szőrszálhasogatóskodtam. Ez a fajta zene belőle is jobban kihozta a táncolhatnékot, mint az előbbiek, aminek a részemről én nagyon örültem. Én sem szakítottam el a pillantásomat az övétől, mélyen a szemeibe bámultam. Arra viszont, hogy közelebb hajol, aztán megcsókol, nem számítottam. Mondhatni kissé sokkolt, de viszonoztam majdnem az arcára téve a kezem. Csak majdnem, mert észbe kaptam és így az arcától nem messze megállítottam a kezem a levegőben. Aztán rémesen bűntudatom támadt, így elhúzódtam lesütött szemmel és a padlóra bámultam.
- Én... nekem ez nem megy... Ne haragudj, Dioméd, te helyes vagy meg kedves és jófej is... Csak én... én szeretek valakit. - pillantottam Tony felé csüggedt arccal. Már majdnem azon voltam, hogy elbőgöm magam, amiért ilyen szerencsétlen egy nőszemély vagyok, de nem engedhettem meg ezt a luxust magamnak.
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2014. október 30. 23:56 Szál megtekintése
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. október 31. 22:45 | Link


Harley Quinn jelmez

Azért láttam, hogy megnézett magának pár csajt, de nem zavartattam magamat, ha mozizni akar, mozizzon. Ha fiú lennék, én is azt tenném, ez egyszer már tuti. Szóval hagytam nézelődni, mint egy jó lány. Aztán jött a csók, az az átkozott csók, amiből én hülye elhajoltam! A srác totál lefagyott, na nem szó szerint, pedig azt is kinéztem volna belőle, elvégre ő ilyen jeges fazon. Szegényem csak állt ott és nézett rám értetlenül, mire megpróbáltam elmagyarázni a dolgokat. Persze elég rosszul jött ki a dolog, szóval én úgy éreztem magam, mint a legborzasztóbb ember a földön. Követte a pillantásom, szóval már legalább egy valakivel megosztottam azt a titkot, amit hat éve őrizgettem. A hajába túrt, nagyon ki lehetett rám akadva, amit pedig csak megérteni tudtam, én is kiakadtam volna rajta, ha egy csaj elhajol és megmondja, hogy szerelmes valakibe. Azután, hogy egész este velem lógott! Felnevetett, de ettől még nem láttam vidámnak... már én sem voltam az. Nagyot nyelve néztem rá bocsánatkérőn, mikor megjegyezte, hogy ez az ő szerencséje. Még mindig nevetett, nekem viszont akkor is rossz érzésem volt a dologtól. Aztán még ő kért elnézést, szóval a kezembe temettem az arcomat, amolyan "Istenem Grace, ha ennél is hülyébb lennél, díjat kéne adni neked" - gondolattal. Ránéztem az ujjaim közül és az ajkamat kezdtem rágcsálni, mint egy hülye.
- Nem a te hibád, nekem kellett volna szólnom, mármint... - a homlokomra tettem inkább az egyik kezem, a másikat pedig a csípőmre. Nem tudtam, hogy fogalmazzam meg a dolgot, pedig nagyon el akartam neki magyarázni a dolgot. Vállat vont, de láttam rajta, hogy bántja, amiért nem szóltam. Engem is bántott volna, szívem szerint felpofoztam volna magamat. Az ujjaimra néztem, de a bűbáj működött, nem kenődött el a festék az arcomon még a masszív kirohanásom után sem.
- Nem láttam értelmét, hogy elmondjam, mert kettőnk közt... nincsen semmi. Ő megpróbált felszedni még pár évvel ezelőtt, de én nem akartam elveszíteni az egyetlen barátomat és ezért elutasítottam. És most is a legjobb barátom, csak úgy amúgy azt hiszem elástam magam a szemében. Ő meghívott egy másik lányt, én pedig nem akartam azt mondani, hogy: Mondd vissza, velem kell jönnöd... - túrtam a hajamba, majd a földre bámultam, vadul pislogva. Rémesen éreztem magam amiatt, hogy elszúrtam szegény srác estéjét. Az ujjaim kezdtem tördelni, majd visszanéztem rá kissé félve. - Ha akarod, lelépek, megértem a dolgot.
Szál megtekintése
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. november 3. 20:38 | Link

Dioméd, majd szingliben
Harley Quinn jelmez
Persze attól eltekintve, hogy nem mutattam a dolgot, láttam, hogy nagyon ideges lett rám, amiért lepattintottam. Vannak ilyen esetek, hát most megszívta, nem az én problémám a továbbiakban. Elmagyaráztam neki a dolgot, de kb annyi figyelmet szentelt nekem, hogy az sem tűnt volna fel neki, ha azt mondom, hogy a hajában mászik egy bazi nagy pók, vagy hogy sárkánytrágyát reggeliztem. Jellemző volt, de nem hatott meg a dolog, még egy icurka-picurkát sem, elvégre egy elsős srác volt, akit még csak nem is ismerek. Amúgy sem volt különösebben az esetem, így majdnem összetettem a kezem, mikor megjelent a Levitás mestertanonc srác. Szívem szerint diadalmasan ráztam volna az öklöm, amiért végre megszabadulok a kínos helyzetből és szinte ugyanabban az időpontban, hogy Dioméd a sráccal kezdett beszélgetni, én megvetettem a szexi, felemás acélbetétes bakancsaim a parketten és eltűntem két ember közt, a drága duót magukra hagyva. Nem tehettem róla, átvágva a parketten önkéntelenül is győzelmi táncba kezdtem, magamon kívüli állapotban, amiért végre megszabadultam. Igazából szereztem egy vélhetően ciánkék és méreg kinézetű itókát, majd vállat vonva beleittam. Mi bajom lehetett volna? Hát nem lett semmi, olyan... Áfonyás íze volt, amit kifejezetten szeretek, szóval megtartottam és elkortyolgattam felülve egy asztal tetejére, mivel éppen nem használta senki. Az ajkam harapdálva pásztáztam a termet, felmérve a kosztümöket, azt, hogy ki kivel sétálgat, ilyesmiket. Egész szórakoztató volt, így a lábam lógálva néztem az előttem játszódó jeleneteket. Egy rellonos meg egy navinés az italoknál cimbiztek, míg Várkonyi tanár úr éppen Keikoval rendezte a nézeteltéréseit - azt hiszem -,  Annelie, a DÖK elnökünk pedig nem is olyan régen érkezett. Ott is ott volt Várkonyi prof. Őt nehéz volt elkerülni, bárhova néztem,ott volt... Most komolyan. Inkább visszanéztem a szöszkémre, aki még mindig a Levitás kicsilányt boldogította. A csaj mindezek ellenére nem tűnt valami boldognak.. ch... Ezek sem tudják magukat megbecsülni! Halványan elmosolyodtam, bár nem egy boldog mosoly volt, de édesek voltak együtt. Inkább másfelé néztem, le az üvegemre. Elvoltam így, szólóban, egy darabig.
Szál megtekintése
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. november 8. 16:48 | Link


Egy ideig ücsörögtem ott és figyeltem az események folyását, elfilozofálva azon, hogyan fogok a lehető legkevesebb feltűnést keltve kiosonni, meg hasonlókon, de nem mentem végül vissza. Az olyan megalázó lett volna.. Még a végén azt hiszik, hogy megbántott az a kis taknyos! Ch, azt már nem.  Szóval még ellötyköltem az üdítőmet az üvegemben, majd meghúztam a copfomat és cuki kislányos szökdécseléssel tettem le az asztalra az üvegemet. Pont arra gondoltam, hogy most megyek és lefekszem, mikor Mary Poppins volt szíves elviharzani nem messze tőlem. Felszaladt szemöldökkel bámultam utána, majd egyre szélesebb mosoly terült el a fehérre meszelt pofikámon. Hát, a cukiság nem minden, sors. Ezt neked.  Szívem szerint tettem volna egy obszcén kézmozdulatot az égbolt felé, de egy gond az volt, hogy nem láttam, a másik pedig az, hogy túlontúl sok volt itt a tanár. Ma nem megyek büntetőmunkára, az egyszer biztos! Megtorpantam, felkaptam még egy üveg olyan kék löttyöt, majd tettem egy száznyolcvan fokos fordulatot és a tömegben elszlalomoztam a kis szöszke szívemig. Azaz, hogy éppen mögötte álltam meg, azon gondolkozva, hogy a múltkori után meg merjem-e bökdösni most a vállát. Végül lesz, ami lesz alapon megöleltem hátulról és puszit nyomtam a nyakára kis vigyorral. A kis füstszagú, kormos dög, akit faképél hagytak, hát szegényke. Elvigyorodva a füléhez hajoltam, lábujjhegyre állva.
- Találd ki, ki vagyook!- mosolyogtam szélesen, még mindig mögötte ácsorogva. Ezért már megérte várni, pedig az unalom már majdnem rákényszerített, hogy öt sarlót fizessek egy dementor csókjáért. Annak ellenére, hogy nem velem jött, mégiscsak velem kötött ki, még ha nem is önszántából. Jól esett megölelni, mert napok óta nem láttam már a hülye fejét. Csak tudja, ki vagyok, ha meg nem, akkor jó helyen vagyok ahhoz, hogy seggbe tudjam rúgni.
Szál megtekintése
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. november 14. 01:24 | Link


Persze a kis játékot, hogy találja ki ki vagyok,mindössze szórakozásból tettem fel, de miután közölte, hogy valami lány  suliból, hátsón billentettem. Ezért volt jó, hogy nadrágban jöttem: ha nem abban jöttem volna, akkor egész biztos, hogy nem tudom ilyen cukin fenéken térdelni. Megérdemelte, bár reméltem, hogy csak viccel, ezért is nem rúgtam nagyot. A hangsúlya viszont nem pont erre engedett volna következtetni és ez egy kicsit elbizonytalanított. Hál Istennek, csak egy pillanatra,mert ismerem már magamat és őt annyira, hogy sejtsem, szeretne kétségbe ejteni. Amikor szembefordult velem széles vigyorral, persze rögtön a nyakába borultam, szorosan átkarolva és felkuncogtam. A kis szemétláda...Talán ezt most megérdemeltem... nem nagyon, de egy kicsit megérdemeltem. Elhanyagolható mértékben. Mikor átkarolt, szélesen elmosolyodtam, még inkább, mert egész este hiányoltam ezt a kis gesztust.  Vidámnak tűnt és ezt gyorsan el is könyveltem a saját számlámra, megfogadva, hogy ma még vállon kell veregetnem. Én a helyében nem lennék boldog, hiszen otthagyta egy csaj a bál kellős közepén. Bár nekem ez csak haszon volt, éreztem, hogy ennek így kellett lennie, mármint, ide kellett jönnöm hozzá.
- Neked is szia, Tony-cica! Hát én hozzád jöttem, nem szédítek elsős szöszkéket,mert nem vagyok pedofil és mert... mert nincs is elsős szöszkém. Csak egy szöszkém van, de az hatodikos és hiányzott nekem az este - ölelgettem boldogan, ami nem volt jellemző rám, így elég fura volt, de jó érzés. Azt hiszem, abban az italban valami pia lehetett. Még a kis égett, szenes illat ellenére is boldog voltam, a nyakába nyomva a pofim, majd nagy nehezen levakartam magam róla és megigazítottam a copfomat az arcát stírölve. A kis poros...
- Veled meg mi történt, bedöglött a kecódban a fürdőszoba? Ha ennyire vészes a helyzet, szólj már, becsempészlek a miénkbe - nevettem fel, most teljes őszinteséggel, ami azét elég ritka volt a részemről. Nagyon fura, de azt hiszem, hogy azt kell mondjam, ma kifejezetten felpezsdült a hangulatom, mióta megszöktem a jeges sráctól. Mikor tett nekem egy ajánlatot Dióval kapcsolatban, felnevettem és puszit nyomtam a pofijára, ott hagyva neki egy édi rúzsnyomot.
- Igazán lovagias lenne tőled, de azt hiszem, hogy egy puszinak most jobban örülnék. Ha derogál, azt is elfogadom, de akkor időt kérek, mert el kell mennem a dementorhoz kérni egyet  - biggyesztettem le az alsó ajkam kissé bánatos, részben pedig elgondolkozott arccal, a dementoros bódé felé pillantva. Egyre hívogatóbbnak tűnt, most már komolyan. Nem kerülte el a figyelmemet az a tény, hogy végigmért, de csak egy apró mosollyal és enyhén felvont szemöldökkel jutalmaztam a dolgot. A válaszom hamar érkezett, végre valaki felismert. Szívem szerint ugrálni kezdtem volna, hogy: "igen, igen, igen, igen, ő vagyok!" De inkább nem tettem, csak csillogó szemekkel meredtem rá. Mikor azt mondta, hogy dögös vagyok, enyhén elpirultam ugyan, de maximum onnan vehette észre, hogy ismét beharaptam az ajkamat, a kesztyűmre pillantva.
- Kösz, reméltem, hogy sikerült eléggé visszahoznom a karakter hangulatát. Még szőke is lettem miatta, látod? - lebegtettem előtte a szőke-vörös copfomat, majd a bakancsom mutogattam. - Ez pedig felemás, még erre is odafigyeltem!
Utána a sütik felé pillantottam, de megráztam a fejemet. Nem akartam még hozzányúlni az édességekhez, miután Dioméd majdnem megfulladt attól a szemgolyótól. Na az undi volt!
- Nem, nem kóstoltam még semmit, de mielőtt beszólsz, itt az ideje... - mondtam, majd megettem egy bizarr agysütit. A kinézete rémes volt, de az íze nagyon finom volt, így a lakkozott körmű, ujjatlan kesztyűbe hüvelykujjammal mutogattam, hogy  bizony király. Nagy nehezen megrágtam, majd lenyeltem,mert elgondolkoztam kicsit, de végül rápillantottam.
- Nem volt rossz... Amúgy voltál táncolni? - kérdeztem kérdő pillantással, oldalra döntve a fejemet kicsilányosan. Most kivételesen aranyos hangulatomban kapott el. Lehet, hogy beszívtam valamitől?
Szál megtekintése
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. november 15. 22:40 | Link


Aranyos volt tőle, szóba sem hozta, hogy seggbe rúgtam. Meg kell hagyni, legalább hősies volt tőle, hogy felvállalta a tette következményeit. Egész boldognak tűnt, valami számomra megmagyarázhatatlan okokból. A buksiját oldalra döntve nézett, ami miatt összeborzoltam a haját, felnevetve. Tiszta cuki volt ilyenkor, szerettem ha vidám. Olyankor az én kedvem is kicsit felderült. Ez valahogy az ő kiváltásága volt...
- Na, legalább te tisztában vagy vele, hogy nem bukom a nálam fiatalabbakra... Az pedig, hogy vele jöttem, semmit nem jelent, elhívott és lényegében ennyi. Azzal a dementorral is eljöttem volna, ha megkér rá! - mutattam a pult felé nevetgélve, majd visszanéztem rá érdeklődve. Előhozakodott azzal is, hogyha annyira hiányzott nekem, akkor miért nem kerestem meg, mire egy pillanatra elkomorultam. Az ajkamba harapva gondolkoztam el azon, hogy is magyarázzam el neki a dolgot úgy, hogy ne tűnjek lehetetlen, reménytelenül szerelmes nőszemélynek. Végül szólásra nyitottam a szám, de pár pillanattal később be is csuktam, hogy utána összeszedjem magam és tényleg megszólaljak.
- Akartalak keresni, de nem tudtam, hogy reagálnál rá, a múltkori viselkedésem után... - mosolyogtam rá lágyan megsimogatva a pofiját. Szívem szerint csak lógtam volna a nyakán, mint egy koala, de nem tettem, mert elég hülyén nézett volna rám sok ember. Például ő is. Az viszont nagyon meglepett, hogy megölelt engem, de azért a nyakába fúrtam az arcom és el sem engedtem pár percig. A fürdős megjegyzésért persze kinevetett, amiért csúnyán néztem rá, összefonva a karomat a mellkasomon. Jellemző, kivételesen valamit halál komolyan felajánlok - vagy nem- , és máris kinevet. Bah! Jellemző, tiiipikus férfi!
- Jó, mindenesetre ha szükséged lesz rá, majd azt mondom, hogy hallucinogéneket adtam be nekik. Úgyis kinézik belőlem! - nevettem fel én is, a kezére sandítva apró mosollyal. Aranyos volt tőle, bár nem értettem, milyen alapon piszkálgatta a hajamat, de ha már egyszer jól esett neki, nem ellenkeztem. Csak tessék. Nekem nem volt ellenemre.
- Oh, szóval kéményseprő! Nem győztél meg, szerintem legközelebb inkább gyere velem és akkor nem leszel koszos. A fehérség már más kérdés - forgattam a szememet, de aztán persze csak vállat vontam. Az ő dolga, de most azt hiszem elhívtam a következő bálba. Igen Grace, elhívtad. Hülye vagy. Zavartan a hajamba túrtam, nagyjából szétcseszve a copfomat, de nem zavart. Persze mikor felhoztam a puszi dolgot, rögtön kibukott, szerintem nem várta, hogy majd ilyesmit kérek tőle a mai este folyamán. Tetézte a megállapításom, miszerint most fent akadt, mivel hadarva angolul kezdett beszélni. Nekem persze tetszett a dolog, kezdett rozsdálni az angolom, hiszen nem sűrűn tudtam gyakorolni. Nem volt olyan ember, akivel angolul beszélgettem volna. Csak dioméd, mert az ő magyarja még nem volt az igazi.
- Igen, pontosan azt mondt... - nem tudtam lezárni a mondatot, mivel magához rántott és megcsókolt, én pedig a döbbenettől meg sem tudtam volna szólalni. Azonban mikor elengedett, én léptem közelebb hozzá és csókoltam meg, az ujjaim a hajába futtatva. Így kicsit könnyebben tudtam kifejezni azt, hogy nem zavart a dolog, mintha megint értelmetlen körmondatokat mondtam volna. Azokból valahogy sosem jövök ki jól.
- Igen. Igen, megfelel - mosolyogtam rá gyengéden. Igazából pár pillanatig elgondolkozott, ebben nem is zavartam meg... Még pár pillanattal korábban tartott a gondolatmenetem. Megcsókolt. Szent isten. Mikor rájöttem, hogy tudja, kinek öltöztem, kifejezetten lelkes reakcióm volt, amin ő persze jól szórakozott. Ki tudtam volna ugorni a bőrömből a mai este miatt, hiszen a részemről jobban nem is alakulhatott volna. Maga volt a valóra vált álom... már ha a meleg srácot nem számoljuk. Igazából ő is kellett bele. Na mindegy.Mindezek után elfogyasztottam egy sütit, majd lenyaltam az ujjamról a morzsákat, ezzel pedig egy igen érdekes grimaszt váltottam ki a szöszkéből,  muszáj volt nevetnem. Az a fej! Már mondtam volna, hogy nem lep meg, mert végig megfigyelőset játszottam, de valahogy megnémított a tény, hogy fogta magát és a vállára kapott. Lesokkolva feküdtem pár pillanatig, majd lógtam és azon gondolkoztam, hogy mi ütött most belé. Lehet, hogy ez most valami új hobbi. Hülye vagy Grace, már most a fejedbe szállt a vér...
- Az jó, hogy neked nem kellett volna lejönnöd... Velem kellett volna jönnöd! Öhm... amúgy hova is megyünk? És ha én még maradni akartam? Anthony, semmibe veszed a terveimet, hahó! - próbáltam érvelni magam mellett, de most nem ütlegeltem a hátát, igazából szórakoztató volt a helyzet. Ha máskor tette volna, egész biztos, hogy orrba rúgom a szexi acélbetétes bakancsommal, de ma jó kedvemben kapott el. Végigcipelt a fél kastélyon, már kezdtek zsibbadni a végtagjaim és fájni a fejem, szóval jól tette, hogy lepakolt. Kissé kótyagosan, szédelegve tettem egy lépést oldalra, körbepillantva. Szerintem berúgtam... A szobájánál voltunk, legalábbis azt hiszem. Nem voltam benne biztos. Mikor megsimította az arcom, lehunyt szemmel a kezének döntöttem a buksim, így igazából el sem nagyon jutott az agyamig, hogy mit mondott, csak a hiánya tűnt fel pár pillanattal később. Nem volt kérdéses, még csak meg sem fordult a fejemben, hogy visszamenjek a szobámba. Momentán tuti lezuhantam volna a lépcsőről vagy valami hasonló, így inkább benyitottam és elismerően bólogatva néztem körbe. Nem is rossz. Kifejezetten nem rossz. Szóval végül kb karnyújtásnyira tőle megtorpantam és őt néztem, majd a szobát.
- Nekem tetszik. Illik hozzád - jegyeztem meg vissza pillantva rá.
/folyt. köv. Megnyugtat-lak/
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2014. november 15. 22:51 Szál megtekintése
Nagyterem - Grace Erin Green hozzászólásai (11 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet