Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=441506#post441506][b]Tanja Gitta Polter - 2014.12.25. 13:18[/b][/url]

Amióta úgy döntött, hogy tagja lesz a diákönkormányzatnak Halloween környékén, ez a bál az első igazi rendezvény, amin szervezőként van jelen, hát ki nem hagyta volna a világért sem. Lénit elég sokat kellett győzködni, hogy elkísérje. Hercije nemrég vizsgázott külön engedéllyel, hogy ötödikes lehessen és még mindig nem tudni az eredményeket, hát azon izgul. A fehér öltözet volt a ráadás, ami miatt nem igazán akaródzott neki megjelenni, de végül csak sikerült rávenni szerencsére. Kiderült, hogy egyikük sem örült volna túlságosan, ha Tanja másik kísérő után néz, aki még véletlenül sem a bátyja, szóval Léni is itt van valahol. Az imént még látta néhány eridonossal beszélgetni, most azonban az asztal közelébe érve már hiába nézelődik, túl sokan állnak az útjában ahhoz, hogy kiszúrja a tömegben a fiút. Sebaj, majd mindjárt visszatér hozzá, csak meglesi, hogy minden rendben van-e mindenhol, úgy, ahogyan az kell, meg szerez egy bögre forrócsokit is, ha már erre jár. A bál témájának megfelelően fehérben van, mert ugye a gyöngyházszín is egyfajta fehér, mindennek nem kell vakító hófehérnek lennie szerinte. Az árnyalat meghatározása már túlságosan is nagy korlátozás lenne. Cipellője sarka kissé magas, legalábbis azokhoz mérten, amikhez szokott, biztosan magas, de gyakorolt benne járni, mostanra már nem botladozik benne... annyit. Éppen ezért nem is siet túlságosan, lassan is elér ő a célhoz. Haja szépen kiengedve, nyakában meg ott a Lénitől kapott málnás nyaklánc, amit időnként már csak úgy a biztonság kedvéért is megszorongat, hogy tudja, ott van, megvan. Szépen halad az asztalok felé, mert bár szokása néha szaladgálni, ugrabugrálni, tánclépésben közlekedni, ekkora sarkakon nem merné biztosra venni, hogy nem sikerülne elesni is. Így is sikerül kibillenni az egyensúlyából, amikor is egyetlen pillanatra lepillant a nyakláncára megcsodálni, hogy de szép is. Léni igazán tökéletes ajándékot választott neki, a nézegetése azonban elvonja a figyelmét tulajdon lépteiről meg a közelben álldogálókról, így majdhogynem nekigyalogol egy lánynak, aki előtte ácsorog. Bocsánatot kérve lép egyet hátra, a barna leányzó csak nem most nőtt ki a földből, hogy az útjába álljon, tehát ő nem figyelt eléggé. Szabadkozva lép hátra túlságosan is sietősen, így a végeredmény az lesz, hogy mielőtt elesne korrigálni igyekszik egyensúlyát és megkapaszkodik egy magas fiúban, aki a legközelebb esik hozzá. Jéé, már látta órán. Határozottan emlékszik rá, hogy látta.
- Húúú, szia. Bocsi... izé, nem szoktam meg ezeket a... kínzóeszközöket - mutat a cipőire kissé zavartan nevetgélve, majd máris homlokát ráncolva pislog fel a fiúra. Majdnem olyan magas ő is, ha éppen nem pont olyan magas, mint Léni, a cipő egyetlen előnye, hogy nem kell annyira nyújtogatnia a nyakát.
- Találkoztunk már órán - jelenti ki, majd bevillan a szükséges információ is egy kis agytorna eredményeként és fülig érő szájjal, őszinte mosollyal megszólal ismét.
- Tudom már. Te vagy Ervin... Te jöttél a Durmstrangból, jól emlékszem? Tanja Polter - mutatkozik be kicsit sem törődve vele, hogy esetleg mással foglalkozna a fiú, vagy beszélgetne, vagy ki tudja. Ha már belebotlott, annak okának kell lenni, naná, hogy él az alkalommal és bemutatkozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=446520#post446520][b]Tanja Gitta Polter - 2015.01.02. 00:45[/b][/url]

Nem sokon múlik, hogy nem a padlón köt ki. Úgy tűnik, szinte állandó jelleggel megmentésre szorul, mint valami hercegkisasszony, akit azonban e percben nem a hercije ment meg a földdel való kellemetlen találkozástól, hanem egy ismeretlen, akit azért már látott órán. Szeme se rebben, pedig tudatában van annak, hogy a fiú keze a hátán van, csak hát azt is pontosan tudja ám, hogy ő nem a hercije és csak és kizárólag Léni képes elérni, hogy pillangóhad röpködjön a gyomrában és elpiruljon. Hálás mosolyt villant a fiúra, amiért elkapta, majd hátrébb lép és megigazgatja a ruháját teljes lelki nyugalommal, és fennhangon is megköszöni a közreműködést egyensúlya megtartásában. Pusztán a katicataposó kifejezés billenti ki lelki harmóniájából, és hatalmasra táguló pupillákkal bámul a fiúra, majd a cipőjére. A szája szeglete is lefele kezd görbülni, és kénytelen gyorsan ellenőrizni egy pillanatra ismét Ervin karjába kapaszkodva, hogy véletlenül sincs-e kilapított katica a cipellője talpán.
- Azért vagyok ezekben, mert nem nőttem elég nagyra, és nem is tapostam el egy katicát sem. Nem is tudom, van-e még egyáltalán bárkinek katicája rajtam kívül a kastélyban... valószínű, hogy ha eltaposnék egyet, az Bonbon lenne. Ne riogass ilyesmivel, légyszi - kiskutyatekintettel pislog a fiúra, mert tényleg a frászt hozta rá most évfolyamtársa ezzel az egyetlen jól megválasztott kifejezéssel, és meg is ijedt rendesen, hogy eltaposhatta akár a saját kis kedvencét is.
- Jaj, dehogyis... azért emlékszem rád, mert mondták, hogy most jöttél másik iskolából. Tavaly én voltam az új diák amúgy, mert év végén hurcolkodtam át a Roxfortból - válaszolja legyintve egyet és kedvesen mosolyog mellé, ő aztán igazán nem tekinti látványosságnak Ervint, sokkal inkább potenciális barátnak. Ne tessék ezt félreérteni, hercije már van és egy éppen elég, határtalanul boldog is vele, barátokból, kedves ismerősökből azonban határ a csillagos ég, és ha még évfolyamtárs is az illető, na meg háztárs, akkor nagyon nem fog megártani összebarátkozni vele.  
- Örülök. A te neved is szép - mosolyog lelkesen, majd eltöpreng, hogy tényleg találkozhattak-e a klubhelyiségben. Pár pillanatig gondolkodik csak, mielőtt felcsillanna a szeme a felismeréstől, aztán bólogatni is kezd hevesen.
- De, ühümm. Elég sokat szoktam ott ücsörögni amúgy is, mert sok az ember és szeretem a társaságot - válaszolja fülig érő szájjal. Ő aztán tényleg ott van, ahol a társaság, mert imád ismerkedni.
- Na és hogy tetszik itt? Meg mesélsz nekem a Durmstrangról? Csak hallottam róla, de fogalmam sincs, milyen lehet. Esetleg táncolni van kedved? Vagy forrócsokizni? - ezer kérdést tesz fel hirtelen, ha már belebotlott Ervinbe szó szerint, akkor egyelőre esze ágában sincs csak úgy odébb állni még, egy rövid csevej még egy bál közepén is csak belefér, nem igaz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=446905#post446905][b]Tanja Gitta Polter - 2015.01.03. 11:02[/b][/url]

Egyetlen apró kijelentés elég ahhoz a fiú részéről, hogy Tanja máris elkönyvelje remek emberként, mert számára az a nagy és megkérdőjelezhetetlen igazságok egyike, hogy aki a katicákat szereti, rossz ember nem lehet. Fülig szalad a szája örömében, ha jól számolja Ervin már a negyedik ember idestova, aki közölte, hogy rajong a kis pöttyösökért, és ami az ő fejecskéjében máris remek alap életre szóló barátságok kötéséhez is. Bólogatni kezd, hogy néhány kontyából kicsúszó göndör tincse is fel-le ugrál heves mozdulatai eredményeként.
- Ühümm, van katicám. Bonbonkának hívják, és hát igazából nem az enyém, vagyis én csak kiszabadítottam két üveg közül, mert beszorult, aztán meg velem ragadt, szóval nem vagyok a gazdája úgy igazából, csak adtam neki nevet... vagyis a hercim találta ki, hogy legyen Bonbon és én meg figyelek rá, hogy legyen mit ennie - meséli vidáman lelkendezve, miután már sikerült ellenőrizni egy pillanat erejéig kapaszkodva háztársába, hogy nem is taposott el semmit, főleg nem katicát. Az iskolaváltást is felhozza gyorsan, mielőtt még Ervin tényleg elhinni, hogy vásári látványosságnak tekintené ő is, pedig aztán egyáltalán szó sincs ilyesmiről.
- Mert itt tanul a bátyám is, és nem akartam olyan messze lenni tőle, meg így utazni is kevesebbet kell - válaszolja rögvest, ahogy elhangzott a kérdés. Majdnem két év hosszú munkája volt, mire meggyőzte az anyukáját, hogy írassa át ide, de úgy véli, megérte, hiszen többet lóghat Greg nyakán, mint korábban, és ez még nem is minden, ami miatt azt mondja, hogy jó döntés volt átjönni ide.
- Van másik neved is, amit esetleg jobban szeretsz? - kérdezi ártatlanul pislogva a fiúra. Neki igazán tetszik az Ervin is, de érezte ám azt az ironikus hangsúlyt, szóval ha más opció a nyerő, ő igazán alkalmazkodóképes. Ezt követően hirtelen ezer dolog fordul meg a fejében, aminek egy részét kérdésekbe is foglalja, hogy úgy kell leállítani, vagy jó eséllyel nem hagyná abba még egy ideig. Tánc. Ezzel sikeresen elhallgattatható egyébként, mint a mellékelt ábra is mutatja, ugyanis ő aztán imád táncolni. Utána még forrócsoki is? Nagyszerű kompromisszumnak hangzik, úgyhogy mosolyogva bólint rá a felvetésre.
- Remek lesz. Menjünk táncolni - helyesel, és látni, hogy közben azért eltöpreng, mire is kíváncsi ő pontosan éppen, így egy pillanatra úgy tűnhet, mintha kevésbé lenne lelkes, de csak úgy tűnhet. Nem kell sok, hogy ismét csillogni kezdjen a két szép szürkéskék szemecskéje és telve lelkesedéssel meg kíváncsisággal Ervinre függessze tekintetét.
- Milyen nyelven tanultál ott? - érdeklődik, mert ezt az apró részletet tekintve számára például teljes a homály, csak abban biztos, hogy ő angolul tanult, itt meg néha kicsit szenved is a magyarral, mert ki tudja az összes másik nyelven tanult kifejezést hirtelen megfeleltetni az itteni változatoknak. Fárasztó dolog tud ám lenni, aminek a vége az, hogy egyik vagy másik nyelv helyett a végén németül szólal meg. Csudajó.
- És miért lettél bagolyköves? Mármint, én abszolút örülök, hogy új évfolyamtárs meg háztárs meg még a katicákat is szereted, de szóval... neked is van családtagod itt esetleg? - kérdezi roppant aranyos mosoly kíséretében, pusztán kíváncsiságból. Az meg sem fordul a fejében egyébként, hogy Zalán bácsinak és Ervinnek közös a családneve, netán rokonok lehetnek, mert Zalán bácsi az egyszerűen csak Zalán bácsi neki és kész, valamiért sose volt hajlandó Lasch tanár úrnak hívni. Pedig milyen szép német neve van a bácsinak is, igazán.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=499707#post499707][b]Tanja Gitta Polter - 2015.07.24. 11:50[/b][/url]

Léni <3
kinézet

Léni végez. Milyen gyorsan is telik az idő. Ez persze azt is jelenti, hogy jövőre majd ő lesz soron, most egyelőre azonban annak örül, hogy tavaly olyan szépen megtanultak keringőzni, hogy most gond nélkül menni fog. Nem is izgul ezen cseppet sem. Hosszú, könnyű fehér ruhába bújik ez alkalomra és bár vannak a ruhához illő gyönyörű magassarkú cipellői is, egy kényelmes saru jobb választásnak tűnik. Legutóbb is majdnem elütötte szegény Ervint, amikor egyetlen pillanatra nem figyelt és kibillent az egyensúlyából, most meg mégiscsak őket fogja nézni mindenki, hiszen bár nem végzős, de ő táncol a hercijével. Haját kiengedi, hadd göndörödjön kedvére, egyetlen és tulajdonképpen állandó ékszere pedig, a málnás medál, ott lóg a nyakában. Szokásához híven ismét sikerül megvárakoztatnia kissé Lénijét, még szaladnia is kell egész úton a navinében, hogy nagyon ne késsen a megbeszélt találkáról. Csak úgy repül az idő, és annyira sokáig válogatott a fülbevalói között ismét, hogy végül anélkül érkezik meg. Ennek tudatában kicsit igazgatja is a haját még az ajtón belépve, hogy ne legyen feltűnő, mert bár mást biztos nem is érdekel ez az aprócska tény, őt egy kicsit mégis zavarja, hogy ismét rosszul sikerült felmérnie a rendelkezésére álló időt és ez az eredmény. A késést persze mégsem választhatta, hiszen ez Léni nagy napja, a nyitótáncról nem maradhat le egy pár fülbevaló miatt. Szőke hercije kezét fogva pillant körül a terembe lépve, és rögtön rádöbben, hogy mennyire hajszálpontos is ez az érkezés - mert hiába DÖK-tag, ő ma egyszer táncol és erre összpontosít ebben a percben, mintsem esetleges utolsó simításokra -, amikor már Annelie elkezdi olvasni a névsort. Gyorsan be is állnak a táncparketten a helyükre. Megszusszanni igazán csak ott mer, de a következő pillanatban már ki is húzza magát és jöhet az a keringő. Tánc közben nem beszél, de azért megjegyzi magában, hogy igazán szép lett a nagyterem, és remélhetőleg jövőre nekik is valami hasonlóan remekbe szabott, csodaszép végzős báljuk lesz.