Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=399982#post399982][b]Kolf Krisztián - 2014.10.07. 15:25[/b][/url]

Hát megbukott. Nem mintha másra számított volna, elvégre egy vizsgájára sem ült be, és az igazat megvallva annyira nem is érdekli a dolog. Bár azért idén nem ártana, ha összeszedné magát, ha nem akar még ötven évesen is az iskolapadban ülni.
A nyarat szöszkééknél töltötte, mert a lány családja volt olyan rendes, hogy nem hagyta őt a híd alatt aludni. Persze mehetett volna "haza" is, már, ha azt a horrorfészket otthonnak lehet nevezni. A szülei a komornyikkal - Krisz simán felismerte az öreg kézírását - küldettek neki egy levelet, amiben állítólag örülnének neki, ha visszatérne a Neviczky családhoz. Persze mindannyian tudják, hogy ez csak ámítás, amit még csak nem is a fiúknak, hanem az árgusan figyelő médiának szánnak. Bár, ha arra számítottak, hogy Krisz hazamegy, és címlapon szerepelhetnek a megtérő feketebáránnyal az oldalukon, akkor rohadt nagyot tévedtek. A srác nem tervez visszamenni sem ezen a nyáron, sem bármelyik másikon. Idén majd összekapja magát, keres valami munkahelyet, aztán kibérel egy lakást valamelyik mágusfaluban, hogy ne kelljen mások könyörületéből vakációznia.

Az évnyitó ugyanúgy kezdődik, majd telik, ahogy mindig is szokott. Tanárok és más iskolai alkalmazottak jönnek-mennek, kiderül, ki volt a legstréberebb, a legilyenebb, a legolyanabb. Krisz unottan piszkálgatja evőeszközeit miközben a többiek cseverészését hallgatja, szemével pedig a szöszke lányt keresi. Illő lenne megköszönni neki valahogyan a vendéglátást, bár a srácnak fogalma sincs róla, hogy az édességen kívül minek is örülne Miko. De majd kitalál valamit, elvégre az ötleteire mindig nagyon büszke volt, még ha a legtöbbször elég nagy bajba került is miattuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=420684#post420684][b]Kolf Krisztián - 2014.11.13. 23:50[/b][/url]

Egészen kellemesen indult a reggelem. Már azt is megszoktam, hogy néha úgy kelek fel, hogy Lex félig rajtam tehénkedik; szerintem a plüssmackójának, vagy pontosabban a plüsskutyájának gondol. Na, szóval annak ellenére, hogy a szoba teljesen káoszos, és a benne lakó arcok is furcsák - mondjuk egy volt rab, inkább ne beszéljen -, mostanra már mindent a helyén tudok kezelni. Reggelente megvárom Eriket vagy a lányokat, mert ők valamiért mindig csapatostul szeretnek járni mindenfelé, szóval, ha Mikóval akarok reggelizni, az egyben azt jelenti, hogy Elenával és Alízzal is. De már ezt is megszoktam.
Ma reggel azonban valami nagyon rossz dolog történt: megpillantottam valakit, akit rémálmaimban sem szerettem volna. Miko éppen mondott valamit, én pedig bólintottam neki, majd kortyoltam a kezemben tartott bögréből, lenyelni azonban nem sikerült minden folyadékot, mert felnézve szembe találtam magam a nővéremmel.
Mondanom sem kell, eléggé meglepődtem, legalább annyira, mint az a fiú, aki velem szemben ült, s akire az egész pofányi kakaót ráköptem. ~Hogyaza... Ő meg mit keres itt?~ Mindig is úgy gondoltam, hogy neki és a családomnak ez a hely túl proli, azt hittem, ide soha nem fogják betenni a lábukat. Most Eszter mégis itt van, és úgy néz rám, hogy lassan már biztos lehetek benne, hogy a tekintete lyukat éget a homlokomba.
Pillantásából és ajakmozgásából rájövök, hogy szeretné, ha közelebb mennék hozzá, én azonban nem tudom, mennyire lenne ez jó ötlet. Sosem rajongtunk egymásért, miért nem teszünk úgy, mintha nem is történt volna semmi?
Végül mégis felállok, és zsebre tett kezekkel közelebb araszolok a szőke lányhoz. Nem mintha vágynék erre a találkozásra, de nem szeretném, ha egy másik szőkeség gyávának gondolna. Nem, én nem fogok meghátrálni. Legalábbis most biztos nem.
- Na, mi van? - nézek rá, még mindig alig akarva elhinni, hogy itt van. - Nem hittem volna, hogy itt találkozunk. Úgy terveztem ugyanis, hogy az a nap sosem fog eljönni... Szóval mi a fenét keresel te itt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=420727#post420727][b]Kolf Krisztián - 2014.11.14. 00:32[/b][/url]

Soha nem ütöttem meg egy lányt sem, és igazából nem is éreztem rá késztetést, kivéve akkor, amikor Esztert beszélni hallottam. Bármikor, ha megszólal, az embernek az első reakciója, hogy viszketni kezd a tenyere tőle. Biztos vagyok benne, hogy soha nem hagyta el még a száját egyetlen kedves mondat sem. Persze behízelgő igen, annak már láttam, elvégre a puncsolás is régi Neviczky hagyomány, na, igaz az is, hogy, eléggé magasan kell lennie ahhoz az embernek, hogy ezt megtapasztalhassa.
Sértéseit nem veszem félvállról, de igyekszem nyugodtnak tűnni. Régebben sokkal gyorsabban felkaptam a vizet, de a javító és a magánzárka megtanítottak a türelemre és a pókerarcra. Ha a többiek látják rajtad, hogy mennyire idegesít, amit csinálnak, biztos lehetsz benne, hogy az őrületbe fognak kergetni vele.
Feszülten vigyorgok nővéremre, jelenleg ennyire futja. Igazából nem tudom, hogy ő mennyire van tisztában azzal, hogy mi vagyok, mi történt velem az elmúlt pár évben, de, ha jól sejtem vajmi kevés dologgal lehet tisztában.
- Hát igen, sikerült feljebb kapaszkodnom a suli ranglétráján - pöckölöm meg én is a vörös jelvényt. - De az is lehet, hogy csak szemmel akarnak tartani - vonom meg a vállam, elvégre én sem értem, hogyan lett belőlem prefektus.
- Azért ez elég nagy bosszúság lehet neked. Te egy ilyen lepratanyára sosem tennéd be a lábad önszántadból. Egyébként meg nem is értem, mit akarsz. Ha jól emlékszem a Neviczky család nőtagjainak elég, ha szépek, na, meg jól kell férjhez menniük.
Tudom, hogy ez idegesíti, hiszen ő mindig is nagy karrierről álmodozott, akárcsak a bátyám. Szerintem nem is tudja felfogni, hogy engem miért hagy hidegen ez az egész.
- Megszöktem - vigyorgok rá Eszterre. - Untam már a banánt, gondoltam, ideje lépni. Itt bújkálok, remélem, nem buktatsz le.
Egyáltalán nem érdekli, hogy valójában mi van velem, kap hát tőlem egy ostoba poént, kvittek vagyunk.
- Szántál te már valaki másnak is bókot a tükörképeden kívül? Á, ne is válaszolj! Nem is értem, miért ereszkedsz le az én szintemre. Szóba állsz egy olyan egyszerű halandóval, mint én? Furcsa... Nem vagy te beteg?
Terelek, elvégre mit is mondhatnék az anyagi helyzetemről? Nem túl rózsás, lassan tényleg el kell kezdenem munkát keresni. Viszont az ösztöndíjjal beletrafált, bár nem éppen a tanulmányi átlagom, hanem inkább a szociális helyzetem miatt kaptam. Na, meg persze még abból a pénzből is van, amit még a suli előtt az öregtől fejtem le. Ha már a karrier és a Neviczky név... Először életemben úgy viselkedtem ahogy ők: megzsaroltam a fatert a médiával. A mai világban már nem nézi olyan jó szemmel a közvélemény, ha az ember csak úgy kidobja a fiát, márpedig egy az eladásokból élő cég vezetőjének fontos a jó hírnév.
- Szerintem már tudod, de nem vagyok Neviczky. Talán soha nem is voltam. Úgyhogy nem kell aggódnod. Az újdonsült talpnyalóid - elvégre neked barátaid nincsenek - nem fogják tudni, hogy az öcséd vagyok.
Nem tudom, mit kezdhetnénk még egymással. Tanácstalanul, kérdőn nézek rá, elvégre ő kezdeményezte a beszélgetést. Talán még a kinézetemet is kritizálni akarja, esetleg bennfentes infókra kíváncsi a suliról? Sosem tudom, mi jár pontosan abban a szőke fejében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=420770#post420770][b]Kolf Krisztián - 2014.11.14. 10:50[/b][/url]

Nővéremnek még nem megy a pókerarc annyira mint hiszi, vagy csak én ismerem őt túl jól. Pedig úgy gondolnám, hogy valójában egyikünk sem tudja, milyen a másik. Fél életünkben kerültük egymást, vagy masszívan utáltuk, aztán meg a suli és a javító miatt sokáig nem is találkoztunk. Ismerem őt, akár a tenyerem, de valójában nem is tudok róla túl sokat. Ha megkérdezné valaki, azt sem tudnám megmondani, hogy mi a kedvenc könyvének a címe, vagy, hogy mi élete legnagyobb csalódása. Na, jó, ez utóbbi lehet, hogy pont én vagyok.
- Mindent elkövetek, hogy ez a genetikai hiba ne üssön ki rajtam. Tudod, a Nevicky vér eléggé mérgező is tud lenni.
Igazából nem akarom felbosszantani, de ösztönösen mégis ezt teszem. Válasza sem lep meg, hallottam már elégszer. Ez talán az egyetlen dolog, amiben a nővérem még szüleinkkel szemben is képes a sarkára állni. Na, persze a kiskirálylánynak, aki mindig megkap mindent, de főleg azt, amit akar, nincs szüksége vitára az ősökkel; elég megrezegtetnie a szempilláit. Na, ezzel igazán fel tudnám dühíteni őt... De inkább csendben maradok.
Irántam való pillanatnyi érdeklődése gyorsan lanyhul, látom rajta, hogy már nem sokáig kell elviselnünk egymás társaságát, a kihallgatást hamarosan berekeszti. Addig is nyugodtan tűröm, hogy sértegessen, elvégre enegem aztán nem érdekel, hogy ő mit gondol rólam. Főleg, hogy még csak azt sem tudja, hogy... Mármint biztosan nincs tisztában azzal... Na, a titkomról szerintem csak őseink tudnak, de ebben nem igazán vagyok biztos. Persze Esztert bizonyára sosem érdekelte, hogy mi van velem, így aztán, ha nem kérdezett rá, nem is kötötték az orrára. De azért biztosabban érezném magam, ha tudnám, mennyit tud a... betegségemről. De erre nem itt és most fogok rákérdezni. Ezt a témát majd egyszer máskor gondosan előkészítve kell felvezetni, olyan helyen, ahol lehetőleg kettesben lehetünk. Pedig aztán a fene se kívánkozik a közelébe.
- Szerintem mi sosem fogunk egy oldalon játszani. Elvégre te önállósodni akarsz, úgy érzem, az, az ember, akit te szeretni tudnál, nem is létezik. Neked szerintem nincs is oldalad. Az enyém meg azt hiszem, csak rám tartozik - próbálom berekeszteni a beszélgetést, pedig tudom, akkor mehetek majd csak el, ha az "úrnő" is úgy gondolja.
A megjegyzéseiről egyébként eszembe jut, hogy kár, hogy nincs itt Lex, elvégre biztosan eléggé megbotránkoztatnák a nővéremet, ha hirtelen a hátamra vetődne, mint általában. Bár Lex eléggé lányosan néz ki...
- Jah, szerintem is - morgok még egy kicsit, majd visszatérek az asztalunkhoz. Mikor a többiek rákérdeznek, hogy ki is volt ő, én csak a vállamat vonogatom, és azt mondom, "Nem érdekes". Jobb úgy, ha senki nem tudja, hogy rokonok vagyunk. Legalábbis egyelőre. Az ilyen titkok úgyis hamar le szoktak lepleződni, de addig is lesz egy kis nyugtom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=497757#post497757][b]Kolf Krisztián - 2015.07.19. 16:14[/b][/url]

Bár neki általában semmi kedve a bálokhoz és egyéb társasági eseményekhez, de egyre többen rángatják el mindenféle táncos, bulis helyre. Na, persze még mindig Gwen jár élen ebben, de Kriszt egyre kevésbé zavarja, ha más is veszi a fáradtságot, és elcipeli magával erre-arra.
Az egyetlen valódi problémája, hogy az öltözködéssel sosem törődik, neki éppen megfelel a "kirángatok egy göncöt a szekrényemből, aztán az pont tökéletes lesz" mentalitás, de az olyan eseményeken, amikor ki van kötve, milyen stílusban kell összeválogatni a ruhadarabokat... Na, az nem könnyű. De Kriszt továbbra sem különösebben érdekli. Majd, ha valakinek szemet szúr, hogy nem éppen jól öltözött, szól. De ilyen még sosem fordult elő. Maximum megbámulták, de hát azt mikor nem teszik?
Szóval a bálra kopott, néhány helyen szétvásott, szakadozott farmerban és egy bő fehér ingben érkezik, kezében Gwen kezével. Végül is, egyesek szerint a kiegészítőkön sok múlik, és a szőkénél kevés jobbat találhatott volna. Ha a lánynak nincsenek egyéb tervei, Krisz magabiztosan megindul az egyik asztal felé, és letelepszik egy párnára.