Catherine Alexis Rawen


A folyosón álltam. Remegve. Tudtam, a következő kanyarban vár rám Cathy, a párom. A lábam a földbe gyökerezett, de ezt kihasználva végignéztem magamon. Egykori emo stílusom miatt nem volt nehéz kiválasztanom a jelmezt. A szeretett, kill you! feliratú pólómat és a...NYAVAJA! A kesztyüm! Mint a szélvész, úgy rohantam vissza.  
Nem fölöslegesen loptam vissza a húgomtól. Az arcomba csapódott levegő legalább megszárította a sminkemet, viszont a fehér paróka majdnem leesett a kobakomról. A rellonos lány már biztos tűkön ül. Remek! Eltoltam az első halloweenemet a Bagolykőben! Felértem, felkaptam a kesztyűmet és rohantam, rohantam...
Visszaértem, de nem tudtam lefékezni, és beleszaladtam Cathy-be. Én a földre zuhantam, kinyitottam a szemem, és realizáltam a slamasztikát. Jaj!

                            Catherine Alexis Rawen


Tengernyi bénázás után végre elértem Cathyt, aki meglepően nyugodtan várt. Odafutottam, és megpróbáltam kimagyarázni magam:
-Te...,Én...,Bocs, hogy...-fulladoztam. Sóhajtottam, majd végre kiböktem egy kész, értelmes mondatot:
-Nem késtem túl sokat?-kérdeztem a lánytól, s miközben a válaszát vártam, végignéztem a jelmezét. A Gotic jelmez rendkívül jól állt neki.
-Az egy igazi holló?!-mutattam a vállán gubbasztó, szárnyas lényre, és kíkapartam egy műanyag tincset a homlokomból.

        Catherine Alexis Rawen

Nagyon örültem, hogy nem várattam meg Cathyt.
-Igen, tényleg ötletesek.- ismertem el a jelmezek szépségét. Öszintén, szégyeltem magam, tudatlanságom miadt a hollókkal kapcsolatban. Amikor megdícsérte a kosztümömet, éreztem arcomon a piros kis csomót.
-Kösz, a te jelmezed is király!-vakrtam meg a homlokomat zavaromban. Kézenfogtam, majd elidultunk a terem felé.
-Azta, de menő dekoráció!-ámultam belépve a terembe. Majd belenéztem Cathy szemébe.

                           Catherine Alexis Rawen

-Az ember azt hinné, megijesztenek, vagy valami...-mondta, s mindketten körbenéztünk. Inkább nevettem, mint féltem az életre keltett díszlet elemeken.
-Igen, biztos rengeteg diák, és tanár dolgozhatott egy ilyen vég kifejletten.-próbáltam túlkiabálni az üvöltő zenét. Rengetegen voltak. Hirtelen kaparni kezdett a torkom. Felszínre tört a félelmeim egyike, a tömegiszony. Igyekeztem leplezni Cathy előtt. A lány könnyített ezen a kérdésével. Az idegesség legkisebb jele sem látszott kirajzolódni az arcán.
-Hát, nem vagyok jó faltörő kos.-mondtam. Hát, ez a poén fejben jobban hangzott.
-De ha szomjas vagy, hozhatok neked inni?-ajánlottam fel. A fekete-fehér fény szépen megvilágította a termet. A csontvázzenekar muzsikájára diákok százai rázták a rongyot. A kísértetek is jól szórakoztak. Éreztem, ez lesz eddigi életem legjobb Halloweenje!

                           Catherine Alexis Rawen

Egyesek azt mondják, jó dolog, hogy rosszul hazudok. Ráeszméltem, hogy a parázásom tönkre vághatja a bulit, így felhagytam vele.
-A siklóval engem is futásra lehet bírni.-vallottam be őszintén, egy mosoly keretében. Az  eszt követő komoly mondata tényleg jót tett. Az italokhoz érve felkaptam egy fekete löttyöt tartalmazó üveget, és beleittam. Kitanultam a festett arccal ivás technikáját, emiatt sem volt okom aggódni, habár nem is akartam. Láttam, Cathynek is ízlett a "Ghúl" koktél, majd rám helyezte tekintetét.
-Naná!-mondtam, mosolyogva.-Menjünk, de csak ha még nem vagy szomjas?-kérdeztem, szüntelen mosollyal tásítva a mondatomat.

                           Catherine Alexis Rawen


-Nyugi, lakat a számon.-legyintettem, tudatva vele, hogy velem megoszthatja a titkait. Még egyet hörpintett az üvegcséből. Én körbetekintettem, ismerősöket keresve. A zene tombolt, ami mindenkinek meghozta a kedvét a tánchoz.
-Reméljük, nem hunysz ki!-vigyorogtam. A táncparkettre léptünk, követve sokak példáját.
-Igen, hacsak nem kezdenek flamencót nyomni.-próbáltam poénos lenni. Láttam, hogy fejtegetni próbálja a jelmezek, és viselőik kilétét,több kevesebb sikerrel. Rám nézett, jelezve, hogy táncolni akar.
-Persze, gyerünk!-feleltem. A zenekar megállás nélkül tolta a talpalávalót, sokak szórakozását biztosítva ezzel.

                         Catherine Alexis Rawen

Látszott Cathyn, hogy a lakatos szóhasználatomat eléggé viccesnek találta. Pláne a  kézmozdulatommal kiegészítve.
-Ugyan, ez csak természetes.-legyintettem, hiszen számomra természetes, hogy mindenki fél valamitől. Mindketten ittunk egyet az üvegcsénkből. Úgy tűnik, az kitalált szavaim öli tudnak, szó szerint. Legalább is Cathyt majdnem megfullasztottam. A parkettre sétáltunk, s ugyan látszott, hogy ez nem a kedvenc száma, a flamencós poénomtól viszont felnevetett.
-Az jó, megbeszélhetjük.-mosolyogtam, kék szemébe nézve. A tömeget fürkészte. Én is ezt tettem, habár engem inkább a jelmezek érdekeltek. Nem sokáig nézelődtem, mikor a lány visszanézett rám, és szolt hogy táncoljunk. A szám végéig nem kérdezett semmit. Élveztem a táncot, a szám végénél aztán Cathy az italok felé bökött, én pedig értettem a célzást. Elindult, én pedig követtem volna, de megbotlottam a cipőfűzőmben. Gyorsan felpattantam, és követtem, habár odakaptam a könyökömhöz. Amikor beértem Cathyt, láttam, hogy néz valakit, vagy valamit, de bármennyire érdekelt, nem tettem szóvá. Követve példáját, vettem egy üvegecskét, és belekortyoltam. A lány töklével teli üveget vett fel az asztalról. Az enyémbe vérnek kinéző cseresznyelé került. Jól esett a hideg lötty, főleg azért, mert teljesen ki voltam melegedve. Sóhajtottam, és a jelmezversenyre gondoltam. A szavazóláda körül rengetegen legyeskedtek, voksaikat írogatva. A sok jó jelmez között a legjobbat kiválasztani! Kemény dió!-gondoltam magamban.

                       Catherine Alexis Rawen  

Hú, eredményhirdetés! Az izgalom elég rendesen megkörnyékezett, pedig még nem is jelöltek. Nem ismeretem igazán senkit, de azt viszont biztosra vettem, hogy az eredményeket kihirdető lány egy rellonos prefektus volt. Dioméd és... MÉSZÁROS GRÉTA! Na jó!  Az öklömet kénytelen voltam a szám elé tenni, hogy ne nevessek fel és láttam, hogy Cathy is küzdött a nevetéssel.
-Egyáltalán nem!-ráztam meg vigyorral díszített arcomat-De mindenesetre tényleg jó döntés!-ismertem be. A lányhoz hasonlóan én is le akartam hűteni magam, de az üveg helyett a méretemnél kb. három számmal nagyobb pólómmal. Egyáltalán nem irigyeltem a "Halloween királyi pár" férfi tagját.
-Nézzük meg mind kettőt!-lelkesedtem-Imádom a thesztrálokat, de egy dementor látványát sem hagynám ki!-váltottam bevállalósra-Hol kezdjük?-kérdeztem. Nem tudom, mi volt az üvegemben, de totál felpörögtem tőle! A kontaktlencsém is sárgából vörösre válthatott, mert kezdett hiányozni a szemüvegem, már a viszkető érzés miatt, ezért ki is szedtem, ami sajnos eltartott vagy fél percig. Mért vagyok ilyen béna?!

                       Catherine Alexis Rawen

Na jó. Ilyen eredményt sem vártam! Habár nem tört le túlzottan a dolog. Illő módon megtapsoltam a párt, majd visszanéztem Cathyre.
-Igen, hallottam nagy "nőcsábász" mivoltjáról.-vigyorogtam a festett képemmel. Az ötlet, hogy nézzük meg az édes thestrálokat, nagyon tetszett! Habár tudtam, hogy nem látom őket, feldobott a dolog.
-Nincs. Na ezért nem használok lencsét!-mondtam, miközben a szemgolyómat piszkáltam. Hát, a szerencsétlenségből nekem kijutott. Miután kipiszkáltam a nyavalyást, megindultam a bódé felé. De egy lépés után lemerevedtem, a következő mondat miatt.
-Igazad van!-ismertem el, miközben robotszerűen felegyenesedtem. Cathy a tömeget fürkészte, én pedig megigazítottam műanyag parókámat. A képem nagyon nem érdekelt, mert ez a sugar skull dolog  még ijesztőbb, ha lefolyik. A lány visszanézett rám. Mereven bámult. Én az ilyet nem bírom  ki röhögés nélkül, tehát egy-két másodperc után kitört belőlem a nevetés. Mivel láttam, hogy "vágyi rá", hogy kifürkéssze, mi jár a fejemben, így kisegítettem.
-Jó szórakozom!-nevettem egy fogas vigyorral.

Péter Fanni

Ruha

Végzős bál?! Egy költői kérdés: túlzás az, ha már öt órával az esemény előtt készülődni kezdünk? Áh, dehogy! Na, de mindegy is! Először is fogtam és beleástam magam a szekrénybe, hátha találok valamiféle elvárásoknak megfelelő göncöt. Igaz, öt perc különbséggel, de egyenként előhalásztam a darabokat a szekrényem ruha-tengeréből, a végén pedig áttekintettem az ágyamra dobott végeredményt: egy halom gyűrött mosogatórongy kupac mosolygott vissza. Hanyat-homlok elő a vasalót, és hajrá! Viszonylag elég gyorsan végeztem, fast-menetben felrángattam magamra a dolgokat, végül belenéztem a tükörbe: "Hát, kicsit Eridon-feeling, de végtére is a partnerem is ebből a házból jött, szóval hátha értékelni fogja. Vagy ki tudja?" kommentáltam az összeállítást, végül rámondtam az áment. E különleges alkalom végett betettem a kontaktlencséimet, mondván abban talán kicsit jobban látok. Oké, minden megvan?! Még egy utolsó pillantás a tükörben, aztán spuri a bálterembe! Szerény véleményem szerint még nem sok olyan eset fordult elő, amiért ilyen gyorsan futottam volna. Hirtelen lefékeztem a bálterem előtt. A párom sehol. Mindjárt minden egyes kis opció felvetette magát a fejemben. Késtem és azt gondolta, nem is jövök, így felment a klubhelyiségükbe? Vagy akadt más partnere és elfelejtett szólni? Ehhez hasonló gondolatok sokasága cikázott villámokat megszégyenítő sebességgel a fejemben. Ekkor rápillantottam az órára: nyolc óra tíz. Úgy járkáltam a bálterem előtt, karba tett kézzel, mint aki a háborúból várja vissza szeretett hitvesét. Ekkor észre vettem egy rózsaszín hajú, fehér ruhás lányt, aki eszeveszett tempóval robog felém. Megállt, és megszólal. Én meg tágra nyílt szemekkel és összepréselt ajkakkal úgy néztem rá, mint egy idióta. Csak későn esett le, hogy meg is kéne szólalnom valamikor.
- Hát...öhm...szia! -köszöntem kissé fura és bizonytalan mosollyal- Áh, dehogy, én is csak most jöttem! -legyintettem, már valamivel értelmesebb arckifejezéssel. Végignéztem a lányon! Nagyon csinos volt, habár valahol éreztem, hogy az a ruha nem a kedvence.
- Nagyon szép a hajad és a ruhád! -dicsérem meg és enyhe zavaromban megvakartam a tarkómat. Remélem nem érti félre a bókot! Bevallom, eléggé be voltam úgymond' sózva a bál miatt, szóval megpróbáltam beterelni a beszélgetést a terembe.
- Őh, be szeretnél menni, vagy maradjunk még egy kicsit itt kint? -kérdeztem kicsit bátortalanul, elvégre ezt azért mégiscsak meg megköveteli az illem.

Péter Fanni

Ruha

Az aggodalmaim, mint oly sok másik alkalommal, most is feleslegesek voltak. A partnerem azért nem jóval, de valamivel később érkezett, mint én, de megnyugtattam, nem késett sokat, hogy mégse furdalja a lelkiismeret. A köszönésére és kérdése azonban kicsit későn reagáltam. Rózsafürt -talán így fogom hívni magamban- nagyon lazának és bohókásnak tűnt, így reméltem egy része átragad rám is. A célzásom, hogy be szeretnék menni, talán kissé túlságosan is érthető volt, elvére a csaj szinte bevonszolt a terembe. A megjegyzésétől belém kapott az élet és mosolyogva befutottam a terembe, Fannival az oldalamon. Bent üvöltött a zene, valahogy mégsem süketült meg az ember fia/lánya. Bent megálltam és Fanni felé fordultam.
- Szerinted megvolt már a végzős keringő? -kérdeztem, főként azért, hogy elkerüljem a kínos "csendet". Mondjuk nem nagyon hittem, hogy a lány ne tudna egy új témával előrukkolni, de mivel én vagyok a férfi, vagy valami férfi-kezdemény, azért próbálkoztam.
- Tudod, szeretnélek kicsit jobban megismerni. -ilyen nyomi nyitást- Mesélj kicsit magadról! -ennél jobb téma most nem ugrott be, de legalább kicsit többet tudhatok meg arról, akivel eljöttem ebbe a nagyon jónak ígérkező bálba.

Gyilkosommal, Ali...azaz Fannival...

Arc-smink A nyakvágással együtt

Gyilkosommal, Ali...azaz Fannival...

Arc-smink A nyakvágással együtt

Gyilkosommal, Ali...azaz Fannival...

Arc-smink A nyakvágással együtt

Gyilkosommal, Ali...azaz Fannival...

Arc-smink A nyakvágással együtt

Gyilkosommal, Ali...azaz Fannival...

Arc-smink A nyakvágással együtt

2015. Karácsonyi előadás
Matt előadása
„Safe and Sound…”

A végére csak befutunk...
Fannival
Outfit (cipő nélkül menőzök én is)

A végére csak befutunk...
Fannival
Outfit (cipő nélkül menőzök én is)