36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet
Nagyterem - Daphne A. LaFonde hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 21. 15:15 | Link

Merkovszky Ádám

Évnyitó/záró ünnepély


Feltett szándéka volt, hogy minél sűrűbben lássa húgát, aki ezt bizonyára kevésbé szerette volna, tenni mégsem tudott ellene. Összetartoznak, életük egy családban indult útnak, és ha nem is jutott sok a jóból, most lehetőséget kaptak az egymásra találásra. A viszontlátás öröme azonban elmaradt, de a fiatal nő ezt soha nem fogja felróni Opheliának. Természetes viselkedés egy természetellenes élethelyzetben.
A szünidőben mindent elintézett, életét átszervezte Bogolyfalvára, lassan megírják az albérleti szerződést is, és kiköltözhet a már belakott, megszokott, otthonossá varázsolt tizenegyes szobából. Most az évnyitó ünnepségre is fürdőjében készül, egyszerű matt fekete kisestélyijét húzza végig lábain, csípőjén, s bujtatja bele vállait. A cipzárt rutinos mozdulatokkal húzza fel hátán, hiszen soha nem volt segítsége, mindent egyedül tanult meg, férfi pedig a leggyengébb pillanatában sem érhetett hozzá, így gyorsan önállóvá vált. Tökéletes élete volt egyedül is, szerette napjait, a munkáját, a család hiánya testvére eltűnésén kívül máshol nem ütötte fel fejét.
Selyem sálát maga köré tartva siet az ünnepélyre, fekete topánjának sarka kopog a falu kövén. Kellemes az idő, és ez jókedvre ösztönzi. Belemosolyog a napba, a bárányfelhők égen utazó társaságába, majd az utcán zsibongó emberek között, egyenes háttal halad a kastély felé. Annak tornyait már messziről megpillantja, látványukra szíve azonnal hevesebben kezd verni. Nem tudja miért, ideje volna már megszoknia húga - és mások - közelségét.
A kastély folyosóit elözönlik a diákok, így azonnal eszébe jutnak saját emlékei, hogy mennyire nem szerette a kötelező rendezvényeket, a nagy tömeget és az elhallgathatatlan ricsajt. Némi feltűnést bizonyára kelt megjelenésével, a diákok egy része talán azt gondolja róla, hogy egy új tanárnő, de tévednek. Taníthatna is, mert ért hozzá, most mégsem azért érkezett, hogy az oktatási szakértelmét csillogtassa meg. A nagyterem előtt dísztalárba bújt fiatalok várakoznak, izgatottan kukucskálnak az ajtón túlra, hogy mi történik a teremben, Daphne viszont pillanatnyi habozás nélkül lép be a Levita színeiben pompázó, ünnepi hangulatba öltöztetett helyiségbe. Elmosolyodik, hiszen a Roxfortban is nehéz volt versenyezniük a Hollóháttal, a séma úgy tűnik tehát, hogy változatlan maradt. Okos, precíz emberek háza a Levita, akik nem restek szorgalmukkal lekörözni a többit.
A fiatal nő körbenéz, de egyelőre nem látja Opheliát, akiről könnyen feltételezi, hogy a kötelező megjelenés helyett Milannal üti el az időt. Fiatalok még, had élvezzék egymás társaságát. Ő viszont az egyik asztalhoz lép, ahol italok és sütemények kínálják magukat, a kókuszos finomságoknak pedig képtelen ellenállni.
Szál megtekintése
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 22. 17:38 | Link

Merkovszky Ádám

Évnyitó/záró ünnepély


Süteményét habzsolja éppen, kezét a lehetséges morzsák felfogása miatt szája elé tartja, mikor megszólítja egy férfi. Meglepettségében majdhogynem kiköpi a falatot, hiszen alig ismer itt valakit, így nem számít társaságra, főleg nem ilyen hamar. Az ismeretlen ismerősre pillant, és mutatóujjával jelzi neki, hogy egy pillanat türelem, mindjárt megrágja az ínycsiklandozó édességet, és utána értelmes beszédre is képessé válik. Elfordul az udvarias férfitól, hogy úri hölgy módjára fejezhesse be a rágást, majd egy szalvétával megtörli finom bőrét, és azt összehajtogatva fordul vissza a bemutatkozó fiatalemberhez.
- Elnézést - mondja egy üdvözlőmosoly kíséretében, miközben biccent a névre. - Daphne LaFonde, örvendek a találkozásnak!
A kézmozdulatot viszonozza, azután maga mellé engedi karjait, hogy egyik tenyerében az előzőekben összehajtott szalvétát szorongassa tovább. Figyelmesen hallgatja a férfit, és míg az beszél, emlékeiben kutat, hogy honnan ilyen ismerősek neki ezek az arcvonások.
- Ne haragudjon, de megkérdezhetem, hogy láthattam-e már lent a faluban? - kérdezi elöljáróban, s míg Ádám válaszol, addig ő nyugodtan átgondolja adni készülő válaszát. - Csak nemrég érkeztem Bogolyfalvára családi ügy miatt, és az ünnepségre is hasonló okok miatt jöttem el, a kísérői szerepet pedig szívesen fogadom, köszönöm.
Belemosolyog Ádám szemébe, de nem lép közelebb hozzá, tartja a tisztes távolságot mind a férfi, mind a saját érdekében.
- Ön talán itt tanít? - kérdezi tőle, s közben az italokhoz lép, hogy öntsön magának egy kis mentes vizet. - Kér esetleg?
Nyugodt mozdulatokkal tölti az italt, újabb kérdésének idejére felveszi a szemkontaktust újdonsült partnerével, majd a válasznak megfelelően cselekszik. Közben tekintete óvatosan átszeli a hatalmas termet, hogy valós célja, Ophelia megérkezett-e már. Egyelőre nem látja húgát, sem más ismerőst, így abbahagyja a nézelődést. Ismét Ádámra szegezi kék tekintetét, hogy egy pillanat múlva már egy sötét hajú nőre legyen figyelmes, aki mellettük halad el, és egy apró gyűrűt ejt ki kezéből. Hol a férfit, hol a nőt nézi, és közben csak arra gondol, hogy ez most tipikusan olyan helyzet, amiben ő a harmadik fél, és a nő valószínűleg azt hiszi róla, hogy bohó csalárd jellem, és éppen szívszerelmét készül lecsapni kezeiről. Nagy tévedés. De még mekkora.
- Nyugodtan menjen, semmi baj - mondja komoly arcvonásokkal, biztató mosolyt küldve a férfi felé. - Vigye azt a gyűrűt, és kérjen bocsánatot.
Utoljára módosította:Daphne A. LaFonde, 2014. március 22. 17:47 Szál megtekintése
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 26. 14:19 | Link

Merkovszky Ádám


A süteményről lehulló kókuszreszeléket törli le ajkairól, majd önmagát megmosolyogva fordul a jókedvűnek tűnő tanerő felé. A férfi barátságos és rendkívül beszédes, a fekete ruhás nő olyan típust lát a helyes arc mögött, aki szívesen és sokat beszél. Ő ellenben nem a legközlékenyebb fajta, nem nyílik meg azonnal a másiknak, szereti a csendet, és az emberek többségétől eltérően még az idegenekkel is képes élvezni azt. Ádám nemzetiségi hovatartozásával kapcsolatos kérdésén elmosolyodik, és egy pillanat erejéig maga előtt látja a Szajna partját, Párizst és szülővárosát, Marseille-t. Csak pár napja hagyta el újra, valószínűleg hosszabb időre, mint először, de már most borzasztóan hiányzik neki. Ophelia viszont mindennél többet jelent, érte elfogadja megszokott világának távolodó hangjait, és beleszeret Bogolyfalva macskaköveibe.
- Francia vagyok, uram - mondja szelíd mosollyal a férfinak, hangja tisztelettudó, ámbár tartózkodó, s kimért. - Édesanyám kiváló francia családból származott, Isten nyugosztalja jó lelkét.
Anyukája emlékképe forrón ég benne, már nemcsak a fényképeken látja a fiatalon elhunyt Margharetet, de saját tükörképében is őt csodálhatja. Magas nő, keskeny derék, hófehér bőr, világos haj és vékonyka ujjak. Kezeiről Ádámra siklik kéklő tekintete, de a férfi csak néz, látni nem lát. Mereng, képzeteiben másra figyel, Daphne szavai hiába szólnak neki, a férfi csak nagy nehézségek árán képes figyelmét ismét rá összpontosítani.
Mereven nézi a magas tanárt, pillantása nem követelődző, türelmesen várja meg, amíg partnere elengedi fájónak tűnő gondolatfoszlányait, és újra a jelenbe ér. Az végül nevetni kezd, mintha visszajátszotta volna a francia nő előző szavait, és most fürge válasszal kérne tőle néma bocsánatot.
- Nem zavar. Háztűznézőben járok jelenleg a környéken, egyelőre Bérczeséknél vagyok szállóvendég - árulja el Ádámnak. Pontosan annyit mond, amennyit még tudhat egy számára idegen fél, amivel még kisugárzása és jelensége barátságos marad, és amivel ugyan csepegtet a másiknak önmagáról némi információt, az mégsem tud meg róla semmi fontosat. Bizalmát csak a legkitartóbbak, és legőszintébbek érhetik el, s bár Merkovszky úr aurája tiszta, Daphne önmagát védi tömör válaszadásaival. - Én is úgy emlékszem, hogy láttam már magát. Szeretem a falut, olyan békés. Csak hiányzik a bagett. A magyarok kenyere messze elmarad otthonom ízvilágától.
Kijelentésére zavartan elmosolyodik, miután ajkait lebiggyeszti kedvenc, ropogós bagettjének gondolatától. Nem szeretné megbántani a férfit, a magyar kenyér is csodálatos, de nem pótolhatja megszokott ízeit.
- És mit tanít? - kérdezi érdeklődő tekintettel, majd az italok felé fordul, és nem hideg, mentes vizet tölt egy-egy üvegpohárba. Míg kezei dolgoznak, arcát visszafordítja a tanár úr felé, és bólint egy aprót. - A húgom tanul itt, talán ismeri is, úgy hallottam igazi rosszcsont. Ophelia LaFonde a kicsikém neve, harmadik évfolyamon végzett idén.
A poharakat elegáns mozdulattal emeli fel az asztalról, egyiket Ádámnak nyújtja, másikat megtartja magának, hogy a friss víztől kissé felélénküljön. Figyelmesen nézi partnere változó arcvonásait, kíváncsi, hogy testvére neve mit vált ki belőle. Túl keveset, szinte semmit nem tud a lányról, így minden apró információ éltető kenyérmorzsaként szolgál, amire oly nagy szüksége van.
A teremben körbepillantva még mindig nem látja Opheliát, akiről egyre bizonyosabbá válik, hogy nem fog eljönni. De nem csak őt nem látja. Milant, húga kedvesét keresi, akinek helyes arcát könnyen felismerné a többiek között, ám hiába pásztázza a tömegbe gyűlt diáksereget, nem pillantja meg. Cseresznyeajkai mosolyra húzódnak a gondolatra, hogy talán együtt töltik ezt a tiltott időt, és a sok keservet megélt húga a fiú mellett boldogságot szív magába.
- Abban biztos vagyok - helyesel csendesen, de szemei a sötét hajú nőt követik. Nem tudja mit érez, sajnálja-e a féltékeny tanárnőt, vagy csak újra megbizonyosodik arról, hogy sajnos ebben a világban nem érdemes odaadni szívünket valaki másnak, mert az könnyedén összetörheti azt. - Nem szeretném, hogy a későbbiek során problémája adódjon ebből az estéből. Örülök, hogy megszólított, és hogy önnel tölthetem az évnyitót, csak tudja én jól vagyok egymagam is. A hölgy pedig úgy tűnt nem veszi jó néven mára összeállt párosunk.
Szavaira tekintete is visszatér partnerére, akinek szemeit vizslatja, hiszen nem lát bele gondolataiba, mégis olyan érzése van vele kapcsolatosan, hogy jó ember, aki nem tenne rosszat az elviharzó asszonynak.
A teremben időközben elhatalmasodik a zaj, és pár diák szemében még a pánik is megcsillanni látszik. Daphne poharát magához szorítja, és körbe-körbe járatja kékjeit az összegyűlteken. Kíváncsi, hogy mi történik, ami ekkora ovációt vált ki a fiatalokból, s bár érezni nem érez semmit, látja, hogy páran kirohannak a teremből, míg a többiek orrukat fogva káromkodnak. Ádámra pillant, akiről többé nem kérdés mit tanít. Csodálattal teljes figyelemmel követi mozdulatait, majd nagy mosollyal tartja felé poharát, mintha koccintani szeretne elégedettségében.
- Nagyon ügyes, gratulálok! - mondja elismerően, és újabb kortyot iszik az éltető nedűből. - A levegőt irányítja csupán, vagy több elem felett is úr marad?
Szál megtekintése
Nagyterem - Daphne A. LaFonde hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet