Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=256668#post256668][b]Végardó Erik - 2014.03.21. 18:49[/b][/url]

Hiába volt csak pár hónap, Erik számára a szünidő egy örökkévalósággal ért fel. Nem, mintha nem érte volna csupa kellemes élmény otthon. Tény, hogy a falubeli srácok továbbra sem foglalkoztak vele, de az is igaz, hogy ez Eriket már tizenéves kora elején sem zavarta, hozzászokott már. Ellenben a húgai nagyon érdeklődtek a Bagolykő és a kinti világ iránt, ő pedig szívesen mesélt róla. Ha a szüleik nem voltak a közelben, mivel ők viszont hallani sem akartak Erik "beteges" kíváncsiságáról és felfedezéseiről, ami Magyarország, s majd később akár külföld muglikkal szennyezett varázslóvilágát érintette.
Aztán a szünetben két alkalommal is sikerült kviddicspályára lépnie a falu többi sráca között, és meg is látszott rajta az az egy bagolyköves edzés és az utána következő erőnlétgyakorlatok, amiket azért végzett, hogy megállhassa helyét az Eridon kviddicscsapatában jövőre.
A falu végén lakó öregúr szívesen hallgatta a mesét arról, hogy jeleskedett a nála készített seprű az iskolai edzésen, és hogy mi mindent tudnak a profi márkák, például a Tűzvillám, amit itt vehetett Erik szemügyre tüzetesebben egy csapattársa jóvoltából. A fiúnak magának nem tűnt fel, de akik ismerték Szentegyeden, észrevették, mennyivel többet és könnyedebben beszél, és hogy csillog a szeme, ahogy megoszt vagy meghallgat mindenféle őt érdeklő dolgot.
Már egy hete állt lezárt ládája a szoba végében, készen az utazásra, vissza, fel az ország felső csücskébe, a Bagolykő Mágustanodába. A nap végre elérkezett, Erik elbúcsúzott családjától, most pedig, csomagjait lepakolva már itt lökdösődik ő is a diákforgatagban. Pontosabban őt inkább csak lökdösik, a fiú pedig igyekszik szilárdan állni a talajon, fel ne bukjon. Nem lát egy ismerős arcot sem a tömegben, de mivel maga is alacsony és a legtöbb itteni cimborája sem nőtt nagyra, könnyen elvesznek a tumultusban.
Végre odasodródik az Eridon asztalához, és megmarkol egy szimpatikus részt az asztallapon, átveti lábait a padon és gyorsan leül. Körülötte gyűlnek az eridonosok, egyre kisebb a tömeg, de még mindig szállingóznak a diákok, ő pedig szemügyre vesz minden érkezőt. Egy konkrét személyre vár; már két leülni vágyakozót kért meg udvariasan, hogy válasszanak egy másik helyet, mert a mellette lévő párna foglalt. A fejét forgatja, előrehajol, végignéz az asztalon, de nem látja sehol az illetőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=262871#post262871][b]Végardó Erik - 2014.03.30. 22:36[/b][/url]

Erik épp a másik irányba kémlel, de már egy kóválygó eridonos sincs, és Elena sem ül az asztal azon szakaszán, amit belát. Kihajol, hátha a lány rég leült valahová az ő sorában, és pont kitakarják őt a többiek. A vizslatásból felriasztja egy hang a közelből. Megfordul, fölötte egy nagyon vörös hajú lány áll, és a mellette üresen fekvő párnára mutat. Erik fejében gyorsan megszületik az egyenlet megoldása: Már szinte mindenki elhelyezkedett, az ünnepség máris kezdődik, Elena pedig sehol. Udvariatlanság lenne elutasítani ezt a lányt is, biztos az asztalszomszédai is gorombának néznék, ha a végén mégsem ül majd senki az állítólagosan foglalt helyen.
- Hát...persze - mondja a lánynak egy kicsit túl komorra sikeredett ábrázattal. Hol lehet Elena? De Henrietta leül és bemutatkozik, így sikeresen eltereli a fiú figyelmét a bújáról.
- Én pedig Erik - mutatkozik be ő is egy halvány mosollyal, majd tapasztalatból tudván, hogy a főnixek nem tartják tolakodónak és nem nézik butának sem az efféle kérdéseket, bátran felteszi a fejében motoszkálót:
- Ez egy magyar név? - érdeklődik.
A válasz után azonnal meghallja az ismerős hangot, akinek gazdáját eddig kereste. Felélénkülve felnéz kedves háztársára, és először is jól megilletődik az átalakuláson, amin a lány a nyári szünet alatt átment. Mielőtt bármit is mondhatna, Elena éles hangnembe vált át, amivel a következő meglepetést okozza Eriknek. Soha nem gondolta volna, hogy barátosnéje ilyen hangot is meg tud ütni. A mondanivaló tartalma sem tetszik neki. Hogy elsimítsa a nézeteltérést, hirtelen ötletétől vezérelve cselekszik. Fenekével arrébb tolja Henriettát, közben bocsánatkérést motyog, és olyasfélét, hogy ha lehet, megkérhetné a mellette ülőket, szorítsanak egy kis helyet. Miután ilyetén módon elegendő ülést szabadított fel a padon, és a feneke alól a párnát is odacsúsztatta, hellyel kínálja a lányt. Férfiakra nem jellemző szemfülességgel jött rá ugyanis, hogy jobb lesz, ha a két hölgyemény közé ül a további civakodás elkerülése érdekében.
Az Elena sugárzó kedvességének eltűnése felett érzett csalódottság egyelőre nem hatol mélyre, barátságosan mosolyog a lányra, aztán Henrietta felé fordul, majd maga elé mered az asztalra, mivel fogalma sincs, mivel indítsa be a félresiklott beszélgetést.
Egyelőre nem kell ezen rágódnia, mert az igazgató úr a pódiumra lép, és megkezdi beszédét, amit csöndben illik végighallgatni. Az Eridon pontjainak kihirdetésekor őelőtte is megjelenik egy csomagocska ajándékokkal, amiért hálásan néz Wickler professzorra. Nem érdemelte meg az ajándékot, mivel a tavalyi év végén jött csak az iskolába, és egyetlen ponttal sem járult hozzá az eredményükhöz. De majd idén...!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=334640#post334640][b]Végardó Erik - 2014.07.11. 13:06[/b][/url]

Erik feszengve állt a nagyterem hatalmas ajtószárnyai egyikének tövében. Ma a végzősök bálja van. Lévén Erik még csak negyedikes, semmi keresnivalója nem lenne itt - gondolhatnánk, de ez tévedés! A fiút ugyanis meghívták a bálba! Egy lány.
Első saját keresetéből az eridonos a falubeli talárszabászatba ment, ahol - gondolván a bagolykövesekre, akik tényleg minden alkalmat megragadnak, hogy bálozhassanak - nemcsak talárokkal áll a fiatalok rendelkezésére, de szmokingokkal, öltönyökkel is. Nagyjából az összes pénze ráment a frakkra, amiben most feszít, de meg kell hagyni, piszkosul jól áll neki. Erre vette fekete színű dísztalárját, amin csak egy kicsit kellett igazíttatni, mert megnőtt Erik, mióta legutóbb hordta. Az egyik eridonos, aki nagyon jól szórakozott az elveszett fiú izgalmán első bálja előtt (a falubeli ünnepségek nem számítottak, nem voltak olyan flancosak, mint ez, és nem is igen szórakozott rajtuk jól), meggyőzte Eriket, hogy ilyenkor a lányoknak kis csokrot adnak a fiúk, amit az a csuklójára köthet. Képekkel is illusztrálta elképzeléseit, így a srácnak nem volt oka kételkedni a szavában. Addig nem terjedt már el beleérző képessége, illetve nem volt olyan fejlett a problémamegoldó készsége, hogy rákérdezzen Abigélnál, milyen színű ruhája lesz, hogy esetleg illjen is a csokor a viselethez. Magabiztosan indult el a rétre, és útba ejtette a vadőrlak környékét, valamint a gyógynövényházat is, hogy kiválassza a legszebb virágokat. Körülbelül két órát vett igénybe, mire pálcájával kis csokrot igézett a felkutatott varázslatos növényekből. A kompozíció központi helyére egy szál indigószín balzsamos medólia került, Erik kedvenc virágjának képviselője. Ezek a virágok, amint magukon érzik valakinek a pillantását, egyből kihúzzák szárukat, és emelt fővel, peckesen várják a dicsérő szavakat és gondoskodást. Ha megsimogatja valaki a bársonyos, puha szirmokat, dallamot is dudorásznak a kedvéért.
Az elkészült csokrétát nem lehet hát egy kifejezett színűnek mondani, de az elnézőek gondolhatják, hogy így legalább bármilyen színű ruhához illik a zöldtől kezdve a kéken és rózsaszínen át a liláig. Kezében a kis csokrot szorongatva, Erik egyre izgatottabban lesi az érkező párocskákat és lézengő magányos bálozókat, hogy megpillanthassa meghívóját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=342169#post342169][b]Végardó Erik - 2014.07.23. 19:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=413165#post413165][b]Végardó Erik - 2014.10.29. 19:26[/b][/url]

Halloweeni bál
Elena

Jelmez

Még a varázslófaluból érkező Erik is elámul, ahogy felméri, halloween napján a kastélyban (de még azon kívül is) mindenhol mágia dolgozik az ünnepet éltetendő. Ez a második halloweenje a fiúnak, mivel Szalamandra-Szentegyeden nem ünnepelnek ilyesmit. A Bagolykőn hallott először a boszorkányok és kísértetek éjszakájáról, és idén először már érti is, miről van szó. Tavaly túl hirtelen jött túl sok információ. A satnya fantáziájú eridonosnak szerencsére jóval kreatívabb szobatársai vannak, így ők kevesebb, mint egy perc gondolkodási idő alatt eldöntötték, minek fogják beöltöztetni Eriket. A Végardó kölyök számára ezen a ponton végre fény derülhetett arra is, ki az a bizonyos Frodó, akihez gyakran hasonlítgatják iskolatársai. A tükörben megszemlélheti a hobbitot (Szobatársai meséje alapján most már tudja azt is, amikor efféle odavetett megjegyzéseket kap másoktól, az mit jelent. Ez már rég óta foglalkoztatta, csak sosem merte megkérdezni.), és megállapítja, hogy hobbitnak lenni egyáltalán nem olyan rémes, mintha doxitrágyának csúfolnák. A haját maga növesztette és bongyorította a fiúk tanácsai alapján. Hegyes füleit Krisztián varázsigéjének köszönheti, Alexis szerezte a levél alakú csatot, amellyel köpönyegét a nyakánál összefoghatta, Julien pedig egy aranyláncot és a rajta függő gyűrűt kölcsönözött neki, hogy teljes legyen a szerelés.
Október vége van, az óravisszaállítás is megvolt már, hamar sötétedik. A tegnapi éjszakában semmi különös nem volt, de ma este, a DÖK munkálatainak, a dekorációnak és a bál izgalmainak hála minden sokkal hátborzongatóbb és érdekesebb.
Eriknek nagyon tetszik a világító töklámpásokkal kirakott folyosók hangulata. Szobatársai gyűrűjében, tempójukat felvéve, futólépésben baktat le a Nagyterembe. Szerette volna megvárni Elenát, partnerét a bálra (A lány hívta el őt, mert Erik annyira mulya, hogy még erre sem volt képes.), de a fiúk elkezdték neki magyarázni, hogy a csajoknak mindig órákba telik a készülődés, úgyhogy tökre nem érdemes őket odafent várni. Meggyőzték, hogy addig is lent szórakozva időzzenek inkább.
Tehát Erik már lent van a Nagyteremben, szájában egy izgő-mozgó szemgolyó cukorkával éppen a kvízjáték csábításának enged, odaballag a lapokat osztogató lányhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=418972#post418972][b]Végardó Erik - 2014.11.10. 13:37[/b][/url]

Halloweeni bál
Elena

Jelmez

Kinek a nevéhez fűződik a töklámpás a monda szerint? - olvasta Erik, de a válaszon már nem volt ideje gondolkodni, mert hátulról egy pár puha kéz eltakarta a szemét.
- Remélem, Elena - mosolygott eltakart szemei alatt Erik. Tényleg remélte, mert egy idegennel való beszélgetésre még nem készült fel. Megérintette a kezeket, és finoman megpróbálta elhúzni őket a szemétől. Feszegetni nem akarta, de ha a lány elengedte, rögtön meg is fordult. (És mintha tüzes vasat fogna, gyorsan elengedte a fél percre az egyik kezében felejtett kezet.)
Másik mancsában a kvízjáték lapult, most eszébe jutott, de hirtelen már nem tűnt olyan fontosnak. Köpenye zsebébe gyűrte.
- Csinos vagy - jelentette ki a lánynak, bár egy kicsit zavarta, hogy fekete-fehérben látja a valószínűleg szép színes, de jelenleg szürke ruhát.
Körülnézett, sűrűn pislogva a szokatlanul színtelen teremben. Nem tudta, mire invitálhatná meg a lányt.
- Öhm... mit szoktál ilyenkor csinálni? - kérdezte meg, mert ő aztán tényleg, igazán igyekezett jó társaság lenni. Legalább most az egyszer. Azt már tudta, hogy a tánc nem jó ötlet, a múltkori bálon, Abigéllel erre hamar rájöttek. Több lányt nem szeretne eltaposni nagy, esetlenül tántorgó lábaival.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=419743#post419743][b]Végardó Erik - 2014.11.12. 17:36[/b][/url]

Halloweeni bál
Elena

Jelmez

- Öhm... a szobatársaim érdeme - válaszol egy mosollyal a külsejét illető dícséretre. Őt magát kicsit bosszantja az olykor a szemébe lógó göndör haj, de a halloweeni jelmezbál - eredetileg, úgy tudja - amúgy sem a szépsgéről szól.
- Képzeld, én sem tudok! - kap a szón Erik. - Múltkor kipróbáltuk... egy lánnyal...
A fiú elvörösödik, és már bánja az egészet.
- Semmi ritmusérzékem - zárja le a sztorit.
- Üljünk le - indítványozza gyorsan, és kiválaszt egy üres asztalkát. Erre is jutott a különleges édességekből. Letelepednek, és Eriket rögtön megihleti az előtte rakott agysüti halom. A kezébe vesz egyet, és megnyomogatja. - Ez vajon miből lehet?
Már túl van azon, hogy kerülje társasága tekintetét, sőt, ha Elena nem épp rajta tartja a szemét, Erik gyakran felejti az arcán a sajátját. A fiú szociális fejlődése abból is kitűnik, hogy most már saját maga is mer beszélgetést kezdeményezni (vagy hogy egyáltalán feltűnik neki, hogy a kukán ülés helyett ezt kéne tennie). A kviddics lenne a kézenfekvő téma közöttük, a végzősnek mégis más jut eszébe.
- Nem kérdeztem még: milyen prefektusnak lenni?
Elena egy ideje viseli a jelvényt, de mivel általában közös sportjukról értekeznek, ha összeverődnek, a fiú még sosem kérdezett rá nála. Saját szobatársa is prefektus, tőle is megtudakolhatná, de tőle aztán pláne nem kérdezné meg Erik. Maga Krisztián sem beszédes, de a kommunikációt amúgy is ellehetetleníti közöttük a szobában tartózkodó két forgószél, illetve a szintén önálló életet élő berendezés. És különben is, őt inkább Elena gondolatai érdeklik, mint idegen szobatársáé.