Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=240272#post240272][b]Podmaniczky Ádám - 2014.02.18. 19:26[/b][/url]

Emma és a többiek

A hajam olyan, mint egy nagy szénakazal, amit éjjel unikornisok táncoltak szét. Szerettem volna lelapítani, de sehogy se sikerült, így aztán úszósapkát húztam rá, és reménykedtem benne, hogy amíg összepakolom a könyveimet, lezuhanyzom és felöltözök, addig sikerül annyit elérnem, hogy ne legyen ennyire zavaróan égnek álló. A terv viszonylag jól bevált, közel egy órás hihetetlenül fáradt, csiga tempóban történő bepakolás – zuhanyzás – öltözés kombó után levettem a sapkát, és a fejem most csak kicsit volt össze-vissza, pont, mintha így terveztem volna. Elégedetten igazítottam meg kicsit, majd a nyakkendőmet megkötve, taláromat felhúzva, felhelyeztem a vállamra a táskát és elindultam a nagyterem felé, hogy ne kések le a reggeliről. Imádok enni és ebben a kint eső hó sem tud megakadályozni.
A szokásos helyemet megkeresve, biccentettem pár ismerősnek, akik körbevettek, szeretem a szokásos arcokat magam körül, majd egy nagy kiflit – aminek most nem jut eszembe a neve – vettem magamhoz, megvajaztam és teleraktam felvágottal, zöldségekkel, majonézzel. Töltöttem magamnak egy nagy bögre teát, majd butaságomra bele is kortyoltam, ami kissé égető érzést okozott a torkomba, kis köhögés, de igyekeztem nem ezzel foglalkozni, hiszen egy lány szólított meg.
- Persze, csak nyugodtam.
Mindig jó, ha új arcok ülnek közénk, így még egy mosolyt is megeresztek, mielőtt a szendvicsembe harapok, addig ő is kényelmesen el tud helyezkedni mellettünk, én pedig kivételesen nem viccelem meg bemutatkozáskor.
- Ádám vagyok. Harmadéves, és te?
Pillantok felé érdeklődve, a válasza közben intek egyet Ayva-nak, a nővéremnek, aki nem messze tőlünk sétál el, hogy helyet foglaljon a Navine asztalánál. Kell majd vele beszélnem, meg Andine-nal is, de ez még várhat, hiszen nagyon finom ez a reggeli. Az asztalra sandítva túrórudit keresek, és az első riadalom után örömmel konstatálom, hogy a most helyet foglalt lánytól nem messze van-
- Adnál nekem két rudit? Köszi.
Előre megköszönöm, így reménykedek benne, hogy tényleg meg is kapom. Imádom a túró rudit, szerintem nincs az a mennyiség, amitől rosszul érezném magam, csak nehogy felkavarodjon a gyomrom bájitaltan előtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=387929#post387929][b]Podmaniczky Ádám - 2014.09.19. 21:40[/b][/url]

Hölgyeim és uraim. Podmaniczky Ádám megérkezett. Bizony ám, arról a Podmaniczky Ádámról van szó, aki idén ötödszörre lépi át a küszöböt. A küszöböt, melyben először majdnem orra bukott, annyira tátotta a száját. Mugliszármazású gyermek révén nem tudta ép ésszel felfogni azt a sok mindent, ami a varázslatot jelenti. Másodévesen egy lány szép haját követve lökött fel majdnem egy manót. Harmadévesen elvesztett egy fogadást, és ezért Rellonos talárba jött be és ülte végig a beosztást fa arccal a sárkányok között. Negyedévesen Aysétól pénzt kuncsorogva jött be, és most az ötödév kapujában maga se tudja, hogy mit is érezzen.
Mit is érezhetnék? Azt hiszem félek. Idén végzős vagyok. Idén ott a Varázstani alapismeretek vizsga. Jövőre már mestertanoncként lépem át a küszöböt, bár, hogy milyen szakon, azt még mindig nem tudom. Nem tudom mi is akarok lenni. Minden nem, de elég sok minden, és jó lenne, ha okosabb lennék. Korán érkeztem, még csak szállingóznak az emberek. Ismerős arcok, ám csak futó kapcsolatok, így valahova előre, a tanári asztalhoz közelebbi végére az asztalnak mászok, és ott is foglalok helyet. Szerencsére mély zsebe van a dísztaláromnak, melyet csak néhány napja kaptam. „Végzős nagyfiúnk” van, mondogatta anyám könnyek között, ami engem is meghatott.
Egyetlen fiúként nem könnyű a dolgom, elég sok az elvárás felém, de megértem, hiszen a legjobbat akarják nekem a szüleim. A zsebemből előhúzok még egy újdonságot, amit a hazalátogatásomkor szereztem, méghozzá az Emlékek őre című könyv egy példányát, és amíg nem telik meg a terem élettel, addig azt olvasgatom. Teljesen lebilincsel, és jelenleg nagyon tudok azonosulni Jonas karakterével.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=395654#post395654][b]Podmaniczky Ádám - 2014.09.30. 08:37[/b][/url]

Figyelek tapsikolok, és hangosan éltetem valahányszor az Eridon kerül szóba vagy eridonos lép ki. Én már csak ilyen kis hazaszerető vagyok. Kicsit irigykedve nézem a kint állókat, jó lenne, ha az év végén én is kiállhatnék oda. Bár tudom, hogy tennem kell érte, nem is keveset, ráadásul idén ott a végzős vizsga is, mégis tudom, hogy menni fog. Büszke akarok lenni magamra. Így se rossz a teljesítményem, valahol a harmadik, negyedik helyen lennék évfolyamszinten számításaim szerint, ami azért nem rossz, sőt. De nekem ennél több kell. Felkelt a harci szellem.  Amíg az igazgató beszél, szinte hangtalanul bontom ki a csomagom, hogy egyek egy falat cukrot. Nem ettem egész nap semmit, a gyomromat felkészítettem a mai nagy lakomára. Mindenből akarok enni, ami a közelembe kerül majd, de elfelejtettem, hogy az igazgatói beszéd mindig hosszúra tud nyúlni. Néha egy mosolyt küldök Valerie felé, Jó alaposan megnéztem a fiút, akivel jött, és bár nem tudom, látta-e, de még a hüvelykujjamat is feltettem neki.
Aztán jönnek a kviddicsesek. Ez egy kicsit friss terep még nekem, de már mindent tudok a kviddicsről. Itt majdnem nyertünk, na majd idén, jól bedobjuk magunkat. Aztán Ármin elköszön, ez nem okoz különösebb meglepetést, sőt, örültem neki, hogy most itt volt velünk, mert jó ideje, hogy lemondott, még a vizsgák kezdete előtt, és azóta csak a faluban láttam néha, amikor a gyerekeit sétáltatta vagy éppen Vikohoz sétált be. Tényleg, a kviddicszaküzletet is meg kell látogatnom még a komolyabb edzések előtt. Rá is pillantok a nőre, aki szintén itt van, és kedvesen mosolygok, bár a terem két végéből nem biztos, hogy kiszúrja, hogy neki szántam a mosolygást.
- Mivan?
A távozó tanárok közül Szikszai és az igazgató is meglepnek. Előbbinek óráit, vizsgáját imádtam és nem volt elég, még akarok, utóbbi pedig már szerves része az életünknek. A Mivan amúgy kicsit hangosabbra sikerült, mint szerettem volna, de remélem ezért nem cibálnak Warren professzor elé, elég para az a figura és nem biztos, hogy jól esne, ha kettesben kéne lennem vele egy irodába az „évnyitón történő rendbontás” okán. Nem bontom én a rendet, de azért nem igazság. Az egyik pillanatban még a Mikulás és az örök karácsony hangulatát idéző professzor áll ott, a következőben meg egy ismeretlen figura, akiről azt hittem új tanár, de ezek szerint tévednem kell. Mindenesetre jön a kaja. Bár most kicsit vegyesek az érzéseim, hiszen ezek tényleg nagy változások, azért jól megpakolom a tányérom. Nyáron sokat fogytam, követtem mindent, amit a nővérem előírt, és kezdek jól kinézni, nem mondom, van még mit leadni bőven, és most leginkább egy pár hónapos kismamára hasonlítok, akinek kezd meglátszani a gyermeke, azért most szabad enni. Ki nem hagynám az ünnepi étket. Majd a kviddicsedzések rásegítenek, hogy ne legyek megint én a duci fiú. Különben is, a talár ápol és eltakar.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=441273#post441273][b]Podmaniczky Ádám - 2014.12.24. 21:52[/b][/url]

- Bocs, hogy az utolsó pillanatban, csak eléggé sok minden van most a fejemben.
Talán nem a legjobb, hogy nem ez volt az első dolgom. Sőt, biztos, hogy nem. A lányok szeretik bebiztosítani magukat ilyen téren. Nem is értem, hogy nem vettem ezt azonnal figyelembe. Mostanában mintha valami bunkóság jönne rám, azt hiszem, ahogy a végzős vizsgák közelednek, úgy vagyok egyre mufurcabb, ráadásul a kviddicses menet is megszakadt, hátrébb tolták, így az is csak a vizsgák előtt dől majd el. Az idegeim kikészültek, sírni tudnék, de mivel egy férfi ilyet nem tesz - vagy nem vallja be -, így hát én se állok neki elvonulni egy sarokba.
- Gyönyörű vagy.
Fordulok a lány felé, és mielőtt belépnénk, nyomok egy puszit a lány arcára. Ő volt nekem itt az első ember. Az első, aki hozzám szólt, az első, aki segített, az első, akit megszerettem. Ő az, aki bármi történjék is, mellettem állt és remélem mellettem is fog. Ő az egyetlen, akivel őszinte tudok lenni, akinek bármit elmondhatok, mert tudom, hogy megbízhatok a titoktartásában és abban, amit mond, hogy nem akar átverni.
- Tudok táncolni.
Ez azért egy fontos momentum lehet a történetben, elvégre nem nagyon tudtunk gyakorolni, viszonylag kevés időt hagytam, és akkor se voltam toppon, de ma ott leszek. Ma mindent meg akarok tenni azért, hogy a partnerem jól érezze magát. Ez a végzős bálunk, lehet, hogy az utolsó alkalom, amikor együtt tudunk táncolni, itt legalábbis.
- Ash.
Mielőtt még belépnénk, visszahúzom, egész közel magamhoz, hogy mélyen a szemébe nézzek. El kell neki mondanom, most, amikor még viszonylag nyugodtan vagyunk. Bent már biztos megy a bál, és ott nem lesz meg a hangulat.
- Nem akarlak elveszíteni. Kellesz az életembe. Történjen velünk bármi, ne veszítsük el egymást.
Még egy hosszú pillanatig a szemébe nézek majd egy köhintéssel és mosollyal elfordulok, hogy aztán a jobb kezem ujjai közé az ő ujjait csúsztassam, a másikat pedig a zsebembe, és elinduljak vele befelé.
- Azta... imádom a mágiát.
A kinézet pazar, sőt csodálatos. Gyönyörű és azta. Ha anyu ezt látná, valószínűleg kétszer olyan lelkes lenne, mint én. Imádom az ilyen túldíszített, de szép megoldásokat.
- Megérte fehérben jönni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=488030#post488030][b]Podmaniczky Ádám - 2015.04.04. 13:17[/b][/url]

Gwen - Évnyitó

Ami engem illet, nem igazán töltöttem órákat a ruhám kiválasztásával, így maradt időm arra, hogy visszaérkezés után szépen elpakoljam a cuccaim, átnézzem a tankönyveim, kicsit olvasgassak, és felkészüljek arra, ami előttem áll majd. Úgy érzem, hogy megtaláltam az utam, lassan, de biztosan minden kezd a helyére kerülni, ami azt jelenti, hogy nincs okom aggodalmaskodni semmin, csak a kviddicsen, ott is csak majd ha kikristályosodik, hogy mikor kikkel lépünk pályára. Valamikor kellene egy csapatmegbeszélés is. Ezeket összeírva egy lapra hasalok az ágyon kényelmesen.
Amikor elérkezik az utolsó egy óra a kezdés előtt, akkor ráveszem magam egy gyors zuhanyra, borotválkozni nincs kedvem, így finoman borostásan lépkedek ki a zuhany alól, majd gyorsan felöltözöm, és mire Gwen is elkészül, már teljes harci díszben - fekete nadrág, mellény, fehér ing, házcímeres nyakkendő, talár - állok lent, és várom a szöszit, hogy csatlakozzon hozzám.
- Talár?
Nézek rá kérdőn, elvégre mégiscsak évnyitóra megyünk, illik megadni a módját. Hogy végül van-e nála az mondjuk egy más kérdés, lehet, hogy pont így akar feltűnést kelteni. Jobb kezem kiemelem a zsebemből, és felé nyújtom, hogy belé karolhasson, majd elindulhassunk lefelé, a hömpölygő tömeggel. Elveszíteni azért mégsem akarom, és bár nyitott vagyok, jól esik, ha év elején ismerős ül mellettem.
- Itt jó lesz.
Nem teketóriázok sokat, valahol középtájt rábökök egy még nagyobb ürességre, amit menet közben szépen, lassan betöltenek az emberek. Közben színre lép az igazgató is, aki javasolja, hogy előbb együnk. Kifejezetten bölcs döntés, így hát fogom magam, és összeválogatok néhány számomra szimpatikus harapnivalót.
- Na és, milyen volt a szüneted?
Érdeklődöm Gwentől az első falat előtt.