Évnyitó

Használtan vett, de jó állapotú taláromban ballagok be a Nagyterembe. Másodikos lettem és ez nagy örömmel tölt el, ami arcomra is kiül. Éjfél a nyomomban oson és körbepillant majd összenézünk. A Sárga-fekete nekem kicsit darázsra hajazó díszítésen.

- Mennyivel szebb lenne ez zöld-ezüstben...Ha rajtam múlik jövő tanév végén így is lesz...Rá fogok hajtani...

Mondom magam elé olyan halkan, hogy csak én halljam. Elérek a Rellon asztalához és leülök mellé. Jó páran már itt vannak de mivel az ünnepség még nem kezdődött el szerintem várható még pár diákhullám. Csendben ücsörgök, nézelődöm és figyelek. Észre sem veszem, hogy macsekom elkullog mellőlem és eltűnik.

~...Remélem Des hamar ideér, jó lenne vele együtt ünnepelni az új tanév kezdetét. Mondjuk már annak is örülnék, ha valaki szóba állna velem...Ez az átka a jó tanuló szerepének...~

Morfondírozok magamban és közben kezemmel a nyakkendőmet babrálom. Máskor a medálomat szoktam, ez egy rossz szokás, ha ideges vagyok valamivel el kell terelnem a gondolataimat és általában ezzel teszem, vagy azzal, hogy folyvást ficergek-mocorgok.

Évnyitó - Egy Kék srác (Kilt Zoltán)

 Ez hihetetlen, megint eltelt egy év. Harmadikos leszek, ami szuper. Megérte egész évben teperni, bár barátot, na azt nem szereztem egyet sem, de szövetségest azt igen. Igen rövid időre...Persze Noel jól pórul járt miattam, azóta nem is beszéltünk. Szóval oké én megértem. A spanyol satrafáról meg kiderült, hogy a nagynéném, csak pislogott Anyu amikor benyögtem neki, hogy tudok a nagy titokról. Szóval nyugodtan elmesélheti miért volt a macskám Artemisia Rubya.
 A sztori annyi, hogy ők nagyon jóban voltak, de a szüleik, fene a déli virtust egyszer nagyon összebalhéztak és letiltották őket egymástól. Na már most az én leleményes anyukám levelezett a kő bolond nénivel és stikában össze is jártak. Miután megszülettem kaptam egy gyűrűt is tőle, a baglyosat, ami most is rajtam van, és amit Anyu csak a 13. szülinapomon adott át. Amikor kiderült hogy felvettek a suliba a nőci önként jelentkezett őrző-védő házi szörnynek és lett belőle Éjfél az én értelmes szemű macsekom. Közben pályázott a tanári állásra és mikor megkapta úgy döntött nem kell már állatként mellettem lennie. Na szóval nagyjából ezt tudtam meg a nyáron.
 Egy fekete talár, alatta fekete blúz és fekete szoknya, ez az ünneplőm. Beslattyogok mint vesztes had a terembe, ami anyám borogass olyan kék-bronz, hogy elájulok. Nem! Semmi bajom velük, de bakker azért a belemet kitanultam és nem nyertünk, pedig volt esélyünk rá. Na mindegy erre innom kell, ez sokk hatás egyszerre. Szóval irány a gyümölcsleves asztal. Egy narancs-barack-répalevet, de azonnal! Elveszem a poharat és elindulok a Zöld asztal felé, de ekkora béna is csak én lehetek, rálépek és megbotlok a saját taláromban. szerencsére puhára esem. Hoppá, egy srácon landoltam. Uh ez nagyon ciki.

- Jaj, ne haragudj...Öhm, ugye nem ütöttelek meg nagyon? Egek! A poharam tartalma az mind a karodon landolt. Sajnálom! Várj eltüntetem...Amúgy Iva vagyok, gyümölcs levet Iva. Szóval Ivy A. Ives Rellon leendő harmadikos...És te kedves esésgátlóm ki vagy?

 Na remek, össze-vissza dumálok szegénynek ahelyett, hogy pálcát húznék, eltüntetném az innivalómat a talárjáról és lapsokúszásban húznék a helyemre. Neeem, ugyan már leállok vele trécselni, mint csajok a ruhaboltban. Totál kattantnak fog nézni. Vöröslő fülekkel kotorászok a pálcám után és igyekszem leverekedni magam a srácról míg az meg nem szólal és jól le nem teremt. Ekkora égést, és pont az évnyitón, rajtam fog röhögni aki csak látta. Szégyenkezve szárítani kezdem a fiú talárját és próbálom kizárni a körülöttem lévők arckifejezéseit és hangját.

Zoltán a Kék srác - a bűzbombás rész előtt

 A baleset után egész ügyesen sikerült magam kidumálni. A fiú akinek a karjába zúgtam egész jó fejnek tűnik, főleg mert nem leordítja a fejem, amikor az itókám is rajta köt ki nem csak én. Atyaég, kezet csókol bemutatkozáskor...Hát hol élünk kérem, ez nem a középkor, minden esetre kedves gesztus persze és nem zárkózom el előle. Felajánlja, hogy az asztalomhoz kísér csak, hogy rendben le tudjak ülni. Na szép azt hiszi két ballábas vagyok. Ami igaz is, de ezt neki nem feltétlenül kellene tudnia, minden esetre belemegyek.

- Persze, azt megköszönöm ha elkísérsz, amúgy meg szólíts nyugodtan Ivynak, ha az tetszik, én pedig Zolinak foglak, oké?

 Mielőtt elindulnánk a mellette ülő szőke csaj ráprezentál szegény srác talárjára egy kis krumpliköretet, amit én egy jól irányzott kézmozdulattal legszívesebben visszasöpörnék egyenesen a fakó kobakú nőci tányérjára, csak úgy passzé, hogy nehogy már annyira jó legyen neki, de egy házrársa megelőz és menti a helyzetet.
 A fiú kezét nyújtja nekem, én pedig belekarolok és mit sem törődve a szöszivel és a többi Kèkkel elindulunk a Zöldek része felé, közben Zoli megkérdi van-e már táncpartnerem. Ezt az esésem után kicsit merész feltételezésnek érzem, már a táncot, úgyhogy csak elmosolyodom és elképzelem a botladozó alakomat a parketten.

- Öm...Nem táncolok, nem tudok. De beszélgetni azt szeretek, szóval inkább csak ücsörögjünk itt és dumáljunk, szerintem mindkettőnk lába hálás lesz érte. Szóval te elsős vagy, ugye?

 Ránevetek a srácra kérdésem előtt, majd gyorsan lezuttyanok egy helyre, ami üresen áll a Rellon asztalánál. Lesz neki is tere mellettem, feltéve ha elfogadja az ötletem és elfoglalja mellettem. Míg erre várok egy tányért húzok magam elé amiben finom, édes sütőtökleves van. Nagyon szeretek enni és most el is fogott az èhsèg . Kíváncsi vagyok jól tippeltem-e meg az évfolyamát. Nem sok Levitással, leszámítva Artemisia Hvh nagys'asszonyt-találkoztam tavaly, így lehet, hogy tévedek és Zoli nem ifjonc már.

Zoli a Kékek fia

 Nem hiszi el, hogy nem tudok táncolni, mondom én, hogy ez nem a középkor, ahol minden lánynak meg srácnak kellett tudni...Na mindegy. Végül is leülünk, de mintha nem érezné jól magát a Zöld terepen, pedig nincs oka tartani tőlünk, nem harapunk, én is csak karmolni szoktam és ütni, ha bántanak. Ja meg varázsolgatni, de azt csak, ha nagyon muszáj. Közben rákérdez az évfolyamomra.

- Tudom, hogy fiatalkának látszom, de már harmadikos leszek. Tudom, hogy leszek mert szinte csak Kiváló vizsgáim vannak. De figyeljünk, hátha lesz más hír is még....Uh érzed ezt a szagot...banyek a ki rókázta el magát idebenn, ennyire nem borzalmas ez az ünnepség!

 Fintorgok és köhögök párat, míg végül már a könnyem is kicsordul. Körbenézek és látom már többen kimenekültek, én viszont bízom egy bizonyos spanyol sat...akarom mondani Artemisia néném liblingjében... Láss csodát, pár pillanattal később már ibolya illat száll szembe velem.

- Figyu, ha nagyon nem szeretsz itt ülni, mert ez a Rettegett Rellon Rengetege, akkor visszaülhetünk a Levita Lelkes Legelőjére. Szóval én bevállalom, hogy kipécézzenek a ti csajaitok, max ha megunom a bájos modorukat majd beszólok pár csípőset és ennyi.

 Mondom Zolinak, mert látom tényleg nem érzi jól magát, elszontyolodott és nagyon bambul kifelé a kis buksi fejéből. Helyes kölyök, de valahogy az az érzésem, hogy nagyon "kicsi" még. Na jó nem mintha én olyan húde bölcsbagoly lennék, de azért mégis. Viszont dumálgatni azt jó vele, legalább Noelre nem gondolok annyit. Fene egye meg a más macskáját..a spanyol macskáját...Ha nem nyit ránk, most jó haverok lennénk. Erre nesze neked most haragszik rám.

Zoli a díjátadó után

 Immár a kékek asztalánál ülünk. Az Igazgató kezet fogott velem, Artemisia néném lett az év tanára. Előttem pedig ott áll a két kupám, amit az egész éves teljesítményemét kaptam. Az arany és a bronz csillogása elkápráztat és csak pislogok rájuk pár percig. A régi sulimban ilyesmi nem volt, úgyhogy most nagyon elégedett vagyok magammal. A mosolyt alig tudom levakarni az arcomról, mikor nagy nehezen sikerül akkor fordulok csak oda kísérőmhöz Zolihoz.

- Na erről beszéltem kiskomám! Levita vigyázz jövőre én leszek az ász!

 Látom rajta, hogy azt hitte én voltam a bombatámadás egyik kiagyalója vagy valami hasonló, mert épp előtte hívtam fel a figyelmét, hogy füleljen. Nem, egyáltalán nem. Szimplán csak számoltam és sejtettem, hogy jó helyen vagyok a tanulmányi versenyben és ebből az következett, hogy talán ki kell majd mennem a Diribá elé. Igazam lett, de most visszatérek Zolihoz és felveszem félbehagyott beszélgetésünk fonalát.

- Szóval mesélj mi is az a kívánságod, amit teljesítenem kellene? Mellesleg megjegyzem én tettem neked szívességet, de mindegy...

 Kíváncsian várom mit eszelt ki a kissrác, remélem nem valami "legyek a csaja" dologgal jön, mert akkor Merlin szakállára mondom képen törlöm. Nem akarok én senkit még, egyelőre fontosabb a családom és a tanulás nekem bárminél. haverkodás, az okés, de annál több nem. Az felejtős móka. Míg várom mit regél addig kortyolgatok egy pohár baracklevet, ami kellemesen bársonyos és hűvös. Elég meleg van idebenn, főleg talárban, de viselni kell ez a szabály és én követem.

Bloody Mary

 Halloween, a holtak ünneplésének ideje, a fekete macskák és seprűn lovagló boszorkák éjszakája. Szeretem ezt az időszakot. A Holló című mugli film megnézése óta vagyok oda érte. Ilyenkor tök jól lehet rémisztgetni az embereket, ja és sok finom sült tököt lehet enni. Baromi gáz indok, de imádom. Ez a legjobb az őszben. Remélem most is lesz a bulin, jó sok. Kivételesen összebeszéltem egy háztársammal és együtt jöttünk le kolbászolni. Ha igaz ő is mindjárt itt lesz.
 Ami az öltözékemet illeti a magam részéről a muglik által boszisnak titulált cuccokat vettem fel. Csicsás süveg, miniruha meg fűzős cipő. Nem akartam túlspilázni a dolgot, főleg, hogy Temi néni macska képében, mert már felismerem, ott sündörög a Nagyteremben. Szóval az ajtó előtt dekkolok és várom a csajszit, hogy aztán belevessem magam a klassz kajákba.