Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=245919#post245919][b]Szombat Anna - 2014.03.02. 14:14[/b][/url]

 Éppen farkasok elől futott. Sötét erdő, újhold és nedves föld... minden, ami ilyenkor kell, hogy elbotoljon a kiálló gyökerekben. Fel is borult. Felhorzsolta a térdét, és a keze belesüppedt a ragacsos sárba. Előző este eshetett az eső, ő meg ebben a hatalmas ruhában próbál menekülni. Hallotta a négylábúak csaholását maga mögött. Megpróbált gyorsan felállni, de elbotlott a hosszú ruhában és ismét visszaesett. Hátranézett, reménykedve, hogy üldözői még messze vannak, de már csak egy nyitott állkapcsot látott, amint a torka felé ugrik.
 Ekkor ült fel hirtelen az ágyában. A gólyalak megnyugtató, piros színei fogadták. A nap fakó fénye beszűrődött az ablakokon, így teljességgel megbizonyosodhatott arról, hogy már nem az erdőben rohan. A legtöbb ember mondhatná, hogy ilyen szörnyű rémálom után már rosszul indult a napja, de Anna nem tartozik ezek az emberek közé. Olyan élénk lett tőle, hogy azonnal kipattant az ágyából és fülig érő szájjal kezdett el válogatni szanaszét szórt ruhái között.
 Végre történt valami izgalmas, még ha csak álmában is. Érezte, ahogyan a szíve a torkában dobog és az adrenalin végigjárja a testét. Már alig várta, hogy elmesélje valakinek!
 Belenézett a tükörbe, hogy egy kicsit megigazítsa a haját, de az úgy állt, mint ahogy szokott: kissé kócosan, de mégis elég rendezettnek tűnt. Végigsimított rajta, megtéve a szükséges erőfeszítést, hogy rendbe hozza - bár ez csak látszólagos dolog volt -, és már rohant is le a nagyterembe reggelizni. Hosszú, gyors léptekkel végigbaktatott a folyosókon, majd belépett a Nagyterembe. Egy pillanatra megállt az ajtóban, hogy szemügyre vegye az emberkínálatot, majd meglátta Emmát és elkezdett felé sietni. Boldogan huppant le a padra mellé, miközben mindenkinek köszönt, aki szembe jött vele. Néhányan elég furcsán néztek rá emiatt.
 - Szép jó reggelt mindenkinek! - köszönt az asztaltársaságnak széles vigyorral, és a kakaó felé nyúlt.
 - Képzeljétek mit álmodtam! - mesélte lelkesen, miközben kiöntötte az italt, megkente a kiflijét vajjal, majd elkezdte belemártogatni a kakaóba. - Elköltöztem Erdélybe, és hozzá akartak adni  az ottani farkasfalka fiához... a herceghez vagy mi. Mert ugye ezek nem igazi farkasok voltak, hanem ilyen animágus-szerű izék. Na mindegy. Szóval én meg nem akartam ezt, és megpróbáltam elszökni egyik éjszaka, de ők meg üldözőbe vettek és meg akartak ölni, mert ellenszegültem a törvényeiknek. Hát nem izgalmas? - tömött a szájába csillogó szemekkel egy nagy adag vajas-kakaós kiflit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=257797#post257797][b]Szombat Anna - 2014.03.23. 20:45[/b][/url]

 Már megint késve érkezett, mint mindig. Amikor hirtelen berontott a terembe, több diák is megfordult a ricsajra. Na nem baj, már kezdte megszokni. Sikerült még az igazgató beszéde előtt megérkeznie, úgyhogy semmi gond. Pont akkor állt fel a pódiumra a diri, mikor ő leült a háza asztalához egy - eddig még ismeretlen - lány mellé. Mivel a saját évfolyamánál mát nem volt hely, ezért a szabad végére ült a hosszú asztalnak. (Bár még nem volt teljesen biztos, hogy melyik is az évfolyama... lehet, hogy évet kell majd ismételnie? Kikészíti a várakozás! Miért nem tudják a tanárok időben kijavítani azokat a vizsgákat?)
 Miközben az igazgató beszélt, alaposabban szemügyre vette a többieket. Valamilyen szinten mindenki ki volt öltözve, ő meg csak a talárját húzta fel. Kicsit kilóghatott a sorból, bár neki nem is voltak olyan új és szép ruhái, mint a többieknek. Kicsit kellemetlenül érezte magát, fészkelődött a padon, de amikor elhangzott a beszédből az Eridon ház neve, elkezdett figyelni. Hát igen, a harmadik helyezés is igen szép, elvégre mégiscsak dobogó. Majd az élménybeszámolókból kihagyja, hogy lényegében az utolsó előttiek lettek.
 Hevesen meg is tapsolta saját magukat, bár őszintén szólva, nem tett hozzá túl sokat ahhoz a majdnem kétezer ponthoz. Igen, inkább a többieknek gratulált, de mivel minden ismerőse olyan messze ült, így csak a hangos taps maradt hódolata kifejezésére.
 Aztán megjelentek előttük az apró ajándékcsomagok. Hát erre nem is számított. Eddig az ilyen ünnepségekről sajnos lemaradt, egyéb, pesti elfoglaltságai miatt, és bizony ez most nagyon új volt neki. Imádta az ajándékokat, és általában amit kapott, alig merte használni. Olyan becsben tartotta, mintha a kalózok ládájára bukkant volna. Volt is egy kisebb doboza, amit egy keresztbe tett kard díszített - hozzá kell tenni, nem túl művészi abból a szempontból, hogy ő készítette -, és abban tartotta a legértékesebb ajándékait.
 Gyorsan csomagolni is kezdett, és izgatottan bontotta ki a füzeteket, pennákat és tintákat.
 - De jó, neked is van benne piros színű tintád? - fordult oda a mellette ülő lányhoz, és felemelte az üvegcsét. - Nézd, van egy csomó fekete is benne!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=413837#post413837][b]Szombat Anna - 2014.10.30. 16:48[/b][/url]

 A toronyban készülődött, bár nem túl nagy lelkesedéssel. Amikor feldobta az ötletet, még izgalmasan hangzott, de azóta rájött, hogy bizony neki rengeteg dolga lenne még. Na de hát ez van, nem? Mert hát mégiscsak halloween van, vagy mi a csoda.
 Pesten sosem ünnepeltek ilyesmit, úgyhogy számára ez valahogy egyesült a varázsvilággal. Pedig tisztában volt vele, hogy nem csak az ő szokásuk, de hát asszociál. Még szerencse, hogy van egy-két jó ismerőse, aki kölcsönadott egy-két jelmezt. Úgy gondolta, ha már mégiscsak megígérte, és mégiscsak ő rángatta el a - körülbelül fél órája ismert - rellonost, aki illene beöltözni valami.
 Nem is tudta volna besorolni a ruhát, hova tartozik. A lány, aki odaadta azt mondta, steampunk, de hogy ez pontosan mit takart, arról fogalma sem volt. De nem mindegy? Ha jól áll rajta, akkor minden rendben. Az övében pedig még fiolákat is adott, amikben különböző színű bájitalok voltak. Hogy pontosan mik voltak benne, nem mondta el, csak annyit, hogy ettől biztosan izgalmas lesz majd a buli, úgyhogy mindenképp használja el.
 Felrakta különös kalapját is, ami elég extravagánsan festett vörös hajával. Sóhajtott egyet, majd pálcáját felmarkolva elindult a Nagyterem felé.
 Nem is értette, hogy ki is pontosan a lány, akivel találkozni fog. Elvégre csak útbaigazította a kastélyban. Az mondjuk már más tészta, hogy ügyesen el is tévedtek miatta. Pedig már mióta kastélylakó! Szóval az volt a minimum, hogy elhívja és kárpótolja. Úgyis olyan elveszettnek tűnt.
 Mikor belépett a hatalmas kapun, sűrűn pislogni kezdett. Meg még egy kicsit meg is dörzsölte a szemét, hátha rosszul lát. Pedig még a bájitalokat sem próbálta ki. Akkor mitől ilyen fekete-fehér minden? Lehet, hogy a kiírásban volt valami? Mindegy is.
 Szóval mikor belépett - a csontvázak már meg sem lepték - nem ment beljebb. A tömeget pásztázta, hátha meglátja a lányt. Hogy is hívták pontosan? Scarlett, igen! Szeme megakadt az ínyencségeknek egyáltalán nem mondható édességeken, mire gyomra mocorogni kezdett. Igaz nem evett túl sokat a vacsorából. Hogy őszinte legyen, csak csipegetett. Más dolgok jártak akkor a fejében...
 - Scarlett! - kiáltott oda hangosan a zöldnek (aki jelenleg inkább feketének tűnt), mikor meglátta. Hevesen integetett is hozzá, nehogy véletlenül normálisnak nézze a sok ember körülötte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=528380#post528380][b]Szombat Anna - 2015.10.06. 19:46[/b][/url]

 Ő aztán pedig igyekezett. Mindig igyekszik mindenhova időben odaérni, mégis mindig mindenhonnan késik. Akkor ez most hogy is van? Most sem tudta volna megmondani, mit csinált az előbb, ami miatt elúszott az ideje. Talán egy átok áll rajta? Születésétől kezdve?
 Rohant le a széles lépcsőkön, hogy még időben odaérjen, mikor még nem ették meg az összes süteményt meg minden. Talán a diri még beszédet mond, akkor pedig később kezdenek majd neki. Na meg persze szegény Levendula is várhatott rá. Még jó, hogy pont akkor érkezett egy levél, így eszébe jutott elküldeni a bagylot Levinek, hogy értesítse. Eddig még sose jutott ilyen eszébe. Legközelebb mondjuk inkább megbűvöl egy papírrepülőt, az kevesebbet fogyaszt.
 Na de most nincs itt az ideje az elmélkedéseknek, hisz nem késhet le még egy megnyitót! Na jó, már lekésett. De nem késheti le az egészet!
 Sebesen berontott a nagyterembe, megállt az ajtóban és szemével Lenevendulát kezdte keresni a sok emberek között. Annyi bizonyos, hogy elnézelődött egy ideig, mire kiszúrta. Legtöbb esetben mondjuk odakiáltott volna hozzá, de lassan felnőtté érik, úgyhogy már nem engedhet meg magának ilyesfajta luxust.
 Lehuppant Levendula mellé, kicsit arrébb túrva a többieket, majd azonnal szedni kezdett a maradék ételből, miközben folyamatosan beszélt.
 - Boccss, komolyan. Nem akartam ennyit késni. De legalább van elég kaja, amint látom - eresztett meg egy széles vigyort a megpakolt tányérjára. - Ez hiányzik a legjobban, mikor nem vagyok itt.
 Be is tömte a szájába az első falatot. Alig rágta le, már nyelte is le.
 - Lemaradtam valami érdekesről?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=529386#post529386][b]Szombat Anna - 2015.10.09. 17:28[/b][/url]

 Nem telt bele tíz percbe, de Anna már a desszerteknél tartott. Olyan gyorsan falta az ételt, hogy szinte biztos volt benne, előző életében bizony porszívó volt. Na meg hogy ezek után úgy megüli majd a gyomrát a sok étel, hogy megfogadja, soha többet nem fog enni. Ami persze legalább harminc percig igaz is lesz.
 - A házverseny? Na, akkor tényleg nem sok mindenről maradtam le - nevetett fel jóízűen, tudniillik, amióta betette lábát a Bagolykő falai közé, Eridon negyedik helyezésnél nem kapott jobbat. Vagy legalábbis nem rémlett neki.
 Persze nem hibáztathatja ezért háztársait, hisz tény, hogy ő sem tett túl sokat azért, hogy a ház ne az utolsó helyen kullogjon folyton. A gondolatot egy vállrándítással letudta, hisz nincs neki ehhez túl sok kedve és szorgalma, így hát nem is igazán foglalkozott vele.
 - Ja, időhiány... - kezdett bele Levendula kijelentésére. - Hogy őszinte legyek, nagyon sok időm van, tudod? Vagyis, azt hiszem. Igazából nem nagyon tudom, mivel ütök el annyi órát. Sosem tűnik ám olyan soknak, mikor éppen ott vagyok.
 Bekapott egy falat krémest, és szépen lassan ízlelgette, amíg kitalálta, hogyan folytassa a gondolatot.
 - Biztos te is voltál már így. Azt hiszed, fél óra volt, közben meg három órán keresztül barangoltál a kastélyban. Olyan mint egy átkozott időnyelő.
 Most már jóval lassabban evett, kezdte érezni a feszítő érzést a hasában. Még néhány muffin, és nem fér bele több. Tényleg. Aztán az igazgató csendre intette a népséget, és belekezdett a díjátadóba.
 - Neked jár valami? - tette fel halkan a kérdést Levinek az egyik kötelező taps alatt. Nehogy véletlen megzavarja a kiosztást. Tudják, a díjakét.