Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=177810#post177810][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2013.09.29. 00:07[/b][/url]

Senki nem mondhatja rá, hogy kevés esze lenne, mert ami azt illeti, nagyon is logikus és talpraesett ember, de az még az ő fejlett észjárásába sem fér bele, mi a fenének kell minden évben minden évfolyammal megismételni a hülye évnyitókat. Elég egyszer kiállnia az embernek, de ezek az állatok minden_egyes_hülye_évben_megismétlik. Kiábrándító. Ezt nem bírja sehogy sem felfogni, hol van az értelem, a logika itt elásva.
Morgások közepette húzta magára az egynapos fekete ingét, meg a farmerét, meg az acélbetétes bakancsát, továbbá felkerült a szuronyos csuklóvédője és így rendben elkészülve (fél órát kereste azt a tetves csuklóvédőt) végül nekiveselkedett... és elindult a konyhába. Még véletlenül sem vakarta fel idejében magát a nagyteremhez, hanem előtte bedobott egy kávét komótosan, megevett két szelet habos-málnás süteményt, és csak utána kezdett vakarózni, hogy évnyitó van.
A szerencsétlen eseménysorozat elindításához elég egyetlen momentum- ahogy azt a tragédiák végén meg szokták jegyezni: abban a pillanatban, ahogy nyitná az ajtót, szabályosan elüti egy fél mellkas. Egyetlen szerencséje, hogy nem gyurmából puzzle-özték össze, másképp már asztrológusi pózban gyönyörködne a folyosó plafonberendezésében (padlót fogott volna) .
-A szemed talán a seggedben hordod?- Prózai ízléssel válogatja meg a velős mondat minden alkotórészét, melyet rakétaként vág oda a másiknak, sőt még szántszándékkal elállja az útját is. Egykilencvenes magasságával önkényesen megteheti. A hangsúlyában ott lapul, hogy egy rossz szó és tovább üti a vasat, az hétszentség.
-Vagy lelopták a szemüveged, aranybogár?- A gúny terjed és terjed, belecsöpög minden egyes sorába, hangjába, amit kiejt a száján és ember legyen a talpán, akit ez nem bőszítene fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=178248#post178248][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2013.09.29. 23:28[/b][/url]

Nem elég, hogy belejöttek, de egy olyan bájgúnár pofa tette mindezt, akiből a -70-es I.Q.-t se nagyon nézi ki. A dermedt agyú, valószínűleg vigyorex hajlamú tapló kb egy magasságú vele, de az már elsőre lecsapódik neki, hogy idősebb lehet már csak a vonásai futólagos felmérése alapján is.
A... népművészeti cserépedény kategóriás bajnoknak úgy tűnik visszaugathatnékja van. Rá kellene varázsoljon egy szájkosarat, hogy vácsi haver, most nincs pofázás, ha azt nem mondják. De ez az állat csak szellőzteti a gyomrát, ilyen nincs. Körülöttük már mindenféle tömegnyomor akad: van itt rózsaszín plüssnyúl a teremben (noha az ajtóban dekkolnak, azért látni még lát egy-két dolgot), feltűnik néhány ismerős zöldségfalvi arc is, na meg ott van Mira is kicsípve, mint Puccos Pista vasárnap. Nem, nem ők vannak most terítéken igazából, hanem ez a tyúkagyú holthülye, aki kinyitotta azt az ólajtót, amit a fejére vágott a genetika.
-Ha szobát akarsz, fizess valamelyik szivárványos haverodnak, ember, de engem te csak nem viszel semerre. Biztos boldogok lesznek, ha a nyakukba lihegsz.- Az arcán most már a jellegzetes, undok vigyora terpeszkedik, ami azt jelzi, hogy csergőre húzták az agyát. Magasról tesz rá éppen, hogy idősebb-e a tag vagy mi a nyűvedés van, mert most már azért is be akar menni.
-Mozdulj, vagy letépem valamid záros határidőn belül, Gombóc Artúr.- És úgy tűnik, ő a záros határidőt úgy értelmezi, hogy három... kettő... egy... Az ökle megindul a tag gyomra felé csinos sebességgel, s egyúttal jobb lábbal elkaszálni próbálja Csipkejózsikát, akinek van ideje álmodozva élőtorlaszt csinálni az ajtóban és elütni őt vállal.
Természetesen az csöppet sem zavarja, hogy a háttérben az igazgató már beszél, osztja a díjakat és az emberek sorban vonulnak fel a gratulációkért. Neeem, ő éppen hülyére igyekszik verni valakit, bár ennek csak a nyitányát indította most be.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=181893#post181893][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2013.10.10. 02:06[/b][/url]

Játsszák itt neki a nagymenőt, pedig elég ránézni erre a tagra, annyi agya sincs, mint egy marék lepketrágyának. Egyáltalán hogy nem bírja az ilyen IQ fighter felfogni, hogy kérjen már bocsánatot seggen csúszva, ha beleütközik valakibe? Az a minimum, hogy elnézést kérjen még a megszületéséért is! Bár talán ő vár el túl sokat. Ez a túlméretezett gyűrűsféreg még talán rendes kommunikációra is képtelen.
Pár perc alatt odáig viszik a Mindentudás Egyetemével vetekedő társalgást, hogy őt taszigálják, ő gyomrozna, ha összejönne (de nem jön ezek szerint), viszont kaszálni kaszál, és nemsokára kitör a bunyó. Úgy tűnik, sokakat nem izgat a jó kis meccs –ezért háromszoros hurrá az igi bá’nak, ki ilyen jól lefoglalja ezt a meditáló, nirvánás népséget- , ám őt annál jobban. Pörögnek az események, nemsoká ő válik boxzsákká, ugyanis a fejét fejjel verik szó szerint, a fülét tépik, s bár ő sem rest, megérzi mindezt bőven. Főleg, hogy éppen kivitték az orrát és ömleni kezd belőle a vér. Hátrálni kényszerül és bár rendes ellenállást tanúsít, nekivágódik végül a falnak, mert erőben nem tud a nálánál idősebb fölé kerekedni olyan könnyen. A második roham után káprázik a szeme és éppen csak annyi érkezése marad hirtelenjében, hogy az időközben megkezdett gyomron rúgási kísérletet befejezze, azaz ha a srác nem elég szemfüles, a gyomorszájától elbúcsúzhat érzékelésügyileg egy időre.
Közben persze jönnek az okoskák is szájtátani, mert egyeseknek tényleg nincs jobb dolguk. A csajra (Kimberli) olyan szemeket mereszt, hogy ölni lehetne velük, sőt a fogát is csikorgatja, mielőtt válaszolna.
-Befoghatod akár!- a hangjában mély undor csendül, de ez sokkal inkább Gombóc Artúrnak szól semmint neki. A keze újból életre kel és fogja az első berendezési tárgyat, ami az útjába kerül egy kósza szék képében, s már repül is a csaj irányába hevenyül súrolva Artúrkát is, ha nem vigyáz eléggé. És ekkorra megjelenik kedvenc kiscsillaga, Büntetős Mirácska is. Azistenit. Röviden és velősen ez összegezi legkézenfekvőbben a fiú érzéseit prefektája iránt a múltkori macis incidensnek hála.
Ő részéről nem felel semmit, de elég vadul mered az egészet –szerinte- kirobbantó alakra. Látszik rajta, hogy vacillál, folytassa-e a műsort vagy hagyja a búsba az egészet. Elvégre már úgy is mindegy- elég rendesen szétverték a képét, ő is bevitt pár fájdalmas húzást a csávónak és ezek után jó, ha nem fognak idehányni ütéseik következményeként. Végül arra jut, hogy derekasan megérdemli a háztárs, hogy még egy lást punch-ot bevigyen neki amolyan bemutatkozóul mellé ezt harsogva.
-Jegyezd meg a nevem, görény, és legközelebb kérj bocsánatot: Mihael vagyok.- azzal bumm, útnak indítja az arcra puszi jobbegyenesét. Az lesz a szép, ha netán kiütik egymást...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=244282#post244282][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2014.02.26. 18:37[/b][/url]

Katkó - este hétkor

- Ne húzd az agyam. Edd meg, gyerünk. Nem érek rá egész este. -Ma halmozottan jött az áldás, jobb is, rosszabb is egyben. Elsőként volt szerencséje hajnalban végignézni, ahogy az egyik kliensét elvezeti két minden lében kanál auror. Csak enyhén ment fel a cukra, tényleg. Ezután délelőtt a képébe vágódott egy bagoly reggelinél azzal az igen kurta-furcsa üzenettel, hogy a bácsikája országon kívül lesz, a nénikéje beteg, vigyázzon egy napig a négyéves unokaöccsére. Ne aggódjon, mágus a gyerek, múltkor leégette a macska bajszát.
Hát csodás! Nagyon örül, minden vágyálma abban merül ki, hogy ovisokat pesztráljon, akik épp nem hajlandóak megenni a sonkás szendvicsüket és az asztalra köpködik a kukoricaszemeket a majonézből (ennek a gyereknek irgalmatlanul furcsa kérései voltak a manókhoz! ). Lassan kezdi érezni a késztetést, hogy levigye Gábort a kínzókamrába és fellógassa a bokáinál fogva. Tanulja meg, ha egyszer a szadista unokabátyja közli, hogy "Márpedig megeszed azt a szendvicset, vagy kígyóvá varázsolom és ő fog téged felzabálni!", akkor neki kutyakötelessége enni és befogni a száját a további csiripelésektől. Alapjáraton bírja a kölyköket, tényleg, de Gábor különösen irritálja már csak azért is, mert éppen olyan hülyén tud nézni, mint az anyja, és mindenre kíváncsi. Az előbb elszedte a cigis dobozát és majdnem megevett egy szálat belőle. Kevésen múlott, hogy ne pofozza fel helyben.
További nyafogás következik most, hogy de nincs narancsleve, a szalvéta nem katicás, az anyukája pedig szokott málnalekvárt kenni rá (Éva tényleg beteg- hogy a fenében lehet majonézes sonkás szendvicsre MÉG málnalekvárt pakolni?) , és ekkor csap az asztalra. A cérna kezd elszakadni.
- Jól nyisd ki a füled. Megeszed a szendvicsed, megiszod a teád. Nincs narancslé, nincs extra szalvéta, nem rágod meg a cigim, nem kapsz málnalekvárt, mert nem foglak meggyógyítani a hasmenésből, érted? Ha még egyszer nyavalyogsz, összekötöm a bokáid és a csuklóid, és behajítalak abba a bogolyfalvi házba, amit még a Kaszás is messze elkerül a két rellonos miatt, aki lakja. Ha azt akarod, hogy felzabáljon valami az udvarukon, mielőtt még meghallanák, hogy szuszogsz, kérlek, folytasd csak a vinnyogást. - Az arca ennél hidegebb aligha lehetne, a hangja is halk, a gyerek pedig gyakorlatilag kővé dermedve néz rá, de aligha a szavak súlya miatt. Sokkal hihetőbb, hogy az unokabátyja modora belevágta a frászt. Elképesztő, milyen gyorsan tud abrakolni egy gyerek, ha megfenyegetik, hogy rossz vége lesz a hisztijének. Gáborka full speedre kapcsol a szendviccsel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=257709#post257709][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2014.03.23. 19:11[/b][/url]

Ha jól belegondolunk, már majdnem másfél-két éve rontja a levegőt itt, ráadásul annyira ejtett bele a vizsgázásba, hogy megint visszamarad, ha minden igaz. Ugyan nem kellene, meg koncentrálhatna, megerőltethetné magát, de ismételten nem látta értelmét akár a kisujja hegyét is mozdítani az ügy érdekében. A szünete egy napja viszont meglepően eseménydúsan telt és éppen ez az évnyitón való részvételének előzménye és indoka.
Budapesten volt szerencséje összeszedni Aileent a sötét máguszugok, utcák egyikéről és mint rendes, "valamit valamiért" hitvallású ember, közölte a lánnyal, hogy akkor a hősi akcióért cserébe eljön vele egy formális randira: évnyitó, azután pedig leléphetnek valamerre, nem kell mindenkivel egy levegőt szívniuk egész este.
Ma volt benne annyi elegancia és odafigyelés, hogy ne valami szakadt holmit ömlesszen magára a szekrényből, hanem rendes viseletben jelenjen meg (azért a dísztalárt így is lespórolta; nem tűri meg, készpassz): fehér ing, fekete farmer, félcipő, átfésült haj, borotvált arc. A tömegben egészen "normális" fejűnek néz ki, így ideig-óráig elvegyül. Csak azok térnek ki gyanúsan az útjából, akik már tudják, hogy némileg szociopata hajlamokkal rendelkezik és nem jó kartávolságon belül kerülni hozzá.
Aileennel úgy beszélték meg, hogy hétkor találkoznak idebenn, ezért is vár már-már feltűnően csendesen a falnak támaszkodva, mellkasán összefont karokkal. A mai estére visszafogta a paraszt felét, vagy minimum megpróbálkozik majd vele. Úgyis elég izgalmas lesz a folytatás, ha végre kiszabadulnak innen. Elég csak tiszteletüket tenni az igazgató és Alexára való tekintettel, nem? Azért a HVja fenekéről nem húzza le a bőrt, nem lenne okos húzás magára haragítania a rellonosok pártfogóját. De mindegy is, sokkal jobban érdekli ebben a percben, hogy hol lehet Aileen az embertömegben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=258146#post258146][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2014.03.24. 11:39[/b][/url]

Egy perc, két perc... Hol lehet ez a lány? Elszaladt volna? Neem, ahhoz túl harcias. Meg ha fel is venné a nyúlcipőt, simán kilopná a rejtekhelyéről, mese nincs. Ha egyszer valamit valamiért alapon működnek, nem hagyja futni. Gondolataiból egy túlontúl is ismerős hang rázza fel, de ahelyett, hogy felkapná a vizet és lendítené az öklét puszta emberbaráti szeretetből a kedves megjegyzés miatt, a gúnyosabbik mosolyát szedi elő és megrázza erősen a felé nyújtott jobbot.
- Reméltem, hogy valaki elintézett út közben, de ilyen a szerencsém. – Ugyan, ez csak kedves, barátságos társalgás, nem fogják mellre venni. Múltkor bőven kiverekedték maguk és a tanároknak fel sem tűnt. Pár percig még hagyják a formális huzavonát zajlani, aztán végre az ő tündérkéje is belibeg a képbe, Dave-nek is jobb dolga akad, mint őt fárasztani.
- Péntek, csárda. Megtalálsz. – Nem ereszti hosszú lére a meeting megbeszélést, ennyiből is értik egymást, de a nyomósabb ok Aileen feltűnése inkább. Egy pillanatra szemei jobban kitágulnak a szokásosnál a csomagolás miatt, de hogy az elképedését tompítsa, fűz mellé egy félmosolyt is. Nem szeretne okot adni a csípkelődésre, mert Barbie-nak is hosszú a nyelve, ha beindul.
- Éppenséggel de, bár akinek jönnie kellene, úgy néz ki, mást küldött maga helyett. Biztos csak Aileen másolata lehetsz; őt erőszakkal kell rávenni, hogy ilyen nőiesen nézzen ki. Nem jön, hogy elhiggyem, tényleg te vagy az. – Minden szóval szélesebbre húzódik a csípeklődős mosolya, mígnem vigyor válik belőle, de a szavakból várható él teljesen elmarad. Majdnem bóknak is tekinthető az előbb leadott szövegelés. Nos, hogy haladjanak is a korral, gálánsan a lány felé nyújtja a karját, hogy ha Aileen igényt tart rá, belekarolhasson. Egy pillanatra oldalra néz és máris van szerencséje látni, hogy két levitás szájtátva, bambán bámul feléjük, amitől az ő cukra kissé megugrik. Kell két sóhajtás, hogy ne akarjon csavarni kettőt a gégéjükön.
- Fél óra elég, hogy mindenből láss egy kicsit? Utána viszlek, akár a hátamon is. Itt legfeljebb meghalunk az unalomtól, - az sem zavarja meg a suttogásban, hogy közben az igazgató már rég mondja a beszédét – de van valami sokkal izgalmasabb program is ma estére. Még jó, hogy így öltöztél. – Elégedett fejet vágva egyszerre hallgat el a vén szakállas Télapóval és miközben a teremben zajlanak a tapsolások, inkább változtat az eddigi helyzeten és kézen fogja Lint, mintha tényleg egy pár volnának. Végül is ma estére azok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=262679#post262679][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2014.03.30. 19:11[/b][/url]

Lin

Nincs értelme összeismertetni Aileent és Davidet, egyrészt mert valahogy nem örülne neki, ha a srác rámozdulna egy hirtelen jött indíttatás miatt az Ő partnerére, másrészt Aileen és David... két totálisan elütő jelenség, minek hát keresztezni őket? Ezt így nagyon okos fejbólogatással jóvá hagyja magában és inkább ki is törli az agyából, hogy látta Davidet, annál több hely marad Aileennek.
- Gondolod, hogy Barbie elnézi nekem, ha egy ennyire csinos nővel lépek le innen? – Érződik a kötekedős hangnem, csak a rosszindulat hiányában ez éppenhogy kedvesnek hathat, nem sértőnek. Tekintetét még mindig Linen legelteti és láthatóan nem sok késztetést érez, hogy ezen változtasson. A szőke fürtjei, a ruhája alatt megvillanó vonalai- mindent alaposan lefényképez lelki szemeivel és elraktározza elméje egy rejtettebb zugába. Eddig is érzékelte már, hogy Aileen vonzó, de most teljesen meg is győződött róla. Felrémlik benne, milyen előszeretettel gúnyolta körbe a sok rózsaszín holmijáért. Lehet, ha ma este is azt húzott volna magára társnője, kivételesen megjegyzés nélkül eltűri, de ezt már nem fogják megtudni.
Nagy gálánsan karját nyújtja felé, amit el is fogadnak, ezután közelebb sétálnak az egész iskolás gyülekezethez. A szokásos speech nem nagy durranás, elintézhető egy vállvonással is, az már kevésbé, hogy bámulnak rájuk. Ide kell egy-két gyilkos pillantás megspékelve az undok mosolyával: a gyengébb idegzetűek hamar meggyőződnek, hogy Saint-Venant közelébe ma sem jó menni. Apró bólintással adózik Lin javaslatának a beszéd megkezdése előtt, de különösebben nem megy bele, miért nincs kedve a lánynak a további partyzáshoz. Annál jobb, nem kell győzködje, hogy menjenek már. A végére mintha egész jókedve kerekedne levitás kisangyalunknak, még viccel is egyet, de ezzel ötletet is ad a rellonos rosszfiúnak: látványos lenne, ha vállra kapná Aileent és kihurcolná a nagyteremből, főleg, hogy valaki az imént bebüdösített (csodás húzás volt, a halk röhögése hirdeti is a véleményét). No rendben, Aileen tervez, Mihael végez alapon mire Aileen végigmondja, hogy inkább mégsem kíváncsi a műsorra, jobbjával elkapja a lány térdeit és lendületesen a vállára veti az egész pártíz kilós kisasszonyt. Az már másodlagosnak számít, hogy a szoknyarész szabadon lebeghet részleges belátásokat biztosítva a közönségnek.
- Milyen az éghajlat mögöttünk, drága? Remélem, kapaszkodsz rendesen. Fojtogatni nem ér, mert lelöklek a padlóra. Ezennel lelépünk. – Szavaihoz hűen megindul kicsinosított terhével együtt a nagyterem ajtaja felé, és míg az egyes bámészkodók napirendre térnek a nem mindennapi szöktetés felett, ő szépen kislisszol Linnel együtt az egész báli agybajról. Ideje az országból is meglépniük pár napra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=333340#post333340][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2014.07.09. 16:17[/b][/url]

A mai alkalomról sűrűn esett szó az utóbbi hetekben nemcsak Linnel, de Michelle-lel folytatott beszélgetései során is. Mindkét lányról lerítt, hogy ugyan verbálisan nem tulajdonítanak nagy jelentőséget az alkalomnak, mindent el fognak követni, hogy tökéletes legyen az este, legfőképp külsejüket illetően. Semmi kétsége nem volt afelől, hogy a nővérét harapófogóval sem tudja majd elvonszolni a tükör elől, míg minden apró szőke hajtincse a helyére nem került. Futó mosolyokkal vette tudomásul, hogy Lin is lopva-lopva elábrándozott és mintha élesebb tekintettel elemezte volna a színkombinációkat is. Mint aki a ruhája felől próbál dönteni. Ő annyira nem merült bele a témába, ezért mikor délután, a zuhanyzást követően elővette az öltönyét, rájött egy alapvető hibára: nem kérdezte meg Lintől, milyen színű ruhát fog viselni. Szívéből remélte, hogy a rózsaszínt kihúzhatja a sorból, de még így is széles palettányi választható árnyalat maradt, márpedig Michelle-től megtanulta, hogy a nyakkendő színének egyeznie kell a nő ruhájáéval. Mivel elmulasztott utánajárni ennek a részletnek, az egyszerű, fekete nyakkendőre esett a választása mint legbiztonságosabb opció.
Michelle-lel külön indultak el, ő valamivel hamarabb, hiszen amíg a nővére átlagosan kitollászkodja magát, lejár egy személyi igazolvány határideje is. Ráérős léptekkel, zsebre dugott kezekkel lavírozott fel az alagsorból, közben volt ideje megfigyelni az alsósokat és a hozzá hasonlóan kiöltözöttebb egyéneket- bizonyára ők is kísérők vagy végzősök. Mikorra felért a nyugati első emeletére, már hallatszott a nagyterem előtti folyosóról az ünnepi zsibongás egy visszafogottabb kiadása: ezen a rendezvényen nem vett részt az egész iskola, csak a végzősök és társaik, már aki kisebb-nagyobb évfolyamból hívott kísérőt magának. Lényegesen könnyebbnek ígérkezik ez az este, mint a többi, túlzsúfolt, akciódús iskolai rendezvény.
Míg Linre várt a falnak támaszkodva, volt ideje megfigyelni az embereket: ki jobban, ki kevésbé csípte ki magát, ki idegesnek tűnt, ki felszabadultan nevetgélt a társával. És végül befutott az asszony is, na épp ideje volt már!
Vissza a jelenbe a sok megemlékezés után az elmúlt egy napról: Lin hamar megtalálja őt (a röpke százkilencvenakárhány centijével ez nem egy kihívás a levitás számára- csak fel kell néznie a fejek fölé és Mihael orrtól felfelé kilógó részeit megkeresnie), a fiú pedig egy futó arcpuszival üdvözli kedvesét, mielőtt a bemutatkozó szöveg elhangzana háztársa, a DÖK elnöklány részéről. Annelie nem fűz külön népmesét a történethez, amiért gondolatban vállon veregeti a vörös kiscsajt, a valóságban pedig felajánlja balját Linnek, hogy karoljon belé a bevonuláshoz nyugodtan.
- Remekül nézel ki. - A hangját moderálja és szándékosan közelebb hajol, hogy a szavak belevesszenek az általános zsongásba, de Lin még tisztán értse őket. Ha barátnője is készen áll, meglódulnak a végzős csapattal befelé ajtónyitás után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=392335#post392335][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2014.09.26. 00:48[/b][/url]

Szálka a szemben- így jellemezné Szaffit, a nyakába varrt koloncot. Prefektus, aha, na sé? Ez nem jelenti azt, hogy a "Bébiszitter" feliratot tetováltatta a pofájára hobbiból, mégis megtalálja Markovits, meg az az új, nyúzott spiné a búráját, hogy újakat abajgasson. Hát támogassa őket a Kaszás, ezt a csirkét is úgy hozta el évnyitóra, mintha a fogát húznák. Szaffika, aki mosolyogva csinálja ki az idegeid. Persze nem tagadhatja, hogy élvezi a lány nem mindennapi, felvágott nyelvét és stílusát; mindenhez van valami szaftos hozzáfűznivalója és, ha tehetné, még azt is megmondaná a sárkányfiúnak, hogyan tegye le reggelente a lábát az ágyból, csak hogy bosszanthassa. Ez a kölcsönös szimpátia valami elvont jelenség rellonéknál és szinte mindenki gyakorolja egymással szemben a "jajjde szemközt köpnélek, úgy imádlak" elvet.
Mindegy, benyelte a békát és azt mondogatta magának, csak semmi gáz, ha vége ennek az egésznek, lelép a túróba lazítani, üssék bottal a nyomát, ha akarják. A pofavizit is Markovits hisztijét elkerülendő stratégia- nem hiányzik, hogy megkergessék egy seprűnyéllel, bár beszéltek olyat is, hogy a házvezetőjük egy vérbeli terrorista. Hahahaaaa, találkoztatok már vele élőben, nyomorékok? A nővére egyben visszajött az irodájából igen rózsás hangulatban. Nem kérdezett rá, mitől lett olyan jó kedve...
Az évnyitó szokás szerint "érdekfeszítő" , "intellektualitástól túlcsorduló" és "lebilincselően izgalmas" , hogy az esemény legjobb tulajdonságait emelje ki a zsigerből jövő szarkazmusával. Nem hibáztatja egy cseppet sem Szaffit, hogy töktámasztéknak használja a mini kezét figyelmes hallgatás helyett. Ő is hasonlóképpen cselekedne, ha nem hallaná elhangozni a nevét - és tegyük hozzá, csöppet feljebb szalad a szemöldöke, mert az ilyen leganyámtyúkja dolgokat nem szokta követni, még ha kellene is - , így viszont muszáj felszednie a nemesebbik felét és kisétálni az igazgatóhoz, hogy átvegye az emléklapot, a csokit (fúú, megint ötévesnek érzi magát) és a könyvet (majd üres óráiban elolvassa, ha meggyőző az ajánló) . Egy kulturáltan széles mosoly, egy kézfogás, egy "Köszönöm szépen" elmondása és már ott sincs a tanári asztal közelében. Helyette Szaffi oldalára ül vissza nem minden sötétség nélkül a pofáján. Az utóbbi két év feltűnési viszketegségét most mellőzte volna, főleg a legfrissebb, szerencsés munkaviszonya miatt.
- De nem is hinnéd, mire nem jó a név és a meggyőző érvelés. Szólj, ha jövőre te akarsz kiillegni oda és írok a Mikulásnak. - Hasonló sűrűségű kedvességgel viszonozza az ártatlan megjegyzést, de a képéről virít, hogy tényleg elintézné, ha úgy esne, hogy Szaffinak csokihiánya van és kell neki az évnyitós segélycsomag. Már épp kezdene az ünnep apropóján belemélyedni a többiek fürkészésébe, mikor Szaffinak sikerül olyat mondania, hogy felszaladjon a szemöldöke, de jó magasra a meglepettségtől. Ez csupán egy másodpercig tart, hogy feldolgozhassa az információt, rögtön utána már szája sarkában gyöngyözik a félmosoly. Jobb keze ujjai rácsusszannak Szaffi bal csuklójára, s ahogy elkezd emelkedni a székéről, úgy jelzi egy hangyányi rántással, hogy ideje a lánynak is megmozdulnia.
- Gyere, kiviszlek innen, a pofavizit úgyis megvolt... - Erről ennyit, megmutatták maguk, ráadásul a most besurranók között még vegyülhetnek is, hivatkozhatnak rosszullétre, akármire voltaképpen, de a fő cél egy: kijutni a nagyterem ajtaján és belőni a képzeletbeli GPSükön Bogolyfalva Barlangfürdőjét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=529609#post529609][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.10.09. 23:57[/b][/url]

Villantós műsor- Jíhháá
-a közönség sorai | határozottan nem az évzárón-

Este van, este van, vacsoraidő, a nagyterem megtelt éhes szájakkal és türelmetlen diákokkal. Hogy, hogy nem, odahaza ők ketten Roxyval sikerült szénné égessék a vacsorát, így -mint akik jól végezték dolgukat, és más teendőjük nem is létezhet a világon- felballagtak a kastélyba elkölteni az ingyen vacsorát a szép terítékről, a valódi főzőtudománnyal rendelkező szakácsok fakanalából. Nos, hogy a rendet még inkább megbontsák, tudatosan ledobták magukat a levitások asztalához. Csak fő a testvériség, a jó összetartás, és a vicsorgó mosolyok a művészlelkű zsenik melankolikus klubja felé.
- Ide adnád a sót? Ja, köszkösz... - Bájcsevejek a betojt levitásokkal, az asztali etikett helyenkénti mulasztása, ez jellemzi a cselekedeteit. Mert, hogy a száját nem igazán törli meg a szaftos étek után, hanem inkább végignyalja, ez tény. Roxy egy nőies bokán rúgással jelzi, hogy az illemtani alapkódex sokadik megszegéséért már jár a jutalom.
- Mi va' ? Iri' vaj, mer' többe' szettem? - Préseli ki a száján nehezen érthető artikulációval franciául, miközben egy nagy adag krumplipürén csámcsog. Ekkor veszi kezdetét a nem várt esti műsor...
Hirtelen sikkantások, "Szatííír!" kiáltások és vihogás tölti be a termet. Láthatóan megbolydult a jelenlévő kajás hadsereg, s mikor odanéz, hogy analizálja a semmiből jött indokot, szó szerint szembeköpi a röhögéstől a mellette ülő kis töpörtyű levitást. Egy nyomdafestéket nem tűrő, vihogással színezett vicceszitokkal adja Roxy tudomására, hogy tetszik a látvány, megérte feljönniük, s ezt tetézendő, az attrakció feléjük tart! Hát ez kész. Kornél úgy áll előttük, ahogy az Isten megteremtette, az édesanyja a világra szülte, és egy lány és/vagy fiú felturbózta. Ismételten: hát ez kész!
- Öcsém... - Csöppet sem zavartatja magát, végigméri a-tól z-ig a srácot, mintha a hentesnél nézegetné a felakasztott sonkákat. Háromkilencven, maradjon? Hmmm, maradhat! Nem kommentálja mélyebbre menően a meglehetősen explicitre sikerült ... semmit, csak Roxy felé pislant fél szemmel.
- Na? Megcsinálod neki? Látod, a rendes óvszer már nem is jó rá, fazék kell ide... - Jó, itt már felröhög baromi hangosan, nem bírja ki, hogy ne. Míg a felesége elbíbelődik a fazékbűvöléssel (neki ofkorz ez most lehetetlen számba megy a vihogás miatt), addig ő vidáman kettőt-hármat koccint öklével az asztalra azt ismételgetve, hogy "Megpusztulok!", és csak akkor tér magához, mikor Kornél már kézhez kapta Roxytól a megbűvölt fazék-tányért. Annyit még bevár, hogy a kis kujon megforduljon, távozóra fogja, és adhasson a két almájára egy visszhangos seggre pacsit egy "Jííhháá" kurjantás kíséretében. Hát na, szinte könyörgött érte az a fenékpofa!
Még hosszú percekig rázza a kacarászás, egyszerűen nem képes napirendre térni egy ilyen jó vicc és mélységes bénaság fölött (elvégre honnan tudhatná, hogy nem Kornél rontotta el a saját varázslatát?)- Roxy vállának dőlve potyogtatja a könnyeit, próbál mély levegőt venni, de hiába. Míg Fazekas Póni bent lebzsel a... most már bögréjével, na ezt nem kellett volna lássa. Újabb röhögőgörcs fogja el. Egyhamar nem jutnak innen haza ép rekeszizmokkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=534032#post534032][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.10.23. 23:00[/b][/url]

A pokol tornáca
- Ninával | Öltözék | Makeup -

Halloween az év egyik olyan ünnepe, ahol az sem volna feltűnő, ha hátulkötősben jelennének meg a résztvevők, mert "jelmez". Teszem azt, ha egy őrültek házából kiszabadult beteg megpróbálna elvegyülni, teljes sikerrel kivitelezhetné tervét. Kinek tűnne fel, komolyan? Ilyenkor a muglik és a varázslók egyaránt beöltözhetnek konkrétan bárminek, ami ijesztő (gyerekek esetében a cuki is belefér), de eközben tisztelettel adóznak a holtaknak is, ha már az ő ünnepüket ülik meg. Szokás szerint a kastélylakók sem maradtak ki a szervezkedésből, ennek kellemes bizonyítéka az ünnepi díszbe öltöztetett nagyterem a füsttel, a lángokkal és a további egyéni dekorelemeivel együtt.
- Olyan otthonos a hely, nem? Már csak pár üst és néhány nyárs hiányozna, rajtuk a kötelező hullákkal. - Vigyorog rá partnernőjére arcfestésének teljes szélességével és visszásságával. Vacillált egy modernebb ördögszerelés és a csontváz maszk között, végül kombinálta a kettőt, és megszületett a csontvázszerű ördög. És, hogy mit is keres itt Ninával... Mindketten unatkoztak egyedül, otthon, itt meg ingyen van a kaja, a pia, és a szórakozás is. És persze az iskolai bálok általában nem unalmasak, bár eddig csak az évnyitókat sikerült igazán hangulatossá varázsolni. Talán az idei halloween-i ünnepséggel is menni fog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=534570#post534570][b]Az Ördög - 2015.10.24. 22:21[/b][/url]

A pokol tornácán Ninával
- Öltözék | Makeup -

Mikor az unalom tíz karommal pusztít, mikor lágy húsodba váj és kitapossa a lelked, mikor a négy fal semmi izgalmast nem rejt, de még a tévé is csak butít... Na akkor kell egymást grabancon fogni és visszafiatalodni, ahogyan ők is tették. Karjába fűzi Nina vékony kezét, mintha egy fess csontvázpofájú párost alkotnának (ahogy Nina végigmustrálta őt, ő is megtette ugyanezt vele, elvégre hűséget fogadott (vagy próbál), nem vakságot), akik jöttek gyarapítani a parketten kavargó, lassan gyarapodó tömeg létszámát. Belépve a terembe, elereszti Ninát, helyette deréknál fogja át és őrzi meg a közelséget.
- Otthon maradt a készletem... most mondd meg. Pedig elhozhattam volna Normant, a csontvázam. Asszem, táncos volt előző életében. - Lemondó félmosolyra húzza a száját, mintha tényleg számítana, hogy hozott-e oszló holttestet vagy sem. Pedig micsoda dekorelem volna!
- Jó ötlet. Mit szólnál két olyanhoz? - Bök a Gyilkos Mámorok csoportja felé. Természetesen minél füstölgőbb és bizarrabb, annál inkább meg akarja kóstolni, mint egy kölyök. Lobogtass meg előtte egy zacskó cukrot, és leteper érte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=544890#post544890][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.11.18. 21:54[/b][/url]

Elnézve a díszes társaságot, sokkal pozitívabb véleménnyel fog távozni innen az este végén, mint amilyet remélt. Úgy értem, általában véve az iskolai bagázsok nem túl izgalmasak azon embereknek, akik túlléptek már ezen a szinten. És ő túllépett. De! Mert mindig van „de”, itt is fontos aláhúzni, hogy nem felejtette el a suhanc tini éveit (épphogy kilépett belőlük, könyörgöm, nehéz lenne maga mögött hagynia az emlékeket), amikor jó volt vegyülni, alkalmanként megismételni pedig határozottan kellemes is lehet.
- Majd bemutatlak neki, de nem túl beszédes. Csak áll a sarokban, és porosodik. – Vigyorogva nyújtja Nina felé az italos poharat beszéd közben koccintásra, ő maga féloldalasan megáll az asztal mellett úgy, hogy az ajtónak háttal legyen. Egy röpke pillanatra csalódottan húzza el a száját, hiszen ebben semmi szesz sincs, de a flancolós agya végül csak megrántja a nem létező vállát- így is jó. Nem kell ide a finnyáskodás, kiskorúak is vannak az ünnepségen (haha).
- Ó, de, főleg, ha egy-két majom ingyen műsort is rendez. A perc, amikor másoktól várod a showt, és nem te magad rendezed… Nina, öregszünk. – Tényleg nincs affinitása jelenetet rendezni. Az évnyitó és évzáró más, az… az rendhagyó. De már azon sem vett részt idén, jobb dolga akadt. Hajh, tényleg fogynak a régi szép idők tradíciói. Éppen csak legurítja a kedves kis szörpöt, leteszi az asztalra az üres poharat, és David máris ott rondítja közöttük a levegőt. Nem számított rá, gondolta, megint azzal a pénzes szatyorral van elfoglalva, akit a múltkor emlegetett. Nahát, nem jött volna össze a numera? Lehet, hogy Davidnek teljesítménybeli gondjai akadtak. Nehogy elfelejtse kiröhögni teli torokból…
- Ugyan, te már túl vén vagy az ilyesmihez, haver. Egy rendes verekedést sem tudnánk lenyomni. Valld csak be, nem megy az ipar, kell a sétabot. – Joviálisan hátba veregeti párszor, hogy bemutassa a frenetikus együttérzését, mikor megpillantja a teremben nem is olyan távol tőlük a feltűnő ördögszereléses férfit: Ian. Arca azonnal egy reflexből jövő okádás vonásait veszi fel, hogy hűen tükrözze a feltételezett viszontlátásnak ajánlott örömöt. Nyilván az is lehet, hogy egy vadidegen tanulónak vágott kritikán aluli pofát, de ha ez Ian Lloyd, abszolúte megérdemelte. Bár egyáltalán nem biztos, hogy látta. És ezzel, hogy Ian belépett a látóterébe, automatikusan megpróbálja felkutatni tekintetével Ethan-t is; kényszeredett, fájdalmas nyögése jelzi, hogy megtalálta, méghozzá Eszter társaságában- a lány, aki Madagaszkáron volt szíves a gyomortartalmával megöntözni őt. Az a bizonyos hányós nap… Remek, összegyűlt az undorító mágusarisztokráció java. Ma sem fog vacsorázni, nehogy lehányja Roxy-t.
Apropó a felesége… A belépő Roxanne és a hozzábilincselt Becca látványára hangosan, prüszkölve enged ki egy-két röhögő hangot magából, de aztán gyorsan a szája elé kapja a kezét és csöppet sem próbálván titkolni a röhögését, csak a hangot tompítja innentől kezdve a tenyerével. Nyugodt szívvel vihog a neje kárára, ha már volt elég ereje a kedvesnek összeveszni vele. És különben is, még egyikük sem tette túl magát a közelmúltbeli sokkon. Lehet, hogy ez a feldolgozási folyamat egyik fázisa, az elmebeteg röhécselés és a fújtatás.
Zajlanak az események, hivatalos felszólalások hangoznak el, míg ők hárman elbeszélgetnek-röhécselnek, jól érzik magukat hosszú idő után. Viszont Nina hangulata egyre mélyebbre süllyed, David pedig mintha parazsat nyelt volna az arcvonásaiból ítélve. Taps, kéretlen hujjogás, gúnyos üdvrivalgás szakítja félbe a kibontakozó, fura életképüket. Minden eljut a fülébe. Lassan, komótosan fordul a „másik bagázs” felé, átnézve a többi tapsolón. Arcvonásai kisimulnak, miközben végigjáratja időző tekintetét előbb a hangos Ianen, majd Ethan-ön, végül Esztert is szemügyre veszi. A kivételes alkalmak egyike, hogy az undor nem ül ki az arcára, csak belsőjét mardossa szakadatlan erőkifejtéssel, de talán a tömeg, és az előbbi jókedvének köszönhető, hogy nagyon hamar el tudja nyomni a hányingerét. Nem éri meg. Évek óta megy ez a huzavona, és szinte mindig veszített. Egyszerűen nem éri meg. Ha a két oldalára néz, ahol az egyik helyet Nina, a másikat pedig David foglalja el, szinte érzi a fellélegzést végigterpeszkedni a mellkasában. Kivételesen nem egyedül néz szembe ezekkel a vérszívókkal. Egyáltalán nem érzi megalázónak bevallani, hogy nyomasztja Ethan és a hozzá hasonlók puszta jelenléte is, sőt, ha valamitől komolyan irtózik, az az ármánykodó aranyvérű arisztokraták undorító gyülekezete, annak ellenére, hogy ő is aranyvérű.
Tekintete ismét visszatér az unokaöccsére, átsiklik Ianre, végül pedig vissza a felkonferálást éppen bevégző Martinra. Fel kellene menjen, mi? Egyetlen porcikája sem kér ebből, egy pillanatra sem fontolja meg báli kötelezettségeit, vigye a gethes nyereményt, aki akarja. Egy fenét fog parádézni ezeknek, elég volt meghallania a közelében felcsapó élcet. Gyerekes. Dacos. E két tulajdonsággal rendelkező embereket képtelenség meggyőzni, hacsak nem önként hajlanak az egyezségre. Átveti karjait a démoniasodott Nina és David vállain, még utoljára Martinra néz, jól láthatóan megrántja a vállát, elhúzza a száját, aztán sarkon fordul és kifelé kezdi kormányozni magukat.
- Rendben srácok, ha már elcs***ték a bulinkat, máshol folytatjuk, és rendbe szedlek titeket. Na gyerünk…- Nyom egy-egy kéretlen csókot mindkét lókötő arcára a barátság jegyében, aztán, mint akik jól végezték dolgukat, elhagyják mindhárman a termet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=553551#post553551][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.12.15. 23:59[/b][/url]

- Te... Ahhoz nem igazán kellene hozzányúlnod... Mert abból egy van... És az az enyém lesz. - Határozottan, és lassan kiejtett szavait egy még határozottabban kimért, nagy slunggal küldött csapás kíséri. Az áldozat: az utolsó darab amerikai palacsinta a rellonos asztalon.
Reggeli. Az étkezések császára. A napok a reggeli szent keresztségében indulnak, a jóllakottság jegyében felkent diákok sokkal kedélyesebb közérzettel látogatják unalmas, reggeli óráikat, mint üres hasú kollégáik. Erre ez a kis vízi bivaly el akarja happolni előle. Látta a szemén! Látta! De nem fogja hagyni. Ez az ő kajája, értem? AZ ÖVÉ! Bárkivel megverekszik érte. Az abszolúte részletkérdés, hogy a manók csettintésre ugranának újat készíteni. Ez a momentum elvekről szól, a fensőbbség kinyilatkoztatásáról, egy amerikai palacsintaszelet birtokba vételéről. Elköteleződésről a kajáért vívott harc szent elve mellett!
- Veszed le róla a koszos mancsod. Meg a juharszirupról. Na... gyerünk! - Szúrós szemekkel mered az elsős háztársára, szinte morog-vicsorog rá, hogy hagyja békén azt a palacsintát, vagy bajok lesznek. Sokat elárul Mihaelről, hogy képes fennakadni olyan apróságokon, mint a "mennyi kaja kerül a gyomromba?" .