Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=177999#post177999][b]Tulipánvölgyi Flóra - 2013.09.29. 13:11[/b][/url]

*Én nem is értem a diákokat, annyira sürögnek és forognak ma, hogy az már olyan érzésem van, mintha valamelyik piacon próbálnánk egy elejtett ötforintos érmét megtalálni, vasárnap, reggel 8-kor, telt házban. Én vagyok ebben az ötforintos, sajnos. Tudom én, hogy örülni kéne, de picit lelombozott, hogy hirtelen mindenki kifordult magából, de szerencsére a jókedvem hamar visszatért, hiszen az egyik elsős kislány eljött velem rajzolni picit. Annyi mindent színeztem, hogy megfájdult a kezem. De eldöntöttem, hogy a legszebb szoknyácskámat felveszem és én is tiszteletem teszem ott, ahol a sok kis sárgácskát ünnepli mindenki.
Ahogy a teremhez érkezem, a bejárat jobb felső sarkából figyelem az embereket, ahogy mindenki lecsücsül szépen a helyére. Egyszer csak nagy elánnal elindulok, azaz ez a tervem, hogy gratuláljak mindenkinek, odareppenek Emmához, Vivihez és Adriához, bár tudom, hogy utóbbi kislány elég morci, meg minden, de annyira sokat tesz értünk, mesélte a hv néni, ezért is simítom meg a vállát, igyekezve, hogy ne nézzen légynek és ne akarjon lecsapni.
Mosolyogva keresem barátnőmet, Ririkét a tömegben, de nem fedeztem fel eddig. Mikor végigértem hirtelen egy fiú mellkasába repültem bele. Már a talárjából látom, hogy itt gond lesz. Rellonos, nagyon csúnyán néz rám, valami olyasmit fortyog és sziszeg felém, hogy rusnya rovar, ettől pedig nagyon megijedek és azonnal a tanári asztal felé veszem az irányt, láthatóan utánam lépdel, amitől még jobban megijedek, annyira, hogy még valami ragacsos süteménybe is sikerül belepottyannom. De nem érek rá felmérni a helyzetet, egyből búvóhelyet keresek, amit egy nagy pohárszerű valamiben meglelek. Összekuporodom, amikor megérzem, hogy valaki megemeli azt, majd hallom, ahogy Véda néni nevét mondják. Nagyokat pislogok, remegve, csupa ragacsosan felfelé vélhetően, mikor a néni belenéz. Biztos bajban vagyok. Megijedek és picit le is konyul a mindig mosolygós arcom.*

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=178023#post178023][b]Tulipánvölgyi Flóra - 2013.09.29. 15:21[/b][/url]

*Mindent összevetve, megint csak sikerült valamibe belekeverni magam, pedig csak kedves akartam lenni, az a nagyfiú meg csak úgy nekem jött, mert nem, biztos nem én voltam a figyelmetlen, az velem meg sem történhet. Ki gondolná rólam? Mindenesetre a további galibát igyekszem elkerülni, ezért is kötök ki a tanári asztalnál, majd abban a kupában - mert igen, már rájöttem én is mi az-, amit a HV nénink kapott az Igazgató bácsitól, aki nem mellesleg aranyos bácsinak tűnik, de most nincs nagyon időm ezen gondolkodni. Mondhatni hamar felfedezik hollétemet, rögtön kérdést is szegez felém a néni. Elsőre nagyon megijedek, mit akar, mikor felém nyúl, de csak kisegített és az asztal közepére ültetett.
Képzelhetitek milyen érzés volt csupa sütiragacsosan ülni a tanári asztal kellős közepén egy ekkora kis tündérkének, mint én. Nagyon elpirultam és szégyelltem magam. De a Navinések örömét látva és a kupa felemelkedését én is megtapsoltam őket, büszke vagyok, hogy köztük lehetek. Hallgatagan nézek továbbra is, majd mikor rám pillant, egy pici tündérport szórok Véda tanárnő felé. Ekkor ismét elfordul még más díjakért, mert külön jutalmat is kapott ám! Annyira ügyes a mi vezetőnk, meg kedves is, megengedte azt is, hogy a Navinésekkel lakjak, nagyon szeretem őt.*
- Én nem akartam semmi rosszat, de ott volt az a nagyfiú... aztán meg az a szedres sütemény, végül bumm és placcs. Utána meg elbújtam. *Magyarázom, végig mutogatva a kezeimmel, szinte eljátszva az eseményeket. Hadarom végig, de azért ha nagyon figyel rám, márpedig mért ne tenné, érti Szendrei professzor a problémámat. A végén egészen lehajtom a kis fejecskémet, nem akartam összemaszatolni a kupácskát, bűnbánóan nézek, közben megsimítom a fölém magasodó kupa oldalát, immár tiszta mancsokkal, hála a néninek. Nem tudom, mire mennék nélküle.*
- Igazából most, hogy mondja, picit korog a pocim. *Nevetgélek el magamban egy picit, elveszem a szalvétát, meg is köszönöm neki, közben felállok és a kupa mellett állva tapsolok meg mindenkit. Többek között egy fiút is, aki igencsak fura nekem. Félredöntött fejecskével nézek rá közvetlenül az asztal széléről. Láttam már, de nem Navinésnek mondták, de a talárja meg olyan, mint a sárgácskáké, hűha, lehet, nem vagyok képben eléggé?*
- Köszönöm szépen. *Súgja felreppenve Véda néni fülébe, majd egy puszi kíséretében igyekszik feltűnésmentesen elhagyni a helyszínt, remélhetőleg kifelé nem akad problémája, de azért a zöld asztalt jó messze elkerüli.*

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=628598#post628598][b]Tulipánvölgyi Flóra - 2016.10.16. 15:03[/b][/url]

Sok tanév telt el, mióta idekerültem fázós, félős tündérkeként. Mióta az eszem tudom a navinésekkel sírok és nevetek, azonban néha sírva is nevetünk. Ilyen volt az az alkalom is, amikor Véda néni átvehette a házkupát, egy kis meglepetéssel benne: velem. Előfordul!
Bárkivel megesnek véletlen balesetek, velem többször is, mint szeretném, ma azonban kínosan igyekeztem ügyelni mindenre. Szép ruhát húztam, hajam kibontva hagytam, hogy annak ellenére, sokan szúnyognak néznek és le akarnak csapni, a szárnyaimról elvonjam a figyelmet. Óvatosan repültem körbe a sárgák asztalát, mindenkinek integetve. A célom az volt, hogy Emma néninek gratuláljak, Liv nénit meg köszöntsem. Jó terv volt. Egészen addig, még az asztal végéhez nem közeledtem.
Megláttam a csillogó kupát, szám tátva maradt, bambán repültem, észre se vettem, hogy egyenesen arra vettem az irányt. Az egyik lány gyümölcskosárkáján átrobogva egy citrom-vagy narancshéjkarika került körém. Ezután egy piros nyakkendős fiú nagyot lendített kezével, azt hittem engem akar megütni, gyors irányváltásokkal koppantam valaminek, majd potyogtam a már jól ismert helyre...ismét. Ezt nevezik dézsá vűnek?
Remegve vártam a pillanatot, mikor a kupatulajdonosok belelesnek, és igen, én már megint a legjobb módon köszönök be.
Van, ami örök. Hat év ide vagy oda.