Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=215478#post215478][b]Merkovszky Ádám - 2013.12.17. 19:04[/b][/url]

Idén karácsonyozok először a kastélyban, és most látom először a feldíszített nagytermet. Igazán kitettek magukért a szervezők, az egész hely hangulata a Roxfortos karácsonyokat idézi fel bennem. Számomra ez az ünnep ott kapott először igazán értelmet, addig karácsonyfát is csak Budapest nagyobb terein láttam, elvégre anyám elkötelezett természetvédő. Nálunk ritkán találni a téli hónapokban fenyőt a nappaliban, és ha mégis, biztos, hogy azt egy hatalmas ládában, gyökerestül cipelte oda apám.
Mivel én és anyám nem igazán mondjuk magunkat vallásosnak, apám rendszerint egyedül megy el a templomba szenteste. Mi addig feldíszítünk egy szobanövényt, rendszerint a legnagyobbat és leglombosabbat, majd alátesszük az ajándékainkat, hogy meglephessük, amikor hazaér. Ezután rendszerint játszani szoktunk, kivételes alkalom, amikor apám rávehető valamilyen közös programra, nekem ez jelentette az ünnep lényegét.
A bál most nem is azért érdekes számomra, mert karácsonyi, ez számomra egy lehetőség, hogy úgy lehessek azzal, akit szeretek nyilvános helyen, hogy közben ne lepleződjünk le. Elvégre csak felkérhetem egy táncra az egyik kollégámat, bár egy kisebb pletykahullámot valószínűleg elindítanék vele. Tekintetemmel belépésem óta keresem azt a bizonyos személyt, közben látszólag a díszeket, és a termet veszem szemügyre.
Néha köszönök vagy bólintok, ha ismerős arc tűnik fel a tömegben, de még mindig nem látom Őt, aki miatt végül is eljöttem, annak ellenére, hogy az elegáns viseletet még mindig nem érzem túlságosan testhezállónak. Jól áll, és nem kényelmetlen, de valahogy furcsa, és nem tudom megszokni. Mindennek ellenére mégis, fekete öltönyt és hozzá fehér inget vettem fel, de nyakkendő helyett egy sötétzöld selyemsálat tekertem a nyakam köré. A hajamat szokásomtól eltérően nem hagytam borzasan, inkább hátrazseléztem, így legalább nem lóg folyton a szemem elé.
Ebből a látványból úgy is kár lenne bármit is elmulasztani pár kósza tincs miatt: végre megpillantom Őt. Próbálok úgy tenni, mintha kevéssé érdekelne, de biztos vagyok benne, hogy a tekintetem elárul. Elindulok felé, és bár közben sok kitérőt teszek, pillantásom gyakran visszavándorol hozzá. Végül odaérek elé, közelről is megcsodálom öltözékét, tetoválásait és gyönyörű szemeit, majd finoman meghajtva előtte felsőtestem táncolni hívom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=220241#post220241][b]Merkovszky Ádám - 2013.12.28. 00:16[/b][/url]

Mióta először táncoltunk, én titokban gyakoroltam, ezért most már sokkal magabiztosabban mozgok, főleg, ha keringőről van szó. Bár arra kért, hogy titkoljuk kapcsolatunkat, és én ezzel egyetértettem, most mégis nagyon nehéznek érzem ezt, mintha direkt a földhöz láncolnám magam, amikor tudom, hogy képes vagyok repülni.
Közelsége jólesően izgalmas, de ugyanakkor gyötrően fájó is, hiszen nem érinthetem úgy, ahogy szeretném, nem áraszthatom el szerelmes bókjaimmal, sőt még tekintetemet is próbálom visszafogni. Ugyanakkor érzem illatát, finom leheletét, azt, ahogy puha haja az államat cirógatja. Látom sűrű szempillákkal keretezett gyönyörű szemeit, és tudom, hogy, ha valaki figyel minket, egyértelműen látja rajtam, hogy teljesen elvesztem, ez a nő a végzetem.
Már éppen engedném el, mert nem bírom tovább, hogy ennyire közel van hozzám, és mégis annyira elérhetetlen, mikor hirtelen megcsókol. Valójában csupán finoman hozzáérinti ajkát az enyémhez, de én nem hagyom, hogy elhúzódjon, ha már úgyis kiderül, akkor egy igazi csók legyen az oka.
Nem tudom, hogy felfigyelt-e valaki ránk, de nem is érdekel. Az este további részében is csak őt látom, csak ő számít. Arty közben ügyel a levitásokra is, én pedig hol távolabbról, hol közelebbről figyelem őt. Többször is táncra kérem, hogy aztán elmerülhessek, elveszhessek szemeiben, láthassam szivárványhártyájának ragyogását, a tekintetben tükröződő karácsonyi fényeket.
Ekkor döntöm el végleg, hogy a gyűrűt, amit már megvettem, a szüleinél fogom átadni neki, persze csak a kérdésemre adott pozitív válasz esetén. Nem érdekelnek a pletykák, a firkászok és a rajongóim, én ezt a nőt el fogom venni feleségül, ha ő is úgy akarja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=256632#post256632][b]Merkovszky Ádám - 2014.03.21. 16:58[/b][/url]

A szünetem egyáltalán nem telt olyan jól, mint ahogy terveztem. A Temivel való veszekedésünk után, bár meglátogattam a szüleimet, de pár nap után vissza is tértem Bogolyfalvára. Nem bírtam tovább apám látható rosszallását és mostohám furcsa arckifejezését, amiben egyszerre volt aggodalom és megnyugvás is. Utóbbit egyébként sokkal rosszabbul viseltem, mint édes szülőm tulajdonképpen jogos haragját, sőt olyannyira zavart, hogy láttam anyámon a megkönnyebbülés jeleit, hogy még gonoszul oda is szóltam neki, miszerint ne örüljön ennyire nyilvánvalóan a dolognak.
Végül inkább visszajöttem, és lányaimmal töltöttem a szünet további részét, ők pedig mindent megtettek, hogy valamennyire jobban érezzem magam. Sajnos minden igyekezetük ellenére sem tudtam kiverni a fejemből azt, hogy, ha nem is az egészében, de nagy részben az én hibámból vesztünk össze év végén a menyasszonyommal. Mikor már nem telt el nap anélkül, hogy ne céloztam volna arra, hogy egy balfácán vagyok, kezdett a dolog az elemi varázslataimon is meglátszani. Életemben először nem voltam magabiztos, viszont négy elem irányítása és összehangolása nem engedi meg a lelki instabilitást. Így történt, hogy az új tanév előtti pár napot az elemi mágia tanterembe bezárkózva meditálással töltöttem.
Az évnyitón azonban illő volt megjelennem, így hát kopott farmerom és fehér ingem fölé, magamra kaptam egyik fekete taláromat és elindultam a nagyterem felé. Amikor beléptem a kékkel díszített helyiségbe az első, akit megláttam, Temi volt. Láttam, hogy még viseli a gyűrűmet, de azzal is tisztában voltam, hogy nem tehet mást, ezért ezt nem is vettem egyértelmű jelnek, mely kibékülésre utalt volna. Hirtelen megsajdult a szívem a hiányától, azonban büszkeségem meggátolt abban, hogy azonnal odamenjek hozzá bocsánatot kérni. Inkább elfordultam tőle, és körülnéztem a teremben.
A diákok többségét nem ismertem, hiszen csupán keveseket tanítok elméletre, és közülük is csak párat gyakorlatra. Néhány tanárnak köszöntem, és az igazgató felé is bólintottam tiszteletem jeléül, de egyelőre még nem foglaltam helyet az asztalnál. A termet vizslatva egyszer csak feltűnt, hogy már többször is átsuhant a tekintetem egy fiatal nőn, akit egészen addig, míg háttal állt nekem diáknak gondoltam. Meglátva az arcát azonban úgy éreztem, hogy valahonnan ismerem őt. Nem is kellett sokáig gondolkodnom, hogy rájöjjek, a faluban már futólag többször is láttam a hosszú, szőke hajú lányt.
Nem értettem, hogy mit keres itt, de örülve, hogy folyamatosan Temihez visszatérő gondolataimat a kíváncsiság pár percig maga mögé utasítja, odaléptem a nőhöz.
- Üdvözlöm, Merkovszky Ádám vagyok - mutatkoztam be neki, majd kézfogásra nyújtottam a kezem, remélve, hogy nem utasítja vissza. - Elnézést kérek, amiért megzavartam, csak éppen érdekelne, részvételének oka, ha nem érzi tolakodónak a kérdést. A válaszért cserébe szívesen lennék a kísérője az ünnepség idejére.
Vártam a lány reakcióit, közben pedig próbáltam megfeledkezni arról, hogy Temi mit gondolhat rólam, és, hogy ez a helyzet, hogy nézhet ki kívülről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=257727#post257727][b]Merkovszky Ádám - 2014.03.23. 19:37[/b][/url]

Az ismerősnek tűnő lány láthatóan nem volt felkészülve arra, hogy megszólítsák, de azért abban reménykedtem, hogy megfulladni nem fog abbéli igyekezetében, hogy mielőbb viszonozza köszönésemet. Mikor elfordult, kihasználtam az alkalmat, hogy kivigyorogjam magam, nem akartam megsérteni azzal, hogy kinevetem, de meglepettségét viccesnek találtam.
Amint sikerült lenyelnie a sütemény utolsó morzsáit is, visszafordult hozzám, én pedig végre megtudtam a nevét.
- Én is örülök, hogy megismerhetem. Jól sejtem, hogy legalább félig francia? - kérdeztem rá sejtésemre, ami nevének hangzása miatt merült fel bennem. Közben finoman, de határozottan megszorítottam a kezét, aztán hagytam, hogy visszahúzza. Mosolya kedvesnek tűnt, szeme is felragyogott tőle, ami szépségét még inkább kiemelte, nekem azonban erről Temi fahéjszínű írisze jutott eszembe és az a szerelmes pillantás, amivel rám szokott nézni. Hiába próbáltam meg kiverni a fejemből ezt a képet, ott maradt valahol agyamnak egy hátsó szegletében, ahogyan a szívemből sem tudtam száműzni a nőt.
Közben a szőke szépség beszélt hozzám, és bár láttam, hogy mozog a szája, és a szavai eljutottak a fülemig, értelmezni már nehezebben sikerült őket. Na, igen, az embernek nem beszélgetés közben kéne elbambulnia. Mindazonáltal sikerült rekonstruálnom a hölgy kérdését, így aztán válaszolni is tudtam rá.
- Ezt én akartam kérdezni. Ezért is jöttem megzavarni - nevettem rá, majd a tényleges válaszra is sort kerítettem. - Körülbelül másfél éve lakom Bogolyfalván, és a nyáron is nagyrészt itt tartózkodtam. Rémlik, hogy néhányszor összefutottunk, de akkor még nem szólítottam meg Önt.
Meghallgattam válaszát, és a korábbi figyelmetlenségemet kompenzálandó, dupla olyan figyelmes voltam, mint szoktam lenni, elvégre én mentem oda a lányhoz, és nem éppen udvarias dolog elkalandozni miközben épp hozzám beszél.
A családi ügy ismerősen hangzik, hiszen én is így kerültem ide, bár az egyik konkrét okom, kedves lányom, már elhagyta az iskolát egy másik kedvéért, de azért nem bántam meg, hogy idejöttem.
- Igen, bár még csak egy éve - bólintottam megerősítve válaszomat. - Önnek netán az iskolában tanul vagy tanít egy ismerőse, esetleg családtagja? - Igent vártam válaszként, legalábbis ez lett volna az, ami megerősíti a következtetésemet. Másra, aminek köze lett volna bármilyen családi ügyhöz, nem igazán tudtam gondolni. - Oh, igen, jólesne. Köszönöm - vettem át vigyázva a poharat a hölgytől, aki volt olyan kedves és öntött nekem.
Míg ittam, szemem sarkából figyeltem a lányt, aki közben a termet pásztázta, talán keresett valakit. Én is szívesen körülnéztem volna, nem mintha vártam volna valakit, de annak ürügyén észrevétlenül csodálhattam volna Temit. Büszkeségem páncélján megjelentek az első hajszálrepedések, amelyek minden egyes perccel tovább tágultak.
Mondhatnám, hogy éppen rá gondoltam, amikor feltűnt a közelemben, majd rám sem nézve elment mellettem, de ez nem jelentene semmit, hiszen életem és gondolataim szinte mindig körülötte forognak, mióta megismertem. Belefeledkeztem hajának és alakjának csodálásába, és már majdnem utána indultam, félretéve minden büszkeségemet és ostobaságomat, ami eddig közénk állt, amikor észrevettem, hogy Daphne hozzám beszél.
Arról, hogy mit mondott lemaradtam, épp ezért arckifejezését erősen furcsának találtam. Egy pillanatra kérdőn néztem rá, mert zavarodottságom a nélkül ült ki arcomra, hogy ellene bármit is tehettem volna, de aztán összeszedtem magam, és rámosolyogtam.
- Ne aggódjon, bár kicsit szétesettnek tűnhetek, de a kísérője szerepében tökéletesen helyt fogok állni - mosolyom őszinte volt, de nem csábító vagy vagány, egyszerűen csak barátságos.
Így történt, hogy szerelmem csodálásába annyira belevesztem, hogy fel sem tűnt, amikor kezéből kiengedte a miket összekötő kapcsot, a gyűrűt, amit még karácsonykor húztam az ujjára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=259316#post259316][b]Merkovszky Ádám - 2014.03.25. 20:53[/b][/url]

Bár egy elhagyott gyűrű koppanását a tömegben nem volt lehetőségem kiszúrni, de a levegő változásait akaratlanul is érzékeltem. Mind a négy elemet képes vagyok irányítani, de ezek közül a főelemem, ami a legközelebb áll hozzám, az a levegő, épp ezért sokkal érzékenyebb vagyok mindenre, ami ezzel kapcsolatos. Nem is kellett minden bűzbombának felrobbannia ahhoz, hogy észrevegyem a merényletet, még a merénylőre is sikerült egy pillantást vetnem, hiszen képességemnek hála a szag kiindulópontjait is le tudtam követni. Talán nem épp tanárhoz méltó, hogy ennek ellenére eszem ágában sem volt elkapni az illetékest, vagy éppen illetékeseket, de eléggé álszentnek éreztem volna magam, ha a fiatalkori csínyeim után én büntettem volna meg valakit. Ennek ellenére a szórakozását el kellett rontanom, már csak azért is, hogy rendben folytatódhasson az évnyitó ceremónia.
Daphne-t és engem eleve nem ért el sem a füst, sem a szagfelhő, mert még időben reagáltam a "támadásra" és körénk egy levegőburkot képeztem. Az illatanyaggal együtt érkező füst lassan eltűnt, de a szagok továbbra is facsargatták a jelenlévők orrát. Végül is, nem rossz mulatság annak, aki kitalálta, bár nekem jutott volna eszembe, még Roxfortos koromban, biztos jól szórakoztunk volna a srácokkal. Na, persze ez nem nagy varázslat, bármelyik tanerő, aki ért a varázsláshoz, pár perc alatt eltűntethetné a zavaró anyagot, de úgy gondoltam, hogy nekem a legegyszerűbb megtennem ezt, ezért bocsánatkérő mosolyt villantottam a társaságomban lévő hölgyre, majd hozzáláttam a feladathoz.
Becsuktam a szemem, a könnyebb koncentráció végett, majd kiszélesítettem azt a pár milliméteres aurát, ami mindig körülvesz, és az elemi mágikus érzékelésemhez használom elsősorban. Persze, mint már említettem a levegő elem alap megérzéseihez erre nincs szükségem, de a terem nagysága miatt, ebben az esetben ezt is használnom kellett. Amint úgy gondoltam, hogy elég tág, és nagyjából mindent lefedő kört hoztam létre, elkezdtem eltüntetni a bűzt a levegőből. Erre, kisebb mértékben, már a másodéves aeromágus tanoncok is képesek, negyedévre pedig már csak ujjgyakorlat nekik a különféle illatok és szagok keltése, valamint eltűntetése. Nekik nem lenne szükségük bombákra ahhoz, hogy valami szörnyen büdössel az egész termet kiürítsék.
Hamarosan érezhetően enyhült a szag, majd fél perc múlva már nyoma sem maradt a helyiségben. Felidéztem magamban az ibolya illatát, majd mintegy különleges szolgáltatásként enyhe virágillatot keltettem a teremben. Végül megszüntettem a levegőburkot, amit a szőke hölgy és körém alkottam, és ott folytattam vele a társalgást, ahol korábban félbehagytuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=262618#post262618][b]Merkovszky Ádám - 2014.03.30. 16:51[/b][/url]

Képtelen vagyok rendesen figyelni arra, amit csinálok, vagy arra, aki épp beszél hozzám. Gondolataim máshol járnak, tekintetem ködös, emlékekbe vesző, csak olyankor tisztul fel, ha erővel megállítom képzeletem folyását, és koncentrálok környezetemre, és a nőre, akit én magam szólítottam meg. Daphne nyugodt típusnak tűnik, ráadásul úgy tűnik, cseppet sem zavarja, hogy beszélgetőpartnere láthatóan lélekben egészen máshol jár.
Tisztában vagy vele, hogy udvariatlan, ahogy viselkedem vele, de jelenleg nem tudok tenni ellene. Belső vívódásomat nem vagyok képes félretenni, főleg úgy, hogy tudom, mi lenne a helyes, mi az, amit tennem kéne, és, amit tenni is akarok, de még nem tehetek félre megsértett büszkeségem, emiatt pedig azt hiszem, szégyellem magam. Hiába vagyok tisztában mindezzel, nem tudok mozdulni, még nem. De úgy látszik ő sem akarja megtenni az első lépést, talán már le is mondott rólam. Ebben a pillanatban még igazat is adnék neki. Mennem kéne, ha nem akarom végleg elveszíteni, de mégsem indulok.
- Oh, ezek szerint egy francia nemes hölggyel van dolgom? - Nagy nehezen a nőre fókuszálok, feldolgozom az információt és reagálok is rá. Gratulálok, csak így tovább, biztos, hogy nem tűnök teljesen idiótának, akinek a legegyszerűbb mondatok megemésztéséhez is két perc kell. Próbálok figyelni szavaira, amikből megtudom, hogy hamarosan talán a faluba is költözik, már amennyiben sikerül megfelelő lakást vagy éppen házat találnia.
- Valóban csendes - bólintok egyetértésem jeléül. - De azért most, hogy újra itt vannak a diákok, nem lesz olyan nyugodt, mint amilyen nyáron volt.
A bagett témához nem tudok hozzászólni, mert sosem volt szerencsém Franciaországban járni, illetve mégis, de csak átutazóban, meg egy barátom születésnapján, bagettet viszont még nem sikerült kóstolnom ott.
- Nem lehet egyszerű külföldön, ismeretlen környezetben boldogulni - jegyzem meg, bár némi tapasztalatom nekem is van e téren, elvégre a Roxfortban végeztem, és az első két év nem volt egyszerű. A nyelvet is tanultam még, a hely is szokatlan volt, de végül második otthonommá nőtte ki magát a szívemben Anglia, ezért is maradtam később ott, és ezért kezdtem el a karrieremet egy angol csapatban.
- Elemi mágiát - válaszolom, majd érdeklődve nézek a nőre. - Ismerős ennek a mágiaágnak a területén?
Húgára vonatkozó kérdésén elmerengek, de neve nem ismerős, arcot sem tudok társítani hozzá, biztos vagyok benne, hogy én nem tanítom. Sajnálkozva széttárom a kezeim, és megrázom a fejem:
- Nem tartozik a tanítványaim közé. Az én tárgyamat amúgy sem sokan tanulják, főleg a gyakorlatisokkal vagyok elfoglalva év közben - ismertetem a helyzetemet, ami nekem jelenleg nagyon is megfelel. Kevesebb tanulóval könnyebb beleszokni a tanításba, bár a lámpaláz sem túl ismert szó számomra, de azért nem is kell hozzá szótár, hogy tudjam, mit jelent.
Közben átveszem a poharat a nőtől, és nyomban bele is kortyolok a vízbe. Temi hátát figyelve megint elveszítem a beszélgetés fonalát, de a nő utolsó mondata megüti a fülem. Eddig nem gondoltam volna komolyan, hogy menyasszonyom féltékeny lenne, de Daphne szavai felidézik bennem veszekedésünket, és végül magamban igazat kell adnom a szőke hölgynek. Temi már akkor is azt mondta, hogy lenne rá oka, amikor nem is tettem semmi olyasmit, amit hűtlenségre utalhatott volna, így hát valószínűleg csevegésem Daphne-val nem eshet neki valami jól. Már ha érdeklem még egyáltalán.
Éppen szólnék a társaságomban lévő nőnek, hogy indulnom kell, amikor valaki szagos merényletet követ el az ünnepségen résztvevők ellen, nekem pedig tennem kell ez ellen. Amint újra tiszta a levegő, kinyitom a szemem és megpillantom Daphne rám emelt poharát. Mosolyogva bólintok felé, megköszönve elismerését, majd nyújtom felé a karomat, hogy a helyére kísérhessem a nőt.
- Köszönöm az elismerő szavait, de ez semmiség. Ha gondolja, a helyére kísérném, mert, ahogy látom az igazgató úr folytatná a beszédét. - Megvárom, míg a nő dönt, hogy elfogadja-e a karomat, vagy inkább csak mellettem sétál, aztán elindulok a vendégeknek fenntartott asztal felé, persze csak abban az esetben, ha Daphne is arrafelé veszi az irányt. - Mind a négy elemet képes vagyok irányítani, ezért is tanítok az iskolában. Úgy éreztem, hogy kötelességem segíteni, ha már egyszer ilyen adományban részesülhetek.
Talán öntelten hangzik, de valóban ez volt az okom arra, hogy ahelyett, hogy visszamentem volna kviddicsezni, inkább tanárnak álltam.
- Most azonban, elnézését kell kérnem, mert beszélnem kell valakivel - hajlok meg előtte finoman, majd elindulok megkeresni Temit. Pár lépés után azonban visszafordulok, és komoly tekintettel a nő szemébe nézek. - Köszönöm.
Nem zavar, hogy esetleg fogalma sincs róla, hogy mit köszöngetek, elég, ha én vagyok tisztában azzal, hogy segített felnyitni a szemem. Egyáltalán nem számít a büszkeségem, vagy a féltékenységem, semmi nem lehet ok arra, hogy bántsam Temit. Én rontottam el, nekem is kell helyrehoznom, épp ezért nem viselkedhetek úgy, mint egy hisztis gyerek.
Akkor érek a tanári asztalhoz, amikor menyasszonyom a másik oldalon összeesik. Szívem megáll egy pillanatra, de kviddicsmeccseken edzett reflexeimnek és megszerzett lélekjelenlétemnek köszönhetően, testem nem fagy le, és mire tudatosulna bennem, már Temi mellett vagyok. Eszembe sem jut, hogy hordágyat varázsoljak kedvesemnek, egyből karjaimba kapom, majd körülnézek a teremben, de sehol nem látom a gyógyítót. Lenézek a mellkasomhoz szorított sápadt nőre, és ekkor tűnik fel, hogy a korábban még viselt eljegyzési gyűrűje nincs az ujján.
Kétségbeesetten nézek körbe újra, mintha megpillanthatnám az aprócska ékszert a tömegben. Erre persze esélyem sincs, de azért még reménykedem, hogy, ha nekem nem is, de valakinek talán feltűnt a köves gyűrű.
- Elnézést, valaki nem talált a földön véletlenül egy lilás színű kövekkel díszített gyűrűt? - emelt hangon beszélek, talán épp az igazgató beszéde közben, de cseppet sem érdekel. Az a fontos, hogy megtaláljam azt a tárgyat, ami életben tartja azt a nőt, akit mindenkinél jobban szeretek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=262894#post262894][b]Merkovszky Ádám - 2014.03.30. 23:35[/b][/url]

Szívem a pillanatnyi kihagyás után kétszer olyan gyorsan kezd dobogni, mint előtte. Ha tehetném, ezt a lüktetést átadnám kedvesemnek, hogy pótoljam az ő egyre lanyhuló szívveréseit, de erre nincs lehetőségem. Viszont a hiányzó gyűrű megoldhatja a problémát, akár a kettőnkét is. Nem akarok azon agyalni, hogyan is kerülhetett le az ujjáról, most cseppet sem számít, a lényeg az, hogy meglegyen.
Bár a gyógyítót továbbra sem látom, lehet, hogy el sem jött az ünnepségre, kérdésemre egészen közelről jön válasz. El sem hiszem, hogy ekkora szerencsém lehet. Bólintva a kollégának elveszem tőle a gyűrűt, majd felhúzom kedvesem bal kezének mutatóujjára. Ha szabad akaratából vette le, ezzel eldobva magától engem is, elég nagy tapintatlanság lenne tőlem, ha visszahúznám arra helyre, amelyen többé nem akarja látni.
Aggódva figyelem a nőt továbbra is, de közben érzem a megkönnyebbülést is, most már minden rendben lesz. Mivel szívem már nem akar kiugrani a helyéről, és kedvesem arcába is kezd visszatérni a szín, bár nem olyan gyorsan és annyira, mint szeretném, arra is van időm, hogy válaszoljak a kolléga korábbi kérdésére.
- A gyűrű nem fontos, valójában a kövek azok, amik segíthetnek. - Nem tudom, hogy Vécsey mennyit tud Temi betegségéről, és nem én akarom kifecsegni, ha netán még nem beszélt neki róla, de azért némi felvilágosítást is szeretnék adni a férfinak, aki láthatóan aggódik szerelmemért. - A kövek egyfajta elemként, illetve vezérlőként működnek, és fontos lenne, hogy mindig magánál tartsa őket, nem is értem, hogy miért...
A mondat végére hangom elhalkul, mert hiszen pontosan tudom, hogy miért hagyta el, ha azt önszántából tette, és másra nem nagyon tudok gondolni. Egyszerűen úgy döntött, hogy nincs rám, és így a gyűrűre sem szüksége többé. De ez hatalmas felelőtlenség volt! Lehet, hogy utál engem, de ez még nem ok arra, hogy ilyen egyszerűen eldobja az életét, vagy, hogy veszélybe sodorja magát.
Kezeimben tartva a nőt, nézem az arcát és várom, hogy történjen valami. Hamarosan ki kéne vinnünk őt a teremből, de előtte még szeretném, ha felnézne, vagy csak megmozdulna, hogy tudjam, már nem olyan nagy a baj.
Ebben a pillanatban el sem tudom képzelni, hogy miért is érdekelt engem annyira egy levél egy régi szerelemtől, amikor tudnom, éreznem kellett volna, hogy ő az enyém, és én az övé. Azért ő az első és terveim szerint az egyetlen nő, akinek megkértem a kezét, mert hiszek benne, és vele akarom leélni azt az időt, ami még hátravan az életemből, legyen az húsz év vagy éppen a következő két perc.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=534266#post534266][b]Merkovszky Ádám - 2015.10.24. 19:04[/b][/url]

Nem tervezett eredetileg elmenni a Halloween alkalmából rendezett bulira igazgatóhelyettesség ide vagy oda, de hiába a terv, végül valami mégis rávette a megjelenésre. Egy régi ismerőse küldött neki levelet, amiben jelezte, hogy az iskolában fog fellépni, és szívesen összefutna előtte vagy utána Ádámmal. Neki azonban jobb ötlete támadt: miért ne léphetnének fel együtt. Néhány próba után már tökéletesen tudta mi a dolga, de emiatt előtte sem aggódott, elvégre olyan nincs, hogy pont neki ne menne bármi elemi mágikus feladat.
Az este folyamán az egyik hölgy fellépő alkotta meg arcfestését, fellépőruhára pedig nem fordított túl nagy gondot, egyedül a félmeztelenség miatt húzta feljebb egyik szemöldökét, de mivel ezt a többiek kötelezővé tették, mert szerintük máshogy hülyén nézne ki köztük, belement, hogy egy rongyos szárú fekete farmeron kívül mást ne vegyen fel a jeles alkalomra.
Ők már jóval a diákok előtt a teremben voltak, és kiélvezték a terem érdekes atmoszféráját, gyakoroltak, egymást ugratták, de mire megérkeztek az első beöltözött tanulók, már a színpadon várták őket.
Míg a többiek a szaltókkal és nehezebb táncelemekkel is próbálták lenyűgözni azokat, akiknek esetleg nem lett volna jobb dolguk, mint őket nézni, addig Ádám igyekezett minél pofásabb pyromágikus jelenségekkel felhívni tevékenységükre a figyelmet. Létrehozott tűzből egy hosszú, kínai formájú sárkányt. Széles mozdulatokkal tette hatásosabbá produkcióját, bár ezekre magához a mágiához nem volt szükség. A tűzsárkány végigtekergőzött a teremben, majd felszállt a füst környékére, ahol ezernyi apró tökfejjé esett szét, amelyek lassan, hópihékként szállingóztak alá bevilágítva az egész termet, majd a padlóhoz érve eltűntek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=579854#post579854][b]Merkovszky Ádám - 2016.03.29. 12:23[/b][/url]

A teremben még nagy a zsibongás és a hangzavar, amikor belépek, bár nem akkora, mint szokott lenni. Sok a teremben az olyan ember, akit a diákok nem ismernek, és nem tűnnek tanároknak. Ahogy hallottam, a pletyka már el is indult róluk, és amíg biztosat nem tudnak, a diákok feszülten viselkednek. Ez nem a megszokott évnyitói hangulat, inkább a nyári vihar előtti vibrálós, fullasztó nyomás érződik. Bár lehet, csak beleképzelem.
A beosztás alatt végig érzem a rám szegeződő tekintetek súlyát is. Most mindenki tőlem várja a csodát, de hát mit tehetnék én? Igyekszem nyugodt maradni, és amikor eljön az idő felegyenesedem Portnipper professzor székéről, és lemosolygok a diákokra. Ha engem is idegesnek és feszültnek látnak, ők sem fognak megnyugodni. Most egy felelős felnőttre van szükségük, aki biztosítja őket arról, hogy minden rendben van, és rendben is lesz. Azt a gondot most tegyük félre, hogy a felelős felnőtt általában nem én szoktam lenni. Amúgy sem egyszerű a dolgom, mert most hazudnom kell - hiszen ötletem sincs, hogyan lesz, mégis ki kell jelentenem, hogy minden a legnagyobb rendben van, ha nem akarom mindenkire a frászt hozni, pedig aztán... - , de ugyanakkor biztos pontnak is kell lennem. Olyasvalakinek, akihez továbbra is nyugodtan jöhetnek a diákok a problémáikkal. Valakinek, akinek hisznek.
- Üdvözlök mindenkit újra a kastélyban! - kezdem meg a beszédemet. Nem kell mágiát használnom, mert mire nekikészülődök, mindenki elhallgat. A terem akusztikája tökéletes, nem kell üvöltenem, mégis mindenki meghallja, amit mondok. Sajnálatomra jó néhány füllel több van most a teremben, mint az kényelmes lenne. - Hatalmas az örömöm amiatt, hogy idén én köszönthetlek itt titeket. Már bizonyára mindannyian éhesek és fáradtak vagytok a hosszú vonatút miatt, de kötelességem felvilágosítani benneteket néhány ro... hírről, és persze méltón le is kell zárnunk a tavalyi évet.
Megköszörülöm a torkom. Az előbb majdnem rossz hírnek bélyegeztem a felügyelőket. Nem mintha nem lennének azok, de már így is sokkal jobban élvezem a "szeretetüket" és teljes figyelmüket, mint amennyire ez valóban élvezetes lenne. Pedig még csak most jöttek... Mi lesz még itt?
- Iskolánkban az elmúlt időben történt néhány sajnálatos incidens.
Felrémlik előttem Noel ügye, Ash kiakadása, és ezek után a saját felfüggesztésem is, ugyanakkor vérfarkastámadás is előfordult nem egy az iskola környékén. És akkor még nem is gondolok bele abba a rengeteg szülői panaszlevélbe, amivel egyébként a hideg éjszakákon fűteni szoktam az igazgatói szobát, amikor sem Berci, sem Rabbot nem oda figyel. Na, jó, párat papírrepülőként szoktam röptetni a helyiségben. De nem az összessel teszem ezt! De hát a legtöbben ugyanaz van. Például, hogy szegény aranykanálhoz és töltött libamájhoz szokott gyermeke itt kénytelen fémkanállal enni az egyszerű sült libamájat. Megszakad a szívem rögtön. A balesetek meg... Hát szoktak lenni. De ez egy iskola, varázslóknak és boszorkányoknak, mégis mit várnak?
- Néhányan úgy gondolják, hogy ellenőrizni kellene, betartunk-e minden biztonsági előírást - utalok finoman a panaszlevelekre, melyek a minisztérium figyelmeztetése alapján, valószínűleg valami ilyesmit tartalmazhattak, és amelyek egy részét már eleve a felsőbb szervekhez küldték, valószínűleg azért, mert tőlünk nem igazán kaptak választ ezekre. Nem is értem, miért... - A minisztérium egyetért velük. Szerintük az iskola mostanában túl sokat enged meg magának, túl sok jelentést és levelet kaptak rólunk, rólatok és a környékről, ezért iskolánk az elkövetkezendő időszakban vendégül lát néhány felügyelőt. Az ő dolguk, hogy ellenőrizzék, vajon minden a legnagyobb rendben folyik-e. Nézni fogják a késéseket, a rendbontásokat, a kilógásokat. A napokban kifüggesztésre kerül az új házirend, amit mindenkinek kötelező betartani. Az iskolából kimenni, illetve bejönni csak a felügyelők által kiadott engedélyekkel lehet. Akinek volt korábban igazgatói engedélye, annak is kell újat szereznie a felügyelőktől.
Úgy teszek, mintha nem hallanám meg a diákok méltatlankodó megjegyzéseit, és pár pillanat múlva folytatom az információk átadását.
- Ami eddig szabály volt, az most fokozottan az. A felügyelők büntethetnek, de ha nem adtok rá nekik okot, akkor nem lesz ilyen probléma. Átnéznek mindent, és ennek köszönhetően majd a szüleitek is megnyugodhatnak, hogy még mindig a Bagolykő Mágustanoda az ország egyik legnívósabb intézménye. Ne hátráltassátok a minisztériumi felügyelők munkáját, és akkor nem lesz túl kellemetlen egyikünknek sem ez az időszak! ~És hamarabb szabadulhatunk tőlük.~ Persze ezt csak gondolatban teszem hozzá.
Szememmel megkeresem a teremben a felügyelőket. Nincs nehéz dolgom, egyértelműen nem illenek bele a hely atmoszférájába. Nem is a kinézetük, inkább magatartásuk, gesztusaik, testhelyzetük árulkodik elsősorban a kívülállóságról.
- Iskolánk állandó vendége lesz bizonytalan ideig Szalai Fédra Anna, Kelemen Farkas, Kőhalmi Felicián, Vögel Ferdinánd és Feigler D. Gabriel.
Karommal az említettek felé intek, majd elhallgatok. Mostantól nagyrészt jobb hírek következnek, amik talán elfelejtetik egy kis időre azt, amit az előbb kénytelen voltam közölni velük. De nem lesz kellemes időszak ez az iskolának, ebben már most biztos vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=583695#post583695][b]Merkovszky Ádám - 2016.04.05. 11:30[/b][/url]

Bejelentésem természetesen nem maradhat lereagálás nélkül. Mind a diákok, mind a kollégák igyekeznek megosztani egymással legfrissebb információikat, én pedig úgy teszek, mintha a folytatáson gondolkodnék. Persze örökké nem hallgathatok, rengeteg bejelentenivalóm van még, így hát hangosan megköszörülöm a torkom, jelezve mindenkinek, hogy folytatnám.
- A házverseny minden évben kiélezett, és minden évben egyre több és több pontot gyűjtenek a házak. Idén a negyedik a Levita ház lett 1970 ponttal. Remélem, a szfinxek eléggé kipihenték magukat, és újult erővel vágnak neki az új tanévnek. A harmadik helyet az egyszarvúk háza, a Navine érdemelte ki, ők 3279 pontot gyűjtöttek. Idén még nagyobb lelkesedésre számítunk tőletek. A második helyre az Eridon főnixei lettek érdemesek 4303 pontjukkal. Csodálatos szárnyalás volt, csak így tovább ebben az évben is. A legtöbb pontot, 6811-et, azonban a smaragdsárkányok, a Rellon ház népe gyűjtötte! Gratulálok rellonosok, nagyon szép munka. Tiétek a házkupa.
Amit most elő is veszek, majd odalépek Markovitsné Győri Barbarához, a zöldek házvezető-helyetteséhez, hogy kezet fogjak vele, majd Vasváry Richárd Nándor professzor úr felé is kifejezem elismerésem egy kézfogással, aztán átnyújtom neki a házkupát.
Míg visszaérek a helyemre, hagyom, hadd tombolja ki magát a rellonos ház, elvégre valóban dicséretre méltóan szép munka volt tőlük a tavalyi év teljesítménye. Egyértelműen megérdemlik a tapsot, az elismerést, a díszítést, a kupát.
- Idén is kötelességünk bejelenteni a tanári kar változásait. Sajnálattal tudatom, hogy Gál Botond, a Káros Szerek Ismerete tantárgy oktatója, Csatáry Konrád, a Mitológiák és Vallások professzora, Angelinne Stanwood tanárnő, aki a Sötét Varázslatok Kivédését oktatta, Ságváry Krisztina, az Álomfejtés professzorasszonya, Almásy Léna, Aurormágia tanárnő, valamint Asher Noah Wayde, Vámpírológia tanár ettől az évtől kezdve nem iskolánk dolgozója, tárgyaikat ebben az évben nem lehet majd felvenni. Ugyanez vonatkozik a Lasch professzor által oktatott Legilimenciára is.
Sajnos van köztük olyan, amit az iskolának oktatnia kellene, de vannak olyan lemondó tanáraink, akik az álláshirdetéshez már későn szóltak, és a tanév felénél elindítani egy tárgyat... Ha a minisztérium az általunk benyújtott indokokat nem fogadja el, ki fog küldeni egy oktatót, aki ideiglenesen elfoglalja az állást. De szerintem egy tanév alatt át sem megy a rendszeren a beadványunk. Nem hiszek az állami szervek gyorsaságában.
- És bár iskolánkat elhagyta Carl Tender Jóslástant oktató professzor, illetve Lasch Hunor Zalán, a Legilimencia és a Mágiatörténet prefesszora, ezek a tárgyak - a korábban már említett Legilimencia kivételével - felvehetőek lesznek ebben a tanévben is. A jóslástan Aileen Aurora és Huszthy Attila fogja tanítani, a Mágiatörténetet Nagy Bátor Đominic veszi át.
Hagyom, hogy megtapsolják őket, bár a szőke tanárnő nem üdvözli a diákokat, azon oknál fogva, hogy nincs is itt. Egészségi állapota miatt a szünet egy részét a fővárosi ispotályban töltötte, és még nem érkezett onnan vissza. Hogy az ő hiánya a lehető legkevésbé tűnjön fel bárkinek is, inkább folytatom mondandómat:
- Néhányan már tanítottak benneteket eddig is, de most új tárggyal és új lelkesedéssel vetik magukat a munkába; és természetesen idén is vannak új oktatóink és új tantárgyaink. Nagy Bátor Đominic a Mágiatörténet mellett Átváltoztatástant is fog tanítani. Kiva Faraday felhagyott a tanársegédséggel, és saját tantárggyal kezdi meg oktatói munkáját, ettől az évtől felvehető iskolánkban az általa oktatott Haladó Elemi Mágia. Erdős-Prinz Vivien visszatért iskolánkba, de most már tanárnőként, így ettől az évtől övé a Sárkánytan. Wikete Bendegúz professzort is üdvözöljük iskolánkban, ahogy a tárgyát is, az Illemtant. Návay L. Viktor már nem diáktársatok, mostantól neki is kijár a professzor megszólítás, főleg, ha felveszitek a tantárgyát, a Túlélési alapismereteket. Naizer Ruben Barnabás professzor úr óráján nem ajánlom a puskázát, hiszen ő Viselkedéselemzést fog tanítani nektek. Kafka Radúz Arvid, iskolánk vadőrje ebben az évben visszahoz egy régi, kedvelt tárgyat, a Melodimágiát.  És végül, de nem utolsósorban, üdvözlöm a tanári karban Kolozsváry R. Leventét, aki a Mágusjog rejtelmeibe fog bevezetni titeket.
Minden mondatom után hagyok időt arra, hogy a kollégák üdvözölhessék a diákságot, a diákok pedig megtapsolhassák őket, ha szeretnék. A legvégén kicsit több időt hagyok, hogy mindenki megemészthesse kedvenc vagy éppen utált tanárának visszavonulását vagy éppen maradását. Megvárom, míg a diákok alaposan felmérik az új tanárokat, és csak aztán folytatom a beszédet, hogy kicsit enyhül az általános zűrzavar.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=586152#post586152][b]Merkovszky Ádám - 2016.04.12. 10:54[/b][/url]

- A Rellon egész éves munkáját látva, gondolom senki nem lepődik meg azon, hogy az év házvezetője Vasváry Richárd Nándor lett - mondom a végére kicsit megemelve a hangerőt. A taps és ujjongás ideje alatt átadom az oklevelet a férfinak, majd rá is térek a következő díjazottra. - Bár a Navine idén pontokban kissé lemaradt, közösségi és kviddics teljesítményük nem elhanyagolható, és mindezt köszönhetik természetesen a ház vezetésének is. Idén Czettner L. Zoé az év házvezető-helyettese.
A nőnek is átadom az oklevelet, aztán az asztalomra sandítok, ahol meg is jelenik a következő lap.
- Ebben az évben is kiválasztottuk azokat a diákokat, akik leginkább megtestesítik a házukra jellemző erényeket. A legeridonosabb eridonos Szentmihályi Norbert Dávid, a leglevitásabb levitás Rentai Bálint, a legnavinésebb navinés Csermey Natália Babett és Matthew Bloomer, a legrellonosabb rellonos pedig Várffy-Zoller Róbert lett. Kérlek, fáradjatok ide az okleveleitekért!
Persze nem mindenki tud kijönni, vannak, akik már elballagtak, és csak egy-egy papírért nem jönnek el az évnyitóra, de ők is megkapják majd az elismerést, csak ők bagoly útján.
- A legek után következzenek azok, akik a legtöbb pontot szerezték a házuknak az előző évben. Az év diákja... - Kell néha egy kis hatásszünet. - Ombozi Noel lett, 1150 ponttal. Gratulálok a teljesítményedhez! Meg kell említenem, hogy nem sokkal volt tőle lemaradva Ethan R. Saint-Venant, aki 1127 pontot szerzett tavaly. Ez a két fiatalember szerezte meg a rellonos pontok harmadát. Tőlük kissé lemaradva, de még dobogósan Czettner R. Luca 959 ponttal gazdagította a navinéseket. Remélem idén is hasonló szorgalommal vetik bele magukat a tanulásba.
Átadva az okleveleket lepillantok az asztalomra, de nem, sajnos még nincs vége az évnyitónak. Na, nem mintha nem szívesen jutalmaznám a diákokat, de mindannyiunknak hosszú volt ez a nap, talán el kellene gondolkodni az évnyitó lerövidítésén.
- Az év prefektusa Ethan R. Saint-Venant lett, akinek mi, tanárok is köszönjük egész éves munkáját - sorolom tovább, majd átadva neki a lapot, kezembe veszem a következőt. Gyorsan végigfutok a szövegen, érzem, ahogy arcomon kiszélesedik a mosoly.
- A következő díjat nem bejelenteni szeretném, hanem megköszönni. Igazán köszönöm nektek, mert ezzel elismeritek a munkámat, igyekvésemet, a tantárgyamat. Köszönöm, hogy immár négy tanéve én lehetek az év tanára.
Elhallgatok, és egyszerűen meghajolok. Nem tudom máshogy kifejezni azt a megtiszteltetést és örömet, amit érzek. Mikor belevágtam a tanárkodásba, nem gondoltam, hogy idáig el fogok jutni. Felegyenesedve szeretettel végignézek a diákokon, aztán folytatom az oklevelek átadását, elvégre ezzel még koránt sincs vége.
- Szólnék pár szót a kviddicsről is. Először is, szeretném bemutatni nektek Gerhardt S. Rafaelt, iskolánk új játékvezetőjét - mondom, majd karommal a férfi felé intek, aki remélhetőleg valamilyen formában üdvözli a diákokat. - És akkor következzenek a helyezések! A negyedik helyet, akárcsak a házversenyben, a Levita szerezte meg 400 ponttal. Harmadik a Rellon lett 470 ponttal. Második a Navine 580 ponttal, és újra győztes az Eridon ház 600 ponttal. Remélem idén is hasonlóan izgalmas meccseink lesznek, mint tavaly. Mindenki, aki jelentkezni szeretne háza kviddicscsapatába, keresse fel a ház csapatkapitányát!
A kviddicskupa az Eridonnak jár, így át is adom az elém érkező csapatkapitánynak, akit természetesen hatalmas eridonos éljenzés fogad.
- Már csak egy feladatom van hátra, mielőtt ágyba parancsollak titeket, ez pedig nem más, mint hogy kihirdessem a tavalyi év évfolyam- és iskolaelsőit.
Megköszörülöm a torkom, mert már eléggé kiszáradt, viszont nem akarom ivással húzni az időt, úgyhogy inkább folytatom:
- Először az évfolyamelsők: Első évfolyamon Partay Alfréd Benedek 6 kiválóval. A második évfolyamon Mezősi Nyeste Veronika 11 kiválóval. A harmadik évfolyamon négyen is kiérdemelték, mindannyian 3 kiválóval. Ők a következő tanulók: Bakonyi Annamária, Bánkúti Izabella, Gátfalvi Odett Kinga, Karlofszky Lea. Negyedik évfolyamon Simfel Karina lett a legkiválóbb 7 kiváló eredménnyel. Ötödik évfolyamon két évfolyamelsőt is ünnepelhetünk, ők Ombozi Noel és Seth Gareth Selwyn. Mindketten 12 kiválót tudhatnak magukénak. Hatodik évfolyamon Czettner R. Luca lett a legjobb, szintén 12 kiválóval. A hetedik évfolyam legkiválóbbja Dorian Reeve Green lett 3 kiválóval. És végül a nyolcadik évfolyamon Rentai Bálint szerezte meg a legtöbb,  6 kiválót, így övé az elismerés. Ha valaki figyelt, most már tudhatja, ki, jobban mondva kik azok, akik kiérdemelték az iskolaelső címet. Tapsoljuk meg az ötödik évfolyamos Ombozi Noelt, a szintén ötödik évfolyamos Seth Gareth Selwynt és a hatodik évfolyamos Czettner R. Lucát!
Megvárom míg kiérnek, átadom nekik az oklevelet, aztán megkönnyebbülve veszem tudomásul, hogy nincs más, amit el kellene mondanom. Nem is tudom, Rabbot hogy bírja ezt minden évben olyan látszólag könnyen levezényelni. Minden elismerésem az övé.
- Most, hogy a végére értünk a díjaknak, az ételnek és a napnak, ideje, hogy aludni induljunk. Ne feledjétek, holnap már kezdődik a tanítás! Pihenjétek ki magatokat! De egyébként... üdvözöllek benneteket újra itthon!
Lemosolygok a diákokra, enyhén széttárt karokkal, aztán visszaülök a helyemre. Talán kissé színpadias volt az előző gesztus, de szívből jött. A kastély nekem is otthonom, és minden benne élőt valamennyire családtagnak tekintek. Kellemes érzés újra együtt látni mindenkit.