Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=128731#post128731][b]Amanda Meggie Philips - 2013.06.03. 17:27[/b][/url]

Hosszú várakozás és munkálatok előzték meg ezt a bizonyos napot. Mikor kiderült, hogy a Diákönkormányzat is részt vesz a szervezésben, nem habozott és szerepet vállalt, ilyen egyszer adódik az életben. Szerencsére a munkával nagyon jól haladtak így, négyesben és minden felmerülő gondra leletek valamilyen megoldást. Boldogan, mosolygósan állt az este elé, még akkor is, ha azért akadt egy-két aggasztó gondolat a fejecskéjében. Kezdetben csak visszacseng Joanne hangja, amint kimondja az elsődleges véleményét, azóta is sokkban érzi magát, de egyelőre ezt jól viseli, vidáman. Elég sokat játszik a gondolattal, de a hideg is kirázza, lenéz magára és el sem tudja képzelni, hogy valaki legyen a pocakjában. Egyelőre el is hessegeti, majd foglalkozik vele később, azaz megpróbál. Hatnak a vitaminok és ki is aludta magát. Tudja jól, meg kellemetlen is, hogy mennyire nyűgös és elviselhetetlenül bunkó volt emberekkel az utóbbi időszakban, de mindez a múlt, ma békességgel, mindenkit szeretünk hangulattal kelt, ezt nem lehet lerombolni. Szervezőként izgult, hogy minden rendben menjen, ez után pedig egy kicsit a Drágáért is, tud róla, hogy sikeresen jelentkezett, most pedig kiderülnek a bejutók is. Egy világos ruhát választott magának az estére, csinos ezüstös kiegészítőkkel és egy ruhához illő magas sarkú cipővel. Egész gyorsan elkészült, ahhoz képest, hogy nőből van, majd a megbeszélt helyre indult, hogy összeszedje Yarcsit, vagy a Drága őt, nézőpont kérdése.
A nagyteremben minden csodálatosan feldíszített, az esemény pompájához megfelelő. Mikor beérnek egy puszit nyom az arcára, majd végigsimítja azt és elhagyva partnerét indul meg a szervezői asztalhoz, ahol helyet foglal.
- Majd még találkozunk, Drága. - Illedelmesen köszönti a vendégeket, majd a lányokhoz fordul. Együtt meghallgatják a bemutatást, az igazgatói beszédet és a kihirdetést, szépen egyenként megtapsol mindenkit. Ezután Mirus következik, aki megdicséri őket, egy kedves mosolyt küld felé, aztán az egészet követően nekilát a fenséges vacsorának.
Mikor végeztek az egyik oldalán elhelyezkedő Adriára szegezi cinkos tekintetét, majd a kis kék és bronz ház asztalához. mondjuk úgy, korábban már volt egy kellemes kis csevegésük róluk, szinte mindenben egyetértenek. Közben észreveszi, amint az egyik igen illedelmes lány, kezében cipővel ballag az asztalhoz, látásból ismeri, egyébként nem igazán. Felé bök a tekintetével, bár úgy tűnik Ria is ki fogja szúrni ezt.
- Most nézd meg, annyira jól festhet ez a delegációk előtt… - Hát, csak az iskola diákjainak egy minimális minősítése. Azért a francia lányka elég tisztelettudónak tűnik, neki biztos nem fog tetszeni, és a másik leány, a Roxfortos, na az ő arca is igen árulkodó. A fiút még nem sikerült kifigyelnie, majd a napokban biztos összefut még vele is. Tovább figyelik az eseményeket, majd alakul valahogy. Egyébként a leányzóval jól érzi magát, lát benne potenciált, meg a meccseken is jó az összhang köztük. Most is jókedvűen társalognak. Egyelőre nyugodtan van erre lehetőségük a szervezői asztalkánál, senki nem keresi őket, bár azért azt a bizonyos szőkét tudná értékelni most, ha jönne, amúgy sem látja sokat. Hiányzik is neki, legalább most elrabolná a kékségektől.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=130525#post130525][b]Amanda Meggie Philips - 2013.06.06. 18:16[/b][/url]

Leszámítva az apróbb késését az összefutásukról teljesen rendben zajlik minden, szépen alakul az esemény is, egyelőre a fennakadások is elmaradnak, márpedig ebben az iskolában az példátlan. Teljesen biztos benne, hogy nem sűrű itt az olyan rendezvény, amin legalább egy kisebb botrány ki nem bontakozik, vagy nagyobb. A megbeszélt köszöntőprocedúrát a maga helyéről nézi végig, még valami mosoly félével is ünnepel mindenkit, nagy taps a barátoknak és háztársaknak, meg mi egyéb. Szóval, mint mindenki, így ő is várja a végét, örül neki, hogy meg lesz a gyümölcse a szervezkedéseknek, de továbbra se barátkozott össze a monoton nyitányokkal. De szerencsére túléli, a vacsorával együtt, utána pedig kényelmesebb vizekre evezve cseverészik az asztalnál ülőkkel, leginkább Adriával, aki önként magára vállalja a felügyeletet, mert szükségessé vált. Egyelőre a maradék szervezőgárdával figyeli az események alakulását. Rius beindult, amin nem kell csodálkozni. Természetesen az akciózó ház az áfonyák otthona, fogadni mert volna rá. De a szőke leányzó helyre fogja tenni, azaz tenné a dolgokat, de természetesen a beszélgetés hosszából és a másik lány gesztusaiból ítélve egyrészt nem könnyű menet, másrészt megy a mellémagyarázás. Utálja az ilyen embereket, nem egyenesek, igazából szemrebbenés nélkül hazudnak, szinte már úgy, mint a vízfolyás. Bár a jókedve nem lankad, azért a lenéző tekintet megvan a részéről az említett asztal felé, Yarista ide vagy oda. De ha a vendégeknek panasza lesz, nem köszönik meg, amit kapni fognak. De most a higgadt és kiegyensúlyozott énjével – egyelőre - nem igazán tud mit kezdeni. Mindenesetre inkább tekintetét a táncolni kezdő párocskák felé emeli. Ahogy látja a vendégek közül a hölgyek hamar elkeltek, sőt, mintha az Igazgató bácsi táncba kívánná hívni a Beauxbatons delegációjának képviselőét, Aurore Mion-t, a Roxfort győztesét pedig egy kis Navinés környékezi meg. (Micsoda Edictumcikkek lesznek ebből! Most az egyszer talán Amandának is érdemes lesz a kezébe vennie úgy, hogy el is olvassa rendesen.) Közben társaság érkezik, amit egy hatalmas mosollyal az arcán vesz észre.
- Igen, ezer örömmel.
Megérkezik a Drága, majd némi kedveskedés sután elrabolja táncolni. Boldogan bólint rá, és Yarcsi karja után nyúl, majd már lassan a táncolók között találja magát. Közel húzódik, majd a felszólalásra elmosolyodik és hagyja is magát irányítani a táncban. Mondjuk nem botlábú, de a drága idejét és türelmét nem táncórákra pazarolta, sokkal inkább a sportra, szóval a tudását nem kell és nem is szabad készpénznek venni. Ez a sok mosolygás lassan fájdalmas lesz, nehogy szegény lány arcizmai izomlázasak legyenek, életében nem vigyorgott és cukiskodott ennyit. Még magában morfondírozik, addig észreveszi a rellonos fotós lánykát, aki éppen minden valamit is ígérő pillanatot el akar kapni. Tánc közben mintha róla is készített volna, majd később rákérdez. Lassacskán véget ér a pillanatnak, meg a nyitótáncnak, egy csókkal megköszöni, aztán picit elhátrálva szólal meg, bár ezzel semmi szándéka nincs, szimplán csak mielőtt folytatódik a zene, még beszélni akar.
- Köszönöm, most visszamegyek, hátha szükség van rám, meg még van egy kis dolgom, menj addig vissza az… - Nem sokon múlik, hogy áfonyázzon, de bájos mosollyal nyel egyet és folytatja. – Asztalodhoz, vagy táncolj, majd felbukkanok még. - Azzal otthagyja őt és visszasétál az Adriát is maguk között tudó társasághoz egy fél szó erejéig.
- Sikerült elrendezni azokat? - A megvető pillantása egyértelműen jelzi kikre céloz, majd az asztalához sétál ha végzett.


Elkezdődik az este véghajrája, vagy legalábbis ahhoz közelítünk. Nemsokára jön a nagy búcsúzkodás a versenyzőktől és a beköltöztetésük. Kicsit olyan valóság show érzete van a dolognak, el nem lehet képzelni mit hoz ki belőlük a bezártság, meg az, hogy pont Ők vannak összezárva, vannak köztük barátok, ellenségek… ki tudja mit hoz ki. Mostanra már valószínűleg Yar is körbeudvarolta a lekváradalékokat, szóval szabadnak tűnik a terep, így függetlenül az adott társaságától lépdel mögé, majd a fülébe súgja.
- Menjünk ki egy kicsit. – Még mindig egész mosolygósan, bár az est elejei gondolatok újra cikáznak a fejében, a „kis problémáról”. Ötlete sincs, hogy hozza fel, miként. De ezzel majd odakint foglalkozik tovább. El is indul ki a Nagyteremből és az Erkélyig meg sem áll. Remélhetőleg Yarcsi társaságában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=176319#post176319][b]Amanda Meggie Philips - 2013.09.25. 22:05[/b][/url]

Igaz, ami igaz, egyik napról a másikra térve, egyre inkább összeszedte magát. Ismét nekiindult a szokott játékoknak, előjöttek a furfangjai és ravaszságai, meg mondhatni barátkozik is eleget. Mondjuk ezen a téren is érték meglepetések, de nem akkorák azért. De van ennél is fontosabb, hiszen a sok szabadidejét pozitív dolgokra is tudja fordítani, jelen esetben testvérére. Tagadhatatlan mekkora hiányérzete volt az utóbbi időben, de már semmi para, hiszen itt van karnyújtásnyira, ha szüksége van rá, bármikor megtalálja, persze ez fordítva is igaz. Van egy-két apróság, amivel azért nem annyira van kibékülve, de tudja, hogy ez is annak tudható be, hogy a nővére vigyázni akar rá, nem akarja olyannak látni, mint a legutóbbi csalódása után, aminek külsőleg apró jelét sem látni már. Pontosan ezért van az, hogy Kornéllal kapcsolatban is csúnyán nézett rá, de ő is látja, hogy itt nem ugyan az van a háttérben. Yaristáról meg megint megvan ikrének is a véleménye, háztársak voltak, biztos látta eleget, így az azzal kapcsolatos dolgokat is megfogadva lépett tovább.
A szokott csábító és önelégült mosollyal dekorált pofija tekint rá vissza a tükörből is, ami előtt készülődik, testvérére nézve felkacag, működik köztük a telepátia, abban már egészen biztos. A ruha, a haj, a cipő a talár alatt, hát egészen mókás este lesz ez, ezt le meri fogadni.
- Pillanat… és igen, mehetünk is. – Azzal még bekapcsolja a karperecet, amit felvett, majd a szobát üresen hagyva, mert a többi lakó már másfelé lehet régen, kilép és már csak a csukódó ajtót hallja az alagsori folyosón vonulva. Igazából a helyszínig még ballagnak, többen nézik meg őket, mint ahány kisgyerek gyereknapon betámadja a vattacukros bódét, borzalmasan élvezi mellesleg. Egyikre másikra rá is kacsint, a provokálós énje azért vissza-vissza köszön mostanában. Nővérébe karolva, mint két tojás lépnek be, majd egyből Lina volt házát kapja el tekintetük. Manda nem sokáig pásztáz ott, nem igazán kíváncsi az arcokra, így csak vigyorog egy kört a mondandóan és egyetértően bólogat.
- Szerintem már attól boldognak kéne lenniük, hogy komolyabb kármentesen távoztál. – Mondja, miközben a dekorációt szemléli, amit mondhatni rellonos lelke nem szívlel túlságosan, túl sárga, meg túl kedélyes, ez nem az ő stílusa, oké, hogy az egyszarvú pártiak örülnek, meg minden, de intézhetné mindenki a maga asztalánál. Itt mintha csak szavak nélkül beszélgetnének ismét, az asztalra pillantva veszi észre, hogy a terítő a zöld ezüstszínt veszi fel, akaratlanul is elvigyorodva böki oldalba testvérét.
- Szép volt. – ezt követően körbenézek, hogy lássam a csodálkozó pillantásokat, amik várhatóak, de csak mosolygok magamban. – Hogy bírtad köztük? – Biccentek feléjük, igyekezve, hogy ne kerüljön olyan a látókörömbe, akit nem szeretnék.
-  Becsüllek érte… De azért jobb ebben látni. – Utal a talárra, miközben italért nyúl.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=180207#post180207][b]Amanda Meggie Philips - 2013.10.06. 01:42[/b][/url]

A környezete, az egész rellon asztala, a tanári kar, mindenki elég keserűen állt ehhez az egészhez. Az esemény fényétől függetlenül, mindenkin látszott valami. Mondhatni, hogy alapból semmi nem köti le Amandát igazán, de ez azért elég durva és nyomasztó. Csak akkor vigyorog, mikor testvére, meg a tehetséges kis tudása, elkezdenek a terítővel babrálni. Elindult a Navine HV vs. Lina harc, de vajon ki jön ki ebből pozitívan? Mindenesetre egy darabig figyeli ezt, mikor azonban Véda tanárnő számonkérő tekintetére néz, akaratlanul is maga elé vigyorog, fél pillanatra összenéz testvérével, szavak nélkül is tudja, hogy ezt nem fogja annyiban hagyni.
Közben elkezdődik az egész puccparádé, átadják a kupát, díjaznak mindenféle embert, néha kedvetlenül, de tiszteletteljesen tapsol, főleg, mikor egyik-másik háztársát szólítják meg. Szerencsére az asztal széle felé ülnek, így nincs probléma azzal, hogy pár falat után, a szövegelést követően, leléphessen. Körbetekintve elég sok ismerőse van itt, az egyik, Robi személyében, nem messze tőle mufurckodik. Alapvetően nem az a „majd ki csattanok az örömtől” figura, de most még semmilyenebb a hozzáállása. Mondjuk nem csodálom, a ház teljesítmény nem volt valami felemelő, bár hibáztathatnám magam is, tettem idén nagyban a pontokra, pedig prefektus voltam, az iskolaelsőséget is elvitte egy levitás. Milyen meglepő, nem? Bár ők legalább dolgoztak idén.
Alapvetően nem figyelt fel semmi extrára, ám mikor az igazgató rátér a kviddicsre, arra azért felkapja a fejét, a termet pásztázva néz végig a termen volt csapattársait keresve, ugyanis nagyon úgy tűnik idén nem fog. Sokan kiszálltak, új emberekhez se idegzete, se gyomra. Ha nagyon kellene, talán, de egyébként nem sok esélyt lát rá. Meg azóta, a komolyabb sérülés óta már eleve gondban van a hogyan tovább dologgal. Tekintete Robin akad meg, aki meglehetősen furán viselkedik, a mozdulatai, meg a szövege, arról nem beszélve, hogy egy eridonost édesget magához az asztalukhoz. Épp Ria csusszanna vissza a helyére, nagyon örül neki, hosszú ideje nem talált testvérén kívül olyan embert, akivel ennyire megtalálta volna a hangot, akkor elkezd neki pisszegni, valami gratulálás félét eldarál gyorsan, majd fejével Robiékhoz bök.  
- Most ezt nézd meg. – Mikor Adrika is hasonló kérdő tekintettel mered, és az összenézésük egyértelműsíti, mi legyen, akkor elindul. Felvont szemöldökkel keveredik a fiú mögé, csípőre tett kézzel.  
- Mi az Piroska, eltévedtél? Csak úgy szólok, sok erre a farkas. – Finoman szólva sem kívánatos személy az olyan, aki nem a házhoz tartozik itt, az meg, amit Robival művelnek, komolyan hányingert keltő az a farkas éhség, amivel itt tekint rá. Egyrészt mert nem itt kéne, másrészt meg, Várffy komolyan idáig alacsonyodna le? Ezt igazán kétli, de az, hogy semmit nem is tesz ellene, jó háztársi módon készteti egy elég erőteljes fejbevágásra a fiú felé, hátha észbe kap hol is van.  
- Te egyre lejjebb adod a színvonalat? Nem hittem volna… De legalább ne itt művelnéd. – Forgatja meg a szemeit, ha lesz is bármilyen megjegyzése, egy mosollyal elrendezi, tőle nem venné bántásnak, ezzel nyilván Robi is tisztában van. Ha meg a fejbevágás nem térítette észhez, előbb vagy utóbb kénytelen lesz más eszközökhöz folyamodni, mert ezt nem tűri ennél az asztalnál, ha van, ha nincs jelvénye valakinek, ez már gusztus kérdése, és pont egy Eridonos keveredik ide? Ugyan!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=218162#post218162][b]Amanda Meggie Philips - 2013.12.23. 23:38[/b][/url]

Karácsony, bál, végzős keringő, szünet, rohanás, ruhák… Ugyan, kit áltatunk? Manda egyikkel se foglalkozott igazán, csak szétszórtan, ködös tekintettel, bárgyún mosolyogva, nagyokat pislogva terült el a szobája közepén lévő szőnyegen. Még úgy is csak kora délután van, idő, mint a tenger, ráadásul, ahogy Adrit elnézte mikor betrappolt a házba még lesz egy kisebb harcuk ma, de ehhez nem sok ereje van most még. Lehunyta a szemét, maga elé képzelte a sok botladozó, béna gólyát tánc közben, amitől akaratlanul is röhögőgörcs közeli állapotba került. A képbe szép lassan pillangók kúsztak, amik színesebbnél színesebb szárnyaikkal támadtak az emberekre, azon kívül, hogy megmosolyogtatja őt, kezeivel értük is próbál nyúlni. Vélhetően elég abszurd látvány bárkinek, aki így benyit, de szerencsére magában van. El is száll a képzeletével egy kis időre…
Idő van, miután összeszedte magát, megmosakodott a szekrényéből kihalmolt ruhakupacot nézegeti. Nem tudja melyik legyen, egyik túl bálos, másik túl hivatalos, a harmadikból mindene kint lenne szinte, aminek ő nem örülne, még akkor sem, ha más esetleg igen, egy-két fintor után néz ki a nyitott ajtón, mert semmi mocorgást nem hall, ami gyanús számára. Adrinak már rég készülődnie kellene. El is indul a lányhoz, majd két koppintás után az ajtón be is nyit. Látja, hogy valami könyv felett gubbaszt az ágyon, körbenéz, de sehol semmi jele annak, hogy jönni akarna.
- Ugye ezt nem gondoltad komolyan?
Kicsit erélyesebben sétál oda, előbb megkéri, de ha nem megy ésszel, fog erővel, hogy fáradjon át hozzá, keres neki valami ruhát. Nem egy nagy divatguru, de azért akad nála pár csinos darab, amit ő úgy sem venne fel, a lányon meg tuti jól mutatna. Akad is két-három esélyes, végül egy lilát erőltet rá, kiegészítőstül, cipőstül, mindenestül. Fintorok, küzdelmek, morgás, szitkozódás… de megérte! Adri foggal-körömmel küzdött, de végül nem nyerhetett. Még durcásan, karba font kézzel várt és nyögdöste, hogy ő úgy sem megy így ki, addig Manda is megtalálta a ruháját. Egy elegáns darabot választott, nem túl nagy ruhát, de pont megfelelő lesz a keringőhöz is. Nincs oda a nagy és hercegnős ruhákért annyira, hogy erőltesse. Ami a bált illeti, két dolog az, ami miatt várja is, az egyik, mert Linával együtt szeretik azért az ilyet, így ő sem hagyná ki, a másik a partnere, Gregor. Úgy érzi, hogy jó kis estének néznek elé. Nagyon kedves próbált lenni, hiszen még a faluba is lejött volna, de megbeszélték, hogyha minden áron ezt szeretné, a bejárati csarnoktól kísérheti, ott fognak találkozni. Ahonnan eddig nincs is késésben, de a navinést elnézve, nem biztos benne, hogy ez így is marad. Kész vannak lassan, hajjal, ruhával, idegállapottal… Inkább tartanának kutyát. Na, nem mintha nem bírná a lakótársát, de nem egyszerű eset. Most van egy olyan érzése, hogy lefelé menet még a lépcsőkorláton kívül, a falról is le kéne vakarnia, amihez ilyen cipőben semmi kedve. Szerencsére az annyira nem apró, de még egész tűrhető noszogatás segít és el is tudnak indulni. Adriba karolva vonulnak a bejárati csarnokig, ahol Greggel találkoznak. Ott üdvözli őt kedvesen, bájosan, két puszival… valószínűleg a kellemes és pihentető délutánjának utóhatása ez. Majd a fiúba karolva, a volt csapattársát is rávéve a nagyterembe lépésre vonulnak be a bálra még időben, a keringő kezdete előtt. Mély levegő vétele után, mivel mára elvégezte a harci feladatot, az unikornislányt elhozta, bár a szemét rajta tartja, nem szökhet meg, teljes figyelmét csinos szépfiú háztársának szentelve húzza közelebb magához, miközben még mindig belé karolva megálltak a tömegtől kicsit távolabb. Percek kérdése, hoyg kezdődjön, szeret és tud is táncolni, ettől félni nem fog, az este azonban bármit hozhat még. Körbepillantva a termen, a dekorációt csak átfutotta, de az embereket jobban megnézte, kíváncsi is volt kicsit, ki, kivel és hogy-hogy eljött? Látott meglepetéseket, de egyelőre volt jobb elfoglaltsága is ennél Gregor személyében.
- Iszunk valamit előtte, kedves?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=226060#post226060][b]Amanda Meggie Philips - 2014.01.09. 20:53[/b][/url]

Bál. Kell ruha, cipő, kedv, legalább egy minimális, na meg partner… Utóbbi volt az, amiben úgy mind közül a leginkább válogatott, nem akart akárkivel jönni, aminek több oka is volt. Egyrészt, mert nem sok potenciális szórakozási lehetőségekre is alkalmas egyed jöhetett szóba, akiket még jól is visel, másrészt a női többség rendesen megviselte ilyenkor a kastélyt. Nem az a lassan döntő, de azért egy hosszabb gondolkodás után kereste fel Gregort, akitől legszebb mosolyát elővéve kérdezte meg, lenne-e a partnere ezen az estén, na meg letáncikálja-e vele a keringőt… ja, merthogy az is van. Átmentünk szokásteremtő nemzedékbe? Persze, nem zavaró, de azért Mandának vannak ilyenkor fenntartásai. A Philipsek közül ő van oda legkevésbé ezekért a mizériákért. Általában megvillogtatja szépséges önmagát, aztán partner függvényében valamerre visszahúzódik. Legnagyobb szerencséjére azonban, tűrhető feneket kerítettek a dolgoknak és még a háztársa is igent mondott, innentől igazából nem volt sok dolga. Nem szeretett előre sokat gondolkodni, egyetlen dolog volt, amit kiválasztott, az a ruha, de azt se maga miatt, hanem, hogy a hozzá illő nyakkendőt eljuttassa ajándék gyanánt Gregorhoz. Mikor döntésre jutott már tudta, hogy nem lesz éppen oda az örömtől, ha meglátja a színt partnere, de ezen csak cinikusan elmosolyodott, majd becsomagolva elintézte, hogy eljusson gazdájához.
Nem volt egy laza menet a bálig eljutni, főleg Adriát és az öltözködést véve, meg is szomjazott a dolgok közepette. Mikor felajánlja Greg, hogy hoz neki is, akkor egy puncsot kér, majd kedves mosollyal engedi őt át a tömegen. Tekintetével a tömeget vizsgálja, de nem akármi miatt. Linát keresi, teljesen biztos a megjelenésében, csak arra kíváncsi most vajon kit villant meg maga mellett. Elégedett mosolyra húzódik a szája látva, hogy elvan a társaságával, ha találkozik a tekintetük még amolyan kommunikáció is történik, megy ez nekik szavak nélkül, közben megérkezik az ital, amit átvesz és gyorsan bele is iszik, majd le is teszi azt egy közeli asztalra, hiszen itt az idő. Műsor kell a népnek... jó, igazából csak a keringő, amire, ha már vállalkoztak, tisztességgel és a lehető legjobb módon  végig kell táncolni. A próbák alatt sikerült összeszokniuk, a tudásra pedig egyik fél részéről se volt hiányosságra okot adó mozzanat. Egy halvány mosollyal az arcán adja kezét a fiúéba, majd eleget tesznek a kötelezőnek. Mikor vége az eredeti hely felé veszik az irányt. Ekkor huncut mosoly kúszik a szája sarkába Mandának, de egy köhintéssel gyorsan rendezi a vonásait.
- Ehetnénk valamit, üljünk… oda mondjuk.
Mutat egy kissé emberszegényebb hely felé, majd el is indul arra. Igazából annyira nem éhes, de egyelőre ez egy remek lehetőség, meg egyébként is. Gregor férfiból van, előbb a gyomruk, aztán a többi dolog… vagy valahogy így. Közben látja a sütis asztal másik felénél Adrit, amint a ruháját húzogatja. akaratlanul is megmosolyogtatja a dolog, és hiába nem érzi jól magát benne, fantasztikusan fest. Ráadásul hasra sem esett, remek. Igazán büszke rá, de az tuti, hogy legalább 1 hónapig nyitott szemmel alszik, még Adri is a házukban van, sosem lehet tudni nála. Szeret haragtartó lenni. Közben egy kis csokis finomságot vesz magához, amiből falatozni kezd. Mikor adott falatot lenyeli, mert ugye teli szájjal nem beszélünk, illemtudó a hölgyemény, meg is szólal.
- Köszönöm a táncot, ha majd nagylány leszek, meghálálom.
Rákacsint, majd felkacag, azután befejezi a sütemény majszolását. Megvárja, szeretne-e még valamit partnere, ha nem, akkor a maradék puncsot megissza, majd feláll az asztaltól. Indít felé egy halvány mosolyt, ezután ellentmondást nem tűrő határozottsággal ragadja meg a kezét.
- Azt hiszem egy kevésbé zsúfolt helyen is… karácsonyozhatunk, várom a javaslatokat.
A lényeg a szavak hangsúlyozásán van, nyilván. Megvárja, még reagál neki valamit, utána kifelé lavíroznak, tekintetével még egyszer próbálja testvérét felkutatni, ám ezúttal sikertelenül. Kilépve a teremből, bevárja a fiút, innentől hagyja, hogy vezessen ő helyette, bárhová…