Mágustusa nyitóest
Kinézet

Az időjárás és az esti program nem nagyon játszottak össze. A Mágustusa egy fontos esemény, az időjárás viszont mintha teljesen ellene lett volna. Vészjóslóan villámlott és dörgött egész nap.
A férfi hoppanálva érkezett a faluba, de mire onnan felért a kastélyba, bőrkabátja teljesen elázott, a hajából is csöpögött a víz. Utazóládája már a rejtett lakrészben várta, így első dolga azután, hogy Wickler igazgatóval találkozott az volt, hogy a zsupszkulcs segítségével bement átöltözni, ezzel egyetemben pedig felmérte a terepet, amit még így teljes valójában, bebútorozva nem látott.
Nem sokkal utána érkezett meg a Durmstrang, a Beauxbatons és a Roxfort meghívott emberei, az igazgatók, és a nyertesek. Jó ismerősként köszöntötték egymást a fiatalokkal, hiszen mindhárom nyertessel ő volt ott a tusájuk alatt, mint ahogy idén ezt a Bagolykőben teszi.
Az igazgatóval, a szervező DÖK elnökkel, és persze a vendégekkel együtt bejárták a kastélyt, közben izgatott csevejt folytatva. Maurice igazából leginkább csak hallgatta őket, és megfigyelőként szúrt be pár választ és észrevételt, amit jónak látott. A séta végezetével a többi vendéggel együtt elvonultak a lakrészükbe, hogy nyugodtan felkészülhessenek az esti bálra.

Szürke, fekete csíkokkal kiegészített inget, egy sötét farmerszerű nadrágot, és az ünnepiesség kedvéért fekete bársonyzakót öltött magára. Ezzel a megjelenéssel nem mutatott sok újat a régi ismerőseinek, minden ünnepségre ezt az összeállítást választja. Nyakkendőt még véletlenül sem kötött, főleg mivel nincs is neki. A bálon nem tervezett nagyobb szerepet, tehát minek úgy kiöltözni ha nem kényelmes?
Teljesen időben érkezett, ennek ellenére leginkább kihagyta volna az egészet. Már korgott a gyomra, és csak arra tudott koncentrálni, hogy mit válasszon: csirkét, vagy halat. Míg ő ezen agyalt, az Igazgató elmondta a beszédét. Mikor rá került a sor, egy-két másodpercre felállt, de ennyivel le is tudta az ő részét. A versenyzőket egyesével megtapsolta, kifejezéstelen arccal nézte végig, ahogy lassan levonulnak, és még kibírta Amira beszédét is.
Végül a halat választotta, egy pohár gyömbérrel. A vacsora végezetével kezdtek mellőle fogyni az emberek, sokan táncra adták a fejüket. Hát ő nem az a típus, ezért inkább előredőlve nézte a diáksereget.

Labirintus - a 4., egyben utolsó próba - BAJNOKOK

A Nagyteremben mindenki izgatott volt. A szervezők, a másik iskolák bajnokai, és mindenki feszült figyelemmel várta azt, hogy mikor hallatszik ajtónyikorgás ami a bajnokok megérkezését jelenti. Ez volt az utolsó, a mindent eldöntő próba.

A két bajnok, Domi és Benji két külön utat jártak be, de ugyanazok voltak a próbatételeik. A Nagyteremben egymás kellett két mágikus ajtó jelent meg, amiről mindenki tudta, bizony valamelyik kilincse előbb fog lenyomódni, és a srácok közül egy már bajnokként sétálhat oda a szeretteihez.
Ők ezt nem tudhatták, csak csinálták a feladatokat. Bátran, és logikusan gondolkoztak, ezzel sikeresen teljesítve a próbát.

Az eredmény viszont meglepő. Míg a teremben halk sutyorgás folyt, a bajnokok eljutottak a végső feladathoz, hogy megszerezzék a kulcsot, amivel utána kinyithatták az ajtót. Mindenki felkapta a fejét a kattanásokra, amik az ajtók felől jöttek. Egyszerre két kilincs nyomódott le. A két ajtó mögül egyszerre bújt elő a mágustusa két bajnoka, Nagy B. Đominic és Benjamin Lawrence Krise. Eltelt legalább fél perc, míg mindenki feldolgozta - többek között a fiúk is -, hogy két bajnok született, de hatalmas ujjongás, és kiabálás tört ki, és még mielőtt sorba álltak volna a lelkes rajongóik az aláírásukért, Maurice elterelte onnan a fiúkat a szervezői asztalhoz, hogy ő, és persze a szervezők gratulálhassanak nekik elsőként.

Reneszánsz - Tusazáró bál