Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=388285#post388285][b]Mácsai Mina Izabella - 2014.09.20. 18:01[/b][/url]

Eljött ez a nap is. Komolyan olyan, mintha álmodnék, és mégsem. Teljesen komolyan itt vagyok. Mindjárt belépek a nagyterembe, mindjárt elkezdődik a mágustanodás életem. Olyan, mintha egy mágikus határvonalat lépnék át, melyen túl egy másik nehéz feladat vár rám. Hiába voltam itt több ezerszer, anyu és apu révén is, ez most tudom, hogy más lesz. A vadonatúj dísztaláromon élénk még a kék, anya szerint, ha ilyen ütemben növök, jövőre újat kell majd venni. Kint már hűvös van, így a dísztalárom, és a ruhám apa irodájában volt, ott öltöztem át, mert itt bent viszont meleg van. Bár nem lakok majd fent, ma este megengedték, hogy itt maradjak, megismerkedjek a háztársaimmal. Talán idővel kétlaki életet élek majd, még nem tudom, csak az a biztos, hogy elindultam az úton, amire olyan régen vártam.
Nem akarok hálátlannak tűnni, nagyon szerettem az előkészítőt, de egy ideje már másra vágytam, arra, ami a nyitott kétszárnyú ajtó mögött van, ami felé lassan közeledem. Csak ne kapkodjunk el semmit, szeretném kiélvezni a pillanatot. Vannak mellettem, akik gyorsan belépnek, rutinosan mennek a helyükre, én viszont, bár tudom, hova kell mennem, mégis olyan kis szerencsétlenül lépkedek, mint akinek ólomsúlyt kötöttek a lábaira. Aztán eljön a pillanat, átlépem a bűvös ajtó vonalát, és tátva marad a szám.
Akár giccses, akár nem, csodálatos ez a kék és bronz kavalkád, mely jövendőbeli háztársaim szorgalmát hirdeti. Mesélték, hogy milyen félelmetes pontszámmal értek el győzelmet, és remélem, hamarosan én is osztozhatom mindebben. A Levita asztala mellett haladva, nem tudom hova ülhetek, így megint kicsit elbizonytalanodom.
- Sziasztok!
Páran már ülnek ott, így nekik odaköszönök, majd nem messze tőlük, egy üresebb részen foglalok helyet. Nem akarok egyik szélére se kerülni, mert még a végén azt hinnék, antiszociális vagyok, és bár van benne valami, most nem akarom, hogy azt feltételezzék, hogy az vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=390998#post390998][b]Mácsai Mina Izabella - 2014.09.24. 16:28[/b][/url]

Nézem, ahogy jönnek az emberek, gyűlik a terem, egyre több és több diák és tanár van jelen. Nézem, ahogy a régi barátok a szünet után lelkesen köszöntik egymást, hogy rögtön történetekbe kezdenek. Hogy meglepődnek új szerelmespárokon. Remélem jövőre, mikor ismét elkezdjük az évet, már nekem is lesz kit köszöntenem. Most jóformán csak Gwent ismerem, ő viszont Eridonos, így nem sok esélyt látok a társalgásra, hiszen másik asztalnál is ül. Nagy nézelődésemben egyszer csak rám köszön egy lány, aki velem szembe foglal helyet.
- Szia!
Lelkesen kihúzom magam, mivel az évfolyamtársaimnál így is kicsit nyúlánkabb vagyok, ezért tökéletesen beleillek a társaságba úgy is, hogy egy kicsit fiatalabb vagyok. Szélesen elmosolyodom, hiszen most lehetőségem nyílik barátkozni, és nem is akárkivel egy háztársammal. Keiko nevét jól elraktározom, miközben az asztal felett kezet nyújtok neki.
- Mina vagyok.
Hozzá akarom tenni, hogy elsőéves, de szerintem teljesen felesleges, hiszen látszik rajtam. Néha ugyan megfordultam itt, de a Levitát eddig csak anya elmesélései alapján ismertem meg, és ha régebb óta itt lennék, akkor már azért csak megismertem volna pár ember. Viszont most itt a lehetőségem, és remélem az első lány, akivel találkoztam, hajlandó barátkozni velem.
 Elkezdődik végre az este, házpontok, és házkupa osztás. Mind a négy háznak tapsolok, és elcsodálkozom az eredményen. Jövőre remélem én is hozzáteszek ehhez a szép eredményhez, hiszen ez fantasztikusan szép. Szegény Rellonosok biztos sajnálják, hogy olyan kevés pontot gyűjtöttek, de talán majd jövőre jobb eredményük lesz, én minden háznak szurkolok, az a biztos. Alig várom már, hogy kviddicsmeccsek is legyenek, bérelt helyem lesz a szurkolópáholyban.
- Ezeket mi kapjuk?
Csodálkozva bökök a cukrokkal és csokikkal teli ajándékra, ami előttem is megjelenik, amikor kiderül, hogy a Levita nyert, és nem tudom nem megjegyezni, ami hangosan ki is csúszik, és remélem, hogy a velem szembe ülő lány nem néz majd furcsán rám, amiért ilyen butaságot kérdezek. A szüleim ugyan varázslók, én muglik között nőttem leginkább fel, és bár már sok mindent láttam, azért még mindig meg tudok döbbenni.
- Ő az apukám.
Mondom büszkén, miközben apa elfoglalja a helyét a tanári asztalnál. Mint mindig, most is késik, de hát ez a munkájával jár. Itt van, és ez a lényeg, ha pedig erre néz, még integetek is neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=396867#post396867][b]Warren Mina - 2014.10.01. 23:48[/b][/url]

Mindenkit megtapsolok, rendesen megneveltek a szüleim, persze a Levita ház diákjainál kétszer olyan erősen csapom össze a kezem. A végére már tiszta piros lesz, azt is elfelejtem, hogy éhes vagyok, mert nagyon fáj a kezem. Persze én akartam, hogy így legyen. Az állam kicsit még le is esett, amikor elmondták, hogy Bálint mennyi pontot szerzett, mert ez nagyon ügyes embert jelenthet, és Runa tizennégy kiválója se semmi. Nagyon jól0 kell idén teljesítenem, hiszen itt mindenki nagyon ügyes, nem akarok kilógni, hiszen lehetőségem van a ház diákjának lenni és ez által a házhoz tartozni.
- Nagyon király.
Nagyon rendes az igazgató úrtól, hogy ilyenre is gondol. Ajándék édesség. Jól fog jönni, ha egy kis csokira vágyok majd. Biztosan lesz olyan nap, amikor késő estig bent leszek, és fent alszok. Ha akkor megkívánok egy csokit, biztosan lesz nálam. Intek apának, és meg is mutatom Keikonak, erre egy másik bácsi is visszaint. Egy pillanatra megtorpanok, de aztán szélesen elmosolyodok, és neki is visszaintegetek. Elég érdekes figura. Biztos apa barátja, neki elég sok fura figura van a környezetében. Keiko apukája is itt van, követem a tekintetemmel a lányét, és ki is szúrom a férfit.
- Eljött megnézni az évnyitót? Nagyon rendes. Anyának is itt kellene lennie, de lehet, hogy sokáig dolgozik.
Pedig azt mondta, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy ide érjen. Tudom, hogy nagyon sokat költött mostanában a házra, meg rám, de jó lenne, ha történne valami csoda, és több időt tölthetnénk együtt. Folyton visszajár Pestre, hiszen ott alakította ki az ügyfelei körét, így onnan jön a pénz is. Viszont Keiko apukája igazán kedves, hogy eljött, ez nagyon szép gesztus, csak kár, hogy nem ül le, biztos nem nézne rá rossz szemmel az igazgató úr. Amíg az előbb említett beszél, addig hol apát, hol Keikot nézem. Bevallom, egy kicsit aggódom, hogy nincs itt anya, de igyekszem inkább a tanári asztal közelebb eső felét megnézni. Apa egy másik bácsival beszél, kíváncsi vagyok, mit fog tanítani, ő is, meg az a bácsi is, aki az előbb rám mosolygott. Aztán jönnek a kviddicshírek. Jót mosolygok a végén a megjegyzésre, és arra, ahogy apa, bár igen illetlenül, de kifejti a véleményét.
Az új emberke bemutatkozása után ismét az igazgató úr jön, aki lemond. Egy pillanatra megállok a mozdulatban, majdnem elnevetem magam, mert azt hiszem, tréfálkozik. Azonban, amit mond, nagyon komolynak hangzik, és a végén az általános felzúduló hangot megértem.
- Portnipper? Ő kicsoda?
Alig, hogy érdeklődve fordulok Keiko felé, fel is áll a férfi, aki eddig apával beszélgetett. A homlokom kicsit ráncolódik, összevont szemöldököm miatt. Azt hiszem, nekem kicsit gyors még a tempó. Egy kicsit el is vesztem a fonalat, míg ismét rájövök, hogy változott minden előttem. Finom illatok árasztják el az orom, és egyből korogni kezd a gyomrom. Oké, határozottan éhes vagyok. Veszek is egy kis krumplit és hozzá husit meg salátát, amit jóízűen el is fogyasztok. Mire a desszerttel is végzek, kicsit jobban megismerkedem Keikoval is, így újra tudok figyelni az új igazgatóra. Bemutatja az új tanárokat, szerencsére közel vagyok az asztalhoz, így egész jól látom a tanárokat. Alig várom már a tanórákat is. És akkor… ott van ő is.
- Anya?
Bár ő nyilván nem hallja, legfeljebb Keiko és akik a közelünkben ülnek. Csodálkozva nézek rá, majd a velem szemben ülő lány felé fordulok.
- Az anyukám is itt fog tanítani, és nem is tudtam róla.
Pedig sejthettem volna, de ezek szerint ezt meglepetésnek szánta. Talán vissza se megy Pestre többet, csak itt lesz velem. Olyan jó lenne. Mondjuk necces is, mert utálják egymást.
- Azta, apukád is tanár lett? Ez nagyon jó, akkor sokszor itt lesz.
Csak azt nem értem, hogy a féri miért nem maradt. Biztos halaszthatatlan dolga akadt, csak ez lehet az ok. Azt pedig, hogy apa másik tárgyat tanít majd, csak késve érzékelem, és azt is, hogy a mosolygós bácsi lesz helyette. Mondom én, hogy ismerik egymást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=413770#post413770][b]Warren Mina - 2014.10.30. 15:05[/b][/url]

Véééégre itt a halloween!
Ami azt jelenti, hogy a hosszas küzdelem és keresgélés árán, de végre rajtam van a jelmezem. Apával indultunk el először kutatni, de csak neki találtunk, aztán elmentünk anyával is, de egyikünknek se találtunk, így aztán anyu nekiállt megtalálni a legjobb megoldást mind a kettőnk számára. Vagyis a nagy ötlet azt jelentette, hogy összeírt egy csomó mindent, betette egy sapkába és kihúztuk ki mi lesz, majd amikor elolvastuk, némán cseréltünk. Így ő lett cicalány, én meg Minnie egér. Anya esténként varrta a jelmezem, majd a sajátját is, így teljesen egyedi, aranyos lettem. Megvallom az elején nem tetszett az ötlet, hogy Minnie egeret csinál belőlem, de ahogy egyre több és több részlet lett kész, szimpatikussá vált a téma. Magassarkút ugyan nem húztam. Volt egy, ami ment volna a ruhámhoz, de nagyon is estem benne, így azt inkább piros balerinacipőre redukáltuk, ami tökéletesen jó az egész estét mászkáláshoz, táncoláshoz, játékhoz.
Mielőtt elindultunk, megcsinálta a sminkem, még a számat is kirúzsozta, bár nem olyan vészesen. Ami viszont igazán csúcs, az a szemem kihúzása. Sokkal szebb, mint gondoltam. Anya szemei és hozzá apa szemszíne egy nagyon érdekes és szép párosítást eredményeztek. Olyan nagylányos és már-már vonzó lettem.
A bejárati csarnokba nevetgélve léptünk be, de a nagyterembe már egyikünk se ment. Neki a rendelőben volt valami dolga, azt mondta majd jön, én meg még felszaladtam a szobámba, a Levita toronyba, mert ott hagytam egy füzetet, amiből egyetlen lap kell. A lapot kitépve, és jól elrakva a jelmezembe, hogy még csak véletlenül se hagyjam el, így indultam vissza a terembe, ahol már a legkülönfélébb jelmezek és párok gyülekeznek. Célirányosan indulok egy bizonyos pizsamás emberke felé, osonva a háta mögé jutok, majd lábujjhegyre állva, hátulról befogom a szemeit.
- Találd ki, ki vagyok!
Persze nem nehéz a dolog, hiszen a hangom csak egy kicsit változtatom el, így valószínű, hogy az én apukám igen könnyen kitalálja, kivel hozta össze a sors. Széles mosolyom persze így is megmarad, hiszen ma ünnepelünk, nem szomorkodunk.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=414438#post414438][b]Warren Mina - 2014.10.31. 12:48[/b][/url]

- Ne haragudj.
Érzem, ahogy apa összerezzen, és egy kis bűntudat is urrá lesz rajtam, elvégre nem kellene ijesztgetnem, főleg most, mégis nem hagyhattam ki. Érzem, ahogy végignéz rajtam, és elmosolyodva fordulok körbe, mint a filmekben. Hát a várt hatás elmarad. Azt hittem hamupipőkés, rózsaszín köd lesz, de helyette kicsit idiótán érzem magam. Mindegy, visszacsinálni már nem lehet.
- Anya varrta.
Ösztönösen kibukik belőlem, naná, hogy nyomom anyát, mintha egy rossz marketinges veszett volna el bennem. A feltételezésére pedig, hogy nem akarok egész este az apámmal lógni, jó nagyot bólintok.
- Nem Gréta néni, sokat szeretnék táncolni, meg enni. Azt mesélték a szobatársaim, hogy nagyon furcsa és különleges sütik lesznek itt, amiket nem szabad kihagynom. Csak köszönni akartam apának és megnézni, hogy áll a jelmeze.
Mert bizony nem áll rosszul neki az együtt választott darab, és tudom, hogy mivel nincs, amivel szembeállítsam, nem mondhatom elfogulatlanul, hogy tökéletes választás, pedig az. Semmi másban nem tudtam volna elképzelni az én apukámat, mint ebben. Ez annyira ő.
- Anyának és Kristófnak is köszönnöm kell még. Tök jó, hogy anya elhívta ide, nagyon mókás figura.
Bár még csak párszor beszéltem vele, mindig nagyon sokat nevettem. Elég sok időt töltök a cukrászdába, és amióta felvették oda, anyáék is sokat járnak Krisztával, hogy kikapcsolódjanak. Anyát még megértem, az apával való furcsa kapcsolata miatt, de Kriszta? Ő mindjárt megint anyuka lesz. Lehet persze, hogy csak viccelnek. Nem mindig értem a felnőtt humort.
- Nagyon vagányul tetszik kinézni tanárnő, szerintem az órákat is így kéne tartania. Bár én simán tartva is nagyon szeretem.
Főleg azért, mert a néninél még nincs se hitványom, se trollom. Nem feltétlenül könnyű ez az iskola dolog. A teljesítményem hullámzik, amin apa jót szórakozik, anya meg csak sóhajtozik. Viszont ideje tovább állnom, éppen jó helyen vannak ahhoz, hogy a tömegen átverekedve köszönhessek nekik is. Apát azért átölelem, mielőtt indulok.
- Jó szórakozást kívánok!
Intek egyet, majd ugrálva elsuhanok az asztalok irányába, hogy átöleljem anyut, majd Kristófot is.
- Nagyon vagányul festesz ebben a jelmezben. Pisztolyod is van?
Érdeklődöm, félig-meddig a köszöntőre is figyelve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=525945#post525945][b]Warren Mina - 2015.09.30. 20:58[/b][/url]

Évnyitó - Édesapám

Hat hónap. Egy terhesség kétharmada, egy év fele... ennyit voltam távol. Egyik pillanatról a másikra jött egy lehetőség, én pedig mentem. Mennem kellett. Ki kellett szabadulnom innen. Rá kellett jönnöm, hogy ki vagyok, mit akarok. Felnőttem sok téren, és gyerek lehettem még többön. Az életem nagy részében felnőtt voltam, és anyám ezt túl későn vette észre. Túl korán léptem be az életébe. Mostanra azonban megbékéltem ezzel. Most pedig, hogy visszatértem, már tudom, hogy ki akarok lenni, mit akarok tenni az életemben. Isabelle, Anita és Gillian segítettek ebbe. Ők voltak a szobatársaim az amerikai tartózkodásom alatt. Sok mindenre rávilágítottak, és sok másik élethelyzetet is megismerhettem.
Így érkeztem vissza. Először nem is haza mentem, a bőröndöm, a sok cuccom csak betettem az előszobába. Ráírtam egy füzetlapra a "NE NYÚLJ HOZZÁ!" feliratot, áthúztam az iskolai egyenruhámat, és már siettem is fel a kastélyba. A vonatom túl sokat késett, de még mielőtt elfoglalnám a helyem, találkoznom kell egy emberrel.
Más vagyok. Ahogy beérek az iskolába, az első szívdobbanásommal is tudom. Ismerős illatok, mégis, másként élem most meg ezeket. És ennek kifejezetten örülök. Mielőtt a terembe lépnék, megigazítom a taláromat, és végigsimítok a hajamon. Sokat változtat egy hajszín az emberen, főleg ha a szinte fekete haját festi szőkésvörösesre. Van egy képem anyáról, ahol hasonlóan néz ki. Onnan is jött az ötlet, hogy fessük az enyémet is ilyenre, hogy felfedezzem, mennyire is hasonlítok rá is. Megvolt. Ahogy először megszáradt a hajam, és kifésültem, láttam. Le is vágták, szerintem többet is, mint a harmadát. Nem bántam meg semmit. Belépve a nagyterembe pedig egyből ki is szúrom azt, akit keresek, és sietős léptekkel elindulok felé.
- Warren professzor! Professzor úr, hogy van? Izgatott az új tanév miatt?
Miközben beszélek hozzá, végig az arcát fürkészem. Fél éve nem látott, érdekel, hogy mit szól most hozzám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=526668#post526668][b]Warren Mina - 2015.10.02. 18:23[/b][/url]

Izgatott vagyok. Fogalmam sincs, hogy mit fog reagálni, hogy mit fog szólni a hajamhoz, vagy ahhoz, hogy egy kicsit sminkelem már magam. Persze nem vészesen, nem kell egyből nagyon nagy dolgokra gondolni, de már nem nyomom ki a szemem a szemceruzával, ami határozottan előnyt jelent.
Nem tudom elmondani, hogy mennyire izgatott vagyok a gondolattól, hogy mit tesz majd. Tudom, hogy apáról van szó, hogy nem kell nagy dolgokat várnom, de nekem egy leszóló megjegyzése is nagy dolog lenne most. Ehelyett azonban olyat kapok, amit egyáltalán nem vártam. Történetesen azt, hogy megölel. Egy hosszú pillanatig fel se tudom fogni, hogy mi is történik most itt velünk. Egy csomó ember van itt, de nem érdekli, úgy húz magához, mint egy igazi apa. Azt hiszem ez a hosszú külön töltött idő komolyan megerősítette a köteléket, ami összetart minket.
Úgy ragaszkodok én is ehhez az öleléshez, és egyúttal hozzá is, mintha félő lenne, hogy bármi elszakít minket. Érzem, hogy közben egy tétova könnycsepp is útnak indul, de most nem foglalkozom vele, csak azzal, hogy ez a pillanat örökké tartson. A vállába fúrva az arcom, elsuttogok egy halk „szeretlek”-et, majd finoman elhúzódva nézek végre végig rajta, még mindig tartva őt, mintha attól félnék, hogy elvesztem.
- Milyen csinos vagy. Jó ez a nyakkendő, illik a házunkhoz.
A Levita úgy tűnik eléggé családi ház lett, hiszen nem csak anya és én jártunk oda, de most már apa is részese lett az érzésnek. Ha Sean továbbra is olyan jól halad, mint eddig, akkor egész biztosan ő is oda kerül majd.
- Hogy vagy?
Érdeklődöm, kihasználva azt, hogy ez a pont a teremben most csak a miénk. Az igazgatónak még úgysincs nyoma, addig szabad rosszalkodni kicsit. A Levita asztala úgysincs innen olyan messze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=582514#post582514][b]Warren Mina - 2016.04.02. 20:21[/b][/url]

Ez a mai nap nagyon különleges volt, hiszen a vonattal érkeztem, mint a diákság 95%-a. Apánál voltam előtte nap, meg az az előtti nap is, hogy összecsomagoljam a régi kinőtt és nem hordott cuccaimat, majd ezeket egy bőröndbe gyömöszölve visszaszállítsam ide. Jöhettem volna apával is, aki beugrott az öcsémhez, ám én kifejezetten vonatozni akartam. Nem is bántam meg, hiszen volt lehetőségem egy kicsit Ricsivel lenni.
Amennyire közel álltunk egymáshoz régebben, most annyira eltávolodtunk. Ő is, és én is más baráti társaságba keveredtünk, és valahogy a közös témák is eltompultak, vagy éppen megbeszéltük mással. Aztán elkezdtem dolgozni, és jött Noel. Automatikusan elpillantok felé, ám lehet, hogy ezt viszont nem kellett volna. Pont akkor sikerül rápillantanom, amikor Annelie kis híján a szájában van. Kérdőn felvonom a szemöldököm, de csak egy pillanatra, mert a következőben elfordítom a fejem.
Kedvem lenne felkelni, és elrángatni onnan Anne-t a szép fényes hajánál fogva. Ő az exe, tudom. És tudom, hogy ritka kincs, ha jóba vagy az exeddel - bár nekem ilyenem nincs - de akkor is, ez nem túlzás kicsit? Féltékeny vagyok, és nem tudom, hogy ezt tudom-e leplezni. Visszapillantok rájuk, de nem bámulom őket, de azt látom, hogy mit csinálnak. Amúgy is, Noellel fogalmam sincs, hogy mik vagyunk. Vagyunk, de vajon úgy vagyunk, mint a párok, vagy csak jó móka volt egy kicsit? Talán nagy hiba volt, hiszen tönkremehet a barátságunk.
Nem hallom a külvilágot, de amikor a többiek fordítják a fejüket, akkor én is fordítom, mint egy rendes gyerek. Furcsák, idegenek. Nincs rá okom, mégis nyomasztónak érzem a jelenlétüket. Félek, hogy fájdalmat fognak okozni valakinek, akit szeretek. Sok mindenki felvillan a lelki szemei előtt, és csak remélni merem, hogy nem történik ténylegesen egyikükkel sem semmi rossz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=585496#post585496][b]Warren Mina - 2016.04.10. 15:44[/b][/url]

Teljesen elmerülök abban, hogy bámulom Noeléket, csak akkor eszmélek fel, amikor kezeket érzek a vállamon. Az első gondolatom az, hogy lebuktam. Elkövettem valamit mégiscsak, és most elfognak a felügyelők. Hiába nem tettem semmit, mégis olyan érzésem van, mintha hibás lennék. Ez a célja ennek az egésznek, nem? Azért vannak itt, hogy úgy érezzük, bajban vagyunk. Egyszerűen fojtogató, ahogy érzem, figyelnek. Nem is hiába, hiszen egy zöld ül le mellém.
- Nem igazán kedvelem Anne-t.
Felelem csendesen. Nem is ismerem, nem lenne szabad nem szeretnem őt, de mégis féltékeny vagyok rá. Ő gyönyörű, önálló, és nagyon közel áll Noelhez. Azt hiszem, sose tudnám megszokni, hogy a közelében van, még ha csak barátok is. Bár nem úgy tűnik, mintha barátkoznának csak. Én legalábbis nem szoktam a barátaim szájába nyomulni.
- Különórákat is szoktam venni belőle.
Jegyzem meg a tekintetemre jövő megjegyzésére, bár nem éppen olyan vicces, mint amilyennek szántam. Fejben valahogy jobban hangzott a dolog, de legalább elég ahhoz, hogy levegyem a tekintetem Noelről meg Anneről, és végre rápillantsak Dorianra.
- Hű... a hajad... szőke.
Persze csak félig az, de akkor is szőke. Oké, az enyémben is van, tökéletes keverékét adva így anyámnak és apámnak. Muszáj volt kicsit világosítanom a hajamon. Csak egy kicsit, épp csak annyit, hogy jobban elvesszek a tömegben, és a szemeim ne világítsanak annyira.
- És milyen volt LA?
Kérdezem teljes felső testemmel Dorian felé fordulva, közben kicsit megnézve magamnak a tanárokat, akik érkeztek. Hihetetlen, milyen sok ismerős arc van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=625969#post625969][b]Warren Mina - 2016.10.06. 21:08[/b][/url]

Mr. Green

Annyira jellemző, hogy akkor kések el, amikor határozott céllal érkezek. Na nem mindha az évnyitó nem lenne eléggé határozott cél, csak éppen ja, most nem az a fő, legalábbis addig nem, amíg nem jutok túl az előtte lévő nagyon fontos elintéznivalómon.
Tegnap pszichológusnál voltam. Nem hivatalosan, hiszen igazából anya nem is kezelhetne, sőt nem is adhatna tanácsot, szóval ez inkább csak amolyan tanácsadás volt, amiért amerikai palacsintával és tejeskávéval fizettem. Ő elég rendesen felnyitotta a szemem, és bizony volt egy kis időszak tegnap, amikor a fejem vertem a falba, hogy ebbe a lehetőségbe miért nem gondoltam eddig bele. Én balga. Szóval ma, elhatároztam, hogy cselekedni fogok.
Egy fekete nadrágot, és finom selyemanyagú kék blúzt húztam, bronz színű ékszerekkel. A hajam felkötöttem, és még odáig is eljutottam, hogy megkértem anyát, sminkeljen ki, de csak egy kicsit. Szép akartam lenni, így szemceruzával, szepillaspirállal és szájfénnyel meg persze egy kis alapozóval anyukám csodát tett, és olyan nagy szemeket varázsolt nekem, hogy azt már nem is hittem el, hogy létezik. Szóval tényleg jol néztem ki, amikor a fekete szövetkabátot magamra kanyarítottam. Fielősen indultam el felfelé, majd a levitába, hogy ledobjam a kabátom, és felhúzzam a talárom, ami eddig a táskámba volt. A táskát szintén elhelyeztem az ágyon, ma már nem terveztem hazamenni, ráadásul végzős is vagyok, mostantól hivatalosan, így aztán fent akarok lenni. A cipőm sarkának kopogása nem egy szundikáló portrét vert fel, ahogy végigsiettem a folyosókon. A szitkozódás azonban nem érdekelt most, egész létezésükben alhatnak még, különben is, volt egy szünetük is, amikor nem volt itt szinte egy lélek sem.
Belépve a nagyterembe, nem a házam asztala felé indulok, hanem a rellonos asztalhoz, tekintetemmel az unatkozó arcú illetőn tartom, aki mellett még pont van egy hely, amit sietős léptekkel legyőzött távolság után el is foglalok. Páran furcsán fordulnak felém, de ez most engem nem érdekel, ahogy ujjaimat a fiú ujjai közé fonom.
- Ezért voltál velem morcos?
Kérdezem kicsit megemelve a kezem. Rá kellett ébrednem végre, hogy nem azért volt dühös, mert ő is, mint oly sokan Anne szerelmét vágyták.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=663186#post663186][b]Warren Mina - 2017.02.27. 13:29[/b][/url]

Mostanában zajlanak az események. Az egész ház lakott, még jó, hogy végre ki lett bővítve, de mindig van otthon valaki, sosincs olyan, hogy csend lenne vagy egyedüllét. Tény, hogy eddig sem ez jellemezte a családi lakot, de most már egy kviddics csapatot is alakíthatunk, ha éppen ahhoz van kedvünk. Na persze ne legyen, rosszul vagyok a magasság gondolatától is. Viszont lett egy nevelt testvérem, egy nagynéném, egy unokahúgom, akik eddig csak látogatóban voltak, most viszont már hivatalosan is ott laknak. Furcsa, szokatlan nekem, aki inkább a csendet részesítem előnyben, de ez még nem jelenti, hogy nem örülök neki, csak szoknom kell. Nehezebb megszerezni a privát szférát. De szerencsére itt fent tudok gondolkozni, tervezni.
A táskámat ledobtam a szobámban, először nem is akartam lejönni enni, de mivel fent csak egy almát találtam, ami nem elég a rendes koncentrációhoz, így végül rávettem magam arra, hogy lesétáljak a Levita toronyból, be egyenesen a nagyterembe, ahol láss csodát, ott ült az én édesapám egyenesen az asztalunknál. Azt hiszem ez az, amikor a sors úgy mozgassa a szálakat, hogy ne lehessen tovább húzni a nagy beszélgetést. Nem mintha nagyon vonzott volna a gondolat. Azt hiszem ebben is hasonlítunk, nem szeretjük a lelkizést. Viszont mire ezt megállapítottam, már ott is voltam előtte.
- Amikor elsős voltam, sokkal nagyobbnak tűnt ez a terem. Szia apukám.
A taláromat megigazítva ültem le vele szembe, végigpillantva a lehetőségeken végül a szezámmagos - csípős csirkében és némi sültkrumpiban állapodtam meg, amiket ki is szedtem magamnak. Pedig ezen a héten vegetáriánus vagyok, de hát ritkán van ez a kedvencem, anya meg mindig arra helyezi a hangsúlyt, hogy kicsi gyerek is van otthon, így ő sem csinál olyan sokat.
- Hallottam, hogy az anyámmal kavarsz, megint. Mik a szándékaid? Gyerek, házasság, ház a tóparton?
Miközben kérdezek, az ujjaimat a tányérom fölött összeérintem, és mint a nagy maffiavezérek ütögetem őket egymás után egymáshoz. Az arcomon mímelt kutató tekintet. Anya nem mondott semmit, szerintem ő se nagyon tudja, hogy mi van. Náluk sosem lehet tudni, hogy mi van, és rám akadnak ki, ha nálam se lehet tudni, hogy éppen mi van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=663200#post663200][b]Warren Mina - 2017.02.27. 14:08[/b][/url]

- Chö.
Igen, ennyivel le is reagálom a dolgot. Na nem mintha ne érdekelne, de baromira vicces egymás mellé állítani a két szülőm viselkedését. Anya egész nap udvarolt nekem. A kedvencemet főzte, sütött süteményt, vett egy csomó magazint, amit alapvetően nem olvasok vizsgaidőszakban. Különösen most nem, amikor az egyetemre való bejutás a tét, és nosztalgiázott, miközben szépen lassan úgy állította be a dolgot, hogy az apukám egy jó ember. Én ezt tudom. Vagyis tudom, hogy nem teljesen jó, ahogy anya sem, de nem hiszem, hogy nekem kellene őt jóként beállítani. Szóval élveztem a kényeztetést, és vártam, hogy mi lesz a végeredménye. Valahogy sejtettem, hogy ez. Hihetetlenek.
- Anya kérte, hogy tájékoztassalak arról, hogy nekem is van párom. Hogy ebből később ne legyen fennakadás.
Mondjuk eléggé érdekes volt az is, mire ezt kinyögte, de legalább jót szórakoztam rajta. Furcsa örömmel töltött el, hogy láttam, mennyire nyüglődik, pedig csak simán közölnie kellett volna, hogy mondjam meg apának, tovább léptem Ombozi Noel és Dorian Green szellemén és új kapcsolatba kezdtem.
- Grace-nek hívják, anya egyik barátnője, látásból biztos ismered. Levitás.
Na, hát elmondtam minden lényegeset, a pipi pedig igazán porhanyósra sikerült, kellőképp csíp és ízletes, minden elismerésem a szakácsnak, aki ma ezt készítette. Képzeletben felírom magamnak, hogy szóvá kell tennem anyának, hogy igenis gondoljon a nagyobb gyerekére is, amikor az otthoni ebédet tervezi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=663209#post663209][b]Warren Mina - 2017.02.27. 14:47[/b][/url]

- Kösz, és tudom, hogy te nem, ez a nő mániája, akit teherbe ejtettél anno.
És bumm, így lett a Mina. Ajj, azt hiszem ez a vizsgaidőszak nem tesz jót az agyamnak, gyorsan veszek még egy adagot a kajámból, mielőtt még valaki észreveszi, hogy milyen jóízűen eszek és lecsap rá. Ebből nem jár másnak, ezt direkt nekem csinálták.
- A hétvégén elmegyek egyetem nézőbe, Pécsre.
Nem sok örömmel mondjuk, de ezt nem teszem hozzá. Nem ide akartam járni, hanem Amerikába, de hát ha már egyszer így alakult, akkor örüljünk annak, amit itt tudnak nyújtani. Tele minden jósággal, mert jó ez a hely, attól még, hogy nem ez volt a szívem vágy. De az ember nem kaphat meg mindig mindent. Majd ebből hozom ki a legtöbbet.
- Te mit csinálsz a hétvégén?
Érdeklődöm miközben kitöltök egy kis almalevet. Ez az a kesernyésebb zöld fajta. Mostanában elég furcsa ízeket kedvelek, ami most oké, de remélem, hogy nem marad meg a hátralévő éveimre is, mert szegény gyomrom szét fog maródni. Ez is remélem csak ilyen iskolavégét jelző dili.
- Örülök nektek, amúgy.
Teszem hozzá még mellékesen, persze nem mellékes a dolog, de nem fogok nekiállni megint lelkesedni, mert náluk lehetetlen kiszámítani, hogy meddig is tart a nagy összejövetel, de amíg tart és jól elvannak együtt, addig támogatom őket.