Tanévnyitó - segítség a négyzeten.

Nem is olyan régen indultam útra otthonról, nagyjából 4-5 órája. Édesapám kedvéért muglimódon közlekedtem az úton, nem akarta hogy bármi bajom essen hoppanálás közben, pedig ő is nagyon jól tudja, hogy már eléggé "nagy" vagyok ezekhez az apróbb dolgokhoz. De szófogadó kislány voltam, szóval autóba ültem és felkerekedtem, hogy az Alföld szívéből feljöjjek ide, a Mátrába. Még mielőtt beértem volna a hegyekbe, leparkoltam az autót és behoppanáltam a faluba. Igaz, így valamennyire megszegtem az ígéretemet, de nem akartam ennyire kényelmesnek tűnni, már a legelején.
A szobám a kastély déli szárnyában áll, vagyis azt az információt kaptam, szóval felkerekedtem a két bőröndömmel együtt és nekiindultam keresgélni. Viszonylag egyszerű dologm volt, sok a segítőkész diák itt szerencsémre. A szobám egyelőre még berendezetlen, de ezen rövidesen változtatni fogok, de most sietnem kell egy kicsit, mert most kezdődik a tanévnyitó, pontosabban már el is kezdődött. Gyorsan felveszem az első ruhát ami a kezem ügyébe akad és vadászok mellé egy, a ruhához illő cipőt. Mikor ezzel készen vagyok, átsietek gyorsan a nyugati szárnyba, a nagyteremben, mert ott van az ünnepség.
A terembe lépve nagy zsibongás fogad, az asztalokon lévő kis szobrocskák arról árulkodnak, hogy bizony az igazgatói beszédet lekéstem. Kicsit szégyellem magam, engem pontosságra neveltek a szüleim, bár a késésem most pont édesapám hóbortja miatt van. Melengeti a szívemet a díszítés színe, kék és bronzos, a Hollóhátnak is ezek a színei, gondolom az itteni megfelelője nyerte idén a házkupát.
Széles mosollyal sétálok befelé, de egy villanás eltereli hirtelen a figyelmemet. A fény irányába kapom a fejemet, majd látom, ahogy az egyik kollegát - gondolom én - hátba találja és a férfi eszeveszettem elkezd tőle rángatózni. Hirtelen a szám elé kapom az egyik kezemet és amennyire a ruhám engedi, gyorsan odasietek. Mire odaérkezek, már egy indián kinézetű úr kezelésbe veszi a tanárt - valószínűleg a gyógyító lehet - és felhúzza a földről.
- Minden rendben? - kérdezem még mindig aggódó hangnemben. Valószínűleg nem esett komolyabb baja, de az átkozót azért csak meg kellene keresni.

Ruha

Évnyitó - Marki

Meglepőnek tartom, hogy ezen a helyen egy tanár már az évnyitáson sem lehet biztonságban, mert mindenféle diákok csak lazán lövöldözik a különféle átkokat. Ennyire hosszú pórázra lennének engedve? Mindenesetre meglehetősen furcsa, nálunk ilyen soha, senkinek nem jutott eszébe, pláne nem nyíltan leátkozni egy tanárt. Úgy tűnik jobb lesz, ha vigyázok magmra, a jelek szerint van egy-két vadóc. Annak viszont őszintén örülök hogy a kollégának nincs semmi baja.
- Mészáros Gréta - mondom mosolyogva a két férfinek.
Szép libasorba állunk, besorolok az indián úr mögé és elindulunk a tanári asztal felé. Közben azon gondolkodok, hogy vajon ez az indián törzsfőnök vajon honnan jöhetett. Mert hogy nem ősgyökeres magyar, abban nagyon biztos vagyok. Mindegy, inkább nem teszem szóvá, kicsit illetlen dolog lenne elkezdeni faggatni szegényt itt mindenki előtt. Mikor a tanári asztalhoz érünk, helyet foglalok a tanerő jobb oldalán.
- Mondja, itt mindig történik valami ilyesmi? - fordulok István felé érdeklődve. Muszáj tájékozódnom kicsit, nem tudom mire kell számítanom itt, de ez semmi bizalomgerjesztővel sem szolgál.