30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet
Nagyterem - Zelei Viktória hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. február 25. 18:24 | Link

Leonie

* Azok a csúnya, csúnya vizsgák. Az előzőekre nem emlékszik, akkor még nagyon picike lány volt, de az biztos, hogy rengeteg dolga van miattuk az anyukájának. Egész nap csak javít, meg a tanáriban az évzáró értekezletek, ami hosszúra nyúlnak és unalmasak. Az utóbbi időben Gyuri bácsi már nem örült, ha a kicsi lány is ott tanyázott, mert nem tudott tőle figyelni a mamija. De ha egyszer játszani szeretne, ez pedig egy egész óráig tart? Gondoljanak a kisgyerekes szülőkre, nem úgy megy az ám, hogy csak úgy lepasszoljuk valahová a törpéket. Ha megszülték, fel is kell nevelni.
Ez a nap is így alakult, az anyucija elhozta az óvodából, utána pedig neki kellett esnie a vizsgák javításának, meg mindenféle szörnyű papírmunkának, ahelyett, hogy vele foglalkozott volna. A csöppleányzó ürességet érzett a gyomra tájékán, így elkéredzetett a Nagyterembe valamiféle harapnivalóért. A játszós ruháját már átvette délután, most csak egy kinyúlt kék pulcsit, farmer nadrágot és egy tornacipőt visel.  A haja szokásosan összevissza áll, a reggeli fonatának maradékait láthatjuk a kilógó tincsek mindenfelé állnak. Felkapja a labdáját, és vidáman elindul a toronyból lefelé, egyenest az első emeletre. Messzire van a szobájuktól a „menza”, de napjában többször meg szokták tenni az utat, így álmában is odatalálna. Kitárja a hatalmas ajtót, határozott léptekkel indul meg a tanári asztal irányába. Elég groteszk látványt nyújthat a kis törpe, ahogy a hosszú padok között masíroz hóna alatt egy pöttyös labdával. Csakhogy menetelés közben megpillant egy ismerős arcot. Úúú, őt már látta a folyosón, amikor az anyukájával mentek valahová. Akkor is nagyon tetszett neki a haja, de a tanár néni nem akarta, hogy odamenjen hozzá, éppen sietett. Nem is kellett több a tündérborsónak, egyből a főnixek asztalához csapódott, jó 2 méterre a lánytól. Megígérte, hogy rendes ételt fog választani, de nem állt ám a tervei között, szóval miután ellenőrizte, hogy tiszta-e a terep, egyből belevetette magát egy csokoládékrémmel bevont muffinba. Ahogy nagyokat harap az édességből oldalra sandít, és mindig egy kicsit közelebb csúszik a vörös leányzóhoz. Mivel a süti nagyon krémes, a gyermek meg kicsi, sőt még labdája is van, a szája körül végig csokis lett. Amikor már csak fél méter választotta el őket egymást az Eridonos irányába fordult, törökülésbe ült, a labdáját a lábaira tette, s rákönyökölt. Ha megfordul a vörös hajú teremtés, egy vigyori, csokis képű tökmaggal találja magát szemben.* - SZIA! * Rikkant rá a lányra lelkesen.* - Hogy csináltad a hajad, hogy ilyen? *Kérdi angyalian mosolyogva.* - Nekem is kell, hogy így… * Motyogja, miközben a kacsója Leonie hajával párhuzamosan jár.* - Ott világos, ott meg nem.  
Utoljára módosította:Zelei Viktória, 2013. február 25. 20:45 Szál megtekintése

Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. február 25. 23:08 | Link

Leonie

* Eddig nem látta ilyen közelről az Eridonost, de az a hajszín egyre jobban tetszik neki. Ha az anyukája nem engedi meg, hát Viviennel megcsináltatja, neki úgy is mindegy már, lényegében bármit tesz, azért büntetés jár. Ha tudna levegő nélkül élni, talán még azért is leszúrná az apukája, hogy lélegzik.  A testvérei apuja annyira nem olyan, mint az övé. Ha ő egész nap édességet szeretne enni, akkor azt fog. Ha akkora plüssjátékot kér, mint ő maga, akkor meg is kapja. Ha Vivien szabadon enged néhány veszélyes bestiát az iskolába, akkor már egyből le kell szúrni, pedig csak azt akarta, hogy járhassanak egyet. Legalábbis a kishúgának ezt mondta, aki nem egészen biztos benne, hogy helyes döntést hozott az idősebbik nővére, tekintve, hogy az anyukájuk is be volt pöccenve az intermezzo miatt.
Szóval, ahogy rászocializálódott Leoniera, szerencsétlen félrenyelte az aktuális falatot, úgy megijedt. Mondták már neki, hogy ne ijesztgessen embereket azzal, hogy váratlanul kontrollálatlan hangerővel rájuk köszön. Ez éppen a lehető legszerencsétlenebbül jött ki, de öröm az ürömben, hogy hála Istennek a vörös leányzó nem fulladt bele a rétesbe. Lebiggyesztett szájjal figyeli végig a pozitív módon véget érő tusát, majd lesütött szemmel szólal meg.* - Bocsi, megörültem neked. * Motyogja majd a hatalmasra nyitva kék szemeit felnéz a leányzóra. Nem akarta ő, hogy megfulladjon, pláne annak a tudásnak a birtokában, hogy hogyan lehet valakinek ilyen hajkoronája. Mikor Leonie végre beszélni tud, minden szavát issza magába.* - Én is voltam napon! * Jelenti ki határozottan, kicsit felpattanva a széken, és a látóterébe húzza a hajvégeit, majd bámulni kezdi azokat.* - Világosabb? Te vörös hajjal születtél? * Sorolja az újabb kérdéseit, miközben újra a nagylányt figyeli, aki egy mókás trükkel rukkol elő, hogy megkukkantsák, hogy áll a törpeségnek a vörös. Kisöpri a szemébe lógó Leonie tincseket, majd vigyorogva bámul az ezüsttálcába. Igaza volt a lánynak, a saját hajszíne jobban áll neki. Biztos azért, mert még olyan kicsi. Ismét nagy szemekkel bámulja a lányt, és kuncogni kezd. Egy kicsit olyan, mint a nővérei, velük is jól el tud játszani.* - Milyen varázslatot ismersz még? * Kérdezi ámulva a lányt. A család szórakoztatja őt mindenfélével, amit a pálcájukból előszednek, épp hogy csak a nyúl meg a cilinder hiányzik a repertoárból. Neki még sajnos nincs varázsereje, de alig várja már, hogy kijöjjön, és ő is tudjon virágokat kilőni a pálcájából.* - A tesóm is csinálnak nekem vicces dolgokat. * Folytatja a társalgást immáron még bátrabban, mint eddig. Közben ő is észrevette ám, hogy ha erre járna a mamája, akkor lebukna a vacsi ügyben, úgyhogy valamiféle cincogó-kuncogó hang kíséretében átveszi a szalvétát, és megtörli vele a pofiját. Miután végzett megköszöni, elvégre erre tanították, majd válaszol a kérdésre.* - Öööááá… * Kezdi meg tartalmas mondanivalóját ismét széles vigyorral a képén.*- Mondjuk. Tudod… * folytatja roppant sejtelmes hangon suttogva*- Nem szabadott volna sütit ennem.
Szál megtekintése

Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. március 2. 17:18 | Link

Leonie <3

* Csillogó szemekkel nézi a vörös hajú leányzót. Szotyi. Ez nagyon vicces, sosem mondták még ezt neki. Valamiért szeretik ehető dolgokról elnevezni, arra még nem jött rá, hogy miért. Remélhetőleg nem akarják megenni, vagy ilyesmi.  Juuuj, dehogynem! Szoktak olyat mondani, hogy „mindjárt megeszlek, annyira édes vagy”. Lehet, hogy ezért tömik annyira édességgel, és a mamija azért akarja, hogy ne egyen annyit, hogy a csúnya vasorrú bábák ne egyék meg, mint Jancsit és Juliskát. Nem sokára hat éves lesz, lehet, hogy mézeskalácsházat kérne kérnie az apukájától? Ezt még érdemes átgondolni. * - Én nagyon örültem! * Bizonygatja lelkesen. Ő mindenkinek nagyon örül, akitől akar valamit, vagy tudja, hogy mindig tart magánál édességet, és szívesen megosztja a drága kis babucival. A pici lány csalódottá válik, amikor kiderül, hogy bizony nem lett világosabb a hajvége. Ez az érzés hamar elmúlik, amikor is Leonie egy nagy titok gazdájának szeretné kinevezni. Hű, még igazán nagy titkot nem bíztak rá, maximum Vivien, amikor véletlenül rosszaságon kapta. Széles vigyorral kinyújtja Leonie felé a parányi kisujját. Leonienak sincs valami nagy, de az ő pici kacsója még az aprócska termetű Eridonos mellett is eltörpül. Szóval festi a haját. Vivinek is volt egy ideig vörös haja pedig az övé is szőkésbarna, akár csak Ririborsóé. * - Sejtettem ám, hogy nem igazi! * Súgja oda sejtelmes hangon. Okos kislány ő, sokat kérdez, hogy gyarapítsa a tudását. * - Igazából nekem adod? DE JÓÓÓ! *Rikkantja ismét örömében. Már pár hónapja nem kapott új babát, azt mondták neki, hogy előbb a régiekkel játsszon. A felnőttek ezt nem érthetik, hogy hogyan lesz egy játék 1-2 hét alatt unalmas. Az lesz és kész! * - Te már nem játszol vele? Hogy hívják? * Kérdi nagy szemekkel. Ezt fontos megtudni, elvégre is ha a lány nem unja meg olyan hamar a babáit, mint Riri, akkor nincs joga elfogadni, hiszen nem szabad elvenni más játékát. Az oviban is rászólnak az olyan gyerekekre akiknek épp az a játék kell amivel éppen a csoporttársuk játszik. Átnyújtja a labdát és várakozással figyeli az eseményeket. Biztos benne, hogy nagyon vicces dolgot fog mutatni az Eridonos. Nagyot kacag, főleg, amikor Leonie elejti a labdát.* - Az orrodon is tudod, mint a fókááák? * Kérdi tovább nevetgélve, miközben bólint egyet a lány kérdésére. Feláll a hosszú padon, majd leugrik róla és fut a lány után. Ez mókás lesz, csak le ne verjenek valamit, mert büntit fog kapni.*
Utoljára módosította:Zelei Viktória, 2013. március 2. 21:47 Szál megtekintése

Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. március 5. 21:37 | Link

Leonie <3

*Ha lehetséges még tovább fokozni a kicsi lány szemeiben a ragyogást, akkor Leonienak sikerült. Az Eridonos nagyon ügyesen ért hozzá, hogy örömet okozzon neki. Remélhetőleg az anyukája nem fog haragudni azért, hogy más gyerekek játékait elfogadja. A vörös hajú leányzó megmondhatja a mamijának is, hogy már ritkábban játszik vele, és bizony a babák tényleg hajlamosak unatkozni. Riri babái is állandóan panaszkodnak amiatt, hogy azzal a labdával többet szórakozik, mint velük. * - Köszönöm szépen! * Hálálkodik a kicsi lány, ahogy megtanították neki. Olyan széles vigyor húzódik az arcára, hogy az már szinte fáj neki, de akkor sem tudja levakarni magáról. Azon picit megdöbben, amikor Leonie elgondolkodik a piros hajú baba nevén. Ő el tudja mondani fejből az összes babája és plüsse nevét. * - Iiilyen sok babád van? * Kérdezi lelkesen. Biztosan így kell lennie, mert különben azonnal tudta volna Mici nevét.* - Majd egyszer játsszunk együtt velük! *Csiripeli szenvedélyes hangon. A testvéreivel nem szokott olyan sokat babázni, mert ők messze laknak, meg azt mondják, hogy már nagyok hozzá.* - Vannak testvéreid, akikkel játszhatsz? * Tudakolja csevegő hangon. Ő nem bánná, ha lenne egy kishúga, akivel annyit babázhatna, amennyit csak szeretne.* - Tudod az én tesóim öregek babázni. * Folytatja sóhajtva. Ha jó napjuk van, akkor lényegében hajlandóak rá, de látszik rajtuk, hogy nem akkora átéléssel csinálják, mint ami szükséges egy ilyen komoly játékhoz. * - Nekem tetszik a Mici, így még nem hívják egyiküket sem. * Feleli boldogan mosolyogva.  Nagyon sok babájának lengyel neve van, mert éppen ott éltek, amikor megtanult folyékonyan beszélni. Az ottani állatkertben ismerkedett meg először a fókákkal. * - Nem tudood? * Kérdi ledöbbenve, mégis büszkén. Végre valami, amit a nagyok nem tudnak, ő pedig igen. Elkéri Leonietól a pöttyöst az orrára teszi, miközben próbálja dobálni, hozzá tapsikolni és hozzá a vicces fóka hangot adni. Természetesen arról a kis pici pisze nóziról azonnal legurul a labda, így nem tudja tökéletesen véghezvinni a mutatványt. * - Így már emlékszel? * Teszi fel az újabb kérdést. Reméli, hogy igen, mert ezt a produkciót még sokat kell gyakorolnia. Nincs sok ideje ezen mélázni, Leonie egy vicces mókát eszelt ki kettőjüknek. * - Hhhjúúúúúúúúúúj! * Kiált fel kezét a szája elé téve.* - Én tudom!  Láttam a filmekben! * Két kis kacsóját pisztollyá formázza, majd az ellenséges diákok felé irányítja*- PJÚ,PJÚ, pjú! SOKAN VANNAK! * Üvölti, miközben a földre vetődik, és onnan próbálja meg eltalálni az ellenséget. Miután biztonságban érzi magukat megfogja Leonie kezét, s átrepülnek a hídon.* - A zsupp'kulcs vicces! * Mondja nevetve, majd újra feltölti a fegyverét.*  
Szál megtekintése

Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. március 8. 16:59 | Link

Leonie


* A picurinak mindene megvan hozzá, hogy komoly babázást csaphassanak. Az apukája egyetlen hercegnője lévén lényegében mindent megkap, amire csak kinyitja a száját. Van vagy 18 babája, megszámlálhatatlan mennyiségű plüsse, Barbie babák, babaházak, babaruhák és minden, mi szem-szájnak ingere. * - Juuuj! Nekem is ilyen sok babám van! *Mutatja a kezével, miközben hadonászik, hogy még nagyobbnak látszódjon az ilyen.  Elég sokáig el tud már számolni a korához képest, de azért ekkora mértékben még ő sem ismeri a számokat. * - Ez jó ötlet! Majd gyere fel hozzánk! * Magyarázza, miközben felmutat a plafon irányába a kis kezével. Reméli, hogy tudja hol laknak, mert egy kicsit kacifántos az eljutás. Sokáig ő is eltévedt volna, ha az anyukája nem mondja neki, hogy ne ott forduljon be, hanem a másik sarkon. Elgondolkodik azon, hogy vajon Leonienak mekkorák lehetnek a testvérei, elvégre ő maga sem sokkal lehet fiatalabb a nővéreinél. * - Hány évesek a tesóid? Az enyéim 19 évesek, ikrek. Külsőre teljesen egyformák! * Súgja meg a nagy titkot a lánynak. Tudja ő, hogy nem minden iker egyforma, de szereti közölni, hogy az ő ikrei bizony azok. Belsőre már kevésbé, de attól még jól kijönnek. * - Hogy hívják őket? És… * Tűnődik el az állát dörzsölgetve. Valójában még azt sem tudja, hogy az újdonsült játszó pajtiját hogy nevezik.*- Téged hogy hívnak?  Én Riri vagyok. De nem ez ám az igazi nevem! * Suttogja ismét a lánynak, mintha valami nagy titok tudója lenne. Ez csak egy becenév, amit nagyon szeret, de bárhogy hívhatják lényegében. A Sárát nem használja, de azzal sincs nagy baja. Annyi, hogy furcsa neki, hogy benne van a sár szó. A mamikája nem szereti, ha piszkos a kicsi lány, de ő nehezen tud úgy játszani, hogy ne koszolja össze magát. A fókás játék legalább tiszta, és a főnix emlékezetét is sikerült visszacsalogatnia. Vele együtt kezd nevetni, majd odanyújtja neki a labdát, hogy most ő jön.  Szívesen megnézné, hogy Leonie milyen fóka, ha már a kezével olyan ügyesen bűvészkedett.  Akkor is nagyot kacag, amikor a vörös hajú leányzó szintén pisztollyal kezd lövöldözni a diákokra. Úgy kell nekik, minek jönnek olyan földre, amit két ilyen bátor harcos véd. Nem érdekli, hogy furcsán néznek rájuk, meg az sem, hogy nem mindegyik tervez meghalni. Ők lelőtték, számára nem léteznek. * - Trooooll! De büdii! * Visítja Leonienak, majd vele tart az asztal alá és követi a mászásban. Helyeslően bólogat a lánynak* - Lelövök mindenkit.  *Ismétli az utolsó szavait, egyfajta bizonyságképpen, hogy ő bizony bárkit lelő hidegszívvel. Azt se bánná, ha egy tanár lenne az illető. Mármint, Szebi bácsit inkább nem, mert ő gyerekeket szokott enni. De a többieket simán. Kimászik a padra, s várja, hogy jöjjön utána felfedezőtársa.*
Szál megtekintése

Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. március 14. 15:55 | Link

Leonie

* Vigyorogva bólogat a lánynak, akivel már annyit nevettek ma, hogy kezd fájni az arcocskája. Nagyon jól ellesznek odafent, vannak kifestői, színes ceruzái, zsírkrétája, sőt vízfestéke is. De ha a vörös pajti nem szereti ezeket, akkor tudnak teadélutánt tartani, babázni, vagy akár plüssökkel szórakozni.  Ha szerencséjük van, akkor az anyukája is beszáll játszani, mondjuk életre kelti az egyik sárkány makettet, vagy ilyesmi. * - Mit szeretnél játszani? Szoktál kifestőzni? * Kérdi csillogó szemekkel a leendő házigazda. Fog felhozni sok csokis sütit, hogy ha megéheznének a nagy játékban.* - Csak kívülről egyformák, belülről nem. Letti kedves, Vivi meg vicces. * Meséli komoly hangon, mint aki valamit tudományosan szeretne elemezni.* - De Letti sokszor parancsolgat, hogy mit ne csináljak. Vivi szerint stéber. * Folytatja elmerengve, miközben beletúr a hajába.* - Te tudod mit jelent az? * Teszi fel a következő kérdését érdeklődő hangon. Csak hallotta, amikor a nővérei tépték egymást, de senki nem árulta el neki, hogy Vivien mit mondott akkor. Lehet, hogy valami csúnya dolog? Reméli, hogy nem, mert nem akar csúnyán beszélni, azért haragszik a mami. Ezzel hamar nem foglalkozik, amikor Leonie elmeséli, hogy szeretne egy ikertesót. Hangosan felkacag, miközben a fejét rázza. Ő is örülne egynek, akkor nem lenne olyan egyedül. Ha nem járhatna oviba, akkor szinte csak nagy barátai volnának itt Magyarországon.* - Ők szokták csinálni, amikor vizsgáznak. Huh! * Kiáltja a végén, miközben a két kis mancsát a szájára tapasztja. Ezt nem szabadott volna elkotyognia, mert megígérte, hogy nem szól róla senkinek. Főleg az anyukájuknak nem, mert Ő is tanár, nem örülne, ha megtudná. Próbál úgy tenni, mintha nem mondott volna semmit, és tovább magyaráz, ám ezúttal Leonie testvérei keltették fel az érdeklődését.* - Ha mind a ketten 20 évesek, akkor ikrek? Ők nem egyformák, mert az egyikük fiú, a másik meg lány. * Állapítja meg lelkesen. Vicces neveik vannak, a Kevinről már hallott a Barbie miatt, de a többit nem is ismeri.* - Ti nem magyarok vagy lengyelek vagytok, igaz? *Teszi fel az újabb kérdését, amit az iménti megállapítása hozott ki. A lengyel és a magyar neveket már ismeri valamennyire. A legtöbb játékának lengyel nevetet adott, mert elég sokáig éltek ott, emiatt azok jobban ragadtak rá annak ellenére, hogy csak a nagymamája beszélt hozzá lengyelül. * - A te neved is aranyos. Mit jelent? * Kíváncsiskodik újból a pici leányzó. Talán Leonie nem unja meg a folytonos faggatózást, de ha egyszer felkelti Riri érdeklődését, akkor bizony nincs menekvés a kérdés-cunami elől.* - Viktória Sára, de azt nem szeretem. * Susogja a lány fülébe, arcát a kis kezével letakarva, nehogy bárki olyanhoz is eljusson az információ, akihez nem szabadna. Pláne, hogy mindenféle troll járkál errefelé, így a gyors meglépés érdekében Leonie hátára pattan.  Nem fél, hogy elejtik, biztosan nem ajánlotta volna fel a lány, hogy elviszi, ha nem bírná el. Amikor elérik a zöldek asztalát a kicsi lány megszerzi pöttyöst, boldogan a feje fölé emelve hozza ki. *- Itt vaaaan! * Visítja boldogan, majd pattogtat rajta egyet, majd átnyújtja Leonienak, hadd fókázzon. Figyelni fogja, hogy megy neki, mert ő tanította meg rá. *- Sütiii! Együnk marcipánosat! *Csicsergi vidáman tapsolva egyet.*
Szál megtekintése

Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. március 24. 14:58 | Link

Évnyitáró
Mami,Leonie,Rédey bácsi

* Eljött az évnyitáró napja is, aminek a kis törpe feje nagyon örül, mert ilyenkor minden olyan szép díszes a Nagyteremben. Megkérte az anyukáját, hogy hadd menjen ő is el, mert meg szeretné nézni az ünnepséget. Állítólag lesznek ilyen unalmas dolgot ott, amikhez nem lesz kedve, de megígérte, hogy rendesen fog viselkedni. Szépen hagyta magát megfésülni, a hajába egy gyöngyös hajráf került, és felvette a legszebb ruhácskáját, a tengerkék flitterekkel kirakott hátul megkötős ünneplőjét. Pár hónapja voltak egy esküvőn, arra kapta. Szerencse, hogy nem nőtte még ki, mert így nagyon csinos tud lenni ezen az eseményen is. Azért is akart menni, mert így találkozhat Leonieval, akinek készített valamit, és azt mindenképpen át akarja neki adni. Biztos örülni fog neki a lány, mert nagyon jó barátnők lettek a múltkor. Majd egyszer fel kell jönnie hozzájuk babázni, meg játszani, mert ott sokkal több minden van, mint itt a nagyteremben. Az anyukája mellett halad, nem is figyel az ünnepi pompában úszó teremre, az Eridonosoknál egy vörös loboncot keres. Juj, ott van. Nem, az nem ő. Még egy! Áh, ez sem… mennyi vörös lánya van Kahi bácsinak. Végre megpillantja a neki kellő leányzót, és vigyorogva odarohan hozzá. * - Leonieeeeeeeeee! *Kiáltja köszönés helyett, miközben hátulról megöleli a lányt, ezzel az arca elé tolva a neki készült rajzot. A műremeken ketten vannak rajta, és Ririnek is vörös a haja, akárcsak Leonienak. * - Neked csináltam! Majd gyere fel, van új kifestőm! * Újságolja miközben elereszti a vöröskét az ölelésből. Remélhetőleg most nem hozta rá a szívbajt, mert a múltkor is lesből támadta le a szeretetével.* - Most mennem kell a tanárokhoz, szia! * Búcsúzik el felelősségteljesen, majd visszaugrál az anyukájához, s együtt mennek a tanári asztalhoz, ahol már többen ülnek. A kicsi lány elfoglalja a helyét az anyukája mellett, majd szétnéz a jelenlévőkön. Megakad a szeme Andris bácsin, akire szélesen rávigyorog. Nagyon vicces ember, egyszer már hajtogatott neki csákót, meg sokszor van nála édesség. Hátha most is kaphat dianás cukrot tőle még a vacsora előtt.*

ruci
Utoljára módosította:Zelei Viktória, 2013. március 24. 15:00 Szál megtekintése

Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. március 29. 23:58 | Link

Évnyitózáró hardcore party
/Leonie, Mami meg picit minden új tanár néni és tanár bácsi+Chaske/

*Pont kapóra jött neki, hogy az anyukája lemaradt, mert beszélgetni akart azzal a szőke nénivel. Addig ő pont oda tudta adni Leonienak az ajándékát, amivel egyébként a végéig kellett volna várnia az eredeti terv szerint. Így sokkal jobb volt, meg tudta lepni a vörös hajú Eridonos leányzót azzal, hogy egyáltalán megjelenik ezen az ünnepségen, az ajándéka már csak ráadás. Fog még egy csomó-csomó rajzot készíteni kettőjükről, valószínűleg arról is, ahogy a múltkor ugyanitt játszottak. A pici lányt jól megölbéztetik, mialatt a drága kuncog. Nagyon örül neki, hogy Leonienak tetszett, amit rajzolt. Szeret firkálgatni, az anyukája szerint most lesz itt egy bácsi, aki rajzot fog tanítani. Majd megnézi a tanáriban, hogy milyen, és ha aranyos, akkor talán neki is meg fogja mutatni a rajzait. *- Gyere, a nagymami küldött Pałeczki kremowet! *Suttogja, mint valami nagy titkot. Ez a kedvenc étele, meg egyfajta lengyel krémes, úgyhogy ha a nagyszülei jönnek Magyarországra, akkor mindig hoznak neki ezekből. Nagyot nevet, amikor Leonie olyan viccesen búcsúzik el tőle. Amikor a legutóbb előtt találkozott a nővéreivel, akkor megtanították, hogy hogyan tartsa úgy a mancsait, mintha szívecske lenne, így szélesen vigyorogva küld a lánynak egyet. Az asztalnál az anyukája fegyelmezésére engedelmesen reagál, és csak bólint egyet. Azt hitte, hogy komolyabb fejmosást fog kapni, ám ezt megakadályozza az, hogy István bácsi a földre terül. Riri még nem érti, hogy nem lesz semmi baja a férfinek, ezért felnyög egyet és rémültem bámulja őt, majd félhangosan az anyjához fordul, aki éppen eltakarja még a szemét is, ezáltal még ijesztőbbé téve a dolgokat.*- Anyu, mi baja van a bácsinak? *Kérdi, miközben a karját rángatja. Most azt várja, hogy a nő tegyen valamit, elvégre boszorkány, meg példakép és ilyenek. Ekkor ismerős arc tűnik fel a színen. A néma férfi az udvarról, aki olyan szépen begyógyította a bibijeit. A rémület helyett inkább az érdeklődés veszi át az irányítást felette. Tudta, hogy a férfi ügyesen gyógyít, és most sem csalódott benne. Onnan nem érti mit beszél, de szemmel láthatóan többet mond a tanár bácsinak, mint neki. *- Anya, ő volt az a bácsi az udvaron. * Susogja a mamájának, aki már a múltkor elmondta neki, hogy Chaske nem tud magyarul, és azért ért ilyen jól a bibijeihez, mert gyógyító. A rend különösen hamar helyreáll, ő maga még várta volna, hogy Gyuri bácsi a sarokba állítja azt a rossz kisfiút, vagy kislányt, aki bántotta István bácsit. Az óvodában mindig megbüntetik azt, aki bántja a másikat. Jobb híján figyeli az eredményhirdetést, jó hangosan tapsol és rámosolyog a kitüntetettekre, egyfajta extra ajándékként. Hamar unalmas lesz neki a műsor, inkább a frissen érkező tanárokkal kezd el foglalkozni. A tanáriban mostanában nem járt, nemigen ismeri a mamija új kollégáit. Chaske-nek integet, lehetőleg úgy, hogy az igazgató bácsi ne lássa. Alaposan tanulmányozza az új arcokat, remélve, hogy elkapja a pillantásukat széles vigyorral üdvözli őket a suliban. Meg persze reménykedik, hogy van náluk valami csoki, vagy cukorka, csak úgy hobbiból, mert az bármikor jól jön.*
Utoljára módosította:Zelei Viktória, 2013. március 30. 15:25

Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. június 7. 01:30 | Link

Bál- ruha cipellő
Matilda néni, Keith- Emma- Adri

* Az anyukája szerint rossz volt délután, mert nem akart hazajönni a játszótérről. A felnőttek nem értik, hogy mi olyan jó abban, hogy órákon át matatnak a homokban.  Az anyukák és apukák is játszhatnak, azért vannak nekik odatéve a padok. Egész álló nap az iskolában volt, egy kis játékot igazán megérdemel, ezt meg kell érteni a felnőtteknek is. Pechjére a mamáját kiakasztották az órán, ráadásul rengeteg javítania valója is volt, úgyhogy nem értette meg a kislánya ezen óhaját, amin annak hisztije sem sokat segített. Úgyhogy, az egész vége az lett, hogy ma nem mehet el a bálba, pedig annyira szeretett volna. Főleg azért, mert rengeteg süti lesz ott, de maga a bál is nagyon érdekelte. Szereti ezeket az iskolai rendezvényeket, olyan mókás látni a diákokat abban a sok színes ruhában, meg díszes frizurákban. Meg ő is felöltheti magára a csinos ruhácskáját, amit annyira szeret. Azt mondta Vivi, hogy ezekre a bálokra minden alkalommal másik ruhát illik felvenni, de neki nem kellene másik, mert ez a kedvence. A nagymamájával vették Lengyelországban, amikor sétáltak a városkájuk sétálóutcáján. Nagyon szép hely, lovas hintók is járnak arra! Nem utazott még velük olyan sokszor, mert azt mondják, hogy drága, mert a turistáknak csinálják, hogy szórakozzanak.
Ririke drága is szórakozna, ha nem lenne büntiben. Nem is hisztizett olyan durván délután, volt egy kis nyávogás, meg veszekedés, a földhöz csapta a homokozó lapátot, de attól még nem kéne már este hétkor elzavarni aludni. Márpedig ő igenis el fog menni a muriba, ráadásul még csak nem is álmos. A lakosztályt védő bűbáj rá nem vonatkozik, szabadon járkálhat ki-be. Feltéve persze, ha az anyukája nem tett rá külön védő bűbájt ellene is. De ugyan miért is tett volna? Amikor a tanár néni elment fürdeni és hajat mosni úgy gondolta, hogy itt a soha vissza nem térő alkalom: kiszökik, a vízcsobogástól úgysem hallatszik az ajtónyitás. Megeszik egy sütit és már jön is vissza. Tökéletes terv, képzeletben adott is magának egy pacsit. Felkapja a papucsát és pizsamában nekiáll a nagy kalandnak. Szerencsére sikeresen átjut az ajtón, majd megszaporázott léptekkel végigrobog a megszokott útvonalon a nagyterembe, ahonnan már hangos zene szól. Ez csudaklassz, így észre sem fogják venni, hiszen mindenki eszik meg táncol. A beszédek alatt veszélyesebb lett volna belépnie, mert olyankor csend van. Besunnyog a hatalmas ajtón, majd szétnéz a teremben. Jaj, ne! Ott van Letti meg Gabi bácsi. Ők képesek beárulni, úgyhogy óvatosnak kell lennie. Megpillantja az egyedül ácsorgó Matilda nénit, aki biztos megvédi, szóval egyenesen a háta mögé siet, és csak reméli, hogy a testvére nem figyel.* - Csókolom Matilda néni! Tessék elbújtatni! *Mondja, miközben a ruha abroncsa mögül kikukucskál. Rendben, úgy tűnik, senki nem figyel.* - Köszönöööm, csókolooom! * Csiripeli, majd átvágtat a sütis asztalhoz, ami mellett egy kicsit megrogyasztja a térdeit, hogy jobban eltakarják az ínycsiklandó nyalánkságok. Muháhá, végre megvagytok! Van itt gyümölcsös, csokis, mandulás, kókuszos és még kitudja, hogy mennyiféle. Juuj, azon van olyan vicces hangjegy és csokival van bevonva kívülről. Boldogan megragad egyet és az asztal terítője alá rejtőzve nekiáll majszolgatni a süteményt.  Eléggé könnyen olvad a kezében a csokoládé bevonat, úgyhogy a bal keze csupa csoki, mint a csokápik. Azt észre sem veszi, hogy a habzsolás miatt a szája körül is egy barna paca éktelenkedik. Ha eddig nem szúrták volna ki a sünis pizsamás, unikornis mamuszos szotyit, akkor ez még inkább feltűnőbbé teszi. Ha már itt van, akkor betöm még egy sütit, elvégre nem egy miatt vágott át az egész kastélyon. Vadászó cicaként lopakodik tovább az asztal mellett „áldozatát” lesve. Hamar meg is találja a következőt, aminek hatalmas, de tényleg hatalmas eper darabok vannak a közepében. Az aprócska kéz újra lecsap, és megragadja az édességet. Ekkor ismerős arcokra lesz figyelmes: Keeeeeeeeeeeeeith, Emma, akinek cukor boltja van meg épp akkor lép oda egy vörös lány, akiről nem tudja, hogy kicsoda.* - KEEEEEiiiiiiiIIIITThThHHH! * Kiáltja a fiúnak és odarohan hozzá, hogy megölelje. Igyekszik nem összekenni a sütijével meg a csokis mancsával. Remélhetőleg ő nem fogja beköpni a mamájának, hogy itt járt, mert akkor nagyon fog rá haragudni.  A másik két lányhoz fordul és rájuk vigyorog egyfajta köszönésképpen. Emmával tanácsos jó viszonyt ápolni, mert vannak cukorkái, amiket szeret osztogatni. Hátha most is van nála egy-két szem!* - Képzeld, büntiben vagyok.* Motyogja a szőke fiúnak szomorú szemekkel nézve rá.*- Anyu ma morcos, mert nem akartam hazajönni a játszótérről. Ne mondd meg neki, hogy itt voltam, jóó? * Könyörög nagyokat pislogva,  ahogy a rajzfilmekben látta. A másik két lányra is pislant néhányat, biztos, ami biztos alapon, nehogy ők is rohanjanak a házvezetőjükhöz. Az egyik mellett ellesve érdekes jelenetnek lesz szemtanúja. Egy hosszú ruhás lány éppen lehajol, vagy letérdel egy síró fiú lába előtt. Nagyot harapva a sütijéből figyeli az eseményeket, mert ilyet még nem látott. Megfogja Keith kezét a tiszta mancsával és meghúzza, hogy figyelje azt, amit ő. * - Keith, ők is főnixesek? * Tudakolja, de a szemét le sem veszi a párocskáról. Egyébként Ririke tudja, hogy mi a házak neve, de jobban szereti a jelképállatukként emlegeti a hivatalos nevek helyett.* - JUUUUUUj, Keeeeeeeeeith! Nézd, A LÁNY MINDJÁRT MEGKÉRI A FIÚ KEZÉÉÉÉÉÉÉÉT!* Visítja izgatottan, jól megrángatva a szőke fiú karját. Igaz, furcsa pózban térdeld elé, meg az is furi, hogy a lány kéri meg a fiú kezét, de juuuuuuuuuuuj. Vajon Keith is elveszi Leoniet?* - A fiú azért sír, mert férj lesz, igaz, Keith, igaz? Majd te is leszel férj! *Jelenti ki ellentmondást nem ismerő hangon, letörölhetetlen széles vigyorral a képén. Bár a csokit igazán letörölhetné valaki róla, mert nem áll jól. A fogai fehérségét kiemeli, de nem több.*
Szál megtekintése

Nagyterem - Zelei Viktória hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet