Nőnap
(Bárki jöhet)

Korán reggel felkelt, hogy sikeresen meglepje az ellenkező nemű tökéletességeket. Elővette a virágait, amiket felhalmozott, kilépett a szobája ajtaján, ami nem sokáig lesz szobája. Inedrának jelezte, hogy szeretne Woodhoz költözni, mivel a gólyalakon ne tehet azt amihez kedve tartja. Jó, Wood szobájában sem tehetek meg majd bármit, de sokkal szabadabb lehetek. Végre ott lesz Wood, akinek elpanaszkodhatom, hogy a tanárok milyen sok tanulnivalót hagynak. Neki sok mindent köszönhetek, mert ő segít, hogy megismerhessem az iskola teljes területét. Neki és Hegyi Nikinek köszönhetem, hogy szívesen tanulok ebben az iskolában. A mugli iskolában nem ilyen sokoldalú, izgalmas az élet, de ha Nikivel egy mugli suliba járnék akkor biztosan szívesen járnék iskolába. A klubhelyiségből kiérve egyenesen, rendíthetetlenül ment a Nagyterembe, ahol aznapi akcióját tervezte. Titokban egy virágcsokrot eltett. A legszebbet, a legszebb lány számára. Leonienak, csak róla szól minden gondolata. Nem érdekli őt az, hogy volt ez a kis balhé az erkélyen, majd a gyengélkedőn, ahol úgy tudta, hogy Leonienak barátja van. Őt ez nem is zavarná, csak abban a pillanatban elszomorította, mellbe vágta ez az információ. Ezen a napon a nőket kell előnyben részesíteni. A nőket, akiknek tökéletességét férfi agy nem tudja felfogni. A férfiak csak ezért nem értik a nőket. Mert a nők nem emberek. A férfiak emberek, de a nő tudja csak emberré tenni a férfit. A nők miatt talál ki az ember szebbnél szebb beceneveket, bókokat. A föld lenne a világ legrosszabb helye, ha nem lennének nők, akik támaszt nyújtanak. A nők fordítják a világot a megfelelő irányba. Ha szeret egy nő, akkor a görbét is egyenesnek látod, mert ha nő nem lenne, férfi sem lenne. A nőket tilos kellene legyen kihasználni. A nők egy kincses ládák, gyémántbányák. De sajnos, mivel az ember gyarló ezért, ugyanúgy kihasználja a nőket, akár a gyémántbányát. A nőket szeretni kell, szerintem a nők azért vannak a földön, hogy valaki szeresse. A tökéletes szót a nők miatt hozták létre. A nő felbecsülhetetlen értéket képvisel, pláne ha anya. Az anyáknak köszönhetjük életünket. A nőket szeretni kell, és csak szeretni szabad. A nagyterembe érve lerakta rózsáit egy előzőnap oda készített asztalra és várt, hogy meglásson egy nőt, akit meg tud ajándékozni egy szál virággal, és köszönetet tud neki mondani, hogy van.

Adria
Nőnap

A lányok sorra érkeztek, és én sorra adtam nekik a virágokat. Egynéhányukkal beszélgetésbe kezdtem, ami szerintem nekik jól esett, hogy látják, hogy törődök velük. A törődés, egy nő nagyon szereti, ha törődnek vele, és ezt a törődést mind, egytől-egyig megérdemlik. Örülök, hogy egy pár lányt boldoggá tudtam tenni. Egy hirtelen ötlet vezérelt, de most nem bánom. Egy pár fiú kinevetett, főleg nagyobb rellonosok. Az ő bajuk kit nevetnek ki. Ekkor jött a szőke navinés csapattárs. Adria, akivel már párszor beszélgettünk, találkoztunk. A legutóbb az érdekes volt. Az erkélyen ejha, nem is beszéltünk ott sokat, de legalább egy oldalon álltunk, és nem hagytuk cserben közös ismerősünket Leoniet. Most csak véletlenül jár erre, vagy engem keres? Ekkor megszólított.
-Szia, zavarj. Ez most a ti napotok.
Mosolyodtam el. Vajon most mi okból szeretne zavarni?
-Szerintem nem kell semmit rendeznünk.
Mit szeretne tisztázni? Nem küldtem rá átkot, nem veszekedtem, ordibáltam vele. Akkor most mit akar rendezni? Hogy miért nem együtt álltunk a mellett a nagyképű Ron mellett. Ha rá gondolok is felfordul a gyomrom, és ökölbe szorul a kezem.
-Ez nem kedvesség. Szerintem minden lány megérdemli. Még az is akivel épp rosszban vagyok, mert lehet valaki mással jó, és a nőnap ezért van, hogy megköszönjük a lányok jó tetteit.
Nincs igazam? Szerintem teljes mértékben igazam van. Amelyik nő nem érdemel meg egy szál virágot, az az aki veri gyermekét. Borzalmasok ezek a lények, mert ezek nem emberek.
-Mugli kóla? Szeretem, de ne értsd félre, kösz nem kérem.
Most ki kellene, magyarázzam magam? Ez azért elég illetlenség, hogy visszautasítom. Az igazat fogom mondani.
-Tényleg ne értsd félre, csak tudod a szünetben Leonie, meg én, meg még páran megyünk a Balatonra, és ott majd tudok én is venni. Addig csak kibírom.
Egy kicsit nevettem. Nem nagyon, mivel ez nem olyan nagy poén. Ekkor ide nyújtotta a kólát. De nekem nem kell... Jah, hogy csak kinyissam? Elvettem az üveget, majd egy könnyed mozdulattal kinyitottam. Rossz döntés volt. A kóla kifutott az üvegből, mint egy vulkán. Szállt belőle az üveg tartalma szét fröcskölve mindent. Próbáltam hamar reagálni, próbáltam visszacsavarni, és kicsit elfújtam, hogy Adria legalább ne legyen kólás. Sajnos így is kijutott belőle neki is. Szerencsére a virágoknak nem lett baja.
-Sajnálom. Nem szerettelek volna összefröcskölni, hisz jót akartál. Tessék.
Odanyújtottam az üveg maradék tartalmát. Láttam, hogy Adriának alaposan jutott kóla, sajnos a ruhájára. Ezt nem hiszem el.
-Suvickus-szal kijön? Remélem.
Mivel tudnám jóvá tenni? Megfogtam három szál rózsát és odaadtam neki is.
-Boldog nőnapot, és még egyszer bocs a kóláért. Majd hozok a Balatonról, ígérem.

Dorisz

A reggelihez készülődtem a nagyterembe, mikor épp a Levita asztalához közeledtem. Nincs messze, az időpont mikor véget ér a vizsgaidőszak, amikor is végre elmehetünk nyqaralni a barátokkal. Már rég megbeszéltük, minden meg van egyezve, még csak a dátumra kell várni. A mai nap szokásosan indult, nem tanultam sokat, mivel nagyjából megvannak a vizsgáim, és jövőtől kezdődhet a másodikosok élete. Másodiktól lesz új tantárgyunk vajon? Azt tudom, hogy a felsőbb éveseknek, majdnem minden évben kezdődik valami új. Ragálytan, Sárkánytan, fotográfia. Épp a rellonos asztal mellett sétáltam, mikor is egy jókedvű, jóhumorú illető kitette a lábát. Mivel a reggelim a kezembe volt, nem volt más amit csináljak. Eldobtam. A tálca egy kicsit repült, majd egy lánynak a hajában landolt. Őt még nem ismerem, ráadásul biztosan rellonos. Azt hiszem szerencsésebb ha elfutok. De nem hagyhatom ott magyarzat nélkül, még a végén azt gondolja, hogy szándékos volt, pedig ez nem igaz.
-Bocs, nem szerettem volna, kiakasztottak.
Remélem nem lesz nagyon dühös.

Dorisz

Ez nem igaz, most meg fogok halni, pedig én nem tettem semmi rosszat ami miatt bűnhődhetnék. Kinéz 4-5.-esnek ráadásul rellonos. Tuti van egy kigyúrt pasija, aki elhúzza a nótámat. Úgy meg fognak verni, vagy rámküldenek egy átkot, hogy nem fogom kitenni az ablakba. Én nem ismerek olyan sok varázsigét, mint egy 5.-es, nekem még egy capitulatus sem megy tökéletesen. Eddig egyszer sikerült, bár akkor is csak a lábához esett a pálcája az egyik háztársamnak. Mit kezdjen velem? Szívesen megmondtam volna, hogy semmit, mivel nem az én hibám, de ebben a pillanatban, még azt sem mertem kimondani, hogy gonosz. Láttam, hogy a szemeiben tűz ég, és ebben a tűzben én állok. Egy üstben főznék éppen és rettenetes szenvedek. Keserű halál. Nem fogok nyápicként meghalni, férfiasan fogok állni.
-Csinálj velem amit akarsz.
Próbálkoztam határozottnak tűnni, hátha megkegyelmez. Persze, hogy elsős vagyok. Nem látszik rajtam?
-Igen, elsős. És a levita a házam.
Remélem elég információt sikerült kinyögnöm magamból ahhoz, hogy utamra engedjen.Remélem megkegyelmez, és nem hívja a testőrségét.

Dorisz
(zárás)

Itt állok reménytelenül. Nincs mit tennem a futás az egyetlen menekülési lehetőségem. Szerintem úgy csak rosszabbul járnék. Hősies, reménytelen arccal vártam a következő pillanatot. Édes? Ez így egyre rosszabb... Kezdek félni kérésétől. Remélem nem lát most Leonie... Csak most, csak itt ne lásson. Csak vele ne! Egy boszorkány ahogy élvezi mások szenvedését. Helyesbítek, ő csak egyszerűen rellonos.  Most minek kelleti magát mint egy utcalány? Miért hajolt hozzám, és miért súgta a fülembe? Nem értem. Mit akar velem tenni?
-Gondoltam...
Most kezd felgyűlni az önbizalmam. Várom, hogy jöjjön a végzet. Miért érdekli a nevem? Névsort vezet kiket alázott már meg nyilvánosan? Ekkor önbizalmam teljesen eltűnt. Hogy én egyem meg a kaját, ami lesett a földre?
-Nem cserélhetnék a navinés sráccal?
Néztem rá nagy bociszemekkel, és vártam azt ahogy kinevet, és a szájamba kezdi gyűrni az ételt. Tennem kell valamit. Túl sokan vagyunk a nagyteremben. Ráadásul nagy részük rellonos. Megtámadhatnám, de ha őt sikerül lefegyvereznem, a többiek támadnak rám. Azt mondta, hogy szereti a haját nem? Óvatosan elővettem taláromból a pálcám, mintha az evőeszközért nyúlnék.
-Megegyem? De nem ma!
Kiáltottam rá. Ekkor egy gyors mozdulattal rászegeztem a pálcám. Ekkor tudtam, hogy melyik varázsigét fogom használni. Egy varázsigét, amit nagyon könnyen elsajátítottam, és tökéletességre vittem. Szinte biztos, hogy sikerülni fog. Érzem!
-Lacarnium Inflamare!
Ha sikerül akkor a lány haja égni fog, ráadásul melege is lesz.
-Jóétvágyat!
Majd méltóságteljesen kimentem a nagyteremből. Ahogy kiléptem az ajtón futtam a klubhelyiségbe, ahogy csak a lábam bírta. Boldog voltam, mikor már egy kanapéban ülhettem.

Levita mozgalom
A szünidő után, ahogy visszajöttünk tanulni

Ezt nem hiszem el! Fédra néni nem lesz a házvezető helyettesünk? Ráadásul el is hagyja az iskolát? Ezt nem hiszem el! Csípjen meg valaki, biztosan csak álmodom. Én nem fogok tudni tanulni. Fédra néni, oly melegen fogadtatott, mikor első napomon félénken a teszlek süveg elosztása után botorkáltam. Meg kell győznünk Fédra nénit, hogy maradjon velünk, mert minden levitás számít rá. Anyánk  helyett anyánk volt. Amint megtudtam rohantam a klubhelyiségbe, és mindenkit kérdezgettem, hogy ő hallotta-e a hírt. Egyből az asztal mellé ültem, és kreatívkodni kezdtem. Majd megkértem pár embert, hogy terjessze a hírt. És rohantam a naygterembe. Kiálltam, és magasba emeltem a frissen készített táblát: "Szeretjük Fédra néni, ne tessék elmenni". Egyedül álltam a nagyteremben, könnybe lábadt szemekkel és vártam,hogy Fédra néni megjelenjen. Mikor láttam, hogy sehol nincs kiáltani kezdtem.
-Fédra néni, Önt mindenki szereti. Nem teheti meg velünk.
Az iskola sokkal szebb hely, mint amúgy ha Fédra néni velünk van. Szíves kitűzőt viseltem a szívem felett. Piros volt és a közepében csak annyit írt: "Fédra néni".
Ha valakit szerettem, Ő volt az. A klubhelyiségben, soha egy rossz szót nem hallottunk róla. Tartotta bennünk a lelket, bíztatott és mosolyt csalt az arcunkra. Álmaink házvezetőhelyettese. Minden ház diákja irigykedhetett a levitára, mert Fédra néni is kék volt. A közös pillanatok, activity, viccelődés. Ha megláttuk szebb volt a napunk. Ha nem ment a jóslástan, ő azonnal ott termett, hogy segítsen rajtunk. A levitások szive, az Ő szivénem ritmusára dobog, és szívünk mélyébe zártuk a jóslástantanárnőnket. A helyesség kedvéért: a legjobb, a tökéletes tanárt. Ő az én egyetlen példaképem, akit mindig tisztelni fogok.

Bál

Kettő... Kettő még nem sok... Vagy sok? Túl sok? Kevés? Épp elég? Az sok... Miért? Mi a baj bennem? Kétszer kosarazott ki Leonie... Egyszer a valentin napi bálkor és most. Nincs értelme az életemnek... Ültem a szobámba, és csak sírtam. Sírtam, és nem tudtam mit tegyek. Kedvem sem volt bálba menni. Egyedül lehettem a szobába szerencsére. Azt csinálhattam amit akartam, és én a sírást választottam. Csak ordítottam, hogy 'miért'. Lelkileg egy roncs voltam. Nem értettem a világot, és a boldog embereket. A gondolataim Leonie-ról szóltak.
-SZERETLEK!-
Bőgtem, mint egy kisgyerek, de össze kellett szedjem magam. Megígértem Nikinek, hogy elmegyek, de nem akartam. Muszájnak éreztem. Összeszedtem magam, felöltöztem, és elindultam. Lassan mentem, de ez is gyorsnak tűnt. Visszafutottam a szobába, és lefeküdtem. Elhatároztam, hogy nem megyek, de eszembe jutott Niki. Nagyon befolyásolt ezért újra elindultam, de most nem álltam meg a nagyteremig. Beléptem, és körülnéztem. Sokan voltak. Európa varázsló elitje, de ez nem érdekelt. Fapofával sétáltam a levita asztaláig. Illetve amire azt hittem, hogy a levitáé. A roxforti asztalhoz ültem le, és ott is maradtam körülbelül fél órát, és akor vettem észre magam. Majd ijedten átültem egy másik asztalhoz... Ahonnan hamarabb távoztam, mert rellonos asztal volt. Ezután sikerült megtalálni az igazgatói asztalt, ahova szintén leültem. Amikor csúnya szemeket láttam magam körül, megkérdeztem a levita versenyzőinek névsorát, csak hogy ne tűnjek hülyének. Részegnek tűnhettem, csoda lesz, ha nem dobnak ki. Majd leültem a levita asztalhoz.
-Sziasztok!
Majd csúnya, szomorú pillantásokat irányítottam mindenkire, jelezve, hogy erről nem akarok beszélni, majd fejem az asztalra hajtottam.

Bál

A diákok serege kezdte meghódítani a terem ürességét. Már mindenki javában rophatta a táncot, de nekem egyáltalán nem volt kedvem hozzá. Sőt! Egyáltalán nem akartam lenni sehol. Leonie-val szerettem volna lenni. Kéz-a kézben, száj-a szájon. Erre a gondolatra ismét megtelt a szemem sós,  kedvrontó könnyel. Most igazán nem akartam szabadjára engedni, ki tudja, hol van most Ron erre a pillanatra várva. Biztos Leonie-val van... Egy könnycsepp gördült végig az arcomon. De nem én sírok a lelkem könnyezik, de akik nem ismernek azok meg sem érthetik... Sokan boldogak, de vannak akik nem, én, most az utóbbihoz tartozom, azt hiszem. Erre gondolni is rossz, de nincs kizárva. Ekkor könnymirigyeim befejezték a műszakcserét, és a következő műszak dolgozói aktívan hajtottak fizetésükért. Könnyek sokassága csordult ki szememből, de nem sírtam, csak könnyeztem. Nyakkendőmmel megtöröltem szemeim, mert úgy éreztem valaki figyel és felém tart. Emma volt, ismertem a levitából. Noha nem levitás, láttam, mikor Botondnál volt.
-Szia! Semmi.
Próbáltam fanyar mosolyt vágni, és csak remélni tudtam, hogy nem kérdez többet, de mégis. Kérdések sorakoztak válaszra várva. Nem szerettem volna válaszolni, sem könnyezni, de csak az első sikerült. A második majdnem. Egy kövér csepp kiabált, hogy jöjjön ki, és megengedtem. Szerencsére Niki jött, hogy megkérje Emmát, hogy menjen el, de ez csak részben lett igaz. Ő maradt. Felnéztem rá, de kényszerítettem, hogy üljön mellém. Nem akartam elvonulni egy sarokba. Az, hogy nézne ki. Büszkén néztem Nikire.
-Nincs semmi baj. Honnan gondoltad?
Kuncogtam, hogy leplezzem lelki szenvedésem.
-Jah, hogy az? Belerúgtam a küszöbbe, és fáj...
Idétlen mosollyal néztem rá. Néha azok szenvednek a legjobban akik mosolyognak.

McKenzie

Nem látta sok értelmét lemenni a nagyterembe, de lábai mégis oda vittek. Leült falatozni az asztal végére. Ismerős arcok sehol nem voltak, de emiatt nem is szomorkodott. Vidáman majszolgatta sütijét, csak azért, hogy teljen az idő. Ekkor történt meg az, amire végképp nem számított. Egy ismeretlen lány jött be az ajtón. Ahogy elnézte rendkívül vidámnak tűnt. Bódult állapotban ment körbe, és hirdette az igét. Ahogy elnézte, nem igazán volt magánál. Izgatottan ment oda hozzá.
-Szia. Úgy látom boldog vagy... Meg csinos.-
Kaján mosollyal rákacsintott. Remélte, hogy megismerheti. Még csak párszor látta, de az biztos, hogy nem ilyen ruhákban szokott sétálni. Végignézett rajta.
-Szép az a magassarkú, de csak, mert rajtad van.-
Kaján vigyora nem lankadt. Szembe állt vele. Leguggolt, és megfogta a cipője sarkát, majd fél lábát felemelte, úgy, hogy a sarka a fenekénél legyen. Elég közel volt hozzá, bal kézzel fogta a bal lábán levő cipőjét. Majd óvatosan, érzékien átkarolta a derekánál a jobb kezével. A lábát elengedte és kezei összefonódtak dereka körül, és magához húzta. Egy picit mozgatni kezdte a derekát.
-Nincs kedved táncolni valahol, szépség?
Hogyha látja rajta, hogy élvezi ezt a helyzetet, akkor két rövid csókot ad az arcára. Megfogja a derekát, és elvezeti táncolni. Nem tudta hova mennek, de neki tetszik ez a helyzet, pillanat.