30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Évnyitó ünnepély a Nagyteremben!

Megjelent az Edictum legújabb száma!

Elkészült a discord szerver, elérhetőség ITT!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet
Nagyterem - Emma McNeilly hozzászólásai (19 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Emma McNeilly
KARANTÉN


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15054
Írta: 2012. december 21. 15:50 | Link

Valentin
Emma öltözék

Eljött a Karácsony. Gyönyörű és magával ragadó ünnep, ami mindenki egy kicsit békésebbé és szeretetteljesebbé tesz. Emma igazán odavan ezért az ünnepért. A maga sajátságos módján éli meg minden évben, mondjuk eddig mindig a családjával töltötte az ünnep egészét, most mégis, ha már sikeresen felvették ide, és még idén beköltözhetett, akkor ki akarja az itteni mókákból venni a részét. Nagyon szereti az ünnepi forgatagot. el sem tudná képzelni az év végét e nélkül a csodás esemény nélkül, olyan neki ilyenkor mintha a második születésnapját tartaná, főleg, hogy az első Mikulás napján van. Talán ebből adódik az is, hogy annyira imád minden jellegű ünnepet. Az iskolában bált rendeztek, ami biztosan egy tökéletes köntösbe öltöztetett esemény lesz. Édesanyjával együtt vették a ruháját, ami csodálatosan tükrözi néha hercegnős, néha komolyabb énjét. Minden kiegészítője is ahhoz passzol, na meg a cipője. Nincs olyan lány, aki ne szívesen öltözne ki és jönne el szórakozni. Ha más megoldás nem lett volna, valószínűleg egyedül is benézett volna, de nem így történt. Még délelőtt összefutott egy kedves fiúval, aki kísérőjeként vele tart ma este. A kezdés előtt érkezett egy kicsivel, így volt ideje körülnézni. Nagyon szépen díszített terem és az illata is fenséges. Az egyik kisebb fa mellett áll meg, annak díszeit csodálva mindaddig, míg a kvíz győztesét díjazzák és elkezdenek befelé szállingózni az emberek. Saját asztalukhoz ballag és egy finomnak tűnő csokis süteményt vesz magához, azt kezdi el majszolgatni. Végignéz a társaságon, nagyon jó, hogy ilyen sokan eljöttek. Bár még alig kezdődött el és bárki beeshet. Partnere a bál megnyitója körülire ígérte az érkezését, így egy pohár italt tölt magának, amit szép lassan elfogyaszt, majd megkostól még egy fajta süteményt, ami nagyon ízlik neki, ennek egy erőteljes hümmögéssel hangot is ad, majd háztársaira mosolyog és iszik még egy pohár üdítőt. Következik a vacsora amit minden ház saját asztalánál fogyasztanak. Ez után elhagyja a Navine asztalát és visszatér a már említett karácsonyfához, hogy ott megvárja őt. Arcán az öröm tükröződik, megjelenik a kis gödröcske is mikor mosolyogva áll, szemeiben pedig ott csillog a kíváncsiság, hogy mit hoz ez az este. Nem volt eddig az a nagy bálozós, ez lesz az második ilyen alkalom az életében. Izgatottan ácsorog, még egyedül, és hallgatja a kellemes dallamokat a vacsorát követően.
Utoljára módosította:Emma McNeilly, 2012. december 21. 15:50 Szál megtekintése
Emma McNeilly
KARANTÉN


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15054
Írta: 2012. december 23. 01:42 | Link

Valentin



Nem sokat ácsorog egyedül, hamarosan többen is érkeznek a terembe, nem igazán figyel oda, belefér pár perc késés, gondolván magában. Nem az a számon kérős fajta, na meg igazából örül, ha eljön a fiú, még nagyon új ő itt és ez a lehetőség is nagyon megtisztelő már. Tetszik neki az esemény hangulat és nem hagyta volna ki semmi pénzért, most hogy itt van, pedig nem hagyná el a helyszínt, ha egyedül maradna sem. Kicsit mosolyog, magában ekkor érkezik meg Valentin. Aki nagyon aranyosan suttogott a fülébe. Felé fordul, majd azon nyomban széles mosollyal az arcán reagál. Próbálja azért leplezni izgatottságát amennyire csak lehet, de tényleg nagyon kellemes meglepetés számára ez az egész, ami itt történik.
- Egyáltalán nem. – Feleli kicsit meglepődve és nagyon halvány pírral az arcán. Valóban örül neki, hogy eljött a kísérője és nem egyedül kell itt lézengenie. Udvariassága és kedvessége igen megnyerő, biztosan jó nevelésben részesült. Ebben már az elején sem kételkedett. Ekkor érkezik a fiú kérdése, és a karnyújtás. Kétoldalt megfogja a szoknyáját és keresztezi lábait és meghajol. Majd a fiú kezébe teszi a sajátját. Mindezt úgy, ahogy belenevelték.
- Ezer örömmel.
Miután kimondta a tánctérre lépnek bal karját a fiú vállára helyezi, a másik a fiú bal kezében pihen, majd hagyja, hogy a fiú vezessen. Kedveli a bálokat és ezeknek a táncrészét is. Édesapja családja megkövetelte, hogy a legfontosabb táncokat megtanulja, így ezekben tökéletesen otthon van. Még mindig mosolyogva tekint Valentinre akihez pár szót majd kérdést is intéz tánc közben. Amennyiben a fiú sem bánja közelebb húzódik így a fülébe súgva köszönheti meg.
- Köszönöm a meghívást, tudod most érkeztem és tényleg jól esett, hogy ilyen fogadtatásban részesültem.
Mondja kedélyesen majd az alapkérdések között próbál válogatni mit is kérdezzen mit ne. Barátságos mosolya és kedélyes hangja nem változik egész idő alatt, talán csak kicsit bátrabb lesz. Próbál megismerkedni is a táncpartnerével, ilyenkor azért nyílik rá alkalom.
- Mióta jársz ide? Mivel látom, hogy idősebb vagy, gondolom Mestertanonc lennél. Mit is tanulsz most?– kezdi egy elég szokványos kérdéssel, most azért nem csacsog annyit, mint általában szokott, próbál nem túl rémisztő lenni így elsőre.

Szál megtekintése
Emma McNeilly
KARANTÉN


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15054
Írta: 2012. december 28. 01:55 | Link

Valentin


A kezdeti félelmet attól, hogy végül is magában lesz kénytelen eltölteni az estét hamar elszállt, hiszen megérkezett Valentin. Nagy örömet okozott ezzel a lánynak, amit talán még nem is érez mennyire jól esett Emmának. Az első udvariaskodáson és köszöntésen túl a modor, amit felé mutattak enyhe kis megilletődést vont maga után, próbálta palástolni, de a fiú mosolya nem azt erősítette meg benne, hogy ez nagyon sikeres lett. Ez a velejárója. Nagyon hamar zavarba lehet hozni, és sokáig képes emiatt a zavartság miatt bíborabbnál bíborabb színekben pompázni.
Csak tetéződik ez az egész a bókkal, amit kap. Ha a cél a zavarba hozatala volt, az nagyon is sikerült lesüti szemeit majd egy mosollyal néz csillogó tekintetével a partnerére.
- Te is igazán fess vagy. – mondja halkan, de a másik számára hallhatóan, majd tartásba helyezkednek és egy lassabb számra kezdenek el táncolni. Közben próbált beszélgetést kezdeményezni semmi esetre sem tolakodóan vagy erőltetetten, amint kicsit oldódik és nem lesz rajta úrrá a zavara már annyira nem is a beszédre inkább a táncra koncentrál. egyenes tartás, fej kissé megemelve, még ha ez csak egy iskolai bál is, ezek azok a rögzült dolgok, amikre büszke. Partnere is igen jó táncos. Tánc közben megüti a fülét, hogy ő is új még itt. Nem igazán tudja behatárolni itt az embereket neki itt mindenki ismeretlen.
-Igen? Nem tudtam, hogy más is van itt, aki hozzám hasonlóan később csatlakozott.
A tekintet által egy komolyabb hangját veszi elő de a mosolyt viszonozza. Érdeklődő típus, arról nem beszélve, hogy amúgy is felkeltette az érdeklődését Valentin.
- Igen idén végzek, és rengeteg minden érdekel, lehetőség van bőven még nem választottam nem volt köztük, amire azt mondhattam volna, hogy: igen ezt akarom csinálni életem végéig.. – mondja egy vállrándítással és a száját kicsit elhúzva, na nem mintha nem érdekelné, de egyelőre még szeretne körbeérdeklődni, hol milyen lehetőségek várják. Ezután is visszatér a vidámság az arcára, ezt már megtanulta az élettől. A sírás nagyobb energia befektetéssel jár, mint a mosolygás.
Hamarosan véget értek a lassú számok, egy mosoly kíséretében pont el akarta engedni a fiút mikor az az új zene ritmusára már pörgetni is kezdte. ezt egy kis nevetéssel reagálta le. Meglepődött már ezen is, de a java még hátra volt.  Már éppen kezdett szédülni, mikor a szám vége felé jártak. Magához rántotta őt Valentin majd eldöntötte elsőre egy kissé ijedt arcát mutatta és belekapaszkodott a fiúba, majd visszakúszott az a mosoly az arcára.
- Te aztán tudod, hogyan dönts le valakit a lábáról.
Mondja viccesen, majd már álló helyzetben még mindig egy kicsit szédelegve válaszol neki.
- Igen, az jól esne, és valami kapaszkodó is.
Mondja mosolyogva a végét majd hamarosan már az egyensúlyát is visszanyerve figyeli Valentint. Mikor tekintetük ismét találkozik, kérdéssel fordul felé.
- Eddig hogy tetszik itt? Van itt élet a mindennapokban?- érdeklődik a fiúhoz közel lépve, nem az a hangosan beszélős fajta, de pont elég ez a hangerő ilyen kis távolságra.
Szál megtekintése
Emma McNeilly
KARANTÉN


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15054
Írta: 2012. december 28. 21:44 | Link

Valentin


Mindig is híres volt bájolgásáról és kedvességéről Emma. Mindig mindenkihez túlságosan is jóhiszeműen áll, ez is csak abból adódik, hogy nem szereti a haragot és a haragtartást. Sokszor inkább enged ő, mint sem valami megromoljon az általa elképzelt idillben. Jelenleg azonban erre semmi szükség, a műveltségét némi kedvességgel vegyítve mutatja ki, szintén igen műveltnek tűnő partnere felé. Mikor a fiú fejtegetni kezdi a Véletlent és a sikeres egymásra találásukat, szépen mosolyog végig, bár e mögött a mosoly mögött azért már rejtőzködik némi mögöttes tartalom, de azt most leplezi.
- Igen, sikerült. – erősíti meg az iménti mondatrészét, kellemes lágy hangján. Boldog a tudattól, hogy még „új” még sem kell azt látnia, hogy mindenki ismer valakit ő az egyetlen, aki még senkit. Ez már az imént megváltozott. Legalább egy ismerős, ez is feldobja.
- Értelek. De már megvan az utad és ez a lényeg. – zárja le tömören, nagyon is érdeklődik Valentin iránt, de nagyon nem a szakokról szeretne most csevegni, ezt csak amolyan indító témának szántan. Ami meg a jövőjét illeti, az elég ködös, nem is az a baj, hogy nem tudja, mert voltak mindig is tervei erről-arról, de a családja nagyban próbálja befolyásolni őt, és amilyen kis szerencsétlenke szegény, legtöbbször ez sikerül is nekik. Bár edződött az eddig elmúlt évei alatt, de magántanulóként nehéz lett volna társaságoktól tanulnia, vagy azokkal alakulnia. Így még ha furcsán is hangzik, de 18 éves koráig megmaradt „Apa tündérkéjének” és a naivitása, pozitív világnézete továbbra is ott suhog a jelleme körül.
Már oldottabb hangulatban, bár még egy kicsit zavarban mosolyog vissza a felajánlásra. Egy bólintást követően belé is karol, majd az italok felé veszik az irányt, míg hallgatja kérdésére a választ. Érdekli is meg nem is, ez olyan kétes dolog nála, sosem volt az, akit csak a társasági élet vonzott, na de olyan se, aki ott gubbaszt naphosszat a könyvek között.
Elveszi a puncsot, majd ő is megemeli és koccintanak. Iszik egy keveset, közben látja, a fiú pásztázza a termet, majd az óráját nézi. Mikor ismét felé fordult a táncpartnere a szemeibe tekintve hallgatta.
- Őszinte leszek, nagyon örülnék neki. Szeretem a bálokat, de csak mértékkel… - mondja mosolyogva, majd leteszi a puncsos pohárkát. Ezután a szemébe nézve folytatja.
- Még nem igen tudom, mi merre van, rád bízom magam. – mondja kissé szelíden, majd elindulnak a fiú irányításával.
Utoljára módosította:Emma McNeilly, 2012. december 29. 02:05 Szál megtekintése
Emma McNeilly
KARANTÉN


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15054
Írta: 2013. március 3. 14:15 | Link

Alex a morci


Nehézkesen induló reggel, ez általában hiányzik Emmus szótárából, ám a mai nem indult valami könnyen. Első körben, ami nem volt a megszokott, arra ébredt, hogy barátnője, aki egyben szobatársa is, az íróasztalon fekve tért magához és mormogott. Valószínűleg tudatosult benne, hogy pár óra és vizsga. A körmeit szinte lerágta az éjjel, míg tanult, szerencsétlen. Ami Emmát illeti számára vége ezen időszaknak, az utolsó vizsgáját is ami szükséges volt sikeresen teljesítette. Nagyon büszke volt magára, hogy ezen a csatán már túl van. Viszont ez a büszkeség nem terjedt ki egy mosolynál tovább, ugyanis a pocakja morgásba kezdett, éhes. Mivel nem siet sehová, teljesen kényelmes tempóban kimászik az ágyikóból és a szekrényhez siet. Felöltözik, méghozzá egy kényelmes cicanadrágot vesz fel, hosszú kékes felsővel, meg egy fehér kardigánt. Fésülködés közben táncikál kicsit, teljesen rá vall, hogy mást ne mondjunk, örüljünk, hogy énekelni nem kezd el. Ennek az utolsó gubancos tincs kifésülése és gyomra újabb mordulás vet véget. Integet, és egy mosollyal elköszön a még szobában lévőktől, majd a Navine szárny irányából a Nagyterem felé vezet útja. Jól fog esni most valami finom reggeli.
Belépve csak néhány diákot lát szállingózni, valószínűleg a hozzá hasonlóan ma éppen ráérők azok. Háza asztala illetve az étel iránya felé indul.
Rántotta? Komolyan? Utálom a rántottát. Olyan, úh, jó szót sem találok rá. Egyszer ettem, de a borzalmas ízét még a só is tetőzte. Érdekesebbnél érdekesebb mimikákkal tudatja a környezetével is nemtetszését. Majd egy szendvics mellett dönt egy kis tejjel. Viccel, kicsit olyan mint a kiscicák, imádja a tejet, sőt apukája gyakran mondta neki, hogy mikor a fejét simogatják, gyakran olyan mint mikor a macska dorombol. Micsoda képességek, nem? Ezt azért nem kell reklámozni. Sokszor eszébe jut, hogy a nemrégiben örökbefogadott kis csöppsége hogy is van, de nemsokára minden bizonnyal meglátogatja.
Az asztalok között bandukolva, mélyen merengve tekintete egyszer csak egy kerekes székes fiút szúr ki. Kissé morcosnak tűnik. A kíváncsisága pedig nagy úr, tehát Emma egy félelmetes fordulattal, ami talán azért lehet ijesztő, mert sosem tudod, éppen kihez indul, célba veszi a Levitások asztalát. Úgyis olyan kihalt, csak nem lesz baj.
- De morcos itt ma valaki. Vizsgák vagy rántottás kaland? – Mosolyogva néz, miközben energiabombaként a srác életébe robbanva megszólítja. – Utóbbit inkább megérteném, az valami borzalmasnak tűnt.
Nem szokta észrevenni, ha zavar, de ilyenkor, mikor szükségét érzi a pozitív energiák áramoltatásának, ha lőnének rá se hagyná magára a célszemélyt. Új ismerőse mellett leteszi a tányérját, majd folytatja a csacsogást.
- Remélem nem baj, ha csatlakozom. Mondjuk, nem szívesen kerülnék bajba amiatt, hogy ideültem. Bár nem tűnsz elvetemültnek. – Mosolyogja telibe szegényt, aki valószínűleg a falra is mászik, ha rosszabb napja van.
Szál megtekintése
Emma McNeilly
KARANTÉN


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15054
Írta: 2013. március 7. 21:05 | Link

Alex a szendvicses társ


Pillanatig zavart vél felfedezni a fiúcskán, de hamar tisztázódik, hogy csak gondolataiba merült, ezért történt mindez. Az asztalba való vésésre csak elmosolyodik, fogalma sincs, ez mi lehet, lehet valami új hobbi amiről neki nem meséltek, vagy ebben a házban szokás a nevüket is a helyükre vésni? Ki tudja…Vállrándítással letudja gondolatait majd a visszakérdés egyúttal a földre taszítja az elkóborolt merengésből. Nem látta még őt, bár ez nem meglepő, a maga klubhelyiségében több időt tölt, mint az iskola más részein. Ez a nap is egy igen kivételes alkalom, hogy lemerészkedett, de itt az ideje igazán, hogy végre sok ismerőst találjon, aztán meg barátokat. Már előre belegondol, sokszor milyen lenne sok cuki kis baráttal együtt mászkálni. Ez egy picit le is hangolja, de ő az örökös mosolygásával, ezen is átlendül, most a kis morcihoz fordul.
- Nincs az a varázslat, ami rávenne, hogy megegyem. Jobban kedvelem a cuki kalandokat.
Vigyorogja telibe ismét őt. Aztán a maga melletti ülőalkalmatosságot még ki is húzza a fiú, micsoda illedelmes viselkedés ez. Még Emmuska kényelembe helyezi magát, addig biztosítja róla a Levitás, hogy igenis van mitől tartania, bármikor előbújhat belőle a pszichopata. Mondjuk már csak az kéne neki, lennének még izgalmak itt ma akkor.
- Azt nem tudom mi fog történni a következő pillanatban, de az biztos, hogy túl aranyosnak tűnsz ahhoz, hogy kárt tégy bennem.
Komolyra próbálja fordítani a szót, de kevésbé sikerül, hiszen ott bujkál a mosoly végig a szája sarkában. Nem megy neki ez a komolykodás dolog, sosem volt igazán olyan, aki el bírta hitetni azt, amit akart mindig túl szeleburdi és aranyos, még gonosz se volt az életében eddig, senkivel.
- Hmmm, igazából gyorsan összedobtam két nagy szendvicset, de kétlem, hogy ennyit megennék egyszerre. Szóval, fogadd el az egyiket, ez már majdnem olyan, mintha főztem volna rád, az meg elég szuper, mert olyat még csak a családnak sikerült eddig, meg egy elsős Navinésnek.
Mondja vidáman, majd nekikezd az evés előkészületeinek. Majd figyeli tovább a fiút, aki közben bemutatkozik, meg érdeklődik mért nem látták eddig egymást, majd homlokon csapja magát.
- Tudtam én, hogy eltévedek! Még itt is… – vakarja meg a homlokát. – Akarom mondani, Emma vagyok, Navinés. Ebből következik még miért nem láttál, oda még nem szöktem be soha. Hű, pedig biztos vannak nálatok is jó és vicces folyosók meg termek. De azért remélem, azért, mert veled eszem nem büntetnek meg.
Kezd el a kezeivel hadonászva magyarázni, arcának mimikájával pedig alátámasztja szavait. Néha túlságosan él benne a gyermeki kíváncsiság, talán ideje lenne kinőni, de még így - már nagykorúan - se az erőssége. Közben végigméri Alexet, nem ez az első alkalom, de most látja csak micsoda járgánya van.
- Ez a járgány eszméletlen, nem gondoltál még rá, hogy lángnyelveket fess ide oldalra – mutogat a kerekekre – és akkor gyorsabbnak tűnhetnél.  
Teljesen beleéli magát a saját ötletelésébe, szegény fiúnak időt sem hagyva az esetleges menekülésre.

Utoljára módosította:Emma McNeilly, 2013. március 8. 07:51 Szál megtekintése
Emma McNeilly
KARANTÉN


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15054
Írta: 2013. március 18. 17:25 | Link

Alex a Simbám  Cheesy


- Igen, az olyan puha és olyan rózsaszín, ahogyan el bírod képzelni. – Kacarászni kezd, majd egyből részletezi is tovább. – Az annyit jelent, hogy mókás és jó hatással van a kedvedre, nem úgy, mint ez… - Mutat a rántottára, amire utalgat.
A cuki levitás igazság szerint teljes joggal nézheti elmebetegnek Emmust. Az a sziruposság, ami a hanglejtéséből származik, kergetett már embereket fel a falra. Közben kedvesen felé nyújtja az egyik szendvicsét, aminek bátran neki is lát az időközben névvel is ellátott kerekes székes fiú. A dicséretre pedig csak nagyokat mosolyog. Valóban igazi kis szakácsnő, képes összerakni egy szendvicset! Ha még azt is tudná, hogy sütikét is tud készíteni meg kész 3 fogásos vacsorát még a végén megkérné a kezét, azt meg ugye nem kellene, mert hát még is csak egy ismeretlen fiú, meg juj, ugyan, ő hozzámenni valakihez, úgyhogy maradjon csak titokban ez egyelőre.  
A kérésre szó nélkül, de mosolyogva tovább pattan fel és száguld vissza oda, ahol készítette, gyorsan összeszedi a hozzávalókat és készít neki még egyet. Jókat mosolyog magában is Alex szavain, meg azon a vigyoron, amivel a szendvicset kérleli, úgymond. Hamarosan, bár nem egy ferrarie, de jó tempóban visszabaktat és leül ismét a már egyszer elfoglalt helyére.
- Tessék, de csak, mert ilyen aranyos vagy. – Kiemelten kedvesen mondja az aranyos szót, valahogy úgy, mint, ahogyan az anyuka szokta azt az újszülöttnek mondani, mikor először találkoznak. Igen, ez megint egy bizonyíték rá hogy nem százas a lány, maximum kilencvenkilences.
- Én sem hiszem, hogy Aurorok fognak elhurcolni innét, csak sosem lehet tudni, azért 1 tanév alatt még nem ismertem ki magam teljesen. – Mondja mosolyogva, és közben befejezi a saját szendvicsét, amivel jól is lakik. Közben már zúdul is az új téma amire reagálnia kell, kicsit sem leplezve a kíváncsiságát.
- Tér-idő szoba? Hű, ez nagyon jól hangzik, mitől olyan különleges? – Kezd bele, de gyorsan válaszol is. – Jajj, igen van fürdőnk meg Játéktermünk is, de a tetőtér az egyik kedvenc helyem.
Közben a formás kis kerekeit figyeli, jobbról is meg balról is. Adja az ötleteket, Alex pedig vevő is rá, ennek őszintén örül, hiszen általában kinevetik és egy „Jól van Emmu” mondattal ráhagyják, de ő más.  
- Nem vagyok egy Picasso, azt tudnod kell. – Kacarászik, majd folytatja. – De ha lehet, szeretném.
Nagy csillogó szemekkel néz, mint a cukorkaboltban a kisgyerek. Majd a járgányt figyeli ismét, amit már mind a két oldaláról megcsodálhat. Aztán egy békuska is előkerül. A kis szépség nagyon jól mutat, amit nem hagyhat szó nélkül.
- Jól áll a kerekeiden. – Mosolyog rá. – Megoldjuk, hogy jó páros legyenek a lángocskákkal.
Szál megtekintése
Emma McNeilly
KARANTÉN


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15054
Írta: 2013. március 28. 17:05 | Link

Simba - Záró Kiss


Pillanatok alatt összeügyeskedi Emmus a szendvicset újdonsült barátjának. Visszaigyekezett a levitások asztalához, ahová így másodszorra már bátran, mint aki haza megy, közeledett. Nem telt bele sok idő, hogy elvegye és már le is ellenőrizze a kész művet az ihletője. Vicces, de a szendvicsnek múzsája is van, jelen esetben Alex lenne ez a fantasztikusan inspiráló személy.
Pörgeti két falat között a szavakat neki a cuki fiú, de inkább arra figyel, amit a kezeivel csinál. Egy poharat kerít, és már tölti is fel neki, mint egy viszonzásként a szendvicsért. Hatalmas mosollyal elveszi tőle a poharat, még mielőtt belekortyol, reagál.
- Örülök, hogy ízlik. Nincs mit hálálkodni, szívesen készítettem. – Vigyorog, közben belekortyol az italba. – Érdekes olyan ez kicsit, mintha ilyen multivitaminos valami lenne. – Komolyan, tiszta értelmes magyarázás Emmus részéről, már csak a kezeivel való hadonászás hiányzott az összképhez. Kortyolgat továbbra is, úgy figyeli, az asztalnál még elő-elő bukkannak diákokat. Valóban nincs ma valami tömeges idevándorlás. De nem is baj, szereti ezt a barátságos embermennyiséget ma. Nincs szüksége a tömegre.
- Elsős? – Felkacag, majd komoly, szomorú bambiszemes képét villantja fel. – Tudom, hogy akkora vagyok, mint egy elsős, de ár Ötödikes vagyok, sőt ha a vizsgáim kijavítják, már Mestertanonc. – Kicsit morcin tekint rá, persze mókásan, nem sértődne meg, ezt a szája sarkában bujkáló mosoly árulja el, amit észre is vehet a mellette ülő.
Közben az évfolyamok utáni másik fontos témát vesézik ki, méghozzá azt, hogy kinél milyen érdekességek vannak házon belül. Csillogó szemekkel hallgatja a beszámolót arról a tér-idő szobáról, érdekesnek hangzik, egyszer szívesen megnézné. Aztán ő is mesél és kérdést is kap természetesen.
- Hű, van darts, billiárd meg az ehhez hasonló dolgok, kikapcsolódásra nagyon alkalmas, meg jókat lehet mulatni együtt. – Aztán még megissza a maradék gyümölcslevet, és rátér a tetőtérre. – Mert nyugodt rész, szeretek felmenni oda elmélkedni, néha a pörgés mellett kell egy kis nyugalom. – Igen, valóban fura ezt hallani egy két lábon járó energialabdától, de ha egyszer így van, akkor nem igazán lehet szépíteni. Mielőtt felállna az asztaltól, hiszen mind a ketten végeztek, még gyorsan visszatér a festésre.
- Képzeld, tudok ám ilyen ragadósat, hogy is hívják azt… – megvakarja a fejét, majd folytatja. – Matrica! igen, olyat, és azt leveheted, ha nem illik valamelyik csinos kiegészítődhöz. – Mondja bíztatólag, még kacsint is egyet a békára pillantva a járgányon. Felemelkedve ellép az asztaltól, barátságosan, igazából eléggé támadólag, megöleli a fiút, aztán egy „pápá”-val visszaindul a klubhelyisége felé. Ez is egy eseménydús étkezésnek sikeredett.  
Szál megtekintése
Emma McNeilly
KARANTÉN


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15054
Írta: 2013. június 2. 19:43 | Link

Mágustusa nyitóbál

- Boticicám, közben egy kicsit Zsoltika ^^ -


Valamiért minden ünnep alkalmával jön az a furcsa érzés, ami megbolondítja az embereket. Erre számos tapasztalt eseményt említhetne az utóbbi időszakból, de inkább a jóra, meg a szépre, és a megmagyarázhatóra emlékezzünk. Kezdetben itt volt a gyereknap, ami csodálatosan sikerült. A Navinében egy kedves ajándék várta az egyik teremben, egy szuper iskolai póló, de nem valami egyenruhás, meg nem is csak egy egyszerű feliratos, annál is szuperebb, de a lényeg, hogy örült neki, a leírása ráér később. Aznap reggel a szüleitől i kapott egy kis csomagot egy-két mugli aprósággal, kis képeslappal, meg egy kedves levéllel. Ilyenkor döbben rá arra, hogy ő már nem kislány, napokon belül 19 éves lesz, mégis egy 14 éves érzelmi világával tud együtt élni, ami hol jó, hol nem, belegondolni is rossz, hogy ezt más hogyan képes elviselni. Példának okáért itt van Boti, el nem tudja képzelni, hogy tudja őt szeretni mikor kicsit nyafis, kicsit kislányos, kicsit sok, igen, ez a jó szó. Bár pont ez az angyali és gyermekdedség az, amitől különleges nagylány tud lenni alkalmanként. Ezek az alkalmak többek között, a faluban nyílt iskolába való látogatások, vagy a mai bál! Egy szépséges rózsaszín, földig érő ruhát sikerült találnia, mellé a haját egyik oldalra fogta és összefonta, majd egy virágos díszt tett bele, olyat, mint a ruháján van. Annyira aranyos hercegnőnek érzi magát teljesen, picit Csipkerózsika, picit Hamupipőke, mindegyikükhöz tudna valamit, amit ma „kölcsönzött” úgymond tőlük. Remélhetőleg a királyfija is örülni fog. Azt beszélték meg, hogy Emmus elé jön és a Klubhelyiség előtt találkoznak. Időben, legalábbis szerinte, elkészült és el is indult kifelé, ahol Botus már tűkön ülhetett, mert ami a nőknél időben van, az másoknál nem biztos. Gyorsan nyomott egy puszit az arcára, aztán egy mosollyal jelezte, hogy indulhatnak. A fiúba karolva vonult be a Nagyterembe, ahol a gyönyörű díszítés, a fenséges hangulat és a vendégek is mind a Tusára jelentkezőket tisztelték meg.
A műsort, bemutatást és eligazítást követően, a Navine asztalától indult el a Drágaságot megkeresni, így a Levita asztala felé vette az irányt. Pár szó után, boti beszélgetésbe elegyedett, gondolta ő is keres valakit, de egy búbánatos fiúcskát pillantott meg, odaballagott hozzá, egyből előbújt belőle az a tyúkanyó, akinek nem kellett volna, ilyenkor túl segítőkész és néha akadékoskodó, de próbál tapintatos maradni. Látásból ismeri a fiúcskát, talán valami Zoli… vagy Zsigmond... nem, Zsolti?
- Szia! Mi baj van? – Kérdezi, közben megsimítva a fiú vállát, ha az engedi. – Segíthetek valamiben?
Ha jól sejti ennek köze lehet ahhoz a leányzóhoz, a kis vöröshöz a pirosaktól, ez, de jól hangzik, na, szóval, biztos megbántódott, lehet, új pajtása van? Mintha hallott volna róla, de ki tudja, egyelőre csak nem kéne rákérdezni, de a kíváncsiság nagyúr.
– Az a vörös hajú kislányka az oka? Vagy az a fiú? Én is láttam vele, a szőke, igaz? – Mondja kedvesen, próbál rájönni, hogy segíthet, mert fog, ha tetszik, ha nem, ő nem bírja a komorságot. Bár hozzátenné, hogy ahogy látja, a lányka jól érzi magát, meg a szőkécske is, vajon a Levitás fiú nem ült fel egy rózsaszín felhőcskére?
Utoljára módosította:Emma McNeilly, 2013. június 2. 19:44 Szál megtekintése
Emma McNeilly
KARANTÉN


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15054
Írta: 2013. június 2. 23:38 | Link

Mágustusa nyitóbál

- Boticicám, de most épp Keith -


Azért azt meg meri kockáztatni, hogy az ő életében ez nem lesz nagy esemény, de aztán ki tudja. Igazából a készülődése sem azt mutatja, hogy most aztán ez valami fenomenális lenne, inkább azt, hogy imádná az egészet, ha jól tudná magát érezni. Mindenkivel. Ő nem válogat, neki mindegy, hogy picike, vagy felnőtt, hogy melyik házba való, mi a beosztása. Egyszerűen kedves és emberbarát. Ritka pillanat mikor ez nem így van, sőt, nem is nagyon volt még rá példa. Nem az utálkozásról híres, nem is az erős szavakról, illetve az unszimpatikusság sem található a szótárában. Tényleg egy kis szeretetbuborék van körülötte, mondhatni odavarázsolva. Révay bácsi biztos megdicsérné egy ilyenért, de nem varázslat, legalábbis nem az, amit mindenki feltételez ebben a közegben. Ez a személyisége velejárója, és ezt nagyon szeretik egyesek kihasználni, ő csak felhasználni és segíteni, de ezt se értékelik sokan. Most is, a megérkezés meg egyéb fontosabb körök után az anyai énje előbújik és próbálna egy picit beszédre bírni egy magányosan őrlődő fiút. Nem megoldás hagyni csendben sírni, és az sem ha hallgatunk, a kérdések jók, ha fájnak akkor is, lehet, hogy az időzítés vagy a számuk nem, de szükségesek, és ezt mindenki máshogy látja. Többek között a levitás kisasszony is, aki valami óvó dámát próbál elővezetni elég erőteljes, otromba és semmi esetre sem kedves stílusban. Embertársával, ráadásul egy vélhetően nála idősebbel beszél, arról megint nem beszélve, hogy körülbelül megmondja a másiknak, mit tegyen. Milyen jó, hogy jobban tudja, hogy siet-e Emmus vagy sem, igazából abban a pillanatban törik el a mécses, elég is volt neki ennyi, jelenleg nem érzi úgy, hogy neki is emberszámba kéne vennie őt. Hirtelen indulna el, közben véletlenül a ruhájába akad és egy rosszul irányzott mozdulattal a helyet változtató dáma bokájába vagy vádlijába rúg. Hupsz.
A krokodilkönnyekkel küszködve távozik a párostól, meg úgy az egész levitától. Most egy kis távolság kell ezektől, muszáj, mást nem tehet. elkezdenek arcocskáján legördülni a krokodilkönnyek, de letörli, és mosoly félével álldogál a bejárat felé. Komolyan, ezek után az első ember aki bejön megöleli, tök mindegy ki lesz az, szüksége van erre.

Szál megtekintése
Emma McNeilly
KARANTÉN


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15054
Írta: 2013. június 4. 18:13 | Link

Mágustusa nyitóbál

- Keith, Rius, Boticicám -


Jelenlegi kedvében pillanatok kérdése lenne, hogy az őt éppen beborító rosszkedve távozásra bírja, aztán mégsem így történik. Az eseményt és saját magát többre tartja holmi gonosz lényektől, nem igazán tud gondolataiból se cifrábbat előkotorni rá. Soha nem voltak ellensége, volt már megbántva, d mindig volt oka, ezért nem alakult ki hosszabb távra utálata senki iránt. Nyilván voltak pillanatok, mikor az „annyira utállak” és a „vinne el a kaszás” megfordult a fejében, de e most nem annak az ideje, hogy ezt felidézze és a Levitás hölgyet ide sorolja, inkább okosabb lesz. Pár szipogás után próbál felülemelkedni a dolgon, mikor egy ismerős Szőkeség ballag oda hozzá. Valamikor volt egy futólagos találkozások, mármint ez főleg a fiúcska részéről volt olyan gyors, de a kedves ajándékról meg fogja jegyezni. Egy aranyos kis festménykét nyomott a kezébe, máig tisztázatlan okokból, bár egyáltalán nem bánja, hogy elfogadta. Kicsit szeleburdi, kicsit különc, de mindenesetre cuki a kis piros.
- Szióka Keithe. – A csengő-bongó vidámság mosolyra készteti, egy fokkal jobb kedvvel reagál neki és még egy kis mosolyt is kap az új beszélgetőpartner. Valahol itt érkezik el abba a tudati állapotba, amire már utaltunk és a hirtelenség vezérletével öleli meg és szorítja magához Coltrane-t. Pillanatokig öleli, a szuszt azért nem akarja kiszorítani és minden csontját épségben meg akarja hagyni. Mondhatni most már azért jobban érzi magát, meg képes figyelni is a másikra, hiszen eljut a tudatáig a süti felajánlása.
- Hát, őőő, igen, egy süti jól fog esni. – Kezd bele amolyan, nem szorongás, de hagyjuk magyarázatba. Tulajdonképpen sértettség, vagy ahhoz hasonló, ezzel azért meg lehet bántani az embereket, úgy látszik sokan nem törődnek ezzel. Közben kedvesen érkezik a süti. Hmm, az első harapás után elégedett hümmögésbe kezd, cseresznyés, azt nagyon szereti. Képzeli milyen jóllakott óvodás feje lesz utána, de az édes mindig gyógyír.
Falatozásuk közepette érkezik meg Adria. A lányra ránézve, főleg a hajára, egy kicsit kuncog. Ebben eléggé benne van a keze munkája, de erről később is ejthet majd szót még. Bár mit ne mondjon, nehéz menet volt. Amit pedig utána kapott, másnap, mikor nagyjából már magához tért Adria, hú, azt senki nem tenné zsebre. Azért reméli, hogy lassan elmúlik a harag, de elismerhetné a háztársa, hogy azért jól is tud az kinézni, bár nem ezen eseményhez, ezt elismeri.
- Szia Rius. Szép a ruhád! Te meg igazán fess vagy Keith! – Mondja egy kis mosollyal, majd az utolsó morzsáig eltünteti a süteményét. – Nem tudom, próbáltam kedvesen segíteni, meg érdeklődni, erre az a barna ott mellette szépen szólva eltessékelt. Veled mi a helyzet, Szervező kisasszony? Nehéz a munka? Volt fennakadás?
Érdeklődik, hátha előrébb lép a megbocsájtás útján, na meg előrébb lendíti a társas kommunikációt, mert Riát mindig egyedül leli valahol, majd most elkezdjük bevetni a társasági fegyverzetet, vagy minimum magát veti be, meg valószínűleg a Szőke fiú sem hagyja, hogy elcsászkáljon magányoskodni.
Fél szemmel azért visszakacsintgat a kék asztalhoz, nem mintha a gonoszokra lenne kíváncsi, hanem felfedezte Botit, ismét. Néha rá-rá pillant, meg cuki mosolyt is kap a lovagja, de aztán a lányokra irányítja minden figyelmét.  
Utoljára módosította:Emma McNeilly, 2013. június 4. 18:13 Szál megtekintése
Emma McNeilly
KARANTÉN


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15054
Írta: 2013. szeptember 24. 19:45 | Link

Évnyitó/záró

- Navinések, Rius, Boticicám -


Ez ma egy olyan nap, amire Emmus szíve nagyot dobban. Egész tanévben gürcölt, tanult, dolgozott, segített Véda néninek és a háznak, most pedig meglett a gyümölcse. Az egész ház szorgoskodása mutatkozik meg, mikor belép a nagyterembe majd, el sem hiszi. Gondosan nézelődik végig a szekrényén reggel, egy csinos ruhát vesz ki, amelyre Navinés talárját veszi majd fel, csinos akar lenni, bár a letörölhetetlen mosolya így is öltözteti. Minden fenségesen alakult körülötte idén. Nagyon jól mentek a vizsgái, megnyerték a házkupát, Botival már egy éve boldogok, jajj, olyan cuki gerlicésen. Erre az alkalomra Botival, akit nagyon hiányol mostanában és Riussal, akivel éjjel-nappal szorgalmizott, fog érkezni. Ria nem volt elragadtatva a dologtól, de nem hagyja antiszockodni őt Emma, esélye sincs rá. Bár nem az a durva típus a leány, de nem riad vissza most attól, hogy lerángassa a szobából, itt kell lennie, ez a lány emberfelettit teljesített, ha ő nem lett volna, meg Rud, Zoé, Zora, Mary, Lotte, Noel, Ágoston… meg megannyi kis navinés, most nem lehetne az övék a kupa, ezt együtt kell ünnepelni. A felfokozott állapot talán, ami erre a cselekedetre bírja Mucit, de sikerrel jár, Ria is szépen felöltözik (természetesen Muci hatása érvényesül) majd el is indulnak le. Közben Ruddal is összefutnak, akit egy hatalmas mosollyal üdvözöl, és követve a példáját, a nagyterem felé veszik az irányt.
Nem sok időbe telik, mire megérkeznek és belépnek. Szemet gyönyörködtető és szívet melengető ez a látvány minden unikornisnak, ami eléjük tárul, az érkezéskor, feltekint az unikornisra, ami büszkén feszít értük, még egy örömkönnyet is elmorzsol, majd Botihoz fordul.
- Cicám, később találkozunk.
Azzal egy puszit nyom a szájára, amibe rendesen bele is pirul, majd kuncogva fordul vissza Riához, és vonul vele a többiekkel együtt saját asztalukhoz. Reméli, minél többen jelen lesznek. Már nagyon kíváncsi, ki lett az iskola első, kik az évfolyamelsők, ki lett a legjobb házvezető és a legjobb helyettes, nagyon-nagyon szurkol Véda néninek, meg természetesen Pista bácsinak is, reméli, hogy ők is büszkék lesznek az este végére. Helyet foglal, közben Riára tekint.
- Na, legalább azért, mert értünk van kicsit jól érezhetnéd magad, tudom, hogy rossz, de majd segítek!
Mosolyog rá, mert igen, tisztában van vele, hogy Yannick itt az a nagy bántalom, ami ezen irányba sodorja a lányt, de majd szárnyai alá veszi szegényt, ha akarja, ha nem. Közben minden érkező Navinésnek int és mosolyog rájuk, mindannyian, egytől-egyig megérdemlik ezt.
Szál megtekintése
Emma McNeilly
KARANTÉN


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15054
Írta: 2013. október 10. 12:29 | Link

Évnyitó/záró

- Navinések, Rius, Vivcs, Igazgató, Boti -


Úgy tűnik a mai napon nem csak az Emmus nevezetű bomba fog becsapódni, hanem Vivi is előszeretettel csatlakozik ehhez. Már szélesedik, az amúgy sem csekély mosolya és integet ezerrel vissza a lánynak, mikor észreveszi. Igazából már a házuk tagjainak nagy többségét ismeri, egytől-egyig mindenkivel szorgalmizott együtt, vagy volt órán, bár lehet, csak azért integetnek neki, mert itt virít sárgában.
- Természetesen segítek. – Még mondja Adriának, majd tekintete Vivire irányul, hiszen lényeges momentum, Superwoman megérkezett és a körülöttük zajló események is pörögnek, amik igencsak érdekesek. Kezdve azzal, hogy a természet érdekes játék, hogy annyi tiszteletteljességgel áldott meg csak egyes rellonosokat, amennyivel. Komolyan, már majdnem meglepődött volna, ha nincs valami, jelen esetben a terítő színezgetése, hát, ennél azért jobbra számított tőlük. Ez a gondolatmenet távol állna Emmától, de elég feszült hónap van mögöttük ahhoz, hogy az aranyos énje mellé beférkőzzön a valóságlátás is.
- Szia Vivcs. Mi újság?  Te is jól festesz, egyébként mondasz valamit, de ahogy látom, a sárga nem mindenki tetszését nyerné el. - Ezzel a rellon asztala felé bök, mikor Vivi épp figyel, közben szép lassan befut Véda néni is, akire bátran mosolyog, hiszen idén sokat munkálkodtak együtt Sárkánytan órákon, még órát is tarthatott egyedül, amiért nagyon hálás, a többi tapasztalatról nem is beszélve, amit szerzett, ennek biztos hasznát fogja venni a jövőben. Hallgatja Adria és a hávé néni lányának párbeszédét még mindenki elcsendesedik, aztán az Igazgató elkezdi a szokásos levezénylést. Minden házat megtapsol, de természetesen a saját házuk és Véda néni kapja a legnagyobb tapsot, az egyéni címekért, és a Navine kupa átvételéért. Az asztalt elég jól látja ahhoz, hogy feltűnjön neki a babrálás is a kupában, illetve utána mellette, ha a sejtései nem csalnak –főleg, hogy az imént jött ide hozzá gratulálni a kis tündérke- beugrott Flóra is ünnepelni a házzal, bár meg kell hagyni a módszerei igencsak különösek. El is neveti magát, de büszkén tapsol tovább, aztán az év diákja díj átadásán kicsit meglökögeti Adriát, egy amolyan, héj, indulj már módon, miközben felé is tiszteletét fejezi ki. Ezután jön az a pont, amit nem bír ki sutyorgás nélkül, Vivi felé fordul.
- Az én drágám tök jól fest ebben a szerelésben, nem? Rud adta kölcsön reggel… - Meséli, közben figyelmesen várja a folytatást, még átveszik a jutalmakat és megkapják a tapsokat. Folytatódik a jutalmazás, haladnak szépen előre, mindenki megkapja a megjáró tapsot, azonban az évfolyamelsőknél, mikor a hatodik évfolyamhoz ér az Igazgató bácsi és az ő nevét mondja hatalmas meglepődéssel az arcán kel fel és sétál ki. Megköszöni, gratulál először évfolyamtársának, majd a többieknek. Végül elveszi a jutalmát, meg mindent, ami jár és vörös pofival, mert ennyi ember előtt eddig nem kellett leledzenie, visszasétál az asztalához. Ám szinte alig van erre ideje, hiszen pont leülne, mikor az Év Navinéseként ismét jelenése van, a szintén évfolyamelső Vivi kezébe nyomja az ajándékait, majd indul ismét ki, sűrű ez az évnyitó/záró, de természetesen csakis pozitív értelemben. Ismét gratulál a többieknek, azaz próbál. A Legrellonosabb rellonostól azért tart, mert nem sok szépet hallott eddig a cím birtokosairól, mondjuk a rellonosokról sem. Megint kap dicséretet, virágot és könyvet, amit mosolyogva átvesz, majd a kézfogások után visszaballag a helyére és kíváncsian várja az új tanárok bejelentését, de előtte még a kviddics a téma. Ehhez nem igazán tud hozzászólni, bár ügyesnek tartja azokat, akik csinálják, meg is tapsolja a tavalyi év bajnokát, főleg, mert Adria is köztük van, meg az újjá alakuló csapat kapitánya Zoé és Zora húga lesz, de ennyi. Végighallgatja kik az új tanárok, majd mikor hivatalosan is vége mindennek tekintete Botit keresi, akit hamar meg is talál. Megfogva a díjakat, ajándékokat, amik mögül alig látszik ki elindul felé, majd együtt fogják elhagyni a nagytermet remélhetőleg.
Szál megtekintése
Emma McNeilly
KARANTÉN


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15054
Írta: 2014. március 22. 13:24 | Link

Évnyitó/záró - Boti
-Öltözék.-


Ez az év a vártnál is nehezebben zajlott. Annyi minden sűrűsödött össze, hogy igazából órák se lennének elegek ahhoz, hogy röviden össze tudja azt foglalni Emma, így inkább csak pár momentumot emelve ki üzent haza, hogy csak egy hétvégére tud hazamenni, mert állásinterjúja lesz, ismét. Örömmel fogadták, de féltették is őt. Egyrészről, végre felnőtt a kicsilány, aki nem olyan régen még a házban szaladgált boldogan, bújócskázott, hajtogatott és karkötőket készített, másrészt viszont nem egyszerű szakmákat választott, mind a kettőnek van bőven hátulütője, bár azt egészen jól fogadták, hogy a tanári pályát környékezi, attól meg majd kicsattantak, hogy a sárkányok egyelőre a listán hátrébb kerültek. Tisztában vannak a szülők Emma ambícióival, amikben biztosak, hogy komolyak, hiszen mindig is olyan volt, aki ha nekiállt valaminek, annak oka volt és véghez is vitte, vagy így, vagy úgy.  Egyelőre Véda nénit, a mentorát értesítette csak róla, mi is a helyzet most, hogy sikerült mindez, de hamarosan le fog hullni a lepel, hiszen jön az évnyitó és záró ünnepség. Még a vizsgaidőszak előtt kapta el pár szóra, Botit keresve a kékek vezetőjét is, aki egyébként egy tündéri teremtés, és még mindig kicsit különös számára, hogy egy ekkora lánykában, akit simán közéjük illesztene, hogy lehet ekkora vezetői képesség, hiszen győzelemre vitte a házat!
Felhúzott egy egyszerű és kedves ruhácskát, a piros harisnyáját, meg egy magassarkút kapott mellé, mert hát nem egy égimeszelő, na. Boti meg olyan magas, jó, igazából abban reménykedik, hogy most legalább találkozik vele, mert az elmúlt időszak egy kapcsolati katasztrófa, mert mindig csak kis időre, alig-alig látta. Neki is rengeteg dolga volt, Emmának is. Éppen ezért csillogó szemekkel kapta fel kezébe még a talárt, ami egyelőre ott pihen, és sietősen indult meg lefelé a nagyterembe, ahová, szokás szerint nem érkezik meg időben, de csupán csak azért, mert egy pillanatra megállt az igazgatónak köszönni és Szendrei tanárnővel beszélni pár szót. Amint azonban lezárta az eszmecserét, belépve a zsibongó tömegbe, tekintete a sárgácskákat kereste, az ismerős tekinteteket, illetve Botit.
- Sziasztok.
Csiripelte az ismerősöknek oda kedvesen. Hamar ki is szúrta a fiút, átvágtatva a tömegen, amiben néha majd elveszik, pontosan mögé érkezett, és kicsit lehajolva hátulról átkarolta és hozzábújt. Azon már csak mosolygott, milyen kis mókás, hogy tavaly Rud talárjában feszített itt a kedvese, idén pedig a navinések között üldögél. A mellette ülő lánykát már ismeri, oda is biccent felé, aztán végre Botihoz szól.
- Úgy hiányoztááál!
Csókot nyom az arcára, aztán elengedi, hogy a talárjába bújjon, majd leül mellé, úgy, hogy szembe fordul vele, a mosolya egyre szélesebb lesz, a szemeiben pedig ott csillog a boldogság, belülről majd felrobban az örömtől. Legszívesebben ugrándozna és össze, meg vissza, meg át, meg keresztbe ölelgetné. Ez utóbbiból nem is fog engedni valószínűleg.
- Hogy mentek a vizsgák? Felagund professzor kegyes volt? Jártál otthon te is?
Nem, ezzel nem célozgat, csak eszébe jutott, mert az anyukája nagyon kifaggatta most már sokadszorra a fiúról, az apukája meg pláne, mikor otthon volt. Közben, tőle nem meglepő módon, megint öleléssel halmozza el Botit, aztán meg felbátorodva csókolja meg, mikor éppen nem beszél.
Szál megtekintése
Emma McNeilly
KARANTÉN


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15054
Írta: 2014. április 8. 11:03 | Link

Évnyitó/záró - Boti
-Öltözék.-


Bár kívülről nem látszik rajta, de már a megérkezés pillanatában ott volt a gombóc a torkában, hiszen tudta, hogy ma derül ki, felveszik-e tanárnak, avagy sem, ráadásul úgy néz ki, utoljára ülhet ehhez, a számára nagyon kedves asztalhoz. Minden mosolygós arcot látva, csak egyre jobban belemélyedt ebbe a gondolatba, hogy nem akar tőlük elválni, nagyon megszerette őket. Alapból nagyon könnyen köt barátságokat, a háztársaihoz, meg a navinésekhez képest úgy alapból hamarabb gondolja komolyabbnak ezeket, így hozzájuk is kötődik. Abból is adódhat, hogy nagyon későn került ebbe a szocializáltságát hozó közegbe, ki tudja. Mindenesetre, amint megpillantja a párját, fellélegezve lépdel hozzá és öleli át őt, szüksége volt már erre.
Nagyon örül neki, mer tényleg ritka, hogy szabadidejük legyen, ha meg van is, biztos akad valami mellék tevékenység, ami elveszi azt a kevés lehetőséget is, de mire másra, ha nem erre jó ez az évnyitó. Kissé késlekedve, de még az igazgató nyitánya előtt érkezett be, majd gyorsan a talárt is magára kapta, aztán huppant kedvese közelébe.
- Gratulálok, akkor jó évet zártunk…
Hatalmas mosollyal néz rá, még az ölelési roham előtt. Nem véletlenül mondja így, ebben a maga részéről is benne van minden. Bár az utolsó pillanatokig izgult, hogy Holden professzornak írt vizsgája milyen lett, az volt a sorban az utolsó, és azon múlt sok minden… Igen, az a sok minden, talán itt az alkalom nekiveselkedni annak a nagy-nagy tervnek, aminek nekivágott, de csak az évnyitó után fogja megtudni, sikerült-e.
- Hát, a vizsgákkal nem volt gond, amiből lehetett, mindegyik Kiváló lett. Most más miatt izgulok egy picit… - Süti le a szemeit, aztán rá is tér inkább első körben az otthoni dolgokra. – Csak egy rövid látogatást tettem én is, anyu pedig egy perc nyugtot se hagyott, folyton kérdezgetett rólad, meg érdeklődött mikor ismerhet meg személyesen.
Nevetgél kicsit ezen, mert tényleg nagyon aranyos, de olyan, mintha egy tini lány első szerelméről lenne szó, jó ebben a mondatban több igazság van, mint azt megszoknánk egy 20 feletti lánykától. Közben az Igazgató is nekikezd a szokásos indításnak, a házkupát gyorsan átadja, mindenkinek gratulál. Ekkor azonban egy kisebb csetepaté, ami szó szerint bűzlik, keletkezik a nagyteremben, bár szerencséjükre a tanári kar tagjai hamar kezelni tudják az ügyet, így a hirtelen riadalom csillapszik, és lassan mindenki visszatér a terembe.
Az iskola legjei kerülnek elő ezután, majd miután mindenkit szépen megtapsolt, elérte a vizsgákhoz, és Botival együtt kivonultak és kezet fogtak Gyuri bácsival, az igazgató pedig büszkén mosolygott rá, megnyugodott egy kicsit, még visszaértek a helyükre.
- Van egy… meglepetésem. Szóval, tudod, mert sokat meséltem, hogy imádom a kutatói munkát, de a tanításba is beleszerettem itt. Így hát tettem egy próbát, és a vizsgáim függvényében beadtam a jelentkezésemet az igazgatónak.
Miközben mondja, már Árminnál van a szó a kviddics kapcsán, Emma sosem élt együtt ezzel a sporttal, szóval nehéz lenne azt mondani, hogy lekötné a figyelmét, a jelen mondottakkal szemben, nem is így történik. Így hát kiböki végre az egésznek a lényeget.
- Azért is késtem kicsit, mert éppen vele beszélgettem, és nagyon úgy néz ki, hogy tanár néni leszek ettől a tanévtől.
Szinte mosolyog a hangjával is, mert ő nagyon boldog tőle, reméli Ő is hasonlóan tud vele osztozni ebben a boldogságban majd, és nem érzi ezt korainak, vagy soknak, esetleg nem néz rá emiatt rossz szemmel. Persze ezeken már rég végigfutott magában a jelentkezéstől, milyen lesz a dolog visszhangja, de mély levegőt véve, egy kis önnoszogatás után, benyújtotta a papírokat. Amin vége ennek a kis rendezvénynek, alig várja, hogy azt a kis időt, amit a mai nap még megenged, legalább Botonddal tölthesse, ebből kifolyólag ad egy puszit neki még az ajkaira, aztán fel is áll a helyéről, hogy elinduljanak. Érdekes, hogy ismét a Navinénél kötött ki, bár most annyira sok rosszalló tekintet nem jött feléjük, mint korábban, jó, akkor vastagon benne volt az is, hogy a Navine elvitte a Levita elől a házkupát…

Utoljára módosította:Emma McNeilly, 2014. április 8. 11:05 Szál megtekintése
Emma McNeilly
KARANTÉN


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15054
Írta: 2015. október 29. 01:22 | Link



Zaj, tömeg, ricsaj, sötétség... "pokol". Egyik sem tartozik Emma kedvencei közé, mégis valami hihetetlen sugallat után, pár év után először lett újra kedve az ünnephez. Különös, bár tény, hogy alapvetően nem egy olyan ember, aki mogorva lenne, vagy ne szeretné az ünnepeket, csak egész máshogy néztek ki ezek már nem diákszemmel. Belegondolva nem is igazán érti magát, hogy mi ez a nagy lelkesedése, ahogy egyedül, vigyorogva készülődik.
Talán a cukorkabolt dekorálása ihlette  meg, vagy fogalma sincs mitől az energiája. Mindenesetre ahogy a házba élet költözött és mindenki elkezdett készülődni, magukra hagyta a csibéit és ő is ezt tette a saját szobájába. Szerencsére egész sok ideje volt felkészülni és nem egy bonyolult jelmezre esett a voksa. A zöld dresszt hamar feldíszítette levelekkel, majd előszedte a vastagabb harisnyát is, amit felvett. Ahogy végignézett magán a tükörben hihetetlen mód kevésnek érezte a viseletet, és kétszer is meggondolta kimenjen-e így. Végül a kiegészítők felé terelte inkább a figyelmét. Felkerült a kesztyű, keresett egy illő, zöld magassarkút, majd megfogta a pálcáját. Nem telt sok időbe még jobb lábán körbefuttatott egy növényt, egész a csípőjéig, ahol ráfonódva abbamaradt a szál. Majd megismételte ezt törzsén keresztbe, mintha féloldalas pántot kapna. Már csak a smink és álarc volt vissza. Nem vitte túlzásba az elmaszkírozást, de azért egész hatásos lett. Végül a vörös tincseinek élénkebb színt adott és göndörséget. Végül boldogan konstatálta: végzett.
Mély levegőt vett, majd kisebb kerülővel áttért a megfelelő szárnyába  a kastélynak. Komótos koppanásokkal jelzi a kihalt része lépteit cipője, ahogy közeledik azonban a kiszűrődő hangokkal találkozik csak. Megigazítja a kisebb álarcot magán, majd mosolyogva lépi át a bejáratot. Elismerően bólogat a dekorációra, a DÖK kitett magáért.
Ismerős arcok után kutat, de talán egyedül is meglesz ha nagyon kell.
Szál megtekintése
Emma McNeilly
KARANTÉN


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15054
Írta: 2015. október 29. 19:27 | Link



Ahogy a terembe lépett furcsa érzések kerítették hatalmába a ténytől, hogy eljött. Élvezte is a dolgot, az utóbbi időben mintha elkezdett volna élni, amihez ez is hozzátartozik. Mégsem érezte egészen helyesnek. Jöhetett volna másodmagával is, viszont nem akart senkit a saját elképzeléseivel terhelni, ugyanakkor azért csak szólhatott volna merre is tűnik el ma este. Valahogy nem tudta Kornélt elképzelni itt, így nem akarta volna  elrángatni, Zoét már nem látta sehol, ő biztosan itt van valakivel, de szinte biztos nem szúrja már ki, így inkább az ételes és italos rész felé megy, ahogy ingatja a fejét jobbra és balra. Elsőre sikerül megúsznia a szívrohamot, amikor szeme sarkából kiszúrja a lengén öltözött fiút, azonban mikor az a privát szférájába mászik, reflexszerűen kezd el hátrafelé dőlni, mintha ezzel megúszná. Majd lép is párat ellenkező irányba az új ismeretségtől. Eléggé meglepődött, sőt, kifejezetten a frászt hozták rá.
- Neked is szia. - Kezd bele bátortalanul, de a hozzáállásból ítélve a másiknak is ugyan annyi fogalma van róla kivel beszél, mint neki. - Méregcsók, ha mond valamit. És te...?
Grimaszolva végigpillant saját magán, aztán jobban megnézi új ismerősét. Határozottan úgy tudná jellemezni,  mint egy nagyra nőtt óvodást. ezen pedig miután megtalálta a másik tekintetét nevetnie kellett. Neki hamar egyértelművé vált a másik szerelése, de elhúzott szájjal fojtotta magába a kérdést: hol hagyta a ruháit a másik? Egyelőre nem nagyon tudja mivel áll szemben jobb óvatosnak lenni, nem?
- Nem fázol?
Persze, a pokolban kinek van hidege? Van ilyen szó? Mindegy, már van, a lényeg hogy végül nem maradt benne a kérdés, amit korábban magában boncolgatott, inkább egy közeli asztalról süteményt vett magához, még toporgott a fiú környékén. Az igazság az hogy látszott is rajta, hogy rettenetesen meg van illetődve még az előző akciótól. Zavarban volt, de a fényviszonyok meg a smink legalább az arcát leplezték. Lassan kezdett a sütemény pusztításába, miközben figyelte a többi már magát jól érző beszélgető vagy éppen táncoló személyt. Elvigyorodott, ahogy felfedezett egy-egy navinést. Örült nekik, nem is azért jött hogy ellenőrizze őket, így hamar be is fejezte a nem túl kedves bámulást.
Szál megtekintése
Emma McNeilly
KARANTÉN


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15054
Írta: 2015. október 29. 22:54 | Link



Elszaladni? Ha tehetné inkább elszublimálna vagy elteleportálna, hirtelen és nyomtalanul. Teljes sokkba kerül lassan és hihetetlen módon kezdik kifejezetten zavarttá tenni. Tény, hagyta, hogy szóba elegyedjenek vele valamennyire. Bár már majdnem negatívba jött hozzá a fiú, szóval mit tehetett volna? Meg amúgy se barátságtalan, sosem tudna az lenni.
- Nem szaladok, ebben a cipőben biztos nem. - győzi meg magát is igazából, hogy ha akar, ha nem, maradni kell, de hát lehet csak ő reagálja túl, nem? Ritkán kerül ilyen helyzetbe idegenekkel, lehet ez tök normális - nem, nem az, de túl naiv lenne ezt beismerni - és bízik benne, hogy belejön. Bele kellene, mert furán festhet, ahogy zavartan csak kis lépésekkel, de menekül a "macsó" elől. Vigyorogva csóválja meg a fejét a jelmezismertetésen. Hát, az tuti, hogy nem semmi, ahogy itt előadja magár a srác. Egyébként ebből az aktivitásból nézhetné eridonosnak, de a pofátlanság még benne is elindítja a vészvillogót hogy rellonos diákkal lehet dolga. Nem akarta ő megsérteni, se semmit a kérdésével, de láthatóan furcsának sikeredett. Vélhetően teljesen más nézeteik vannak.
- Nagyon találó viselet.
Próbál valami pozitívat mondani, hiszen a másik láthatóan jól érzi magát még végez a süteményével. Ezután azonban pillanatok alatt válik Emma teljesen megsemmisülté. Hallgatja ahogy elkezdi mondani a tetkós dolgokat. Persze találkozott már a jelenséggel, Kornél esetében is, de a vele szemben álló elég extrém eset. Emmának meg esze ágában sincs közelebbről megismerni a műveket rajta. - Nagyon.... csinosak, de biztos akad erre valaki más. Mindenhol?
A kérdést kb. azzal a lendülettel bánja meg, ahogy hirtelen feltette, de a keze körül matatás az, ami végleg káoszt okoz nála. Szája résnyire tátva marad, szemei kikerekednek, ahogy mindez zajlik. Próbálna hátrálni, de szerencsétlenségére ott van a pult, sikeresen feldönt egy-két poharat, bár üresek, aztán kínosan érezve magát pillog a másikra még összeszedi a gondolatait. Elég hülyén festhet, ő maga a ténytől van így, hogy egy félmeztelen diákkal - nevezzük bárhogy mit tesz - beszélget. Kívülről nagyjából mint egy elveszett első bálozó kislány. Valahol lehet még mindig benne van ez.
- Kárpótolni?!
Szál megtekintése
Emma McNeilly
KARANTÉN


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15054
Írta: 2015. november 20. 00:41 | Link



- Nem kétlem, de a Pokol tudod nem az én... műfajom annyira.
Pillanatokra azért elfogta a félelem és reszketés, mit is akar tőle a diák. A baj akkor kezdett igazán tudatosulni benne, mikor az első szavak elhagyták a fiú ajkait. Hát, ettől cseppet sem lett nyugodtabb, sőt. Kifejezetten idegesen hátrált volna ki, vagy hagyatkozott volna inkább az evésre. De láthatóan ez nem akarta eltántorítani újdonsült ismerősét. Nem valami határozott Emma, így kicsit mintha a semmibe hangzanának csak szavai. Bár a diákok többségét már ismeri, róla nem nagyon van fogalma ki lehet, de szegényre a frászt se akarja hozni a saját személyazonosságával még. De bénaságában ahelyett hogy ezzel kezdhetne valamit, a pult átrendezésében jeleskedik pár pohár felborításával.
- Tánc?
Nem sok ideje van reagálni, igazából a visszakérdéssel se ér sokat, hiszen már rá is tapad, mint annak idején a tánctanár a tartás megmutatása érdekében Emmára. Úgy megilletődik a vörös, hogy levegőt is elfelejt venni, nem még reagálni, vagy ellenkezni. egyre kényelmetlenebbül és hihetetlenül megsemmisítetten érzi magát. De nyelve egy nagyot hagyja magát sodródni az árral. Vagy inkább a ritmussal. a tánccal amúgy nincs baj, van ritmusérzéke, tud is, csak nehezen engedi el magát. Most feszült, de ezt feloldva a sokkos állapota, követi a partnerét végig, amíg az nem engedi őt lazábbra a parketten egy idő után. Kisebb szünet következik, úgy érzi eljött a szökés távozás ideje.
- Köszönöm a... táncokat, nagyon kis... interaktív ember vagy. De szerintem nem engem kerestél a tömegben...Remélem találkozunk még és az órámon is ilyen aktív leszel. Amúgy Emma McNeilly vagyok, LLG tanárnő.
Azzal zavart mosollyal elhátrál, majd mielőtt utána kaphatna a fiú, elveszik a tömegben, egészen a kijárat felé rohamozva. A cipőt nem erre találták ki, a személye nem volt titok, de ha egy diák ilyen könnyedén leáll bárkivel, az még egész "vicces", de őt mint tanárt nézve... mit gondolnak majd? Főleg a jelen helyzetében. Nem valahogy még mindig kínosan érezte magát és zavarban volt. De elég gyorsan eltűnt a teremből, hogy a folyosón megszabaduljon az álarctól és visszabattyogjon az irodájába.
Szál megtekintése
Nagyterem - Emma McNeilly hozzászólásai (19 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet