Évnyitó/záró

Kumagoro <3

Be kell látnom, ritkán veszek részt az iskolai eseményeken, de most, hogy elérkezett az évzáró, és -nyitó bál napja, rávettem magam, hogy elmenjek. És meg kell mutatnom, hogy nem is vagyok én annyira antiszociális, mint amilyennek látszom. Azonban még mindig nem tudtam levetkőzni a félénkségemet, és azt nehezen lehet át törni.
A vizsgaidőszak számomra nagyon pozitívan végződött. A sok tanulás és gyakorlás meghozta a gyümölcsét: idéntől már a második évfolyamba járok. Ha kicsit belegondolok, furcsa lehet, hogy még csak most léptem évfolyamot, de nem sokan tudják, hogy sajnos az eddigi vizsgaidőszakok nekem sosem voltak felhőtlenek, és így kevéssé tudtam odakoncentrálni a tesztekre. Nem is léphettem tovább. De most végre itt vagyok, és sikerült végigcsinálnom, és erre hihetetlenül büszke vagyok.
Ma estére, hogy ne kelljen egyedül mennem, elhívtam kedvenc rózsaszín plüssömet, hogy tartson velem. Nem szeretném nagyon elveszettnek érezni magam, és erre Kuma pont jó, mindig földob, ha unatkozom.
Estefelé egy gyors zuhanyozás után felveszem a már előre kikészített ruhámat, mely a házam színeiben pompázik. Hajam lazán föltűzöm egy kontyba a pálcám segítségével, majd felveszem hozzá a fülbevalót, és a topánkámat.
Amint ránézek az órára, elégedetten állapítom meg, hogy sikerült pontosan elkészülnöm, így a kék címeres taláromat kezembe véve a Nagyterem felé veszem az utamat.
A helyszínre érve belépek a terembe, ahol már igen nagy a nyüzsgés. Valakik a vizsgáiról beszélgetnek, vagy éppen a gólyákat mutatják be, mások a nyári élményeikről számolnak be társuknak. A Levitások közül egyedül Runát látom, és egy új kék gólyát is kiszúrok, de ő már egy másik lánnyal beszélget, így nem zargatom. Inkább leülök a kékek asztalához, és miközben Kumát várom, megcsodálom a berendezést is. A díszítés pazar, a sárga és fekete függönyök, étkészletek és zászlók kavalkádjától belezsong a fejem, de nem bántóan, hanem nagyon kellemesen.

Évnyitó-záró

Kuma és Runa

Kicsit egyedül érzetem magam abban abban a hatalmas teremen, és még Kumagoro sem érkezett meg időben.  Elszomorodtam, hogy elfelejtett engem, de amikor megéreztem magam mellett a puha plüssbundát, rögtön elpárolgott minden bánatom, és engedtem, hogy felmásszon a vállamra.
- Szia, Kuma! – Megsimogatom a buksiját. – Nem késtél le még mindenről, az igazgató úr eddig csak díjazottakat, és az iskola legjeit hirdette ki - vázolom föl a történteket. - Milyen volt a tanéved? Bár neked nem is kell tanulnod, hiszen mindig csak játszol. – mosolyodom el.
Miután véget ért az igazgató beszéde, Runa jön oda hozzánk, és hatalmas mosollyal telepedik le az asztalhoz.
- Szia Runa! Köszönöm, te is csini vagy. – válaszolok neki. – Nehéz ezt a kérdést megválaszolni, hogy hogy vagyok, de megpróbálom. Fárasztó volt a vizsgaidőszak, sokat tanultam, de megérte, már másodikos vagyok. Neked hogyan sikerültek a vizsgáid?
Látom, ahogy a lány kicsi ijedséggel pillant a nyuszira, így igyekszem megnyugtatni.
-Nem az enyém, és sajnos nem is tudom, kihez tartozik. A Levitában találkoztam vele, és ott is ismerkedtünk meg. Ne félj tőle! Bár kicsit szokatlan, de tud beszélni és komoly érzelmekre is képes, például a szeretetre. De akkor legyen egy hagyományos bemutatkozás.
Megfogom a nyuszit, és az asztal fölött átnyújtom Runának, hogy a rózsaszín bunda ne legyen koszos az ételektől.
-Runa, ő itt Kumagoro, Kuma, az ifjú hölgy pedig Katie Runa Blackwood, most volt elsőéves.
Bármilyen furcsa is, A kékségek diákjait többnyire ismerem névről, de mivel elég visszahúzódó  vagyok, nekik nincs alkalmuk engem megismerni. Így sajnos legtöbbször csak egyoldalú ismeretségeim vannak. Runát is többször láttam a klubhelyiségben, valamint az ebédlőben is, de igazán nem beszélgettem vele sohasem.
-De tényleg, Kuma, ki a gazdid? Vagy minden Levitást a gazdádnak fogadtál?

Kuma és Ruu (zárás)


Fantasztikus érzés, hogy már nem egyedül veszek részt az évnyitón, és hogy új embereket – és egy aranyos nyulat - ismertem meg.  Nagyon örülök, hogy Ruu hozzánk csapódott, annyira vártam már, hogy megismerhessem őt. Ahogy áradozik Kumáról, és ahogy kacag! Ki kéne találni, ha nem lenne.
- Hát Kuma, lassan okosabb leszel nálam, ha ennyire szorgalmas vagy - nevetek a rá a plüssre. Hihetetlen, mekkora energiabomba van ebben a kicsi vattatömegben.
-Kumával emlékeim szerint a klubhelyiségben találkoztam, de már többször is láttam, amint elugrándozik mellettem –nézek rá a nyuszira, még mindig vigyorogva.  Picit arrébb csusszanok, hogy Runa le tudja rakni közénk Kumát.
A nyúl gombszemeiben kis sértettséget vélek felfedezni, mikor róla beszélek, így hát kénytelen vagyok kiengesztelni egy kis buksi simivel valamint egy finom sütivel.
-Sajnálom, ha megbántottalak, nem volt szándékos - nyújtok felé én is egy süti szeletet. - Csak hát nem minden nap találkozik az ember lánya ilyen ennivalóan aranyos plüssnyúllal, akinek semmi szüksége a gazdája támogatására, és önálló életet él.
Bízatóan rámosolyogtam Kumára, és én is elvettem egy muffint. Utoljára még odafordultam az igazgató felé, hogy meghallgassam a beszéd végét, majd a többiekkel együtt kimasíroztunk a nagyteremből.