(Bárki felkérheti, csatlakozhat hozzá, mert sajna nem találtam senkit aki eljönne vele...)

*Egész éjszaka forgolódtam. Iszonyatosan nyugtalan vagyok, ilyenkor aludni sem tudok. Hajnali 4-kor még megnéztem az órámat az éjjeli szekrényemen, aztán amikor felébredtem már délután 2 óra volt!*
- Basszus!*Azonnal kipattantam az ágyamból és neki álltam a szokásos napi készülődésnek. Fésülködés, mosakodás, átöltözés meg ami még szükséges ahhoz, hogy emberi külsővel rendelkezzem.*
~El fogok késni!~ Folyamatosan ez járt a fejemben, bár valljuk be egyáltalán nem voltam késésben, csak hát annyi mindent kell még tennem a bál előtt. Tökéletesen akarok kinézni a nagy visszatérésem alkalmából. Sajnos jó pár hónap kimaradt a suliból családi okok miatt és bár szünet lesz én akkor is visszautaztam, hiszen a bált nem hagynám ki, ha már minden rendben van otthon. Szóval nekiálltam a lázas készülődésnek. Lementem a faluba fodrászhoz, körmöshöz, sminkeshez, ebédelni, majd visszatértem a kastélyba, hogy magamra ölthessem azt a ruhát, amit egy fárasztó nap végén sikerült beszereznem. Idén kötelező a fehér... én persze most is ki akarok lógni a sorból, úgyhogy olyan meseszép estélyit választottam amiben kék is van. Magamra öltöm tehát a ruhakölteményt, felhúzom a cipőmet, belepillantok a tükörbe és már indulok is. Idén sajnos senki nem hívott el, úgyhogy egyedül kell lemennem. Persze ez annak is betudható, hogy az utóbbi másfél évben nem voltam itt.
- Hűű*Belépve a Nagyterembe engem is elragad a hely, ami idén is meseszép. Már csak ezért is érdemes volt eljönnöm. Kipécézek  magamnak egy asztalt, ahol forró csokoládé gőzölög. Odasétálok, lenyúlok magamnak egy bögrével, majd az egyik oszlopnak támaszkodva, az édes nedűt szürcsölgetve vezetem tekintetem végig a csodás környezeten és a szebbnél-szebben felöltözött hölgyeken és urakon, hátha megpillantok valakit akihez csatlakozni tudnék.

Ünnepi öltözet

*Minden olyan meseszép... fantasztikus a díszítés, a zene elandalít és az a sok csillogó szempár, káprázatos ruha, mosolygós arc újra boldogsággal tölt el. Mindig is jól éreztem itt magam, de sohasem gondoltam volna, hogy ilyen egyedül is boldog leszek, ahogyan azt sem, hogy ennyi ember között magányos.*
~Imádok itt lenni!~*Sajnos ki kellett hagynom egy kis időt a suliból és bármilyen hihetetlen is baromira hiányzott. Anya nagyon beteg volt és én nem szerettem volna magára hagyni. Szerencsére már minden rendben otthon és most itt is. Bár egyelőre nincs senki, akivel megoszthatnám a gondolataim, az érzéseim, az álmaim vagy akár csak néhány percet a napjaimból. A barátaim nagy része már végzett, vagy egyszerűen csak hazamentek szünetre, de persze olyan is akad, aki itt van a bálba, csak éppen partnerrel. Mosolygok... de mégis bánt, hogy senkim sincs. Majd lesznek új barátok, lesznek új dolgok. Remélem.*
~Segíts.~*Felpillantok az "égre". A hópelyhek tánca ismét mosolyt csal az arcomra. Imádom a telet, a havat, az ünnepeket és azt a varázslatot ami mindezt körülöleli. Igen, ez az igazi varázslat.*
- Öhm... köszönöm*Gondolatmenetemből egy picurka lány ébreszt, aki megdicséri a ruhámat. Hirtelen nem is nagyon tudok mit mondani, a köszönöm is csak úgy jön rutinból. Ismerős... de egyelőre még nem tudom hova tenni. Látom, hogy zavarba van. Végre kimondja a nevét és az én arcomra olyan széles mosoly kerül, mintha csak a bátyjával találkoznék.
- Bella*Mondom ki a nevét csillogó szemekkel, most olyan lehetek kívülről nézve, mint egy ötéves kislány aki az elveszettnek hitt játékát kapja vissza. Leteszem a kezemből a csészét.*
- Loise, bár gondolom ezt kitaláltad*Jegyzem meg egy kuncogás kíséretében, majd megölelem a lányt, persze csak ha hagyja.*
- Úgy örülök Neked!*Ti örültetek már így egy ismeretlen ismerősnek? Mert én még nem az tuti.*
- Nagyon csinos vagy! Nem is tudtam, hogy idejársz! Hogy érzed magad itt?*Szélesen mosolyogva és még mindig tágra nyílt szemekkel pislogok a kis hölgyeményre. Sokat hallottam róla régebben, fényképet is mutatott Caius valamikor, de annak már 2-3 éve... azóta nem is találkoztam vele, csak egy-két levelet váltottunk, aztán már azt sem. Nekem még mindig hiányzik, csak sajnos ezt személyesen sose volt alkalmam elmondani neki.*

Ünnepi öltözet

~ Erik ~
*Nagy nap ez a mai, egy sikeresen tanéven vagyok túl és remélem a következő is legalább ilyen jól fog sikerülni, így hát a mai évzáróra, évnyitóra nagy örömmel készülök. Igaz, kicsit feszül a helyzet mostanában és történt pár kellemetlenség, de ez az én kedvemet nem szegi most így a sikeres VAV után. Szinte egész nap azzal voltam elfoglalva, hogy mégis mit vegyek fel, hogy csináljam meg a hajam, úgyhogy még ebédelni se mentem le. Azt hisze megérte, a végeredmény nem rossz, bár lehet kicsit sok az átlátszó rész a ruhámban.*
- Most itt kell hagyjalak*Mondom a cuki kis szőrcsomónak, akinek nemrég lettem a gazdája. Nagyon kis lelkes és úgy tűnik az elmúlt néhány napban ő is ugyanúgy megkedvelt engem, ahogy én őt. Mindenhová velem akar jönni és az esetek nagy részében magammal is viszem, mert kikönyörgi. Szóval most valahogy meg kell próbálnom kiszökni nélküle. Gyorsan fel is veszem a táskám és a cipőim, majd spurizok is kifele. Becsukom az ajtót, majd körbenézek magam körül.*
~ Szupi, nem szökött ki.~*Már indulok is le a lépcsőn, de amikor leérek az utolsó előtti fokra akkor valami mellém gurul.*
- Nyafiii, mondtam, hogy nem jöhetsz!*Szólok rá, kicsit erélyesebben, de ekkor előveszi a "nagy bociszemek, légyszi légyszi" nézését.*
- Na jó, de ugye nem csinálsz galibát?*Mégis mi rosszat tudna csinálni egy ilyen édibédi puffskein a tanévnyitón? Lassan becsúsztatom hát a táskámba és már indulok is, amikor meghallom, hogy a másik lépcsőn is jön le valaki kiöltözve. Hogy látta-e az előző kis jelenetet fogalmam sincs.*
- Szia Erik, gondolom az évnyitóra mész te is, ugye nem bánod ha veled tartok?*Legalább lenne egy kis társaságom lefelé menet. Ha beleegyezik akkor együtt sétálunk le egészen a nagyteremig, ha nem akkor "egyedül" folytatom az utam.*


Ruházat

~ Erik ~

*Szóval egész nap készülődtem meg minden és most épp próbálom belegyömöszölni táskámba Nyafit amikor megpillantom Eriket a másik lépcső felénél. Elég viccesen néz ki ebben a talárban, de nem nevettem ki. Illetlenség lenne. Ahonnan ő jött ott biztos ez a szokás, mások szokásait pedig nem illik kinevetni, hacsak nem valami oltári baromság. Mellém érve megszólal, ami szintén elég furcsára sikeredik. Igaz váltottunk már egy-két szót, de akkor nem tűnt fel, hogy ilyen izgulékony vagy mi a szösz. Bár lehet az ünnepség miatt ilyen, vagy a talárja miatt, amin újból végigfuttatom a szemem.-
- Csak nem szülői választás?*Most nem bírom ki szó nélkül, meg kell hogy jegyezzem. Arcomon semmi fintor nem látható, csak a tőlem megszokott bájos mosoly.*
- Igen, az enyém. Pár nappal ezelőtt fogadtam örökbe a réten, igaz csak az állatsimogatóba indultam, aztán ő lett belőle. Nyafinak hívják és elég ragaszkodó amint látod...*Szemeim csak úgy csillognak amikor a kis szőrcsomóról mesélek, nagyon belopta magát a szívembe már most. Közben már begyömöszöltem a táskámba és el is indultunk lefelé.*
- Uhh, ezt nem lehet megszokni*Szólalok meg egy fintorral az arcomon amikor megpillantom a Nagyterem díszítését.*
- Idén bele kell húznunk a pontgyűjtésbe, mert ez így botrányos*Jegyzem meg miközben az Eridonos asztalhoz sétálunk és helyet foglalunk valahol egymás mellett.*
- Hogy tetszik az iskola?*Nyilván nem a tanórákra gondolok, hanem magára a helyszínre, az első benyomásokra. Szóval megpróbálom kicsit oldani a feszültségét. Miután válaszol Igazgatóhelyettesünk belekezd a mondókájába, úgyhogy egyelőre nem kérdezek mást, hanem odafigyelek. Néha fel-felszisszenek. Nem igazán tetszik ez az új állapot, de majd megszokom. Végül is szabályszegő eddig sem voltam, majdcsak nem akad össze a bajszom senkivel. A helyettes beszédje közben Nyafi elkezd mocorogni, úgyhogy az egyik kezem bedugom a táskámba, hogy tudjam simogatni, hátha akkor nyugton marad, lassan simizem, hogy nem legyen túl feltűnő.*

~ Erik ~
*Amikor válaszol az általam feltett kérdésre a talárjáról, csak együtt érzően bólogatok és megértően mosolygok. Nincs több hozzáfűznivalóm. Vehetett volna másikat, de biztos nem volt ideje vagy kedve... a fiúk nem nagyon szeretek vásárolni.*
- Köszönöm*Mondom mosolyogva az állatka táskába rejtése közben.*
- Igazából csak szobán belül akarom tartani, meg persze amikor lehet magammal vinném, de ide nem akartam, csak kiszökött.*Sebaj, majd csak nem lesz semmi baj vele. Nem tilos az állat tartás. Megtámadni nyilván nem fog senkit.*
- Én már jó ideje itt vagyok, de szerintem én sem ismerek minden folyosót. Olyan hatalmas ez a kastély, kétlem hogy nem tudnék eltévedni benne*Szólalok meg ismét a szokásos bájos mosollyal az arcomon.*
- Pontosat én se tudok mondani, hallottam vérfarkas támadásokról, a diákok fegyelmezetlenségéről, hiteles információim nincsenek, hülyeséget meg nem akarok terjeszteni. Az tény, hogy valami oka biztosan van az ellenőrzésnek, de nem tudom mi lehet*Az okon már én is elgondolkoztam, de mivel semmire nem jutottam, így nem is törtem tovább a buksim. Talán meg kellene keresnem egy Prefektust vagy a Ház Vezetőnket, ők biztos tudnak valami magyarázatot adni rá.*
- Egy biztos, a szabályokat erősen ajánlott betartani, ha nem akarunk büntetéseket, esetleges pontlevonásokat. Bár én eddig se voltam nagy szabálysértő, kivéve a faluba kilógást és az éjszakai kószálást*Ezeket már halkabban jegyzem meg, nehogy rám szálljon valaki, mert nyilván ezek után is meg fogom kísérelni a kiszökést, amikor olyan kedvem van, vagy a hajnali kószálást amikor nem tudok aludni. Eddig még nem buktam le, remélem ezután sem fogok.*
- Az előző sulidban is ilyen szigorúak voltak?*Egyébként nem tartom túlzottan szigorúnak ezt a sulit, sőt én jól érzem magam itt nagyon és mivel tényleg nem vagyok olyan aki magasról tojik a szabályokra, így nem hiszem, hogy lesz problémám a Minisztérium dolgozóival.*