Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=178094#post178094][b]Milan Blaise Felagund - 2013.09.29. 18:33[/b][/url]

Évnyitó Opehliával.

Évnyitó van. Reggel sokáig feküdt az ágyban, mire tudatosult benne, hogy tényleg eljött ez az időszak is. Mestertanonc lett, ami szép teljesítmény. A takaró alól nem mászott ki rögtön, csak az ablak felé fordította a tekintetét, melyen vastag esőfolyam úszott végig. Idén nincs olyan szép idő az első napon, de ez most nem tudja elvenni a kedvét. Kicsit még szenvedett, mire rávette magát a kikelésre, és a nap megkezdésére. A szünet gyorsan eltelt, talán mert kivételesen igen eseménydúsra sikerült.
Öt felé elkezd azért összekészülni, mert valljuk be, elég piperkőc figura, és hát ha már kimegy a házból illik jól kinézni. Zuhany, hajbelövés, borotválkozás, majd öltözés. A szokásos fekete nadrág, fehér ing, fekete mellény hármast veszi fel, hozzá egy zakóval, melyet csak a kastélyban cserél át talárra. Nem fog abba futkározni, nem olyan típus.
Opheliával a klubhelyiséget beszélte meg, és miután a lány megérkezik, ő szépen, jó fiúhoz illően megdicséri a lányt, majd elindul vele a nagyterem felé. Útközben zsebre tett kézzel halad, melyet csak akkor ad fel, amikor a tömegben félő, hogy elveszítik egymást. Kezét kivéve a zsebéből, egyikkel a lány kezét fogja, a másikkal az embereket hajtja félre, akik csak útban vannak, de nem igazán haladnak befelé.
- Micsoda fejetlenség.
Mordul fel, mikor végre sikeresen átjutnak az embereken, majd a lány kezét el se engedve sétál vele a Rellon asztala felé, menet közben néhány csodálkozó szempártól kísérve. Hát igen, van ez így. Középtájon aztán lelassít, és kérdőn a lányra pillant, hogy megfelel-e neki a hely, ha igen, akkor átsegítve a padon helyet foglalnak, a kezdést kezeire támasztott állal várja. Éhes már, de tudja, hogy vannak kötelező körök.
- Néhányan eléggé túlértékelték az évnyitó fontosságát.
Bök a fejével néhány estélyiben lévő lányra. Nem is érti, hiszen ez nem bál, csak egy évnyitó, ahol szerencsére már a hegyes süveg sem kötelező. Aztán végre mindenki elkezdi megtalálni a helyét, az igazgató is megérkezik, és megkezdi a beszédét. Mindenkit megtapsol, nincs joga senkit se megszólni, nem nagyon csinál semmit, ami a pontversenybe számítana, nem is érdekli, az is igaz. Aztán házvezető, év tanára, diákja és prefektusa. A kék prefektus sárgában, legalább megy a díszítéshez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=178497#post178497][b]Milan Blaise Felagund - 2013.09.30. 21:06[/b][/url]

Ophelia

- Már harmadikos vagy? Öregszel asszony, én meg szerencsére nem vagyok pedofil. Ha másodikos lennél, bajba lennék.  
Igaz tisztába van vele, hogy a lány harmadikos, de valahogy mégiscsak jobban hangzik így, megnyugtatja magát, hogy kimondva nyomatékosítást kap, hogy nem olyan nagy a korkülönbség. Amióta komolyabban felmerült közöttük a dolog, azóta ezen morfondírozik. Igazából másodéves mestertanonc lenne, ha nem járt volna egy évet másik iskolába, azért mert nem tudták itthon rendesen kezelni a kamaszkori lázadásait. Mindenesetre a lányt nem bántja, hogy ennyivel idősebb, sőt jelenleg úgy néz ki, hogy a személyisége se különösebben, ami jó azért.
- Kéne erre valami megkötés nem?
Nem, mintha ne lenne. Ő szinte biztos benne, hogy olvasta az öltözködési szabályokat, és ott részletezve van, hogy mikor mit lehet felhúzni. Mindegy, nem az ő dolga. A lényeg, hogy Ophelia tényleg jól néz ki, és nem is esett túlzásba. Ráér arra még, biztos lesz egy csomó olyan rendezvény, amikor a ruhája nagyobb lesz, mint ő maga.
- Hm?
Folytatná a mondatot, de nem tudja, tekintve, hogy elnyíló ajkait egy másik ajakpáros befogja egy pillanatra. Épp csak annyira, hogy meglepődjön, és bárgyún viszonozza csak. Egy kicsit lemaradt az eseményekről, de jót derül a kacsintáson, amit a lányok felé küld kedves partnere. Közelebb hajolva a lányhoz, puszit ad a nyakára, remélve, hogy jóleső borzongással fogadja majd a tettét.
- Nem vagy semmi. Jobb lesz, ha odafigyelek rád.
Persze ezt nem negatívan mondja, Merlinre, sőt, nagyon is pozitívan. Ezt jelezve kezét a lány kezére teszi, és ujjaikat összekapcsolva biztosítja az Eridonosokat, hogy ez nem csak egy kis irigységkiváltó volt, hanem nagyon is komolyan gondolják a dolgot.
- Kíváncsi vagyok, milyen tárgyakat tanítanak majd ezek az új arcok.
Csak most nézi meg jobban a tanári kart, van nem egy új tanár, főleg a férfiak részéről történt erősítés, kár, akkor mindenképpen oda kell majd figyelnie a tanóráira.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=181044#post181044][b]Milan Blaise Felagund - 2013.10.08. 01:56[/b][/url]

- Na szép, ebbe eddig rendesen bele se gondoltam. Most aztán rághatom magam, mert túl fiatal vagy hozzám. Köszönöm szépen kedvesem.
Szép dolog, hogy pont egy prefektus magyaráz arról, hogy a szabályokat át kell hágni, igazán szép. Mondjuk, ezen már csak nevetni tud. A kérdésre kicsit felemeli a szemöldökét és egy kicsit megrázza a fejét.
- Ne légy hülye.
Persze ezt nem bántásból mondja, sőt, ha átgondolhatná a dolgot, nem is biztos, hogy ezt mondaná, ez csak úgy kicsúszott. Kicsit el is mosolyodik, jelezve, hogy nem olyan komoly ez, mondjuk szerinte nem is hallatszott annak, és reméli, hogy a lány se sértődött meg, pont veszekedni nincs kedve.
- Nekem ő nagyon szimpatikus.
Mutat a fekete hajú professzorasszonyra, aki olyan fiatalosnak tűnik, egy idős lehet körülbelül a keresztanyjával, aki valamiért kéz a kézben ül Kahlil professzorral. Van egy olyan sejtése, hogy a szünet kezdetei eseményekhez köthető a dolog. A férfiakat is megnézi persze, de ők olyan semlegesek neki. Mondjuk az ő tanárai egész mások lesznek most, mint a lányé, lehet a nőcit ki se fogja magának.
- Add le, majd én megtanítalak arra, amit tudnod kell, talán többre is, mint amit itt megtanulhatsz, na?
Ez egy nagyon szép ajánlat, és ok, hogy még többet legyenek együtt, elvégre nemrég valami olyasmit mondott, hogy mindig vele akar lenni, hát tessék, itt a nagy lehetőség. A következő pillanatban azonban elválasztják őket, mivel szépen lassan kihirdetik az évfolyamelsőket, és ötödéven ő teljesített a legjobban, ami egy kicsit meg is lepi, így hát felkelve kilép, hogy átvegye az emléklapot és a kis kupát, ami ezt jelzi.
Visszafelé elkapja a húga kezét, magához húzva nyom egy puszit a fejére, tudja, hogy sokat küzdött az iskolaelsőségért, azért, hogy büszkék legyenek rá, de nem sikerült neki. Reméli, hogy azért nem omlik össze teljesen, az elmúlt hetek így is megviselték. Elválva tőle visszaül Ophelia mellé, a kupát forgatva a kezei között. A kviddics annyira nem érdekli, így kicsit elmerülhet a gondolataiba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=181895#post181895][b]Milan Blaise Felagund - 2013.10.10. 02:40[/b][/url]

Ophelia  

- Nem…nemtudom. Amíg nem gondoltam bele nem zavart, de most ez hogy felmerült, kicsit elgondolkoztam, de végül is, kit érdekel, vannak tanárok, akik diáklányokra másznak rá, hozzájuk képest én semmi vagyok.
Sőt, ebbe nem is szeretne belegondolni, mert szerinte undorító, ahogy a kislányok után jár némelyik tanár. Az ő kapcsolatuk egész normális, ha azt vesszük, hiszen mindketten diákok, nem ront meg senki senkit, és nem is olyan vészes ez a korkülönbség, van olyan ismerőse, akik között több, mint tíz év van, na az lenne brutális.
- Komolyan, de nem úgy komolyan.
Neki is muszáj nevetnie, hiszen viccesen jött ki a lépés. Azért örül neki, nem is kicsit, hogy nem sértődött meg a lány, akkor lenne itt halál, ha már rögtön az elején ilyen apróságok miatt egymásnak esnek, mint azok, akik nem bírnak ki egy évnyitót se feltűnés és verekedés nélkül. Kicsit elidőzik rajtuk a tekintete, de inkább nem szól semmit, jobb dolga is van, mint ők, például Opheliával foglalkozni, vagy az igazgatót hallgatni, mert tulajdonképpen ezért vannak itt.
Egy pillanatra meglepődik, hogy a lány a vállára hajtja a fejét, de nem kell sok ész hozzá, hogy kitalálja miért. A Rellonosok nagy része most érzi a veszteséget, az űrt, amit Seren elvesztése jelentett, így átkarolva őt nyom egy puszit a fejére.
- Lehetnék okosabb is. Ezért tanulok tovább, meg persze miattad, még valaki behálózna ezek közül.
Bök fejével a többiek felé, bár nem tartja valószínűnek, csak annyira, mint, hogy ő egy tanárral kezdene. Az óráját mindenképpen felveszi, de nem azért, mert jól néz ki, hanem mert olvasott már róla és hasznos tudásnak tartja, ami a későbbiekben még jól jöhet.
- A zsenit viszont megtartom.
Naná, hiszen ezt se mondja mindenki. Kicsit forgatja kezei között a kupát, vegyes érzései vannak iránta. Egyrészt örül neki, mert ő lett a legjobb, másrészt, mégsem lett olyan tökéletes, mint remélte.
- Az biztos, egy nő veszi át Seren tárgyát.
Jobban megnézi magának a nőt, aki egykor ide járt közéjük, de több figyelmet nem szeretne szentelni neki. Inkább szed magának egy kis krumplit és húst, majd köret után nézelődve biztatóan rámosolyog Opheliára.
- Nem lesz új helyettese, mármint Alexának, kérdeztem, de nem akar, azzal be kéne ismernie, hogy nincs többé Seren és gondolom ezt szeretné húzni még. Egyél te is valamit inkább, aztán, ha van kedved, gyere haza velem, holnap még nincs iskola, ráérünk felkelni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=182666#post182666][b]Milan Blaise Felagund - 2013.10.11. 23:25[/b][/url]

Ophelia

- Ez mondjuk igaz.
Nem is firtatja tovább a témát, nem szokta túlkomplikálni a dolgokat, olykor már-már unalmasnak, sőt zavarónak hathat nyugodtsága. Persze ezt is csak meg kell szokni, sosem volt az a kapkodó idegbeteg és nem is valószínű, hogy most hirtelen váltani szeretne. Ő egy olyan túlontúl nyugodt srác, de hát ilyennek is kell lenni, nem?
- Tudod, lehet, hogy él, csak összejött valami nővel, akivel kalandozgat. Egy nap, amikor megunja a nőt besétál ide, széles mosollyal, kitárt karokkal, mondjuk kicsit szőrösen, mivel zavaróan jóképű volt, csillogó szemekkel belép, mintha mi sem történt volna, és mire felfognánk, hogy mit látunk, Alexa agyonveri egy díszpárnával. Jobb neki így, azok a díszpárnák szörnyen tudnak fájni.
Olykor Lotti is fejbe szokta vágni vele, amikor épp nem tetszik valami neki, ő pedig tzudomást sem vesz róla, és az nagyon szokott fájni. A tényre, hogy nem éhes és mindjárt jön, csak bólint. Ő éhes, mindig tudna enni és ha már elé tették eszik is. Nyugodtan vesz egy adag rántott sajtot is, hozzá némi krumplit még, majd a desszertből is eszik pár kört, viszont a lány nem jön, így egy idő után felkel, hogy elinduljon megkeresni.
A hangzavar miatt meghúzódik a sarokban, amúgy se hangos a járása, így jól el tud rejtőzni addig, amíg lefolytatják ezt a kis eszmecserét. A pálcája kéznél, ha kellene védeni valakit, bár a cicaharc alapjaiban jó, kis iszappal vagy zselével, fürdőruhában, de itt valószínűleg ha egymásnak esnének, mindhármuknak vére folyna, amit azért szeretne megakadályozni.
- Elég ijesztő ez a csaj.
Mikor már Kath elment és Lyra is elindult lép elő az árnyékból a fényre, zsebre tett kézzel, nyugodtan. Nem akart hallgatózni, de közbeavatkozni sem. Nem nagyon tetszik neki a stílus, ahogy a lány beszélt a másik kettővel, és hogy itt mindenkit Seren mentett meg, az egyenesen zseniális, lehet ezt unta meg, sok unatkozó diák van itt ezek szerint. Oké, Ophelia esete más, legalábbis ő máshogy kezeli.
- Menjünk, mielőtt jön a tömeg, bent még áll a bál. Amira körül mindig ekkora a cirkusz?
Ő mondjuk eddig észre se vette a lányt, vagyis de, tudott róla, de fel se merült benne több, pont a híre miatt, viszont ezt már régen meg akarta kérdezni, csak eddig hülyén vette volna ki magát, még a végén az Edictumba került volna.
- Jobb lenne, ha egy pár napig nálunk lennél, csak amíg lehiggad. A másik lány, um, Lyra, igen, szóval Lyra is jó lenne, ha kerülné. Csak jó tanács.
Közben lassan elindul a bejárati csarnok lépcsői felé, kezét kinyújtva, hogy Ophelia reményei szerint csatlakozzon hozzá.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=219188#post219188][b]Milan Blaise Felagund - 2013.12.25. 23:30[/b][/url]

Sosem volt még ilyen banzájon, és ha rajta múlt volna, akkor az első komolyan kiöltözése, az esküvője lett volna, szóval az elmúlt években nem kellett volna ilyen dísztalárokra költeni. Az előzőt már kinőtte, ezzel ma reggel szembesült, amikor a tükörben csuklója mellett a bokája is visszaköszönt. Jobb híján ebéd után felkereste a talárszabászatot, hogy nem számít az ár, neki ruha kell, majd írt egy gyors levelet Opheliának, hogy majd ott találkoznak. Azt mégsem mesélte el neki, hogy nincs ruhája, ezért nem lesz ott időben, elég felkészületlennek hatott volna.
Mikor végre elkészültek mindennel felrohant a kastélyba, és egyenesen Andinehoz sietett, akit majdnem kiugrasztott a fürdőkádból. Amíg a lány bent készült, addig ő átment a saját szobájába, gyorsan lezuhanyzott, felöltözött, és próbálta megnevelni a haját, hogy legalább ma álljon valahogy. Megborotválkozni már nem volt ideje, de nem is számított, így legalább férfiasabbnak tűnt. Mire visszatért a lány még sehol se volt, így aztán először engedelmesen leült az ágyára, majd a harmadik mindjárt után elfeküdt, és behunyta a szemét. Kár volt rohannia, hiszen tudhatta volna, hogy úgysem készül el időben.
- Ejha, nem semmi. Remélem az a ficsúr megérdemli ezt a nagy készülődést.
Nem tehet róla, hogy nem szimpatikus neki, még akkor sem, ha az korábban volt, mint, hogy Opheliával összejöttek volna. Akkor is, neki nem szabad kedvelnie, ez a lényeg. Majd idővel, ha jobban megismeri, azt viszont el kell ismernie, hogy a lány tényleg álomszép lett, már ha gondolhat ő ilyet, amellett, hogy a barátnője várja a bálban. Bár ironikus, a helyzet körülbelül ugyanaz, hiszen Ophelia és Olivér viszonya kínosan hasonló, mint az, ami közte és Andine között van, mégis, számára ez teljesen elfogadható, az viszont nem.
Végre aztán megkapja azt is, amiért jött, így nem kell ezen tovább agyalnia, és elégedett hümmögéssel állapítja meg, hogy jó munkát végzett a lány. Bár kicsit halványabb, jegesebb kékre gondolt, de ez is tökéletesen szép. Végigsimít a felszínén, majd felpillantva a cipőjét húzó lányra kacsint. Ez amolyan köszönöm, csak az ő nyelvén.
- Menjünk.
Örül, hogy végre felkelhet, nem örült volna neki, ha valaki rájuk nyit, mert gyorsabban szétterjedne a pletyka, mint hogy ő leér a bálba. A lány belé karol, ő pedig kihúzva magát vezeti el a nagyteremig. Szeretne találkozni Olivérrel, de Opheliát előbb kiszúrják a tömegben, így ad egy puszit Dini arcára, majd megindul a lány, és kis társasága felé.
- Jó estét! Vanda, tanár úr, Ophelia.
Mindhárom jelenlévő felé biccent egyet, majd az utolsó kezét megsimítva finoman belehelyez egy aprócska dobozt. Olyan, mint amit az eljegyzési gyűrűkhöz adnak, de ez egészen mást rejt most.
- Bocsánat a késésért, remélem nem várattalak meg.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=220765#post220765][b]Milan Blaise Felagund - 2013.12.28. 20:52[/b][/url]

Elégedett magával, hiszen nem is késett el, nem is jött korán, és könnyen ide tudott jutni. Még arra is rávette magát ma, hogy néhány egyszerű lépést átvegyen, így ha táncra kerül a sor, akkor magabiztosan lép majd a táncolok közé, párjával. Ekkor érkezik a vádaskodás, amire először válaszolni se tud.
- Valóban nem, a barátom, és …
Hihetetlen, hogy magyarázkodni szeretne. Ő, aki soha, senkinek nem indokolta meg egyetlen tettét sem, most mégis itt áll, mint egy szerencsétlen, és védekezik azért, mert konkrétan találkozott egy emberrel, akivel évek kora óta jóban van. Hihetetlen, hogy mire nem lenne képes, már ha meghallgatnák, de ehelyett csak egy elsiető lányt lát, aki után leesett állal néz.
- Ennyi, én ezt nem csinálom.
Mondja ezt körülbelül Vandának, hiszen másnak nem nagyon tudja mondani a dolgokat. Hirtelen ötlettől vezérelve kapja fel a dobozt, amit a lány csak úgy letett. Az első gondolata az, hogy elhajítja a francba, de az most nem segítene rajta, ha a sok rááldozott idő és munka kárba veszne, meg azért ez sok minden volt, csak olcsó nem.
- Ő eltűnhet kedvére, barátkozhat Oliverrel, akivel nem éppen szende a kapcsolata, én meg csináltatok neki egy ékszert, hogy egyedi legyen, és még neki áll feljebb?! Ez nem normális.
Fojtott hangon beszél, de érződik rajta, hogy fel tudna robbanni. Tényleg hozzá tudná vágni valakihez ezt a hülye dobozt. Ellépve a párostól biccent egyet nekik, majd kifelé menet Dóriék mellett megtorpan egy pillanatra.
- Tessék, ez a kis dísz szerintem csodásan áll majd neked bármikor.
A választ meg se várva indul tovább, hogy minél előbb elhagyja a termet. Idiótának éri magát, amiért egyáltalán belekezdett bármibe is, ami nem a tanulmányait segíti elő. De hitt a támogató szavaknak, sőt örült neki, hogy más is pozitívan áll ehhez a furcsa változáshoz az életében. Jobb lett volna, ha megmarad annál, ami eddig volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=261134#post261134][b]Milan Blaise Felagund - 2014.03.28. 21:40[/b][/url]

Nem sok kedve van hozzá, hogy megjelenjen az eseményen. Nem fáradt, szó sincs róla, hiszen napközben volt lehetősége aludni, és némi bosszankodás után élt is a lehetőséggel. Tegnap éjjel Andine-nal volt… na nem úgy, mielőtt bárki is a piszkos kis fantáziáját venné elő, csak arról van szó, hogy a lány ma elutazott, és most valószínűleg egy másik évnyitón ül, új emberek között, lehet, hogy már új barátokat is szerzett magának. Féltékeny-e erre a helyzetre? Igen, határozottan. Fél tőle, hogy a távolság megöli élete első, igazi barátságát.
Zsebre dugott kézzel, némán ballag a kihalt folyosókon. Nem szokása utolsónak érkezni, azonban most az emberekhez nincs sok kedve. Ez egy évnyitón, ahol az egész iskola jelen van, egy elég nagy probléma. Mindenesetre bőven elég neki az a tömeg, amin át kell verekednie magát, hogy bejusson a nagyterembe. Igyekszik süket maradni, bárki is szólítsa meg. Persze ez alól Ophelia kivétel, de ez csak természetes, azonban nem látja a lányt sehol. Arca komor, morcos, látszik rajta, hogy jelen pillanatban, még annyira sem társasági lény, mint egyébként. Némán lépked a rellon asztalához, oda se figyelve arra, hogy a környezetében milyen közjátékok zajlanak. Csak meg akarja hallgatni a beszédeket, udvariasan tapsolni, vacsorázni, és menni aludni, vagy legalábbis a szobájába, esetleg Opheliához. A lány az utóbbi időben nyugtatóan hat rá, és általában hihetetlenül jó kedve lesz tőle, aminek többen tudnak örülni, köztük ő maga is, már csak azért is, mert a lány mellette van.
Végre elér az asztalhoz, ahol még szabad a helye. Jó, nincs konkrét helye senkinek, de ezen a helyen elsős kora óta ül, és szereti, ha a megszokott dolgok megmaradnak. Ezért is viseli olyan nehezen, hogy Andine meglépett. Persze megérti az új életet, meg a lehetőséget, de akkor is haragszik valahol mélyen belül, hiszen elhagyta ezzel őt és a barátságukat, még akkor is, ha nem ennyire drasztikus a helyzet, hiszen pár hetente hétvégenként a kastélyban lesz a lány, és különben is, négy közvetlen járat megy naponta Budanekeresdre. Ha annyira látni akarják egymást, hát felülnek egy vonatra. Mégis más, elmagyarázhatatlan. Leülve a helyére, egészen belefeledkezik a villába, amit forgat az ujjai között. Kicsit kizárja a külvilágot, de elég csak egy kicsit meglökni, arra reagál. Ezen kívül éhes, határozottan korog a gyomra, nem is evett reggel óta, és még messze van a beszéd vége.
A pontoknál tapsol, főleg, amikor a rellont említik. Hozzátenni ugyan nem tudott a dologhoz, hiszen az elmúlt évben vagy Opheliával volt, vagy tanult, vagy agyalt az Opheliával való szakításon. Olyanra, hogy szorgalmik, pontszerzés, egyáltalán nem maradt ideje.