36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 23. 14:17 | Link

Alexa, Yar, Oph

Ahogy nézelődtem, egyszer csak Alexa jött oda hozzánk, és elsőre nem is értettem mit szeretne a másik lánytól a zsebkendővel, de aztán leesett. Ja, hát persze, a smink. Nekem ez nem volt magától értetődő, mert igen lustának bizonyultam ezen a téren. Aztán a hozzám intézett kérdésre mosolyogva feleltem.
- Igen, minden - bólintottam, aztán figyeltem, ahogy a nő az emelvényhez megy, minek következtében elsőre észre sem vettem a közeledő Yart.
Meglepődve kaptam oda a fejem, mikor megszólalt mellettem, és bár először egy nem túl kedves pillantást küldtem felé, aztán a szavai hallatán megenyhültem.
- Magam is így vélem. Köszi - biccentettem egyet felé, aztán a figyelme a mellettem ülő lányra terelődött, én pedig nem tudtam megállni, beleszóltam. - Rosszcsontka? Már első előtt hírnevet szereztél? - mosolyogtam a lányra. Kár, hogy nem ismertem őt, de hát ez most már így lesz az elsősökkel, mert nem látom esélyét annak, hogy továbbra is órákat tartsak olykor. Pedig milyen jó is lenne!
Aztán megérkezett Oph is, nekem pedig leesett az állam.
- Nahát, te is? - vigyorodtam el. - Akkor ezennel hivatalosan is megszületett a legújabb rellonos triumvirátus. Már csak Noel kéne, és teljes a csapat. Ugye nem zártad be a... tudod hova? - kérdeztem félrebillentett fejjel Ophtól, cinkos pillantással, hiszen nem kívántam szétkürtölni, hogy az üvegházban lakunk.
Örültem neki, hogy a lány is nálunk van. Lassan oda lyukadtunk ki, hogy mindenki, aki számít nekem, az rellonos lesz, amit egy kicsit sem bántam.
Aztán az igazgató elkezdte a beszédet, én pedig rá figyeltem, készen arra, hogy meglegyintsem bárki orrát, aki karnyújtásnyira van, és nem hallgat el. Ennyi tiszteletet meg lehet adni az iskola vezetőjének ugyebár.
A Levita eredményét megtapsoltam. Nem tagadhatom le, hogy magam is oda jártam, tehát örültem a sikereiknek, a kviddicses hírek viszont teljesen hidegen hagytak. Csendben figyeltem hát, hogy mikor jön valami érdemleges közlemény.
Hozzászólásai ebben a témában
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. március 23. 17:59 | Link

Záró/nyitó

Tolland az igazgató beszéde után fellélegzett. Hát vége...-gondolta. Egy korszak lezárult. Mindig furcsa volt az ilyen élményeket megélni. Jelen esetben a szó jó értelmében, hiszen elvileg ez az utolsó alkalom a kastélyban, amikor a legkisebbek közé tartozik. Jövőre már másodikos lesz! Bár csak találkozhatnék a jövőévi önmagammal... -ábrándozott. Gyakran merengett el azon milyen lesz majd később, és gyakran gondolt bele milyennek látja majd a jelenbeli magát később. Az idő az egyetlen dolog ami a muglik számára is olyan varázslatos és megfoghatatlan, mint a boszorkányok és varázslók számára...
Egyetlen dolgot sajnált, de azt nagyon. Fédra professzor-asszonyt, aki jövőre már nem tanítja majd. Nagyon fog neki hiányozni, hiszen ő volt a kedvenc tanára, és egyben a segítője is. A kedvenc professzorát és tantárgyát is elvesztette... Szerencsére elég jó passzban volt, és nem hagyta magát elsodródni a lemondó hangulattal. Belegondolt, hogy sok új lehetőséggel jár majd a következő év, amikkel ha él, kárpótolják majd az idei veszteségekért... Talán...
Ahogy körülnézett az asztalán nem látott ismerős arcokat. A Levitában épp elég ember tanul ahhoz, hogy ne ismerje őket. Egyébként is nagyon magába-forduló típus. Azért azon csodálkozott, hogy Alexet nem látja... Hátha csak nem vagyok elég figyelmes! - volt benne valami. Nagyon éhes volt. Egész nap az ünnepi vacsorára készítette gyomrát, ami nagyon lassan érkezett.
Közben figyelme megakadt a rellonosokon. Nem sikerült különösen jó kapcsolatot teremtenie velük az év folyamán, de véleménye szerint viszonylag így is rendben volt a viszonyuk. A navinesekkel és eridonosokkal annál kellemesebben töltötte az időt. Valahányszor megismerkedett valakivel az év folyamán, mindig megegyezte magának, hogy akármilyen kedves és színes karaktereket lát, nem véletlen tartozik a kékekhez. Háztársai nem várták el tőle, hogy energikusabb legyen, mint az jól esik neki.
Hiányoztak neki barátai. Várt rájuk.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet