Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=808576#post808576][b]Fodor Rebeka - 2020.05.15. 21:04[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=808838#post808838][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.05.18. 20:26[/b][/url]

Péntek, végre péntek. A napok csigalassan vánszorogtak annak ellenére, hogy mennyi minden történt vele ebben a rövid időszakban már. Úgy tűnt, a viszontlátas öröme mindenkivel izgalmassá tette már az első heteket is. A tanulás ellenben... Mit sem változott a hozzáállása, ha tehette volna még mindig csak szórakozni járt volna ide. Buli, haverok, lazulás. De a tanárok erről másként vélekedtek, már most annyi anyagot és beadandót sóztak a nyakába, hogy azok gondolatától is a hideg rázta. Szerencsére a hétvégére nem hagyott kötelezettségeket, tervei között leginkább a tánc szerepelt, mert már ezer éve nem gyakorolt és ha nem akarta, hogy izmai megmakacsolják magukat akkor bizony muszáj volt erőt vennie magán és lemenni edzeni egyet, majd végigtolni egy már ismert koreográfiát. Ilyenkor kapta el leginkább az ihlet a saját koreók összerakásához, szóval nem csak szinten tartotta, hanem inspirálta is magát egyszerre.
Barátnői már régen végeztek, Sári azonban még jóízűen falatozta második adag csirkéjét. Rejtély volt még szamara is, hogy hova tűnik el benne az a rengeteg étel amit magába töm, mert simán képes volt bárhol, bármikor és bármilyen körülmények között felnőtt férfiakat megszégyenítő ezzel mennyiségeket eltüntetni. Ekkor ült le mellé a lány, akinek a nevére ugyan nem emlékezett, de az arca ismerős volt számára az évnyitóról.
- Itt igazából minden mennyei - kontrázott miután lenyelte a szájában lévő falatot. Azért már mégsem beszélt teliszájjal, az nem lett volna túl illendő és nőies a részéről. Oda meg vissza volt a manók kosztjától, keresve sem talált volna jobb
- Sári - biccentett mosolyogva és a szájaba tömte a csirke maradékát. Ennyit a nőies bájról. Bár nem igyekezett kifejezetten fenntartani a látszatot, de azért nem akart szánt szándékkal ellentmondani saját magának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=810073#post810073][b]Fodor Rebeka - 2020.06.02. 08:36[/b][/url]

Nem tudtam nem mosolyogni, amikor jobban is láttam, hogy egy véleményen vagyunk az ételt illetően. A korábbi sulimban már kezdték a lányok felvenni a D-betűs étrendet. Még gondolatban sem szeretem kimondani, mert ez nem egy normális dolog. Ha valaki enni szeretne sokat, akkor mozogjon, ha csoda alakot szeretne mellé. Nem kell diétázni, meg ilyesmi.
Brrr, csak sikerült kimondani.
- Teljesen egyet értek. De ilyen pitét még életemben nem ettem - csillant fel a szemem, ahogy vettem magamnak egy szeletet belőle.
Na most, hogy túl vagyunk a bemutatkozáson, talán már nem illetlen felvezetnem a témámat. Ha az lenne, mondjuk nem foglalkoztatna túlságosan, de igyekszem jó kislány lenni. Vagyis olyasmi.
- Véletlenül nem tudod, hogy hétvégén mit lehet csinálni? Mármint ha mondjuk kedvem lenne lemenni megnézni a lényeket... - szándékosan nem fejeztem be, mert az őrült gondolataimat nem kell hallania. Nem szeretnék már az elején rebellisnek tűnni, de jó lenne valami érdekeset csinálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=810400#post810400][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.06.04. 19:49[/b][/url]

Erősen szimpatizált a lánnyal, ahogy felfedezte, hogy egy hozzáhasonlóval van dolga. Azzal a fajtával, aki szeret és nem fél annyit és azt enni, amit és amennyit csak szeretne. Nem bírta az ilyen kamudiétázó vagy féligvegán meg minden egyéb ilyen furcsa trendhez alkalmazkodni próbáló embereket. Mármint nem volt problémája azokkal, akik komolyan gondolták ezen étkezési formák egyikét, csak azokat nem szerette, akik megjátszották magukat, hogy menőnek tűnjenek.
Néhány percig hallgatott. Nem sokszor fordult elő, de most tényleg nem tudta mit is mondhatna. Azért ha az embernek nem akadtak olyan hobbijai, amit ilyen keretek között tudott űzni akkor eléggé meg volt lőve azzal, hogy mit is kezdhetne magával. Vagyis általában Sári programja ilyenkor általában a barátok-tánc-rajz szentháromság köré épült fel. Arról viszont kevés információval rendelkezett, hogy a többiek mit csinálnak olyankor, mikor nem mehetnek a faluba. Sejtette, hogy van aki tanulással tölti az idejét, a többiek meg hozzá hasonlóan olyasmikkel, amikre a hétköznapok zsúfoltsága miatt nem jutna idő.
- Hát erre nem igazán tudom, mit mondhatnék. Még sosem akartam meglesni az állatokat, de ha jókor mész talán szerencséd lesz. – Bár tényleg nem volt jártas a témában, olyannyira, hogy azt sem tudta, jelenleg ki a szolgál az iskola vadőreként. Mert azt gondolta, hogy az ő felelőssége a birtokon élő állatok gondozása, bár erre sem mert volna mérget venni. Annyira nm érdekelte, hogy ez a fajta közöny szinte már fizikai fájdalommá csaphatott volna át.
- De egyébként van egy csomó izgi hely a kastélyon belül, jó buli ha összefogtok néhányan az évfolyamtársakkal és felfedezitek az egész helyet – adott végül egy olyan tanácsot, amit esetleg ő is szívesen megfogadna. Ez olyan használhatónak tűnt, nem úgy mint az összes többi, ami eszébe jutott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=810473#post810473][b]Fodor Rebeka - 2020.06.05. 20:38[/b][/url]

Igazából nem keseredtem el, amiért nem tudott azonnal információval ellátni. Persze, az lett volna a legkényelmesebb ha mégis, de így marad a szín tiszta izgalom. Én fedezhetem fel az utat hozzájuk, én alakíthatom ki a szokásaimat, búvóhelyeimet. Igazából rendesen lázba jöttem, ahogy erre gondoltam, szinte azonnal ezer meg egy terv sorakozott a buksimban.
- A kastélyban is vannak varázslények? - faggattam tovább. De azért kellett pár másodperc, míg rájöttem, hogy én vagyok túl fanatikus. Mármint úgy tűnik, tényleg függő lettem, márpedig nem akartam elijeszteni.
Nem voltam eddig sem központi figura, de a Bagolykőben sem szeretném, ha elkönyvelnének bármilyen függőnek. Így aztán nyeltem egy aprót, és röviden felnevettem.
- Bocsi, azt hiszem kicsit elragadott a hév - mutogattam össze vissza a kezemmel, picit talán el is pirultam. - Van itt például padlás? Vagyis igazából van tiltott hely? Nem szeretném azokat megtalálni - ráztam meg a fejemet. Nem, mert ha megbüntetnének, lőnének az összes tervemnek. Az meg a másik, hogy anya biztosan rivallót küldene, ezt elsősként - igazából semelyik évfolyamon - nem akarom megkapni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=810612#post810612][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.06.06. 17:55[/b][/url]

Látszólag a másik lányt nem zavarta, hogy nem tudott egészen konkrét információkkal szolgálni, sőt egyre csak lelkesebbnek tűnt. A barna ugyan nem tudta mire vélni ezt a nagy izgalmat, de találkozott már hasonló állat fanatikusokkal, szóval nem lepte meg annyira a dolog. Természetesen ő is szerette a kisállatokat, de a varázslények már nem kötötték le ennyire a figyelmét. Sokkal többre értékelt egy átlagos kiskutyát vagy kismacskát, mint bármilyen mágikus lényt.
- A kastélyban bent? Maximum háziállatként – válaszolt elgondolkodva. Odabent még nem találkozott olyasfajta állatokkal, amik úgy tűnt, hogy lenyűgözik a lányt. Arra azért mégsem akarta bátorítani, hogyha lát valami különlegeset a folyosón akkor vesse rá magát, mert lehet, hogy a gazdik csúnyán szétátkozták volna szegény Rebekát, amit meg abszolút nem érdemelt meg. Aranyos lánynak tűnt, szóval nem akarta bajba keverni. Nagyon…
- Fogalmam sincs, van-e padlásunk, de tudod egy eridonosnak nincs olyan, hogy tiltott hely – kacsintott rá cinkosan. Ezzel persze nem azt akarta sugallni a másiknak, hogy feltételenül meg kell szegnie a szabályokat, csak azért, mert a pirosak közé került, sokkal inkább azt, hogy merjen bátor lenni, sokkal rosszabb dolog nem követheti, mint egy büntetőmunka. Nem is igazi az olyan első év, ami mindenféle büntetőfeladatoktól mentes. Jobb korábban megtapasztalni, hogy később tudja, mire kell számítania ilyen helyzetekben. Mert persze az szinte lehetetlen lett volna, hogy a későbbiek folyamán is megússza ilyen-olyan stiklik nélkül.
- Mugli családból származol? – kérdezte két falat pite között. Miután beburkolta a csirkét úgy döntött, megkóstolja azt az egekbe magasztalt pitét is. Egyébként csak kíváncsi lett volna, hogy honnan ered ez a nagy lányimádat. Általában azok szoktak így fellelkesülni, akik ezelőtt még sosem láttak hasonló dolgokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=811293#post811293][b]Fodor Rebeka - 2020.06.13. 09:29[/b][/url]

Macskát már láttam eleget - mármint imádom őket is, de most valami izgalmasabbra vágytam. Így csak bólintottam a lány válaszára, igyekeztem nem túlzottan elmerülni a különböző tervek kovácsolásában.
A következőekben viszont mosolyogva, de kérdőn húztam fel a szemöldököm.
- Ez mesésen hangzik. Mármint nem mintha annyira sok csínyt terveznék... - fejeztem be picit halkabban. - Mármint nem szándékosan. Olyan igazságtalan, hogy van, amikor szabályok tiltják, ha szeretnék valamit kipróbálni. Az élet arra van, hogy felfedezzünk és kipróbáljunk mindent.
Kellett egy kis idő, hogy rájöjjek, mindezt hangosan kimondtam. Nem akartam itt filozofálgatni, ez inkább csak duzzogás volt a részemről. Szóval inkább enyhén elpirulva ettem még egy falatot.
- Félig. Anya boszorkány, de nem nagyon van már benne a dolgokban. Megismerte aput, és inkább felhagyott a varázslással. Most is csak miattam próbálja felvenni a fonalat, hogy mik történtek - amíg beszéltem, kicsit meredten néztem magam elé. Elképzelni nem tudom, hogy olyan sokadrendű dolog miatt, mint a szerelem, valaki képes lenne abbahagyni a varázslást, és otthagyni a barátait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=811425#post811425][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.06.14. 18:28[/b][/url]

Valahogy érezte, hogy nem macskára vagy bagolyra vágyik, de hát mi mást mondhatott volna. Kínos lett volna, ha csak odamotyog valami nem tudom kaliberű töltelékmondatot hogy lerázza magáról a lányt.
- Épp ezért szegjük meg a szabályokat drágám - bólogatott együttérzően, kissé anyáskodó mosollyal. Hány, de hány szabályt szegett meg már azért, mert ki akart próbálni valamit, amit állítólag nem kéne. Mindegy volt, hogy herzberges, bagolyköves, vagy a szülei által felállított szabályokról volt szó, olyan játszi könnyedséggel tette a kikötöttek ellentété, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Van, ami jól sült el, van ami kevésbé, és persze akad olyan, amit élete végéig bánni fog, hogy butaságot csinált. Ez utóbbi kategóriába tartozott, hogy kipróbálta a drogokat, ha visszamehetett volna az időben tuti biztos lekevert volna az akkor énjének két akkora sallert, hogy a tudatmódosító szerek kipróbálásának gondolatáig sem jut el, nem hogy a gondolatból végül valóságos cselekvés is legyen. Bár ha tudtak volna róla minden bizonnyal a szülei is hasonlóan cselekedtek volna, de túl sok volt a volna ebben a témában, így inkább nem is agyalt ezen a szükségesnél többet.
- De aranyos anyukád van! - lelkendezett csillogó szemmel. Így, hogy az apja a minisztérium szolgálatában állt átoktörőként az anyukája azért képben volt, hogy mi minden történik a mágusvilágban, de ha rajta múlott volna, akkor minden bizonyára ez sosem történhetett volna meg. Biztosra vette, hogy van valami oka, amiért édesanyja ennyire igyekszik kerülni mindent, ami a mágiával kapcsolatos, de az okot már nem tudta. Ha meg lett volna közöttük az a szoros anya-lánya viszony, amire olyan sokszor irigykedett a barátnői családjaiban, akkor minden bizonyára erről is tudott volna. De mivel mindketten ugyanolyan makacs és hajthatatlan természetűek voltak, akik nem akartak megnyílni senki előtt, ezért kevés esély volt arra, hogy a közeljövőben létrejöhessen az ilyesmi.