Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.
|
|
|
Ambrózy Henrik - a karácsonyi szünetet követő héten egy vacsora alkalmával
Az otthon eltöltött idő alatt volt alkalma megfigyelni a családját, akár a közelebbieket, akár a távolabbi rokonságot. Azt vizsgálta, hogy ha szóbajön a munka, akkor ki hogyan beszél róla. Például az édesanyjáról tudja, hogy ez a kertészet volt a legnagyobb álma, így naná, hogy be sem áll róla a szája. Az édesapja igyekszik nem is beszélni a munkájáról, mindenki tudja, hogy csak kényszerből foglalkozik ezzel – bár Nimród szerint eléggé menő dolog gyerekjátékokhoz bűbájokat kifejleszteni. Legalábbis kissrác korában mindig úgy hitte, hogy az ő apukája a legmenőbb a világon. Most már egy megtört embert lát benne. Akkor csillan némi szenvedély a férfi szemében, amikor időnként szóba kerülnek az átkok, még mindig fejből fújja az azonosítási módokat, az ellenátkokat, a pajzsbűbájokat. Nimród meg nem tudja, hogy ő valójában ezt szeretné-e, vagy pedig csak egy újabb köteléket szeretne az apja álmának beváltásával. Nimi is meg akarja találni azt, amiről ő is olyan szenvedéllyel tud beszélni, mint az anyja, aki még a trágyákra is lelkes lesz, vagy a nagybátyja, aki órákig tudna mesélni a vizsgálatra érkezett különleges külföldi árukról. Mindig csak az elvárásokkal találkozott, már maga sem tudja, hogy mikor akar annak megfelelni, és mikor szeretne ő igazán valamit. Már pár napja nézegeti magának a fekete mágia tanárukat, de valamiért nem mert odamenni hozzá. Nem a pletykák miatt, bízik az aurorok meg az igazgató ítélőképességében, hanem fél a választól. Mi van, ha felteszi a kérdést, a férfi képen röhögi és azt monda, hogy „felejtsd el”, már első ránézésre is. Ma úgy döntött, hogy vacsora után megvárja a férfit. Reggelinél még korán van, mindenki siet a dolgára, ebéd után még órák vannak, ilyenkor pedig hátha ráér. Evés előtt meg közben semmiképp nem mer odamenni hozzá, a szobájában meg végképp nem keresheti meg ilyenekkel.
|
|
|
Süveges Nimród INAKTÍV
Sittes Skittles offline RPG hsz: 24 Összes hsz: 158
|
Írta: 2019. december 23. 14:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=785204#post785204][b]Süveges Nimród - 2019.12.23. 14:51[/b][/url] Ambrózy Henrik - a karácsonyi szünetet követő héten egy vacsora alkalmávalAz otthon eltöltött idő alatt volt alkalma megfigyelni a családját, akár a közelebbieket, akár a távolabbi rokonságot. Azt vizsgálta, hogy ha szóbajön a munka, akkor ki hogyan beszél róla. Például az édesanyjáról tudja, hogy ez a kertészet volt a legnagyobb álma, így naná, hogy be sem áll róla a szája. Az édesapja igyekszik nem is beszélni a munkájáról, mindenki tudja, hogy csak kényszerből foglalkozik ezzel – bár Nimród szerint eléggé menő dolog gyerekjátékokhoz bűbájokat kifejleszteni. Legalábbis kissrác korában mindig úgy hitte, hogy az ő apukája a legmenőbb a világon. Most már egy megtört embert lát benne. Akkor csillan némi szenvedély a férfi szemében, amikor időnként szóba kerülnek az átkok, még mindig fejből fújja az azonosítási módokat, az ellenátkokat, a pajzsbűbájokat. Nimród meg nem tudja, hogy ő valójában ezt szeretné-e, vagy pedig csak egy újabb köteléket szeretne az apja álmának beváltásával. Nimi is meg akarja találni azt, amiről ő is olyan szenvedéllyel tud beszélni, mint az anyja, aki még a trágyákra is lelkes lesz, vagy a nagybátyja, aki órákig tudna mesélni a vizsgálatra érkezett különleges külföldi árukról. Mindig csak az elvárásokkal találkozott, már maga sem tudja, hogy mikor akar annak megfelelni, és mikor szeretne ő igazán valamit. Már pár napja nézegeti magának a fekete mágia tanárukat, de valamiért nem mert odamenni hozzá. Nem a pletykák miatt, bízik az aurorok meg az igazgató ítélőképességében, hanem fél a választól. Mi van, ha felteszi a kérdést, a férfi képen röhögi és azt monda, hogy „felejtsd el”, már első ránézésre is. Ma úgy döntött, hogy vacsora után megvárja a férfit. Reggelinél még korán van, mindenki siet a dolgára, ebéd után még órák vannak, ilyenkor pedig hátha ráér. Evés előtt meg közben semmiképp nem mer odamenni hozzá, a szobájában meg végképp nem keresheti meg ilyenekkel.
|
|
|
|
Ambrózy Henrik Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
HeRNik | naGIGÁThor offline RPG hsz: 247 Összes hsz: 1268
|
Írta: 2019. december 29. 03:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=786599#post786599][b]Ambrózy Henrik - 2019.12.29. 03:23[/b][/url] Nimród Mindent összevetve eseménydús volt a december, hiszen minden megtalálható benne, aminek egyáltalán nincs ott a helye. A karácsonyt Dankával együtt a Nérel családnál töltötte, ahogy már évek óta nem - a Lillával való kapcsolata megkövetelt bizonyos változtatásokat, ezek között szerepelt a kettesben töltött ünnepek is -, ami különösen megnyugtató tényként szolgált Henrik számára. Jó ideje várta már, hogy legyen egy kis béke, nők nélkül az életében. Mert nők azok bizony akadtak, kezdjük is a legproblémásabbal: Máriával. Noha a lány csupán egy tanuló, akarva-akaratlanul, de leginkább akarva, állandóan borsot tör az orra alá, az utolsó csepp a pohárban pedig a büntetőmunka napján elkövetett enyhe öngyilkos merénylete. Ha nem ismerné a levitást, már az ELME szűkös falai közé rejtette volna, hogy még csak véletlenül se szabadulhasson ki onnan. A másik problémát Lianna jelentette, akivel sehogy sem akaródzott dűlőre jutni a dolog. Sokat gondolt rá, írt is neki, de nem tudta, hogy kellene továbbfűznie kettejüket, így hát végül ez a rejtély is megoldatlan maradt. Eközben az AMS folyamatosan ostromolja, hogy ne csak vendégelőadóként legyen jelen, hanem vállaljon nagyobb szerepet az egyetem életében. Nehéz döntésekkel fog indulni a következő év is, ez már bizonyos. De nem a mai vacsora alkalmával. Noha általában jobb szereti otthon megejteni a nap utolsó étkezését, ezúttal úgy döntött, nem árt neki, ha még egy kicsit házon kívül van. Fel sem merül benne, hogy hirtelen jött ötlete és magyarázata esetleg kapóra jöhet más számára is. Ahogy végez, összeszedi magát, még vált pár szót Opheliával, majd megindul a kijárat felé. Nincs neki több dolga a kastélyban, mi több, vágyik is már arra, hogy kényelmes ágyában elterülve előkaphassa legújabb szerzeményét. Egy kollégája behatóan tanulmányozta az indiai fekete mágiát, s mivel maga is nem kevés időt töltött az országban, várta már, hogy kezébe kaphassa ezt a művet is. Bármi, ami érkezik a szakterületén belül, azt szinte azonnal beszerzi, hiszen nem maradhat le. Persze ezen túl nem elhanyagolható tény, hogy érdekli is, de ez talán nem hátrány, ha a szakmánkat hivatásnak tekintjük. Komótos léptekkel halad el az asztalok között, kezeit zsebeibe mélyeszti és néhány biccentésen túl nem fordít különösebb figyelmet a diákságra.
|
|
|
|